Hargita, 1970. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-14 / 9. szám
HARGITA Téli alkonyat a Tolvajos-tetőn (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) Hiányosságok kapcsán a tennivalókról (Folytatás az 1. oldalról) nősen a Csíkszentmihályhoz tartozó falvakban tapasztaltam ezt, ahol a havira tervszerűsített nagygyűléseket negyedévesekre kerekítették. A néptanácsok tömegkapcsolatainak, elmélyítése szempontjából nagy szerep hárul az állandó bizottságokra. Csíkszentmihályon csak augusztus elseje után öltött szervezettebb formát e bizottságok munkája, az eredmény azonban, különösen a községközpontban, alig észlelhető. Mindössze a néptanácsi munka néhány vonatkozására tértem ki. Többnyire a hiányosságokra szorítkoztam, hogy ezzel is felhívjam figyelmüket a tennivalókra. Mindez nem jelenti, hogy jónéhány vonatkozásban ne értek volna el figyelemre méltó eredményeket. Elegendő, ha Gyimesfelsőlok villamosítására vagy az ajnádi és lóvészi hazafias munkálatokra utalok. A községi pártbizottságok irányítójával és segítségével az elmúlt év vége felé javulás állt be a két néptanács munkastílusában is, változatosabbá tették munkamódszereiket. Egyszóval, határozott lépéseket tettek az egész néptanácsi munka gyökeres jobbátétele érdekében. Zuzmara-függöny és hótakaró (Folytatás az oldalról) A nyers erő, az ököljog diadalmaskodik a gyengébb felett. Szégyenteljes dolog. És hadd hallják meg mindazok, akiket illet , miképpen vélekedünk viselkedésükről! A gyengébbet bántalmazni embertelenség, mert ilyenkor elszabadult indulatok dúlnak, s a tettest az sem mentheti, ha az ész jótékony hatását alkohol bénította meg. A megtorlásból ítélve úgy tűnik, mintha mindig a gyengébb, a feleség volna a hibás. A farkas és a bárány meséje ez. Ha az erőviszonyok megváltoznának, sok férj részegeskedése, családjával szembeni felelőtlensége bizonyára nem maradna büntetlenül. Az egyoldalú büntetés ellen a bántalmazott férjek nem tiltakoznának? A XX. század utolsó felében járunk; korunkban, emberek közösségében egyéni bíráskodásnak, ítéletvégrehajtásnak helye nincsen ! A gyengébb bántalmazást világszerte gyávaságnak tekintik, a nő bántalmazása pedig olyan vétség, melyért egykor a bántalmazó férfi vérével fizetett. FALUSI CSENDÉLET A feleséget testileg bántalmazni műveletlenség. Tévedés ne essen, a műveletlenség szó nem az elvégzett iskolai évek számát fejezi ki, mert ha így volna, nem léteznének asszonyverő „diplomások", s nem lennének feleségüket egy életen át megbecsülő „csak“ elemi iskolát végzett emberek. A műveltség feltételezi azt, hogy indulatainkat korlátok közé szorítsuk, embertársainkhoz, s különösen élettársunkhoz emberséggel viszonyuljunk. A műveltség mind a lelki, mind a testi durvaságot kizárja. Napjaink művelt emberétől azt is elvárjuk, hogy helyesen ítélje meg a nő helyzetét szocialista társadalmunkban. Lássa be azt, amit egyre többen beismernek: a férj feleségének nem „ura és parancsolója", hanem élettársa, a nő pedig nem alárendelt, hanem valóban „feleség", aki az anyaság és háztartási gondok mellett a társadalmi tevékenységben is részt vesz, termel és küzd a család anyagi alapjának biztosításáért. És miért tűrik sorsukat a testileg-lelkileg megalázott asszonyok? Lehetnek, akik még mindig a múltbeli káros szemlélet béklyóiban bukdácsolnak, önálló keresettel nem rendelkezvén valóban eltartottaknak érzik magukat, s eszükbe sem jut háziasszonyi teendőik ellenértékét felmérni. Legtöbbször azonban az anyai szeretet nagyszerű megnyilvánulásáról van szó: tűrik sorsukat, nehogy a válásnak a gyermekek lássák kárát. Sokan éppen ezzel a nagy szeretettel élnek vissza! Ki tudja, nem bizonyul-e majd az anya áldozata hiábavalónak? Milyen lesz az ember, aki gyermekkorát, ifjúságát ilyen környezetben töltötte el? Családi ügy? Nem! Az embertelenség, műveletlenség összeférhetetlen szocialista szemléletünkkel. Közügy! ------------- Ill III iilli... nyaggazdálkodás , az építkezéseknél (Folytatás az 1. oldalról) telések, de sajnos ezideig nem konkretizálódtak. Egyes szakemberek szerint a tervezők nem egy esetben túlzottan „óvatosak”, s innen ered a túlméretezési tendencia. Ez a jelenség főleg az ellenállási szerkezetek terveinél észlelhető. A típustervek és a tervek ismételt használása pedig, a tervező felületes munkavégzése miatt, nem mindig járt a kívánt eredménnyel. Heim elvtársnő arról is tájékoztatott, hogy esetenként a típusméretek beszerzésével is akadtak problémák (hosszabb vasbeton oszlopok stb.), ami szintén hátrányos a fémfogyasztás szempontjából. Fülöp Zoltán, a vállalat főmérnöke elismeri, hogy az építkezések terén számos, lehetőség kínálkozik még a fémfogyasztás csökkentésére. A járandó utat a tervezés tökéletesítésében látja. A túlméretezés — véleménye szerint — elsősorban a fémasztalos-szerkezetek esetében érvényes. A tervezőknek sokkal határozottabban kellene törekedni a fém-helyettesítő anyagok használatára. A főmérnök elvtárs elmondta, hogy vállalati szinten is többet tehetnének, de a már említett szakemberhiány e téren nehézséget okoz. Jelenleg a Helyi Közigazgatási Állami Bizottság tematikája alapján készítenek egy tanulmányt, a fémsporlás tartalékairól és remélik, hogy újabb módozatait találják meg a takarékosságnak. De, hogy törekvéseiket siker koronázza, ahhoz mélyrehatóbb elemzésekre, felmérésekre van szükség, ez pedig feltételezi a tervfeladatok idejében történő véglegesítését. Íme a fémfogyasztás néhány fontosabb problémája az építkezéseknél. E vázlatos felmérésből is kiderül, hogy lehetőségek vannak, de nem minden esetben sikerült értékesíteni ezeket. A nyelvi udvariasság A következőkben a nyelvi udvariasság, azaz az udvariasság nyelvének néhány mozzanatát szeretnék ismertetni, mindenekelőtt a nyelvi változatosság bemutatása céljából, de ha valaki saját számára hasznosítható tanulságokat is kiolvas a sorok közül, annál jobb. Kezdjük talán a KÖSZÖNÉSSEL. Lényegtelen eltérésekkel a jó reggelt, jó napot, jó estét, jó éjszakát megtalálható minden nép nyelvhasználatában (az angol ezek közül nem mondja a jó napot kifejezést — a reggelt kinyújtja délig délután pedig jó délutánt kíván —, a japán csak annyit mond: reggel van, este van stb., a kínai, reggeli béke, esti béke). A jó szerencsét köszöntés (román noroc, noroc bun!) a bányászok nyelvéből hatolt be a köznyelvbe. Az angol hello (eredeti jelentése: „légy ép, egészséges"), az amerikai hi (ejtsd hát), a francia salut (jelent „szabadulást” is), a román salut, salutare csak jó ismerősök között használható, a magyar üdvözletem csak arra szolgál, hogy elkerüljünk vele más köszönésformákat. Igen szép köszöntés a közelkeleti népeknél a béke veled! Igen szűk használata van, csak az osztrák-német, magyar és román nyelvterületre korlátozódik a kezét csókolom. Bár évtizedekig folyt ellene a küzdelem, úgy tűnik, nem lehet kiküszöbölni. A tegező viszonyban lévő személyek szervusz köszöntése a latin servus ,,rabszolga", illetve az újabb és hosszabb servus humillimus „legalázatosabb szolgája'' formulára vezethető vissza. A magyartól eltérően, ahol a szervusznak többesszámú alakja van, a szervusztok, a románban csak a servus használható. A BEMUTATKOZÁS szabályai általában mindenütt azonosak. Azt mondjuk: Engedje meg, hogy bemutatkozzam. XY vagyok. Az angol képes ilyen esetben megkérdezni, ha hölggyel van dolga és az nem mondta volna, vajon Miss „kisaszszony", vagy Mistress (ejtsd misszíz) - e az illető, hogy a továbbiakban ehhez tarthassa magát. Az orosz az új ismerős atyai nevét kérdezi meg, mert enélkül nem lehetséges udvarias társalgás. (Az elvtárs, a polgártárs csak a hivatalos érintkezésben használható). Pável Vasziljevics Ivanovot például a társalgásban Pável Vasziljevicsnek szólítják. A nyelvek különböznek a személyes névmás és az UDVARIASSÁG! NÉVMÁSOK használatában és az ezekkel összefüggő igealakok megválasztásában is. Az angol az „én"-t mindig nagy betűvel írja, így: / (ejtsd át). A „te” jelentésű névmás kiveszett a modern angol nyelvből, ott az egyes és többes számú második személy You, és ezt mindenki úgy érti, hogy akarja. A francia igen ritkán tegez, még a legjobb barátok is „ön”-t (vous) mondanak egymásnak; hiába próbálták a francia forradalom idején kötelezővé tenni a tegezést és a citoyen „polgártárs” megszólítást, a franciákat nem lehetett leszoktatni az „önözésről" és a Monsieur, Madame és Madmoiselle használatáról. Nagy nehézséget okoz az idegen nyelvet tanulónak, hogy bizonyos udvariassági formák tekintetében a nyelvek eléggé különböznek. A románban a tegező tu mellett megvan a dumneata és a dumneavoastră is, de ezeknek a magyar te, maga és ön nem pontos megfelelőik. A dumneata igen gyakori a románban; egyidős, de főleg fiatalabb személyeknek mondják. Nincs meg benne a magyar maga eléggé durva színezete. A dumneavoastră ugyancsak gyakoribb a magyar önnél, és nincsen benne az ön mesterkéltsége, erőltetettsége. A magyar nyelvközösség tagjai ezért igyekeznek valahogy elkerülni a maga és ön használatát. Szükség esetén odateszik az egyes szám harmadik személyű ige mellé az illető nevét, foglalkozását, címét: Hogy aludt, Sárika? örülök, hogy látom, Pista bácsi, jó, hogy jön, tanár úr. Az „önözés” a románban, oroszban, franciában, angolban, többes szám második személyű igét igényel, a németben többes szám harmadik személyű, a magyarban pedig egyes szám harmadik személyű igét. A TÁRSADALMI HELYZET nagy mértékben rányomja bélyegét az udvariasság nyelvére. A japán nyelvben három „én” jelentésű személyes névmás van. Az egyiket csak a császár használhatja, a második egyenlő felek között használatos, a harmadik igere alázatos, jelentése kb. „én, az én szolgája". A maláj nyelvben „én" jelentésben a sahaya vagy patok „rabszolga" szó használatos egy előkelő személyiség megszólításakor. Egyenrangúak egymást a teán „társ" szóval szólítják meg. — Már a múlté nálunk a tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes cím csak gúnyosan mondjuk: méltóztassék, kegyeskedjék, ezzel szemben egy cseppet sem veszített erejéből a kissé hivatalos szíveskedjék és a köznyelvi tessék. Ez utóbbi tetszik alakja, úgy látszik, uralja az udvarias nyelvhasználat bizonyos területeit. Ha a tetszik tudni vagy a Tetszett látni az új darabot? és a Hová tetszik menni, Matild néni? formák „normálisnak tűnhetnek, korántsem lehet annak nevezni a Beteg tetszik lenni? Hol tetszett megütni magát? stb. nevetséges alakokat. Nem is csoda, ha ilyenkor a megkérdezett egyáltalán nem udvariasan válaszol: tetszik az ördögnek! a köszönetnyilvánítás formulája úgyszintén igen jellemző a népek gondolkozásmódjára, szokásaira, hagyományaira. „Köszönöm“ jelentéssel az angol a thank you vagy thanks, a német a danke vagy besten Dank szókat mondja. Ezek a „gondol" jelentésű szóra utalnak, tehát a köszönetmondás azt jelenti, hogy „hálás szívvel gondolok az ön jóságára". A francia merei a latin merces „jutalom, díj" szóból ered és körülbelül azt jelentette valaha, hogy „az ön szívességének nem marad el a jutalma". A román mulţumesc őse a la multi anni „hosszú életet" . Végezetül még egy udvariasság kérdés: Melyik nyelven beszéljünk mikor a véletlen más anyanyelvű emberrel hoz össze? A válasz erre csak egy lehet: azon a nyelven, amely társalgópartnerünknek a legmegfelelőbb, lehetőleg annak anyanyelvén. Ne kényszerítsünk senkit, ha csak egy mód van rá, hogy kínlódva törje a mi nyelvünket, mikor azt mi is megtehetjük az övével. Egyébként az idegen nyelvek tanulásának gazdasági, tudományos, művészeti és turisztikai jelentősége mellett van egy udvariassági eleme is. Ezzel is kimutatjuk a más népek iránti tiszteletünket, megbecsülésünket. Mindig kell, hogy legyen időnk egy jó napot, egy kérem szépen, egy köszönöm kimondására. A modern emberre végső soron nem a sértő közömbösség, a faragatlanság, hanem az igaz emberség jellemző. Nyilvánuljon ez meg nyelvében is. BALÁZS LÁSZLÓ pÄonUalcHaU isLS-í&ö’i’űiS’&fóiFtGklc Tevékenységi naptár Egy matematika kör tapasztalataiból gyémánya van. Két, 15—20 létszámú csoporttal működik, külön az V—VI és VII —Vili osztályosok számára. Saját szabályzata van, melynek tiszteletben tartása minden tag számára kötelező. Évi munkatervének összeállításakor jól meghatározott oktató-nevelői célokat tartunk szem előtt. E mind elméleti, mind pedig gyakorlati kérdéseket. Az V—VI osztályosok csoportjában matematikai játékokkal és érdekességekkel foglalkoztunk, a másikban pedig érdekes bizonyításokkal, az űrrepülés és matematika történetével, felhasználva a létező diafilmeket is. Elért eredményeinket bizonyítja azon tanulóink neveinek gyakori szereplése a matematiaki folyóiratban, akiknek sikerült Az iskolákban folyó pionírtevékenységben jelentős szerepet játszanak a pionír-körök, amelyek hozzájárulnak a tanulók tudományostechnikai ismereteinek elmélyítéséhez, gyakorlati készségek kialakításához és segítséget jelentenek a szakmai tájékozódásban. A lövétei általános iskola matematika körének tapasztalata meggyőzően bizonyítja, hogy a tevékenység ezen a területen is lehet vonzó, érdekes. Matematika körünknek már öt éves hamegoldaniuk a megjelent feladatokat, valamint a matematikai versenyeken való részvételünk. A gyakorlati tevékenység megszervezésénél felhasználtuk a létező eszközöket, melyeknek számát évrőlévre gyarapítják a gyerekek készítette tárgyakkal. így, egy 36 mértani képletet tartalmazó elektromos táblázatot, egy elektromos szorzótáblát területmérő eszközömunkaterv tartalmaz két, mértani idomokat készítettek a tanulók. A kör tevékenységét egy 5 tagból álló közösség vezeti, melynek feladata a kör faliújságján megjelenő matematikai feladatok kidolgozása is. Ez a havonkénti rendezvény nagyszámú tanulót mozgósít, akik közül a legjobbakat jutalmazzák. Az iskolánkban működő matematikai kör nagy segítséget jelent az oktató-nevelő munkánkban. BERSZÁN LAJOS tanár, Lövéte TÉSI ÖRÖMÖK 3 A Csíkszeredai Pionírház még mindig nincsen új köntösben Az utóbbi években többször szóba került a Csíkszeredai Pionírház új köntösbe öltöztetése. Persze nem mindig az új köntös hiányozott. . . Azok, akik valóban szívügynek tekintették és tekintik a Pionírház egész munkáját, jól tudják, hogy nemcsak az új köntösről van szó. Éppen ezért, felmérve az objektív, valóban reális helyzetet, arra az elhatározásra jutottak, hogy új emberekkel kell felfrissíteni a régieket, s új tevékenységgel kell megtelíteni a régi formát. Nem sorolhatjuk fel az ősszel felfrissült Pionírház minden egyes tanerőjének nevét, csupán egyetlen személy nevét említjük meg, akinek az eddigi tevékenysége biztosíték arra, hogy az 1969 1970-es évben megkezdett munka jó úton fog haladni. Beder Tibor tanárról van szó, a köröndi líceum volt igazgatójáról, az ország legszebb eredményeket elért természetjárók körének vezetőjéről, aki vállalta azt a nehéz szerepet, hogy a „sírból is visszahozza" ennek a háznak a hírnevét. Csak egy pár adatot: az egész katedrával működő tannők száma a múlt évhez viszonyítva csaknem megkétszereződött. A betanító tanárok száma is jelentősen emelkedett, s ami legfontosabb, mindannyiuknak a munkalendülete eddig nem ismert szintre ugrott fel. Ezzel párhuzamosan nőtt a körökbejáró tanulók száma is. A fenti tény maga után vonta, számos új kör beindítását ebben az iskolai évben, amelyek között elsősorban a technikai-tudományos jellegűeket szeretném hangsúlyozni: fotókör 8 csoporttal, rádiókör két csoporttal, rakétakör, filmezőkör. Ezek mellett még létezik etnográfikusfolklór kör (9 csoporttal), rajz és festészet, kő- és fafaragó kör, kézimunka és természetbarátok köre; vagy az új sportkörök — turisztika, műkorcsolya és a síkör. Csupán dicsérni lehet az új körök jellegének meghatározásáért és bővítéséért a pionírház egész munkaközösségét. Több mint 600—700 állandó látogató tanuló úgy érzi, hogy minden órára el kell jönnie. Az a tény, hogy naponta több mint 60 —70 tanuló keresi fel a Pionírházat, s próbál valamivel foglalkozni, felveti azt a kérdést, hogy mivel is foglalkoznak a közvezetők ebben az időben? Egy néhány kör látogatása meggyőzött arról, hogy a megkezdett munka jól megy: a rádiókörön résztvevők a Morse-jeleket tanulták Kádár Mózes vezetésével, a kis fotósok Fodor Sándor tanár irányításával a városról készült legszebb felvételeket igyekeztek előhívni, a folklórkör tagjai Beder Rozália tanárnő vezetésével irodalmi és általános műveltségi ismereteiket szélesítették, megkezdték a környék folklóranyagának összegyűjtését. A beindult közi munka véleményem szerint tehát jó úton halad. Igaz, hogy sok minden mehetne jobban is, de ehhez elsősorban elegendő szemléltető anyagra és sok technikai felszerelésre lenne szükségük, s nem utolsó sorban megfelelő körülményekre, ahol összes elképzeléseiket valóra válthatnák a közvezetők. Kétségtelen, hogy az ősz óta „új szelek fújtak" az anyagi körülmények felfrissítése irányából is. Több mindent szereztek be, s vásároltak, s ami szintén lényeges, nagyobb összeget biztosítottak jövő évi pénzügyi tervükben a ház anyagi alapjának bővítésére. Igaz, hogy még ezzel sem lesz minden megoldva, de talán a megyei és városi néptanács illetékes osztályai menetközben sokat fognak még tenni a Csíkszeredai Pionírház anyagi helyzetének javításáért, hogy végre felvehesse a versenyt, minden téren, az ország legjobb pionírházaival. Persze itt sem maga a versengés a fontos, hanem az, hogy a csíki tanulók is jól felkészült, sokoldalú, képzett emberekké válljanak, akik megállhatják majd helyüket bárhol az országban, hiszen felkészülésükben itt is ugyanazt kapták meg, amit az ország bármely más városában tanuló ifjak. Ehhez azonban valóban fontos lenne az hogy minél előbb változtassunk a ,,köntös"-ön is. BARTHA ZOLTÁN UTAZZ VELÜNK! A székelykeresztúri Líceum VI. osztályának osztaga fogalmazási versenyt tartott „Képzeletbeli utazás Afrikában, a Viktória-tóig“ témával. A legsikerültebbeket felolvassák, térképen követik az utat, és képeslapokkal illusztrálják a képzeletbeli kiránduláson látottakat. ★ VENDÉGSZEREPLÉS. A felsősófalvi iskola pionírjai ebben az iskolai évben már háromszor léptek színre más községek közönsége előtt, énekkel, tánccal, zenével szórakoztatva a pionírokat és felnőtteket. Yz A TUDOMÁNY MÁRTÍRJAI témával tart versenyt a 11. évharmadban a siménfalvi általános iskola egysége, amire szorgalmasan készülnek a pionírok. ★ Í1 AZ ALKÉSZÜLŐDÉS. A Megyei Pionírtanácshoz naponta érkező levelekből kitűnik, hogy pionírjaink megyeszerte lelkiismeretesen készülnek a nemsokára sorra kerülő színjátszó fesztiválra.