Református gimnázium, Hajdúböszörmény, 1941
I. KOVÁCS ANTAL 1941 augusztus 8-án szomorú szívvel gyülekeztünk egyik nagyon kedves hetedikes tanítványunk temetésére, amikor szétfutott a hír, hogy gimnáziumunk egyik tanára, Kovács Antal férfikora legjavában hirtelen elhunyt. Itt hagyta a lelkével egybenőtt házastársat, itt a neki mindennél kedvesebb gyermekeket, az oly szeretettel és odaadással vezetett tanítványokat és minket tanártársait, barátait, akikkel több évtizedes együttmunkálkodása alatt soha félreértése nem volt. A temetésen kapott hír döbbenetesen hatott váratlanságával és mindnyájan úgy éreztük, hogy csak gyertyaláng lobogása életünk, amit a legkisebb szellő is elolthat. A kábultság oszlásával azután alázatosan hajtottuk meg fejünket és magunkra gondolva mormoltuk: „Legyen meg a Te akaratod.” Kovács Antal született 1892-ben. Elemi iskolái után intézetünknek lett jeles növendéke. 1912-ben tett érettségi vizsgálatot. Ez év szeptemberében a debreceni bölcsészeti fakultásra iratkozott be, majd az 1914 szeptemberében megnyílt egyetem első hallgatói közé tartozott. Tanulmányait megszakította a kitört világháború, mert 1915 októberében bevonult a debreceni 39-ik közös gyalogezredhez. 1916 februárjában került harctérre, ahol rövidesen súlyosan megsebesült. Valamenynyire felgyógyulva, mint rokkantkatona folytatta tanulmányait. Igazgatótanácsunk 1916 december 17-én óraadó helyettestanárként alkalmazta 1917 február 1 -től kezdve. E naptól kezdve állt intézetünk szolgálatában halála órájáig. 1922-ben igazgatótanácsunk rendes tanárrá választotta. A gimnázium igazgatótanácsának 1938-ban lett tagja. Számos társadalmi egyesületnek volt működő, vagy vezető tagja. A megboldogultat tanártásai, növendékei és a munkáját ismerők a lelkiismeretes, gondos tanár példaképének ismerték. Mindent, amihez hozzáfogott, külső formájában és végrehajtás módjában a teljes pontosság jellemezte. Félmunka nem került ki tőle. A tanári szobában, a gyűléseken való megnyilatkozásait a megfontoltság vezette. Tanítványaihoz szigorú volt és teljes munkát követelt, de méltányolta is a teljes munkát. Az arra érdemeseken mindig kész volt segíteni. Tanári működésével a felsőbb iskolai hatóságok megelégedését, elismerését, a tanítványok szeretetét, a szülők megbecsülését érdemelte ki. Mint kortárs és jó barát ragaszkodó és a tanári testülettel együttműködő volt. Jó ember volt, ez pedig a legnagyobb elismerés, amit megadhatnak nekünk embereknek. Most, hogy eltávozott közülünk oly hirtelen és mindenkit megdöbbentően, sok hely maradt üresen és ezeknek üressége érezteti velünk, hogy ki volt Kovács Antal? Adja Isten,, hogy ezek az elárvult helyek betöltői a megboldogulthoz méltóan folytassák az elhunyt félbeszakadt munkáját. Mi pedig búcsúzzunk el a jó baráttól és kollégától és kívánjuk, hogy Isten adjon neki békés pihenést. Elárvult családját vegye atyai szeretetébe és mi is ez atyai szeretet eszközei leszünk akkor, ha tőlünk telhetőleg igyekszünk megtenni az érdekükben mindazt, amivel segítségükre lehetünk.