Hajdu Vármegye Hivatalos Lapja, 1914 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1914-01-09 / 1. szám
4 HAJDÚ VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA 1. szám. 22. §. Minden eb-birtokos köteles ebét kellően etetni, itatni, gondozni és egészségi állapotát állandóan figyelemmel kisérni. 23. §. Mihelyt valamely eben belső megbetegedésre utaló jelenségek mutatkoznak, úgyszintén ha az eb bujkál, vagy megszökött, továbbá ha veszett, vagy veszettségre gyanús állat által megmaratott, birtokosa, illetve a gondozásával megbizott egyén ezen körülményt az 1888. évi VII. t.-cz. 126. §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóságnak haladéktalanul bejelenteni tartozik, egyúttal köteles az illető eset, amennyiben nem szökött meg, a hatóság intézkedéséig elkülönítve biztos helyen elzárni. A veszettség, veszettség gyanú, vagy fertőzés gyanú esetében követendő eljárásra az 1888. évi VII. t.-cz. 65—72. és ezen törvény végrehajtása tárgyában kiadott 40,000—88. sz. rendelet 182 — 192. §-ának, nemkülönben az 52,963—908. sz. földmivelésügyi miniszteri és az e tárgyban kiadott egyéb miniszteri rendeletek határozmányai irányadók. 24. §. • A törvényhatósági bizottság által késői!) kijelölt községek belterületén, nemkülönben fürdő és nyaraló helyeken a fürdő, illetve nyaraló időtartama alatt minden eb az utczára s általában házon kívül levő helyre csakis a marás lehetőségét kizáró szájkosárral bocsájtható. 25. §. Harapós ebek és általában a közbiztonságra veszélyes ebek nappal biztos módon megkötve, bekerített helyen tartandók, éjjel pedig csakis zárt udvarban bocsájthatók szabadon. 26. §. , Pásztorebek nyakukról első lábaik térdein alul 3 czm. távolságra lógó koloncczal látandók el. (1883. XX. t.-cz.Q. §.) 57. §• Vendéglőbe, kávéházba vagy más nyilvános helyiségbe, úgyszintén társas kocsiba ebet vinni tilos. Ezen tilalom betartásáért nemcsak az eb birtokosa, hanem az illető helyiség tulajdonosa (bérlője), illetve a társaskocsi alkalmazottja is felelősek. 28. §. Vásárra ebet vinni tilos. 29. §. Kutyát kínozni, durván bántalmazni, uszítani vagy zaklatni tilos. 30. §. Tehervonásra csak megfelelően erős és egészséges eb használható. Az ily eb mindaddig, amíg befogva van, szájkosárral látandó el. 31. §. Az eb birtokosa felelős a kutyája által okozott kárért és veszélyért, ha azonban a kutya ingerkedés folytán okozott kárt, vagy veszélyt, ezért az ingerlő felelős. 32. §. Az 1888. évi VII. t.-cz. 126. §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóság 2—2 kiküldöttje félévenként legalább egyszer váratlanul házról-házra járva, a kivetési lajstrom (ebnyilvántartás) alapján ellenőrizni köteles, hogy az eb-birtokosok a bejelentési kötelezettségnek megfelelnek-e és általában a jelen szabályrendelet határozmányait betartják-e ? 33. §. A gyepmester, ennek hiányában az elöljáróság által megbízott egyén, havonként legalább egyszer a város és község utczáin, terein és külső határában portyázni köteles, mely alkalommal az eb-bárczával, vagy a 24. §-ban megjelölt helyeken szájkosárral el nem látott, továbbá a hamisított, vagy érvénytelen bárczával ellátott s végül a megkötve nem tartott harapós, illetve közbiztonságra veszélyes ebeket elfogni köteles. Városokban a rendőrfőkapitány, községekben az elöljáróság gondoskodni köteles, hogy ezen portyázásoknál megfelelő rendőri segédlet rendelkezésre álljon. A befogás akként eszközlendő, hogy az eb kínzása lehetőleg elkerültessék. A minden portyázás befejezte után a gyepmester (a befogással megbizott egyén) a befogott ebek számát, esetleg tulajdonosuk nevét és bárczájuk számát az 1888. évi VII. t.-cz. 126. §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóságnak bejelenteni tartozik.