Hajdú-Bihari Napló, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-02 / 204. szám
1996. SZEPTEMBER 1., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL Sok-sok ember vágya lett betűbe öntve Vélemények a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele, a benne foglalt üzenet nyomán Gulyás Imre Hajdúszoboszló, Debrecen (HBN) Égetően fontos ügyekről szóló körlevelet tett közzé augusztusban a Magyar Katolikus Püspöki Kar. A mintegy hetvenoldalas irat Magyarország állapotát, az országban élők helyzetét dokumentálja, kiutat keresvén, ajánlásokat téve. A püspöki kar nem csak a hívőkhöz, hanem minden jóakaratú emberhez szólva veti fel a szinte mindnyájunk által érzékelt problémákat. A füzetnyi levél kézhezvétele után papokhoz fordultunk a kérdéssel, hogy vajon érezhetők-e, hatnak-e ma eléggé azok a belső és külső igények, késztetések, amelyek mentén a helyi keresztény közösségek eleget tehetnek a társadalmi szerepvállalás követelményének. Megkérdeztük továbbá: mennyiben látják az esélyét annak, hogy a körlevélben foglalt üzenet valóban meghallgatásra, visszhangra talál a megszólított hívőkben és nem hívőkben? „Előbb-utóbb megvalósul az ország, amelyben egymással törődő emberek élnek" Varga Béla Varga Béla kanonok, hajdúszoboszlói plébános: - Itt, Hajdúszoboszlón kisebbségben vannak a katolikusok, de én, aki a más vallásúakkal is tartom a kapcsolatot, tudom, hogy óriási az igény az emberekben a demokratizálódás, a társadalmi egyenlőség iránt. Talán azért is, mert soha nem látott mélységű a szakadék a milliárdosok és a filléresek között. Sok-sok ember tapasztalja, hogy miközben ma a mindennapi verejtékes munkájából élőtől mindent behajtanak, a milliárdosokhoz, a hatalmas összegekkel tartozókhoz hozzá se szólnak. Bizonytalan tehát a nép és fél a kiszolgáltatottságtól - a még nagyobb kiszolgáltatottságtól. Ezért is nő benne az igény a vallás iránt. Mi sem jellemzőbb erre, mint az, hogy itt, ebben a protestáns „légkörű" városban is megtelik a templomunk szombatonként és vasárnaponként. Telt házunk van vasárnap reggelente a diákok nyolc órai miséjén is, amely - persze - természetes, ha figyelembe vesszük, hogy legalább száz óvodás, általános, közép- és felsőiskolás fiatal jár rendszeresen hittanra ott, ahol nyolc esztendővel ezelőtt harmincan ha jártak a „nyolcas" misére. Egyebek közt ezen a tapasztalatomon mérem én a valóban létező igényt és vágyat az igazságosság iránt, a jó iránt, és aziránt, hogy lelkiismerete szerint gyakorolhassa mindenki a meggyőződését. Az emberek többre és jobbra vágynak, keresik életük értelmét, de nagyon sokan még nem ismerik az utat. És miközben a fiatalnak elmondom, hogy jogod van ahhoz, hogy szüleid eltartsanak, de köteles vagy tisztelni őket, a felnőtt rádöbben, hogy a gyermekéből embert kell nevelnie, aki kötelességtudó, aki áldozatkész, aki szeret. Ki merem tehát jelenteni, hogy sok-sok ember vágya lett betűbe öntve a püspöki kar körlevelében, amely a várt ajánlásokat is tartalmazza. Biztos vagyok benne, hogy előbbutóbb visszhangra találnak a benne foglaltak és megvalósul az ország, amelyben szeretetkész, egymással törődő emberek élnek. Bajor János, a debreceni unitárius egyházközség nyugdíjas lelkipásztora: - Az idősebb nemzedék, amelylyel közvetlen kapcsolatom van, másfajta értékrendhez szokott hozzá. Nem hatotta úgy át a mohó kapitalizmus, a biznisz, mint a maiakat. Nem szeretné tehát, és vele együtt én sem szeretném, ha nálunk is a tévé Dallas című sorozatában megismert Ewingok Jockey-féle szemlélete válna uralkodóvá: az a gátlástalan és könyörtelen szellem, amely mindenen és mindenkin átgázolhat a profit és a vagyon gyarapítása érdekében. A pénz nem a legnagyobb érték. Mind többen ébrednek rá, hogy a szeretet, a társadalmi és családi békesség egyértelműen többet ér a pénznél, és hogy harmóniában élő családok híján a társadalomban sem lehet harmónia. Az emberekben most van egy bizonyos fokú csalódottság. Nem érzik eléggé, de az is lehet, nincs bennük kellő bátorság elhinni, hogy rajtuk is múlik a holnap, hogy igenis az ő véleményük is fontos. Nem eléggé agilisak. Kisebb, baráti társaságban meg-megnyilatkoznak, de a nagy nyilvánosság előtt nem szívesen valla„Nagyon fontos, hogy az egyház nyíltan és félreérthetetlenül fogalmazza meg véleményét" Bajor Jánosnak szánt. Úgy vélem, eljut hozzájuk a körlevélbe foglalt üzenet, de nem egyik napról a másikra. Legalábbis az én tapasztalataim szerint. Ez ugyanis nem egy forradalmi megnyilatkozás. Ennek érlelődnie kell. Tény, hogy valakinek vagy valakiknek meg kellett fogalmazni az ajánlásokat, mert az egyszerű ember gyakorlati tanácsot vár. S ha úgy érzi, hogy az a tanács a számára is jó, akkor magáévá teszi, és úgy adja tovább, mint a magáét. Hívő? Nem hívő? Ma már nincsenek nem hívők, hiszen azok is nagy szomjjal várják az egyház véleményét, akiket negyven esztendőn át nem hívőknek véltünk. Ők is kíváncsiak az erkölcsi értékekre, amelyektől eddig el voltak zárva. S mert sokan keresik az egyház közelségét, nagyon fontos, hogy az egyház nyíltan és félreérthetetlenül fogalmazza meg véleményét és válaszait az alapvető, nem csak a teológiai, hanem humanitárius kérdésekre. A körlevélben foglalt üzenetnek visszhangja lesz, mert a jóval, a széppel, az igazsággal találkozni mindig megrendítő. Szépségről, jóságról, szeretetről, részvétről, igazságról beszélni értelmes cselekedet. Derencsényi István esperes, a Debreceni Református Egyházmegye vezetője: - A körlevélben megfogalmazott problémák olyan természetűek, amelyek minket, reformátusokat is foglalkoztattak és foglalkoztatnak. Nyomon követhető ez a különböző esperesi és püspöki jelentésekben, zsinati állásfoglalásokban. Egyházunk is érzékeli a problémákat, reagál a megoldásra váró kérdésekre. Én személy szerint nagyon örülök ennek a püspökkari körlevélnek, hiszen egységbe foglalva, a társadalom legszélesebb rétegeihez intézve veti föl a kérdést, hogy milyen a mai társadalom helyzete, s hogy milyen megoldási kísérletek megtételére kellene vállalkozni a jobb, a kiegyensúlyozottabb jövő érdekében. Az egyház társadalmi közszereplése az 1989-90-es fordulat óta vált lehetségessé. Az azt megelőző évtizedekben tevékenységét az egyházi épületek falain belül fejthette ki, vissza lett szorítva a templom falai mögé. Ám a lakosság jelentékeny része még emlékszik arra, hogy milyen jól működő egyházi közösségek, intézmények, karitatív szervezetek hálózták be az országot a második világháború előtt, milyen volt a diakóniai munka a kórházakban, öregotthonokban, árvaházakban. Az ilyen típusú intézményekre az igény az utóbbi időben nagyon megnövekedett, és az egyház is tudja, hogy kötelessége a legszélesebb körben diakóniai, karitatív jellegű szolgálatot végezni. A társadalom ilyen jellegű elvárása tehát egyrészt az idősebb generáció emlékeiből táplálkozik, másrészt a kiáltó szükségből fakad. Azok, akik a társadalom perifériájára szorultak, ott kopogtatnak, ahol megítélésük szerint a legtöbb könyörületre számíthatnak: az egyháznál. Jöjjetek, segítsetek - mondják -, nehéz helyzetben vagyunk, ellehetetlenült a sorsunk, nincs szószólónk, nincs pártfogónk, vegyétek védelmetekbe a mi alapvető emberi jogainkat és megtámadott igazságunkat. Én bízom abban, hogy ennek a népnek az apatikus állapotból föl kell ébrednie. Bízom abban, hogy az általános elközönyösödés belátható időn belül meg fog szűnni. Egy bizonyos határig tartható a közönyös magatartás, de egyszer bekövetkezik az a pillanat, amikor szinte robbanásszerűen jön elő a kérés, hogy biztosítsatok számunkra sürgős megoldást, mert a helyzet tarthatatlanná vált. És ezt nem volna szabad megvárni azoknak, akik felelősséggel lettek fölruházva, hogy igazgassák és kormányozzák ezt a népet. Verdes Miklós, debreceni görög katolikus parókus: - Számomra Debrecen új világ, egy éve se vagyok még itt. Az, amit eddig papi életemben tapasztaltam, sokkal szélesebb skálán hozza elő a problémákat. A debreceni tapasztalataim viszont megmutatják a végleteket. Nagyon pozitív és nagyon negatív tapasztalataim egyaránt vannak. Egyértelmű, hogy az emberekben megfogalmazódik az igény. Egyrészt a vallásos igény. Keresnek, óriási bennük az érdeklődés a materiális dolgokon túli dolgok iránt. A vákuum, ami ilyen helyzetben képződik, sok mindent be tud szippantani. Nagyon sokféle áramlat, amely eddig tejesen ismeretlen volt, ebben a vákuumban teret tud nyerni. Neveket, irányzatokat nem akarok említeni, hiszen anélkül is ismeretesek. Másrészt azok az emberek, akik eddig lazább szállal kötődtek az egyházhoz, ma bátrabban fejezik ki az igényüket. Tulajdonképpen most teszik vizsgálat tárgyává, hogy jó volt-e ott, ahová tartoztak, illetve helyes volt-e, hogy eddig távol voltak. Tapasztaltam már az itteni működésem során olyat is, hogy egy vallási felekezethez tartozó személy, aki az ismert körülmények miatt távol volt a hitétől, vallásától, a bekövetkezett változás hatására visszatalált az egyházba, de ez csak egy pillanatnyi állomás volt a számára, hogy azután ennek a visszatalálásnak a lendületével egy egészen más vallásos közösségbe sodródjon. Mert érezte, hogy valamire szüksége van, magától értetődő volt az, hogy ahová formailag tartozott, ott keressen magának helyet, de a lendület tovább sodorta. A valláslélektan ismeri ezt a jelenséget, a neofita túllelkesedését. Ismeri a neofitát, aki túl akar tenni a többieken, az átlagon. Ez azután, amelynek veszélye megvan ebben a mostani helyzetben, sokszor szélsőségek felé sodorja el az embert. De, mint említettem, a nagyon negatív tapasztalataim mellett nagyon pozitívak is vannak. E tapasztalataim azt mondatják, hogy a mai valóságban nyugodtan összeegyeztethető a vallásos „Összeegyeztethető a vallásos érdeklőVerdes Miklós érdeklődés a gondolkodó, értelmes, öntudatos emberi magatartással. Sokan eljárnak a templomba itt, a városban is a szellemi életet formálni tudó, a közéletben jelen lévő emberek, akik a templomban megkapott elveket, így a püspöki kar körlevelébe foglalt üzenetet is továbbadhatják a saját, egyházon kívüli életterükben, kollegiális közösségükben. „Én bízom abban, hogy ennek a népnek az apatikus állapotból föl kell ébrednie" Derencsényi István dél a gondolkodó, öntudatos emberi magatartással" A magyarországi út az ökumenizmust szolgálja Castelgandolfo (MTI) II. János Pál pápa vasárnap az Úr angyala üdvözlet utáni beszédét teljes egészében az ökumenizmusnak - a nyugati és keleti egyház közeledésének - szentelte, s mint hangsúlyozta, ezt a célt szolgálja majd közelgő magyarországi látogatása is. A katolikus egyházfő castelgandolfói nyári rezidenciáján beszélt pénteken kezdődő kétnapos magyarországi útjáról. „A nevezetes pannonhalmi bencés apátság ezeréves fennállása alkalmából jövő pénteken és szombaton sorra kerülő magyarországi utam azt a jelentős hitbeli és kulturális egybeolvadást is előtérbe helyezi, melyet a nyugati szerzetességnek ez a keleti kereszténység határán fekvő tekintélyes központja képvisel" -mondta II. János Pál. A pápa úgy fogalmazott, hogy az emberiség a keresztény kelettől hatalmas értékeket kapott, s méltatta a Kelet keresztény művészetét. A szellemiséghez való hozzájárulás mellett külön kiemelte azt a kulturális örökséget, mellyel a Kelet a civilizációt gazdagította. A pápa példaként az ikonfestő Andrej Rubilovot és az író Fedor Dosztojevszkijt említette. „Korunk drámája az, hogy szakadás történt az evangélium és a kultúra között: keresztények közösségéről folytatott új párbeszédben a keresztény kelet kulturális gazdagságának újrafelfedezésével lehetővé teszük a keresztény tanúságtételnek azt, hogy ezen a téren is »két tüdővel« lélegezzen, s ezzel hozzájárulunk az emberiség jövőjéhez" - hangsúlyozta II. János Pál. A pápa szemmel láthatóan jó erőben és hangulatban volt. Több nyelven üdvözölte az Úr angyala imádságára érkezett külföldi zarándokokat, s mosolyogva vonult vissza, amikor egy olasz csoport énekelni kezdte tiszteletére a nevezetes „O Sole mio" című dalt. II. János Pál beszéde közben Fotó AP HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Porcsin Zsolt Tölgyessy magányossága Igen tényszerű és nagyon hitelesnek tűnő megállapítással vette tudomásul Tölgyessy Péter távozását a pártból Pető Iván, az SZDSZ elnöke, amikor kijelentette: a volt pártelnök kilépése senkinek nem okozott meglepetést, előre látható volt. Remélhetően ennél részletesebb értelmezést, netalán elemzést is kíván adni a szabad demokraták vezetése Tölgyessy elhatározása kapcsán, amelyben esetleg érdemi válaszokat is megfogalmaznak a pártból kilépett politikus felvetéseire, s ezzel együtt akár ismételten meghatározzák, mit is gondol magáról, céljairól az SZDSZ. Tölgyessy a rendszerváltoztató és a demokráciát megalapozó politikusok egyikeként fontosabb személyiség annál, hogy döntését pusztán egy legyintésszerű gesztussal lehessen elintézni: megtörtént, aminek meg kellett történnie, mehetünk tovább. Kilépése a pártból sokak elé tükröt tartó figyelemfelhívás, annak a gondolatának nemegyszer megfogalmazott és immáron végső kimondása, miszerint az SZDSZ a koalícióba szorulva egyre inkább elszigetelődik a belpolitikában, s elveszíti azt a lehetőségét, hogy önálló politikai erőként jelenjen meg a jövőben. Bár az 1994-es választásokat követően az SZDSZ soraiban többen is voltak olyanok, akik Tölgyessy szavára hallgatva nemet mondtak a készülő koalícióra, akkor kisebbségben maradtak, mára pedig teljesen elfogyott a levegő saját pártjában a volt elnök körül. Szinte biztosra vehető, hogy Tölgyessy távozását nem követi majd olyan vonulás, mint amilyet Fodor Gáborék szerveztek a Fidesznek búcsút intve. Sok más ok mellett azért sem, mert a volt pártelnök egykori hívei, a számos vidéki radikális rendszerváltó már rég kiszorult az SZDSZ-ből, s a helyüket átvevők többsége például azzal foglalatoskodik az önkormányzatokban, hogy koalíciós partnerével miként osztozkodjon a fennhatóságuk alá tartozó területeken. Amúgy meglehet, ezt a kilépéssel záruló történést is annak a folyamatnak részeként kell értelmezni, amely a magyar pártok politikai arculatának letisztulását mutatja, amely egyetlen pártot sem hagyott érintetlenül, ma is zajlik, s a jövőben is tartogat még számunkra változásokat. Ha ez így van, akkor javára válhat a választópolgárnak, mert döntését leegyszerűsíti, esetleges kétségeit elfelejteti; amikor voksol majd, tudja, hogy egy pártra adott szavazatával eleve milyen koalíciót erősít. A volt pártelnök döntése természetesen nem pusztán egy párt sorsáért aggódó ember végső figyelemfelhívása, hanem egy személyes politikusi karrier fontos állomása. Tölgyessy tudja, hogy ebben az SZDSZ-ben számára babér már nem teremhet, ezért kellett a pártból kilépnie, s bár pártja országos listáján jutott be az Országgyűlésbe, képviselői mandátumához mégis ragaszkodik. Nem példa nélküli, de morális folt ez, a nagy számvetésre vetülő árnyék. JEGYZET Vass Attila Gázcsere-lakótelep Nem is sejti a gázszolgáltató, hogy - ha csak átmenetileg is - minő pluszjótéteménnyel örvendeztette meg a Dobozi-lakótelepieket azzal, hogy az ő városrészüket is keresztül-kasul föltúratta. (A lövészárokásásnak az elrozsdásodott, régi gázvezetékek kicserélése a célja.) Ugyanis - a sors iróniájaként - az aszfalttörmelék-lakások és az amúgy veszedelmes, mély gödörkígyók az egyértelmű közlekedési rendelkezésekre, az együttélés etikai szabályaira, s nem utolsósorban a gyerekek nyugalmára fittyet hányva rend- és módszeresen behajtó motorosok és autósok ellen is kitűnő szolgálatot tesznek az élőhelyüket féltőknek. Történt ugyanis, hogy mintegy egy éve - jelentős zöldterületet elpusztítva - kiszélesítették a Fényes udvar járdáit, elősegítendő bizonyos csatornatisztító monstrumok behajtását, ha úgy hozza a szükség. Ám a körforgalmúsított járda-úttestek bevezető szakaszainál lejtőt alakítottak ki a szegélyekből, s azóta majd’ akkora a ki- és bemenő forgalom, mint a hegyeshalmi határátkelőn. Legyen szó a bolt előtti csencselőkről vagy a járművét a parkolóban hagyni nem akaró yamahás suhancról. Akik, ha hozzájuk merészelnek szólni, bizony nem igazán sietnek bocsánatért esedezni a „Mit képzelsz te, össze-vissza ugató, vén hülyédtől. Kívánatos hát, hogy tartson mennél tovább a csőcsere! Álljon elő anyaghiány, eszközöljenek módosított konstrukciótelepítést, tolja el a határidőt a meteorológiai tényezők előre nem látott, szerencsétlen összejátszása... Ha pedig egyszer mégis végezni találnak a mesterek, akkor a gyakori kiszállás fent ecsetelt, áldásos következményei érdekében fordítsanak kellő gondot a silány anyagok fölhasználására is! (És legyenek szívesek nem elfeledkezni a park és a játszótér rendbetételéről sem...)