Református gimnázium, Hajdúböszörmény, 1912

I. A mythologiai díszítés Propertiusnál.1 .Tanári székfoglaló értekezés.) Irta: Rácz Jenő. A római elegia három nagy művelője: Cornelius Gallus, Tibullus és Propertius. E műfaj megalapítója Gallus, aki görög hatás alatt irta elegiáit. A görög elegia az eposz után fejlődött ki, versmértéke a distichon. Eredeti jelentésében mint gyász­dal szerepel, melyet fuvolával kísértek, de jelentett általában minden distichonban irt hosszabb költeményt. A görögöknél há­rom alfaja volt: a politikai, erotikus és gnomikus elegia. A gö­rög elegiaírók közül Mimnermosnál nyilatkozik meg az igazi elegiai hangulat, míg Antimachos Lyde című elegia csoportjá­ban az erotikus mythos foglalja el a főhelyet s ennek követ­keztében inkább kis eposzoknak tekinthetők ezek az elegiák. Az u. n. alexandriai korban élt költők az ő nyomdokain halad­tak és igy lettek az ő elegiáik is inkább kis elbeszélések, ameny­­nyiben a mythosok előadása vált uralkodóvá költeményeikben. Egész a legújabb időkig azt tartották, hogy eme alexandriai költők voltak közvetlen hatással a római elegiaköltőkre, még pedig nemcsak egyre, hanem az összesre. A legújabb kutatá­sok s főként Némethy Géza kutatásai azonban eldöntötték, hogy mivel az alexandriai költők subjektiv erotikus elegiákat nem írtak, hanem erotikus mythosokat beszéltek el, nem lehettek s nem is voltak a római elegiairók példányképei, hanem a római „subjectiv-erotikus“ elegiát Cornelius Gallus alapította meg, s az ő nyomdokain járt Tibullus és Propertius. Hogy rokon vol­ t Használt munkák: Propertius elégiái. Fordította Csengeri János (bilin­guis kiadás). Némethy Géza: A római elégia.

Next