Református Gimnázium, Hajdúnánás, 1940

VU­CZY JÓZSEF Őszinte fájdalommal emlékezünk meg arról a nagy veszteségről, amely Váczy József tanügyi főtanácsos nyug­­igazgatónk 1. évi március hó 30-án történt elhunytával érte egyházunkat és iskolánkat. Mint tanár 33 évig, majd mint igazgató 3 éven át kiváló képességgel és páratlan hivatás­­tudattal dolgozott intézetünk javáért, fejlődéséért, jövőjének biztosításáért. Tanári és igazgatói működését a legpéldásabb kötelességtudás, az okta­tás és nevelés ügyével szemben táplált buzgóság, egyházunk és iskolánk olthatatlan szeretete jellemezte. Határozott, kemény egyéniséggel végzett nevelői munkájának fő elve az volt, hogy az egyházhoz hűséggel és áldozatos érzésekkel ragaszkodó ifjúságot bocsásson ki az iskola falai közül. Közel négy évtizeden át több nemzedéket nevelt egy sohasem lan­kadó kötelességtudattal és buzgósággal. Igazgatói működéséhez az intézet anyagi ügyeinek rendbehozása, a Pártfogóság megszervezése, a leánynevelés korszerű kiépítése és az internátus konviktusának megszervezése fűződnek. Egyháza és városa iránti szeretetét az iskolán kívül végzett sok­oldalú munkásságával is bizonyította. Fiatal tanár korában egy évtizeden át volt egyházi jegyző, a Hajdúnánási Újságnak 8 évig felelős szerkesz­tője, majd mint prezsbiter, városi képviselő, vármegyei törvényhatósági bizott­sági tag irányító szerepet töltött be egyház, város és vármegye közéletében. Hosszú tanári, igazgatói és közéleti működésével szerzett érdemeiért Kor­mányzó Úr Őfőméltósága 1935-ben tanügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. Kivételes képességei és vezetésre termett egyénisége mindig az élre állították, ahol a rábízott feladatokat maradék nélkül megoldotta. Ener­gikus kézzel és egyéniségének megfelelően, de mindig a rábízott közösség javáért és felvirágzásáért dolgozott. Hosszú évek óta súlyos cukorbaj emésztette egyébként erős szerve­zetét. Gyengülő erővel is állandóan dolgozott, de betegsége január végén ágynak döntötte. A debreceni klinikán keresett gyógyulást, a jó Isten azon­ban úgy akarta, hogy onnan már csak a holtteste jöjjön haza megpihenni a hajdúság élén, amelyért annyit dolgozott. Szerettei, rokonai, tanárok, tanít­ványok, egyházi, városi, vármegyei vezetők és testületek és nagy­közönség részvéte kísérte utolsó útjára. Emlékét hálás kegyelettel őrizzük meg!

Next