Református gimnázium, Hajdúböszörmény, 1914

I. Egy rövid év és mennyi változás! Mikor a múlt iskolai év végén kezet szorítottunk egymással, kellemes üdülést, jó vakációt kívánva, nem is sejtettük, hogy a búcsúnak szava utolsó némelyik kollegánkra nézve. Néhány nap múlva már keresztülzúgott országunkon a vészkiáltás, sora­kozni kellett minden katonának közös édesanyánknak, a szeretett hazánk hívó szavára. Közülünk is hat sietett a küzdőtérre, hogy akik itthon a béke napjaiban a tudomány fegyvereivel harcolnak nemzetünk jövőjéért, a követke­zendő polgárságért, harcoljanak karjuk erejével a véres mezőkön is szintén egy magasztos célért: fajuk fennmara­dásáért, a megsértett igazság diadaláért. Lenn és fenn, délen és északon állottak szembe a vad s a számanélküli ellenség csapataival, bátran és elszántan viaskodtak ők is egész az önfeláldozás dicsőségéig, a természettan- és mennyiségtan egyik rendes tanára, tartalé­kos hadnagy, mihelyt az első vészkiáltás keresztülzúgott raj­tunk, kardot kötött s odaállott a honvédők lelkes táborába. Julius 27-én jelentkezett Debrecenben, hol aug. 8-ig az összesereglett HŐSEINK.­ ­"'

Next