Hargita, 1968. szeptember (1. évfolyam, 164-188. szám)

1968-09-27 / 186. szám

•• SÜRGET AZ IDŐ A KRUMPLI BETAKARÍTÁSBAN — Mindenekelőtt arról szeretnénk érdeklődni, hogyan szervezték meg a burgonya beta­karítását? — A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság már a szeptember elején megtartott tanácskozáson foglalkozott — egyebek mellett — a burgonya betakarításának problémájával. Erre az értekezlet­re minden termelőszövetkezetből meghívtuk az el­nököket, mérnököket és növénytermesztési brigá­­dosokat. Az ott elhangzott vélemények alapján intézkedési tervet állítottunk össze, amely részle­tesen tartalmazza a feladatokat. Ezen kívül az ideiglenes megyei néptanács legutóbbi ülésszakán növényféleségenként leszögezték az őszi betakarí­tó­i „hajrá“ teendőit. — Hogyan valósítják meg mindezt a gyakor­latban, azaz mennyire haladtak a krumpli kiszedésével? — Sajnos, a szokatlanul gyakori esőzés hát­ráltatja a munkát. Habár néhány gazdaság már szeptember elején hozzákezdett a betakarításhoz, a legutóbbi jelentések szerint mindössze 303 ha­tói gyűjtötték össze a termést. Mostanáig csupán 32 termelőszövetkezetben kezdték meg a betaka­rítást. Különösen a­ Gyergyói-medence gazdaságai­ban aggasztó a helyzet, ahol a kötött talaj vízzel telítődött, s emiatt nagy lemaradás tapasztalható. Viszonylag jól­ állnak, az, alcsíki­ gazdaságok. Tus­­nádon és Szentimrén 70—70 ha-ról szedték fel a burgonyát. A terméseredmények biztatóak. Az em­lített két gazdaságban — az eddigiek alapján — 21.000 kg-os termést értek el hektáronként. — Mit tehetnek a téeszek, hogy a kedvezőt­len időjárás ellenére időben végezzenek a begyűjtéssel? — Az ütemterv szerint október 20-ig kell be­fejezni a betakarítást. Az emberi és gépi munka­erő maximális kihasználásával mindenhol arra kell törekedjenek, hogy az említett időpontig elvégez­zék ezt a munkát. Esetleges elhúzódása kockázat­tal jár, mert a novemberi, fagyok nagy kárt tesz­nek a burgonyagumókban. Ezért — amennyire az időjárás megengedi — minden időt teljes erőbe­dobással ki kell használni — Mi a helyzet a gépekkel, van-e elegendő munkaerő? — A megyénk területén lévő Mezőgazdasági Gépesítési Vállalatok idejében előkészítették a bur­gonyakiszedő gépeket. 284 darab E—649 típusú gép áll rendelkezésünkre, melyeket a burgonyá­val bevetett területek arányában szétosztottak a gazdaságoknak. Persze a pergetőket, és a lóvonta­­tású feszítő ekéket is felhasználják, az utóbbiakat főként a domboldalakon. Nagy gond a munkaerő biztosítása. Az alcsíki gazdaságoknak, melyek 15.000 tonna vetőmagot termelnek Hargita és más megyék részére, enge­délyeztük, hogy a nem szövetkezetesített terüle­tekről munkaerőt szerződjenek. Erre feltétlenül szükség volt, mert a vetőmag kiválogatása igénye­sebb munkát követel. A többi gazdaságban az a helyzet, hogy jobb munkaszervezéssel, a munka­erő gazdaságos beosztásával, és persze az idő­ sür­­gette munkaintenzitással — időben el tudják vé­gezni a burgonya begyűjtését. — Gondoskodott-e minden gazdaság a jövő évi vetőmagról? — Utasítást adtunk a termelőszövetkezetek­nek, hogy az ősszel bevetendő területek mellett, először a vetőmagnak szánt parcellákról gyűjtsék be a termést. A válogatás már a helyszínen meg­történik. A földekről egyenesen a vermekbe szál­lítják a vetőmagot, s ezzel már menetközben meg­oldják a tárolás problémáját.­­ Hogyan szervezték meg a fogyasztásra és az ipari célokra szánt krumpli szállítását és átadását? — A kiszedett krumpli elszállítására minden gazdaság saját autóit és a fogatokat használja. Ahol ezekkel nem győzik a munkát, az Autószállí­tási­ Vállalattól bérelnek kocsit, hisz kimondottan erre a célra 50 teherautó érkezik megyénk­be. Persze, a szállítási eszközök nagy száma elle­nére sem győzik már ugyanaznap elhordani a ha­lomba összegyűjtött krumplit. Szigorú utasítást adtunk, hogy ilyen esetben szalmával vagy gyé­kénnyel takarják be a csomókat, nehogy az éjsza­kai dér kárt tegyen a burgonyában. Egyébként az átvevő központok megkezdték tevékenységüket. (A gazdaságok csak a vetőmagot tárolják, a tagoknak járó mennyiséget már ősszel szétosztják.) Az ipari és fogyasztási célokat szol­gáló termékfölösleget azonnal szállíthatják az át­vevő központokba. Ezeken a helyeken rendbetet­­ték a rakterületeket, és a fölösleges torlódás, zsú­foltság elkerüléséért az átvevő vállalatok megígér­ték, hogy megfelelő számú vagonról gondoskod­nak.­­ A Mezőgazdasági Igazgatóság munkatársai személy szerint hogyan járulnak hozzá a be­takarítás ütemének gyorsításához? — A most következő időszakban minden mun­katársunk, az előre kijelölt körzetben, terepen fog dolgozni, így alkalmunk lesz a helyszínen elősegí­teni az adódó problémák megoldását. Arra törek­szünk, hogy legjobb tudásunk szerint, minden le­hetségest megtegyünk a betakarítás időbeni be­fejezéséért. Ha az összes illetékes tényezők me­gyei szinten és minden egyes téesz vonatkozásá­ban jól megszervezik a munkát, mozgósítanak minden rendelkezésükre álló erőt és a nap min­den percét jól kihasználják, akkor a kedvezőtlen­nek mutatkozó időjárás ellenére sikerülni fog. Lejegyezte: BORBÉLY LÁSZLÓ Közismert, hogy megyénk me­zőgazdasági egységei nagy terü­leten termesztenek krumplit. Eb­ben az évben a téeszek közel ti­zenháromezer hektárt ültettek be e fontos közélelmezési és ipari növénnyel. A jelen időszak sür­gető fontosságú kérdése a krumpli késedelem nélküli betakarítása. Mivel vidékünkön aránylag ko­rán szokott beköszönteni a tél, a veszteségek megakadályozásáért szükség van az emberi és gépi munkaerő teljes kihasználására. Tegnapi lapszámunk vezércikké­ben részletesen taglaltuk a jelen­legi időszak legsürgősebb mező­­gazdasági tennivalóit. E tenniva­lók gyakorlati, konkrét módoza­tairól beszélgettünk BÁLINT AL­BERT elvtárssal, a Megyei Mező­­gazdasági Igazgatóság növényter­mesztési osztályának aligazgató­jával. A maroshévizi iparvasút hídja (SZÁSZ KÁROLY felvétele) ­ A levél nyomában CSATÓ ISTVÁN az alig 18 éves G. V. volt mestere: — Amikor a nevelőanyja eljött volt panaszkodni hoz­zám, megmondtam mit csi­­náljanak: menjenek fel az igazgatóságra, én nem old­­tam meg, mert nem rajtam múlik. Levelet is kaptam tőlük, de mit válaszoltam volna rá. Az igazgató értekezleten volt, irodájában OLÁH FE­­RENC, a pártalapszervezet titkára: — Igen, tudok a gyámszülők leveléről, ame­lyet az igazgató elvtársnak írtak, járt nekem is a ke­zemben. — Még júliusban. —■ Igen, de nem is tudom min múlott, hogy megold­hassuk. — Választ azért írhattak volna. — Igen dehát... ugye, a termelés a fő, az embereket oda kell tennünk, ahol a leginkább szükség van rá­juk, így került a fiú is a fahulladék kihordáshoz. — Még a levél előtt a nevelőanyja itt járt maguk­nál, akkor azt ígérték, hogy még június 5-re átteszik va­­lamelyik másik részlegre. — Valószínű nem volt ak­kor lehetőségünk rá, külön­ben a levelet meglehetősen sértő hangnemben fogal­mazták. — Tudták, hogy a fiú e­­setleg rossz társaságba ke­veredett, iszik? — Nem, erről nem volt tudomásunk. De a levélben sok olyant is írtak, ami nem fedi a valóságot. A TERMELÉSI OSZTÁ­­LYON: — Mi kérem az ilyesmit, hogy mulatozás, meg ivás nem tudhatjuk. A szülői levélről hallottunk itt is, dehát mit tudtunk volna csinálni. Az emberekre ott van szükség ahova tesszük. Máskülönben előfordul ab­ban a váltásban, hogy még kezdés előtt bevásárolnak valami itókát, aztán kinn a faluban leteszik és éjjel ha­zafele menet egy-két deci­vel felhajtanak. De ez nem veszélyes. Konkréten sem­mit sem mondhatunk erről sem, de mindenki tud róla. — Hogy öt-hat kilométert kell gyalogolnia Szentsimo­­nig? Hát ez az öregeknek is van olyan nehéz mint neki. De ha arról van szó, aki­lyan fajta, az délelőtt is megihatja a magáét, az éj­szakai váltás még nem in­dokolja ezt. A „levél“ A nevelőszülők aggodalma kétszeresen indokolt. A fiút, akit örökbe fogadtak egy részt rokoni szálak fűznek a családhoz, amennyiben nevelőanyja ugyanakkor legidősebb nővére, is,­ak édesanyjuk halála után má­sodmagával, a legkisebbik öccsével együtt fogadta ma­gához; másrészt pedig kiskorú G. V. iránt érzett gyámsági felelősség az, mely levélírásra késztette a családot. — Kétszer havonta éjsza­kás —­ mondja­ a barna as­­szonyka — autóbusz, vonat nem lévén ilyenkor, déli ti­zenegy óra tájt indul és sokszor két-három óra, a­mikor megtér. Volt olyan hogy annyira ittasan jött haza — reggel fel kellett utána mossam a szobát. E­­gyütt alszik a kicsikkel. A két öcsém mellett az én gyermekem is ebben a szo­bában alszik. Gondolhatja hogy mindez nem tesz jót az apróságoknak. — Amíg az anyagtéren dolgozott ilyesmi nem történt meg vele, de május óta szinte napirenden van. — A keresetével mit csi­­nál? — Haza adja, van két részletfizetése, vett magá­nak egy harmonikát és egy rend ruhát. — De az is megtörtént, hogy fizetéskor azt mondta, 50 lejjel keve­sebbet kaptak, mert nem volt a kasszában. Utólag a szomszédasszonyomtól tud­tam meg, mert a fia is ben­ne volt, hogy ezen a pén­zen italt vettek. — Zsebpénzt kap? — Eleinte minden fizetés és előlegkor kapott 25 lejt, de egykettő a nyakára há­­gott — megitta. A férjem megtiltotta, hogy adjunk: mindig kérjen, amikor kell valamire. Sajnos e­z se so­kat segít, mert ott a faki­hordásnál, amikor a hulla­dék fát megveszik, mindig akad, aki pénzt ad nekik, ha segítenek megrakni a szekeret. Talán­­ van olyan is, aki a zsebpénzt, deciben méri. A gyerek azt, mondja „mások is isznak és nem­ tö­rődnek vele". Aztán még Van ott, aki fel is bujtassa a gyereket: „mit hallgatsz te rájuk, amit keresel, ab- ZSIBOS BÉLA (Folytatás a 3. oldalon) ÉRTÉK ÉS HULLADÉK 2 HÍREK GY. SZABÓ BÉLA KI­ÁLLÍTÁS NYÍLT GYER­ ____ GYÓÚJFALU­BAN. Meg­hitt ünnepség színhelye volt vasárnap délben az újfalvi művelődési otthon nagyterme. A Gyergyói Múzeum rendezésében ekkor nyílt meg Gy. Szabó Béla, Románia Szocialista Köztársaság művészetének érdemes mestere, fametszet-kiállítása. Megható jelenet volt, amint a népviseletbe öltözött pionírok vi­rággal köszöntötték a művészt, aki annyi elismerést szerzett ha­zánknak és most személyes láto­gatásával tisztelte meg Gyergyó­­újfalu közönségét. A kiállításon 38 fametszet sze­repel, köztük a 12 hónap soro­zat, valamint a gyilkostói-gyer­­gyói sorozat is. November—de­cember folyamán a kiállítás Te­kerőpatakot és Vaslábot látogat­ja meg. A művész pedig az elkö­vetkező napokban a Hargita és Balánbánya környéke szépségei­nek megörökítésével kívánja gazdagítani művészetünk kincses­tárát. KÉTSZÁZNYOLCVAN HALLGATÓ iratkozott be a gyergyószentmiklósi munkásegyetem tanfolya­maira, ahol hazánk történetével, földrajzával, a világűr kutatásá­nak legújabb eredményeivel is­merkednek meg. A fafeldolgozók tanfolyama a látogatók szakmai ismereteit bővíti. A munkásegye­tem mellett román, német, angol és francia nyelvkörökön vehetnek részt a munkások. A nők számá­ra külön szabászati tanfolyamot szerveznek.­­ SZEPTEMBER 28-ÁN CSÍKSZEREDÁBAN mu­tatkozik­ be a sepsiszent­györgyi Állami Magyar Színház „Cézár, a kalózok bohó­ca“ című D. R. Popescu-darabbal. Hazánkban először ez az együt­tes vitte színpadra a hazai szerző legújabb színdarabját. Magyar nyelvre Tömöry Péter fordította. A Bán Ernő rendezte előadás díszleteit Bíró I. Géza készítette. A MEGYEI KISIPARI TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK SZÖVETSÉ­GÉNEK szervezési alel­­nökei, kultúrmunkával és sport­irányítással foglalkozó dolgozói 2 napos tanácskozáson vettek részt Székelyudvarhelyen. A felkészítő tanfolyammal egybekötött értekez­leten megvitatták a kisipari terme­lőszövetkezeteknek a kulturális munkában és a sportban elért e­­redményeit és javaslatokat tettek tevékenységük további javítására. A résztvevők megtekintették a székelyudvarhelyi kisipari terme­lőszövetkezetek műkedvelő csoport­jainak gazdag műsorát. A második pólus... — Az iparosodó Székelyudvarhely — A környező domboldalakról é­­lénk betáruló panoráma szinte na­ponként változik, a cérnagyár é­­pítésének függvényeként. Ha ed­dig a líceum épülete dominálta a várost, most már két pólus ala­kult ki. Szimbólumnak is tekint­hetjük őket: a tudás és az ipar fellegvárai... (Persze, nemcsak a távlati kép módosulásáról van szó — közelnézetből, premierplanban is sok újat hoz az iparosítás. Pél­dául, hogy az ipari vízszolgálta­tás biztosításával párhuzamosan, másodpercenként mintegy 50 li­ternyi csapvízhez jutnak a mu­­nicípium polgárai. A vízellátás pedig a városiasodás egyik fok­mérője ... Vagy, továbblépve a hasonlatok útján: változik a tár­sadalmi lét panoramikus „rönt­genképe“ is. A közeljövőben két­ezer székelyudvarhelyi és kör­nyékbeli dolgozó lépi át naponta az­­új nagyüzem kapuját. Három­­negyed részük lány, asszony. Meg­szűnik az a kényszerhelyzet, hogy a tengerparton, üdülőtelepeken keressenek munkát maguknak a fiatalok.­ Rövidrefogott beszámolónkban ezúttal a leendő üzem műszaki vonatkozásainak egyik-másik ve­­tületéről szólunk ... Milyen lesz jövő őszire az a háromhektáros monoblokk, ahol az új cérnagyár dolgozóinak többsége kezeli majd a korszerű gépi berendezést. Ve­res Károly mérnök, az­­ ü­zem igazgatója. Deák József főmér­nök, s a fiatal, gyakorló­ mérnök Konczvald András felvilágosításai alapján vessünk tehát egy pil­lantást a közeljövőbe .. . Képzeljünk el egy közfalakkal több részre tagolt hatalmas ter­met, közel három hektárnyi te­rületet fed majd be. Hiába ke­resnénk az ablakot, a tetővilágí­tást, nem találjuk. (Illetve, alig néhányat: ezek­­semmiképpen sem világíthatnák be a munkahelyeket). Zárt egység a gyártási terület, „hiányzik“ a közvetlen, optikai kapcsolat a külvilággal. Egyenle­tes, szórt fényben dolgoznak majd az emberek, a kondicionált levegő lehetetlenné teszi azokat a panaszokat, amelyekkel oly gya­korta találkozunk a könnyűipari üzemekben (például a léghuzatra gondolunk — a munkahelyi meg­betegedések egyik okára). Az ér­zékeny berendezések rendkívül pontosan adagolják a levegő pá­­ratartalmát, szabályozzák a hőfo­kot. Ezt természetesen maga a gyártási technológia is megköve­teli, de még valami, ami egyre nagyobb súllyal szerepel az új üzemek tervezésénél: a munkalé­lektan. Az itt dolgozókat nem za­varja a nyári napok kánikulája, a záporeső, a kedvetlenítő ólmos­ felhő, a fák koronáját tépő viha­ros szél. A világítás egyenletes­sége elmossa a különbséget az­­­első és második, vagy a harma­dik m­űszak között. Persze, fel le­hetne vetni, hogy egy ilyen csar­nok lélektelen, unalmas valami. Talán igaz, és ezért, már most igen fontosnak tartjuk a belső környezet derűs kialakításának fontosságát. De hadd jegyezzük le: a munkalélektani kutatások világviszonylatban arra utalnak, hogy a külső, atmoszférikus té­nyezők zavarólag hatnak a mun­kásokra, a munkaritmusra. El­vonják figyelmüket, növelik a té­ves mozdulatok arányát, a selej­­tet, a baleseti görbét. A napsza­kok változása — ha ezt a nap já­rás hangsúlyozza — eszébe jut­tatja például egy többgyermekes anyának, hogy jó lenne bevásá­rolni, vagy befűteni stb. És az ilyen figyelemelterelő gondolatok mindig a selejtnek, az esetleges balesetnek kedveznek ... Megál­lapítást nyert, hogy kedvezőtlen esetben a környezeti behatások akár 25 százalékkal is csökkent­­hetik az érzékenyebb idegrend­szerű emberek munkateljesítmé­nyét. A hatalmas, zárt ipari csarnok­ban tehát optimális feltételeket teremtettek a nagy termelékeny­ségű munkához. Feltétlenül szük­séges ezt majd kiegészíteni meg­felelő szórakozási, művelődési le­hetőségekkel — mert a korszerű iparban foglalkoztatott emberek csakis e kettő harmonikus együt­tesében érhetnek el kiemelkedő eredményeket. A másik, szintén építészeti megoldás, amely előrevetíti az e­­lőnyös üzemeltetés lehetőségét — az előfeszített, üreges gerendák alkalmazásával készített tetőszer­kezet. Vessünk egy pillantást a fényképen látható hatalmas, be­­ton-alagutakra emlékeztető épü­letelemekre. Tizennyolc méternyi hosszúságukkal, 180 centiméteres magasságukkal, harmincnyolc ton­nás súlyukkal igazából kolosszus­nak is nevezhetjük őket. A tető­­szerkezet magasságába való fel­emelésük nem is jelentéktelen problémája az építőknek , mint­ahogyan a sorozatban való gyár­tásuk sem volt az. (A kis szériá­kat egyetlen üzem sem gyártja különösebb örömmel gazdaságossá­gi okokból.) S hogy mégis ezt a­ megoldást választották? Érthető, hiszen az üzembelépés pillanatá­tól kezdve felbecsülhetetlen elő­nyöket biztosít a gyár dolgozói­nak. Ezekben a magasban szala­dó „alagutakban“ helyezik majd el a különböző vezetékeket, huza­lokat. Ha a villamos­ kábelek va­lamelyike meghibásodik, vagy új csővezetéket kell valahová besze­relni — a műszaki dolgozók nem a gépek tőszomszédságában sze­relnek, nem kénytelenek zavar­ni a gépek kezelőit. Nemsokára megérkeznek az új, székelyudvarhelyi gyár első au­tomata gépcsodái: korszerű csar­nokokban várják őket, kezdőd­hetik a szerelés. Többszáz stabal lány már Talmácson, Sepsiszent­­györgyön tanul, készül fel arra, hogy részt vehessen városának nagyipari „premierjén“. VÁSÁRHELYI LÁSZLÓ Veres Károly mérnök, az új üzem igazgatója: „Csak az év elején fogtunk hozzá az építkezésekhez ... Jövő őszire már megkezdjük a gyártást. Nagyméretű üreges gerendák várnak a beszerelésre. 18 méter hosszú, 180 centi magas, 38 tonn­ás vasbeton-kolosszusok.. A L.­­ Brezsnyev elv­társnak, Központi Bizottsága a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának N. V. Porthormj­ev társnak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­ge Legfelsőbb Szovjetje Elnöksége elnökének A. N. Kosztcin elvtársnak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Miniszter­­tanácsa elnökének MOSZKVA KEDVES ELVTÁRSAK! Országunk közvéleménye, az egész román nép különleges meg­elégedéssel szerzett tudomást a szovjet tudomány és technika újabb kiemelkedő űrkutatási vívmányáról, arról, hogy a Zond—5 ön­működő űrállomás sikeresen megtette a Föld—Hold—Föld utat és második kozmikus sebességgel visszaérkezett az előre kijelölt öve­zetbe. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa, Minisztertanácsa, a román nép és a magunk nevében meleg­­ üdvözletünket küldjük Önöknek és Önök útján mindazoknak a tudósoknak, mérnököknek, techniku­soknak és munkásoknak, akik közreműködtek ennek az eredmény­nek az elérésében, meleg üdvözletünket küldjük az összes szovjet embereknek és újabb sikereket kívánunk az űrkutatásban, a tudo­mány és a technika fejlesztésében,, a kommunizmus építésében, a szovjet népek javára, az emberiség civilizációjának és haladásának javára. NICOLAE CEAUŞESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke ION GHEORGHE MAURER, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke Világ proletárjai, egyesül AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I. évfolyam 186. szám ...................... . . 1968. szeptember 27. péntek Ara 30 bani

Next