Hargita, 1969. november (2. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-08 / 265. szám

2 KÖSZÖNTJÜK ! 20 ÉVES Steaua roşie-t ÉS Vörös Zászlót Testvérlapjaink, a szomszédos Maros megye pártbizottsá­gának és néptanácsának sajtószervei, a mi megyénkben is oly jól ismert és nagyrabecsült napilapok történetüknek jelentős ál­lomásához, 20 esztendős évfordulójukhoz érkeztek. A Steaua roşie és a Vörös Zászló ünnepe egyben pártunk következetes marxista- leninista politikájának ünneplése, annak a bölcs politikának a nagyraé­rtékelése, amely lehetővé tette, hogy a vidéki nagyvárosokban, így Marosvásárhelyen is az írott szó, a sajtó segítségével jobban odafigyeljünk a párt szavára, ala­posabban, mélyrehatóbban értsük és értelmezzük pártunk taní­tását, közeli és távlati célkitűzéseit. A kimagasló esemény alkalmából a két testvérlapot azért kö­­szöntjü­k, mert az elmúlt húsz esztendőben következetesen, tánto­ríthatatlan hűséggel szolgálta drága közös hazánk, Romá­nia Szocialista Köztársaság felvirágoztatásának, ezen belül a Székelyföld gazdasági, társadalmi, művelődési haladásának, felemelkedésének nemes ügyét is, a román nép és a vele testvéri egyetértésben élő és dolgozó romániai magyarság, a hazai németek, szerbek, ukránok és más nemzetiségűek tartós barátságának pártos, fenkölt eszményeit. Az elkövetkezendő időszakban mindezek sikeréhez, új és új eredmények eléréséhez kívánunk tiszta szívből sikerekben, tartós eredményekben gazdag munkát a húsz esztendős Steaua roşie-nak és Vörös Zászlónak, s minden egyes munkatársának és olvasójának. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 25. évfordulója (Folytatás az 1. oldalról) KISZ KB titkára, az RDESZ elnö­ke, Ion Simion, a Casa Scântei Poligráfiai Kombinát szedője és Gheorghe Şerbănescu, a Bukaresti Politechnikai Intézet hallgatója. Az elnökség asztalánál helyet foglalt még A. V. Basov, a Szov­jetunió bukaresti nagykövete és A. M. Zsdarlov, a Szovjetunió kőolaj­ipari miniszterhelyettese, a Szovjet —Román Baráti Társaság küldött­ségének vezetője. A küldöttség a november 7-i romániai ünnepségek alkalmából érkezett hazánkba. A teremben jelen voltak közpon­ti intézmények és társadalmi szer­vezetek vezetői, a tudományos és kulturális élet képviselői, fővárosi vállalatok és intézmények dolgozói, diákok, román és külföldi újság­írók. A gyűlésen részt vettek Albánia NK, Bulgária NK, a Cseh­szlovák SZK, Dél-Vietnam Köztársaságának ideiglenes for­radalmi kormánya, Jugoszlávia SZSZK, a Kínai NK, a Koreai NDK, a Lengyel NK, a Mongol NK, a Német DK Bukarestben akkreditált nagykövetei; Kuba Köztársaság, a Magyar NK és Vietnam DK ideiglenes ügyvivői; a Szovjetunió nagykövetségének tagjai és a diplomáciai testület más tagjai. Jelen voltak a Szov­jet—Román Baráti Társaság és a szovjet kulturális küldöttség tag­jai, akik ebből az alkalomból ér­keztek hazánkba. Elhangzott a Szovjetunió és Ro­mánia Szocialista Köztársaság álla­mi himnusza. Az ünnepi gyűlést Dan Marţian elvtárs nyitotta meg. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 52. évfordulójának jelen­tőségét Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának pót­tagja, a Minisztertanács alelnöke méltatta. Ezután A. V. Basov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete mondott beszédet. A hallgatóság többször hosszasan megtapsolta a beszédeket. A Nagy Októberi Szocialista For­radalomnak szentelt ünnepi gyűlés műsoros előadással fejeződött be. (Agerpres) A FÜVES TERÜLETEKRŐL SE FELEDKEZZÜNK (Folytatás "az 1. oldalról) gy­abolyos területeken csak gyom terem, kaszálni közöttük alig le­het, a széna összegyűjtése nehéz, takarmányértéke pedig alig több a szalmánál. Ezek kiirtását most, ősszel kell elvégezni. Elő kell ven­ni a csákányt, lámát, ásót. Van ezeknél egy jobb szerszám: a rét­­gyalu, mellyel igen ered­ményes, hasznos... tartós és gyors munkát lehet végezni. A mi viszonyaink s a dolgok mai állása szerint, amikor az állattenyésztés jelen­tőségét­ nem győzzük eléggé hang­súlyozni,­­minden gazdaságnál legalább egynek kellene lennie. Megérdemelnék és visszafizetnék kaszálóink. Most ősszel­­kellene kivágni a kaszálókon élősködő gyombokro­kat — borsikát, égerfét, sóska­­borbolyát, mogyorófát, fűzfát, stb — mert ezekre sem tavasszal, sem nyáron nem"­ jut "idő. Ezek a mun­kák fontosak és sürgősek, általuk nő és javul a takarmányalap s fejlődik az állattenyésztés. Nem lehet senki számára közömbös az, hogy ez a rengeteg nagy terü­letű kaszáló milyen minőségű ta­karmányt ad, s az sem, hogy egy hektáron 1000 kilogramm-e a ter­­més, vagy kétszer-háromszor több. Azt szeretnék, hogy a mennyiség növelésével párhuzamosan emel­kedjék a minőség is, mert minő­ségi állattenyésztéshez szorosan és elkerülhetetlenül hozzátarto­zik a mennyiségi és minőségi el­látás is.A felemlegetett őszi munkák közérdekű dolgok, benne foglaltat­­nak a X. pártkongresszus hatá­rozataiban is, de kötelezők a múlt évben megjelent „Földvé­delmi törvény“ egyes pontjai sze­rint is- EGY KÉRVÉNY RÖVIDÍTETT SZÖVEGE A székely­udvarhelyi faragó­részleg dolgozói — Székely Dénes, Székely Lajos és Csergő Árpád — arra kérik a ,,Hargita­­ Művészete" kisipari szövetkezet vezetőségét, hogy fogadja el felmondási kérvé­nyüket. Indoklás: a részleg fej­lesztésével kapcsolatos ígéretek nem valósultak meg, sőt rövid fennállásuk óta immár másodszor állnak költözködés előtt. 1,36 köb­­centiméter (!) collos és­ 0,8 köbcen­timéter (!) foszin kivételével nem kaptak anyagot, ez is rossz minő­ségű volt. Segédanyagokat a szé­kelyudvarhelyi vállalatoktól kére­gettek. Saját pénzükből fizették a szerszámok fenését, forrasztását. A részlegfelelős, Székely Dénes, saját költségén szállította a kész árut Csíkszeredába, havonta két munkanapot veszítve. Nem tudtak eleget tenni szerződéses kötelezett­ségeiknek, emiatt elveszítették szerződéseiket. De amit ledolgoz­tak, azt sem fizették ki. Idős Székely Lajos például július hó­napban 1009 lejre dolgozott, s nem kapott semmit A szövetkezet nem számolta a július 27-én le­szállított mintadarab, s a június 13-án eladott lámpa munkáját sem. A részleg felelősének július 27- én bemutatták egy megrendelt faragott bútor rajzát, de a rajzot csak augusztus 26-án veszik át, anyagot pedig csak szeptemberben kaptak. Csergő Árpád asztalos, augusz­tusban félkés árut állított elő, ezt sem számolták el, hanem a Székely Dénes szabadságpénzéből vontak le előleget számára. Szé­kely Lajos táppénzét nem folyósí­tották rendszeresen. A felelős szeptember 12-én írásbeli megro­vást kapott, amiért szabadsága idején nem küldött be termelési jelentést. Mindezek okáért Székely Dénes, Székely Lajos és Csergő Árpád, a székelyudvarhelyi faragó-részleg dolgozói kérik felmondásukat a „Hargita Művészete“ kisipari szö­vetkezet vezetőségétől, 1969 októ­ber 15-én. VÁLASZ A KÉRVÉNYRE — Munkatársaim lelátogattak Székelyudvarhelyre kivizsgálni az ügyet — tájékoztat Kedves Sán­dor, a szövetkezet elnöke. Nagyon­­is bonyolult dologról van szó. És az a legsajnálatosabb, hogy érve­lésük (mármint a részleg három dolgozójának érvelése) nem a to­vábbi munkát próbálja kedvezőb­bé tenni, hanem a bomlást sürge­ti. Kiderült ugyanis, hogy Szé­kely Dénes felelős jobb állás ki­látásában akar kilépni a szövet­kezetből, karbantartanak valame­lyik vállalathoz. 1500 lej fizetést kapna ott, akárcsak nálunk, de több lehetősége volna otthon, sa­ját szakállára dolgozni. Munkatár­sa, Székely Lajos beteges, ez ki­derült kérvényükből is, Csergő Árpád pedig a kelleténél gyak­rabban fogyaszt szeszesitalt. De nézzük, hogyan válaszol a kérvény egyes pontjaira a szövet­kezet vezetősége. — Anyagot kaptak, ezt elisme­rik a felek is. Még most is van belőle. Az igaz, hogy nem a leg­jobb minőségű, dehát azt is csak nagy üggyel-bajjal tudtuk besze­rezni. Ami a segédanyagokat illeti, egyszer kértek, egyszer adtunk nekik- Néma gyermeknek az any­ja sem érti a szavát. Kocsi nem állt rendelkezésünkre, ha a fele­lős kocsijával szállított árut, meg­­oldásnak jó volt, utólagos pattan­nak kevésbé. Szerződéseiket nem veszítették el, mert szerződéseik nem is voltak. Járandóságukat megkapták. Voltak félreértések, de ezekért ők a felelősek. Idős Székely Lajos (egyébként nem szövetkezeti tag) júliusban való­ban 1009 lejre dolgozott, de a bérelszámolási listá­t n­­m volt fel­tüntetve, hogy melyik Székely Lajosról volt szó, ezért járandósá­gát fiának fizettük ki. A július 27-én leadott mintadarab árát nem kapták meg, mert nem volt lenormázva. Csergő Árpád augusz­tusban félkész árut termelt, ezért kapott előleget, de elszámolásra nem dolgozott. Székely Lajos táp­pénzét időben azért nem tudtuk folyósítani, mert az orvosi igazo­lásokat — meglehetőse viszontag­ságos úton — két hét késedelem­mel kaptuk meg. A felelőst, Szé­kely Dénest, szeptember 12-én írásbeli megrovásban részesítettük, mert tíznaponként a termelési jelentéseket rendszeresen nem küldte be. Nekünk is van elég pa­naszunk velük szemben. Itt van például a faragott könyvbölcső ügye: Gál Vilmos Csíkszeredát fa­ragó készítette, kértük, csinálja­nak belőle még három darabot. Nemrég hoztuk, vissza azt az egyet, porosan, megrongálódva, a másik­ három még sehol sincs. Pedig jön a szerződéskötések ide­je, szükség volna mintadarabokra. De ők, úgy látszik, nem akarnak szerződést. Amikor közöltük ve­lük, hogy az ármegállapításokat meg szeretnék ejteni, sohasem ta­láltuk őket munkahelyükön, mun­kaidőben. — zárja beszámolóját Pálfi Árpád alelnök KINEK VAN IGAZA? Veszélyben forog egy népmű­vészeti szövetkezet részlegének lé­te. Személyi érdekek, gondatlan­ságok, hevenyen megszervezett termelés csap össze a népművé­szeti értékek ápolásának ügyével Nem vitatjuk, hogy mennyiben használt ennek az ügynek, az al­kotó kezdeményezésének a külön­böző termékek sorozatgyártása, ámbár nem volna lényegtelen vé­gülis tisztázni, meddig tart a ne - művészet és mikor kezdődik a népies iparművészet vagy éppen a népiességet a művésziesség illú­ziójának keltésére használó, vásári termelés. Egyelőre a faragó­ részleg bomlása ellen kell orvosságot ke­resni. Ehhez véleményünk szerint, egy dolog szükséges: a szövetkeze­ti és személyi érdekek összefonó­dása. Elismerjük, hogy az újonnan alakult szövetkezetnek számos ne­hézséggel kell megküzdenie, de törekednie kell, hogy egyre zök­kenőmentesebben szervezze meg a termelést. Nem lehet például ne­hézségekkel indokolni a gyenge minőségű faanyagküldeményt, amikor művészi értékelő létreho­zásáról van szó- De a dolgozók ré­széről már csak a mesterség szere­tete is megköveteli, hogy csak szép és ízléses darabokat adjanak ki ke­zükből, s mint szövetkezeti tagok, a szövetkezet felemelkedéséhez, a helyi népművészet gazdagításához járuljanak hozzá. UTÓLAGOS MAGYARÁZAT A „Hargita Művészete" elvileg ez év januárjától, gyakorlatilag márciustól fogva létezik­ A szó­ban forgó részleg semmit sem örö­költ előző „patrónusától“ az Aka­rat szövetkezettől sem anyagot, sem segédanyagot, sem­ megrende­­léseket. Nem volt anyag-kalkulá­ciójuk, s az áruk értékének meg­állapítására sem került sor, a részleg dolgozói szabták meg az árakat. Előttem néhány darab, mely kezük alól került ki. Szé­kely kapuból — dísznek, ára 320 (!) lej, — mindössze két darabot tudtak eladni, külföldieknek. Az­tán néhány fatányér — igénytelen munka.. BALÁZS ANDRÁS ! MI LESZ A FARAGÓ­­RÉSZLEGGEL ? PÁRTÉLET (Folytatás az 1. oldalról) kérdeztem tőlük. A válaszok meg­fontoltak és egyszerűek. Más-más szavakkal, alapjában véve, ugyan­azt mondták. Szívesen dolgoztak a KISZ-ben, szerették közösen meg­oldani a kiosztott feladatokat, ők maguk is gyakran kezdeményez­tek egy-egy faluszépítési akciót, színdarabot tanultak, néha kirán­dulást, vagy közös szórakozást szerveztek. Megszokták a szerve­zett közösségi munkát, ezt­, akar­ják a párttagok között magasabb szinten továbbfolytatni. Felkészítésükkel az alapszerve­zet bárótagjai foglalkoztak. A Szervezeti Szabályzattal már ko­rábban megismerkedtek, részt vet­tek a pártoktatáson, ahol épp ez­zel kapcsolatos előadásokat­­hall­gattak. A tagfelvételi gyűléseken (mindhármukat más-más időpont­ban vették fel), az alapszervezet tagsága megfelelőnek találta fel­készültségüket, és jóváhagyta ké­résüket. Felvételüket a községi pártbizottság is konfirmálta. Idáig minden a legnagyobb rendben van- Tartalmas KISZ munkájuk megérdemelt betetőzése, csúcspontja a párttagság. Ezek után kézenfekvő a következtetés: mindezt (eredeti szándékuk sze­rint) magasabb fokon továbbfoly­tatják a párt soraiban. Zsigmond Mária egy éve, Szán­tó Margit 9 hónapja, Veress Irén pedig 6 hónapja párttag. Nem nagy idő, de elégséges az elindu­láshoz, az első pártfeladatok elvég­zéséhez. Ezért ehhez kapcsoltam a következő kérdést: mit tettek mió­ta felvették a párttagok közé? A válaszok kicsit váratnak ma­gukra, úgy tűnik, keresik a sza­vakat, mit is feleljenek. — Épp úgy dolgoztam mint ko­rábban — mond­ja Szántó Margit. Néptanácsi képviselő vagyok. Le­látogattam a körzetemet, megszer­veztem a járdaépítési munkát. Ki­­hordták az alapozáshoz szükséges homokot... kavicsot, már­ csak a betonlapokat kell lerakni. —­ Én továbbra is KISZ-tag maradtam — hangzik Veress Irén válasza. Pénztáros vágyók, elég sok utánjárásba kerül a tagsági díjak, összeszedése. A nyáron meg­takarítottuk a­­ parkot, ősszel a krumpliszedésnél segítettem. Je­lenleg a fogyasztási szövetkezet alkalmazottaival színdarabot aka­runk tanulni. Zsigmond Mária sem mond sem­mi újat: — Különösebb feladatot nem kaptam. Részt vettem a hazafias munkákon, a parkosításnál, s a járdaépítésnél dolgoztam. Tehát a tőlük megszokottat tet­ték, ugyanazt, amit felvételük előtt. Pedig többre képesek. Fél­beszakított mondataik valamiféle hiányérzetről tanúskodnak. Párt­­feladat? Egyikük sem emlékszik hogy az alapszervezet bármivel is megbízta volna őket. Párttagságuk ezidáig a gyűléseken való részvétel­ből állt. Ez is fontos, hisz észre­vételeikkel javaslataikkal elősegít­hetik a napirenden szereplő prob­lémák megvitatását, a szükséges határozatok meghozatalát. Pusztán erre szorítkozni azonban minden­képpen kevés. És még ez is sok kívánnivalót hagy maga után. — A közmunka megszervezésé­vel kapcsolatban mondtam el meg­látásaimat az egyik alapszervezeti gyűlésen. (Szántó Margit) — Még nem szóltam hozzá, túl fiatal vagyok... (Veress Irén) — Nem is tudom, mihez szól­tam hozzá .. . (Zsigmond Mária) Nyilvánvaló megtorpanásról van szó. A szándékok, tervek, elhatá­rozások még nem valósultak meg. Mintha elbátortalanodtak volna, nem mozognak eléggé otthonosan a pártszervezetben, amelynek tagjai lettek. Fiatalos lelkesedésük is mintha alább hagyott volna. Az okokat kutatva, kétségtelen, személyi felelősségük ellenére, elsősorban az alapszervezeti tag­ság, leginkább pedig a bürótagok munkáját kell megvizsgálnunk. A tapasztaltak alapján, az ellent­mondások ellenére is, fenntartom: nagyon helyesen döntöttek, mikor a három fiatalt a kommunisták kö­zé fogadták. Korábbi munkájuk, egész magatartásuk alapján min­denképpen megérdemelték ezt. Helyesen tájékozódtak, amikor a munkahelyükön, s a KISZ szerve­zetben kitűnt fiatal lányokat, as­­­­­szonyokat felvették a pártba. A mulasztás ezután kezdődött­­.Nevezetesen akkor, amikor a tag­felvétellel befejezettnek tekintet­ték a munkát. Egyetlen fiatal sem válhat a. .tagfelvétel pillanatában kiforrott kommunistává. Ehhez alapos és hosszantartó pártos­­szellemű, ideológiai nevelőmunká­ra van szükség. A munka hevé­ben, a rábízott feladatok elvégzé­se közben formálódik az ember, szilárdulnak meg jellemvonásai. A pártszervezetek gyakorlata bebizo­nyította, hogy az újonnan felvett párttagok nevelésének egyik leg­jobban bevált útja, ha kisebb-na­­gyobb feladatokkal bízzák meg őket. A csíkszentmártoni fogyasz­tási szövetkezet és néptanács kö­zös pártalapszervezetében éppen erről feledkeztek meg. Gergely Lajos, az alapszervezet, titkára, egyetért észrevételeimmel. Csak egy kicsit igazít a­z elmon­dottakon: — Igaz, hogy kevés feladatot­ adtunk a fiataloknak. Megbíztuk őket, foglalkozzanak a KISZ-ta­­gok nevelésével, hogy a legjobba­kat felvegyük a pártba. Nagyon általánosan kijelölt fe­ladatról lehet szó, hisz a meg­kérdezettek közül egyikük sem emlékezett rá! Az alapszervezet munkáját il­letően az őszi mezőgazdasági mun­kák miatt elmaradt a szeptemberi és az októberi közgyűlés. Bepótol­ják !- mondja mindegyre- Napi­renden a téli kultúrtevékenység, illetve a pártoktatás megszervezé­se szerepel. A­­ pártoktatás viszont épp azon a napon kezdődött, ami­kor október­ végén náluk jártam. Mikor pótolják be? (Mulasztásuk káros következményei máris meg­­látszódnak. A megkérdezett há­rom fiatal párttag közül Zsigmond Mária a pártoktatás megkezdésé­nek napján sem tudta, mivel fog­lalkoznak az előadásokon.) Az alapszervezet munkájának részletesebb ismeretében, most már­ könnyebb megválaszolni, hogy miért is nem foglalkoznak az új párttagok nevelésével. Egy si­keresen végidolgozott, figyelemre­méltó eredményeket hozó időszak után alábbhagyott munkalendü­letük. Ezt nemcsak a fiatalok ne­velésének elhanyagolása, egész leg­utóbbi tevékenységük alátámaszt­ja. Az alapszervezeti titkár egy­magá­ban nem képes a feladatok­kal megbirkózni. Az eddiginél több segítséget vár a bürótagok­­tól. Teljesen jogosan. A községi pártbizottságtól kapott segítséggel elégedett. Mindig ellátják a szük­séges útmutatásokkal. Hát az el­lenőrzés hol marad? Mert kevéssé valószínű, hogy az alapszervezet munkájának alaposabb nyomon­­követése esetén nem figyeltek vol­na fel a felsorolt hiányosságokra. Ezek után a tervezett, egyértel­műen dicsérő szavak elmaradnak. A tagfelvétel terén elért eredmé­nyek — féleredmények, ha nem követi alapos nevelőmunka. Fél­­eredményekkel megelégedni igény­telenségre vall. Ahogy a csíkszent­­mártoniakat ismerem, nem eléged­nek meg ennyivel. Ennél sokkalta többre képesek. Számolják a (Folytatás az 1. oldalról) gokat. A megrendelő beruházási osztályának vezetőjével, Bucur Jó­zsef mérnökkel és az építőtelep vezetőjével, Roşea mérnökkel be­szélgetünk­­ a jelenlegi helyzetről. Külön-külön hallgatva meg őket, mindkét félnek igazat kellene ad­ni, de összevetve a hallottakat, ki­derül, hogy a mulasztás kölcsönös. S innen adódik az első következ­tetés: szorosabb, gyümölcsözőbb együttműködésre, megértésre van szükség- Minden egyes intézkedést a közösen költ még Ö­hiút',m­i­ ez­ek kidolgozásában a a meggondoltság kell hogy­­uralkod­jék. Hangsúlyozzuk e tényezőt, mert az építőtelepen észleltek né­hány visszás jelenségre hívják fel a figyelmet. A megrendelő sür­gette az emeleti munkacsarnok é­­pítésének befejezését. Az építő e­­leget téve ezen igénynek az eme­letre összpontosította az erőket, igen ám, de mikor a befejezéshez közeledtek, a megrendelő változta­tott óhaján: a földszinti munkála­tok elvégzését szorgalmazta. Az emeleti csarnok úgy-ahogy elké­szült, a megrendelő vállalta a rendcsinálást­, a hulladékok és tör­melékek eltakarítását. Ez azonban nem történt meg, s ami súlyosabb, lehetne végezni a szerelést, de nem végzik. A földszinten sem kielégítő a munkaüzem, annak ellenére sem, hogy a felület 10 százalékán be­szerelték a kötőgépeket, szám sze­­rint 84-et. A termelés megkezdé­sekor 228 gépnek kell itt lennie. Az építő vállalta, hogy a szük­séges felületet november 20-ig át­adja, azonban érthetetlen szünetek ,,állnak be“. Október 31-én (pén­teken) a mozaikozó csoport sza­badnapokat kért, persze nem kap­ta meg, ennek ellenére tagjai el­távoztak, s csak kedden érkeztek vissza, akkor is „sértődötten“. Szerdán (november 5-én) még nem dolgoztak! Vagy az egyik építő­­csoport nem hajlandó közös mun­kafronton dolgozni a másikkal... Hasonló esetek elég gyakoriak, más szóval „kacsa lábon“ áll a munka­­fegyelem. Ha a vállalat vezetősé­gének, a szakszervezetnek nem si­került megértetni egyesekkel, mit jelent a munkafegyelem, emlékez­tetni szeretnénk az önkényeske­dőket arra, hogy ilyen vonatko­zásban törvények is vannak. S itt jegyeznénk meg, hogy a megrendelőnek a brassói vállalat­tal a kivitelezésre kötött szerződé­se november 15-i határidőt ír elő. Tehát az, szükséges, hogy a megrendelő pontosan álla­pítsa meg, mi is az, amit feltét­lenül el kell végezni ahhoz, hogy a termelést legkésőbb januárban meg lehessen kezdeni. Ennek alap­ján pedig operatív részletekig me­nő heti munkaprogramot szüksé­ges lefektetni, amelynek betartá­sa legyen törvény, így elkerülhe­tővé válna az erők felaprózása, a felesleges munka, pontosan nyo­mon lehetne követni a munka menetét. Úgyszintén mielőbbi rendezésre vár hét gépi berende­zés „sorsa“, amelyek függővé te­szik a termelést, valamint néhány kisebb jelentőségű, de nélkülöz­hetetlen gép, felszedés (átviteli szíjak, szivattyúk stb.). A villa­­mosenergia-ellátás kérdése is füg­gőben van. Valahogy figyelmen kívül maradt. A kolozsvári Elec­­tromontaj vállalat végzi, a szak­emberek még nem érkeztek meg, de nem sokat tudnának tenni, mert a transzformátor-házak megközelí­tését szinte lehetetlenné teszik a betömetlen sáncok. Az építő ugyan vállalta ezek befejezését novem­ber 20-ig, de a jelenlegi létszám­mal, nem hisszük, hogy meg tud­nak birkózni a feladattal. S ezzel elérkeztünk a harmadik orvoso­landó problémához: feltétlenül növelni, kell a létszámot, csakis így végezhetők el a hátralévő föld­munkák, valamint a szerelések. Felvetődik néhány probléma, a­­melyek már közvetlenül a terme­léshez kapcsolódnak, de amelye­ket még most rendezni kell. A fűtés még mindig nincs biztosítva, melegre pedig mind az építőknek, mind a gyáriaknak szükségük van. A modellek tervezése is több, mint időszerű, hiszen november végén szerződést kötnek. Itt hathatósabb támogatásra van szükség a mi­nisztériumi szervek részéről is. Mert egyelőre csak bonyodalmakat okoztak: a PNA-szál helyett gya­pot­fonalat javasoltak feldolgozás­ra, utólag meggondolták magukat stb. stb. A Csíkszeredái kötöttárugyár ü­­zembehelyezési határideje veszé­lyeztetve van. Az időjárás nem jelenthet garanciát a szükséges munkák elvégzésére, annál inkább a közös összefogás, a felelősségtel­jesebb munkavégzés, a fokozottabb erőfeszítések, napokat Hanyagság, embertelenség A minap éjszaka ott, ahol a Csíkszeredából Udvarhely felé vezető országút keresztezi a vasútvonalat, a hatalmas erejű szél kidöntött egy villanyosz­lopot. Az oszlopról leszakadt drótok az itt lévő faraktár te­rületére és annak környékére vágódtak szét. A fa- és szénlerakat vezetői még kora reggel értesítették a villamossági vállalatot, amely­nek emberei ki is szálltak a helyszínre, sőt még a drótokat is megnézték, s feltehetőleg azt is észrevették, hogy a drótban áram van, s aztán — mint akik jól végezték dolgukat, nagy lelki nyugalommal odébb áll­tak, mondván, hogy majd ké­sőbb visszatérnek és rendbe hozzák a hibát. Időközben megkezdődött a favásárlás. Emberek tucatjai érkeztek fát, szenet venni­ Aztán bekövetkezett az­ előre látható szerencsétlenség: egy fiatal legény, szenet , akart ra­kodni. A szénrakásra rázuhant drótot, amely egyébként fekete volt, nem, vette észre, s két lo­vával, ahogy próbált a rakás mellé állni, ráhajtott. Az álla­­tok azon nyomban elpusztultak. Még szerencse, hogy a fiatal­ember a szekéren állt és nem a lovakat vezette, mert különben őt is megölte volna az áram! Mindez úgy tizenegy óra kö­rül történt — azalatt az idő alatt amíg a beígérkezett szak­emberek mind csak jöttek, jöt­tek, csak megérkezni nem ér­keztek meg, hogy legalább az áramot kapcsolnák ki. A szerencsétlenségre össze­­sereglettek teljes joggal hábo­rodtak fel ekkora felelőtlenség, hanyagság, trehányság láttán és kívántak szigorú eljárást a vétkesek ellen, akiknek hanyag­sága sokkal nagyobb tragédiát is okozhatott volna, hisz gon­doljuk meg, mii történik, ha te­szem azt egy gyerek ér vagy nyúl hozzá az életveszélyes drótokhoz?! Merjük remélni, hogy az ille­tékes szervek példás büntetést rónak ki a szerencsétlenség okozóira, akik még annyira sem voltak képesek, hogy ha már a hibát nem is javították meg, de legalább egy figyel­meztető táblát tettek volna ki! MOLNOS LAJOS ______JEGYZET________ 1969 November 8 szombat Napkelte: 7,02; nyugta: 16,57 Holdkelte: 5,11; nyugta: 15,30 Az évből eltelt: 311 nap,­­ hátra van még 54 ÉVFORDULÓK: — 1901-ben született Gheor­ghe Gheorghiu-Dej, a párt és a román nép egyik ki­váló vezetője, a nemzetkö­­­­zi kommunista és mun­kásmozgalom jelentős­­ harcosa, (megh. 1965.) -------------- 1 HARGITA TeleVízió SZOMBAT, NOVEMBER 8 18.00 A város kulcsa — vetélkedő 19,00 Híradó 19,45 Enciklopédia 20,45 A bosszúállók 21,40 Könnyű­zene 22,20 Híradó 22,50 Bordalok NOVEMBER 9. VASÁRNAP Magyar nyelven: 8,30—9,00 Kis­gyermekműsor: Postás Jankó, Du­dorász Peti (hangjáték I. rész.) 91ÉI —9,30 Pionírok és iskolások műso­sról Pionirklub. Az osztályban történt. Pionir lettem. NOVEMBER 8. SZOMBAT CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Egri csillagok. I.—II. rész. Színes ma­gyar film. SZÉKELYUDVARHE­LYI „Homoród“: Egri csillagok. I.—II. rész. Színes magyar film. G­YERG­Y­ÓSZENTMIKLÓSI „Mio­riţa“: 1. Tavasz az Oderán. Széles­vásznú szovjet film. 2. A római bi­rodalom bukása. Színes, szélesvász­nú amerikai film. MAROSHÉVIZI „Călimări“: Örök ifjúság. Színes román film. SZÉKEL­YKERESZ­­TÚRI „Haladás“: A fekete folyó. Bolgár film. BALÁNBÁNYAI „Bá­nyász“: Szigorúan titkos jutalom Szé­lesvásznú csehszlovák film. VLAHI­­­CAI „Vlahica“: Az elátkozott hegy bölcse. Színes jugoszláv film. BORSZÉKI „Borszék“: A gonosz ka­masz. Színes, szélesvásznú román film. BORSZÉKI „Forrás“ Mi lesz veled, emberke? Német film. TIS­­NÁDFÜRDŐI „Olt“: A boldog Sán­dor. Színes, francia film. GALO­­CASI „Fenyő“: A mesterség bukta­tói. Színes francia, film. DITRÓI „Maros“: Gyilkosság az erdőben. Német film. GYERGYÓCSOMAFAL­­VI „Művelődés“: Az örökkévalóság embere. Színes angol film. PARAJD-­ filmszínház: Robbantsd, tok fel a bankot. Francia film. Részvétnyilvánítás Iacob C. Ioan 1933 április 25-én parasztcsaládból született Maros megye Ibăneşti községé­ben, kezdetben mint erdőfel­ügyelő dolgozott, majd a Cim­­pulung­i Erdészeti Technikum elvégzése után a maroshévízi Erdőgazdálkodási Vállalat tech­nikusa lett. 1958-ban belépett az RKP soraiba. 1960-tól 1968- ig pártaktivistaként tevékeny­kedett, majd a maroshévízi Vá­rosgazdálkodási Vállalat igaz­gatója lett. Kiváló munkája nyomán a maroshévízi városi pártbizottság, valamint a városi néptanács végrehajtó bizottsá­gának tagjává választották. Munkájában elért eredményei­ért Románia Szocialista Köz­társaság különböző kitünteté­seit kapta meg. 1969. novem­ber hatodikán 14.30 órakor ne­héz betegség után elhunyt. a Maroshévíz városi néptanács végrehajtó bizottsága, a maroshévízi városi pártbizottság A marosvásárhelyi stb­. És ÚtÉ (AGROSEM) a raktárai és Üzlete Által biztosít Wiroflay fajta spenótmagot Északisark, májusi korai, bánáti korai, urechiusa és Bötner fajta salátamagot valamint hosszú-fehér, korai kerek, vörös-fehérhegyű, saxa és jégcsap fajta hónaposretek -magot a Termelőszövetkezetek, Állami Mezőgazdasági Vállalatok és min­den termelő részére.

Next