Hajdú-Bihari Napló, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-02 / 101. szám
1997. MÁJUS 2., PÉNTEK HARMADIK OLDAL „Örülök, hogy ma ez az ünnep politikamentes” Debrecen (HBNK I.) - Családi programot hirdetett az MSZOSZ területi szervezete és a Kölcsey művelődési központ május elsején a DMTE Oláh Gábor utcai sportkombinátjában. A Nagyerdőn pártok is várták különböző rendezvényekkel híveiket és a „semleges" majálisozókat. Az időjárás kegyeibe fogadta a léggömbökkel és különféle zászlókkal érkező gyerekeket és szüleiket ezen a szép csütörtöki napon. A sportkombinát bejáratánál a Munkáspárt sátra és a párttagok várták az érdeklődőket pogácsával, kávéval később finom pörkölttel valamint a nyugdíjasegyesület tagjaiból alakult kórus énekével. A gyerekeket óriásbábokkal és ügyességi vetélkedővel szórakoztatták - az utóbbi győztesei ingyen nyertek belépést a vidámpark elvarázsolt kastélyába. Nem messze e helyszíntől az MSZP tagjai, szimpatizánsai ünnepeltek, élükön Zentay István alpolgármesterrel, akit arról kérdeztünk, mit jelent számára ez a „mai" május elseje. A rendszerváltáskor valahogy úgy érezték az emberek, hogy a régi ünnepet, azt az igazi május elsejei hangulatot már talán nem is lehet visszahozni, azt végérvényesen tönkretették, eltiporták. Egy dolgot azonban nem vettek figyelembe, azt, hogy ez az ünnep közel százéves hagyományra tekint vissza, s ez az ünnep elsősorban a munkásosztály és a szakszervezet, a baloldali gondolkodású és érzésű emberek ünnepe. A régi felvonulások hangulata ma is itt van, hiszen akkor sem csak azért mentek az emberek, mert kötelező volt, hanem mert találkozni, ünnepelni akartak a barátaikkal, a kollégáikkal, azokkal, akikkel összetartozónak érezték magukat. Örülök, hogy ma ez az ünnep politikamentes, s remélem, ezt a szellemiségét meg is fogja őrizni a jövőben is. Az SZDSZ eddigi hagyományaihoz híven ismét ökörsütésre csalogatta tagjait, szimpatizánsait és a többi párttól meghívottakat, akik azonban még ezenkívül többféleörkölt és gulyás között válogatottak. Az ünnep jelentőségéről Piros Andrásné frakcióvezetőt kérdeztük: - Nagyon örülök annak, hogy a családok itt találkoznak, hozzák a gyerekeiket is, s ha csak egy napra, de elfelejtjük a gondunkat, bajunkat. Ilyenkor igazán önfeledten szórakozunk, beszélgetünk, s amit különösen jónak tartok, hogy a különböző pártok tagjai szinte barátként beszélgetnek egymással. Szerintem ebben rejlik az ünnep varázsa. A majális résztvevői a szokásos kirakodóvásár mellett aszfaltrajzversenyben gyönyörködhettek, s különféle kulturális és sportprogramokon vehettek részt. Amatőr zenekarok és zenészek szórakoztatták a nagyerdei „békás" tónál (melyben most víz helyett valóban csak békák voltak) összegyűlteket május elsején. A különféle civil szervezetek környezetvédő és kulturális programmal színesítették az ünnepet, melyet, mint a szervezők elmondták, az úgynevezett zöld napok keretében az amerikai piknikhez hasonlóan rendeztek meg. Délután négy órakor érkezett meg Zsákéról Kósáné Kovács Magda, az MSZP ügyvezető alelnöke, akit szintén megkérdeztünk arról, mit jelent számára ez az ünnep. - Gyermekkorom óta jelentős ez az ünnep, még őrzöm az iskolai majálisok hangulatát, később a közös főzések és nagy-nagy beszélgetések tették feledhetetlenné május elsejét, amikor egy sör mellett megbeszéltük a világ dolgait, a politikai élet eseményeit. Kedvesek ezek az emlékek, melyeket nem a „csomagolás", hanem a gondolatok, a szándék tettek feledhetetlenné. Akkoriban még nagyobb biztonságban éltünk, az iskolából kikerülőknek volt munkahelyük, nem úgy indultak a „felnőtt"-életbe, mint a mai fiatalok, s nyugodt öregségben reménykedhettek az idősebbek is. Talán eljön egyszer még ismét egy ilyen időszak... Majálissal kezdődött a szoboszlói strandidény Hajdúszoboszló (HBN - T. É.) - Ha nem is szokványos, annál inkább látványos majális színhelye már évek óta minden május 1-jén a hajdúszoboszlói strandfürdő. A helybelieknek ilyenkor díjtalan a belépés, s persze ki az a bátor kapuőr, aki netán személyi igazolványt merne ilyenkor kérni. Ingyen fürödhetett, szórakozhatott tehát a majálisozók jó része. Azok is, akiket már a reggeli órákban a fürdő hatalmas impozáns betonsátor teteje alá csalogatott a helyi ifjúsági fúvószenekar és majorette-csoport bemutatója. Aztán mivel nem tudtak ellenállni, besétáltak a strandra. Tíz órakor Papp Jenő, a gyógyfürdő rt. elnökigazgatója hivatalosan is megnyitotta az 1997-es nyári strandidényt. A németül is elhangzó (az egyre növekvő számú német vendég érdekében) beszédében utalt arra, hogy a gyógyfürdő az idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Mint mondta, az Isten áldotta víz adjon továbbra is gyógyulást az ideérkezőknek. zután következtek a látványosságok. Fellépett a Debreceni Dixieland Jazz Band, volt játékos szellemi vetélkedő, dél körül a Belcanto énekegyüttes adott műsort. Délután az Ancsa divatstúdió bemutatójával és Ábrányi Miki zenés kvízkérdéseivel, táncshow-val folytatódott a program. A sörivó versenyre is számosan jelentkeztek. Ennek ellenére sokan mégis a medencék langyosan simogató vizét választották. A Belcanto énekegyüttes műsorát is sokan kísérték figyelemmel Fotó: Horváth Katalin A jól szervezett agrárgazdaságért Polgár (HBN) Május elsején ez évben először igazán benépesedett a polgári strandfürdő, hiszen az a városi majális központja volt. A sport és az ügyességi versenyek mellett a kultúra is szerepet kapott a szórakoztatásban. A jóból is megárt a sok mondja a közmondás, de ennek Polgáron fittyet hánytak, mert a főzőverseny résztvevői által készített ételkülönlegességek már jóval ebédidő előtt csalogatták a jó étvágyúakat. A verseny eredményhirdetésére várni kellett, mert a zsűri elnöke, Orosz Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke a déli órában fórumot tartott az érdeklődők közreműködésével. Orosz Sándor elöljáróban kijelentette: „Az agrárgazdaság talpra állítása pártoktól mentes feladat. Elsőbbséget élvez a politika előtt, mert a föld olyan kincs Magyarországon, amelylyel ha jól sáfárkodunk, értéket teremt és erre az értékre ma és a jövőben nagy szüksége van az országnak. A jelenlegi válságos helyzetből ki kell lépni és fejlődési pályára kell állni." Ebben fontos szerepet kap a nemzeti össztermék 2,5 százalékát kitevő támogatás a költségvetésből. A pénzügyminiszteri előrejelzés alapján ez várhatóan 1998-ban eléri a 130-140 milliárd forintot. A fórumon szóba került a földtulajdonlás kérdése is. Ebben ismételt megerősítést kapott a már többször hangoztatott egységes nézet, ami szerint a föld nemzeti tulajdon és azé legyen a föld, aki ténylegesen megműveli. A külföldiek számára a földtulajdonszerzés lehetősége kizárt, hiszen földhöz csak az juthat, aki mezőgazdasági termelést folytat. A jövőt illetően kiemelt kérdést jelent a szektorsemlegesség. Lehetséges a magán-, a szövetkezeti tulajdon egymásmellettisége, mert ezek nem zárják ki egymást. A piacvédelem szerepe a jövőnket határozza meg - csengett ki az előadó szavaiból, de ezt erősítették meg a fórum résztvevői is. A honi élelmiszerpiacon hazai termékekkel kell biztosítani a belső ellátást, ami viszont nem zárja ki kisebb részarányú külföldi termék jelenlétét sem. A zárógondolatok summázták igazán az agrárkérdést, mely szerint egyetlen cél lehet előttünk, s ez nem más, mint a jól szervezett agrárgazdaság. Nincs ma nagyobb kincs... Püspökladány (HBN - T. E.) Nincs ma nagyobb kincs, mint az egyetértésre jutó közösség, mondta üdvözlőbeszédében Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke, aki a városi egyesület meghívására érkezett a püspökladányi nagycsaládosok által szervezett majálisra. A családsegítő szolgálat udvara reggel 9 órára benépesült. Ha csak az egyesület 80 nagy családja jön el, a mintegy 320 gyerekkel, már az is egy kisebb tömeg, de az izgalmas versenyre, a vidám programokra az egyesület mozgósította az egész várost. Mint elhangzott, jó példa ez arra, hogy az értékes közös időtöltésre mozgósítani lehet az embereket. A vetélkedő egész délelőtt tartott a tíz helyszínen. A családok sorra felkeresték a „küzdőtereket", s a versenyben az maradt bent, aki legalább öt helyszínen teljesítette a feladatokat. Érdemes a néhány feladat témaköreit megnevezni: városszépítő, környezetvédő, sport, ügyességi. Volt élő keresztrejtvény- és főzőverseny is. A legjobb eredményt elért családok, csapatok értékes jutalmakat nyertek, hiszen a támogatók nem voltak szűkmarkúak. Mint azt Jeneiné Vígh Blanka családsegítő elmondta, még ekkora összefogást nem tapasztalt, ötven támogatója volt a nagycsaládosok, s ezáltal az egész város majálisának. Lám, a jó dolgokért, jó célokért adakoznak az emberek. Délután az Ördög-árokban szórakoztató műsorokon vettek részt a majálisozók. A nagycsaládosok bálját pedig május 2-án tartják meg. A programsorozat május 3-án a harmadik Sárrét menti népzene- és népitánc-fesztivállal folytatódik, ahol 19 együttes lép fel. A fél város a sporttelepen Hajdúnánás (HBN - H. I.) - A mozgás, a zene és a szórakozás birodalmává vált május elsején a városi sporttelep. Nem csak az a 16 csapat küzdött, amely benevezett az ünnepi labdarúgó kispályás tornára, hanem azok az ifjak és gyerekek is, akik részt vettek a kerékpáros ügyességi versenyeken, valamint a görkorisok gyorsasági megmérettetésén. Azok, akik nem vállalták a sport izgalmait és fáradalmait, inkább a kultúrának hódoltak, amelyből szintén volt választék bőven. Ezen a májusi napon a rendezők állítása szerint megfordult a fél város a Fürdő úti sportlétesítményben, s akik még bírták, este elmentek a művelődési központba, ahol nosztalgiabálon rophatták a táncot kivilágos kivirradtig. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR T: Szűcs József Májusi nosztalgiák A sör legyen hideg, a virsli legyen meleg, s lehetőleg ne kerüljön sokba - a rádió híradása szerint eme szavakkal kezdte az egyik vezető szocialista politikusunk a párt budapesti majálisán felszólalását. „De milyen igaza van!” - kommentálhatná a frappáns szavakat a megszólított munkavállaló. Még akkor is, ha halványan emlékeztetik a kifejezések egy bizonyos kulináris ihletettségű hasonlatra, amelynek az volt a lényege, hogy ha valami krumplileves, akkor azt nevezzük annak. De akkor valóban az legyen, annak minden kellékével, ízével, zamatéval együtt. Gondja nem is a „menüvel” van a május elsejei „nosztalgiázónak”, hanem annak árával. Hisz manapság a legalapvetőbb, s valamikor szinte „állampolgári jogon” olcsó élelmiszerek, gyógyszerek, szolgáltatások - hogy mást ne említsünk - sokak számára megfizethetetlenek. Mindamellett megtisztelve érezhetnk magukat a bérből, fizetésből, munkanélküli és szociális segélyekből, nyugdíjból élők, a társadalmi „szolidaritásra szorulók”, hogy évente egyszer legalább róluk is esik szó már, ami helyzetü n)k lényegét illeti. Róluk, „akik a rendszerváltás vesztesének érzik magukat” - fogalmazott ugyancsak szőrmentén szólva helyzetünkről egy másik szónok. Sajnos nem csupán közéleti hipochondria mondatja velünk, fájdalmas tény, hogy milliók, a többség igenis vesztesei az elmúlt éveknek. És nem azért, mert eleve így kellett (volna) történnie. Bizonyos húsba vágó következmények természetesen elkerülhetetlenek egy ilyen társadalmi méretű kataklizma idején. De ezeket a milliókat nem kevéssé a fejük fölött egyezkedő, a gazdasággal összefonódó, hatalmi elit szűk látókörűsége, értéktelensége tette ilyen mértékben vesztesekké. Az, amelyik politikailag többé-kevésbé szerencsés módon vezényelte le a rendszerváltást, gazdasági téren viszont részrehajlóan, dilettánsan, fél vállról, hányaveti önkényességgel, de azt is mondhatnánk, sehogy, merthogy akkortájt minden huszadrangú „ügy” fontosabb volt annál, mint például a privatizáció kőkemény szabályozása és „össznépi” ellenőrzésének megteremtése, nem beszélve azokról a tíz-, talán százmilliárdokról, amelyek az át nem gondolt adószabályok révén folytak el az államkasszából. Nem csoda, hogy ennyi kiszolgáltatott vesztest hagytak maguk mögött a rendszerváltó évek, akik s utódaik számára alighanem végképp „elment a hajó”. Hisz ezt a hatalmas vagyoni, s legalább olyan fontos érdekérvényesítési hátrányt, amelyet széles rétegek kénytelenek elviselni, gyakorlatilag lehetetlen társadalmi méretekben behozni. A mára kialakult helyzetben jelzésértékű lehet, hogy tegnap a nagy szakszervezeti szövetségek hét év után először ünnepeltek együtt. Hangoztatva, hogy május 1. gondolatai ma is érvényesek. Talán még nem későn... Eiih Ehmm HHI n Boda István Fémszál Ritka ötezresemet mindig azzal a gyöngédséggel cirógatom végig, mintha egy kamasz emlék törékeny vállívét érinteném meg. Mostanában azonban a helyzet egyre-másra csempészi bele meghitt kapcsolatunkba a gyanakvást. Az a hír járja, hogy folt esett erkölcsi karakterén. Hamis. Na, nem mindegyik, de közéjük keveredett jó néhány. És ezek gyanúba hozzák a tisztességeseket is. A magyar közélet ennek az árnyéka alatt most - többek közt - azt a bizonyos „fémszálas papírt” rágja, amelyik többtonnás tételben tűnt el az Orczy téren. Szőrén-szálán, ahogy mondani szokás. Pedig olyan „őrző-védő” testület kísérte, amelyik hivatásából következően a legprofibb szervezet ebben a műfajban: a rendőrség s a nemzetbiztonsági szolgálat. S lám, milyen különös, a bába közt elveszett a gyermek. Az illetékesek hetek óta magyarázzák, hogy egy ilyen „malőr” benne van a pakliban. Mert ugye „közbejöhet egy piros lámpa”, netán egy „közlekedési dugó” s a böhöm nagy kamion máris egérutat nyert. Ez történt - mondják - s ennyi cinizmusra a polgár - bár az egész különösebben nem érdekli - már csak felkapja a fejét. Jómagam kevésbé tartok attól, hogy hamis bankjegyekkel árasztják el az országot. A hamis magyarázat zökkent ki inkább a nyugalmamból. Hülyének néznek ezek minket? Hát ki az az idióta, aki elhiszi, hogy egy ilyen „becses” szállítmány valamiféle közmegegyezés nélkül csak úgy felszívódhat, mint szürke szamár a ködben? Át a fél országon, mondjuk miért nem csaptak le rá útközben valahol? Mire vártak? Tapsra? Engedélyre? Nem, ők csak baktattak utána s a pesti parkírozóban az átadás-átvétel szolgálati bonyodalmai közben egyszerre nem tudtak két műveletre figyelni. Ilyen szellemi erőfeszítés már összezavarja őket. Persze legyünk elfogulatlanok s adjunk hitelt a mentegetőzésnek. De hát, az meg még roszszabb! Kiordibálja a dilettantizmust. És akkor hogy bízzunk mi ebben a szakértelemben?