Hargita, 1969. november (2. évfolyam, 259-284. szám)
1969-11-08 / 265. szám
2 KÖSZÖNTJÜK ! 20 ÉVES Steaua roşie-t ÉS Vörös Zászlót Testvérlapjaink, a szomszédos Maros megye pártbizottságának és néptanácsának sajtószervei, a mi megyénkben is oly jól ismert és nagyrabecsült napilapok történetüknek jelentős állomásához, 20 esztendős évfordulójukhoz érkeztek. A Steaua roşie és a Vörös Zászló ünnepe egyben pártunk következetes marxista- leninista politikájának ünneplése, annak a bölcs politikának a nagyraértékelése, amely lehetővé tette, hogy a vidéki nagyvárosokban, így Marosvásárhelyen is az írott szó, a sajtó segítségével jobban odafigyeljünk a párt szavára, alaposabban, mélyrehatóbban értsük és értelmezzük pártunk tanítását, közeli és távlati célkitűzéseit. A kimagasló esemény alkalmából a két testvérlapot azért köszöntjük, mert az elmúlt húsz esztendőben következetesen, tántoríthatatlan hűséggel szolgálta drága közös hazánk, Románia Szocialista Köztársaság felvirágoztatásának, ezen belül a Székelyföld gazdasági, társadalmi, művelődési haladásának, felemelkedésének nemes ügyét is, a román nép és a vele testvéri egyetértésben élő és dolgozó romániai magyarság, a hazai németek, szerbek, ukránok és más nemzetiségűek tartós barátságának pártos, fenkölt eszményeit. Az elkövetkezendő időszakban mindezek sikeréhez, új és új eredmények eléréséhez kívánunk tiszta szívből sikerekben, tartós eredményekben gazdag munkát a húsz esztendős Steaua roşie-nak és Vörös Zászlónak, s minden egyes munkatársának és olvasójának. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 25. évfordulója (Folytatás az 1. oldalról) KISZ KB titkára, az RDESZ elnöke, Ion Simion, a Casa Scântei Poligráfiai Kombinát szedője és Gheorghe Şerbănescu, a Bukaresti Politechnikai Intézet hallgatója. Az elnökség asztalánál helyet foglalt még A. V. Basov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete és A. M. Zsdarlov, a Szovjetunió kőolajipari miniszterhelyettese, a Szovjet —Román Baráti Társaság küldöttségének vezetője. A küldöttség a november 7-i romániai ünnepségek alkalmából érkezett hazánkba. A teremben jelen voltak központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, a tudományos és kulturális élet képviselői, fővárosi vállalatok és intézmények dolgozói, diákok, román és külföldi újságírók. A gyűlésen részt vettek Albánia NK, Bulgária NK, a Csehszlovák SZK, Dél-Vietnam Köztársaságának ideiglenes forradalmi kormánya, Jugoszlávia SZSZK, a Kínai NK, a Koreai NDK, a Lengyel NK, a Mongol NK, a Német DK Bukarestben akkreditált nagykövetei; Kuba Köztársaság, a Magyar NK és Vietnam DK ideiglenes ügyvivői; a Szovjetunió nagykövetségének tagjai és a diplomáciai testület más tagjai. Jelen voltak a Szovjet—Román Baráti Társaság és a szovjet kulturális küldöttség tagjai, akik ebből az alkalomból érkeztek hazánkba. Elhangzott a Szovjetunió és Románia Szocialista Köztársaság állami himnusza. Az ünnepi gyűlést Dan Marţian elvtárs nyitotta meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulójának jelentőségét Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács alelnöke méltatta. Ezután A. V. Basov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete mondott beszédet. A hallgatóság többször hosszasan megtapsolta a beszédeket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak szentelt ünnepi gyűlés műsoros előadással fejeződött be. (Agerpres) A FÜVES TERÜLETEKRŐL SE FELEDKEZZÜNK (Folytatás "az 1. oldalról) gyabolyos területeken csak gyom terem, kaszálni közöttük alig lehet, a széna összegyűjtése nehéz, takarmányértéke pedig alig több a szalmánál. Ezek kiirtását most, ősszel kell elvégezni. Elő kell venni a csákányt, lámát, ásót. Van ezeknél egy jobb szerszám: a rétgyalu, mellyel igen eredményes, hasznos... tartós és gyors munkát lehet végezni. A mi viszonyaink s a dolgok mai állása szerint, amikor az állattenyésztés jelentőségét nem győzzük eléggé hangsúlyozni,minden gazdaságnál legalább egynek kellene lennie. Megérdemelnék és visszafizetnék kaszálóink. Most ősszelkellene kivágni a kaszálókon élősködő gyombokrokat — borsikát, égerfét, sóskaborbolyát, mogyorófát, fűzfát, stb — mert ezekre sem tavasszal, sem nyáron nem" jut "idő. Ezek a munkák fontosak és sürgősek, általuk nő és javul a takarmányalap s fejlődik az állattenyésztés. Nem lehet senki számára közömbös az, hogy ez a rengeteg nagy területű kaszáló milyen minőségű takarmányt ad, s az sem, hogy egy hektáron 1000 kilogramm-e a termés, vagy kétszer-háromszor több. Azt szeretnék, hogy a mennyiség növelésével párhuzamosan emelkedjék a minőség is, mert minőségi állattenyésztéshez szorosan és elkerülhetetlenül hozzátartozik a mennyiségi és minőségi ellátás is.A felemlegetett őszi munkák közérdekű dolgok, benne foglaltatnak a X. pártkongresszus határozataiban is, de kötelezők a múlt évben megjelent „Földvédelmi törvény“ egyes pontjai szerint is- EGY KÉRVÉNY RÖVIDÍTETT SZÖVEGE A székelyudvarhelyi faragórészleg dolgozói — Székely Dénes, Székely Lajos és Csergő Árpád — arra kérik a ,,Hargita Művészete" kisipari szövetkezet vezetőségét, hogy fogadja el felmondási kérvényüket. Indoklás: a részleg fejlesztésével kapcsolatos ígéretek nem valósultak meg, sőt rövid fennállásuk óta immár másodszor állnak költözködés előtt. 1,36 köbcentiméter (!) collos és 0,8 köbcentiméter (!) foszin kivételével nem kaptak anyagot, ez is rossz minőségű volt. Segédanyagokat a székelyudvarhelyi vállalatoktól kéregettek. Saját pénzükből fizették a szerszámok fenését, forrasztását. A részlegfelelős, Székely Dénes, saját költségén szállította a kész árut Csíkszeredába, havonta két munkanapot veszítve. Nem tudtak eleget tenni szerződéses kötelezettségeiknek, emiatt elveszítették szerződéseiket. De amit ledolgoztak, azt sem fizették ki. Idős Székely Lajos például július hónapban 1009 lejre dolgozott, s nem kapott semmit A szövetkezet nem számolta a július 27-én leszállított mintadarab, s a június 13-án eladott lámpa munkáját sem. A részleg felelősének július 27- én bemutatták egy megrendelt faragott bútor rajzát, de a rajzot csak augusztus 26-án veszik át, anyagot pedig csak szeptemberben kaptak. Csergő Árpád asztalos, augusztusban félkés árut állított elő, ezt sem számolták el, hanem a Székely Dénes szabadságpénzéből vontak le előleget számára. Székely Lajos táppénzét nem folyósították rendszeresen. A felelős szeptember 12-én írásbeli megrovást kapott, amiért szabadsága idején nem küldött be termelési jelentést. Mindezek okáért Székely Dénes, Székely Lajos és Csergő Árpád, a székelyudvarhelyi faragó-részleg dolgozói kérik felmondásukat a „Hargita Művészete“ kisipari szövetkezet vezetőségétől, 1969 október 15-én. VÁLASZ A KÉRVÉNYRE — Munkatársaim lelátogattak Székelyudvarhelyre kivizsgálni az ügyet — tájékoztat Kedves Sándor, a szövetkezet elnöke. Nagyonis bonyolult dologról van szó. És az a legsajnálatosabb, hogy érvelésük (mármint a részleg három dolgozójának érvelése) nem a további munkát próbálja kedvezőbbé tenni, hanem a bomlást sürgeti. Kiderült ugyanis, hogy Székely Dénes felelős jobb állás kilátásában akar kilépni a szövetkezetből, karbantartanak valamelyik vállalathoz. 1500 lej fizetést kapna ott, akárcsak nálunk, de több lehetősége volna otthon, saját szakállára dolgozni. Munkatársa, Székely Lajos beteges, ez kiderült kérvényükből is, Csergő Árpád pedig a kelleténél gyakrabban fogyaszt szeszesitalt. De nézzük, hogyan válaszol a kérvény egyes pontjaira a szövetkezet vezetősége. — Anyagot kaptak, ezt elismerik a felek is. Még most is van belőle. Az igaz, hogy nem a legjobb minőségű, dehát azt is csak nagy üggyel-bajjal tudtuk beszerezni. Ami a segédanyagokat illeti, egyszer kértek, egyszer adtunk nekik- Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Kocsi nem állt rendelkezésünkre, ha a felelős kocsijával szállított árut, megoldásnak jó volt, utólagos pattannak kevésbé. Szerződéseiket nem veszítették el, mert szerződéseik nem is voltak. Járandóságukat megkapták. Voltak félreértések, de ezekért ők a felelősek. Idős Székely Lajos (egyébként nem szövetkezeti tag) júliusban valóban 1009 lejre dolgozott, de a bérelszámolási listát nm volt feltüntetve, hogy melyik Székely Lajosról volt szó, ezért járandóságát fiának fizettük ki. A július 27-én leadott mintadarab árát nem kapták meg, mert nem volt lenormázva. Csergő Árpád augusztusban félkész árut termelt, ezért kapott előleget, de elszámolásra nem dolgozott. Székely Lajos táppénzét időben azért nem tudtuk folyósítani, mert az orvosi igazolásokat — meglehetőse viszontagságos úton — két hét késedelemmel kaptuk meg. A felelőst, Székely Dénest, szeptember 12-én írásbeli megrovásban részesítettük, mert tíznaponként a termelési jelentéseket rendszeresen nem küldte be. Nekünk is van elég panaszunk velük szemben. Itt van például a faragott könyvbölcső ügye: Gál Vilmos Csíkszeredát faragó készítette, kértük, csináljanak belőle még három darabot. Nemrég hoztuk, vissza azt az egyet, porosan, megrongálódva, a másik három még sehol sincs. Pedig jön a szerződéskötések ideje, szükség volna mintadarabokra. De ők, úgy látszik, nem akarnak szerződést. Amikor közöltük velük, hogy az ármegállapításokat meg szeretnék ejteni, sohasem találtuk őket munkahelyükön, munkaidőben. — zárja beszámolóját Pálfi Árpád alelnök KINEK VAN IGAZA? Veszélyben forog egy népművészeti szövetkezet részlegének léte. Személyi érdekek, gondatlanságok, hevenyen megszervezett termelés csap össze a népművészeti értékek ápolásának ügyével Nem vitatjuk, hogy mennyiben használt ennek az ügynek, az alkotó kezdeményezésének a különböző termékek sorozatgyártása, ámbár nem volna lényegtelen végülis tisztázni, meddig tart a ne - művészet és mikor kezdődik a népies iparművészet vagy éppen a népiességet a művésziesség illúziójának keltésére használó, vásári termelés. Egyelőre a faragó részleg bomlása ellen kell orvosságot keresni. Ehhez véleményünk szerint, egy dolog szükséges: a szövetkezeti és személyi érdekek összefonódása. Elismerjük, hogy az újonnan alakult szövetkezetnek számos nehézséggel kell megküzdenie, de törekednie kell, hogy egyre zökkenőmentesebben szervezze meg a termelést. Nem lehet például nehézségekkel indokolni a gyenge minőségű faanyagküldeményt, amikor művészi értékelő létrehozásáról van szó- De a dolgozók részéről már csak a mesterség szeretete is megköveteli, hogy csak szép és ízléses darabokat adjanak ki kezükből, s mint szövetkezeti tagok, a szövetkezet felemelkedéséhez, a helyi népművészet gazdagításához járuljanak hozzá. UTÓLAGOS MAGYARÁZAT A „Hargita Művészete" elvileg ez év januárjától, gyakorlatilag márciustól fogva létezik A szóban forgó részleg semmit sem örökölt előző „patrónusától“ az Akarat szövetkezettől sem anyagot, sem segédanyagot, sem megrendeléseket. Nem volt anyag-kalkulációjuk, s az áruk értékének megállapítására sem került sor, a részleg dolgozói szabták meg az árakat. Előttem néhány darab, mely kezük alól került ki. Székely kapuból — dísznek, ára 320 (!) lej, — mindössze két darabot tudtak eladni, külföldieknek. Aztán néhány fatányér — igénytelen munka.. BALÁZS ANDRÁS ! MI LESZ A FARAGÓRÉSZLEGGEL ? PÁRTÉLET (Folytatás az 1. oldalról) kérdeztem tőlük. A válaszok megfontoltak és egyszerűek. Más-más szavakkal, alapjában véve, ugyanazt mondták. Szívesen dolgoztak a KISZ-ben, szerették közösen megoldani a kiosztott feladatokat, ők maguk is gyakran kezdeményeztek egy-egy faluszépítési akciót, színdarabot tanultak, néha kirándulást, vagy közös szórakozást szerveztek. Megszokták a szervezett közösségi munkát, ezt, akarják a párttagok között magasabb szinten továbbfolytatni. Felkészítésükkel az alapszervezet bárótagjai foglalkoztak. A Szervezeti Szabályzattal már korábban megismerkedtek, részt vettek a pártoktatáson, ahol épp ezzel kapcsolatos előadásokathallgattak. A tagfelvételi gyűléseken (mindhármukat más-más időpontban vették fel), az alapszervezet tagsága megfelelőnek találta felkészültségüket, és jóváhagyta kérésüket. Felvételüket a községi pártbizottság is konfirmálta. Idáig minden a legnagyobb rendben van- Tartalmas KISZ munkájuk megérdemelt betetőzése, csúcspontja a párttagság. Ezek után kézenfekvő a következtetés: mindezt (eredeti szándékuk szerint) magasabb fokon továbbfolytatják a párt soraiban. Zsigmond Mária egy éve, Szántó Margit 9 hónapja, Veress Irén pedig 6 hónapja párttag. Nem nagy idő, de elégséges az elinduláshoz, az első pártfeladatok elvégzéséhez. Ezért ehhez kapcsoltam a következő kérdést: mit tettek mióta felvették a párttagok közé? A válaszok kicsit váratnak magukra, úgy tűnik, keresik a szavakat, mit is feleljenek. — Épp úgy dolgoztam mint korábban — mondja Szántó Margit. Néptanácsi képviselő vagyok. Lelátogattam a körzetemet, megszerveztem a járdaépítési munkát. Kihordták az alapozáshoz szükséges homokot... kavicsot, már csak a betonlapokat kell lerakni. — Én továbbra is KISZ-tag maradtam — hangzik Veress Irén válasza. Pénztáros vágyók, elég sok utánjárásba kerül a tagsági díjak, összeszedése. A nyáron megtakarítottuk a parkot, ősszel a krumpliszedésnél segítettem. Jelenleg a fogyasztási szövetkezet alkalmazottaival színdarabot akarunk tanulni. Zsigmond Mária sem mond semmi újat: — Különösebb feladatot nem kaptam. Részt vettem a hazafias munkákon, a parkosításnál, s a járdaépítésnél dolgoztam. Tehát a tőlük megszokottat tették, ugyanazt, amit felvételük előtt. Pedig többre képesek. Félbeszakított mondataik valamiféle hiányérzetről tanúskodnak. Pártfeladat? Egyikük sem emlékszik hogy az alapszervezet bármivel is megbízta volna őket. Párttagságuk ezidáig a gyűléseken való részvételből állt. Ez is fontos, hisz észrevételeikkel javaslataikkal elősegíthetik a napirenden szereplő problémák megvitatását, a szükséges határozatok meghozatalát. Pusztán erre szorítkozni azonban mindenképpen kevés. És még ez is sok kívánnivalót hagy maga után. — A közmunka megszervezésével kapcsolatban mondtam el meglátásaimat az egyik alapszervezeti gyűlésen. (Szántó Margit) — Még nem szóltam hozzá, túl fiatal vagyok... (Veress Irén) — Nem is tudom, mihez szóltam hozzá .. . (Zsigmond Mária) Nyilvánvaló megtorpanásról van szó. A szándékok, tervek, elhatározások még nem valósultak meg. Mintha elbátortalanodtak volna, nem mozognak eléggé otthonosan a pártszervezetben, amelynek tagjai lettek. Fiatalos lelkesedésük is mintha alább hagyott volna. Az okokat kutatva, kétségtelen, személyi felelősségük ellenére, elsősorban az alapszervezeti tagság, leginkább pedig a bürótagok munkáját kell megvizsgálnunk. A tapasztaltak alapján, az ellentmondások ellenére is, fenntartom: nagyon helyesen döntöttek, mikor a három fiatalt a kommunisták közé fogadták. Korábbi munkájuk, egész magatartásuk alapján mindenképpen megérdemelték ezt. Helyesen tájékozódtak, amikor a munkahelyükön, s a KISZ szervezetben kitűnt fiatal lányokat, asszonyokat felvették a pártba. A mulasztás ezután kezdődött.Nevezetesen akkor, amikor a tagfelvétellel befejezettnek tekintették a munkát. Egyetlen fiatal sem válhat a. .tagfelvétel pillanatában kiforrott kommunistává. Ehhez alapos és hosszantartó pártosszellemű, ideológiai nevelőmunkára van szükség. A munka hevében, a rábízott feladatok elvégzése közben formálódik az ember, szilárdulnak meg jellemvonásai. A pártszervezetek gyakorlata bebizonyította, hogy az újonnan felvett párttagok nevelésének egyik legjobban bevált útja, ha kisebb-nagyobb feladatokkal bízzák meg őket. A csíkszentmártoni fogyasztási szövetkezet és néptanács közös pártalapszervezetében éppen erről feledkeztek meg. Gergely Lajos, az alapszervezet, titkára, egyetért észrevételeimmel. Csak egy kicsit igazít az elmondottakon: — Igaz, hogy kevés feladatot adtunk a fiataloknak. Megbíztuk őket, foglalkozzanak a KISZ-tagok nevelésével, hogy a legjobbakat felvegyük a pártba. Nagyon általánosan kijelölt feladatról lehet szó, hisz a megkérdezettek közül egyikük sem emlékezett rá! Az alapszervezet munkáját illetően az őszi mezőgazdasági munkák miatt elmaradt a szeptemberi és az októberi közgyűlés. Bepótolják !- mondja mindegyre- Napirenden a téli kultúrtevékenység, illetve a pártoktatás megszervezése szerepel. A pártoktatás viszont épp azon a napon kezdődött, amikor október végén náluk jártam. Mikor pótolják be? (Mulasztásuk káros következményei máris meglátszódnak. A megkérdezett három fiatal párttag közül Zsigmond Mária a pártoktatás megkezdésének napján sem tudta, mivel foglalkoznak az előadásokon.) Az alapszervezet munkájának részletesebb ismeretében, most már könnyebb megválaszolni, hogy miért is nem foglalkoznak az új párttagok nevelésével. Egy sikeresen végidolgozott, figyelemreméltó eredményeket hozó időszak után alábbhagyott munkalendületük. Ezt nemcsak a fiatalok nevelésének elhanyagolása, egész legutóbbi tevékenységük alátámasztja. Az alapszervezeti titkár egymagában nem képes a feladatokkal megbirkózni. Az eddiginél több segítséget vár a bürótagoktól. Teljesen jogosan. A községi pártbizottságtól kapott segítséggel elégedett. Mindig ellátják a szükséges útmutatásokkal. Hát az ellenőrzés hol marad? Mert kevéssé valószínű, hogy az alapszervezet munkájának alaposabb nyomonkövetése esetén nem figyeltek volna fel a felsorolt hiányosságokra. Ezek után a tervezett, egyértelműen dicsérő szavak elmaradnak. A tagfelvétel terén elért eredmények — féleredmények, ha nem követi alapos nevelőmunka. Féleredményekkel megelégedni igénytelenségre vall. Ahogy a csíkszentmártoniakat ismerem, nem elégednek meg ennyivel. Ennél sokkalta többre képesek. Számolják a (Folytatás az 1. oldalról) gokat. A megrendelő beruházási osztályának vezetőjével, Bucur József mérnökkel és az építőtelep vezetőjével, Roşea mérnökkel beszélgetünk a jelenlegi helyzetről. Külön-külön hallgatva meg őket, mindkét félnek igazat kellene adni, de összevetve a hallottakat, kiderül, hogy a mulasztás kölcsönös. S innen adódik az első következtetés: szorosabb, gyümölcsözőbb együttműködésre, megértésre van szükség- Minden egyes intézkedést a közösen költ még Öhiút',mi ezek kidolgozásában a a meggondoltság kell hogyuralkodjék. Hangsúlyozzuk e tényezőt, mert az építőtelepen észleltek néhány visszás jelenségre hívják fel a figyelmet. A megrendelő sürgette az emeleti munkacsarnok építésének befejezését. Az építő eleget téve ezen igénynek az emeletre összpontosította az erőket, igen ám, de mikor a befejezéshez közeledtek, a megrendelő változtatott óhaján: a földszinti munkálatok elvégzését szorgalmazta. Az emeleti csarnok úgy-ahogy elkészült, a megrendelő vállalta a rendcsinálást, a hulladékok és törmelékek eltakarítását. Ez azonban nem történt meg, s ami súlyosabb, lehetne végezni a szerelést, de nem végzik. A földszinten sem kielégítő a munkaüzem, annak ellenére sem, hogy a felület 10 százalékán beszerelték a kötőgépeket, szám szerint 84-et. A termelés megkezdésekor 228 gépnek kell itt lennie. Az építő vállalta, hogy a szükséges felületet november 20-ig átadja, azonban érthetetlen szünetek ,,állnak be“. Október 31-én (pénteken) a mozaikozó csoport szabadnapokat kért, persze nem kapta meg, ennek ellenére tagjai eltávoztak, s csak kedden érkeztek vissza, akkor is „sértődötten“. Szerdán (november 5-én) még nem dolgoztak! Vagy az egyik építőcsoport nem hajlandó közös munkafronton dolgozni a másikkal... Hasonló esetek elég gyakoriak, más szóval „kacsa lábon“ áll a munkafegyelem. Ha a vállalat vezetőségének, a szakszervezetnek nem sikerült megértetni egyesekkel, mit jelent a munkafegyelem, emlékeztetni szeretnénk az önkényeskedőket arra, hogy ilyen vonatkozásban törvények is vannak. S itt jegyeznénk meg, hogy a megrendelőnek a brassói vállalattal a kivitelezésre kötött szerződése november 15-i határidőt ír elő. Tehát az, szükséges, hogy a megrendelő pontosan állapítsa meg, mi is az, amit feltétlenül el kell végezni ahhoz, hogy a termelést legkésőbb januárban meg lehessen kezdeni. Ennek alapján pedig operatív részletekig menő heti munkaprogramot szükséges lefektetni, amelynek betartása legyen törvény, így elkerülhetővé válna az erők felaprózása, a felesleges munka, pontosan nyomon lehetne követni a munka menetét. Úgyszintén mielőbbi rendezésre vár hét gépi berendezés „sorsa“, amelyek függővé teszik a termelést, valamint néhány kisebb jelentőségű, de nélkülözhetetlen gép, felszedés (átviteli szíjak, szivattyúk stb.). A villamosenergia-ellátás kérdése is függőben van. Valahogy figyelmen kívül maradt. A kolozsvári Electromontaj vállalat végzi, a szakemberek még nem érkeztek meg, de nem sokat tudnának tenni, mert a transzformátor-házak megközelítését szinte lehetetlenné teszik a betömetlen sáncok. Az építő ugyan vállalta ezek befejezését november 20-ig, de a jelenlegi létszámmal, nem hisszük, hogy meg tudnak birkózni a feladattal. S ezzel elérkeztünk a harmadik orvosolandó problémához: feltétlenül növelni, kell a létszámot, csakis így végezhetők el a hátralévő földmunkák, valamint a szerelések. Felvetődik néhány probléma, amelyek már közvetlenül a termeléshez kapcsolódnak, de amelyeket még most rendezni kell. A fűtés még mindig nincs biztosítva, melegre pedig mind az építőknek, mind a gyáriaknak szükségük van. A modellek tervezése is több, mint időszerű, hiszen november végén szerződést kötnek. Itt hathatósabb támogatásra van szükség a minisztériumi szervek részéről is. Mert egyelőre csak bonyodalmakat okoztak: a PNA-szál helyett gyapotfonalat javasoltak feldolgozásra, utólag meggondolták magukat stb. stb. A Csíkszeredái kötöttárugyár üzembehelyezési határideje veszélyeztetve van. Az időjárás nem jelenthet garanciát a szükséges munkák elvégzésére, annál inkább a közös összefogás, a felelősségteljesebb munkavégzés, a fokozottabb erőfeszítések, napokat Hanyagság, embertelenség A minap éjszaka ott, ahol a Csíkszeredából Udvarhely felé vezető országút keresztezi a vasútvonalat, a hatalmas erejű szél kidöntött egy villanyoszlopot. Az oszlopról leszakadt drótok az itt lévő faraktár területére és annak környékére vágódtak szét. A fa- és szénlerakat vezetői még kora reggel értesítették a villamossági vállalatot, amelynek emberei ki is szálltak a helyszínre, sőt még a drótokat is megnézték, s feltehetőleg azt is észrevették, hogy a drótban áram van, s aztán — mint akik jól végezték dolgukat, nagy lelki nyugalommal odébb álltak, mondván, hogy majd később visszatérnek és rendbe hozzák a hibát. Időközben megkezdődött a favásárlás. Emberek tucatjai érkeztek fát, szenet venni Aztán bekövetkezett az előre látható szerencsétlenség: egy fiatal legény, szenet , akart rakodni. A szénrakásra rázuhant drótot, amely egyébként fekete volt, nem, vette észre, s két lovával, ahogy próbált a rakás mellé állni, ráhajtott. Az állatok azon nyomban elpusztultak. Még szerencse, hogy a fiatalember a szekéren állt és nem a lovakat vezette, mert különben őt is megölte volna az áram! Mindez úgy tizenegy óra körül történt — azalatt az idő alatt amíg a beígérkezett szakemberek mind csak jöttek, jöttek, csak megérkezni nem érkeztek meg, hogy legalább az áramot kapcsolnák ki. A szerencsétlenségre összesereglettek teljes joggal háborodtak fel ekkora felelőtlenség, hanyagság, trehányság láttán és kívántak szigorú eljárást a vétkesek ellen, akiknek hanyagsága sokkal nagyobb tragédiát is okozhatott volna, hisz gondoljuk meg, mii történik, ha teszem azt egy gyerek ér vagy nyúl hozzá az életveszélyes drótokhoz?! Merjük remélni, hogy az illetékes szervek példás büntetést rónak ki a szerencsétlenség okozóira, akik még annyira sem voltak képesek, hogy ha már a hibát nem is javították meg, de legalább egy figyelmeztető táblát tettek volna ki! MOLNOS LAJOS ______JEGYZET________ 1969 November 8 szombat Napkelte: 7,02; nyugta: 16,57 Holdkelte: 5,11; nyugta: 15,30 Az évből eltelt: 311 nap, hátra van még 54 ÉVFORDULÓK: — 1901-ben született Gheorghe Gheorghiu-Dej, a párt és a román nép egyik kiváló vezetője, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jelentős harcosa, (megh. 1965.) -------------- 1 HARGITA TeleVízió SZOMBAT, NOVEMBER 8 18.00 A város kulcsa — vetélkedő 19,00 Híradó 19,45 Enciklopédia 20,45 A bosszúállók 21,40 Könnyűzene 22,20 Híradó 22,50 Bordalok NOVEMBER 9. VASÁRNAP Magyar nyelven: 8,30—9,00 Kisgyermekműsor: Postás Jankó, Dudorász Peti (hangjáték I. rész.) 91ÉI —9,30 Pionírok és iskolások műsosról Pionirklub. Az osztályban történt. Pionir lettem. NOVEMBER 8. SZOMBAT CSÍKSZEREDAI „Hargita“: Egri csillagok. I.—II. rész. Színes magyar film. SZÉKELYUDVARHELYI „Homoród“: Egri csillagok. I.—II. rész. Színes magyar film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa“: 1. Tavasz az Oderán. Szélesvásznú szovjet film. 2. A római birodalom bukása. Színes, szélesvásznú amerikai film. MAROSHÉVIZI „Călimări“: Örök ifjúság. Színes román film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás“: A fekete folyó. Bolgár film. BALÁNBÁNYAI „Bányász“: Szigorúan titkos jutalom Szélesvásznú csehszlovák film. VLAHICAI „Vlahica“: Az elátkozott hegy bölcse. Színes jugoszláv film. BORSZÉKI „Borszék“: A gonosz kamasz. Színes, szélesvásznú román film. BORSZÉKI „Forrás“ Mi lesz veled, emberke? Német film. TISNÁDFÜRDŐI „Olt“: A boldog Sándor. Színes, francia film. GALOCASI „Fenyő“: A mesterség buktatói. Színes francia, film. DITRÓI „Maros“: Gyilkosság az erdőben. Német film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: Az örökkévalóság embere. Színes angol film. PARAJD- filmszínház: Robbantsd, tok fel a bankot. Francia film. Részvétnyilvánítás Iacob C. Ioan 1933 április 25-én parasztcsaládból született Maros megye Ibăneşti községében, kezdetben mint erdőfelügyelő dolgozott, majd a Cimpulungi Erdészeti Technikum elvégzése után a maroshévízi Erdőgazdálkodási Vállalat technikusa lett. 1958-ban belépett az RKP soraiba. 1960-tól 1968- ig pártaktivistaként tevékenykedett, majd a maroshévízi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója lett. Kiváló munkája nyomán a maroshévízi városi pártbizottság, valamint a városi néptanács végrehajtó bizottságának tagjává választották. Munkájában elért eredményeiért Románia Szocialista Köztársaság különböző kitüntetéseit kapta meg. 1969. november hatodikán 14.30 órakor nehéz betegség után elhunyt. a Maroshévíz városi néptanács végrehajtó bizottsága, a maroshévízi városi pártbizottság A marosvásárhelyi stb. És ÚtÉ (AGROSEM) a raktárai és Üzlete Által biztosít Wiroflay fajta spenótmagot Északisark, májusi korai, bánáti korai, urechiusa és Bötner fajta salátamagot valamint hosszú-fehér, korai kerek, vörös-fehérhegyű, saxa és jégcsap fajta hónaposretek -magot a Termelőszövetkezetek, Állami Mezőgazdasági Vállalatok és minden termelő részére.