Református Gimnázium, Hajdúnánás, 1918
Adatok az intézet történetéhez. A történeti folytonosság megköveteli, hogy utolsó nyomtatott értesítőnk megjelenése utáni három küzdelmes esztendőnkről a nyilvánosság előtt is beszámoljunk, másfelől azonban a még mindig elviselhetetlen anyagi terhek szűk korlátok közé szorítják mondanivalónkat. E szűkre szabott határok között igyekezni fogunk intézetünk külső és belső életéről minél hivebb képet rajzolni. 1. Iskolánk és a társadalom. Az 1918/19. isk. év, mely a nemzet életében »évszázadokat elválasztó mesgyeként« fog szerepelni, intézetünket aránylag kevés megpróbáltatásnak tette ki. Az iskolai év az előbbi évekből átöröklött izgalmas hangulatban kezdődött, de a történelmi hagyományokból s a négy éves küzdelem felséges erőpróbáiból táplálkozó hitünk rendületlen volt, hogy a háború közeli befejezése békét, megnyugvást és a nemzet számára megerősödést fog eredményezni. Az október 31-iki forradalommal szemben egy darabig idegenül állottunk, a népköztársaság láza nem tudott a szívekhez közel férkőzni, legfennebb csak beletörődtünk, mint modus vivendibe, de amint a nemzetközi demagógia lett úrrá felette, elfordult tőle teljesen a társadalom minden komolyabb eleme. Így aztán az u. n. »Tanácsköztársaság« egy hónapi uralma is, 1919. márc. 23-tól ápril. 23- ig, olybá tűnt fel az egész város közönsége előtt, mint egy kellemetlen idegen megszállás, mellyel szemben csak ellenszenvét, néma megvetését éreztette s a megkönnyebbülés érzése vett erőt a sziveken, mikor a gyűlöletes »veres-rongy« a városház ormáról eltűnt s helyébe ismét a nemzeti hármasszin került. — Fájdalom, a megkönnyebbülés csak pillanatig tartott, felváltotta azt a szégyen és a megaláztatás, mikor a »felszabadító« rabló csapatok elözönlenek hazánkat.