Hargita, 1968. december (1. évfolyam, 242-268. szám)

1968-12-03 / 243. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) arról, hogy ezek az értékek népünk évezredes munkájának gyümölcsei,amelyek fontos szerepet töltenek be a jövő építésében, a szocialista hazaszeretetre való nevelésben. Megyénk viszonylatában e kutatások gazdasági szempontból is ,hatványozott értékkel bírnak.. Egyre gyakrabban hangoztatjuk, hogy megyénk jövőbeni gazdasági fejlesztésében élenjáró helyet fog betölteni a „zöld ipar", vagy turisztika. E gazdaságilog fejlesztésének alapvető feltétele folklórunk, néprajzi kincseinek, történelm és műemlékeinek, természeti ritkaságaink mélyreható, tudományos feltárása. E téren vannak jelentős , ‘.eredményeink, de még sok a tennivaló. Lényegbevágó kérdés az ország többi múzeumaival, tudományos intézeteivel, egyetemeivel: *. való kapcsolataink, elmélyítése. ''Ennek több formája lehetséges: tapasztalatcserék, tudományos ülésszakon való részvétel, tudományos dolgozatoknak szakfolyóiratokban való közlése. De helyes lenne, ha egyes főiskolák "és a helyi tudományos, intézmények közt szorosabb kapcsolata" épülne ki. Ennek egyik formája*lehetne többek közt, ’rkát a megyéből származó főiskolai... hallgatóknak a „főiskolák helyi vonatkozásútémák kidolgozását, adnák feladatul. Ez az ismeretek bővítése mellett elősegítené a tudományos munka módszereinek „elsajátítását is. A kevésszámú muzeológus és kutató egymagában nem tud eleget tenni a szerteágazó feladatok sokaságának. Ehhez szükséges egy széleskörű tömegbázis kialakítása. Ebben, az elmúlt időszakkal szemben, élenjáró helyet kell elfoglalniuk a tanügyi kádereknek, annál is inkább, mert anyaggyűjtő-feldolgozó munkájuk eredményei sikeresen egészíthetik ki didaktikai tevékenységüket. De emellett a tömegbázisnak szerves részét képezik a többi foglalkozási ágak képviselői is. Régészeti emlékeink, néphagyományaink, múzeumi tárgyaink feltárásában, megörökítésében fontos szerepet tölthetnek be az önkéntes munkatársak. Munkájuk HHHIII ösztönzésére meg kell találnunk a megfelelő erkölcsi és anyagi lehetőségeket. Az önkéntes munkaközösségek keretében fontos helyet foglalnak el az iskolai szakkörök. Adatgyűjtő tevékenységük mellett az itt végzett munka újtörténészhivatások kialakulását is eredményezheti, hiszen muzeológusaink, történészeink pályaválasztásában sok esetben döntő szerepet játszottak az ifjúkori élmények is.Az egyes szakterületek elért eredményeinek megyei és országos ülésszakok keretében való népszerűsítése szintén serkentőleg hatna. De épp ilyen feladatot teljesítene a megyei múzeumi tudományos évkönyv is. Mindehhez egyik legsürgősebb teendő lenne a meglévő dolgozatok, a rendelkezésre álló tudományos erők alapos számbavétele, a további teendőknek az országos kutatási tervvel, valamint a helyi szükségletekkel való körültekintőbb összehangolása. A kutatómunka minden résztvevőjének, figyelembevéve képességeit, eddigi eredményeit, személyreszóló feladatot kell kapnia az egyes egységeken, munkacsoportokon belül is. Mindez tervszerűbbé, alaposabbá teszi a tudományos munkát. A munka tervszerűsítése megkívánná az egyes szakterületek tudományos tanácsainak létrehozását. Múzeumi vonatkozásban ezt a Megyei Művelődés- és Művészetügyi Bizottság felé már régebben javasoltuk. Ugyanakkor szükséges lenne a Történelmi, Nyelvészeti és Néprajzi Társaság megyei szervezetének kifejlesztése is. Mindezek mellett még számos lehetőség áll fenn, melyeknek feltárása, kiaknázása komoly lehetőségeket rejteget a megye tudományos életének kibontakoztatására ,a tudományos eredményeknek a kultúra és a gazdasági fejlesztés szolgálatba állítására. Épp ezért örömmel üdvözöljük a Hargita szerkesztőségének ez irányú kezdeményezését. Újabb sorozat vár elszállításra a híres szép dánfalvi fekete kerámiából. Pálfalvi István szakirányító a darabok minőségét ellenőrzi csomagolás előtt. (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) A tények... Október másodikén Maroshévízen a benzinkúti kereszteződésnél Crăciun Petru, a maroshévízi mű-, velődési ház gépkocsivezetője lilába gázolta Burnuz Mihai idős orvost és'feleségét és 'Luciu Júlia 42 éves maroshévízi asszonyt. Súlyosan megsebesítette Suciu Alexandru maroshévízi lakost. BÍRÓ: Mit mondhat a történtekről? VÁDLOTT: Csíkszeredában voltam, a gépkocsivezetői jogosítványomat vettem ki a milícián. Az azelőtti napon sokáig mulattam. Viszszatértem Maroshévízre. Bejelentkeztem a művelődési háznál. Elbeszélgettem az igazgatóval, felvettem a fizetésem, utána az igazgató hazaküldött. Távozóban a néptanács büféjében megittam két üveg sört. Kihoztam a garázsból a mikrobuszt, valami szőnyegeket akartam vele elszállítani. BÍRÓ: Engedélyezte valaki, hogy kihozza a gépkocsit? VÁDLOTT: Nem, nem senki. Esett az eső. Visszafelé jövet, a borszéki út, és a galócási út kereszteződésénél a város felé akartam befordulni .. Szemben, az úton, megrakott szekér közeledett. Éreztem, hogy nem tudom bevenni a kanyart. Fékeztem. A fék csak másodszorra fogott. Az esős-poros, nyálkás úton megcsúszott a kocsi és nekimentem a szekér hátsó tengelyének, onnan nekiszaladtam a néptartács felőli járdaszélnek. Már nem uralkodtam a kocsi felett. Visszakaptam a kormányt és akkor felugrottam a szemközti járdára, ahol elütöttem a négy embert. Leállítottam a motort és beszaladtam a néptanácshoz telefonálni a mentőkért. Nem jöttek. Mégegyszer telefonáltam. Utána a sebesülteket elszállították. (Suciu Júlia a helyszínen szörnyethalt, az orvos és felesége még néhány percet élt.) BÍRÓ: Mi volt az oka a balesetnek? VÁDLOTT: Nem az ittasság okozta. BÍRÓ: Milyen sebességgel hajtott be a kanyarba? VÁDLOTT: 40-45—50 kilométeres sebességgel. BÍRÓ: Ismerte-e a Maroshévizen érvényben lévő sebességkorlátozást? VÁDLOTT: Igen. ÜGYÉSZ: Egyebet ivott-e aznap a két üveg sörön kívül? VÁDLOTT: Egy fél deci konyakot. De az azelőtti napon éjjel fél háromig mulattam, megittam nyolc és fél deci konyakot. ÜGYÉSZ: Büntették-e gyorshajtásért? VÁDLOTT: Nem, de többször figyelmeztetett a miliciaparancsnok. Ahogy a szemtanúk látták az eseményeket CORNEA DOINA: A munkaidő lejárta után, az autóbuszmegálló felé siettem, ugyanazon az oldalon, ahol később a gázolás történt. Köszöntöttem a doktor urat és feleségét. Láttam, hogy a kanyarban nagyon gyorsan közeledik egy kék mikrobusz. Először azt hittem, hogy elszakadt a féke. Nekiment a szekérnek, és láttam, hogy a néptanács felé fordul. Amikorra visszanéztem, már csak a földön fekvő négy embert láttam. A zörejekről ítélve, nagyon nagy sebességgel jöhetett. A buszmegálló felé rohantam, egy egészségügyi jött velem szemben, azt azonnal odaküldtem a szerencsétlenség színhelyére. Telefonáltam a mentőknek, de már valaki előttem értesítette őket. Nem mertem közelebb menni. Arra már nem emlékszem, hogy állt-e a szekér, vagy ment, sem arra, hogy milyen idő volt akkor. VISOVAN CONSTANTIN: Az mtsz felé mentem a szekérrel, 1 200 kiló búzával voltam megrakodva. Borszék felől jött a mikrobusz, nekem jött és eltörte a tengelyt, úgy, hogy a szekér hátsó részét a járda felé tolta. Én leestem a szekérről. Úgy gondolom, azért nem tudta bevenni a kanyart, mert nagyon gyorsan közeledett, azt hittem, hogy repülőgép, és még az út is síkos volt. Mire feltápászkodtam, már elütötte a járdán tartózkodó négy embert. HAHN OTTÓ, a művelődési ház igazgatója: Crăciun kért egy szabad kapot, hogy elhozhassa Csíkszeredából a jogosítványát. Október 2-án egy órakor találkoztam vele az irodámban. Beszélgettünk és utána hazaküldtem. Nem beszéltünk a kocsiról, nem tudtam, hogy kivette a garázsból. A kulcsok mindig nála voltak. Rendes, becsületes embernek ismerem én és a munkatársai is. Amikor együtt mentünk, soha sem hajtott túl gyorsan, csak a szabályzat biztosította sebességkorlátokon belül. Nem ivott, soha sem kellett büntetést rónom rá kihágásokért. Nem vettem észre rajta, hogy ittas lett volna. (A nyomozás idején adott nyilatkozatában Hahn Ottó azt állította, hogy hazaküldte lefeküdni, mert ittas volt.) Az ügyész bizonyít Crăciun Petrinak felelnie kell a törvény és a közösség előtt. Felelőtlenségének következménye, emberáldozat. Három ember halála, egy súlyosan sebesült és a szerencsétlenül járt áldozatok árván maradt hozzátartozói vádolnak. Bűneinek sorozata ott kezdődött, amikor ittasan beült a gépkocsi kormánya mellé és elindult. Engedély nélkül, önkényesen vette igénybe a vállalat gépkocsiját, hogy saját céljaira használja. A szerencsétlenség okozója elsősorban az ital. A bűnügyi nyomozás során kiderült, hogy a gépkocsivezető nemcsak annyit ivott, amennyit bevallott. Amikor a vonatról leszállt, ivott az állomási büfében, ivott a város felé jövet az Express falatozóban és ivott a néptanács talponállójában. A vizsgálat 1,42 ezrelékes alkohololdatot mutatott ki a vérében. (A részegség határa 1,50) De ... Másrészt, úgy ismerjük a vádlottat, mint aki nem képes lassan vezetni. Tehát nem kétséges, hogy ezúttal is alaposan rálépett a gázpedálra. Szerencsétlenségére és sajnos, ezúttal nem tudott uralkodni a kormány felett. Ami a tények mögött van A vádlottat a maroshévizi bíróság hét évi szabadságvesztésre, valamint az államnak és a szerencsétlenül jártaknak okozott kár megtérítésére ítélte. Nem vonhatjuk kétségbe a bíróság illetékességét a büntetés kiszabásában, de mégis vannak olyan következményei a vádlott felelőtlenségének, amelyek túlmutatnak a paragrafusokon. És ezek, a tények társadalmi következményei. Emberéletekbe került egy másik ember pillanatnyi megingása, egy szűkösen élő család kenyérkereső nélkül maradt, a gyermekek anya nélkül, szülő nélkül, nevelő nélkül. Luciu Júliának két tizennégyéves gyermeke maradt árván. Apjukat két évvel ezelőtt villám sújtotta, és ágyban fekvő, beteg nagyszüleik pedig nem tudják felnevelni őket. Az anyagi kár megtérül, megjavítják a gépkocsit, a szekeret, de vajon kárpótolni tudja-e a gyilkos hét évi börtönbüntetése és a havi tartásdíj, amit majd a bíróság kiszab, az anyát, a nevelőt? Nehezen. KOSZTA ISTVÁN STOP ■ STOP ■ STOP Gázolása paragrafusokon túl VILLÁMANKÉT VÁRAKOZUNK, DE MEDDIG? (Folytatás a 2 1. oldalról) gazdálkodási Vállalat udvarán (itt van a garázs) az első kocsit begyújtották. A levegő hőmérséklete ebben az órában —6 fok volt, d ezért bizony hosszasabb bemelegítést igényelt a motor. Még mielőtt útnak indulnának, tüzetes műszaki ellenőrzésre kerül sor, ami ugyancsak időbe telik. Azok a gépkocsivezetők, akik késve érkeznek (5—10 percről van szó), ily módon semmiképpen sem indulhatnak pontosan a garázsból. November 23-án például, az indulások sorrendje a következőképpen alakult: a 2-es 4,45 helyett 4,52-kor, a 6-os (a Hargitafürdő felé közlekedő) 4,53-kor, az 1-es, 3-as és 6-os (kisegítő) járatok 5 óra helyett 5,05-kor hagyták el a garázst. Hogy a pontos indulás kimondottan a gépkocsivezetők lelkiismeretén múlik, azt bizonyítja a 4-es járat indulása, amely öt óra helyett már 4:53-kor kigördült a garázsból. Miért nem tudják ezt a többi járatok vezetői is megtenni? Ők a hibásak azért, hogy az a pár perces késés, ami már az indulásnál megvan, napközben aztán jócskán felduzzad, több lesz a várakozó, nem férnek fel a kocsiba, nem állnak meg minden megállónál és így tovább. A garázs udvarán öt óra húsz perckor még két kocsi vesztegel. Az egyik mellett két mutatkozó ember: a műszaki ellenőr és a kocsi vezetője. A sofőr — Márkus Zoltán — mindenképpen indulni szeretne, kocsija azonban defektes ,hibás a fényváltó, nem nyílnak rendesen az ajtók), nem lehet felelőtlenül útnak indítani. Pár perces munkáról van szó, amit el lehetett volna végezni, ha, a gépkocsivezető korábban érkezik, s ha a garázsmester is ott volna, így pedig az az autóbusz, s azok, akik az ötös járattal mennek munkába, hiába várakoznak. Igen ám, de van egy pótkocsi, amit a meghibásodottak helyébe szoktak betenni. Jelen pillanatban azonban ez is alkalmatlan — baj van a fékekkel. Este, amikor garázsba vitték, elhanyagolták a kötelező ellenőrzést. — Az a legnagyobb baj — mondja Tancu Petre, műszaki, ellenőr —, hogy gépkocsivezetőink nem akarják megérteni: munkaidejük nem nyolc óra,, hanem kilenc, amit természetesen megfizet a vállalat nekik. Minisztertanácsi Határozat írja elő a túlórát (az 1.100/1963. május 21. számú), ennek ellenére sem vagyunk képesek megértetni ezt velük,.w.wegrérfe ám, hogy ellenőrizzék és rendbe tegyék a kocsit. A másik dolog, ami késlelteti az autóbuszok indulását, az alkatrészhiány. A beszerző ügyességétől függ ez, nem lehet íróasztal mellett ülve beszerezni a hiányzó alkatrészeket. Még szerencse, hogy sokáig dolgoztam Brassóban, így kapunk „utánpótlást“. Ügyességen,, rugalmasságon múlik az egész. Reméljük, hogy rövid időn belül javulni fog a városi autóbuszok közlekedése, a héten kapunk még két új kocsit és a menetrendet is átszervezzük. Körjáratszerűen szeretnénk ezt megoldani, ami a sok késést küszöbölné ki és biztosítaná a folyamatos közszállítást. Ezek szerint reménykedhetünk. De ki tudja meddig? Mert azt a két új kocsit még be kell járatni, a menetrendet ki kell dolgozni. Addig is valamivel nagyobb lelkiismeretességgel, jobb szervezéssel (az igazgatóság részéről is) segíteni kell az aggasztó helyzeten. De nem ígérgetéssel, se nem fogadkozással, . III 4s 5 \ I\ is 4 4II I5 I\ Is IV 4sIi 1 4 4s 5 \ \ i. Panasz és ellen-panasz A panaszkönyvek, ládák, füzetek használatának célja, a vásárlók, illetve a fogyasztók sérelmeinek gyors orvoslása. Szükségességüket tapasztalataink— sajnos — nem egyszer bizonyítják. Az udvarias és gyors kiszolgálás szabályaival, illetőleg azok gyakorlati alkalmazásával sokfelé, nincsenek tisztában az , elárusítók. Ideges voltam— hangzik a klasszikus magyarázat, ha feletteseik felelősségre vonják őket. Istenem, hát hányadszor kell elmondani, hogy g .kereskedéseik van a vevőkért, és nem"fordítva? Nézegetem a gyergyósizentmiklósi Helyi , Kereskedelmi Vállalat központi irodájában az irattartóba raktározott panaszfüzet-lapokat. Keresem a feháborító tényeket, a durva szabálysértéseket, melyek az elárusítók lelkiismeretét terhelik. Átlapozom a vaskos iratcsomót. Csodák csodája, alig találni említésre méltó esetet. Ellenben rengeteg,a vendéglők és a falatozók látogatóinak bejegyzése. Többnyire névtelenül papimi vetett olvashatatlan, vagy nagyon nehezen olvasható irkafirkák. Nem nehéz megsejteni, hogy a névtelen fieuskákon semmiféle szóra érdemes, a valóság lényeivel egyező panasz sincsen. Úgy látszik sok embernek az a szokása, hogy ha egy kicsit többet iszik a kelletnél, azonnal papírra veti vélt sérelmeit. Például azt, hogy a negyedik deci pálinkát, erélyes követelőzése ellenére sem szolgálta fel a pincér, vagy, hogy záróra után meggátolták a további poharazgatást. Az egyik vérig sértett vendég hieroglifáknak is beillő ákombákomokkal örökítette meg panaszát. Sajnos annyira elfogta az indulat, hogy még az írásszakértőknek is gondot okozna „írásának“ megfejtése. Az ilyeneket feltételezhetően tréfának szánják. De félresikerült tréfák, mert így lejáratják ezt a valójában hasznos célt ,a szolgáló hiba-orvoslási eljárást. A sok tréfa és játék közepette elvész a valódi panasz, a jogossérelem. (Mert azért ilyen esetek is szép számmal előfordulnak!) Megnehezítik a panasz kivizsgálásával foglalkozó szervák dolgát, akikkel nem egyszer megtörténik, hogy sok értékes időt elpazarolnak egy jelentéktelen, mondvacsinált ügy kivizsgálására (a papírok kiolvasására és megfejtésére fordított időről nem is beszélve). A panaszládák a vásárlók és a fogyasztók érdekeit szolgálják. De nem egymagukban. Azok a szegény fém vagy faládák csak akkor tudhatják betölteni szerepüket, ha ehhez a vásárlók és fogyasztók is hozzájárulnak. Ha nem zagyva tréfák, eszközét látják bennük, hanem helytálló és jogos panaszaik „orvosát!“. RIGMÁNYI LÁSZLÓ Hálátlanság Úgy gondolom, hálátlanok vagyunk. Jobban rendben tarthatnánk a saját házunk táját. — Most ugyan nem azokról a megyeszerte elfolyó milliókról szólnék, amelyeket borvízforrásainnk, küldenek a semmibe, sem a „zöld ipar“, turisztikai térképeink fehér foltjairól, mert, ha lassan is, de csak mozgolódunk, hogy értékesítsük vagyonunkat, s az is igaz, hogy beruházásainkat nem lehet a siető napszakok idejével mérni, de azért mégis... ami kisebb erőfeszítésbe kerülne, azt mégiscsak meg kellene próbálnunk. Például, hogy amink már megvan, abban rendet teremtsünk, vagy tartsunk. Arról a szeredai köz-borvízkútról van szó (s bizonyára akadnak máshol is társai), amely a Virág utca és a környék lakóit szinte a nap valamennyi órájában ivóvízzel látja el. — A közel húsz éve működő forrás egyszer sem hagyta cserben őket, mégis úgy tűnik, hogy ennek ellenére, egy kicsit azért mégis megfeledkeztünk róla. — Hozzátartozik a városhoz (sokan már meg sem tudnának lenni nélküle), csak éppen a környékével van baj, amely kívülrekeszti azon, ami a város fogalomkörét a civilizációval rokonítaná. Mert végül is ott minden egyben van, illetve a lehetőség arra, hogy a korábbi fogalmak valóban testvérekké legyenek, csakhogy váratnak magukra, vagy éppen várnak? — A pad az ülőkéjére, s nem arra vár, hogy rátelepedjenek, a villanyoszlop két égője meg egymásra, hátha valamelyiküknek önmagától kedve kerekedik, hogy világítson is, a papírok, a hulladék az elhordásra, s az egész arra várakozik, hogy rendbeszedjék. Pedig a jobb sorsra érdemesült kút talán lehet, hogy magányos pillanataiban szétálmodja maga körül a léckerítést a helyébe virágzó ágyasokat gondol és igazi fákat, amelyeknek igazi árnyékuk van, s valódi padokat is, amelyekre rá lehet telepedni, de aztán azt mondja, hagyjuk az álmokat, bánatosan buggyan egyet, esetleg legyint is hozzá és hagyja továbbra is folyni vizét, hogy megtelhessenek a hasas üvegedények, s a keszeg műanyag kannák. Hát nem vagyunk hálátlanok? ZSIBÓI BÉLA 4* 4V 4 4 4s 4s 4s 4 4V 4V I 4s IIX I 4N !' •41r I* ■■ 4s IV 4 41& rs II% HARGITA I A szakszervezeti klubok és az ifjúság művelődése, szórakozása Fehérhajú a klubigazgató, fiatalos göndalitást"'főzi csokorba, így' mondja, hát Szarvas Dénes: — Eredeti elgondolásom az volt, hogy a klub egyik helyiségében ifjúsági bárt létesítsünk, ahol rövid műsorok élvezetével, zenével, dallal, játékkal, televíziónézéssel, rádióhallgatással szórakozik a maroshévízi fiatalság, természetesen elsősorban az erdőgazdálkodási vállalat fiatalsága. Lett volna ott hűsítő ital és édesség, kávé és nagyon kevés sor is. Naponta szerveztünk volna vitákat, találkozókat. Szerettük volna megszokottá tenni ezeket a rendezvényeket, ahová szívesen jár el a fiú és leány, a fiatal házas. Nem sikerült megvalósítani az elképzelést. Az ifjúsági bár helyébe ifjúsági klub létesült. Hetente fellép a népi, vagy könnyűzenekar, hetente előadások hangzanak el. Igen érdekes előadások! Bármenynyire is szerénykedik Szarvas Dénes, a fiatal házasok számára rendezett estén sikert aratott a szervezés. Egyrészt tanulságos, másrészt szórakoztató volt. Az őszről szóló legszebb versek tolmácsolása, zenei betétekkel ugyancsak megérdemli az említést. Akkor hát? — Kevés a résztvevő. Alig húszan-huszonöten gyűlnek este egyegy alkalommal. Mintha nem az övék, tőlük idégen Velna az ifjúsági klub.. — Idegen volna? — Hiszennovember utolsó előtti hetében két alkalommal hódol az ifjúságnak a szakszervezeti klub művész-együttese, szabadon szárnyal a dal, dobban a ritmus, szabadon vitatkozik a szó. -n- Nekünk tetszik mindaz, amit itt szerveznek — mondja az egyik huszonnégy éves gáteres-segéd, a fúvószenekar tagja —, el is jövögetünk néha-néha. Néha-néha? — Igen. Hiszen mindig van második váltás. Hol én vagyok a soros, hol más. Szóval, nem tudunk eljönni... — Sokkal jobban megszervezik az ifjúsági esteket itt, a klubban, mint a városi művelődési házban, mégis odajárunk inkább — válaszol kérdésemre a maroshévízi Erdőgazdálkodási Vállalat másik ifjúmunkása. — Talán mást igényelnének, talán nem tetszenek mégsem a klub rendezvényei? — Egészen más dologról van szó. A fiatalság szabadidejében a város központi részein sétálgat. Közelebb van a művelődési ház, mint a klub, pedig ottan CSAK táncolnak. Hát ez a titka annak, hogy a faipari munkások szakszervezetének kulturális intézményét kevesen látogatják a fiatalok közül. Nem tűnik komoly problémának, pedig az. És mégis azt mondom, Szarvas Dénes igazgató és önzetlen támogatói csak gondoskodjanak továbbra is az ifjúsági klub — vagy ha úgy tetszik, ifjúsági bár — tartalmas heti műsoráról, még akkor is, ha munkájukat nem ösztönzi egyelőre közönségsiker. Hiszem, a maroshévizi fiatalok, ahelyett, hogy a cukrászdázás unalmas óráiban nevük megörökítésével foglalkoznának, ahelyett, hogy könynyű fajsúlyban adagolnák maguknak a kultúrát, inkább hallgatnak majd, néznek — tesznek tanulságosat, igazán szépet — szórakoztatót. . A szervezők nemes fáradozása sohasem lesz hiábavaló. 2. Mosolygós férfi, a Csíkszeredai Készruhagyár irodaépületének folyosóján. Inkább fiatal, mint javakorabeli. Demeter Vilmosnak hívják. A pártalapszervezet titkára, a személyzeti osztály főnöke egyszemélyben. —• Ja, nálunk az általános életkor huszonkét és fél év. S a gyár ezernégyszáz munkása közül ezerszáz egészen fiatal. — Munkatársai nemigen tudnak a gyári klub vezetőségéről, felelőséről. Kérdéseimre különböző neveket említenek... — Nem is csoda — hallom a gyors replikát —, hiszen függetlenített klubigazgató (és egyáltalán: semmiféle felelős szervezeti beosztás) nem létezik népes válalatunk sorban. A* szakszervezeti úsnak esd? másodlagosan foglalkozhat, szakszervezeti problémákkal, kötelező szakmai teendői vannak. Klubigazgató? — Az nincs. És ma egyik osztályvezető, mester, tisztviselő, holnap a másik felel a klubért. Lehetetlen állapot. A felszerelés hányódik, rongálódik. Ki és kit vonhat ezért felelősségre? Nem lehessen tudni. Fiatal az üzem, lelkes a fiatalsága. Megérti, hogy magának kell gondoskodnia művelődéséről, szórakozásáról. S ebben a tevékenységében pártfogói a tömegszervezetek üzemi bizottságainak vezetői, felelős beosztású értelmiségiek, tisztviselők. Tánccsoport, dalárda működik. November 21-én nagysikerű irodalmi délutánon vett részt több mint száz ifjúmunkás. Másrészt meg, amíg a vidéki munkások, munkásnők százai várják az autóbuszokat, szívesen töltenék az unalmas perceket, órákat a klubhelyiségben. Dehét a televízió már kezd unalmassá válni. Szépirodalmi összeállításnak sem lehetnek mindennap szemtanúi... — Higgye el, nem tőlünk függ, hogy ilyen visszás a helyzet. — Az egész úgy néz ki, mint az a rádiósítási központ. — Nekünk ígérték. Balánbányára költözött, így záporoznak felém a megjegyzések. Nem akarom megállítani özönüket. — Hiába vagyunk Csíkszereda legnépesebb munkaközössége. Ezerszáz készruhagyári ifjú várakozik. Tesz, amikor van, aki mozgósítja sokaságukat. Mindezt atves figyelmébe ajánlanám a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Kulturális Osztályának. Az segíthetne igazán a „textilesek“ bajain. Addig is, a gyári pártalapszervezet, KISZrt .és szakszervezeti bizottság tegyen meg mindent, hogy pezsgő, művelődési élet, tartalmas szórakozás legyen a huszonkét és fél éves boldolgozók osztályrésze. 3. Mindenütt vannak megoldatlan, de megoldható problémák A szakszervezeti klubok Csíkszeredában és Maroshévízen TM- látogatásom két állomásán — egyelőre még nem tesznek (nem tehetnek?) meg mindent, hogy a mai munkás-fiatalság otthonos találkozási helyeivé, a politikai, művészi, erkölcsi, tudományos nevelés műhelyeivé váljanak. Tulajdonképpen nem is a klubok vezetőségén múlik, de az ifjúságon, hogy saját igényeinek megfelelő, saját igényeit kielégítő rendezvényeket teremtsen fiatalosan — mindenekelőtt a fiataloknak. BALÁZS ANDRÁS Nicu, Béla, Tiberiu, Tamba, Morandi, Gigi, Amália, Vasile, Magdi, Laci, Lumbi, Kuki, Irénke, Copşa, Éva, Jóska, Cila és félreismerhetetlen szívben: Tancsi és Zita. A maroshévizi cukrászda egyik asztalának össze-vissza karcolt műanyagburkolatáról olvasom le ezeket a hivalkodó neveket Kicsit rossz előérzettel indulok hát az erdőgazdálkodási vállalat szakszervezeti klubjának épülete felé, hogy a fiatalság művelődéséről, szórakozásáról kérdezősködjem. Vagy a cukrászdás asztalon megörökített nevek viselői maga az ifjúság, vagy van még Maroshévízen egy másik ifjúság is, amelyik felhasználva az előtte álló összes lehetőségeket, képezi, műveli, csiszolja magát szórakozik. Topogok a klub lépcsőjén. Vajon milyen lehetőségeket teremt a vezetőség ebben a vonatkozásban? 1.