Református gimnázium, Hajdúböszörmény, 1905

A képzelet nevelése a középiskolában.*) 1^Minden kezdőnek a szavai félénkek, ingadozók. A ki először lép fel, kér. Kér figyelmet, elnézést. Minden sorából ez a hang sír ki: segítsetek. Kér az arcz, a mely sápadt, a szem a mely fénytelen, a kéz, a mely reszket, a hang, a mely csengését keresi — s oly hiába egy ideig. — Kétszeresen kér, ha oly dolgot említ, a­melyre rágondolni saját maga is vonakodik. Mint új em­ber hazánk legelső tanügyi testületének soraiban, az én arczomra, soraimra, kezemre is egy kérvény van felírva elég olvashatóan mindazok előtt, a­kik olvasni tudják a lélek remegését. Tárgyam ritka, szokatlan s nem csoda, ha félve terjesztem elő. Minden félelem desequilibratio s mihelyt megnyerem azt, a mire annyira vágyom, a figyelmet, megszűnik s a félelem rezgése a bátorság lüktetésébe megy át. Exotikus tárgy: a képzelet művelése a középisko­lában, exotikus, de ép azért érdekes. Érzem, hogy nagy húrt pendítek meg, de egyszersmind azt is, hogy évek gondolkodásának eredményét terjesztem: biráim elé. Nem szólok iskoláink keretéről. Negyven évi ta­pasztalat eredménye az; sok álmatlan éj és nemes fők fejtörésének eredménye. Alak, a mely hosszú küzdelem *) Szerző ezen értekezését az országos középiskolai tanár­­egyesület debreczeni körének decz. havi gyűlésén olvasta fel. Mi­után pedig értekezésében ép oly dolgokra kívánja az egész tanár­világ figyelmét felhívni, melyről eddig paedagogiai irodalmunkban még igen kevés szó esett, czélszerűnek tartottam az értekezést egész terjedelmében közreadni.

Next