Hargita, 1969. szeptember (2. évfolyam, 208-231. szám)

1969-09-19 / 222. szám

2 Sz­eptemberi képeslap a Maroshévízről (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) íí Vf^’d^X'Cí’Si’ IK’OM&S&C' IWH'ítfcíí / Új művelődési otthont avattak Madéfalván — .A régi művelődési otthon soha be nem vakolt gerendafalaival in­kább hasonlít gazdasági épülethez, mint a falusi művelődés hajléká­hoz. Színpadán már régen betil­tották az éneket és táncot, — sen­ki sem vállalt felelősséget az épületért, mely minden belépőt életveszéllyel fenyegetett. Vele szemben vörös téglájan is impozáns épület. Nincs hozzá ha­sonlítható az egész községben. S egy szeptemberi hétvégeig elterjed a hír, hogy vasárnap felavatják az új művelődési otthon előadás­­termét, színpadát. Látszólag ész­revétlenül jött el ez a pillanat. Csak látszólag. Sok munka, ön­zetlen buzgolkodás előzte meg. A pártbizottság és néptanács, a gaz­daság és a vasúti komplexum dol­gozói, az egész lakosság erkölcsi és anyagi támogatásával vált e­­zen a napon a­ nagyterem és a színpad közönség és szereplők ott­honává. Csupán a lakosság évi ötvenezer lejes önkéntes hozzájá­rulására támaszkodva tizennégy évig várathatott volna magára az avatás■ S éppen ebben rejlik an­nak példája, hogy a munkában konkretizálódott közös akarat mennyire lerövidítette az építés idejét. A külső falakról még hiányzik a vakolat, a kisebb helyiségekben még szelek kergetőznek, de a színpadon már — leeresztve — vadonatúj függöny növeli perc­­ről percre a többszázas tömeg kíváncsiságát, a várakozás izgal­mát. Aztán ünnepélyes szavak helyett munkáról és nehézségek­ről megemlékező egyszerű szavak hangzanak el- S kis idő múlva a madéfalvi közönség saját művelő­dési otthonának nézőteréről figyel­heti a Csíkszeredai művelődési ház vendégszereplő könnyűzenekará­nak műsorát. Vadonatúj színpad aranylóan sárga deszkás, kellemes szinárnya­­latokat sugárzó falak, rziésszagú terem, friss parkett, fényes csillá­rok ... Mind-mind az indulás ünnepélyességét szervezik egyet­len örömmé az épülettel, az ese­ménnyel szórakozási-művelődési igénnyel együtt a néző lelkében. De az indulás szépsége komoly munkára, hiánypótlásra int fi­gyelmeztetően. Eleven közművelő­dést, színvonalas műkedvelést kell teremteni ebben a községben is. Zenészeket, énekeseket, szereplő­ket kell együttesekbe tömöríteni, a felnőtt nev­elés politikai, erkölcsi, tudományos, művészeti tájékozó­dás céljait szolgáló rendezvényei­re kell mozgósítani az (ettől el­szokott) embereket. Gondok ezek, gyötrő gondolatokká válnak, a tetteket sürgetik. Művelődési otthont, szépet, tá­gasat avattak Madéfalván. Kezdet­nek, még megkésett kezdetnek is nagyszerű. A község életébe moz­gást, az újdonság, a változás lá­zát vitte be, ünneppé tette az avatás napját■ Csak lennének az új művelődési otthon elkövetkező munkás napjai is hasonlóak eh­hez az ünnephez! BALÁZS ANDRÁS Október 10-ig végezzünk a vetéssel! (Folytatás az 1. oldalról) szövetkezet nem tehet, de még az illető terepes szakember sem ott, a szövetkezetben. Inkább a mező­gazdaság-gépesítési vállalatnál, vagy éppen az igazgatóságon. Nem elég, bizony nem elég, ha a szer­vezés, az előkészítés csak papíron állja meg a helyét, s egy elle­nőrzés esetén fedezetnek is jó.. A gyakorlatban viszont homlokegye­nest az ellenkezőjét tapasztalhat­juk. Tény, hogy nem haladnak kie­légítően az éppen küszöbön álló, sürgető munkálatok, de nem a munkában keressük a hibát, in­kább a munka körülményeinek biztosításában. Ezek megteremtése viszont nagyon-nagyon hiányos. Korszerű mezőgazdaságot, munka­végzést, gépesítés, korszerű mun­kaszervezés nélkül elképzelni sem lehet. Tehát? Milyen garanciánk van a haladékra? Lehet esős ősz, lehet korai tél, mindkettőre volt már példa, s nem is kell nagyon hátra menni az időben ahhoz, hogy ezt bizonyítsuk is. Emlékezzünk csak a tavalyi őszre. A jövőbeni feladatok még többre köteleznek (Folytatás az 1. oldalról) melőegységekben a jövő évi terv­feladatokat. A dolgozók értékes javaslatai, észrevételei valóban előkészítő munkálatok, mert hat­hatós segítséget jelentenek vezető szakembereink, az igazgató­ bizott­ság számára. A részlegeken el­hangzott javaslatok, elgondolások képezték annak az intézkedési tervnek a gerincét, amelyet az al­kalmazottak szerdán megtartott közgyűlésén fogadott el munka­­közösségünk. Nem lenne teljes a kép a válla­latunkban folyó lázas, alkotó munkáról, ha nem tennénk em­lí­­est a beruházásokról. Néhány héttel ezelőtt fogtunk hozzá egy új munkacsarnok felépítéséhez, mely révén újabb 1000 négyzet­méterrel növekszik üzemünk ter­melő­felületen Ide fogjuk majd összpontosítani a melegen meg­munkáló részlegeket. A tervek szerint még ez évben fedél alá kerül az új munkacsarnok. A munkálatokkal jól haladunk, je­lenleg a fedélszerkezet előkészíté­sén dolgozunk. Íme néhány mozzanata vállala­­tunk életének, mindennapi mun­kánknak. Tevékenységünk lükte­tő, sokat ígérő, hiszen ezt­ a törté­nelmi jelentőségű kongresszusi irányelvek hatják át­ Újabb készlet vár elszállításra a köröndi keramikusok nagy népsze­rűségnek örvendő alkotásaiból. Vendégünk­ volt a kolozsvári­­ Áll­ami A­agyar Opera Az elmúlt napokban két operet­tet s egy operát láthatott-hall­­hatott közönségünk a kolozsvári Állami Magyar Opera előadásá­ban. A két operett, Loewe: My Fair Lady-ja és Szirmai: Mágnás Miskája, témájában és felépítésé­ben is rokon: a társadalom ellen­tétes osztályai találkoznak szem­­től-szembe egymással, bennük a szerzők a nevetés eszközével csú­folják meg a degenerált osztály képviselőit... A zenének mindkét esetben ki­egészítő szerepe van : előkészít' és' kiemel, aláhúz 'érzelmileg gazda­gabb, líraibb jeleneteket. Nagyobb hangszeres vagy vokális teljesít­ményre egyik mű sem ad alkal­mat. Feladatát mindkét előadás során jól oldotta meg az együt­tes. A Fidelióban az operairodalom egyik halhatatlan művét ismer­hette meg közönségünk. Beetho­ven operájának dramaturgiája eszmék harcára, összecsapására, győzelmére és elbukására épül. Főhősei eszmék képviselői, a XVIII—XIX. századforduló nagy ö­sszecs­apás araink megjelenítői. Pizarróról nem tudunk mást, csak azt, hogy börtönparancsnok, kegyetlen ellensége, és eltiprója az igazságnak, szabadságnak. Flores­­tánról sem több az ismeretünk: államfogoly, akit az igazságra va­ló törekvéseiért vet börtönbe Pi­­zarro. E két eszmének harca bon­takozik tehát ki­ — nem is annyi­ra a cselekményben, mint a mű zenéjében. Egy másik gondolat, amelyet a műbe­ beépített a szerző: a hitvesi hűség, Leonóra kettős szerepet játszik: szabadságharcos, de Beet­hoven eszményi asszonya is. A társ­talan géniusz keresi és fogal­mazza meg egyéniségéhez méltó asszonyát. A mű „gondolati­­ tengelyébe, szervesen” kapcsolódik Roccon, a porkoláb és két egyszerű ember, Marcelló és Jaquinot jelenléte, akik a mű zenéjében a vígopera, a daljáték könnyedebb színpadi hangvételét fedezik. E felett bon­­takozik ki a nagy eszmék világa, amelyben Leonóra és Florestán harcol Pizarróval. A nyitánytól indul ki, átszövi az egész művet­, hogy a befejezésnél felhangzó hatalmas, himnikus kórussal hir­desse az igazság győzelmét. Nagy feladat ez énekesnek és hangszerésznek egyaránt, melyet az együttes ez alkalommal jól ol­dott meg. A szólisták és az ének­kar magas színvonala, a zenekar egyöntetű kultúrája igen jó be­nyomást­ keltett. Az egyéni telje­sítmények közül sokáig emlékez­ni fogunk Szilágyi Ferenc szép hangjára, aki Florestán szerep­­ben a legtöbbet nyújtotta. Ne felejtse el: ma Rozália nap Valamennyien örömmel fo­gadtuk a régóta óhajtott Csík­szeredai virágüzlet megnyitá­sát, s hasonló örömmel tapasz­taltuk, hogy rendszeresen meg­felelő virágválaszték áll a „zord éghajlatú“ város és a kör­nyék lakosságának rendelkezé­sére. Na, de szóljunk inkább arról a kedves céduláról (reklámról?), mely nap mint nap tudomá­sunkra hozza, hogy milyen névnap is van, a családunk, rokonaink, ismerőseink közül, kinek illő virággal kedvesked­nünk. Szép benyomásokkal vet­tem tudomásul a figyelmezte­tést: „Ne felejtse el: ma Rozá­lia névnap!“. Bár hasonnevű ismerősöm a városban nincsen, amikor néhány héttel ezelőtt Botorkálunk. Bagatell, néhány fejes ügy. Egy kis törődéssel simán meg­oldható. Szót sem érdemelne, ha esténként százak nem bosz­­szankodnának miatta. Hiába, hozzászoktunk a fényhez, nem szeretünk sötétben botorkál­ni, elesni, gyufát gyújtani. Ha van villanyfény, ha mar felta­lálták, legyen is. Nos az áram­mal nincs is baj. Ha azok az istenverte körték nem lenné­nek, minden a legnagyobb rendben találtatnék. Jelen eset­ben nem az utcai villanykör­ték szomorú sorsát szeretném felemlíteni (ismeretes e téren az illetékesek illetéktelensége), hanem a háztömbök lépcsőhá­zainak esténkénti örökös sö­tétsége bosszant, s úgy hiszem nem egyedül csak engem. Foglalat van, buza is díszeleg, csak éppen az égők hiányoz­nak. A lakóbizottság szerint: ők tettek, de ellopták, a lakók botorkájunk szerint nem is­ tettek. A lakó­bizottság arra hivatkozott, hogy nem bizosíthatják a fo­­lyamatos világítást, mert ugye­bár, hogy lehet olyan kis ösz­­szeget (az égők árát) annyifelé osztani. Hivatkozás van, saj­nos sötétség is. Nos, lenne egy szerény ötletem. Talán az len­ne a legobb, hogy a lakóbi­zottság vegye a körtéket, elle­nőrizze azok állapotát (sosem árt egy kis terepszemle). S úgy tudom a kis összegek könyve­lése sem ütközik nehézségbe. Ha már lopjuk az égőket, akkor úgy vélem az lesz a leg­jobb, ha lakóbizottság körtéket vásárol minaddig míg egy nap végre helyükön maradnak a lépcsőházi égők. Az a fő, hogy legyen világosság. Mert jönnek a hosszú téli esték, ételek és a Hold nem süt mindig a lépcső­­házba. (egy botorkáló lakó) fi S­Q STEEllffW 1 AZ ATLANTI-ÓCEÁN LEGYŐZŐJE Ahogy a házából kilépett, s lá­bát a járdára tette, megpillantot­ta az utca túlsó oldalán mozdulat­lanul álló Perlonjour alakját. Úgy tett, mintha nem vette volna észre, de mégsem tudott kitérni előle. Perlonjour már jött is fe­léje . .. — Mit akarsz? — kérdezne Senterre. — Beszélni akarok veled. — Nincs mit beszéljünk egy­mással. Senterrenek meg kellett ugyan állnia, hiszen Perronjour elállta az útját, de az arca keménységet, határozottságot tükrözött. Senki nem hitte volna most, rájuk néz­ve, hogy régen barátság szálai fűzték össze őket. — Sietek — mondta Senterre. — Viszontlátásra. — Nem utasíthatsz így vissza. Csak néhány percet kérek tőled. — Már mondtam: sietek. — Mit vétettem, ellened? Ez a kérdés zavarba hozta Sen­terret. Tényleg, mit vétett a ba­ 20­ rátja? Be kellett vallja magának, hogy tulajdonképpen nem csinált semmit. — Valóban, annyira sürgős ... ? — Igen. Senterre végüiig beadta a dere­kát, és tíz percre rá a két barát egy csendes kis kávéház asztalá­nál ült. De egész helyiségben a felszolgálón kívül csak ők ketten tartózkodtak. — Nos? — kérdezte Senterre. — Hát ... Perronjour elhallgatott. Soha sem képzelte volna, hogy ennyire nehéz legyen kibökni egy rövid kis mondatot, mely utat nyit majd a további beszélgetésnek. — Szóval, Asuncionról akarok beszélni ■ . Gembcotról van szó. .— Ahál — mondta Senterre, felhúzva a szemöldökét. — Biztos vagy benne, hogy felismerted a holttestét? — Igen — És persze értesíteni akarod Asun ... a menyasszonyát? — Igen — felelte■ tompán Sen­terre. — Nem félsz attól, hogy szen­vedni­ fog? — Kicsoda? — Asuncion. — Nem. Rövid csend állott be, úgy tűnt, a két férfi erőt gyűjt a kö­zeledő viadalra. — Nincs igazad — mondta gyengéden Perronjour. Úgyis megtudja majd hamarosan. — Nem elég hamar. Épp hozzá igyekeztem, amikor találkoztunk. Ideje, hogy Asuncion megtudja: szabaddá vált .­­— Ó, ha valóban szerette Mar­­celt, akkor úgy vélem, még sokáig nem lesz szabad. — Egy halottat nem szoktak szeretni. — Tévedsz. Vannak halottak, akiket jobban szeretnek, mint az élőket. Lenterre arca elvörösödött. — Rám célzol? — Ugyan, mire gondolsz! ... — Ne add a bolondot! Ha itt ülünk, ezt azért tesszük, hogy róla beszéljünk... Ez volt a szándékod, amikor ide cipeltél. De úgy látszik nincs bátorságod, vagy nem vagy elég őszinte .. Hát jó, majd beszélek, én helyet­ted is. Nem félek a szavaktól. Te szereted . Isunciont. — I­gen — vágta rá azonnal Perronjour. — Holott én is szeretem! Sze­retem, jobban mint a saját élete­­met. Ő, de még mennyivel job­ban! ... Megszerettem már az első nap, amikor eljött hozzám, hogy Marcel felől érdeklődjön... — Én akkor este, Gernicot el­tűnésekor szerettem bele, amikor mögötted haladva beléptem a szobába, ahol ő ájultan feküdt .. Beleszerettem, — érted? — még mielőtt megláthattam volna az arcát. — Én előtted szerettem! — ki­áltotta Senterre. — Én azóta szeretem, amióta asszonyra gondoltam először.Ellenséges csend ereszkedett közéjük. Mivé vált a barátságuk, testvéri barátságuk? — Nem a mi hibánk — suttog­ta elgondolkozva Senterre. — Az övé sem! — válaszolta Perronjour. — Gyakran láttad? — Kevésbé gyakran, mint te. Ez a felelet örömmel töltötte el Senterret. Vad féltékenység emésztette, s a barátját csak mint vetélytársat­ látta maga előtt. Senterre úgy gondolta, elsőbbségi joga van a lány fölött. Gernicot visszatérte előtt még csak remé­nyei sem voltak; csöndben szenve­dett, s nem képzelte, hogy egy­szer a sors közbe léphetne az ér­dekében. Most azonban megvál­tozott a helyzet. Perlonjour ... Nos most Perlonjouron a sor, hogy csöndben szenvedjen! ... — Sajnállak — mondta. —­ Engem? ... Miért? — kér­dezte Perronjour. Ú­jra átélte azo­kat az intim perceket, melyeket Asuncionnal eltöltött. Eszébe ju­tott a lány nevetése, gyönyörű nevetése. Senterre felé hajolva kérdezte: — Te megnevettetted, valaha? — Nem — vallotta be Senterre. És egyszerre borzasztó szeren­csétlennek érezte magát, mert so­ha nem­­ sikerült megnevettetnie a Lányt, Lám, Perlonjour... Remegő hangon kérdezte: — Gondolod, hogy szeret? — Nem is merem remélni. Ez a felelet egészen kihozta Senterret a sodrából. Ha Perlon­jour kérdezte volna­ tőle ugyan­azt, ő így felelt volna: „Nem tu­dom!“ Akkor hát Jean miért vá­laszol másként? — Igazad van! — kiáltotta. — Ne is reméld. Egyinkünket sem szereti. — Ebben az esetben ... (Folytatjuk) ­METS DÉNES zenetanár -JEGYZETEH---­ a figyelmeztetés szövegét ol­vastam, arra a számtalan Rozá­liára, Rozálira, Rózára, Rózsi­kéra, Rózsira gondoltam, akik az üzlet kirakata előtt elhaladó ismerősöknek (és a kedves fi­gyelmeztetésnek) köszönhetik a névnapi csokrot. Állítom, szép az ötlet. Ügyes­bajos dolgaink közepette gyak­ran felejtünk. S lám feledé­­kenységünkkel a névnapok és virágok vonatkozásában akarat­lanul is szomorúságot okozunk másoknak. Ezért üdvözlöm a Csíkszeredai virágüzlet alkalma­zottainak kezdeményezését. Sajnos, kitartás a névnapok figyelmünkbe ajánlóiban nem volt elegendő, így történhetett meg az is, hogy közel a szep­tember végi Mihály-naphoz még mindig a Rozália-napot hir­deti a virágüzlet kis táblácská­ja. A szép ötlet immár elhalt, nem szolgálja a neki szánt célt. Pedig nap mint nap lehetne cserélni a neveket a figyelmez­tető táblán. Ilyenformán: „Ne felejtse el: holnap Rozália név­nap!“. SZÉKI ANDRÁS — 1969 Szeptember 19 péntek Napkelte: 5,58, nyugta: 18,20 Hódkelte: 14,44, nyugta: 22,40 Az évből eltelt: 261 nap, hátra van még: 104 nap. ÉVFORDULÓK: — 1882-ben született Ion Agribiceanu író (megh. 1962-ben). — 1961-ben hunyt el Lucia Sturdza Bulandra színész­nő (szül. 1873-ban). HETIVÁSÁR: Balánbánya, Madéfalva, Gyergyóalfalu, Tusnádfürdő. NÉVNAP: Vilhelmina.­ ­___/ Televízió SZEPTEMBER 19, PÉNTEK 10,00 Orosz nyelvtanfolyam (ismét­lés) 10,25 Spanyol nyelvtanfolyam (ismétlés) 17,00 Atlétikai Európa­­bajnokság 19,15 Népdalok 19,30 Híradó, időjárásjelentés 20,00 Tisz­ta vizek — szovjet játékfilm 21,25 Zenei dialógus 21,45 Reflektor 22,00 A mai román nyelv 22,25 Híradó, időjárásjelentés 22,45 Az Ali-Babki lengyel szextet énekel. SZEPTEMBER 20, SZOMBAT 17,30 Hírek 17,35 Gyermekműsor 17,50 Atlétikai Európa-bajnokság 18,45 Autósoknak 19,00 Híradó, idő­járásjelentés 19,30 Atlétikai Euró­pa -bajnokság 20,30 Enciklopédia 21,30 Mai monográfiák 21,50 Köny­­nyűzene 22,15 Híradó, időjárásje­lentés 22,30 A bosszúálók — film­sorozat 23,20 Románcok. R­ád.# SZEPTEMBER 20. SZOMBAT Román nyelven: 5,00—5,30 Kíván­ságmuzsika. A bukaresti első nem­zetközi folklór-fesztivál résztvevői­vel interjú. 17,00—18,00 Hírek. Történelmi lapok. Zenés posta. Rá­dió-magazin. * A székelyudvarhelyi Hegyes Helyiipari Halai (Orbán Balázs utca 106 szám) Gyárt és szállít kiutalás nélkül, megrendelésre: — KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ TÉGLA- ÉS CSERÉPSZÁLLITÓ CSILLÉKET — FÉMSZERKEZETEKET — ISKOLAPADOKAT Gyárt s — SZÍNES ÉS FEKETE KERÁMIÁT NAGY VÁLASZ­TÉKBAN — SZABOVATTAT — FEKETE ÉS HORGANYZOTT LEMEZBŐL KÖZSZÜK­SÉGLETI CIKKEKET HARGITA Magyar nyelvem 5,30—6,15 Ze­nés kaleidoszkóp. Ipari krónika. A holnap koordinátái. Riport a Csíkszeredai Konfekciógyár kiállítá­sáról. Zene. Mikromongráfia — új­ra vétel. 13,00—13,30 Lapszemle. Kí­vánságmuzsika. Szocialista hazánk tájain. A megszépült Hargita. 16,­5 —17,00 Hírek. A hét kommentárja. Találkozzunk szombaton. Zene. SZEPTEMBER 19. PÉNTEK CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Rob­bantsátok fel a bankot! Francia film. SZÉKELYUDVARHELYI „Slo­­moród“: Bohóc a falon. Magyar film. G­YERG­YÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: Gyilkosság egyéni stílusá­ban. Szélesvásznú csehszlovák film. MAROS HÉVÍZI „Caliman“: Halál a függöny mögött. Csehszlovák film. VLAHICAI „Vlahica“: A leghosszabb éjszaka. Szélesvásznú bolgár film. SZÉKELYKERESZTÚ­­RI „Haladás“: Az éjszaka leple alatt. Színes, szélesvásznú olasz film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: Legényszálló. Színes, szélesvásznú csehszlovák film. MA­DÉFALVI „Vasutas“: Harminc­három. Szélesvásznú szovjet film. GALÓCASI „Fenyő“: Az emberélet korszakai. Színes román film. BA­­LÁNBÁNYAI „Bányász“­, Rio Bravo. I.—II. rész. Színes ameri­kai film. BORSZÉKI „Borszék“: Ankét. Bolgár film. GYILKOSTÓI „Gyilkostó“: Olasz furcsaságok. Színes, szélesvásznú olasz film. BORSZÉKI „Forrás“: Érdekházas­ság. Színes, szélesvásznú lengyel film. TUSNADFÜRDŐI „Olt“: Idegen a házban. Színes angol film. DITROI „Maros“: Fanfan la Tulipe. Francia film. PARAJD-i filmszín­ház: Nem lesznek válások. Lengyel film. IDŐJÁRÁS A mai napra változékonyabbnak ígérkezik az idő, átvonuló felhő­zettel, helyenként esővel, villám­lással. A levegő hőmérséklete eny­hén ingadozó, a legmagasabb nap­pali hőmérséklet 20—23 fok,, míg a legalacsonyabb éjszakai 6 és 8 fok között váltakozik. Gyenge é­­szakkeleti szél. VT A gyergyószentmiklósi ERDŐGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT (Múzeum utca 5 szám) a a központba alkalmaz: — Erdőmérnököt, fakitermelési-gépesítési osztályfőnöknek, — Erdőmérnököt, tudományos munkaszervezési osztály­főnöknek. A tanulmányi végzettséget, szakmai régiséget s a fizetési feltételeket a III. kategóriájú intézményekre vonatkozó 918,1968-as MTH-ban előírtak szabják meg. Az alkalmazási fetételeket az 1­061/950-es MTH előírásai jelölik meg. A 875/1960-as MTH alapján megrendezett verseny­vizsgát szeptember 25-én, a vállalat székhelyén (Gyergyószent­­miklós, Múzeum utca 5 szám) tartják. A vállalat lakást biztosít.

Next