Hajdú-Bihari Napló, 1997. május (54. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-02 / 101. szám

1997. MÁJUS 2., PÉNTEK HARMADIK OLDAL „Örülök, hogy ma ez az ünnep politikamentes” Debrecen (HBN­­­K I.) - Csalá­di programot hirdetett az MSZOSZ területi szervezete és a Kölcsey művelődési központ má­jus elsején a DMTE Oláh Gábor utcai sportkombinátjában. A Nagyerdőn pártok is várták külön­böző rendezvényekkel híveiket és a „semleges" majálisozókat. Az időjárás kegyeibe fogadta a léggömbökkel és különféle zász­lókkal érkező gyerekeket és szülei­ket ezen a szép csütörtöki napon. A sportkombinát bejáratánál a Munkáspárt sátra és a párttagok várták az érdeklődőket pogácsá­val, kávéval­­ később finom pör­költtel valamint a nyugdíjas­egyesület tagjaiból alakult kórus énekével. A gyerekeket óriásbá­bokkal és ügyességi vetélkedővel szórakoztatták - az utóbbi győz­tesei ingyen nyertek belépést a vi­dámpark elvarázsolt kastélyába. Nem messze e helyszíntől az MSZP tagjai, szimpatizánsai ün­nepeltek, élükön Zentay István al­polgármesterrel, akit arról kérdez­tünk, mit jelent számára ez a „mai" május elseje.­­ A rendszerváltáskor valahogy úgy érezték az emberek, hogy a régi ünnepet, azt az igazi május el­sejei hangulatot már talán nem is lehet visszahozni, azt végérvénye­sen tönkretették, eltiporták. Egy dolgot azonban nem vettek figye­lembe, azt, hogy ez az ünnep kö­zel százéves hagyományra tekint vissza, s ez az ünnep elsősorban a munkásosztály és a szakszerve­zet, a baloldali gondolkodású és érzésű emberek ünnepe. A régi felvonulások hangulata ma is itt van, hiszen akkor sem csak azért mentek az emberek, mert kötele­ző volt, hanem mert találkozni, ünnepelni akartak a barátaikkal, a kollégáikkal, azokkal, akikkel összetartozónak érezték magukat. Örülök, hogy ma ez az ünnep po­litikamentes, s remélem, ezt a szel­lemiségét meg is fogja őrizni a jö­vőben is. Az SZDSZ eddigi hagyományai­hoz híven ismét ökörsütésre csa­logatta tagjait, szimpatizánsait és a többi párttól meghívottakat, akik azonban még ezenkívül többféle­­­örkölt és gulyás között válogat­­ottak. Az ünnep jelentőségéről Piros Andrásné frakcióvezetőt kér­deztük: - Nagyon örülök annak, hogy a családok itt találkoznak, hozzák a gyerekeiket is, s ha csak egy napra, de elfelejtjük a gondunkat, bajunkat. Ilyenkor igazán önfeled­ten szórakozunk, beszélgetünk, s amit különösen jónak tartok, hogy a különböző pártok tagjai szinte barátként beszélgetnek egymással. Szerintem ebben rejlik az ünnep varázsa. A majális résztvevői a szokásos kirakodóvásár mellett aszfaltrajz­versenyben gyönyörködhettek, s különféle kulturális és sportprog­ramokon vehettek részt. Amatőr zenekarok és zenészek szórakoztatták a nagyerdei „békás" tónál (melyben most víz helyett va­lóban csak békák voltak) össze­­gyűlteket május elsején. A különfé­le civil szervezetek környezetvédő és kulturális programmal színesí­tették az ünnepet, melyet, mint a szervezők elmondták, az úgyneve­zett zöld napok keretében az ame­rikai piknikhez hasonlóan rendez­tek meg. Délután négy órakor érkezett meg Zsákéról Kósáné Kovács Mag­da, az MSZP ügyvezető alelnöke, akit szintén megkérdeztünk arról, mit jelent számára ez az ünnep. - Gyermekkorom óta jelentős ez az ünnep, még őrzöm az iskolai majálisok hangulatát, később a kö­zös főzések és nagy-nagy beszél­getések tették feledhetetlenné má­jus elsejét, amikor egy sör mellett megbeszéltük a világ dolgait, a po­litikai élet eseményeit. Kedvesek ezek az emlékek, melyeket nem a „csomagolás", hanem a gondola­tok, a szándék tettek feledhetetlen­né. Akkoriban még nagyobb biz­tonságban éltünk, az iskolából ki­kerülőknek volt munkahelyük, nem úgy indultak a „felnőtt"-élet­­be, mint a mai fiatalok, s nyugodt öregségben reménykedhettek az idősebbek is. Talán eljön egyszer még ismét egy ilyen időszak... Majálissal kezdődött a szoboszlói strandidény Hajdúszoboszló (HBN - T. É.) - Ha nem is szokványos, annál inkább látványos majális színhe­lye már évek óta minden május 1-jén a hajdúszoboszlói strand­fürdő. A helybelieknek ilyenkor díjtalan a belépés, s persze ki az a bátor kapuőr, aki netán szemé­lyi igazolványt merne ilyenkor kérni. Ingyen fürödhetett, szórakoz­hatott tehát a majálisozók jó ré­sze. Azok is, akiket már a regge­li órákban a fürdő hatalmas im­pozáns betonsátor teteje alá csa­logatott a helyi ifjúsági fúvósze­nekar és majorette-csoport be­mutatója. Aztán mivel nem tud­tak ellenállni, besétáltak a strandra. Tíz órakor Papp Jenő, a gyógyfürdő rt. elnökigazgató­ja hivatalosan is megnyitotta az 1997-es nyári strandidényt. A németül is elhangzó (az egyre növekvő számú német vendég érdekében) beszédében utalt ar­ra, hogy a gyógyfürdő az idén ünnepli fennállásának 70. évfor­dulóját. Mint mondta, az Isten áldotta víz adjon továbbra is g­yógyulást az ideérkezőknek. zután következtek a látványos­ságok. Fellépett a Debreceni Di­xieland Jazz Band, volt játékos szellemi vetélkedő, dél körül a Belcanto énekegyüttes adott mű­sort. Délután az Ancsa divatstú­dió bemutatójával és Ábrányi Miki zenés kvízkérdéseivel, táncshow-val folytatódott a program. A sörivó versenyre is számosan jelentkeztek. Ennek ellenére sokan mégis a meden­cék langyosan simogató vizét választották. A Belcanto énekegyüttes műsorát is sokan kísérték figyelemmel Fotó: Horváth Katalin A jól szervezett agrárgazdaságért Polgár (HBN)­­ Május elsején ez évben először igazán bené­pesedett a polgári strandfür­dő, hiszen az a városi majális központja volt. A sport és az ügyességi versenyek mellett a kultúra is szerepet kapott a szórakoztatásban. A jóból is megárt a sok mondja a köz­mondás, de ennek Polgáron fittyet hánytak, mert a főző­verseny résztvevői által készí­tett ételkülönlegességek már jóval ebédidő előtt csalogatták a jó étvágyúakat. A verseny eredményhirdetésére várni kellett, mert a zsűri elnöke, Orosz Sándor, az Országgyű­lés mezőgazdasági bizottságá­nak elnöke a déli órában fó­rumot tartott az érdeklődők közreműködésével. Orosz Sándor elöljáróban ki­jelentette: „Az agrárgazdaság talpra állítása pártoktól mentes feladat. Elsőbbséget élvez a po­litika előtt, mert a föld olyan kincs Magyarországon, amely­­lyel ha jól sáfárkodunk, értéket teremt és erre az értékre ma és a jövőben nagy szüksége van az országnak. A jelenlegi vál­ságos helyzetből ki kell lépni és fejlődési pályára kell állni." Ebben fontos szerepet kap a nemzeti össztermék 2,5 száza­lékát kitevő támogatás a költ­ségvetésből. A pénzügymi­niszteri előrejelzés alapján ez várhatóan 1998-ban eléri a 130-140 milliárd forintot. A fó­rumon szóba került a földtu­lajdonlás kérdése is. Ebben is­mételt megerősítést kapott a már többször hangoztatott egységes nézet, ami szerint a föld nemzeti tulajdon és azé legyen a föld, aki ténylegesen megműveli. A külföldiek szá­mára a földtulajdonszerzés le­hetősége kizárt, hiszen földhöz csak az juthat, aki mezőgazda­­sági termelést folytat. A jövőt illetően kiemelt kérdést jelent a szektorsemlegesség. Lehetsé­ges a magán-, a szövetkezeti tulajdon egymásmellettisége, mert ezek nem zárják ki egy­mást. A piacvédelem szerepe a jövőnket határozza meg - csengett ki az előadó szavai­ból, de ezt erősítették meg a fórum résztvevői is. A honi élelmiszerpiacon hazai termé­kekkel kell biztosítani a belső ellátást, ami viszont nem zár­ja ki kisebb részarányú külföl­di termék jelenlétét sem. A zárógondolatok summáz­ták igazán az agrárkérdést, mely szerint egyetlen cél le­het előttünk, s ez nem más, mint a jól szervezett agrárgaz­daság. Nincs ma nagyobb kincs... Püspökladány (HBN - T. E.)­­ Nincs ma nagyobb kincs, mint az egyetértésre jutó közösség, mondta üdvözlőbeszédében Ben­­kő Ágota, a Nagycsaládosok Or­szágos Egyesületének elnöke, aki a városi egyesület meghívására érkezett a püspökladányi nagy­­családosok által szervezett majá­lisra. A családsegítő szolgálat udva­ra reggel 9 órára benépesült. Ha csak az egyesület 80 nagy család­ja jön el, a mintegy 320 gyerek­kel, már az is egy kisebb tömeg, de az izgalmas versenyre, a vi­dám programokra az egyesület mozgósította az egész várost. Mint elhangzott, jó példa ez ar­ra, hogy az értékes közös időtöl­tésre mozgósítani lehet az embe­reket. A vetélkedő egész délelőtt tartott a tíz helyszínen. A csalá­dok sorra felkeresték a „küzdőtereket", s a versenyben az maradt bent, aki legalább öt helyszínen teljesítette a feladato­kat. Érdemes a néhány feladat té­maköreit megnevezni: városszé­pítő, környezetvédő, sport, ügyes­ségi. Volt élő keresztrejtvény- és főzőverseny is. A legjobb ered­ményt elért családok, csapatok értékes jutalmakat nyertek, hi­szen a támogatók nem voltak szűkmarkúak. Mint azt Jeneiné Vígh Blanka családsegítő el­mondta, még ekkora összefogást nem tapasztalt, ötven támogató­ja volt a nagycsaládosok, s ezál­tal az egész város majálisának. Lám, a jó dolgokért, jó célokért adakoznak az emberek. Délután az Ördög-árokban szórakoztató műsorokon vettek részt a majá­lisozók. A nagycsaládosok bálját pedig május 2-án tartják meg. A programsorozat május 3-án a harmadik Sárrét menti népzene- és népitánc-fesztivállal folytató­dik, ahol 19 együttes lép fel. A fél város a sporttelepen Hajdúnánás (HBN - H. I.) - A mozgás, a zene és a szórakozás birodalmává vált május elsején a városi sporttelep. Nem csak az a 16 csapat küzdött, amely bene­vezett az ünnepi labdarúgó kis­pályás tornára, hanem azok az ifjak és gyerekek is, akik részt vettek a kerékpáros ügyességi versenyeken, valamint a görko­­risok gyorsasági megméret­tetésén. Azok, akik nem vállalták a sport izgalmait és fáradalmait, inkább a kultúrának hódoltak, amelyből szintén volt választék bőven. Ezen a májusi napon a rendezők állítása szerint megfordult a fél város a Fürdő úti sportlétesít­ményben, s akik még bírták, es­te elmentek a művelődési köz­pontba, ahol nosztalgiabálon rophatták a táncot kivilágos­ ki­­virradtig. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR T: Szűcs József Májusi nosztalgiák A sör legyen hideg, a virsli legyen meleg, s lehetőleg ne kerüljön sokba - a rádió híradá­sa szerint eme szavakkal kezdte az egyik ve­zető szocialista politikusunk a párt budapesti majálisán felszólalását. „De milyen igaza van!” - kommentálhatná a frappáns szavakat a meg­szólított munkavállaló. Még akkor is, ha hal­ványan emlékeztetik a kifejezések egy bizo­nyos kulináris ihletettségű hasonlatra, amely­nek az volt a lényege, hogy ha valami krump­lileves, akkor azt nevezzük annak. De akkor valóban az legyen, annak minden kellékével, ízével, zamatéval együtt. Gondja nem is a „menüvel” van a május elsejei „nosztalgiázó­­nak”, hanem annak árával. Hisz manapság a legalapvetőbb, s valamikor szinte „állampolgári jogon” olcsó élelmiszerek, gyógyszerek, szol­gáltatások - hogy mást ne említsünk - sokak számára megfizethetetlenek. Mindamellett megtisztelve érezhetn­k magukat a bérből, fizetésből, munkanélküli és szociális segélyekből, nyugdíjból élők, a társadalmi „szo­lidaritásra szorulók”, hogy évente egyszer leg­alább róluk is esik szó­­ már, ami helyzetü­ n)k lényegét illeti. Róluk, „akik a rendszerváltás vesztesének érzik magukat” - fogalmazott ugyancsak szőrmentén szólva helyzetünkről egy másik szónok. Sajnos nem csupán köz­életi hipochondria mondatja velünk, fájdalmas tény, hogy milliók, a többség igenis vesztesei az elmúlt éveknek. És nem azért, mert eleve így kellett (volna) történnie. Bizonyos húsba vágó következmények természetesen elkerül­hetetlenek egy ilyen társadalmi méretű katak­lizma idején. De ezeket a milliókat nem kevés­sé a fejük fölött egyezkedő, a gazdasággal összefonódó, hatalmi elit szűk látókörűsége, értéktelensége tette ilyen mértékben veszte­sekké. Az, amelyik politikailag többé-kevésbé szerencsés módon vezényelte le a rendszer­­váltást, gazdasági téren viszont részrehajlóan, dilettánsan, fél vállról, hányaveti önkényesség­gel, de azt is mondhatnánk, sehogy, merthogy akkortájt minden huszadrangú „ügy” fontosabb volt annál, mint például a privatizáció kőke­mény szabályozása és „össznépi” ellenőrzé­sének megteremtése, nem beszélve azokról a tíz-, talán százmilliárdokról, amelyek az át nem gondolt adószabályok révén folytak el az államkasszából. Nem csoda, hogy ennyi kiszol­gáltatott vesztest hagytak maguk mögött a rendszerváltó évek, akik s utódaik számára alighanem végképp „elment a hajó”. Hisz ezt a hatalmas vagyoni, s legalább olyan fontos érdekérvényesítési hátrányt, amelyet széles ré­tegek kénytelenek elviselni, gyakorlatilag lehe­tetlen társadalmi méretekben behozni. A mára kialakult helyzetben jelzésértékű le­het, hogy tegnap a nagy szakszervezeti szö­vetségek hét év után először ünnepeltek együtt. Hangoztatva, hogy május 1. gondola­tai ma is érvényesek. Talán még nem későn... Eiih Ehmm HHI n Boda István Fémszál Ritka ötezresemet mindig azzal a gyöngédséggel cirógatom végig, mintha egy kamasz emlék töré­keny vállívét érinteném meg. Mostanában azon­ban a helyzet egyre-másra csempészi bele meg­hitt kapcsolatunkba a gyanakvást. Az a hír járja, hogy folt esett erkölcsi karakterén. Hamis. Na, nem mindegyik, de közéjük keveredett jó néhány. És ezek gyanúba hozzák a tisztességeseket is. A magyar közélet ennek az árnyéka alatt most - többek közt - azt a bizonyos „fémszálas papírt” rágja, amelyik többtonnás tételben tűnt el az Or­czy téren. Szőrén-szálán, ahogy mondani szo­kás. Pedig olyan „őrző-védő” testület kísérte, amelyik hivatásából következően a legprofibb szervezet ebben a műfajban: a rendőrség s a nemzetbiztonsági szolgálat. S lám, milyen külö­nös, a bába közt elveszett a gyermek. Az illeté­kesek hetek óta magyarázzák, hogy egy ilyen „malőr” benne van a pakliban. Mert ugye „közbe­jöhet egy piros lámpa”, netán egy „közlekedési dugó” s a böhöm nagy kamion máris egérutat nyert. Ez történt - mondják - s ennyi cinizmusra a polgár - bár az egész különösebben nem ér­dekli - már csak felkapja a fejét. Jómagam ke­vésbé tartok attól, hogy hamis bankjegyekkel árasztják el az országot. A hamis magyarázat zökkent ki inkább a nyugalmamból. Hülyének néznek ezek minket? Hát ki az az idióta, aki el­hiszi, hogy egy ilyen „becses” szállítmány vala­miféle közmegegyezés nélkül csak úgy felszívód­hat, mint szürke szamár a ködben? Át a fél or­szágon, mondjuk miért nem csaptak le rá útköz­ben valahol? Mire vártak? Tapsra? Engedélyre? Nem, ők csak baktattak utána s a pesti parkíro­zóban az átadás-átvétel szolgálati bonyodalmai közben egyszerre nem tudtak két műveletre fi­gyelni. Ilyen szellemi erőfeszítés már összeza­varja őket. Persze legyünk elfogulatlanok s adjunk hitelt a mentegetőzésnek. De hát, az meg még rosz­­szabb! Kiordibálja a dilettantizmust. És akkor hogy bízzunk mi ebben a szakértelemben?

Next