Hajdú-Bihari Napló, 2017. március (74. évfolyam, 51-76. szám)

2017-03-01 / 51. szám

2017. MÁRCIUS 1., SZERDA NAPLÓ Debrecen közelsége áldás lehet A környékbeli telepü­lésekről bejárhatnak dolgozni, míg mások ki­költözhetnek oda lakni, hajdú-bihar. Abból, hogy Deb­recenben egyre inkább „dü­börög a gazdaság”, a megye­székhely agglomerációjához tartozó (sőt, az azon kívül eső) falvak és kisvárosok is profitál­hatnak. Hogy miként? Debrecen vagy London Bakó István, Derecske polgár­­mestere azzal kezdte, hogy mi­vel a megyeszékhelyen a déli ipari park kialakítása elkezdő­dött, ők már fel is vették a kap­csolatot a Debrecen befekte­tési ügynökségeként működő EDC Kft.-vel. - Szeretnénk De­recskén minőségi lakóhelyet kínálni az itt élőkön kívül a betelepülőknek is. Mivel autó­pályán 15 kilométer percek alatt megtehető, ez nemcsak a dolgozóknak könnyíti meg az ingázást a két város között, ha­nem a befektetőknek is, akik­nek esetleg Debrecen drága, ezért úgy döntenek, hogy De­recskén telepednek meg. Mon­dok egy példát: Debrecenben vannak olyan értékes fejlesz­tési területek, ahol hektáron­ként csak bizonyos foglalkoz­­tatotti létszám felett lehet befektetni, mi viszont annak is örülünk, ha egy hektáron jóval kevesebb munkahely létesül, minőségi lakóhelyet kínálni. BAKÓ ISTVÁN Csak létesüljön! Egyébként pe­dig még mindig jobb az, ha egy derecskei fiatal Debrecenben dolgozik, mint ha Londonban. Utóbbi ugyanis szinte biztos, hogy soha többet nem lesz de­recskei lakos - jelentette ki. Felértékelődik a fekvés Szántó József, Sáránd pol­gármestere szerint az biztos, hogy a falu tömegeket foglal­koztató munkahelyeket nem tud létrehozni, ezért még in­kább felértékelődik Debrecen közelsége. „A diákok mellett már ma is sok sárándi jár be a városba dolgozni, zömmel a kvalifikáltabb réteg. Ugyan­akkor sok a képzetlen ember a faluban, akár az ő képzésük­ben is szerepet vállalhatunk. A déli ipartelep közelsége miatt arra is számítunk, hogy a megyeszékhelyen dolgozó családok Sárándra költöznek ki. A tendencia már elkezdő­dött, és szerencsére nemcsak azok jönnek, akik úgymond »adósságcsapdába« kerültek, hanem akik megfizethető áron élhetőbb környezetre vágynak. Itt ugyanazt a házat féláron megkapják, mint Deb­recenben. Az infrastruktúra ki van építve, sokak számára ez is vonzó lehet” - mondta. Szőllős Sándor, Bocskaikert polgármestere rámutatott: egy ilyen kicsi településen nyilván munkahely sincs sok, ezért is főnyeremény számukra a nagyváros kö­zelsége.­­ Már eddig is sokan költöztek ki és járnak vissza dolgozni Debrecenbe, lendü­letet adva ezzel a bocskaiker­­ti ingatlanáraknak. De hely még van. Sokan már ma is alvótelepülésnek használják Bocskaikertet, de nincs ezzel probléma. Szerencsére arra is van példa, hogy vállalkozás választ minket székhelyéül, éppen a földrajzi közelségünk miatt - jelentette ki, hozzáté­ve, hogy miként Józsán, úgy Bocskaikertben is elég maga­sak az ingatlanárak, és ez a tendencia a jövőben minden bizonnyal folytatódni fog. Itt lesz a kertek alatt „Ha kiépül a déli ipari park, akkor a széle itt lesz nálunk a kertek alatt. Az már csak úgy van, hogy minél távo­labb található egy település a centrumtól, annál nagyobb a munkanélküliek száma. Mi az ipari parkban olyan fejleszté­sekben vagyunk érdekeltek, ahol nem a magas hozzáadott érték, hanem a nagy létszámú foglalkoztatás dominál” - tá­jékoztatta a Naplót Tímár Zol­tán, Mikepércs polgármeste­re. Példaként említette, hogy Tiszacsegén kétszer annyi állástalant (köz)foglalkoztat­­nak, mint náluk, pusztán az eltérő földrajzi elhelyezkedés miatt.­­ Az itt élők akár ke­rékpárúton is járhatnak majd munkába, ugyanakkor élettér szempontjából is egyre von­zóbb lesz a falunk. Hiszen az itteni ingatlanárak a deb­receninek a 30-50 százaléka körül vannak. Debrecenben a Kereskestelepen például 10- 15 millió forint egy telek, míg Mikepércsen 3-6 millióból ki­jön. Ez sok családos fiatal szá­mára döntő érv lehet. 2003- ban még 3400-an laktunk itt, most több mint 4700 a lako­sok száma. Reméljük, ez a tendencia tovább folytatódik - fogalmazott Tímár Zoltán. PETNEHÁZI ATTILA attila.petnehazi@naplo.hu Szeretnénk Derecskén Karneváli hangulat tavaly nyáron Mikepércsen. Élettér szempontjából is egyre vonzóbb a falu fotó: Kovács Péter Hajdúsámson már nyert­ ­ A mi településünk eddig is ezer szállal kötődött Deb­recenhez, amit jól mutat, hogy Hajdúsámson lakóinak száma 10 év alatt 8 ezerről 14 ezerre nőtt. Ne feledjük, hogy Sámsonkert csupán négy kilométerre van a me­gyeszékhelytől, ami­­miután 4 sávosra szélesítették a 471- es főközlekedési utat) olyan lesz, mintha összeépültek volna a településeink. Deb­recen közelsége a hajdúsám­soni alacsony munkanélkü­liségi rátán is látványosan megmutatkozik, hiszen évek óta rengetegen járnak be a szomszédos nagyvárosba dolgozni, majd pedig térnek este haza - osztotta meg ve­lünk a tapasztalatait és egy­ben várakozásait Antal Sza­bolcs polgármester. A kor, melyben tabu a tény Szálinger Balázs: El­csíptek, mint a gyer­tyát, ha a forradalom­ról kérdezősködtem, hajdúböszörmény. „Képzeljé­tek el, hogy mentek haza isko­la után, és a konyhátokban van egy idegen házaspár, akikkel a szüleitek meghunyászkodva, félve beszélnek, s téged szó nélkül a szobádba küldenek” - kezdte közel hozni az 1956- os forradalmat megelőző és követő évek mindennapi fé­lelmeit Szálinger Balázs Jó­zsef Attila-díjas költő a Hajdú­­böszörményi Bocskai István Gimnázium végzős diákjaihoz hétfőn. „Majd kiderül, hogy ezek az idegenek ávósok - folytatta -, kaptak egy címet a feletteseiktől, ez pedig épp a ti otthonotoké. Ettől a naptól ők itt laknak, ti pedig mentek, ahová akartok. Mondjuk, az udvari sufniba, ahol meleg víz sincs, és együtt kell alud­nod egy kecskével. Az érkező család pedig használja a tár­gyaidat, és nem szólhatsz egy szót sem. Egészen más prob­léma, mint, hogy ötös, hatos vagy hetes iPhone van-e a zsebünkben. Nem csoda, ha a koretokbeli fiatalokban olyan feszültség gyűlt fel, hogy a legnagyobb hadsereg utcán vonuló tankjainak nekimen­tek kövekkel a kezükben, ’56- ban elpattant valami.” A 39 éves művész e történettel sze­mélyes ismerőse, Ferdinandy György József Attila-díjas ma­gyar író, költő, kritikus tiné­dzserkori élményét foglalta dialógusba Csender Levente íróval együtt, ám Mikos Ákos slammer, műsorvezető kérdé­seire saját emlékekkel is tud­tak felelni. Balázs édesanyja történelmet tanított, de ab­ban az időben az otthonokba is beköltözött a titkolózás, így bár logikusnak tűnik, a költő nem volt informáltabb, mint más fiatalok. „Azt mondták, nem volt forradalom, ne be­széljek, ne kérdezzek erről, mert baj lesz belőle.” A megtorláshoz elég lenni Levente Erdélyben született. „Az 56-os magyarországi események tabunak számí­tottak. Nálunk nem volt for­radalom, de megtorlás igen. A fiatalok hallgatták a BBC-t, az Amerika Hangját, így pon­tosan tudták, mi történik itt. Az egyetemeken szolidaritá­sukat fejezték ki a harcban részt vevőkkel kapcsolatban. A román titkosszolgálat erre akcióba lépett, és például a temesvári egyetemet kör­bevették, az ott tartózkodó kétezer hallgatót egy szovjet laktanyába szállították, és ki­hallgatások sora kezdődött, különböző büntetésekkel. Az akkori vezetők etnikai színe­zetet adtak a történéseknek, román-magyar feszültséget gerjesztettek, el akarták hitet­ni, hogy a forradalom célja: a magyarok megint Erdélyt akarják.” Az órán beszéltek Gérecz Attiláról - költő, spor­toló, 1956 hősi halottja­­ és Illyés Gyuláról, akitől hang­­felvétel is őrzi az Egy mon­dat a zsarnokságról művét. A költő szavalatát Keleti András dolgozta fel elektronikus ze­nével mixelve, s játszotta el a diákoknak. A Magyar Írószö­vetség Versek szódával című produkciójának tantermi vál­tozatával összesen öt iskolába látogatnak el az alkotók. MEGYESI-HORVÁTH BORBÁLA borbala.horvath@naplo.hu Keleti András, Szálinger Balázs, Csender Levente és Mikos Ákos fotó:­m­­. Nem lehetett rábízni se pénzt, se sorsjegyet Debrecen. Felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtaná az ügyészség azt a nőt, aki egy lapárust és egy lottózót is megkárosított 2015 áprili­sától egy éven át. A megyei főügyészség beszámolója szerint a nő a debreceni hír­lapárusító üzlet kasszájából készpénzt, sorsjegyeket és buszjegyeket tulajdonított el. Sorozatos visszaéléseivel több mint félmillió forintos kárt okozott. 2015 szeptemberében mun­kahelyet váltott, és egy szin­tén cívisvárosi lottózóban kezdett dolgozni. Tavaly áp­rilisban egy törzsvásárlóval közösen úgy kötöttek sport­­fogadásokat, hogy azokért nem fizettek, a pénzt a nyere­ményből akarták visszatenni. Ez azonban nem sikerült, a vádlottak 860 ezer forint kárt okoztak a lottózó üzemelte­tőjének. A nőnek ez sem volt elég, még a pénztárból is ki­vett, 650 ezer forintot vitt haza, majd a társa a lakásán elrejtette (a kár végül megté­rült). A nő társára börtönbünte­tés kiszabását kezdeményez­te a Debreceni Járási és Nyo­mozó Ügyészség. huu Aktuális 3 Megkérdeztük: Ön szerint vonzó-e egy nagyváros agglomerációjában lakni? - Csendesebb egy külváros­ban élni, mint egy nagyobb településen. A külvárosok nem annyira fejlettek, de tisz­tább a környezet, és a gyere­kek sincsenek akkora veszély­nek kitéve - mondta el Apáti Rebeka. - A tisztább levegő, a csendes környezet, a ritkább forgalom vonzó lehet. Édes­­anyámék is agglomerációban laknak, a közlekedés sem olyan rossz, adott esetben ha­marabb kiérek hozzájuk, mint Debrecen egyik végéből a má­sikba - nyilatkozott Kozma József. Vig-Kiss Ilona szerint jó és rossz is lehet. Pozitívum, hogy közel van a nagyváros, ám a közlekedés nem min­dig megbízható, így váratlan nehézségek adódhatnak a munkahelyre, iskolába utazás vagy éppen a hazajutás kap­csán. - A nagyváros szerintem előnyösebb, mint egy község, mert sokkal több lehetőség van a tanulás, a munka és a szórakozás terén is - válaszol­ta Kovács Lajos. - A nagyobb településeken sok olyan do­log van, amit nem lehet meg­találni az agglomerációkban, például nagyáruházak, vagy épp egy pláza - fejtegette Né­meth Lilla Adrienn. Till Zsanett szerint az agglomeráció he­lyett a külvárosi részeken érdemes letelepedni, mert könnyen elérhető minden, viszont kimarad az ember a nagyvárosi nyüzsgésből. APÁTI REBEKA: Gye­rekeknek biztonságo­sabb. KOVÁCS LAJOS: Sokkal több a lehetőség minden téren. KOZMA JÓZSEF Tiszta a levegő, csendesebb a környezet. NÉMETH LILLA ADRIENN: Sok dolog hiányzik. VIG­ KISS ILONA: Jó és rossz is lehet, a közle­kedés aggályos. TILL ZSANETT: Kima­radunk a nagyvárosi nyüzsgésből. Meghallják a dübörgést? Miközben Debrecenben egyre jobban dübörög a gazdaság, és mind nagyobb gond a megfelelő számú és szakképzettségű munkaerő előteremtése, a megyeszék­helytől néhány tíz kilométer­re lévő kistelepülésekről sok fiatal azért nem jelentkezik szakmunkástanulónak, mert a családjuk képtelen lenne előteremteni az iskolába járás költségeit. Miként azt Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a napokban egy debreceni gazdasági fórumon a kamarában meg­fogalmazta: sok esetben nem a gyerek képessége, hanem a szülei pénztárcája határozza meg a továbbtanulás lehető­ségét, és ez így nincs jól! Ha ránézünk a térképre, azt látjuk: miközben néhány nagyobb városunk kvázi kapuszereppel rendelkezik (Szeged a Balkán viszonylatá­ban, Pécs Horvátország felé, Nyíregyháza Ukrajna felé, Miskolc Szlovákia, Debrecen pedig Románia irányába), addig a kistelepüléseknek morzsa se nagyon jut, amit „felcsipegethetnének”. Per­sze, az sehol nincs előírva, hogy a kicsiknek szükségsze­rűen a maradékkal kell be­érniük, mégis jól teszik, ha a közeli metropoliszhoz képest tudatosan igyekeznek pozí­cionálni magukat. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a Debrecentől autópályán 5-10 perc járásra lévő falunak vagy kisvárosnak sok száz főt fog­lalkoztató ipari üzemek után kell „ácsingózni”, lehet, böl­csebben teszik, ha elérhető áron nyugodt, békés vidéki sílinggel próbálják magukhoz édesgetni a megyeszékhe­lyen dolgozó fiatal párokat, családokat. Ha így tesznek, a nagyvárosi gazdaság dübör­gését nem fülsiketítő zajnak fogják hallani, ellenkezőleg: zene lesz a füleiknek. attila.petnehazi@naplo.hu Nézőpont Petneházi Attila Napló-kvíz Miamartenica? a) bolgár télűző, tavaszköszöntő diszecske__________________ b) hagyományos falusi lábbeli, félúton a bocskor és a kapca között c) kaukázusi eredetű, édes sütemény d) régi űrmérték a bunyevácok vidé­kén, körülbelül 1,5 deciliter A helyes válasz a mai Naplóban!

Next