Siketek és Nagyothallók, 1960 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

3 M* Л Н Г É Ь­Е­Т Pártalapszervezetünk taggyűléséről Meghívott vendégek, a szö­vetség pártalapszervezetének tagjai — kevés kivétellel — vettek részt a decemberi tag­gyűlésen. Rózsa Vera párttit­kár a nemzetközi helyzet­ről, a pártkongresszusról, szövetség új elnökségének fel­a­­datairól, a régi vezetőség eredményeiről és hibáiról, a KISZ vezetőségválasztásról, az új KISZ-vezetőségről, a régi vezetőség súlyos­ról beszélt elsősorban hibás­be­számolójában. A vitában számos értékes hozzászólás volt. ★ A szövetség életében a küldöttgyűlés ünnepi han­gulatát a hétköznapok áldo­zatos munkája követi. A küldöttközgyűlés célkitűzé­seinek megfelelően teljesí­tenünk kell minden felada­tunkat. Az 1960-as esztendő odaadó munkát követel mindenkitől. A küldöttköz­gyűlésen előadott progra­mot tag­társaink szinte ki­vétel nélkül magukévá tet­ték és a sorstársak széles rétegeit is magával ragadta a konkrét, megvalósítható cé­lok ismerete. A csoportok egész sorából is érkeznek a jelentések arról, hogy munka minden eddiginél na­a­gyobb lendületet vesz. A szö­vetség, a csoportok is meg akarják ünnepelni ez évben méltóképpen április 4-ét, ha­zánk felszabadulásának 15. évfordulóját. Meg akarják ünnepelni a szövetség, a cso­portok megalakításának 10. évfordulóját is, tehát mindenütt a Megértik küldött­közgyűlés azon iránymuta­tását, most elsősorban­ a jobb szervező- és nevelő­munka, a kulturális előretö­rés a soron levő legfontosabb feladat. Most arra van szükség, hogy a pártalapszervezet és a szövetség vezetői, mél­tóan a sorstársak lelkesedé­séhez, felkarolják és még ma­gasabbra szítsák a csoportok közötti építő versenyszelle­met. Ennek feltétele, hogy emeljük a csoportokban a ve­zetés színvonalát, növeljük a tagtársak felelősségtudatát, küzdjünk a hibák ellen. Tö­rődjünk gondosan a sorstár­sak ügyes-bajos dolgaival, in­tézzük lelkiismeretesen ki­­sebb-nagyobb ügyeiket. Ne engedjük meg a hanyagsá­got, sorstársaink országos ér­dekeivel nem számoló szűk­­látókörű vezetést, ami saj­nos, nemrégen még eléggé uralkodó volt szövetségünk életében. A küldöttközgyűlés az ér­vek bőséges tárházát nyúj­totta a szövetségi munka,­csoportok munkájának meg­a­lavításáért folyó nevelő­munkához. A csoportok számszerű gyarapításának si­kerrel kell haladnia minde­nütt. A Központi Elnöksé­günk határozatában is rámu­tatott arra, hogy olyan a helyzet, hogy szervezési munkánkban országosan je­lentős lépést tehetünk elő­re. Természetesen a szám­szerű fejlesztéssel egyide­jűleg erősítenünk kell a cso­portok nevelő és kulturális munkáját is. A küldöttközgyűlés hatá­rozatai minden tagtársnak napi feladatokat is adnak. Nem tudjuk jól végrehajtani a küldöttközgyűlés határoza­tait, nem értettük meg an­nak mondanivalóját, szelle­mét, ha azokat a politikai, a szervezési, a kulturális fel­adatoktól elszakítva nézzük. Ezért minden tagtársnak, amikor a küldöttközgyűlés utáni egyéni tervét készíti, azt kell mérlegelnie, melyek a konkrét tennivalók a politikai és kulturális most ne­velőmunkában, a pártépítés­ben, a szövetség erősítésé­ben, a pártszervezet és a szö­vetség eszmei és egységének további cselekvési erősíté­sében. Meg kell vizsgálni el­sősorban a párttagoknak, a kommunistáknak, mik feladataik s hogyan teljesítik a azokat. A nemzetközi helyzet az el­múlt évben javult, a feszült­ség engedett, az erőviszo­nyokban további van a szocializmus, a eltolódás béke­erőinek javára, megjavultak a tartós béke kilátásai. Ha­zánk belpolitikai helyzete jó, felkészültünk mindannyian — mi siketek és nagyothal­lók is — a következő évek építőmunkájára. Pártunk erős, összeforrt a tömegekkel. Politikája helyes­­zetesen célratörő. A követke­magyar nép — mi siketek és na­gyothallók is — követi e po­litikát. Minden feltétele adva van annak, hogy gyorsabban haladjunk, erősödjön népi államunk, gazdagodjon ha­zánk. Mi, siketek és nagyothal­lók hajtsuk végre és teljesít­sük a mi terveinket, te­remtsük meg szövetségünk ötéves tervének szilárd alap­jait. Tervezzünk lelkiismere­tesen, dolgozzunk nagy odaadással és őrizzük meg ezután is azt a közszellemet, ami pártalapszervezetünkben és a szövetségben, az új Köz­ponti Elnökségben kialakult. 1®ВЕшзвввэвввЕвв!!!Евввввв®в®®!квв®Е®вв®®®®!!!ВЕваЕ KISZ-vezetőség választás A Siketek és Nagyothallók Szövetsége 1959. december 17-én tartotta KISZ-vezetőségválasztó taggyűlését, Rózsa Vera párt­titkár és Kovács József, ideiglenes intéző vezetésével. Rózsa Vera párttitkár rövid beszámolót tartott a régi ve­zetőség munkájáról és hibáiról. Nyilvánosságra hozta Borgida János volt KISZ-titkár elkövetett hibáit, munkája nem volt megfelelő, nem haladt politikai vonalon. Ezután több hozzászólás hangzott el a fiatalok részéről, több bírálatot, javaslatot, ötletet nyújtottak a KISZ munkájá­hoz. Majd megkezdődött a vezetőségválasztás, Borgula József jelölőbizottsági tag vezetésével. Titkárnak Kovács Józsefet, Det­­rich Ernőt és Tóth Erzsit helyetteseknek a tagság egyhangúlag elfogadta. Kovács József, az újonnan megválasztott KISZ-titkár fel­hívta a tagság figyelmét, hogy minden szerdán és szombaton este KISZ-napot tartanak. Ezenkívül buzdította a tagokat, hogy az új szervezetük legyen egységes, erős. Kifejtette, hogy egy úton járnak a párttal és ez az út biztos cél felé vezet, a szo­cializmus felé. Tanulásra, művelődésre buzdított és arra, hogy nem szabad megfeledkezniök a politikáról sem, mert enélkü­l nem viselhetik méltón a KISZ­ nevet. Kifejezte reményét Kovács József, hogy az új vezetőség munkája helyes irányban tud majd haladni, melyet a tagság bizalma fog támogatni. Végül kérte a párt és a központi vezetőség támogatását, hogy a fiatalok szívesen és pontosan járjanak a Szövetségbe. Az MSZMP siketek alap­­szervezete vezetősége hétfőn és csütörtökön délután fél öt és fél kilenc óra között ügyeletet tart. A KISZ siketek alapszerve­zete vezetősége szerdán öt és fél kilenc, szombaton hat és tíz óra között, míg vasárnap egész napon ügyeletet tart. К iS­Z-I­f ff ff ff ti l*‘.s janu­nr 23-án A Siketek KISZ-alapszerve­­­­zete január 23-án taggyűlést tart, melyre a tagságot ezúton is szeretettel meghívja. KST-mozgalmat szervez a KIS/ KST-mozgalmat indít KISZ-alapszervezet és felhív­a­ja a csoportok figyelmét ha­sonló kezdeményezésre. Táncversenyt rendez a KISZ Január 31-én, vasárnap dél­után 4 órai kezdettel a KISZ- szervezet táncversenyt rendez a szövetség székházában. A pompás szórakozásra és nemes vetélkedésre minél több fiatalt várnak. SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK .Nemzetközi Szociális Érdemrend" alapítása A Siketek Világszövetsége a legutóbbi, Wiesbadenben 1959. augusztus 20—27. között tartott III. Világkongresszu­sán a magyar delegáció egyik tagja, Nagy Ernő vezetőségi tag által tett javaslat alap­ján határozatot hozott „Nem­zetközi Szociális Érdemrend” alapítására, amit bevettek a Világszövetség alapszabályá­nak belső szabályzatába, 19. pontként. Ebben a kitüntetésben, mely négy fokozatból áll: 1. fokozat: aranyérem, fölötte kis babérággal, 2. fokozat: aranyérem, 3. fokozat: ezüst­érem, 4. fokozat: bronzérem azok részesülnek — nyilvá­nos ünnepségek keretében, főként Világkongresszusok alkalmával —, akik a Sike­tek Világszövetsége zéseinek megvalósítása célkitű­so­rán orvosi, pedagógiai, szo­ciális és szervezési vonalon, úgy nemzeti, mint nemzetkö­zi téren kiemelkedő érdeme­ket szereztek. Eszerint a magyar delegá­ció által a siketek III. Vi­lágkongresszusán a szövetsé­günk vezetősége és nevében előterjesztett tagsága egyik javaslat jogerőre lépett. Várjuk a többi magyar javaslatoknak is a hatályba­lépését, melyek szintén el­fogadásra találtak. Pinkás púi у ti sut и siketek /. nemzetküzi napjáén (1961. szeptember 24.) A Siketek Viláá­szövetsége új plakátpályázatot szervez a sike­tek 4. nemzetközi napjára, amely 1961. szept. 24. lesz­ megtartva. (Ezen hónap 4. vasárnapja, az FMS közgyűlésének határozata szerint.) SZABÁLYZAT 1. Minden siketnéma művész, aki olyan szövetségbe van be­íratva, amely tagja az FMS-nek, részt vehet ezen a siketek 4. nem­zetközi napjára vonatkozó plakát­pályázaton, amely 1961. szeptem­ber 24-én lesz megtartva. 2. A vázlaton nem szabad több mint négy alapszínnek szerepel­nie és nem lehet kisebb, mint 70x50 cm. 3. Az írásbeli feliratok olyanok legyenek, hogy könnyen legyenek helyettesíthetők más nyelv­iekkel. A plakát címe: SIKETEK VILÁGSZÖVETSÉGE Siketek 4. nemzetközi napja — 1961. IX. 24. A címek fent, lent vagy a lap két szélén helyezhetők el. Min­denféle nyomdai betű megenge­dett. 4. A művészeknek figyelembe kell venniük a plakát alkotásai­nál annak nemzetközi jellegét, tekintve, hogy számos országban kerül szétosztásra. Gondolataikat könnyen érthető motívumokkal fejtsék ki, elkerülve minden po­litikai szimbólumot vagy utalást. 5. Minden művész egy vagy több vázlatot küldhet be. Mind­egyik jeligével látandó el. Ez a jelige lezárt borítékra írandó, amely a művész nevét és címét tartalmazza. 6. A pályázaton részt vevő plakátok benyújtásának határ­ideje 1960. június 1. Magyar viszonylatban a pálya­­műveket a Siketek és Nagyot­hallók Szövetségéhez (Budapest, VI., Benczúr u. 21.) küldjék be, onnan azokat a Siketek Világszö­vetsége titkárságához juttatják. 7. A munkákat a Siketek Vi­lágszövetsége Irodája által meg­nevezett zsűri fogja átvizsgálni. 8. A nyertes plakát szerzője 100 USA-dollár díjat nyer. 9. A pályázatra beérkezett mun­kákat (a határidő után beérkező munkákat sem) nem küldik vis­­­sza. DR. CESARE MAGAROTTO főtitkár Nagy budapesti helyi csoport A budapesti helyi csoport­­­ban helyiség­szűke ellenére is társadalmi élet folyik, tag­jaink helyes időbeosztással használják ki a helyiségeket, így a reszortok zavartalanul­­ végzik el a munkájukat. Tag­jaink művelődésére színdara­bokat, ismeretterjesztő filme­ket, siketnéma vonatkozású filmhíradókat mutatunk be. Tánctanfolyamainkon örvende­tesen megnövekedett a fiatal leányaink és fiaink száma, a szép táncművészetünk fejlett­ségével mutatkoztak be a tag­jaink előtt. Hetenként három estén, hétfőn, szerdán, pénte­ken tartják meg a táncgyakor­latokat. Kultúrmunkánk veze­tését Szegedi Gyula sorstár­sunk vette át, a színpadi dísz­letek művészi elkészítését Szalay László sorstársunk, vé­gezte el. A kultúrmunka társa­dalmi elvégzésére munkabri­gádot szerveztünk, hogy egy­­egy órai munkával fokozatosan elkészítsük a szükséges díszle­teket, hogy az előadások me­nete zsavar nélküli legyen. A plakátok ízléses és művészi ki­vitelben készülnek Szegedi és Szalay sorstársak kezei alatt. Színjátszó csoportunk minden tagja tehetségükhöz képest a legjobban szerepelt a színielő­adásainkon. Eddig két színda­rabot mutattunk be szép siker­rel: Nem vagyunk Angyalok és Narancshéj. A büfénk most is üzemen kívül áll, mert sorra felmondják a büfét, ezen úgy segíthetünk, hogy a KÖZÉRT veszi át ideiglenesen, az új vállalkozásig, így ezzel a tag­jaink minden igényét kielégít­hetjük. Televízió-előadásokat minden kedden, csütörtökön, szombaton este és a sportese­ményeiket vasárnapokon tart­juk az emeleti társalgónkban, ez is jó szórakozási lehetősége­ket nyújt minden sorstársunk­nak és ezt is állandóan vegyék igénybe. A csoport vezetősége elkészítette az 1960. évi mun­kaprogramtervet, és gazdag tartalommal, mozgalmasabb társadalmi életet fog nyújtani tagjainknak. Lovisváth László 1960. JANUÁR F­enyőf­a-ünnepély A Nagybudapesti Helyi Csoport már jó előre felkészült a fenyőfa ünnepélyre. Elhatározták, hogy idén az eddigieknél is impozánsabb ünnepélyt rendeznek. Ezért ezúttal nemcsak a nőbizottság tagjai sürögtek-forogtak, vásároltak és csomagol­ták az édességeket, hanem a férfiak is akcióba léptek. Brigádot alakítottak és Mink Mátyás csoportelnök vezetésével nagy buz­galommal fúrtak, faragtak, festettek, készítették a sokféle já­tékot, fahulladékból, bent a Szövetség székházában és azon kí­vül. Ennek hamar híre ment és december 20-án, vasárnap, a délutáni órákban a Szövetség székházának kultúrtermét ren­geteg izgatott gyermek lepte el, nagy várakozással és vágya­kozással. Volt miben gyönyörködniök. A szépen feldíszített, csillogó-villogó karácsonyfa alatt, a színpad egész hosszában az asztalokon sokféle színes játék so­rakozott. Voltak köztük babakocsik, teherautók, MÁV és HÉV kocsik (egész szerelvény is), komplett babai bútorok, rekamiék, aztán egyéb játékok, babák, mackók, labdák, stb. Volt még ruhanemű is, amit az asszonyok hoztak, köztük Nagy Elemér­né főtitkár és Rózsa Vera párttitkár. A gyermekek bizony nem tudtak nyugodtan ülni a széke­ken. Fel-feláltak, sőt1 ágaskodtak, hogy jobban lássák az aján­dékokat. Voltak olyanok, akik máris döntöttek, hogy melyik le­gyen az övék, de legtöbbjének nehezen ment a választás. Leg­szívesebben minden játékból vittek volna haza. Mink Mátyásné, a nőbizottság elnöke nyitotta meg az ün­nepséget. Üdvözölte a megjelent gyermekeket és kísérőiket. Ezután a csoport kultúrgárdája néhány tréfás jelenetet és tánc­számot adott elő. Majd az ünnepség fénypontja, az ajándékok kiosztása következett. Ekkor már alig lehetett bírni a gyerme­kekkel. Mindenki első szeretett volna lenni, nehogy kimarad­jon. Végül is jutott mindenkinek és maradt azoknak is, akik valami oknál fogva nem tudtak megjelenni. A gyermekek természetesen boldogok voltak a szép és ked­ves ajándékok birtokában és azok, akik ezt az örömöt szerez­ték számukra: Mink Mátyásné, Gubis Mihályné, Vida Gáborné, Déri Sándorné, Tóth Istvánné és a többi asszonyok, valamint a férfiak közül Mink Mátyás, Ónodi László, Erdős Lajos, Füzesi Géza stb. — méltán lehetnek büszkék erre az örömszerzésre. Mindnyájan dicséretet érdemelnek lelkes társadalmi munkáju­kért. A fenyőfa-ünnepség közönsége Az ajándékok készítői és az ünnepség rendezői (Darányi felvételei) A siketek HI. világkongres­­­szusa hosszú ülésezéseinek be­fejeztével nagyszabású banket­tet rendeztek a kongresszuson részt vett összes delegátusok tiszteletére. A színhely Wies­baden festői parkjának szélén elterülő Kurhaus volt, melynek egyik különtermét ez alkalom­mal gazdagon díszítették fel különféle színpompás virágok­kal és zászlókkal, köztük a miénkkel is. A meghívón fel volt tüntet­ve ugyan a mi helyünk, mégis kétségek fogtak el. Nyugaton már hozzá vagyunk szokva az ilyesmihez. Kellemesen csa­lódtunk, mert hamar oda talál­tunk a mi fenntartott helyünk­höz, amit a főasztal mellett biztosítottak számunkra. A felszolgált vacsora pazar volt, azonban néhány ételre mégis mozgott a gyomrunk. Az ital, Választékossága mellett is, különleges. Étkezés közben, majd főként azután elbeszélgettünk a szom­szédainkkal. Szemben ült egy csinos fiatalasszony, az osztrák delegáció egyik kísérő tagja. Halló. Siket szülők gyermeke. Mint fordító-tolmács működik. Más nyelvekhez is ért és töké­letesen bírja a siketnéma jel­beszédet. Magyarul csak egy szócskát tud csupán, az „igen”-t. Kár, hogy mindössze ennyiből áll a magyar tudomá­nya, mert amint megtudtuk, egy kevéske magyar vér is csörgedezhet ereiben. Ugyanis az egyik nagyapja Magyaror­szágról származott. A későbbiek során találkoz­tunk olyanokkal is, akik jól beszélik a magyar nyelvet. Az ilyen banketten szinte elma­­radhatatlanok az ünnepi szó­noklatok, az ajándékozások, amire a bankett derekán, a va­csora elfogyasztása után került sor. Hardtner, a Német Sike­tek Szövetségének elnöke, a vi­lágkongresszus rendező bizott­ságának vezetője üdvözlő sza­vai után sorra emelkedtek szó­lásra a különböző nemzetek delegátusai és adták át egye­sületük nevében az ajándéko­kat. A magyar delegáció részé­ről Vincze Antalné elvtársnő az én jelbeszédes szavaim kí­séretében adta át az ajándéko­kat. D. Vukotic, a világszövet­ség elnöke fényképalbumot, kapott, a váci Siketnémák Tan­intézete növendékeinek életét tükrözi. Dr. C. Magarotto, a világszövetség főtitkára és Hardtner, a rendező bizottság vezetője a siketnéma intéze­teink leánynövendékeinek ízlé­ses és művészi kézimunkáit kapták, amit a megajándéko­zottak örömmel és köszönettel vettek át, értékelve az ifjú sorstársak munkáit, amit azok szívvel készítettek és szívesen küldtek emlékül és emlékezte­tőül a vezetőknek, hogy to­vábbra is igyekezettel munkál­kodjanak a siketekért és na­gyothallókért. Az üdvözlő beszédek és ajándékozások befejezése után elvegyült az egész társaság, is­meretségeket, barátságokat kö­töttek egymással és kicserélték tapasztalataikat. A fiatalabba­kat a tánc vonzotta. Kellemes meglepetésben volt részünk: egymás után ke­ll vestek fel bennünket olyanok, akik magyarul köszöntöttek, így egy kedves finn nő, aki jó magyarsággal elegyedett szóba velünk. Érdeklődött a magyar testvérnép iránt és elmondta, hogy volt már Magyarorszá­gon, ahol ismerősei vannak. A másik, aki szintén magyarul szólított meg, halló férfi. Hardtnernek, a német siketek elnökének a veje, aki annak nagyothalló leányát vette fele­ségül. A férfi magyar szárma­zású, Temesvárott született, 20 éve él Németországban, Frank­furtban van állásban. A bankett vége felé össze­találkoztunk Liptay Dezső és Kentner Kálmán sorstársak­kal, akik láthatóan jól érezték magukat a nemzetközi forga­tagban. Mi, mikor már jól kibeszél­­gettük magunkat jóval a zár­óra előtt távoztunk. Kiérve a Kurhausból, gondozott parkon át lépegettünk. Az utak men­tén a pázsiton elhelyezett szö­kőkutak vízsugarai az elrejtett villany fényében játszadoztak. Jólesett az éjszaka hűs, friss levegője. Kitűnő volt az idő. A derült égen ragyogtak a csilla­gok. Az utca kihalt, alig jár­tak emberek. Ez a csend jól­­esőn hatott idegeinkre, a kong­resszusi munka izgalmai után és gondolataink otthon kalan­doztak ... A mi szabad ha­zánkban, a mi Városligetünk, a mi utaink, utcáink, tereink mégiscsak kedvesebbek ne­künk ... Arra, mifelénk, mint­ha a csillagok is szebben, csil­logóbban ragyognának ... Nagy Ernő Nyugatnémetországi képeslap Nemzetközi bankett

Next