Református gimnázium, Hajdúböszörmény, 1904
egybevetést még a tudomány primitív eszközeivel rendelkező ifjú előtt is megérthetővé, hihetővé és egyszersmind annyira intenzívvé, hogy a szükségesnek ítélt esetekben a tárgyalás a többi gimnáziális nyelvekre is, németre, magyarra kiterjeszkedhessék. Szóval az utasításoknak a nyelvtani oktatás tekintetében kitűzött célját a legigazabbnak ismerem el, utolsó betűjéig csak helyeselni lehet. Azáltal, hogy a fejlődésnek és összehasonlításnak törvényét a nyelvek terén a zsenge ifjú elmékben megérzékíti és öntudatosan kezeltetni igyekszik, még a későbbi, sőt részben egyidejű filozófiai propedeutikai oktatásnak is egyik hatalmas alapvetője és istápolója, mert megtanít bennünket, hogy a bölcsészet ítélőszéke előtt a világnak jelenségei nem a mindennapi élet tér- és időbeli szétszaggatottságában, hanem az örökkévalóság egybetartozásában, az ok és okozatiság összefüggő viszonyában jelentkeznek. De lássuk most már a görög nyelv tanítása céljának második részét, az irodalmi oktatást. Az egész szerény 10 sorban húzódik meg Erre azt lehetne mondani, hogy hiszen nem a sorok száma lényeges, mert lehet ám egyetlen egy sorban is akkora feladatot tűzni ki, amekkorának megvalósítására nem elegendő egy egész élet munkássága sem. Ez igaz, csakhogy itt a lényeg a kevés, az összezsugorodott külsőben összeaszott lélek is lakozik. És hogy az ítéletünk objektív lehessen, forduljunk magához a szöveghez: »Másodszor irodalmi tekintetben épen nagy a fontosságuk a görög nyelvi tanulmányoknak. A tanulók a görög irodalom termékei közül legalább a homéroszi époszokkal tüzetesebben foglalkozván, ez époszokban oly remekművekkel ismerkednek meg, amelyekből a szép forrásai örök frisseségükben buzognak s amelyek nemcsak a különböző korok és népek költőinek szolgáltak az epikai előadás mintaképéül, hanem az eposz, sőt a költői nyelv eszthetikai műszabályait is belőlük vonta el a későbbi elmélet. Emellett a bennük nyilatkozó gondolkozásmód, vallásos és erkölcsi világnézet az emberi szellem fejlődésének oly a .