Hargita, 1970. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-14 / 9. szám

HARGITA Téli alkonyat a Tolvajos-tetőn (NAGY P. ZOLTÁN felvétele) Hiányosságok kapcsán a tennivalókról (Folytatás az 1. oldalról) nősen a Csíkszentmihályhoz tarto­zó falvakban tapasztaltam ezt, ahol a havira tervszerűsített nagy­gyűléseket negyedévesekre kerekí­tették. A néptanácsok tömegkapcsola­­tainak, elmélyítése szempontjából nagy szerep hárul az állandó bi­zottságokra. Csíkszentmihályon csak augusztus elseje után öltött szervezettebb formát e bizottságok munkája, az eredmény azonban, különösen a községközpontban, alig észlelhető. Mindössze a néptanácsi munka néhány vonatkozására tértem­­ ki. Többnyire a hiányosságokra szorít­koztam, hogy ezzel is felhívjam fi­gyelmüket a tennivalókra. Mindez nem jelenti, hogy jónéhány vonat­kozásban ne értek volna el figye­lemre méltó eredményeket. Ele­gendő, ha Gyimesfelsőlok villamo­sítására vagy az ajnádi és lóvé­szi hazafias munkálatokra utalok. A községi pártbizottságok irányí­tójával és segítségével az elmúlt év vége felé javulás állt be a két néptanács munkastílusában is, változatosabbá tették munkamód­szereiket. Egyszóval, határozott lé­péseket tettek az egész néptanácsi munka gyökeres jobbátétele érde­kében­. Zuzmara-függöny és hótakaró (Folytatás az­­ oldalról) A nyers erő, az ököljog dia­dalmaskodik a gyengébb fe­lett. Szégyenteljes dolog. És hadd hallják meg minda­zok, akiket illet , miképpen vélekedünk viselkedésükről! A gyengébbet bántalmazni embertelenség, mert ilyenkor elszabadult indulatok dúlnak, s a tettest az sem mentheti, ha az ész jótékony hatását alkohol bénította meg. A megtorlásból ítélve úgy tűnik, mintha min­dig a gyengébb, a feleség volna a hibás. A farkas és a bárány meséje ez. Ha az erő­viszonyok megváltoznának, sok férj részegeskedése, családjá­val szembeni felelőtlensége bi­zonyára nem maradna büntet­lenül. Az egyoldalú büntetés ellen a bántalmazott férjek nem tiltakoznának? A XX. szá­zad utolsó felében járunk; ko­runkban, emberek közösségé­ben egyéni bíráskodásnak, íté­letvégrehajtásnak helye nin­csen ! A gyengébb bántalmazást világszerte gyávaságnak tekin­tik, a nő bántalmazása pedig olyan vétség, melyért egykor a bántalmazó férfi vérével fize­tett. FALUSI CSENDÉLET A feleséget testileg bántal­mazni műveletlenség. Tévedés ne essen, a műveletlenség szó nem az elvégzett iskolai évek számát fejezi ki, mert ha így volna, nem léteznének asszony­verő „diplomások", s nem len­nének feleségüket egy életen át megbecsülő „csak“ elemi is­kolát végzett emberek. A mű­veltség feltételezi azt, hogy in­dulatainkat korlátok közé szo­rítsuk, embertársainkhoz, s kü­lönösen élettársunkhoz ember­séggel viszonyuljunk. A művelt­ség mind a lelki, mind a testi durvaságot kizárja. Napjaink művelt emberétől azt is elvárjuk, hogy helyesen ítélje meg a nő helyzetét szo­cialista társadalmunkban. Lás­sa be azt, amit egyre többen beismernek: a férj feleségének nem „ura és parancsolója", hanem élettársa, a nő pedig nem alárendelt, hanem valóban „feleség", aki az anyaság és háztartási gondok mellett a tár­sadalmi tevékenységben is részt vesz, termel és küzd a család anyagi alapjának biztosításáért. És miért tűrik sorsukat a tes­­tileg-lelkileg megalázott asszo­nyok? Lehetnek, akik még min­dig a múltbeli káros szemlélet béklyóiban bukdácsolnak, ön­álló keresettel nem rendelkezvén valóban eltartottaknak érzik magukat, s eszükbe sem jut há­ziasszonyi teendőik ellenértékét felmérni. Legtöbbször azonban az anyai szeretet nagyszerű megnyilvánulásáról van szó: tűrik sorsukat, nehogy a válás­nak a gyermekek lássák kárát. Sokan éppen ezzel a nagy sze­retettel élnek vissza! Ki tudja, nem bizonyul-e majd az anya áldozata hiábavalónak? Milyen lesz az ember, aki gyermekko­rát, ifjúságát ilyen környezet­ben töltötte el? Családi ügy? Nem! Az embertelenség, művelet­lenség összeférhetetlen szocia­lista szemléletünkkel. Közügy! -------------­ Ill III iil­li... ­nyaggazdálkodás , az építkezéseknél (Folytatás az 1. oldalról) telések, de sajnos ezideig nem konkretizálódtak. Egyes szakembe­rek szerint a tervezők nem egy esetben túlzottan „óvatosak”, s innen ered a túlméretezési ten­dencia. Ez a jelenség főleg az el­lenállási­ szerkezetek terveinél ész­lelhető. A típus­tervek és a ter­vek ismételt használása pedig, a tervező felületes munkavégzése miatt, nem mindig járt a kívánt eredménnyel. Heim elvtársnő arról is tájékoz­tatott, hogy esetenként a típus­méretek beszerzésével is akadtak problémák (hosszabb vasbeton osz­lopok stb.), ami szintén hátrányos a fémfogyasztás szempontjából. Fülöp Zoltán, a vállalat főmér­nöke elismeri, hogy az építkezések terén számos, lehetőség kínálkozik még a fémfogyasztás csökkenté­sére. A járandó utat a tervezés tökéletesítésében látja. A túlmére­tezés — véleménye szerint — el­sősorban a­­ fémasztalos-szerkeze­­tek esetében érvényes. A tervezők­nek sokkal határozottabban kelle­ne törekedni a fém-helyettesítő anyagok használatára. A főmérnök elvtárs elmondta, hogy vállalati szinten is többet tehetnének, de a már említett szakember­hiány e téren nehézséget okoz. Jelenleg a Helyi Közigazgatási Állami Bi­zottság tematikája alapján készí­tenek egy tanulmányt, a fémspor­­lás tartalékairól és remélik, hogy újabb módozatait találják meg a takarékosságnak. De, hogy törek­véseiket siker koronázza, ahhoz mélyrehatóbb elemzésekre, felmé­résekre van szükség, ez pedig fel­tételezi a tervfeladatok idejében történő véglegesítését. Íme a fémfogyasztás néhány fontosabb problémája az építke­zéseknél. E vázlatos felmérésből is kiderül, hogy lehetőségek van­nak, de nem minden esetben si­került értékesíteni ezeket. A nyelvi udvariasság A következőkben a nyelvi udva­riasság, azaz az udvariasság nyel­vének néhány mozzanatát szeret­nék ismertetni, mindenekelőtt a nyelvi változatosság bemutatása céljából, de ha valaki saját szá­mára hasznosítható tanulságokat is kiolvas a sorok közül, annál jobb. Kezdjük talán a KÖSZÖNÉSSEL. Lényegtelen eltérésekkel a jó reg­gelt, jó napot, jó estét, jó éjszakát megtalálható minden nép nyelv­­használatában (az angol ezek kö­zül nem mondja a jó napot kifeje­zést — a reggelt kinyújtja délig délután pedig jó délutánt kíván —, a japán csak annyit mond: reggel van, este van stb., a kínai, reggeli béke, esti béke). A jó sze­rencsét köszöntés (román noroc, noroc bun!) a bányászok nyelvé­ből hatolt be a köznyelvbe. Az an­gol hello (eredeti jelentése: „légy ép, egészséges"), az amerikai hi (ejtsd hát), a francia salut (jelent „szabadulást” is), a román salut, salutare csak jó ismerősök között használható, a magyar üdvözle­tem­ csak arra szolgál, hogy elke­rüljünk vele más köszönésformákat. Igen szép köszöntés a közelkeleti népeknél a béke veled! Igen szűk használata van, csak az osztrák-német, magyar és ro­mán nyelvterületre korlátozódik a kezét csókolom. Bár évtizedekig folyt ellene a küzdelem, úgy tűnik, nem lehet kiküszöbölni. A tegező viszonyban lévő személyek szer­vusz köszöntése a latin servus ,,rabszolga", illetve az újabb és hosszabb servus humillimus „leg­­alázatosabb szolgája'' formulára vezethető vissza. A magyartól el­térően, ahol a szervusznak többes­számú alakja van, a szervusztok, a románban csak a servus hasz­nálható. A BEMUTATKOZÁS szabályai általában mindenütt azonosak. Azt mondjuk: Engedje meg, hogy be­mutatkozzam. XY vagyok. Az angol képes ilyen esetben megkérdezni, ha hölggyel van dolga és az nem mondta volna, vajon Miss „kisasz­­szony", vagy Mistress (ejtsd misszíz) - e az illető, hogy a továbbiak­ban ehhez tarthassa magát. Az orosz az új ismerős atyai nevét kérdezi meg, mert enélkül nem le­hetséges udvarias társalgás. (Az elvtárs, a polgártárs csak a hiva­talos érintkezésben használható). Pável Vasziljevics Ivanovot például a társalgásban Pável Vasziljevics­­nek szólítják. A nyelvek különböznek a szemé­lyes névmás és az UDVARIASSÁG! NÉVMÁSOK használatában és az ezekkel összefüggő igealakok meg­választásában is. Az angol az „én"-t mindig nagy betűvel írja, így: / (ejtsd át). A „te” jelentésű névmás kiveszett a modern angol nyelvből, ott az egyes és többes számú második személy You, és ezt mindenki úgy érti, hogy akarja. A francia igen ritkán tegez, még a legjobb barátok is „ön”-t (vous) mondanak egymásnak; hiába pró­bálták a francia forradalom ide­jén kötelezővé tenni a tegezést és a citoyen „polgártárs” megszólí­tást, a franciákat nem lehetett le­szoktatni az „önözésről" és a Monsieur, Madame és Madmoisel­­le használatáról. Nagy nehézséget okoz az ide­gen nyelvet tanulónak, hogy bizo­nyos udvariassági formák tekinte­tében a nyelvek eléggé különböz­nek. A románban a tegező tu mel­lett megvan a dumneata és a dumneavoastră is, de ezeknek a magyar te, maga és ön nem pon­tos megfelelőik. A dumneata igen gyakori a románban; egyidős, de főleg fiatalabb személyeknek mondják. Nincs meg benne a ma­gyar maga eléggé durva színezete. A dumneavoastră ugyancsak gya­koribb a magyar ön­nél, és nin­csen benne az ön mesterkéltsége, erőltetettsége. A magyar nyelvkö­zösség tagjai ezért igyekeznek va­lahogy elkerülni a maga és ön használatát. Szükség esetén oda­teszik az egyes szám harmadik személyű ige mellé az illető nevét, foglalkozását, címét: Hogy aludt, Sárika? örülök, hogy látom, Pista bácsi, jó, hogy jön, tanár úr. Az „önözés” a románban, orosz­ban, franciában, angolban, többes szám második személyű igét igé­nyel, a németben többes szám harmadik személyű, a magyarban pedig egyes szám harmadik sze­mélyű igét. A TÁRSADALMI HELYZET nagy mértékben rányomja bélyegét az udvariasság nyelvére. A japán nyelvben három „én” jelentésű személyes névmás van. Az egyiket csak a császár használhatja, a második egyenlő felek között hasz­nálatos, a harmadik igere alázatos, jelentése kb. „én, az én szolgája". A maláj nyelvben „én" jelentésben a sahaya vagy patok „rabszolga" szó használatos egy előkelő sze­mélyiség megszólításakor. Egyen­rangúak egymást a teán „társ" szóval szólítják meg. — Már a múlté nálunk a tekintetes, nagysá­gos, méltóságos, kegyelmes cím csak gúnyosan mondjuk: méltóz­­tassék, kegyeskedjék, ezzel szem­ben egy cseppet sem veszített ere­jéből a kissé hivatalos szívesked­jék és a köznyelvi tessék. Ez utób­bi tetszik alakja, úgy látszik, ural­­ja az udvarias nyelvhasználat bi­zonyos területeit. Ha a tetszik tud­ni vagy a Tetszett látni az új da­rabot? és a Hová tetszik menni, Matild néni? formák „normálisnak tűnhetnek, korántsem lehet annak nevezni a Beteg tetszik lenni? Hol tetszett megütni magát? stb. ne­vetséges alakokat. Nem is csoda, ha ilyenkor a megkérdezett egyál­talán nem udvariasan válaszol: tetszik az ördögnek! a köszönetnyilvánítás for­mulája úgyszintén igen jellemző a népek gondolkozásmódjára, szo­kásaira, hagyományaira. „Köszö­nöm“ jelentéssel az angol a thank you vagy thanks, a német a danke vagy besten Dank szókat mondja. Ezek a „gondol" jelenté­sű szóra utalnak, tehát a köszönet­mondás azt jelenti, hogy „hálás szívvel gondolok az ön jóságára". A­ francia merei a latin merces „jutalom, díj" szóból ered és kö­rülbelül azt jelentette valaha, hogy „az ön szívességének nem marad el a jutalma". A román mulţumesc őse a la multi anni „hosszú éle­tet" . Végezetül még egy udvariasság kérdés: Melyik nyelven beszéljünk mikor a véletlen más anyanyelvű emberrel hoz össze? A válasz erre csak egy lehet: azon a nyelven, amely társalgópartn­erünknek a legmegfelelőbb, lehetőleg annak anyanyelvén. Ne kényszerítsünk senkit, ha csak egy mód van rá, hogy kínlódva törje a mi nyelvün­ket, mikor azt mi is megtehetjük az övével. Egyébként az idegen nyel­vek tanulásának gazdasági, tu­dományos, művészeti és turisztikai jelentősége mellett van egy udva­riassági eleme is. Ezzel is kimu­tatjuk a más népek iránti tisztele­tünket, megbecsülésünket. Mindig kell, hogy legyen időnk egy jó napot, egy kérem szépen, egy kö­szönöm kimondására. A modern emberre végső soron nem a sértő közömbösség, a faragatlanság, ha­nem az igaz emberség jellemző. Nyilvánuljon ez meg nyelvében is. BALÁZS LÁSZLÓ pÄonUalcHaU isLS-í&ö’i’űiS’&fóiFtGklc Tevékenységi naptár Egy matematika kör tapasztalataiból gyémánya van. Két, 15—20 létszámú cso­porttal működik, kü­lön az V—VI és VII —Vili osztályosok szá­mára. Saját szabály­zata van, melynek tiszteletben tartása minden tag számára kötelező. Évi munka­tervének összeállítása­kor jól meghatározott oktató-nevelői célokat tartunk szem előtt. E mind elméleti, mind pedig gyakorlati kér­déseket. Az V—VI osztályo­sok csoportjában ma­tematikai játékokkal és érdekességekkel foglalkoztunk, a má­sikban pedig érdekes bizonyításokkal, az űr­repülés és matemati­ka történetével, fel­használva a létező diafilmeket is. Elért eredményein­ket bizonyítja azon tanulóink neveinek gyakori szereplése a matematiaki folyóirat­ban, akiknek sikerült Az iskolákban fo­lyó pionírtevékeny­ségben jelentős sze­repet játszanak a pi­onír-körök, amelyek hozzájárulnak a ta­nulók tudományos­technikai ismeretei­nek elmélyítéséhez, gyakorlati készségek kialakításához és se­gítséget jelentenek a szakmai tájékozódás­ban. A lövétei általános iskola matematika kö­rének tapasztalata meggyőzően bizonyít­ja, hogy a tevékeny­ség ezen a területen is lehet vonzó, érde­kes. Matematika körünk­nek már öt éves ha­megoldaniuk a meg­jelent feladatokat, valamint a matemati­kai versenyeken való részvételünk. A gyakorlati tevé­kenység megszervezé­sénél felhasználtuk a létező eszközöket, me­lyeknek számát évről­­évre gyarapítják a gyerekek készítette tárgyakkal. így, egy 36 mértani képletet tartalmazó elektromos táblázatot, egy elek­tromos szorzótáblát terület­mérő eszközö­munkaterv tartalmaz két, mértani idomokat készítettek a tanulók. A kör tevékenységét egy 5 tagból álló kö­zösség vezeti, mely­nek feladata a kör faliújságján megjele­nő matematikai fela­datok kidolgozása is. Ez a havonkénti ren­dezvény nagyszámú tanulót mozgósít, akik közül a legjobbakat jutalmazzák. Az isko­lánkban működő ma­tematikai kör nagy se­gítséget jelent az ok­tató-nevelő munkánk­ban. BERSZÁN LAJOS tanár, Lövéte TÉSI ÖRÖMÖK 3 A Csíkszeredai Pionírház még mindig nincsen új köntösben Az utóbbi években többször szóba került a Csíkszeredai Pionír­ház új köntösbe öltöztetése. Per­sze nem mindig az új köntös hi­ányozott. . . Azok, akik valóban szívügynek tekintették és tekintik a Pionírház egész munkáját, jól tudják, hogy nemcsak az új kön­tösről van szó. Éppen ezért, felmérve az objek­tív, valóban reális helyzetet, arra az elhatározásra jutottak, hogy új emberekkel kell felfrissíteni a ré­gieket, s új tevékenységgel kell megtelíteni a régi formát. Nem sorolhatjuk fel az ősszel felfrissült Pionírház minden egyes tanerőjének nevét, csupán egyet­len személy nevét említjük meg, akinek az eddigi tevékenysége biztosíték arra, hogy az 1969 1970-es évben megkezdett munka jó úton fog haladni. Beder Tibor tanárról van szó, a köröndi líceum volt igazgatójáról, az ország leg­szebb eredményeket elért termé­szetjárók körének vezetőjéről, aki vállal­­­ta azt a nehéz szerepet, hogy a „sírból is visszahozza" en­nek a háznak a hírnevét. Csak egy pár adatot: az egész katedrával működő tannők száma a múlt évhez viszonyítva csaknem megkétszereződött. A betanító ta­nárok száma is jelentősen emel­kedett, s ami legfontosabb, mind­­annyiuknak a munkalendülete ed­dig nem ismert szintre ugrott fel. Ezzel párhuzamosan nőtt a körök­­bejáró tanulók száma is. A fenti tény maga után vonta, számos új kör beindítását ebben az iskolai évben, amelyek között elsősorban a technikai-tudományos jellegűe­ket szeretném hangsúlyozni: fotó­kör 8 csoporttal, rádiókör két cso­porttal, rakétakör, filmezőkör. Ezek mellett még létezik etnográfikus­­folklór kör (9 csoporttal), rajz és festészet, kő- és fafaragó kör, ké­zimunka és természetbarátok köre; vagy az új sportkörök — turisztika, műkorcsolya és a sí­kör. Csupán dicsérni lehet az új körök jellegé­nek meghatározásáért és bővíté­séért a pionírház egész munkakö­zösségét. Több mint 600—700 állandó lá­togató tanuló úgy érzi, hogy min­den órára el kell jönnie. Az a tény, hogy naponta több mint 60 —70 tanuló keresi fel a Pionírhá­­zat, s próbál valamivel foglalkozni, felveti azt a kérdést, hogy mivel is foglalkoznak a közvezetők ebben az időben? Egy néhány kör látogatása meg­győzött arról, hogy a megkezdett munka jól megy: a rádiókörön résztvevők a Morse-jeleket tanul­ták Kádár Mózes vezetésével, a kis fotósok Fodor Sándor tanár irá­nyításával a városról készült leg­szebb felvételeket igyekeztek elő­hívni, a folklór­kör tagjai Beder Rozália tanárnő vezetésével iro­dalmi és általános műveltségi is­mereteiket szélesítették, meg­kezd­ték a környék folklóranyagának összegyűjtését. A beindult közi munka vélemé­nyem szerint tehát jó úton halad. Igaz, hogy sok minden mehetne jobban is, de ehhez elsősorban elegendő szemléltető anyagra és sok technikai felszerelésre lenne szükségük, s nem utolsó sorban megfelelő körülményekre, ahol összes elképzeléseiket valóra vált­hatnák a közvezetők. Kétségtelen, hogy az ősz óta „új szelek fújtak" az anyagi kö­rülmények felfrissítése irányából is. Több mindent szereztek be, s vásároltak, s ami szintén lényeges, nagyobb összeget biztosítottak jö­vő évi pénzügyi tervükben a ház anyagi alapjának bővítésére. Igaz, hogy még ezzel sem lesz minden megoldva, de talán a megyei és városi néptanács illetékes osztá­lyai menetközben sokat fognak még tenni a Csíkszeredai Pionírház a­­nyagi helyzetének javításáért, hogy végre felvehesse a versenyt, min­den téren, az ország legjobb pio­nírházaival. Persze itt sem maga a versengés a fontos, hanem az, hogy a csíki tanulók is jól felké­szült, sokoldalú, képzett emberek­ké válljanak, akik megállhatják majd helyüket bárhol az ország­ban, hiszen felkészülésükben itt is ugyanazt kapták meg, amit az ország bármely más városában tanuló ifjak. Ehhez azonban valóban fontos lenne az hogy minél előbb változ­tassunk a ,,köntös"-ön is. BARTHA ZOLTÁN UTAZZ VELÜNK! A székely­keresztúri Líceum VI. osztályá­nak osztaga fogalmazási ver­senyt tartott „Képzeletbeli uta­zás Afrikában, a Viktória-tóig“ témával. A legsikerültebbeket felolvassák, térképen követik az utat, és képeslapokkal illuszt­rálják a képzeletbeli kirándulá­son látottakat. ★ VENDÉGSZEREPLÉS. A fel­­sősófalvi iskola pionírjai ebben az iskolai évben már háromszor léptek színre más községek kö­zönsége előtt, énekkel, tánccal, zenével szórakoztatva a pioníro­kat és felnőtteket. Yz A TUDOMÁNY MÁRTÍRJAI témával tart versenyt a 11. év­harmadban a siménfalvi álta­lános iskola egysége, amire szor­galmasan készülnek a pionírok. ★ Í1 AZ AL­KÉSZÜLŐDÉS. A Megyei Pionírtanácshoz naponta érkező levelekből kitűnik, hogy pionírjaink megyeszerte lelkiis­meretesen készülnek a nemso­kára sorra kerülő színjátszó fesztiválra.

Next