Hajdú-Bihari Napló, 2014. június (71. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-02 / 127. szám

2014. JÚNIUS 2., HÉTFŐ Pedagógusnapi díjazottak Kiemelkedő oktató-nevelő munká­ja elismeréseként­­ Eötvös József-díjban részesült: Rózsavölgyi Gábor, a Debreceni Ady Endre Gimnázium igazgatója______­­ Szent-Györgyi Albert-díjban ré­szesült: Dr. Csiba László, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar egyetemi tanára, igazgatója - Apáczai Csere János-díjban része­sült Dr. Szöllősi János, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar egyetemi tanára, igazgatója - Németh László-díjban részesült: Dobszai Jenő, a Debreceni Kazinczy Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője­­ Brunszvik Teréz-díjban részesült: Dr. Pálfi Sándor, a Debreceni Egye­tem Gyermeknevelési és Felnőttkép­zési Kar főiskolai docense és Papp Lászlóné, a Püspökladányi Egyesített Óvodai Intézmény vezetője NAPLÓ Nem lesz kéménysep A jogszabályváltozások és a rezsicsökkentés jelentős árbevétel-kie­sést eredményezett. DEBRECEN: Az ország hét me­gyéjében, köztük Hajdú-Bi­­harban is leáll a kéménysep­rő-ipari szolgáltatás július elsejétől - erősítette meg a sajtóér­tesüléseket Ma­gyar György, a Fütesz Kft. ügy-Csak önkor­mányzati ügy állami támogatással oldható meg a prob­léma. MAGYARGYÖRGY vezetője, azzal a kiegészítés­sel, hogy a cég Debrecenben továbbra is folytatja a szolgál­tatást. Azonban az idén ápri­lisban, a Füteszből gazdasági okok miatt kivált FÜT­M Kft. - ami megyeszerte végezte a kéményseprést - min­­d­e­n tovább folytatni a mun­kát. Mint azt a cégvezető hangsúlyozta, a leállásnak több oka is van. Csak az állam segíthet? Egyrészt 2013 januárjában életbe lépett jogszabályvál­tozásban meghatározták az egyes ké­ménytípusok seprési díját, amely jelentős árbevétel-csökkenést ered­ményezett, majd ezt tetézte a rezsicsökkentés.­­ Létszámleépítést hajtot­tunk végre, be­zártuk a kiren­deltségeinket, minimalizáltuk minden egyes költségünket, de ennek elle­nére is a 35-38 százalékos árbe­vétel-kiesésün­ket, külső segítség nélkül nem tudjuk kompenzálni - fűzte hozzá Magyar György. Az ügyve­zető véleménye szerint csak állami, vagy önkormányzati támogatással oldható meg a probléma. hbn : http://www.haon.hu En50Megve- További megyei híreket olvashat portá­­fili­­álunkon. Hiába volt létszámleépítés, hiába zártak be kirendeltsé­geket, nem sikerült „meg­menteni” a céget ILLUSZTRÁCIÓ: GETTY IMAGES Megkérdeztük: Ön hülyeinnek látja a jövőjét? - Nem Magyarországon kép­zeljük el a jövőnket. Nem­sokára szülni fogok és utána visszamegyünk külföldre, élni és dolgozni, hiszen ott sokkal jobbak a kilátásaink - fogalmazott Hajdú Csilla. - Igazából magánéleti vál­tozások előtt állok és bízom benne, hogy ez pozitívan vál­toztatja meg az életem - vála­szolta Hajdú Péter. Nem vágyik sok pénzre Vas Anita sem, a minimális dol­gok legyenek meg, de sokkal fontosabb a boldogság, ami nem a sok pénzen múlik. - Nem egyszerű, régebben hajtott az ember, hogy le­gyen pénze, most meg egy kis szabadidő lenne jó, hogy a családdal lehessünk, azt gondolom csak rajtam mú­lik, hogy megteremtsem ezt az egyensúlyt - mondta Kara­jos Róbert. Rövid távon szerényebb jövőt jósol magának Gidófalvi Balázs hiszen most költözik össze élete párjával. Vélemé­nye szerint ma nem is olya­nok a körülmények, hogy hosszabb távra lehessen ter­vezni. Kovács Orsolya úgy érzi eg­zisztenciálisan elérte, amiről álmodott, sőt még talán túl is szárnyalta azt, reméli a jö­vőben is biztosíthatja három gyermekének a boldog gyer­mekkorhoz szükséges nyu­godt mindennapokat. HAJDÚ CSILLA: Nem HAJDÚ PÉTER: Bízom a VAS ANITA A­hol- Magyarországon pozitív változásban. Fogság mindennel fogunk élni. fontosabb. KARAJOS RÓBERT: Egy GIDÓFALVI BALÁZS: KOVÁCS ORSOLYA: kis szabadidő lenne Rövid távon szeré- Bízom benne, hogy most már fó.­nyebb jövőt jósolok, minden jól alakul. 1944 június 2 Hetven éve írta be magát e nap fekete betűkkel Debrecen történetébe Bombák alakították a várost Hetven évvel ezelőtt történt a cívisvárost ért legsúlyosabb bomba­­támadás, Debrecen. Minden képzeletet felülmúló pusztítást végzett és átformálta a városképet a 1944. június 2-ai bombázás. - Helytörténeti szempont­ból soha nem érte ennél sú­lyosabb támadás Debrecent és soha nem hullt el ennyi ember ilyen rövid idő alatt - fogalmazott Bombák földjén című előadásában Horváth Attila helytörténeti kuta­tó a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. Mint mondta, az előzmények 1943 júniu­sára vezethetők vissza, ami­kor is a szövetséges légierő kombinált offenzívát indított Németország és az általa megszállt nyugat-európai or­szágok felé. 1944. június 2-án nem várt légitámadás indult Debrecen ellen, holott a Du­nától keletre húzódó terüle­tek korábban az átrepülések­­ben sem voltak érintettek. Az USA hadviselése­­ Debrecent ingabombázás érte az ominózus napon, ami azt jelenti, hogy a repülők a ha­dibázisukról felszállva bom­bázták a kijelölt célpontot, majd leszálltak egy előzőleg lefixált fogadó repülőtéren, ahol feltankoltak, kiegészí­tették a fegyverzetüket, majd ismét felszállva az anyabázis felé haladva újabb célpont után kutattak - magyarázta a támadás jellegét a szakértő. Mint hangsúlyozta, ez a fajta hadviselés az USA találmánya, lényege pedig, amellett, hogy így a Németországtól keletre telepített ipari körzetek táma­dása is elérhetővé vált, meg­növekedett a hatótávolság és csökkent az ellenséges terület fölött eltöltött idő.­­ Az USA a Szovjetunió területén szeretett volna ki­alakítani fogadó állomást, az 1943-as teheráni konferencián pedig Sztálin hat repülőteret ígért Rooseveltnek, ami 200 repülő bázisául szolgálhatott volna, ám ’44 elejére a repülő­terek száma megfeleződött és azok is távol voltak Magyaror­szágtól - ismertette Horváth Attila. Ezernél is több bomba Mint fogalmazott, a debrece­ni bombázás közvetett oka a küszöbön álló normandiai partraszállás lehetett, ugyan­is hazánk vasúthálózata elég sűrű volt ahhoz, hogy a keleti csapatok páncélos alakulato­kat tudjanak küldeni a nyu­gati frontra, az amerikaiknak pedig ez nem állt érdekük­ben, így igyekeztek megbéní­tani a vasúti közlekedést. - Az ellenséges erők 130 bombá­zógéppel és 70 vadászgéppel indultak Debrecen ellen, ösz­­szesen 1030 darab, egyenként 500 fontos (227 kg) bombával, viszont 6 vadászgép vissza­fordult, tényleges bombázást pedig 125 B-17-es hajtott vég­re - magyarázta a helytörté­neti kutató. Embermagasságú törmelék Ahogy mondta, a legsúlyo­sabb kárhelyek a Nagyállo­más felvételi épületénél és annak környezeténél, vala­mint a vagongyár és a Varga­kert területén keletkeztek. Ezen kívül súlyosan sérült a Homokkert északi része, a Piac utca-Szent Anna utca ta­lálkozása, a Batthyány és az Eötvös utca, a Széchenyi és a Földi János utca sarka és a köztemető.­­ A törvényszék két ismert találatot kapott, a Nagyál­lomás épületének nyugati részét pedig igazoltan egy bomba érte, a Petőfi téren embermagasságú törme­lék keletkezett a robbanás következtében. Az állomás közelében álló Ispotály templom szintén a bombá­zás áldozata lett, a találatot követően negyede leomlott, két nappal később pedig le kellett robbantani. A bom­bákat késleltetett gyújtóval szerelték, hogy nagyobb kárt tudjanak okozni - magyaráz­ta a szakember. Hozzáfűzte, a temető bombázása az egyik repülőgép műszaki hibája miatt történhetett, amelyik vissza akart térni Olaszor­szágba, de előtte kényszer­bevetést végzett, azt követő­en pedig felrobbant. HBN-SZM Az Ispotály templom romjai Az egykori debreceni Nagyállomás épületéből alig maradt valami FOTÓK: MAGÁNARCHÍVUM Egy telep, becsapódás után Percről percre Bombázók felszállása, gyülekezés: 6 óra 50 perc Légiriadi 8 óra 22 perc Légitámadás kezdete: 8 óra 46 perc Légitámadás végi 10 óra 42 perc A halottak száma 509 fő, a sebe­sültek számával együtt ez a szám elérte az 1240 főt. Hol a két Latabár? „És van, akinek nem elég ez, folyton követel és kérdez, hogy hol van, ami neki jár, hol a két Latabár?!” - a fenti, a Hobo Blues Band által megé­nekelt sorok jutottak eszembe, amikor a DVSC hetedik bajnoki címének megszerzésének más­napján felütöttem az internetes sajtót. A hozzászólók fanyal­­gása szembetűnt, megerősí­tette bennem azt, hogy nem álmodtam az előző éjjel, a Löki aranyérmének, enyhén szólva, nem tudtunk egyöntetűen és önfeledten örülni. Kikapott a Löki a fiesztán, minden létező helyzetet elpus­kázva, két kispesti kontrával pedig nem tudván mit kezdeni, elhasalt a buli belépő közben. Tény, a magyar futball mér­földekre lemaradva kullog a nemzetközi középmezőny mö­gött, újabban a kupacsapataink nem érik meg az augusztust sem és valljuk be, nem gyakran sziporkázott a bajnokcsapat mostanában. Mint ahogyan az is biztos, tisztában van ezzel a klubnál mindenki és nem az a cél, mi­nél messzebb űzzék a nézőket a Nagyerdei Stadion környé­kéről. Épp a Magyar Kupa-döntő okán tapasztalt diósgyőri fociláz kapcsán mondta valaki, hogy el lettünk kényeztetve itt a cívisvárosban a trófeák halmozásával, 2005-ben 50 ezren tomboltak a Kossuth té­ren, aztán harminc-, majd alig tizenötezren. Ez természetes, a jót könnyebb megszokni, mind jobb és jobb futballt szeretnénk látni, s követeljük: hol van, ami nekünk jár?! Csak nehogy a hét bajnoki cím után a hét szűk esztendő következzen!______________ nandor.tamas@naplo.hu Nézőpont Tamás Nándor Egyetemi címek,­­Újak A Debreceni Egyetem Szenátusa szombaton Professor Emeritus címet adományozott az egyetem három nyu­galmazott tanárának. Az elismerést Antus Sándor, a Természettudományi és Technológiai Kar Szerves Kémiai Tanszék professzora, Mihók Sándor, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Állat­­tenyésztéstani Tanszék professzora és Solymosi László, a Bölcsészet­tudományi Kar Középkori, Koraújkori Magyar Történeti és Segédtudományi Tanszék professzora vehette át. Az ünnepség keretében átadták a Debreceni Egyetem Publikációs Díja kitüntetést. Az elismerés azon okta­tóknak, kutatóknak adományozható, akik az egyetemen végzett kutató­munka eredményét rangos szakmai publikációban jelentették meg. A Tu­dományos és Kutatóegyetemi Tanács javaslatára Publikációs Díjat vehet át Bokor Éva posztdoktor; Hajdú András egyetemi docens; Székvölgyi Lóránt egyetemi adjunktus; Rácz Éva és Gaál Botond; valamint Bényei Tamás egyetemi tanár. A szombati doktoravatón FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN

Next