Református Gimnázium, Hajdúnánás, 1916

I. Adatok az intézet 1916-17. évi történetéhez. I. Iskolánk és a háború. A harmadik háborús év végéhez is elérkeztünk. Ami a világ­háború kitörésekor elképzelhetetlennek látszott, megdöbbentő va­lóságban áll előttünk. Minden oldalról ellenségeinktől körülzárva, régi szövetségeseinktől cserben hagyva, sőt alattomosan megtá­madva, az egész világgal szemben védelmezzük becsületünket és életünket anélkül, hogy akár gazdaságilag, akár erkölcsileg roska­doznánk. Ellenségeink minden képzeletet felülmúló erőfeszítése ed­dig nem is sejtett energiákat szabadított fel, a rendkívüli feladatok megoldására rendkívüli erővel ruházott fel a gondviselés. Megta­nultunk lemondani zúgolódás nélkül, szenvedni könnyhullatás nél­kül, remélni a folyton szaporodó csapások között is, hinni az igaz ügy diadalában, noha a vég egyre beláthatatlanabb. Minél vérzőbb sebeket üt a háború pusztítása nemzetünk életén, annál inkább érzi a nemzeti élet bonyolult szervezetének minden erecskéje, minden idegszála, hogy fokozott működéssel kell a veszteséget helyrepótolni. Ebben a helyrepótló, újjáteremtő mun­kában pedig kiváló hely jut az iskoláknak, amelyeknek munkás­ságán, fontos hivatásuk átérzésétől áthatott eszményi lelkesedésén fordul meg, hogy az új Magyarország ebből a világkatasztrófából megifjódva, merész lendülettel előre törve kerül-e ki, vagy erejében megrokkanva a régi szűk korlátok között halad a lassú felmorzso­lódás útján. A politika csak kereteket ad az érvényesülésre: jókat vagy kevésbé jókat, de ezeket élettel az iskola tölti meg; a legjobb belügyi politika: a helyes kultur­politika. Ebben az építő munkában erejéhez mérten igyekezett részt­­venni ebben az évben is intézetünk, melyet a háborúnak előre sej­tett, de mégis váratlanul lesújtó fordulata, mely 1916. aug. 28-án egészen készületlenül érte a magyarság keleti bástyáját, a székely­­séget, s egészen újszerű feladatok megoldása elé állított.

Next