Halászat, 1974 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1974-01-01 / 1. szám
A gyors lezajlású tömeges halpusztulások okainak kutatása és az ott szerzett tapasztalatok megvilágíthatnak olyan jelenségeket és azok okait, amelyek hidrobiológiai vonatkozásúak ugyan de mégsem tartoznak a halászat tárgykörébe, így pl. a kénhidrogén mérgezésektől sújtott halastavak iszapjának, a kénhidrogén képződésének és felszabadulásának, valamint mérgező élettani hatásának vizsgálata más, kellően még meg nem világított kérdés, természettudományos jelenség magyarázatához is adhat adatokat. De az is lehet, hogy teljesen megvilágítják a problémát. Különösen a tatai Grébics-tavak, a balatonlellei VIII.-tó, a biharugrai tavak vizsgálata, a Pellérdi- és Palicsi-tó, nemkülönben a tiszai holtágakban lezajlott halpusztulások tanulmányozása szolgáltatott adatokat egy érdekes biológiai jelenség megvilágításához. Ilyen „kutatási melléktermékként”világosodott meg pl. az, hogy az Észak-Németországban és Dániában talált kétezer éves emberi tetemek miképpen konzerválódtak. Schleswigben (NSZK) és Dániában ugyanis a hajdani lápok területén már több alkalommal került elő tőzegfejtés közben jól konzerválódott emberi tetem. Egy ilyen holttest fejét ábrázolja a mellékelt kép. (1. kép). Az egész test jól konzerválódott, annyira, hogy a gyomorban az utolsó étkezésnek a tápláléka is változatlanul megmaradt. Így ezután megállapították azt, hogy utolsó étkezésének ételét milyen növényekből készítették. Ezekből a tetemekből sokat láthatunk a Schleswig-i Kutatási melléktermék tartományi múzeumban. A kétezer éven át fennmaradt tetemek konzerváló szeréül a humuszsavakat gondolták. De akkor más tőzeges lápból, ahol humuszsavak képződhetnek, szintén kellene jó megtartású tetemeknek előkerülni. A humuszsavak azonban nem olyan erős és hosszú életű antibiotikumok, hogy hatásukkal a kétezer éves konzerválódást meg lehetne magyarázni. A konzerválódást minden bizonnyal a lápban képződő szervetlen vegyület, egy általános sejt-, enzim- és idegméreg okozhatta. A konzerváló méreg nemcsak a baktériumok lebontó tevékenységét gátolta, hanem az ún. önemésztő enzimeket is blokkolta és ezért maradt meg a gyomorban az utolsó étkezés anyaga. Ez a méreg a mésztelen halastavak már jól ismert száz és száz halat elpusztító félelmetes mérge: a kénhidrogén. Ahhoz azonban, hogy a konzerváló hatás folyamatos legyen, a kénhidrogénnek is folyamatosan jelen kell lennie a tőzeges láp iszapjában. Tehát a rómaiak korában, amikor Tacitus római író a germán népeket ismertette és leírta azt, hogy a házasságtörő asszonyokat és a harcban gyávákat a lápba süllyesztik, az észak germán lápvilágban már kialakult az a levegőtlen, kénhidrogén tartalmú tőzegréteg, amely a belehelyezett tetemeket évezredeken át megtartotta. Egy ilyen női tetemet mutat a 2. kép. A hátán ma is láthatók a korbácsütés nyomai. Azokon a helyeken, ahol a felgyülemlett vasszulfidtól kénsav képződött, az erős ásványi sav feloldotta az emberi csontokat. Az emberi bőr és bőrlábbeli azonban ellenállt. Ezt láthatjuk a 3. képen. Ezek az ismeretek valóban nem a halászat részletproblémái, de kétségtelenül kiegészítik és megerősítik a tőzeges tavak, és holtágak, vizében és iszapjában lezajló folyamatokról szóló eddigi ismereteinket. Dr. Vámos Rezső 2000 éves emberfő II. századból fennmaradt női tetem Az emberi bőr és a bőrből készült lábbeli ellenállt a kénsavnak