Református Gimnázium, Hajdúnánás, 1916
I. Adatok az intézet 1916-17. évi történetéhez. I. Iskolánk és a háború. A harmadik háborús év végéhez is elérkeztünk. Ami a világháború kitörésekor elképzelhetetlennek látszott, megdöbbentő valóságban áll előttünk. Minden oldalról ellenségeinktől körülzárva, régi szövetségeseinktől cserben hagyva, sőt alattomosan megtámadva, az egész világgal szemben védelmezzük becsületünket és életünket anélkül, hogy akár gazdaságilag, akár erkölcsileg roskadoznánk. Ellenségeink minden képzeletet felülmúló erőfeszítése eddig nem is sejtett energiákat szabadított fel, a rendkívüli feladatok megoldására rendkívüli erővel ruházott fel a gondviselés. Megtanultunk lemondani zúgolódás nélkül, szenvedni könnyhullatás nélkül, remélni a folyton szaporodó csapások között is, hinni az igaz ügy diadalában, noha a vég egyre beláthatatlanabb. Minél vérzőbb sebeket üt a háború pusztítása nemzetünk életén, annál inkább érzi a nemzeti élet bonyolult szervezetének minden erecskéje, minden idegszála, hogy fokozott működéssel kell a veszteséget helyrepótolni. Ebben a helyrepótló, újjáteremtő munkában pedig kiváló hely jut az iskoláknak, amelyeknek munkásságán, fontos hivatásuk átérzésétől áthatott eszményi lelkesedésén fordul meg, hogy az új Magyarország ebből a világkatasztrófából megifjódva, merész lendülettel előre törve kerül-e ki, vagy erejében megrokkanva a régi szűk korlátok között halad a lassú felmorzsolódás útján. A politika csak kereteket ad az érvényesülésre: jókat vagy kevésbé jókat, de ezeket élettel az iskola tölti meg; a legjobb belügyi politika: a helyes kulturpolitika. Ebben az építő munkában erejéhez mérten igyekezett résztvenni ebben az évben is intézetünk, melyet a háborúnak előre sejtett, de mégis váratlanul lesújtó fordulata, mely 1916. aug. 28-án egészen készületlenül érte a magyarság keleti bástyáját, a székelységet, s egészen újszerű feladatok megoldása elé állított.