Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-05-02 / 16. szám
V írta: Nógrádi Béla TVA (Nógrádi Béla magyar újságíró, akinek a nevére bizonyára emlékeznek a Magyar Hírlap és az Újság volt olvasói, kötve 11 c m a háború előtt kikerült Amerikába. Munkatársa lett a haladó szellemű amerikai sajtónak és nevét mindenütt ismerik, ahol angolul olvasnak. Ezt a cikket, amelyet részleteiben is átbeszélgetett David Lilienthallal, a TVA-terv és az amerikai gazdaságfilozófia megteremtőjével, a Haladás számára írta.) Most, amikor hatesztendei távollét és több mint négyesztendei teljes elszigeteltség után megpróbálok — mintegy tapogatódzva a sötétben — érintkezést találni a magyar szellemi élettel, hosszan tűnődtem azon, hogy melyik az a tapasztalatom, élményem, megfigyelésem Amerikában, amelynek közlésével a leghasznosabb szolgálatot tehetem barátaimnak, az új magyar demokrácia katonáinak. A magyar lapokból, de különösen a ,,Haladás"-ból látom, hogy az ország lassan kezdi kidörzsölni szeméből a szellemi elsötétítés emlékét és mohón próbálja pótolni a múlt mulasztásait. Kívülről nézve, ez az erőfeszítés megindító és fájdalmas, hiszen a közgondolkodásnak olyan fordulatai, amelyek már sok éve befolyásolják a nyugati közvéleményt, csak most jutnak el a magyar néphez. Itt most a TVA-gondolat fejlődéséről akarok beszámolni, annak oka nemcsak az, hogy a TVA döntően befolyásolta az utolsó tíz év alatt az amerikai gazdasági közgondolkodást, hanem az a tény is, hogy eredményei legkönnyebben alkalmazhatók magyar viszonylatban is. Mi az a TVA? Mi a TVA gondolat? Magyarországon bizonyára vannak egynéhányan, akik tudnak a TVA életrehívásáról. A falukutatók például bizonyára tanulmányozták akérdést és gondolkodtak annak magyar alkalmazási lehetőségein. A TVA fejlődse és szembeszökő eredményei azonban éppen azokra az évekre esnek, amikor Magyarország be volt deszkázva,szellemileg és a palánkon csak Göbbely szűrőjén jutottak át a nyugati világ hírei. A TVA (Tennessee Valley Authority) ai amerikai kongresszus felhatalmazási törvénye értelmében egy „fejlesztési körzet". Roosevelt elnök javaslatára a kongresszus 1933-ban elfogadott egy törvényt, amelynek célja „... a Tennessee-folyó árterületének és a hozzácsatolt területeknek egységes fejlesztése és gazdasági javainak kiaknázása az egész nemzet gazdasági és szociális jóléte érdekében''. Kimondja továbbá a törvény, hogy „a hatóság, amely a terv keresztülvitelével megbízatik, ruháztassák fel törvényes hatalommal, hogy a szükséges lépéseket (területek kisajátítása, nyersanyagot, kiaknázása, folyók szabálya,célja stb.) oly módon hajtsa végre, hogy az ne egyes érdekcsoportok, hanem az egész körzet javát szolgálja". E törvényjavaslat elfogadtatásával csevelt egyik nagy álmát valósította eg. Nem volt véletlen, hogy a kísérközpontjává az ország egyik legellenebb és legszegényebb körzetét, a Tennessee-völgyet választották. A kísérlet hivatva volt igazolni azt a feltevést, hogy egységes tervezés, egységes kivitel és a demokrácia igazi elveinek alkalmazásával még a leghátrányosabb feltételek mellett is csodákat lehet művelni, továbbá, hogy a magánvállalkozás kezdeményező szelleme összeegyeztethető a tervstrációs farmot" állított fel. A terv kivitelére több részletben 750 millió dollárt szavaztak meg, amelyet a TVA 30 éven belül fog visszafizetni a kincstárnak. A TVA elnöki székébe David Lienthal, Roosevelt egyik meghitt bizalmasa és a New Deal szenvedélyes szószólója került. A körzet, amelyre a meghatalmazás szólt, körülbelül akkora területű, mint Anglia és közel 6 millió lélek él rajta. Ez volt az országnak legelhanyagoltabb, legszegényebb része és a lakosság általános életszínvonala még a déli államok színvonalához mérten is szánalmasan alacsony volt. A Tennesseefolyó gyakori áradásai kimosták a talajt, elöntötték a földeket, megrekesztették a gyári termelést a közlekedést és végül elriasztották az ipart a körzetből. Tizenkét évvel később ez a körzet csaknem elérte az ország átlagos életszínvonalát. A Tennessee völgye ma földi paradicsom a múlthoz viszonyítva és az elégedett, magabizó lakosság fejenkénti jövedelme JL. Balerina nem balerina volt, hanem akiskutya. Dr Sándor Bódog közét álló ügyvéd kutyája. Nevét tipegő sársának és rendkívül kecses pózainak öszönhette. Balerina például Úgy tuott megállni egyhelyben, hogy finom, hosszúkás fejét jobboldalra hajtotta és ugyanakkor behajlítva felemelte ballábát, pofácskája, apró cipőgomb szeme mozdulatlan maradt, mint a jó táncosoké, akik nem dolgoznak a mimika olcsó fogásaival — mindent csak mozdulataikkal fejeznek ki. Ebben a pózban Balerina nem is daklikutya volt, hanem: *A daklikutya szobra.* Balerina nemcsak szobrot tudott alakítani, hanem felhúzható játékkutyát is, olyant, amiként karácsonyi ajándékul kapnak a gyerekek. Ilyenkor két hátsó lábára állt, mellső lábaival pedig nagyon sebesen apró köröket írt a levegőbe, igazán úgy, mint a rugóra járó játékkutyák. De remekelt akkor is, mikor lustán feküdt az erkélyajtó előtt a napfoltban, kifkakikot formált kifliszínű testtéből és csak lapátfüle, öregurasati ráncos homloka jelezte a daklikutyát. Péter, dr Sándor Bódog unokaöecsi rajongott Balerináért. Valahányszor karácsony közeledett, születésnap vagy bizonyítványkiosztás. Péter mindig elmondta mondókáját — én nem kérek semmit, igazán édes Bódog bácsi. Ne tessék nekem semmit venni, se cukrot, te könyvet, se filmgépet. Balerinát tessék nekem adni. Tessék inkább maggának venni másik kutyát, Bódog bácsinak mindegy, de igazán, én úgy szeretném Balerinát... — Majd neked veszek másik kutyát, mondta ilyenkor dr Sándor Bódog ravaszul ÉS mikor látta a kisfiú kétségbeesett arcát, magyarázóan hozzátette.— Van erk Szó Péterkém: szolidaritás. Körülbelül annyit tesz, mint feltétlenül hűségesnek maradni azokhoz, akikkel összeszegődtünk. Osztozni a sorsukban még akkor is, ha ezzel látszólag nem enyhítjük sorsukat. Nem eladni nem elcserélni őket. — Balerina szolidáris velem, e"hagyter" oklattam az erdőt, a rétet, a szabad kutyaélet örömeit és megosztja velem "fülledt ötödik emeleti lakásom magá- nyál. Ebből az következik, hogy nekem is Szolidaritást kell vállaltlom i ővele. Mit szólna, ha egy napon elajándékoznám vagy elcserélném, ugye, Balerina? Balerina, aki éppen kiflit játszott az erkélyajtó előtt, felemelte nedves orrát a napfoltról. Oldalra hajtotta fejét, mint a kedves fiatal hölgyek, mikor nagyon figyelnek, a fekete folt a homlokán egészen apró ráncokba gyűrődött. Otthon az ebédnél Péter sóhajtva mesélte szüleinek az esetet és az édesanyja azt mondta, hogy Bódog hóbortos agglegény, nem kell törődni azzal, amit beszél. Gazda és kutyája két évig éltek együtt zavartalan harmóniában és valószínűleg még sokáig éltek volna így, ha a háború bele nem szól. De sajnos tudjuk, a háború sokmindenbe beleszólt. A légitámadások mind sűrűbbek, mind fenyegetőbbek léttel, és Balerinának alkalma nyílt arra, hogy alaposan kiismerje az embereket. A légóparancsnok jó ember volt. Tekintélyes ásásával játszva, megengedte Balerinának, hogy a salakba állított kosárban meghúzódva, sötét kendővel letakarva, az óvóhelyen vészelje át a légitámadást. Ám a ház lakói akik eddig ,Kutyuki-pulyáknak becézték, cukorral etették Balerinát, üres orsókkal, öreg teniszlabdákkal versenyeztek kegyeiért, most egyszerre „ronda dög"-tzek titulálták kijelentették, hogy: „elveszi az emberek elöl a levegőt", „meg fog veszni és megharapja a gyerekeket", „fel kell jelenteni a légóparancsnokot" stb., stb. Dr. Sándor Bódog végre is meghátrált és visszavitte Balerinát a lakásba. A fűtőtest mellé húzta a kis kosarat és gondosan betakarta Balerinát.— Aludjál szépen, kutyuk, mindjárt visszajön gazdi, ne félj, mindjárt viszszajön ... De kutyuli nem akart aludni. Amint gazdi elindult az ajtó felé, kutyuli kiugrott a kosárból és rettenetes sebesen forogni kezdett saját tengelye körül, mintha a farkát akarta elérni. Azután felugrott és hosszasan kapargászta gazdája térdét. Közben szívszaggatóan, hosszasan, elnyújtva vonított, akár a sziréna. Nem lehetett becsapni. Hiába altla el körém, a sziréna hangjára felkapttt a fejét. Amíg gazdája ültvemaradt, nem volt semmi baj. Balerina csendesen, feküdt, csak fülét rázta oldalra, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy jobban hallja miről is van szó. Nem mozdulat addig amíg dr. Sándor Bódog el nem indult az ajtó felé. De ebban a pillanatban, amikor ez me történt, Balerina kiugrott a kosárból és megkezdte félelmetes táncát. — Igazad van kutyám — mondta ekkor Sándor Bódog, kissé meghatódva tulajdon nemesi eskűségétől. — Két éve vagyunk társak, nem illő, hogy elhagyjalak a bajban. Ha téged nem engednek le az óvóhelyre, én sem megyek. Veled maradok még akkor is, ha ezzel nem segítek rajtad... De eljött az éjszaka, mikor Sándor Bódog kezdett másképpen vélekedni a szolidaritásról. Veszekedett éjszaka volt. .. légvédelmi ágyúk csaknem egyfolytában szóltak: táelá-tatdtatatáá-tatatata. — Géprúgás hallatszott, éles sürítések és tompa becsapódások — sziporkázó tüzek világították meg az eget. Sándor Bódog a karosszék- ben írt, az ötödik emeleten és idegesen simogatta Balerinát. Valahol közel csaphatott le a bomba, mert az ablakok megcsörrentek és a fal is megrázkódott kissé. Sándor Bódog felugrott. —* Fene egye meg ezt a dögöt! — kiáltotta dühösen. — Végre is nem pusztulhatok itt miatta. Nem is kísérletezett azzal, hog becsapja Balerinát Tudta, úgyis ibavaló lenne. (Gyorsan kiszaladt a szobából, holgy ne is hallja Balerina eyűszítését, ne lássa kétségbeesett teát,, az egész nevetséges és mégis taló cirkuszt. Légócsomagját sem Vittenával — lehet, ez néma bocsánatkér volt Balerina felé. — Nertt fontos az élelem, a piác, a pénz, az értékek, az okmány sem fontosak — gondolta, mikor belefelé szaladt a lépcsőn. — Csak dzett fontos, az emberélet. Az emberletét mégsem lehet egy színvóna helyezni egy dakiskutyáéval! A ház lakói megrösztellékzt a véleményét. Mindenki helyeseli hogy végre felhagyott a komoly őkhöz méltatlan magatartásával, aig — így mondták lenn az órábon — már régóta erős visszatets. Váltott ki a házban. A sűrű helyeslés kissé elittadt Sándor Bódog lelkiümhetett. Ivferé mégiscsak igaznak kell lenni annak, amit olyan sokan állítanak. Már éppen másról kezdtek szélni, mikor egyszerre siketítőbbanás rázta meg a pincét. .. Villan fialudt, az emberikéit falhoz tartja az erős légnyomás. Néhányan semmit iifnt tudtak magukról és rá eszméltek, hogy orruk, szájuk le van vakolattal. — Találatot kapott a ház mondta italaki. Női hang Sikoltott— Jaj, a lakásom! — Lehurrogták. Mit törődik most a lakásával, örült, hogy él! A bútort lehet pótolni, és az életet nem! S nyombart ezután dr Sán Bódog került az érdeklődés középiljába: — Éppen a legjobbkor j9erigvéd úr —, mondták neki. Félórával ezelőtt is megtörténhet volna ugyanez. — Valóságoskísértés volt, amit az utóbbi időben nett. — Nos, igazán örülhet, hogy ilyen tzizetséje volt. De ő valahogy netti örült. Nem tudott szabadulni a becstelenség érzésétől. Balerina két éven át társa volt és ő elhagyta a bajban. A dolog lényegét alig érintette az, hogy kutyáról volt szó. — Nevetséget — gondolta dühösen — egészen nevetséges. Talán ott kellett volna pusztulniam a kutyával együtt? A lakók nem engedték le az óvóhelyre, nekem pedig le kellett jönnöm, íme itt a példa, hogy mennyire le kellett jönnöm! Az ember — ember és a kutya — kutya — akármilyen kedves kutya is különben — De azután elképzelte Balerillát, amint a légnyomástól sújtottan fekszik feln a romok között, négy lábét egészen mereven elnyújtja magától, mint a halatt bocika stráfszekerekb — és Vita szétáradt benne a lelkiismételturdalat és a szomorúság. Fenn az ötödik emeleten furcsa látvány fogadta a lakókat. A padlást egészen elvitte a bomba de elvitte a két felső emelet utcli falát is, a lakások mélylétimbhn Sértetlenül, de tillt és sát nélkül néztek tíz utcán, akárcsak a babaházak vagy a forgószínpadok szobái. A az egyik lemeztelenített gerenda Szélén Balerina állott, apró lábujjaival erősen a fába kapaszkodva, kegyét fejét rézsútosan lefelé szegezve, érdeklődve szaglászott le a füstös utcára. Ritka öröm szorította össze dr. Sándor Blog szívét — Balerina! — kiállóit*. — Édet kiskutyám, hát élsd Gyére ide gyorsan. Balerinái Balerina nem mozdult. Csak fejét csavarta hátra. Egy pillantig közömbösen megnézte gazdáját azután újra az utcára összpontosította figyelmét. — Olyan szófogadatlan Ifit izt kutya — panaszolta dr. Sándor Bódog szomszédjának, akivel együtt isemlélték a látványt. — Nehéz véle mást ezekben a zűrzavaros időkbne. * A szomszéd bólogatott. Másnap a kis Péter megkapta Balerinát. BALERINA írta: Szegő Zsuzsanna •HALADÁS. nagyobb, mint az ország bármely körzetéé, kivéve a hatalmasan iparosodott keleti és középnyugati államokat. Ennek a gigantikus vállalkozásnak végrehajtása gazdasági és társadalmi hősköltemény. A TVA ,.. hatalmas gátja és duzzasztója ma 12 milliárd kilowatt elektromos energiát termel — többet, mint egész Amerika termelt az első világháború idején. A TVA több mint 20.000 úgynevezett mintafarmot vagydemonstrációs farmot állított fel. Ezeknek a farmoknak az volt a célja, hogy talajelemzés után a farmerrel olyan növényeket termeltessenek, amely részben leköti az esővizet (és így csökkenti az áradás veszélyét), részben pedig a talaj összetételénél fogva legalkalmasabb a termesztésre. A farmerek ingyen kapták a műtrágyát, talajelemzést, a szaktanácsot és olcsó, hosszúlejáratú hitelre a gépeket. Községi hűtőházak, bevásárló és értékesítő szövetkezetek alakultak, amelyek, jobb áttekintésük lévén a piacról, magasabb árakon tudták értékesíteni a terményt, mint az egyes farmer. Az áramot a TVA oly hihetetlenül olcsón szolgáltatta, hogy a fogyasztás a tíz év előttihez mérten 500 százalékkal emelkedett. Ennek egyebek között az a következménye lett, hogy kényszerítette a magánkézben levtt áramtermelőket, hogy csökkentsék az áram egységárát. Ennek viszont az lett a következménye, hogy az Egyesült Államok területén tíz év alatt 60 százalékkal csökkent az áram egységára, ami óriási serkentő hatással volt az ipar fejlődésére az egész országban. Az egykor kopár Tennessee-völgyben, amelyet a ,,halottak völgyének" neveztek, a megcsodált amerikai hadiipar 20 százaléka talált otthont. A nélkülözhetetlen alumíniumipar 90 százaléka itt nőtt ki a földből. Amikor az atombomba részére kerestek 1941-ben megfelelő kísérleti telepet, természetes volt, hogy a Tennessee völgyében fogják felállítani, mert a gyártáshoz szükséges, elképesztő mennyiségű áramot a Tennessee csodás duzzasztói és új modern gyártelepet könnyen szállították. A program körülbelül 20 millió hold legelőt, szántót és erdőterületet mentett meg a teljes kipusztulástól. A legelők és erdők feléledése viszont új iparágakat — tejtermék, papír, bútoripar, stb. — hívott életre. Úáj utak, városok, községek keletkeztek, régi, kihalófélben levő „szellemvárosok" éledtek fel. A jóléttel együtt a kulturális éhség is jelentkezett. A közkönyvtárak fejünként és évente 2,1 könyvet adtak ki. Ez a fejadag óriási, ha például New Yorknak, a világ legtöbbet olvasó városának fejadagjához viszonyítjuk, amely 2,9 darab könyv fejenként. Nem tudom, hogy sikerült-e - re?» jellemzőbb adatokat kiragadnom « TVA fejlődésének történetéből Aényeg az, hogy a TVA kolosszális gazdasági, szociális és erkölcsi siker volt, amely teljes mértékben igazolta akat, akik úgy látták, hogy az ortodox magángazdálkodás a régi kerelk között folyik tovább, Amerika is liér arra a veszedelmes útra, ami végső kikristályosodásában a fasizmushoz vezet. A terv lényege A Tennessee-vidék síksága puszta és terméketlen volt , mert nem kapott nedvességet. Viszont hegyeiben hatezer láb magasságban a folyó színe felett az eső ráhull a hegyek lejtőig. Ez a milliárd és milliárd vízcsepp most ezer és ezer apró földalatti csatornán egy nagy folyammá dagad és eléri a TVA mesterséges tavaitól egyikét, amelyekben a vizet tárolják gátak mögött. Ha ezt a hatalmas víztömeget zsilipeken átbocsátják, óriási kerekeket forgat, amint halad a tenger felé. Útjában mindenütt erőműveket táplál, amelyek áramot termelnek. Az áram hőt teremt, amely viszont az élettelen és szszvetgyi foszfátot átalakítja szerves hegyi anyagokká. Ezeket az anyagokat a farmer felhasználja a földjében, legelőket csikar ki a kopár földből, ezek a legelők viszont felhasználják a nap kimeríthetetlen energiáját. A legelők foszfátból és elektromosságból keletkeztek, de most már az állat és az ember részére termelnek energiát, egyben pedig mgtartják talajikban az esővizet, amíg lassan szivárog vissza az ehibercinálta gyűjtőmedencékbe, ahonnanbocsátva, ismét csak elektromosságt termel. A kör bezárult és új körforás kezdődik. Ha az ember bele tud kocsolódni ebbe a természetes körfogásba, sohasem meríti ki a termész javait. Óriási kultúrák pusztultak el, mert nem értették meg a terméses körforgás örök törvényét. A világ lélegzetvisszafojtva figyli a kísérletet. E sorok írásakor 1y svájci, egy Csehszlovák, egy finn,y brazil, egy jugoszláv és egy kiraizottság járja a Tennessee völgyét, azal a céllal, hogy tapasztalatait megbálja hazájában értékesíteni. Az afriki kongresszus előtt márott fekik a terv egy új „TVA"-ral, ezúttal a Missouri völgyének kifejlesztéséről,s már munka alatt van a Szent Lőri -folyó fejlesztési terve hasonló etk alapján. Talán a mi szegény kis Magyarországuunk is meghallja ezúttalz idők szavát. És mégis május! Halló! Halló! Ti sarki eszkimók! Ti négerek, ti zulukafferek, Halló, ti kígyók, kagylók és kövek! Halló! Halló! Ti szomszédok a Marson, Ti üstökösök, holdak, ösködök! Halló ti utak, törvények, körök! Gaurizankárok, porszemek, sasok, Halló ti hangyák és ti farkasok, Halló, halló! Ti gyöngytől ékesek, Halló, ti könnytől égi fényesek, Ti szenvedéstől nékem édesek, Ti örvendők, ti jajgatók! Káromkodók és hallgatók, Emberszívektől fellegek Füstök, párák és szellemek, Halló, halló! „Örök vakok, Ti ördögök, ti angyalok! Ártatlanok és bűnösök, Nem lesz már többé bűnötök! Halló, te halott ősapám, Halló hetedik unokám! Halló! Halló miniszterek! Költők, kanászok, suszterek! Halló! Próféták és csalók. Mennybe és pokolba valók! Örök tüzek, örök fagyok! H halló! Május van. És én vagyok! ZSOLDOS ANDOR KEYSERLING Meghalt hát Keyserling Hermann, akinek dicséretét két szempont is ellensúlyozná: az, hogy gróf volt és az, hogy német. De éppen az ő példája bizonyítja, hogyha vannak is történelmi tömegfertőzések és az évszázadokon át lerakódó előítéletek nem egyszer bevehetetlen várakká keményedtek, a tiszta érzés és a józan gondolat független kortól, helyzettől és származástól. Keyserling filozófus volt és ember olyan környezetben, mely a fanatizmust és az embertelenséget bálványozta. Szellemi eszközökkel harcolt olyan időben, mikor a bunkó az érvényesülés Szimbóluma volt. Kim volt fasiszta, de nem volt ellen fasiszta sem. Egyéniség volt, áttört minden det terminivis'nn, de küzdött a szabmossiics minden árnyalata ellen is. Keyserling volt. És talán mégsem elveszett ez a világ,, mert szerte a földért, mindenütt vannak emberek, öregek és fiatalok, akik gondolatban egy pillanatra megállnak aPhilosophia socai szerzőjének sírja mellett... (a. j.)