Református gimnázium, Hajdúböszörmény, 1905
A képzelet nevelése a középiskolában.*) 1^Minden kezdőnek a szavai félénkek, ingadozók. A ki először lép fel, kér. Kér figyelmet, elnézést. Minden sorából ez a hang sír ki: segítsetek. Kér az arcz, a mely sápadt, a szem a mely fénytelen, a kéz, a mely reszket, a hang, a mely csengését keresi — s oly hiába egy ideig. — Kétszeresen kér, ha oly dolgot említ, amelyre rágondolni saját maga is vonakodik. Mint új ember hazánk legelső tanügyi testületének soraiban, az én arczomra, soraimra, kezemre is egy kérvény van felírva elég olvashatóan mindazok előtt, akik olvasni tudják a lélek remegését. Tárgyam ritka, szokatlan s nem csoda, ha félve terjesztem elő. Minden félelem desequilibratio s mihelyt megnyerem azt, a mire annyira vágyom, a figyelmet, megszűnik s a félelem rezgése a bátorság lüktetésébe megy át. Exotikus tárgy: a képzelet művelése a középiskolában, exotikus, de ép azért érdekes. Érzem, hogy nagy húrt pendítek meg, de egyszersmind azt is, hogy évek gondolkodásának eredményét terjesztem: biráim elé. Nem szólok iskoláink keretéről. Negyven évi tapasztalat eredménye az; sok álmatlan éj és nemes fők fejtörésének eredménye. Alak, a mely hosszú küzdelem *) Szerző ezen értekezését az országos középiskolai tanáregyesület debreczeni körének decz. havi gyűlésén olvasta fel. Miután pedig értekezésében ép oly dolgokra kívánja az egész tanárvilág figyelmét felhívni, melyről eddig paedagogiai irodalmunkban még igen kevés szó esett, czélszerűnek tartottam az értekezést egész terjedelmében közreadni.