Hargita, 1969. szeptember (2. évfolyam, 208-231. szám)

1969-09-11 / 215. szám

8s 8s! A \S \ A M­ 8­ S 8s 8 s \ I \ Is 8s 8s s 8s . Ott voltam, mikor. a­ falu faterén, az apró­­termetű fái. árnyéká­ban,' ki munkaruhás, szalmakalapo­s férfiak azon tanakodtak, hogy' honnan is szerezzék be a szükséges építő­anya­got, hogy téglából é­­püljön-p, 5 ha igen, ki fogja téglaégetéssel foglalkozni most, a me­zei munkák dandárja idején. Mondom, jól meghágyták-vették a dolgokat vasárnap dél­előtt, azután, hogy lebontották a régi kul­­túrházat. A néptanács é­­­n­ök­e valahánys­z­o­r nem jutottak dűlőre, a d­erzsi példával hoza­kodott elő. Elmondta, hogyan csinálták a szomszéd faluban, Derzsben. Ott voltam azon a délelőttin, amikor a huusnaiak is hozzá fog­ták bontani. Óvatosan, hogy mentsék a mag jó építő anyagot­, hogy majd felhasználják az új művelődési ház épí­tésénél. A muzsnaiak és a derzsiek példáját követték. Ilyen a mai falu népének becsvá­gya. „Ők tudtak újat és szépet építeni, hát miért ne tudnánk mi is igaz. kisebbet, de hát a falunk is kissebb“ -­­így vélekedtek a muzs­­nai mtsz tagok. . De miben is .mutat-, tak . példát.? " A tavaly .télenr*m­ég.­­azon vitatkoztak hiva­talos helyen és terem­ferék alkalmával,, hogy nincs­­egy ,megfelelő ‘épület, ahol tanulni, szórakozni, művelődni tehetne. Határoztak. A’ vágyat és tervezgetést hamarosan tett követ­te. Áprilisban hozzá­fogtak az alapozáshoz. Jól fogott a községben immár hagyományossá vált házépítő kaláka. És nem volt nap, ha csak az idő engedte, hogy ne sürögtek-fo­­rogtak volna körülötte az asszonyok, a gyer­mekek, a munkabíró hatvan-hetven éves el­vegek. Jóelőre meg­szabták a „törvényt“. Minden tizenhat évet betöltő derzsi lakos kö­teles hat napot ledol­gozni a kultúrház épí­tésénél. Az idén ezt újabb hárommal tol­dották meg. Csak mert a munkálatok idővel többet kívántak meg a számításnál. Az építők­­törvénybe­n foglalták azt is, — egyöntetűsen, ön­maguk ■ számra hogy aki ■ idő hiá­nyában nem tudja le­dolgozni, a kötelező munkanapokat­ , úgy kötelesek annak érté­két pénzben lefizetni. Pontos nyilvántartást vezettek minden em­berről, óráról, minden baniról és kilónyi a­­nyagról. Ezer önkéntes munkaórák százezres értékben fejeződnek ki ha a füzet alapján el­végzem a számításokat. Fölöslegesnek találtam. Mert a derzsiek lelke­sedését, a kívül még pirosban álló, de belül már fogadásra kész épület értékét számok­­ban nem lehet kifejez­ni. Látni kell azt, ho­gyan keverik a­ mai tért, hogyan adogatják a téglát, és­­ cserepet az öregek­­é a fiatalok egy-­­arár­t. Azonosulni kell az építőkkel, hogy megértsük, miért ma­rad el a számok értéke az erkölcsi siker mö­gött. A tavaszi és nyári, mezőgazdasági munká­latok sürgőssége sem tudta meggátolni az építkezést. A kitűntek névsora következne. Ám igaz­ságtalan lenne, ha négy-ötszáz ember kö­zül csak egynéhányat említenénk meg. Ha mégis véleményt kér­nének tőlem az emlék­tábla készítői, így fo­galmaznám meg: „Készült az 1968— 69-es években Kovács László néptanács­i elnök idejében, Orbán Géza mester vezetésével. A belső dekorációt Orbán József kányádi szobrász végezte. A derzsi lakos­ság közös műve a Fel­szabadulás negyedszá­zados évfordulójának tiszteletére.“ Valóban szép és mél­tó alkotással köszön­tötték a derzsiek né­pünk legnagyobb nem­zeti ünnepét. Megyénk egyik legszebb és leg­nagyobb falusi műve­lődési otthonát építet­ték fel. FERENCZY L. TIBOR I DEriZSi FELDA 8 I ' -jwr s mm s A 2190 hektáron kaszálatlan még a széna (Folytatás az 1. oldalról) száradjon el a lábán, a még be­­hordatlan pedig rothadjon. Csodá­­­­latosképpen ez most senkinek sem jelent különösebb lelkiismereti kérdést, (úgy látszik elfelejtettük­­a tavalyi gondokat.) Pedig meg kellene becsülni a természet eb­ben az évben bőkezű adományát,­­mert nem egyik napról a másikra élünk. A jó háziasszonyt is teli éléskamrájáról ítéljük meg, hát ,még a jó gazdát Mondják azt, egye fene a szé­nát, hiszen már késő van. Idejét múlta, napról-napr­a csökken a­ tápértéke, tpbM ‘‘ifj^y&Yaz *Mh‘a­** sége, amit­ kellőképpen lehetne majd értékesíteni. Jó, hogy aratás­a előtt­ gondoltunk az optimális ara­tási időre. A széna, az széna, an­nak nem fontos? De ne ismételjük, volt már erről szó. Tény az, hogy szeptember 8- án Alfaluban 400, Gyergyószent­­miklóson 200, Újfaluban 200, Vas­lábon 250, Kilyénfalván 200, Cso­­mafalván 400, Remetén 70, Teke­rőpatakon 100 hektáron, Maroshé­vízen .300 és Csíkbánkfalván 60 hektáron, összesen 2190 hektáron, lábon áll még a takarmány, s egyelőre ott is marad. Mi legyen a megoldás? Nehéz erre válaszolni. Idegen munkaerő alkalmazásá­val kísérleteznek. Lehet, hogy be­válik, lehet, hogy nem. Csak ne legyen túl késő! Az is igaz, hogy a belső erők jobb kihasználásával is meg lehetett volna oldani még idejében, vagy, ha amúgy is idegen kaszásokra kell számítani, akkor azt is idejében kellett volna meg­szervezni­ De nálunk, úgy látszik kényelmesebb mástól, máshonnan várni a megoldást, a mentő ötle­­­­etét.­ Mit* Mond­ majd az Igazgatóság, mit mond majd a megyei Szövet­ség és így tovább, —­ bár azok meg is tudnák oldani — m­esseink­nek egyelőre ez a legfontosabb problémájuk. Valójában a vezető­tanácsok hadilábon állnak bármi­nemű kezdeményezéssel, pedig nem most tanulnak mezőgazdász­­kodni, legkevésbé állattenyésztés­sel foglalkozni falusi gazdáink. Halogatjuk tehát, mindent haloga­tunk, meddig várunk, halogatunk? Csendélet Farkaslakán (DEÁK FERENC felvétele) (Folytatás az 1. oldalról), én is hibás voltam, de főleg ő volt a hibás ... Aztán elvettem Gizellát- de hát vele sem ment. Utána még volt egy asszonyom­, de az se vállalt be... Most aztán visszajött az első. A fiaim hozták vissza. Engem meg se kérdeztek. Már nagyo­n. Az egyik most katona, a másik már leszerelt. Az anyjuknak adnak mindenben igazat. Ne­kik ő kell. Mit csináljak? ... Én nem számítok. Nézem a beszélő ember ar­­cát. Nyoma sincs rajta semmi­féle bánkódásnak, keserűség­nek- Teljesen közömbös számá­ra az ügy- A gyerekek felnőt­tek, a többi az ők dolguk. Négy gyermek apa nélkül. Kettő még kiskorú. Elemisták. Az anyjuk neveli. Egyedül. ★ Négy gyerek apát­­keres Azon törődik, hogy valami le­­hessen belőlük. Két gyerek, áld kérve­ kéri az édesanyját, hogy ne menjen többet férjhez. És két nagykorú, akiknek szintén nincs apjuk, mert ők is az anyjuk­at választották. Szeret­né az ember megkérdezni, hogy miért is döntöttek így? Helyettük az apát kérdezem. ő sem tudja. Vagy talán szé­­gyenli bevallani? Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Az a szomorú helyzet, hogy ő nem sokat gondolkozott ezen. Volt neki egyéb gondja,baja, fele­­ségeit váltogatta, mint más az ingét. Nem ért rá azon gondol­kozni, hogy mit is adhat egy ilyen felelőtlen élet, mint az övé, két serdülő gyereknek? ♦ Ezek tények. A riporter nincs mit kommentáljon. Félháromkor ítéletet hirdet a bíróság. — Hogy ki lesz a nyerte­s, még nem tudjuk. — De, hogy ki, azaz, hogy kik, a vesztesek az már — saj­nos — rég tudott dolog. ei­s ■ 81 VN II I\ I\I V Is I\ I\ IN I II \ IS Az eredményes munka kiinduló pontja (Folytatás az 1. oldalról) resni, elsősorban az alapszervezetek bürótagjainak nemtörődöm maga­tartása okozza ezt. Ahelyett, hogy a büró előtt felelősségre vonnák az ilyen párttagokat, takargatják hibá­ikat, semmilyen intézkedést nem hoznak a pártfegyelem megerősíté­­sére. Ugyancsak a gyenge szervezés­nek tudható be, hogy egyes gyűlé­seken kevés a vitában résztvevő párttagok száma Máshol az tapasz­talható, hogy mindenkor ugyana­zok az emberek szólalnak fel, má­sok pedig rendszeresen hallgatnak. Az élet bebizonyította, hogy az ilyenszerű közgyűlések nem érik el eredeti céljukat, határozataik is puszta formalitások maradnak. A közgyűlések vitái nem öncélú­ak. A fontos az, hogy konkrét in­tézkedéseket állapítsanak meg a megvitatott problémák megoldásá­­ra, más szóval élve: a határidőhöz és személyhez kötött gyakorlati intéz­kedéseket tartalmazó határozato­kat hozzanak az eredményes mun­ka biztosításáért. S ugyanakkor ne tévesszék szem elől: bármilyen jól összeállított is egy határozat, egy intézkedési terv,­ ez még­ csak a munka kezdetét jelenti a jószándé­­kot egyik vagy másik probléma megoldására. Épp ezért a közgyű­lések hatékonyságát végsősoron nem az ott elfogadott határozatok­kal mérhetjük le, hanem azok gya­korlatban­ alkalmazásával. I\N­­ \ A\ A\ 8\ 8\ 8V Szeptember 15-i előzetes (Folytatás az l- oldalról) szeltek. A szülők viszonyulása is nehezíti a kérdés megoldását. Véle­ményük szerint a meggyőző mun­kához külső segítségre lenne szük­ségük, mert úgy érzik ,hogy ők már megtettek mindent. A nehéz­ségek főleg abból adódnak, hogy az ebbe a korosztályba tartozó lányo­kat a szülők többnyire szolgálni küldik. Ez lenne a helyzetképnek az e­­gyik színfoltja, de tovább bonyoló­dik azzal is, hogy tulajdonképpen a tanterem kérdése sincs teljes e­­gészében megoldva. Elképzelésük szerint ezt vagy a délutáni okta­tás bevezetésével, vagy pedig az ó­­vodának, a volt­ néptanács termeibe való költöztetésével oldják meg. Mindezek ellenére eltökéltek, hogy továbbra is mindent megtesz­nek a sikeres indítás érdekében. Nezve a fentieket,, minden okunk meg­van arra, hogy bízzunk abban, hogy szeptember 15-én, mind a két helység kilencedikesei át­lépik az iskola küszöbét, természe­­tesen abban az esetben, ha a mini­mális létszám kikerekedik. Erre biztosíték a tanügyi káderek tisz­tánlátása és eltökéltsége, ami nem utolsó sorban a Megyei Tanfelügye­lőség gondos előkészítő munkáját és precíz utasításait dicséri. Elfolyó vizek Bizonyára van valamilyen kimutatás, felmérés, mely lega­lábbis hozzávetőlegesen, szám­­ba veszi és feltérképezi a Har­gita, Kovászna és Maros me­gyei vidékek borvízforrásait. Gondolom létezik ilyesmi, hi­szen a felmérések, a statisztika századának is szokták nevezni vagy gúnyolni korunkat. Álta­lában elkészülnek ezek a fel­mérések és aztán ezeknek is­­meretében-tudatában különféle szinten - szakemberek intézked­nek, vagy legalábbis intézke­déseket javasolnak. De ha nincs is a föntebb re­mélt felmérés, elegendő csu­pán Orbán Balázs nagy művét felütni, ott minden nevezete­sebb forrást megjelöl. Miért érdekes ez? Azonnal megmagyarázom. A múltkor­­ában úgy hozta a mesterségem, hogy végig kel­lett járnom a megye ország­út­jait, s a tikkasztó melegben minden úton egyik fontos prog­ram volt a hűsítő-üdítő borvíz­­fúrások vízkészletének némi apasztása­ Persze, csupán idé­zőjelben említhető az apasztás, hiszen neon mi apasztjuk, mi akik iszunk belőle, vagy azok, akik napjában egyszer-kétszer megmerítik kor­sóikat, apasztja azt a nemtörődömség, apad az magától is jócskán; illetve apadna, ha apadásra egyálta­lán lenne valamilyen hajlandó­sága. Ott vannak a forrásaink — és itt értem el ennek a kis esz­mefuttatásnak a velejéhez — ott vannak a források és a­ vi­zük folyik, folydogál szépen évszázadok, vagy évtizedek óta, nagyrészt haszontalanul. Igaz, hogy a nagy borvíztöltőállomá­­sok Borszéken, meg a Hargita alatt, meg Málnáson és még egy pár helyen hasznosítják őket, ez­ mind igaz, de mégis édeske­vés mindez ahhoz a mennyi­séghez képest, amit hasznosíta­ni lehetne és egyre­ inkább ki­derül, hogy kellene is. Millió literszámra folyik el naponta az anyaföldből a bor­víz, palackoznak belőle annyit amennyit éppen tudnak, aztán a többi — jut is marad is ala­pon — veszendőbe megy. Székelyföld turisztikai va­rázsát az erdők és a hegyek mellett nem utolsó sorban híres, neves borvízei teszik. Az vala­mi hihetetlenül érdekes, kép­zelem egy hollandus vagy egy jámbor portugál számára, hogy Qtgtjztt itt szinte minden kilométeren felfakad a Víz, pezseg, vasas vagy kénes; vagy, mit­ tudom én milyenes, és hűsít és pótolja az elvesztett,sőt, a beteg gyomor­nak valóságos áldás és — hi­tetlen — tiszta ingyenben van. Útjainkkal már többé, kevésbé rendben lennénk ezekben a megyékben; jól, rosszul, de már meg lehet közelíteni a csodaszép helyeket. Ennyit már tettünk a sokat emlegetett ide­genforgalomért. Miért ne lehet­ne tovább fejleszteni ezt, s miért ne lehetne a következő lépés például az, hogy az utak mentén rikító, színes reklám­táblák ne nájlonfuszeklit hir­dessenek — azt minden épeszű ember úgyis tudja hol keres­se —, hanem mutassák az irányt, hívják fel a figyelmet, terelgessék a jámbor és hazánk­kal most ismerkedő turistákat egy-egy borvízforrás felé. Le­lehetne ám, gondolom, lehetne. Csak egy kis ötlet kellene hoz­zá meg az, hogy a saját fejünk­kel gondolkozzunk, ne várjuk az égből pottyanni a kezdemé­nyezést. Mert kár, nagy kár az­­ elfo­lyó vizekért. SZEKERNYÉS LÁSZLÓ Hárman a vádlottak padján — Mit kér a bíróságtól? — A kár megtérítését, gyer­mektartási pénzt, a temetkezési költségek kifizetését...­ — Itt el­akad a kis, riadt­ szomorúszemű asszony, hiszen a halott férj fel­támasztását nem kérheti, nincs kitől kérnie. Három öt-tíz év kö­zötti gyermek maradt félárván. — Amikor kijöttünk a bajáni vendéglőből, a barátok megkér­tek, vigyem vissza őket Szent­­domokosra. Éreztem, hogy sokat ittam, de azért vezetni, még tud­tam — mondja K. A. vallomásá­ban. Négyen ültek be a tehergép­kocsi kabinjába. Veszett sebesség­gel, cikk-cakkban iramodtak vé­gig az országúton. Közben az al­kohol egyre jobban éreztette ha­tását, a vezető érzékszervei las­san felmondták a szolgálatot, zsib­badtan ült a volán mellett. A gép pedig fékevesztetten, bomlottan száguldott. —­ Nem is tudom hogy történt, csak arra emlékszem, hogy hirte­len egy szekér került elém, fékez­tem, ki akartam térni, de már késő volt... A kocsi még átgázolt egy kerí­tésen és néhány centivel odébb „költöztetett”” egy épületet. — Kiszálltam és elindultam a patak felé, majd leültem a fűbe és próbáltam visszagondolni a tör­téntekre. Még nem tudtam, hogy embert is öltem. .. Este tartóztat­tak le, amikor visszatértem a szál­lásra. — Kérem a bíróságot, vegye fi­gyelembe, hogy a barátok vittek el inni. Már aludtam, amikor éj­fél körül felköltöztek és elhívtak mulatni. A barátok vettek rá..., illetve kértek meg, hogy ittasan is a kormánykerék mellé üljek. K. A. mindössze 22 éves. — Bosszúból tettem. Kérem a bíróságot vegye figyelembe, hogy ez a nő tönkretette az egészsé­gemet. özvegy ember vagyok, há­rom évig éltünk együtt. Tavaly elhagyott- Hát ezért. Egy este­ megrészegedtem és elmentem hoz­zá, hogy beszéljek vele. Nem volt otthon, benyomtam az ajtót és a szobából összeszedegettem néhány holmit. Sötét volt, csak otthon nézhettem meg, hogy mit vittem magammal. Útközben el is ejtet­tem ezt, azt. A­ vádlott vallomása szerint, mindkét betörést ittas állapotban követte el. Néhány h­ép múlva u­­gyanis ismét elment egy kis be­szélgetésre de csak néhány száz lej értékű dugh­agymát talált a ház körül amit, felmérve a hely­zetet, haladéktalanul az Oltba do­bott. És mindezt ittasan, ami eset­leg még enyhítő körülményként is számba jöhet, hiszen ilyenkor az ember nem tudja mérlegelni a tetteit. Vajon a dughagymát hogyan tudta ilyen feltűnő ötle­tességgel ,,belemérlegelni“ az Olt­­ba ittas állapotban S. Z.? S. Z., akinek egyébként hat gyermeke van — az árvaházban. ★ — Apám neve József, anyám neve Borbála. József és Borbála... ■— számunk­ra csupán két név, két kereszt­név, akár a többi száz és ezer. Szerepel minden naptárban vagy kalendáriumban. De vajon az ő számára, a bíróság előtt álló fia­talember számára sem mond en­nél többet annak a két embernek a neve, akik felnevelték, 11 évig taníttatták, hogy műveit ember, értelmiségi váljék a fiúkból. Mert különben, hogy lenne bátorsága ötödszörre is a bíróság elé hur­colni a nevüket, születtem 19­11 ben, apám neve József, anyám neve Borbála, foglalkozásom: tiszt­viselő. Vagy talán ők is vétkeztek, ők is elhibáztak valamit, talán még a kezdet kezdetén? Akkor viszont szükségszerűen kell osztozniuk Hak bűnében, megérdemelten kö­veti nevük a vádlottét először is, másodszor is, ötödször is... Nézem, a kézzel írott vallomást Határozott vonalvezetés, szép, ren­dezett, dőltbetűs írás, gondos em­­berré vall. S a képeket — mozza­natról mozzanatra követik a tör­ténteket —: fekete, göndörhajú, jóvágású fiatalember amint éppen kifeszíti egy idegen lakás ajtaját­­belép a szobába, kinyitja a szek­rényajtót, egy női táskából pénzt vesz ki, összeszed még néhány ér­téktárgyat, elhagyja a lakást és tovahalad az utcán. — Zsögödről jöttem, sokat ittam. Nem igaz, nem tudtam előre, hogy üres a lakás. Magam sem tudom, hogy kerültem oda, részeg voltam. Mindennek az ital az oka. — Kérem a bíróságot vegye fi­gyelembe, hogy önként tettem ő­­szinte beismerő vallomást, anél­kül, hogy bárki is kérdezett volna. Lehet-e hinni annak, aki alig 28 évesen az ötödik lopását vallja be töredelmesen a bíróság előtt? ★ Hárman ülnek a vádlottak pad­ján. Kopaszra nyírva, csíkos ru­hában. Megbánás, dac, harag, ki­hívás, szégyen van arcukon? — Találgatom, de hiába. Az ügyész elmondja a vádbeszé­det, az ügyvéd okot, magyaráza­tot keres, enyhítő körülményt, felmentést, mint mindig, időtlen idők óta, amióta jog és törvény­kezés létezik. Persze mentséget, kibúvót a vádlottak is találnak jócsk­án: a barátok vettek rá..., a nő tett tönkre..., az ital az oka mindennek... Akaratgyengeség — állapította meg az egyik eset kapcsán vé­dencének „betegségét“ az ügyvéd­­igen, ak­aratgyengeség, felelőtlen­ség ,nemtörődömség — ezzel kez­dődik és a folytatás — a vádlot­tak padja. JAKAB MÁRTA ★ HARGITA I­I Gyimesbükki táj ... (MACALIK ERNŐ felvétele) 1969 Szeptember 11 csütörtök Napkelte: 5,49, nyugta: 18,35 Holdkelte: 5,02, nyugta: 18,12 Az évből eltelt : 253 nap, hátra van még: 112. HETIVÁSÁR: Vlahica, Pa­rajd, Várhegy, Csíkkarcfalva. NÉVNAP: Teodora. Televízió SZEPTEMBER 11, CSÜTÖRTÖK 11 óra körül — Helyszíni közve­títés Franz Jonas osztrák köztár­sasági elnök Bukarestbe érkezé­séről 17,30 Híradó 17,35 Gyer­mekvilág 17,50 Pionírok stúdiója 18,30 Ovidiu Maitec szobrász mű­termében 18,45 Ileana Sărăroiu é­­nekel 19,00 Tv- egyetem 19,30 Hír­adó. Időjárásjelentés 20,00 Transz­­fokátor 20,30 Műsorismertetés 20/15 Színházi est: Fehér rózsa 22,25 Hí­rek. Időjárásjelentés 22,40 Hirdeté­sek 22,45 Műszaki konzultáció 23,00 Olasz könnyűzene R­A­DI SZEPTEMBER 12. PÉNTEK Román nyelven: 5.00—5.30 Zene­­műsor innen-onnan. A termelő ter­üületek kihasználásának kérdése az ILEFOR egységeiben 17.00—18.00 Hírek, tudósítások. Kamarazene. Az ifjúság hullámhosszán: Ifjú spor­toló arcképe. Nyári emlékek Szó­rakoztató zene. Magyar nyelven: 5,30—6,15 P­é­­zsacsokor — népdalok és népi tán­cok. Staféta. 13,00—13,30 Lapszemle. Filmdalok. Társadalmi ankét. 16,15 —17,00 Hírek, tudósítások. Zenés, posta. Irodalmi élet: Izsák József monográfiája Tamási Áronról. — bemutatja Mészáros József tanár. SZEPTEMBER 11. CSÜTÖRTÖK CSÍKSZEREDAI „Hargita": A ko­miszár és a „Három zöld kutya“ banda. Színes német—francia film. SZÉKELYUDV­ARHELYI „Homo­­ród": Tábornokok éjszakája. Színes, szélesvásznú francia—angol film GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mio­riţa“: Az éjszaka leple alatt. Szí­nes, szélesvásznú olasz film. GYER­­GYÓSZENTMIKLÓSI „Famunkás“: A bűvös város. Görög film. MA­­ROSHÉVIZI. „pájiman“­, Tarzan, a dzsungel embere. VLAHICAI „Vla­hica“: Aztán megszületett a legen­da. Színes rómani film. SZÉKELY­­KERESZTÚRI „Haladás“: A nagy kígyó. Színes, szélesvásznú német film. GYERG­Y­ICSOM­AF­ALVI „Művelődés“: Téves kapcsolás. Ro­mán­­ film. MADÉFALVI „Vas­utas“: Az életbe táncoltatott lány. Színes, szélesvásznú magyar film. BALÁNBÁNYAI „Bányász“: A ten­ger gyermekei. Szélesvásznú szov­jet film. BORSZÉKI „Borszék“: A vihar. Kínai film. BORSZÉKI „For­rás“: Két anyám és két apám van. Jugoszláv ■ film. TUSNADFURDOI „Olt": A pillanat embere. Angol film. DITROI „Maros“: „Pogányok Kammerowban. Német film. PA­­RAJD-­ filmszínház: Az ég a HI. emeletnél kezdődik. Román film.­ ­ 9/tnl!Áé A kolozsvári Állami­­Magyar Opera vendégjátéka Csíkszeredá­ban: Szeptember 11-én du. 5-kor és este 8,80-kor: LERNF. R LOEWE: My Fair Lady Szeptember 12-én du. 5-kor is esté 8,30-kor: SZIRMAI ALBERT: Mágnás Miska Szeptember 13-án este 8,30-kor: BEETHOVEN: Fidelio IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet előre­jelzése szerint megyénkben to­vábbra is szép idő várható Nap­pal az égbolt többnyire derült. A hőmérséklet éjszaka 2 és 6, nap­pal pedig 20 és 26 fok között vál­takozik. Gyenge szél, reggel köd­­képződés várható. A Hargita megyei posta­­igazgatóság sajtóterjesztési osztálya KÖZLI hogy az utolsó negyedévre szep­tember 25-ig lehet megrendelni folyóiratokat.

Next