Hajdú-Bihari Napló, 1997. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1997-10-01 / 229. szám

1997. OKTÓBER 1., SZERDA HARMADIK OLDAL Egyre költségesebb, de reklámértékű a BNV Több résztvevő fájlalja, hogy ma már leginkább egy zsibvásárhoz hasonlít Hajdú-Bihar (HBN)­­ Számos, me­gyénkben működő­ cég, vállalkozás jelent meg az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. A teljesség igé­nye nélkül arról érdeklődtünk néhá­­nyuktól, hogyan vonnák meg rész­vételük mérlegét. Általános véle­mény, hogy az egyre növekvő és egy­re nehezebben előteremthető költsé­gek ellenére lehetőségei szerint jövő­re is mindenki ott szeretne lenni e je­lentős reklámértékű eseményen. Van, aki fájlalja, hogy a megyénkből ke­vés termelőcég volt jelen a kiállításon, néhányan pedig a kirakodóvásári hangulat eluralkodását kifogásolják. Gyengének ítélte az általuk a BNV-n kínált kortárs festmények iránti ke­resletet Kárai Mihály, a püspökladá­nyi Átrium Galéria és Intakt-Art Kft. vezetője. Nem is e téren vártak azon­ban igazi sikert, hanem inkább import képkeretléceik és keretezési kellékeik eladásához kerestek új partnereket, akiket úgy tűnik, meg is találtak, hi­szen a Dunántúlról és Budapestről is voltak érdeklődők. A galéria, illetve a kft. a BNV-n három, de a tavaszi Art- Expón már négy-öt éve rendszeresen ott vannak, s részt kívánnak venni raj­tuk a továbbiakban is, hiszen számuk­ra újabb és újabb partnerek jelentkezé­se miatt megéri ez a ráfordítás. Először jelent meg ezen a budapes­ti rendezvényen a hajdúböszörményi Elektromert Kft. - tudtuk meg Kiss Andrástól, a cég ügyvezető igazgató­jától. Bár fénycsővásáruk iránt köze­pes volt az érdeklődés, az ügyvezető összességében mégis elégedett volt a BNV-vel, hiszen megvolt a megfelelő reklámértéke. A kft. számára ez annál is inkább hasznos, mivel tavaly nyi­tottak telephelyet a fővárosban. A fő­leg világítástechnikai cikkek és vil­lanyszerelési anyagok kereskedelmé­vel foglalkozó cég azt tervezi, hogy részt vesz több hazai, sőt külföldi vá­sáron is, s ezek sorában - bár ez még több tényezőtől függ - minden bi­zonnyal ott lesz a BNV is. Kevés a termelő Bár a játékgyártók és -kereskedők más pavilonban voltak, mint tavaly - és a látogatók által megszokott hely sokat számít - az érdeklődést termé­keik iránt jónak ítélte meg Türk Ta­más, a debreceni Breki Plüss Bt. tulaj­donosa. A plüssjátékgyártással és -nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozás standjánál tavaly és az idén is sok külföldi fordult meg, s a tulajdonos úgy véli, ebből több re­ménykeltő üzletük származhat. Az ér­deklődés felkeltésében hasznosnak bi­zonyult a saját prospektus, mellyel az előző esztendőben még nem rendel­keztek. Egy kis cégnek nehéz előte­remteni a részvételi költségeket - ez ebben az esetben 800 ezer forintra rú­gott -, főleg úgy, hogy mindehhez nem sikerült támogatást szerezni. Türk Tamás azt is fájlalja, hogy a BNV hajdú-bihari kiállítói között meglehe­tősen kevés volt a termelővállalkozás. 175 négyzetméteres standon állított ki bőr ülőgarnitúrákat, tölgyfa bútoro­kat a debreceni Moorko Kereskedelmi Kft. Mint azt Seresné Szabó Edit, a BNV-n immár ötödik alkalommal részt vevő cég kereskedelmi ügyintézője el­mondta, jól sikerült berendezniük a rendelkezésükre álló teret. Áruik iránt nagy volt az érdeklődés, s megfelelő a vásárlóerő is. Az ügyintéző szerint ta­lán még nagyobb lehetett volna a vá­sár látogatottsága, ha nem olyan ma­gas - 500 forintos - a belépődíj. A cég eredményesnek ítéli a részvételt, s jö­vőre is elmennek a BNV-re. Elsősorban értékesítési partnereket keresett a mézes sütemények import­jával foglalkozó debreceni Mézes-Ma­ci Kft., mely másodszor vett részt a budapesti vásáron. Járja Márta ügyve­zetőtől megtudtuk, hogy tavaly nem csalódtak, s az idén is találtak új part­­nereket, de hogy milyen lesz a vásár igazi hozadéka, az csak ezután dől el. Az ügyvezető szerint a vártnál keve­sebb volt a szakmai látogató, s az őszi BNV „elbazárosodott", a vásározók kerültek előtérbe, akik talán ott a hely­színen ki is tudják termelni részvéte­li költségeiket. Ezek a költségek egyéb­ként a tavalyi rendezvényhez képest 20 százalékkal emelkedtek. A téglási gyár alapításának 40. év­fordulóját ünneplő Hajdú Hajdúsági Iparművek Rt. életében még nem volt olyan esztendő, hogy termékeivel ne jelent volna meg a BNV-n. Negyven éve gyártanak mosógépeket, s húsz éve kezdték meg a felültöltős automa­ta mosógépek gyártását. Idei vásári megjelenésüket e kettős évforduló je­gyében tervezték. Tatár Csabától, a cég kereskedelmi igazgatójától meg­tudtuk, hogy itt mutatták be a Hajdú új mosógép-generációját, az 1998-as modelleket, melyeket a vásárlátoga­tók kedvezően fogadtak. A cég jövő­re is ott lesz a BNV-n, melynek jelen­tősége abból a szempontból is megnő, hogy 1998-ban nem lesz Aquatherm­­szakvásár, így a BNV-n lesz a külön­böző „vizes" és fűtéstechnikai beren­dezéseket gyártó és forgalmazó cégek nagy seregszemléje. A püspökladányi Karát Képző- és Iparművészeti Galéria ötödik alkalom­mal vett részt a vásáron, főleg olajfest­ményeket bemutatva. Kiss Csaba, a galéria vezetője szerint érződött a lá­togatottságon, hogy a BNV az idén profi reklámot kapott, s népszerűsö­­dött a kiállítók körében is. A galéria műtárgyai iránt közepes volt az érdek­lődés, de Kiss Csaba úgy ítéli meg, hogy nem feltétlenül a helyszíni el­adás a legfontosabb cél. Hosszabb tá­vú, reklámértékű befektetésnek kell felfogni a vásáron való megjelenést, s a galéria jövőre is szeretne ott lenni. Kovács István, a debreceni Átrium bútorházat működtető cég vezetője sajnálja, hogy csak 65 négyzetméter­nyi bemutatóterületet kaptak, holott nagyobbat igényeltek, s már év ele­jén jelentkeztek a kiállításra. A bútor­ház ötödik alkalommal szerepelt itt áruival. A cégvezető szerint a hely­­beni értékesítésből soha nem térülnek meg a részvétel költségei, viszont a megjelenésnek olyan reklámértéke van, mely a kiállítást követően kama­tozik. Jövőre is el kívánnak menni a BNV-re, s az ideinél mindenképpen nagyobb területen szeretnék bemutat­ni az általuk kínált bútorokat. „Kínai piac" . Nem csak az őszi, de a tavaszi BNV-n is jelen van immáron öt éve a BEÁSZ Böszörményi Épületasztalos Kft. Tóth András, a cég kereskedel­mi vezetője szerint annak ellenére, hogy most kevesebben érdeklődtek kül- és beltéri fenyő nyílászáróik iránt, mint tavasszal, mindenképpen érde­mes ott lenni az őszi vásáron is, hi­szen aki számít, az megjelenik. A kft. termékeire a helyszínen nem vett fel megrendeléseket, az érdeklődőket vi­szonteladóikhoz, kereskedőpartnere­ikhez irányították. A vásárhoz kap­csolódó akciók idején egyébként a ta­pasztalatok szerint gyarapodik a vá­sárlások száma. A cég számára a já­rulékos költségekkel együtt most 1,5-2 millió forintba került kiállítási részvétel, de a növekvő költségek el­lenére a kereskedelmi vezető szerint jövőre is ott a helyük. Minden őszi és tavaszi BNV-n ott van három esztendeje a debreceni Dunitt Bt. is. Pető Károly tulajdonos szerint a 4 alkalmazottat foglalkozta­tó, biztonsági rácsokat gyártó vállal­kozás számára azért is igen fontos a kiállításon való részvétel, mert szinte az egyik vásáron szerzett megrende­lésmennyiség tartja el őket a követke­ző vásárig, bár emellett a bt. vezető­je - mint elmondta - évi 80 ezer kilo­métert megy üzlet után járva. A BNV-n való részvételre most sem fi­zettek rá, megtalálták a számításukat. A hazai - és esetleg külföldi - kiállí­tásokon való jövőbeni megjelenéshez viszont Pető Károly véleménye sze­rint mindenképpen elkelne némi - például kamarai forrásokból szárma­zó - támogatás. Már sok visszatérő vásárlóra tett sz­ert a vásáron ötödik éve részt vevő debreceni Tisza-Artist Galéria Rt. Fo­dor Éva tulajdonos elmondta, hogy ennek ellenére ebben az évben sok­kal gyengébb volt a kereslet olajfest­ményeik iránt, mint korábban. Úgy véli, ez annak a következménye volt, hogy idén nem a vásárlók által meg­szokott helyükre, az A pavionba ha­nem új kiállítóhelyre kerültek. Fodor Éva az őszi BNV-ről hiányolta az iga­zán nagy cégeket, s a valódi kézmű­vesmestereket. Mint mondta, fájlalja, hogy sok bóvlit látott. Példaként em­lítette, hogy kínai kereskedők - ugyan­azokkal az árukkal, amelyeket a pia­cokon egyébként is kínálnak - nagy tömegben, külön pavilonban kaptak helyet. A természetes alapanyagú termé­keket előállító Demko Feder Kft. - mely eddigi hat megjelenése alatt több nagydíjat, illetve ipari formater­vezési nívódíjat is nyert már a BNV-n - idén újdonsággal, színes gyermek­bútorokkal jelentkezett. Mint Deme­ter Tamás, a cég tulajdonos-igazga­tója elmondta, most 150 négyzetmé­teren, mintegy 5 millió forintos költ­séggel állítottak ki a vásáron. A je­lentős ráfordítás nem volt hiábavaló, mert minden eddig itt kötött üzletü­ket túlszárnyaló, rekordnagyságú megrendelésállományra tettek szert. Idén egyébként nem a tömegeket vonzó attraktivitásra, hanem az ele­gáns megjelenésre helyezték a hang­súlyt. Demeter Tamás is szomorú amiatt, hogy a BNV egyre inkább zsib­vásárra hasonlít, s a résztvevők közül már számos nagynevű cég hiányzik. A biobútorokat is gyártó Demko Feder Kft. idén hatodik alkalommal vett részt az őszi BNV-n Fotó: Nagy Gábor (Napló-archívum) A Médiahajó fedélzetéről: kicsit másképpen Budapest, Debrecen (HBN - K. E. R.)­­ Minden évben „ügy" volt a Médiahajó indulása. Szerepe az lenne, hogy Magyarország politi­kusai, közéleti személyiségei talál­kozzanak a médiavilág vezető­ivel, közöttük egyfajta párbeszéd ala­kuljon ki, s közelebb kerüljenek egymáshoz a médiáról és annak szerepéről alkotott vélemények. Minderről részletesen beszámolt a magyar sajtó, de senki sem gondol­ta, hogy ezt az eseményt másképp is láthatják emberek. Sajátos meghívás eredményekép­pen került a három egymáshoz kap­csolt Médiahajóra és a visegrádi „kerti partira" hat Hajdú-Bihar me­gyei fiatal is, akiket a főszervező hí­vott meg, egy szívesség viszonzása­képpen. A hajók közönségének alig egy százalékát tették ki az úgymond átlagemberek. Lázasan készültek az eseményre, napokig tanakodva mit vegyenek fel, hogyan viselkedjenek, mit illik, mit nem ilyen közegben. Odaérve, hamar rádöbbentek, kár volt akkora feneket keríteni a dolog­nak. Ők ugyanis mást is láttak, nem­csak a kifelé mutatott csinnadratát. A fiatalok kritikus szemmel nézték az összejövetelt, és nem voltak ma­radéktalanul elégedettek az ered­ménnyel... Mást vártak az ismert politiku­soktól, a sajtó, a televízió képviselő­itől, a színészektől és zenei életünk ismét személyiségeitől. Kulturál­tabb, visszafogottabb magatartásra számítottak. Azt gondolták, hogy ez olyan neves esemény, amit minden­ki kellőképpen megtisztel öltözéké­vel és viselkedésével egyaránt. Ez­zel szemben volt, aki agyonmosott farmerban, kitaposott cipőben, vagy éppen félig részegen araszolt fel a hajóra és állt a televízió kamerája elé. Olyan is akadt, aki nem bírt el­lenállni az ingyenételnek,­­italnak, fagylaltnak, s mértéktelenül „fo­gyasztott" elfeledve hol van és mi a feladata. Eszméletlenül sok volt a „fontos" ember, akinek percenként csörgött a mobiltelefonja, de csak azért, hogy aztán integetni tudjon a két sátorral odébb ácsorgó isme­rősének. Azért voltak kivételek. Pozitív megnyilvánulásnak tekintették a kormányfő jelenlétét, negatívnak viszont azt, hogy sok olyan ember is hiányzott, akivel egyébként a közéletben nap mint nap talákozunk. Informátoraink sze­rint a politikai fórumokon nem folyt érdemi beszélgetés, a részvevők oly­kor, mint a gyerekek, lovagoltak egy félrecsúszott szón, gúnyolva, lejárat­va a másikat. Félórákat vitatkoztak egy-egy mondat, kérdés értelmezé­sén. A pártok képviselői elmond­ták a magukét, de konszenzusra nem jutottak (Nem mintha bárki is számított volna erre. - A szerk.). Egyetértés akkor sem volt közöttük, ha hárman ugyanazt mondták el. Egyes pártok még attól sem riadtak vissza, hogy hivatalos tapsoló, éljen­ző brigádot vessenek be, amikor képviselőjük felszólalt, de legalább „anyázás" nem volt. Mi több a hét­párti beszélgetés csak hat parlamen­ti párt részvételével zajlott, mert a hetedik nem képviseltette magát. Visegrádon a sátrakat rohanták meg. A vendégsereg eleje még evett is valamit, a vége már csak a cson­tokat szopogathatta. A három hajó pedig visszafelé majdnem üresen ment. Azok maradtak rajta, akinek még valamilyen programban részt kellett venni. Nem csak a kormány­fő távozott rögtön az ebéd után. Ta­xik százai sorakoztak a visegrádi várromoknál. A fiatalemberek kifogásolták, hogy az esemény után a szervező neve egyetlen lapban sem jelent meg, noha Enyedi Nagy Mihály az Enamiké ügyvezető igazgatója egy éven át szervezte ezt a napot. Ne­héz szponzorokat szerezni, elég magas a belépő ára is. Sokan azt hiszik, csak azért mert közéleti személyek, netalán képviselők, in­gyen is feljuthatnak a hajóra. Ta­valy még olyan is történt, hogy el­felejtették átutalni egyes pártok az igényelt jegyek árát. Deficittel zárt a Médiahajó, a főszervező pedig azon gondolkodik, hogy jövőre nem vállalja. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR D: Karádi Katalin Idősek világnapja Magyarországon a nyugdíjasok száma meg­haladja a hárommilliót. Biológiai szempontból ezt a korosztályt sorolhatjuk az idősek közé, noha van olyan hatvan-hetven éves, aki fizi­kai és szellemi teljesítményével messze túl­szárnyalja a jóval fiatalabbakat. Sokan a nyug­díjba vonulás után is dolgoznak - főként, mert muszáj -, míg mások azért nem adják fel az aktív életformát, mert még jól bírják a mun­kát, fittek, fiatalosak, és jó érzéssel tölti el őket az a tudat is, hogy szükség van rájuk. Nem mintha most is kapkodnának a nyugdí­jas munkaerő után, de akinek szerencséje van, hozzá tud férni a plusz-jövedelemforráshoz. Pedig lehet, hogy arról álmodott: nyugdíjasként végre szabadon gazdálkodhat az idejével, elol­vashatja a korábban félretett könyveket és töb­bet törődhet a családjával. Ma azonban nyug­díjasnak lenni nem mindig öröm, a kisnyugdí­jasok sorsa pedig a létbizonytalanság. Más­ból sem áll az élet, mint a forintok kuporgatá­­sából, s hozzá még a betegség is kész kataszt­rófa. A mai nyugdíjrendszerből hiányzik a mun­kateljesítmény, a járulékfizetés és a szolgála­ti idő hosszának az elismerése. Aki például év­tizedekig tisztességesen fizette a járulékot, ke­vesebb nyugdíjat kap fiatalabb sorstársainál, vagyis azoknál, akik rövidebb ideig dolgoztak. A hárompilléres nyugdíjreform többek között ezt a „csorbát” akarja kiküszöbölni. A bizton­ság és a garancia azonban még a jövő zené­je, így az időseket sokkal jobban foglalkoztat­ja az, hogy miközben a közüzemi díjak a na­pi megélhetéshez szükséges egyéb költségek­kel együtt folyamatosan emelkednek, sike­rül-e megőrizni a nyugdíjak reálértékét. Ha mint hűséges választók éppen az MSZP-re szavaz­tak, vajon hisznek-e a miniszterelnök ígéreté­nek, aki jövőre az idősek életszínvonalának az emelkedését is szavatolta? A borús gondolatok ünneprontók lehetnek az idősek világnapján, október 1 -je azonban ugyanolyan hétköznap, mint az összes töb­bi. Jó adu, alkalom mégis, hogy az ENSZ ál­tal 1991-ben világnappá nyilvánított dátum ürügyén Magyarországon is reflektorfénybe kerüljön ez a korosztály, melynek az a foly­tatása, hogy az esős, szomorú október ha­gyományosan az idősek hónapja. Egyre ke­vesebb pénzből és egyre szegényesebben az idősek otthonaiban, a szociális intézmények­ben ennek jegyében zajlanak a különféle programok. A lelkes szervezők arra töreksze­nek, hogy ilyenkor egy kis napfényt varázsol­janak a gondozottak életébe, akikről - szin­tén egyre kevesebb pénzből - amúgy is egész évben lelkiismeretesen gondoskodnak. Az már más kérdés, mennyire szomorú, ha va­laki idős korára betegen, kiszolgáltatottan ide­genek gondoskodására szorul. De ez még mindig jobb, mint egyedül, elhagyatottan él­ni; ezek az öregek aligha ünnepük, számon sem tartják a világnapot. Boda István Támogatott ország Viszonyaink ismeretében, alá van dúcolva az ország. Szinte minden réteg egy-egy Ó­ utca. Bármikor összedőlhet, maga alá temetve az ott élőket. Csoda hát, ha mindenki támoga­tásért könyörög. Olykor már tragikomikus is ez a nagy népi összhangzattan. Csak hall­gatom elképedve a katonákat, akik azt mond­ják, utcára vonulnak, ha nem rendezik a fi­zetésüket. A hivatásosak - állítják - nincse­nek megfizetve. De a börtönőrök is ilyesmit helyeztek kilátásba, a tűzoltók is el vannak szánva, s a belügyisek is forró őszt ígérnek. Apropó, belügyisek: ahogy a közleményekből kihallható, négymilliárddal tartoznak a tébé­­nek. Óriási adósság, már-már kutyaszorító. De ahogy egy főfőtábornok mondta: vagy fi­zetik az alkalmazottakat, vagy megtagadják a tébét. Az utóbbi. A MÁV van még így, annyi előnnyel, hogy az ő adóssága tengernyi. Nyil­ván, előbb-utóbb úgyis elengedik mindkettő­ét, s aztán lendületüket ismerve kezdik az egészet elölről. De gondban vannak a fordított helyzetűek is. Miként tudjuk, az évszázad bortermése ígér­kezik, sírnak is a gazdák, hogy kész kataszt­rófa. Ha nem kapnak támogatást, beadják a kulcsot. A répatermesztők már árnyaltabban fogalmaznak. Nekik az őszi aszállyal gyűlt meg a bajuk. A cukornak való nem testesedett meg úgy, ahogy számítottak. Ha nem segít az ál­lam a jövőjüket kockáztatják. Aztán ott van­nak a szekszárdi húsosok, a kisnyugdíjasok, a munkanélküliek, az önkormányzatok, a kisebb­ségi gyermekáldásról és a lerobbant lakótele­pekről nem is beszélve. A gáz, a villany, a fű­tés már csak hab a tortán, a vizet meg úgy is ki tudják kapcsolni. Na már most, az a régi „három té” erősen rostálta a társadalmat. Ma viszont mindenki egy kategóriába került. A támogatottakéba. S ez azért óriási előrelépés!

Next