Hajdú-Bihari Napló, 1997. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1997-10-01 / 229. szám
1997. OKTÓBER 1., SZERDA HARMADIK OLDAL Egyre költségesebb, de reklámértékű a BNV Több résztvevő fájlalja, hogy ma már leginkább egy zsibvásárhoz hasonlít Hajdú-Bihar (HBN) Számos, megyénkben működő cég, vállalkozás jelent meg az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. A teljesség igénye nélkül arról érdeklődtünk néhányuktól, hogyan vonnák meg részvételük mérlegét. Általános vélemény, hogy az egyre növekvő és egyre nehezebben előteremthető költségek ellenére lehetőségei szerint jövőre is mindenki ott szeretne lenni e jelentős reklámértékű eseményen. Van, aki fájlalja, hogy a megyénkből kevés termelőcég volt jelen a kiállításon, néhányan pedig a kirakodóvásári hangulat eluralkodását kifogásolják. Gyengének ítélte az általuk a BNV-n kínált kortárs festmények iránti keresletet Kárai Mihály, a püspökladányi Átrium Galéria és Intakt-Art Kft. vezetője. Nem is e téren vártak azonban igazi sikert, hanem inkább import képkeretléceik és keretezési kellékeik eladásához kerestek új partnereket, akiket úgy tűnik, meg is találtak, hiszen a Dunántúlról és Budapestről is voltak érdeklődők. A galéria, illetve a kft. a BNV-n három, de a tavaszi Art- Expón már négy-öt éve rendszeresen ott vannak, s részt kívánnak venni rajtuk a továbbiakban is, hiszen számukra újabb és újabb partnerek jelentkezése miatt megéri ez a ráfordítás. Először jelent meg ezen a budapesti rendezvényen a hajdúböszörményi Elektromert Kft. - tudtuk meg Kiss Andrástól, a cég ügyvezető igazgatójától. Bár fénycsővásáruk iránt közepes volt az érdeklődés, az ügyvezető összességében mégis elégedett volt a BNV-vel, hiszen megvolt a megfelelő reklámértéke. A kft. számára ez annál is inkább hasznos, mivel tavaly nyitottak telephelyet a fővárosban. A főleg világítástechnikai cikkek és villanyszerelési anyagok kereskedelmével foglalkozó cég azt tervezi, hogy részt vesz több hazai, sőt külföldi vásáron is, s ezek sorában - bár ez még több tényezőtől függ - minden bizonnyal ott lesz a BNV is. Kevés a termelő Bár a játékgyártók és -kereskedők más pavilonban voltak, mint tavaly - és a látogatók által megszokott hely sokat számít - az érdeklődést termékeik iránt jónak ítélte meg Türk Tamás, a debreceni Breki Plüss Bt. tulajdonosa. A plüssjátékgyártással és -nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozás standjánál tavaly és az idén is sok külföldi fordult meg, s a tulajdonos úgy véli, ebből több reménykeltő üzletük származhat. Az érdeklődés felkeltésében hasznosnak bizonyult a saját prospektus, mellyel az előző esztendőben még nem rendelkeztek. Egy kis cégnek nehéz előteremteni a részvételi költségeket - ez ebben az esetben 800 ezer forintra rúgott -, főleg úgy, hogy mindehhez nem sikerült támogatást szerezni. Türk Tamás azt is fájlalja, hogy a BNV hajdú-bihari kiállítói között meglehetősen kevés volt a termelővállalkozás. 175 négyzetméteres standon állított ki bőr ülőgarnitúrákat, tölgyfa bútorokat a debreceni Moorko Kereskedelmi Kft. Mint azt Seresné Szabó Edit, a BNV-n immár ötödik alkalommal részt vevő cég kereskedelmi ügyintézője elmondta, jól sikerült berendezniük a rendelkezésükre álló teret. Áruik iránt nagy volt az érdeklődés, s megfelelő a vásárlóerő is. Az ügyintéző szerint talán még nagyobb lehetett volna a vásár látogatottsága, ha nem olyan magas - 500 forintos - a belépődíj. A cég eredményesnek ítéli a részvételt, s jövőre is elmennek a BNV-re. Elsősorban értékesítési partnereket keresett a mézes sütemények importjával foglalkozó debreceni Mézes-Maci Kft., mely másodszor vett részt a budapesti vásáron. Járja Márta ügyvezetőtől megtudtuk, hogy tavaly nem csalódtak, s az idén is találtak új partnereket, de hogy milyen lesz a vásár igazi hozadéka, az csak ezután dől el. Az ügyvezető szerint a vártnál kevesebb volt a szakmai látogató, s az őszi BNV „elbazárosodott", a vásározók kerültek előtérbe, akik talán ott a helyszínen ki is tudják termelni részvételi költségeiket. Ezek a költségek egyébként a tavalyi rendezvényhez képest 20 százalékkal emelkedtek. A téglási gyár alapításának 40. évfordulóját ünneplő Hajdú Hajdúsági Iparművek Rt. életében még nem volt olyan esztendő, hogy termékeivel ne jelent volna meg a BNV-n. Negyven éve gyártanak mosógépeket, s húsz éve kezdték meg a felültöltős automata mosógépek gyártását. Idei vásári megjelenésüket e kettős évforduló jegyében tervezték. Tatár Csabától, a cég kereskedelmi igazgatójától megtudtuk, hogy itt mutatták be a Hajdú új mosógép-generációját, az 1998-as modelleket, melyeket a vásárlátogatók kedvezően fogadtak. A cég jövőre is ott lesz a BNV-n, melynek jelentősége abból a szempontból is megnő, hogy 1998-ban nem lesz Aquathermszakvásár, így a BNV-n lesz a különböző „vizes" és fűtéstechnikai berendezéseket gyártó és forgalmazó cégek nagy seregszemléje. A püspökladányi Karát Képző- és Iparművészeti Galéria ötödik alkalommal vett részt a vásáron, főleg olajfestményeket bemutatva. Kiss Csaba, a galéria vezetője szerint érződött a látogatottságon, hogy a BNV az idén profi reklámot kapott, s népszerűsödött a kiállítók körében is. A galéria műtárgyai iránt közepes volt az érdeklődés, de Kiss Csaba úgy ítéli meg, hogy nem feltétlenül a helyszíni eladás a legfontosabb cél. Hosszabb távú, reklámértékű befektetésnek kell felfogni a vásáron való megjelenést, s a galéria jövőre is szeretne ott lenni. Kovács István, a debreceni Átrium bútorházat működtető cég vezetője sajnálja, hogy csak 65 négyzetméternyi bemutatóterületet kaptak, holott nagyobbat igényeltek, s már év elején jelentkeztek a kiállításra. A bútorház ötödik alkalommal szerepelt itt áruival. A cégvezető szerint a helybeni értékesítésből soha nem térülnek meg a részvétel költségei, viszont a megjelenésnek olyan reklámértéke van, mely a kiállítást követően kamatozik. Jövőre is el kívánnak menni a BNV-re, s az ideinél mindenképpen nagyobb területen szeretnék bemutatni az általuk kínált bútorokat. „Kínai piac" . Nem csak az őszi, de a tavaszi BNV-n is jelen van immáron öt éve a BEÁSZ Böszörményi Épületasztalos Kft. Tóth András, a cég kereskedelmi vezetője szerint annak ellenére, hogy most kevesebben érdeklődtek kül- és beltéri fenyő nyílászáróik iránt, mint tavasszal, mindenképpen érdemes ott lenni az őszi vásáron is, hiszen aki számít, az megjelenik. A kft. termékeire a helyszínen nem vett fel megrendeléseket, az érdeklődőket viszonteladóikhoz, kereskedőpartnereikhez irányították. A vásárhoz kapcsolódó akciók idején egyébként a tapasztalatok szerint gyarapodik a vásárlások száma. A cég számára a járulékos költségekkel együtt most 1,5-2 millió forintba került kiállítási részvétel, de a növekvő költségek ellenére a kereskedelmi vezető szerint jövőre is ott a helyük. Minden őszi és tavaszi BNV-n ott van három esztendeje a debreceni Dunitt Bt. is. Pető Károly tulajdonos szerint a 4 alkalmazottat foglalkoztató, biztonsági rácsokat gyártó vállalkozás számára azért is igen fontos a kiállításon való részvétel, mert szinte az egyik vásáron szerzett megrendelésmennyiség tartja el őket a következő vásárig, bár emellett a bt. vezetője - mint elmondta - évi 80 ezer kilométert megy üzlet után járva. A BNV-n való részvételre most sem fizettek rá, megtalálták a számításukat. A hazai - és esetleg külföldi - kiállításokon való jövőbeni megjelenéshez viszont Pető Károly véleménye szerint mindenképpen elkelne némi - például kamarai forrásokból származó - támogatás. Már sok visszatérő vásárlóra tett szert a vásáron ötödik éve részt vevő debreceni Tisza-Artist Galéria Rt. Fodor Éva tulajdonos elmondta, hogy ennek ellenére ebben az évben sokkal gyengébb volt a kereslet olajfestményeik iránt, mint korábban. Úgy véli, ez annak a következménye volt, hogy idén nem a vásárlók által megszokott helyükre, az A pavionba hanem új kiállítóhelyre kerültek. Fodor Éva az őszi BNV-ről hiányolta az igazán nagy cégeket, s a valódi kézművesmestereket. Mint mondta, fájlalja, hogy sok bóvlit látott. Példaként említette, hogy kínai kereskedők - ugyanazokkal az árukkal, amelyeket a piacokon egyébként is kínálnak - nagy tömegben, külön pavilonban kaptak helyet. A természetes alapanyagú termékeket előállító Demko Feder Kft. - mely eddigi hat megjelenése alatt több nagydíjat, illetve ipari formatervezési nívódíjat is nyert már a BNV-n - idén újdonsággal, színes gyermekbútorokkal jelentkezett. Mint Demeter Tamás, a cég tulajdonos-igazgatója elmondta, most 150 négyzetméteren, mintegy 5 millió forintos költséggel állítottak ki a vásáron. A jelentős ráfordítás nem volt hiábavaló, mert minden eddig itt kötött üzletüket túlszárnyaló, rekordnagyságú megrendelésállományra tettek szert. Idén egyébként nem a tömegeket vonzó attraktivitásra, hanem az elegáns megjelenésre helyezték a hangsúlyt. Demeter Tamás is szomorú amiatt, hogy a BNV egyre inkább zsibvásárra hasonlít, s a résztvevők közül már számos nagynevű cég hiányzik. A biobútorokat is gyártó Demko Feder Kft. idén hatodik alkalommal vett részt az őszi BNV-n Fotó: Nagy Gábor (Napló-archívum) A Médiahajó fedélzetéről: kicsit másképpen Budapest, Debrecen (HBN - K. E. R.) Minden évben „ügy" volt a Médiahajó indulása. Szerepe az lenne, hogy Magyarország politikusai, közéleti személyiségei találkozzanak a médiavilág vezetőivel, közöttük egyfajta párbeszéd alakuljon ki, s közelebb kerüljenek egymáshoz a médiáról és annak szerepéről alkotott vélemények. Minderről részletesen beszámolt a magyar sajtó, de senki sem gondolta, hogy ezt az eseményt másképp is láthatják emberek. Sajátos meghívás eredményeképpen került a három egymáshoz kapcsolt Médiahajóra és a visegrádi „kerti partira" hat Hajdú-Bihar megyei fiatal is, akiket a főszervező hívott meg, egy szívesség viszonzásaképpen. A hajók közönségének alig egy százalékát tették ki az úgymond átlagemberek. Lázasan készültek az eseményre, napokig tanakodva mit vegyenek fel, hogyan viselkedjenek, mit illik, mit nem ilyen közegben. Odaérve, hamar rádöbbentek, kár volt akkora feneket keríteni a dolognak. Ők ugyanis mást is láttak, nemcsak a kifelé mutatott csinnadratát. A fiatalok kritikus szemmel nézték az összejövetelt, és nem voltak maradéktalanul elégedettek az eredménnyel... Mást vártak az ismert politikusoktól, a sajtó, a televízió képviselőitől, a színészektől és zenei életünk ismét személyiségeitől. Kulturáltabb, visszafogottabb magatartásra számítottak. Azt gondolták, hogy ez olyan neves esemény, amit mindenki kellőképpen megtisztel öltözékével és viselkedésével egyaránt. Ezzel szemben volt, aki agyonmosott farmerban, kitaposott cipőben, vagy éppen félig részegen araszolt fel a hajóra és állt a televízió kamerája elé. Olyan is akadt, aki nem bírt ellenállni az ingyenételnek,italnak, fagylaltnak, s mértéktelenül „fogyasztott" elfeledve hol van és mi a feladata. Eszméletlenül sok volt a „fontos" ember, akinek percenként csörgött a mobiltelefonja, de csak azért, hogy aztán integetni tudjon a két sátorral odébb ácsorgó ismerősének. Azért voltak kivételek. Pozitív megnyilvánulásnak tekintették a kormányfő jelenlétét, negatívnak viszont azt, hogy sok olyan ember is hiányzott, akivel egyébként a közéletben nap mint nap talákozunk. Informátoraink szerint a politikai fórumokon nem folyt érdemi beszélgetés, a részvevők olykor, mint a gyerekek, lovagoltak egy félrecsúszott szón, gúnyolva, lejáratva a másikat. Félórákat vitatkoztak egy-egy mondat, kérdés értelmezésén. A pártok képviselői elmondták a magukét, de konszenzusra nem jutottak (Nem mintha bárki is számított volna erre. - A szerk.). Egyetértés akkor sem volt közöttük, ha hárman ugyanazt mondták el. Egyes pártok még attól sem riadtak vissza, hogy hivatalos tapsoló, éljenző brigádot vessenek be, amikor képviselőjük felszólalt, de legalább „anyázás" nem volt. Mi több a hétpárti beszélgetés csak hat parlamenti párt részvételével zajlott, mert a hetedik nem képviseltette magát. Visegrádon a sátrakat rohanták meg. A vendégsereg eleje még evett is valamit, a vége már csak a csontokat szopogathatta. A három hajó pedig visszafelé majdnem üresen ment. Azok maradtak rajta, akinek még valamilyen programban részt kellett venni. Nem csak a kormányfő távozott rögtön az ebéd után. Taxik százai sorakoztak a visegrádi várromoknál. A fiatalemberek kifogásolták, hogy az esemény után a szervező neve egyetlen lapban sem jelent meg, noha Enyedi Nagy Mihály az Enamiké ügyvezető igazgatója egy éven át szervezte ezt a napot. Nehéz szponzorokat szerezni, elég magas a belépő ára is. Sokan azt hiszik, csak azért mert közéleti személyek, netalán képviselők, ingyen is feljuthatnak a hajóra. Tavaly még olyan is történt, hogy elfelejtették átutalni egyes pártok az igényelt jegyek árát. Deficittel zárt a Médiahajó, a főszervező pedig azon gondolkodik, hogy jövőre nem vállalja. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR D: Karádi Katalin Idősek világnapja Magyarországon a nyugdíjasok száma meghaladja a hárommilliót. Biológiai szempontból ezt a korosztályt sorolhatjuk az idősek közé, noha van olyan hatvan-hetven éves, aki fizikai és szellemi teljesítményével messze túlszárnyalja a jóval fiatalabbakat. Sokan a nyugdíjba vonulás után is dolgoznak - főként, mert muszáj -, míg mások azért nem adják fel az aktív életformát, mert még jól bírják a munkát, fittek, fiatalosak, és jó érzéssel tölti el őket az a tudat is, hogy szükség van rájuk. Nem mintha most is kapkodnának a nyugdíjas munkaerő után, de akinek szerencséje van, hozzá tud férni a plusz-jövedelemforráshoz. Pedig lehet, hogy arról álmodott: nyugdíjasként végre szabadon gazdálkodhat az idejével, elolvashatja a korábban félretett könyveket és többet törődhet a családjával. Ma azonban nyugdíjasnak lenni nem mindig öröm, a kisnyugdíjasok sorsa pedig a létbizonytalanság. Másból sem áll az élet, mint a forintok kuporgatásából, s hozzá még a betegség is kész katasztrófa. A mai nyugdíjrendszerből hiányzik a munkateljesítmény, a járulékfizetés és a szolgálati idő hosszának az elismerése. Aki például évtizedekig tisztességesen fizette a járulékot, kevesebb nyugdíjat kap fiatalabb sorstársainál, vagyis azoknál, akik rövidebb ideig dolgoztak. A hárompilléres nyugdíjreform többek között ezt a „csorbát” akarja kiküszöbölni. A biztonság és a garancia azonban még a jövő zenéje, így az időseket sokkal jobban foglalkoztatja az, hogy miközben a közüzemi díjak a napi megélhetéshez szükséges egyéb költségekkel együtt folyamatosan emelkednek, sikerül-e megőrizni a nyugdíjak reálértékét. Ha mint hűséges választók éppen az MSZP-re szavaztak, vajon hisznek-e a miniszterelnök ígéretének, aki jövőre az idősek életszínvonalának az emelkedését is szavatolta? A borús gondolatok ünneprontók lehetnek az idősek világnapján, október 1 -je azonban ugyanolyan hétköznap, mint az összes többi. Jó adu, alkalom mégis, hogy az ENSZ által 1991-ben világnappá nyilvánított dátum ürügyén Magyarországon is reflektorfénybe kerüljön ez a korosztály, melynek az a folytatása, hogy az esős, szomorú október hagyományosan az idősek hónapja. Egyre kevesebb pénzből és egyre szegényesebben az idősek otthonaiban, a szociális intézményekben ennek jegyében zajlanak a különféle programok. A lelkes szervezők arra törekszenek, hogy ilyenkor egy kis napfényt varázsoljanak a gondozottak életébe, akikről - szintén egyre kevesebb pénzből - amúgy is egész évben lelkiismeretesen gondoskodnak. Az már más kérdés, mennyire szomorú, ha valaki idős korára betegen, kiszolgáltatottan idegenek gondoskodására szorul. De ez még mindig jobb, mint egyedül, elhagyatottan élni; ezek az öregek aligha ünnepük, számon sem tartják a világnapot. Boda István Támogatott ország Viszonyaink ismeretében, alá van dúcolva az ország. Szinte minden réteg egy-egy Ó utca. Bármikor összedőlhet, maga alá temetve az ott élőket. Csoda hát, ha mindenki támogatásért könyörög. Olykor már tragikomikus is ez a nagy népi összhangzattan. Csak hallgatom elképedve a katonákat, akik azt mondják, utcára vonulnak, ha nem rendezik a fizetésüket. A hivatásosak - állítják - nincsenek megfizetve. De a börtönőrök is ilyesmit helyeztek kilátásba, a tűzoltók is el vannak szánva, s a belügyisek is forró őszt ígérnek. Apropó, belügyisek: ahogy a közleményekből kihallható, négymilliárddal tartoznak a tébének. Óriási adósság, már-már kutyaszorító. De ahogy egy főfőtábornok mondta: vagy fizetik az alkalmazottakat, vagy megtagadják a tébét. Az utóbbi. A MÁV van még így, annyi előnnyel, hogy az ő adóssága tengernyi. Nyilván, előbb-utóbb úgyis elengedik mindkettőét, s aztán lendületüket ismerve kezdik az egészet elölről. De gondban vannak a fordított helyzetűek is. Miként tudjuk, az évszázad bortermése ígérkezik, sírnak is a gazdák, hogy kész katasztrófa. Ha nem kapnak támogatást, beadják a kulcsot. A répatermesztők már árnyaltabban fogalmaznak. Nekik az őszi aszállyal gyűlt meg a bajuk. A cukornak való nem testesedett meg úgy, ahogy számítottak. Ha nem segít az állam a jövőjüket kockáztatják. Aztán ott vannak a szekszárdi húsosok, a kisnyugdíjasok, a munkanélküliek, az önkormányzatok, a kisebbségi gyermekáldásról és a lerobbant lakótelepekről nem is beszélve. A gáz, a villany, a fűtés már csak hab a tortán, a vizet meg úgy is ki tudják kapcsolni. Na már most, az a régi „három té” erősen rostálta a társadalmat. Ma viszont mindenki egy kategóriába került. A támogatottakéba. S ez azért óriási előrelépés!