Hajdu Vármegye Hivatalos Lapja, 1914 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1914-01-09 / 1. szám

4 HAJDÚ VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA 1. szám. 22. §. Minden eb-birtokos köteles ebét kellően etetni, itatni, gondozni és egészségi állapotát állandóan figyelemmel kisérni. 23. §. Mihelyt valamely eben belső megbetege­désre utaló jelenségek mutatkoznak, úgyszintén ha az eb bujkál, vagy megszökött, továbbá ha veszett, vagy veszettségre gyanús állat által meg­maratott, birtokosa, illetve a gondozásával megbizott egyén ezen körülményt az 1888. évi VII. t.-cz. 126. §-ában megjelölt helyi állat­egészségügyi hatóságnak haladéktalanul be­jelenteni tartozik, egyúttal köteles az illető eset, amennyiben nem szökött meg, a hatóság intézkedéséig elkülönítve biztos helyen elzárni. A veszettség, veszettség gyanú, vagy fertő­zés gyanú esetében követendő eljárásra az 1888. évi VII. t.-cz. 65—72. és ezen törvény végre­hajtása tárgyában kiadott 40,000—88. sz. ren­delet 182 — 192. §-ának, nemkülönben az 52,963—908. sz. földmivelésügyi miniszteri és az e tárgyban kiadott egyéb miniszteri rende­letek határozmányai irányadók. 24. §. • A törvényhatósági bizottság által késői­!) kijelölt községek belterületén, nemkülönben fürdő és nyaraló helyeken a fürdő, illetve nya­raló idő­tartama alatt minden eb az utczára s általában házon kívül levő helyre csakis a marás lehetőségét kizáró szájkosárral bocsájt­­ható. 25. §. Harapós ebek és általában a közbizton­ságra veszélyes ebek nappal biztos módon meg­kötve, bekerített helyen tartandók, éjjel pedig csakis zárt udvarban bocsájthatók szabadon. 26. §. , Pásztorebek nyakukról első lábaik térdein alul 3 czm. távolságra lógó koloncczal látandók el. (1883. XX. t.-cz.­­Q. §.) 57. §• Vendéglőbe, kávéházba vagy más nyilvános helyiségbe, úgyszintén társas kocsiba ebet vinni tilos. Ezen tilalom betartásáért nemcsak az eb birtokosa, hanem az illető helyiség tulajdonosa (bérlője), illetve a társaskocsi alkalmazottja is felelősek. 28. §. Vásárra ebet vinni tilos. 29. §. Kutyát kínozni, durván bántalmazni, uszí­tani vagy zaklatni tilos. 30. §. Tehervonásra csak megfelelően erős és egészséges eb használható. Az ily eb mindaddig, amíg befogva van, szájkosárral látandó el. 31. §. Az eb birtokosa felelős a kutyája által okozott kárért és veszélyért, ha azonban a kutya ingerkedés folytán okozott kárt, vagy veszélyt, ezért az ingerlő felelős. 32. §. Az 1888. évi VII. t.-cz. 126. §-ában meg­jelölt helyi állategészségügyi hatóság 2—2 ki­küldöttje félévenként legalább egyszer várat­lanul házról-házra járva, a kivetési lajstrom (ebnyilvántartás) alapján ellenőrizni köteles, hogy az eb-birtokosok a bejelentési kötelezettség­nek megfelelnek-e és általában a jelen szabály­­rendelet határozmányait betartják-e ? 33. §. A gyepmester, ennek hiányában az elöl­járóság által megbízott egyén, havonként leg­alább egyszer a város és község utczáin, terein és külső határában portyázni köteles, mely alkalommal az eb-bárczával, vagy a 24. §-ban megjelölt helyeken szájkosárral el nem látott, továbbá a hamisított, vagy érvénytelen bár­­czával ellátott s végül a megkötve nem tartott harapós, illetve közbiztonságra veszélyes ebeket elfogni köteles. Városokban a rendőrfőkapitány, községek­ben az elöljáróság gondoskodni köteles, hogy ezen portyázásoknál megfelelő rendőri segédlet rendelkezésre álljon. A befogás akként eszközlendő, hogy az eb kínzása lehetőleg elkerültessék. A minden portyázás befejezte után a gyep­mester (a befogással megbizott egyén) a be­fogott ebek számát, esetleg tulajdonosuk nevét és bárczájuk számát az 1888. évi VII. t.-cz. 126. §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóságnak bejelenteni tartozik.

Next