Hargita, 1970. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1970-02-14 / 36. szám

HARGITA 3 • Egy Buenos Aires-i jósnő e­­gyik kliensnőjének „megjövendöl­te", hogy rövidesen jelentősebb pénzösszeg tulajdonosa lesz, Jós­lata hamarabb bevált, mint gon­dolta volna, ugyanis vendége elő­kotort táskájából egy pisztolyt és felszólította adja át pénzét. A jós­nő vagyona ugyan elúszott, szak­mai „sikere" azonban teljes volt... • A Serengeti-i (Tanzánia) re­­zervációban az utóbbi hónapok­ban érthetetlenül gyorsan csök­kenni kezdett a fiatal elefántok száma. Csupán egy hónap alatt 495 elefánt tűnt el. Az őrök vador­zókra gyanakodtak, s nemrégiben sikerült is elfogni 52-öt az „ere­deti" tolvajok közül. Az őrök véle­ménye szerint azonban nem sike­rült mindegyikük nyomára bukkan­­ ni.­ ­ Kiszámították, hogy egy tonna acél előállításához 6—300 köbmé­ter vízre van szükség. A fogyasz­tást a gépek állapota és a gyár­tásfolyamat szabja meg. Egy ton­na papír előállításához pedig 80— 1 000 köbméter víz szükséges. • Eredeti labdarúgó csapattal rendelkezik az angliai Tilworth vá­roska. Az együttes edzője a 66 éves Adeline Millet asszonyság, játékosai pedig 7 fia, három sógo­ra és egy unokája.­­A híres francia énekes, Tino Rossi, 25 éve gyűjti a hódolóitól kapott leveleket. Ma a gyűjtemé­nye mintegy 10 tonnát tesz ki.­­ A japán üzletekben új kon­­zervféleség jelent meg. A dobo­zokban virágot konzerválnak, a­­melyeket a felbontás után vízbe kell helyezni. „Nyugdíjas“ repülőgép-motor a termelésben A Szovjetunióban a repülőgép turbóreak­tor motorszerkezete miután hivatalosan is „nyugdíjba" megy, azaz kiselejtezik, meg­kezdi változatos pá­lyafutását a termelés különböző ágaiban. Ilyen (képünkön is látható) motorral el­látott szerkezetek tisz­títják például a szov­jetunióbeli repülőte­reken a kifutópályá­kat a jégtől és hótól. Ugyanígy használják fel azokat a vágták­nál is, ahol megtisz­títják a vasútvonala­kat és sorompókat. A Vilinsk-i hőerőmű építkezésén, az örök­birodalmában egy ilyen „aggregát" egy óra alatt 12 fő­álló munkabri-­l nyolc órai telje­sítményét nyújtja. Sok kolhozban és szovhozban az elevá­torokhoz csatolják, a „kiöregedett" repü­lőgépmotorokat, ame­lyek sikeresen fel­­használhatók oltásra olaj vagy gázforrások kitörése alkalmával is. Ezért jelentenek be jóelőre igényt a szov­jet termelés minden ágából a „nyugdíjas" repülőgépmotorokra. ii I BlllPi ‡*WI ' * ,... ■AL ' /%% ‚ ■ •••••t ■ •%$ .‚•†.' •a.X.'­.H Mai rejtvényünk VÍZSZINTES: 1) Japán város, a­­melyre 1945 augusztus 5-én ledob­ták az első atombombát, 9) Az a­­tommag egyik elemi részecskéje, 14) Sík és alakos felületek megmun­kálására szolgál, 15) Távközlési jel­fogók. 16) Kapzsiságáról híres frí­­giai király a görög mitológiában. 17) Hirtelen, gyorsan. 20) Metánhoz hasonló gáz. 21) Megmártom. 22) R.E. 23) Becsuk. 24) Számnév. 25) Kecskehang. 26) Fegyverrel mér­kőzik. 27) Kutyaház. 28) K.A.T. 29) Kettőzve: Észak-Afrikában élő pusz­tai vándorló. 30) Biblikus helység Izraelben. 31) Nagy tó Közép-Euró­­pában. 33) Romániai város. 34) An­­nak a legújabb szerkezetnek az el­nevezése, amely billentyűk lenyo­másával az emberi hangot tökélete­sen „előállítja“. 35) Az angliai Harwellben felállított első úszó­­medencés atomreaktor neve. 36) Igyekezetet tanúsít. 38) A G hang­nak egy félhanggal való felemelé­séből származó hang. 40) Szónok. 41) A serdülőkoron alul levő gye­rek. 43) I.A.Z. 45) Hazai légiforgal­mi társaság. 46) Piros, zöld. 48) I.E. 49) Párold! 50) Nitrogén régi neve. 51) Azonos nevű város Lengyel­­országban és Jugoszláviában. 53) Indulatszó. 54) A legjobb ital. 56) Seb — románul. 57) Váltót forgat, bankos műszóval. 60) Korszakáig. AZ ATOM 62) Protonok és ionok gyorsítására alkalmas berendezések egyik típusa. FÜGGŐLEGES: 2) Utánoz. 3) Re­pülőgépeknek és hajóknak „kitapo­­gatására“ szolgáló készülék (ék, f.). 4) Kikötőváros Algériában. 5) Nem­zetközi vészjel. 6) Határrag. 7) Nagyság. 8) .. .Péter történetíró a XVIII. században, fő műve a Me­tamorphosis Transsylvanae. 9) Hí­res bécsi stadion neve. 10) Nagy­szerű. 11) Nehézfém. 12) T.É.S. 13) Agyagból vagy porcelánból készült tojás, vagy kagyló alakú csőrös fu­vola. 16) Nehéz elektron. 18) Az ilyen hír házasságról tudósít, gö­rög eredetű szóval. 19) Az USA atombombakisérleteinek fő területe. 21) Bikaviadalok főszereplője. 24)­­Lassan elpusztulok 26) Nagy tele­pülés­­lakója. 28) Lomok.’ 29) Szov­jet­­film­színház, ismertebb filmjei: Pavlov, Luxustutajon. 30) Mohame­dán bíró. 31) Duna melletti tér Bu­dapesten. 32) Félig keltez! 33) Hu­moros. 34) Várj. 36) A fényenergia kvantuma. 37) Bírálat. 39) Lármá­zó. 42) Á.N. 44) Amerikai atomre­aktor neve. 46) Magánszám. 47) Ezt éveinek száma adja meg. 50) Né­­velős erődítmény. 52) Főúr Francia­­országban 1848 előtt. 54) Birka összefüggő betűi. 55) Z.O.Z. 58) Téli sport. 59) Húst köt a csonthoz. 61) Vés. MARK LAJOS MEGFEJTÉSEK: FEBRUAR 11 — Vizsz. 8) ... er­go sum. 17) Co­­gito... Függ. 5) Descartes. FEBRUAR 12 — Vizsz. 11) Edi­son. 17) Fonograf. Függ. 5) Izzólám­pa. 7) Telefon. A TV Sieti műsorterve FEBRUÁR 15 — VASÁRNAP 8.45 Vasárnapi matiné gyer­mekeknek és iskolásoknak 10.15 Faluműsor 11.35 Szimfonikus hangverseny 12.00 A haza védelmében 12.35 Magyar nyelvű adás 16.30 A sötét folyó — szovjet sorozatfilm 17.15 Vasárnapi magazin 19.00 Híradó 19.15 Máramarosi népdalok és táncok 19.30 Riport a vasút fejlődésé­ről a gőzmozdonytól a Diesel- és villamos moz­donyig 19.50 Szőlőfürt a napfényben játékfilm, főszerepben Sydney Poitier 22.00 Filmvarieté 22.15 Híradó 22.25 Sívilágbajnokság — Közvetítés a csehszlová­kiai Strbske Plesoból FEBRUÁR 16 — HÉTFŐ 18.00 Műszaki konzultáció 18.20 Ifjúsági adás 18.50 Zenei intermezzo 19.00 Híradó 19.30 Időszerű gazdasági kérdések 19.45 A kezdeményezők — Riport 20.15 Büszkeség és előítélet (III. — folytatásos film) 20.45 A metronóm és a krono­méter között — vetélkedő 22.00 Politikai szemle 22.10 Koreográfiai adás 22.20 Híradó Sívilágbajnokság filmről 22.35 Színpadi krónika FEBRUÁR 17 — KEDD 18.00 Gyermekvilág 18.30 Gazdasági krónika 19.00 Híradó 19.20 A kormánykerék mögött — autósoknak 19.30 Az atom, a nagy ismeret­len. Rakétahajtóanyagok 20.00 Reflektor 20.15 Riport: X-12 nem teljesí­tette küldetését 20.30 A szélhámosnő — játék­film, főszerepben Szil­­vássy Annamária Híradó 21.50 22.00 A világ körül: Vietnam DK 22.20 Ștefan Brabotescu, a nép művésze 22.40 Könnyűzene FEBRUÁR 18 — SZERDA 18.00 Aranykarkötő — pálya­­választási tanácsadó tanuló ifjúságnak 18.30 Szavalóest — tavalyi írószövetségi díjasok költeményeiből 19.00 Híradó 19.20 Mezőgazdasági újdon­­­­ságok 19.30 Régi slágerek új előadásban 19.50 Párbeszéd a szenve­délyről 20.25 Mindenki nevet, dalol és táncol — szovjet játékfilm 22.00 Híradó: sívilágbajnokság (részletek képmagnóról) 22.20 Jégkorong világbajnok­ság: C-csoport: Magyar­­ország­—Olaszország (képmagnó-felvétel Galacról) FEBRUÁR 19 — CSÜTÖRTÖK 17.30 Magyar nyelvű adás 18.05 Kaland a hegyekben­­— sorozatfilm 18.35 Nyelvészeti adás 19.00 Híradó 19.20 Erdélyi népdalok 19.30 Közelkép — Franyó Zoltán író Gyermekszáj — Fiacskám, ez a levél igen nehéz. Még tíz banis bélyeg kell rá! — Hát akkor még nehezebb lesz! — Na látod. Gyurka, már jobb színed van, mint egy hét­tel ezelőtt. S azért van ez, mert betartottad, amit az orvosságos üvegre írtam. — Igenis. — De mi is volt ráírva? — Az, doktor bácsi, hogy hűvös helyen tartandó. ★ — Anyuka ! Hogy nevezik azt az állomást, ahol annyit áll­tunk? — ülj nyugton! Nem látod, hogy olvasok? — Elég baj. Úgy emlékszem, hogy öcsike ott maradt le a vonatról. — Tanuljátok meg gyerekek, hogy jobb adni, mint kapni. — Az én bátyám mindig így tesz. — Az nagyszerű. Na és ki­csoda a te bátyád? — Bokszoló. — Apuka, miért szalad az a sok bácsi? — Fiacskám, aki előbb cél­ mm® hoz ér, díjat kap. — Na és akkor miért szalad a többi? ★ — Jaj, te Pistás Miért nem mosakodsz meg rendesen? Ha rád nézek, meg tudom monda­ni mit ettél ma reggelire. — Na, tessék mondani, mit? — Tojást. — Hogyisner. Azt tegnap reggel ettem t SZÓKINCSÜNK EREDETE (II.) Ősi finnugor és ugor eredetű szavaink mellett szókészletünk má­sik nagy csoportját a különböző származású és korú jövevénysza­vak alkotják. Mivel a magyarság történelme folyamán mindig érint­kezett idegen népekkel, a tőlük megismert új gazdasági, társadal­mi és műveltségi fogalmakkal, té­nyezőkkel együtt nyelvünkbe na­gyon sok kölcsönszó került, így például a honfoglalás előtti kor­ban vándorló őseink a törökökkel való szoros, bensőséges kapcsola­tuk során kb. 300 olyan török jö­vevényszót vettek át, amelyek az életnek szinte összes ágaira kiter­jednek, zömük azonban főleg az állattenyésztésre (bika, ökör, bor­jú, kos, disznó, kecske, tyúk, gyap­jú, sajt, túró stb.) és a földműve­lésre (búza, árpa, eke, gyümölcs, alma, szőlő, bor, kender, őröl stb.) vonatkozik. A honfoglalás után pedig a szlávokkal való együttélés és szom­szédság hosszú évszázadai alatt félezernél több szláv eredetű köz­nyelvi szó szaporítja nyelvünk szó­készletét. Ezek közül legjelentőseb­bek a földműveléssel, állattenyész­téssel (gabona, rozs, zab, barázda, kasza, kapál, szalma, széna, pász­tor, jászol, bárány, birka, kakas stb.), a ház berendezésével és a mindennapi élettel (udvar, konyha, ablak, kályha, asztal, pohár, tá­nyér, villa, ebéd, vacsora, tészta, szalonna, zsír stb.), az állami és társadalmi élettel (megye, ispán, paraszt, pénz, perel stb.) meg egyéb fogalomkörökkel (család, ruházat, vallás) összefüggő szavak A középkorban, sőt egészen a XIX. század derekáig latin volt az egyház, az állami közigazgatás, a politika és a tudományok nyelve. Érthető tehát, hogy a magyarba folyton szüremlettek át latin ele­mek is (pl. templom, orgona, pápa, prédikál, iskola, tábla, ceruza, tin­ta, papíros stb.) és számottevően gazdagították nyelvünket. A németekkel a honfoglalás óta tartó szüntelen kapcsolat szintén mély nyomokat hagyott a magyar szókészletben. Német jövevénysza­vaink többnyire az ipar, a kereske­delem és a városi élet körébe tar­toznak: polgár, kohó, érc, selejt, cégér, cukor, perec, gyémánt, er­kély, márvány, tánc stb. Az eddig felsorolt legjelentéke­nyebb forrásokon kívül persze más nyelvekből ugyancsak kölcsönöz­tünk szavakat. Nyelvünk francia (tárgy, szekrény, kilincs), olasz, (piac, narancs, rizs), és más szók­kal is gazdagodott. Végül meg kell említeni, hogy az utóbbi időben a nagy társadalmi, technikai stb. átalakulásokkal sok olyan új, lényeges fogalmakat je­lölő idegen eredetű (nemzetközi) szó került a magyarba, melyek jobbára már meghonosodtak, pol­gárjogot szereztek szókészletünk­ben (atom, rádió, film, laborató­rium, stb.).­­ A kölcsönszavak igen tekintélyes hányada teljesen beleolvadt az eredeti, hagyomá­nyozott szókincsbe, s idegen vol­tuk feledésbe merült (búza, asz­tal, iskola stb.). A magyar nyelv mindig lépést tartott a társadalmi, gazdasági fejlődéssel, s ugyanakkor hangsú­lyozni kell, hogy szókincsünk állan­dó gyarapodásában nemcsak ré­gen, hanem ma is azoknak az ősi, tősgyökeres elemeknek van döntő szerepük, amelyeket még a finnu­gor korból örököltünk. KÓSA FERENC A televízió magyar nyelvű műsora VASÁRNAP 12:35—13:35 ■ Az ország acélútjain ■ Kri­terion — A nemzetiségi könyv­kiadó terveiről nyilatkoznak Domokos Géza, Bodor Pál és Cseke Gábor írók ■ Márama­rosi népzene ■ A marosvásár­helyi Művészeti Líceum diák­jainak folklórgyűjteményéből Könnyűzene, Kisfalusy Bá­lint énekel. CSÜTÖRTÖKÖN 17,30—18-IG: A tavasz küszöbén ■ Népda­lok Zoltán Aladár feldolgozá­sában, előadja Tóth Erzsébet ■ Lászlóffy Aladár és Hervay Gi­zella verseiből. 20.00 Reflektor 20,15 Színházi est 22.00 Híradó 22,10 1945 március 6—1970 március 6 22.45 Miranda Martino szólóestje FEBRUÁR 20 — PÉNTEK TV-iskola Gyermekvilág Gazdasági krónika Kívánsághangverseny: Népzene Híradó Reflektor Mit tudunk a tengerek­ről és az óceánokról? — tudományos műsor Bigámia — játékfilm Híradó Külpolitikai újdonságok FEBRUÁR 21 — SZOMBAT 17.00 Német nyelvű adás 18.05 A város kulcsa — vetél­kedő (Brassó és Maros­­vásárhely csapatai között) 19.00 Híradó 19.20 Reflektor 19.35 Enciklopédia 20.30 Egy óra Alfred Hitchock­­kal — Egy rendőr el­beszélése 21.20 Hanglemez-70 (intervizió) Az Erectrecord zenekar műsora 21,50 Híradó Si-világbajnokság — sí­ugrás. Közvetítés a csehszlová­kiai Strbske Plesoból A férfi kézilabda az 1970. évi világbajnokság küszöbén 22,45 Harry Belafonte műsora 17,00 18,00 18,30 18,50 19,00 19,20 19,30 20,45 22,20 22,30 ­­­ indent megdermesztő hosz­­szú tél és nagy hideg sza­kadt a vidékre. Hiába jött el a farsangi vidámságok ideje, az emberek nem a­­kartak házaikból kimoz­dulni. Vastag hasábfákat vettek a kemence tüzére s a tűz világának játéka mellett meghúzódva hallgatták, hogy a februári szél hogyan kínozza, csa­vargatja, siratja a fagytól meg­csontosodott óriásfenyőket. Az éj­szakát átaludni nem tudó vének ki-kileselkednek a gerendákból összeácsolt székely házikók kicsi ablakain és a farkasordító hideg éjszakában szokatlan, emberfor­májú, gyorsan mozgó árnyakat vél­tek felfedezni, mintha kutyafejűek lennének, olyanok, amilyenek már sok részt, veszedelmet zúdítottak a csíki községekre. De reggel hiába indultak el a csikorgó hóban, hogy hírt vigyenek szomszédaiknak, hí­veiket vénasszony beszédnek tar­tották. A szépviziek is hiába jelent­keztek, hogy elindulnak a gyimesi szorost vigyázó őrség és kémjárat felváltására, mert a csíkszentmi­­hályi Sándor János felcsíki alka­­pitány a rendkívüli fagyos időre, mint minden mozgást meggátló tényezőre hivatkozva, felmentette kötelezettségeik alól és hazaen­gedte őket. A szorosba kirendelt őrök is képtelennek tartották, hogy a lovak hasáig érő hóban vala­kiknek is kedvük támadna portyá­zásra és élelmük fogytán a váltás megérkezését tovább nem bírva, jó hírrel indultak haza: kelet felől minden csendes. Mégis ebben a nagy csendes­ségben 1694 február 13-án, haj­nalban, a Csikszentmihály felé ve­zető havas úton, az erdő alatt fe­kete pontocskákat pillantottak meg az emberek, gyorsan mozogtak, szaporodtak és hosszú sörényű lovakon ülő tatárokká változtak át. A falu is megmozdult és a baj, amelytől titokban tartottak, de amelynek bekövetkezését az utolsó pillanatig se akarták elhinni, be­következett. Kutyavonulás és ha­rangszó, felszálló füst, őrjöngő or­­ditozás és üvöltés adta tudtul, hogy nagy tatár csapat, prédára éhesen tört be mindent pusztítva, ami ma­ga elé került. Valószínű, hogy Görbepatakon át Lóvész felől ro­hantak le, mert elsőnek Csírőszent­­mihályt pusztítják és a tőle kelet­re eső Cibrefalvát földig lerom­bolják. Majd sorra következik Va­­csárcsi, Göröcsfalva, Szépvíz, Szent­­mihály, Borzsova és Delne. A fal­vakat elpusztították, az embere­ket válogatás nélkül öldökölték, vagy rabláncra fűzve fogságba hurcolták. Szépvízen ezer ember­ből csak heten menekültek meg a fogságtól és a haláltól. Mindez pedig hajnaltól délig tartott. Dél­ben éppen olyan gyorsasággal, a­­milyennel jöttek, el­­ is tűntek a tatárok. A „funesta- tragédia" hí­rére fegyvert­ fogtak a gyergyóiak és a csíkiak, tábort üttek, de való­színű újabb támadástól nem tart­va azon nyomban hazaszéledtek. S ekkor, február 15-én még na­gyobb tatársereg rohant rá Csík­ra, és Domokostól Pálfalváig, Som­lyóig és Taplócáig reggeltől estig újabb tíz falut felperzseltek és kifosztottak. Máig sem tudták pon­tosan megállapítani, hogy hány ember esett e gyászos esemény áldozatául. Egyes feljegyzések sze­rint hétezren, mások szerint tizen­kétezren jutottak nyomorúságos fogságba, akiket csak drága vált­ságdíjért engedtek szabadon. De megtörtént a csodával ha­táros nagyszerű esemény is. Amikor más semmit sem kaptak a kirabolt Felcsíkon a komolyabb ellenállásba nem ütköző tatárok, hogy telhetetlenségüket újabb zsákmánnyal elégítsék ki, elhatá­rozták a csíksomlyói kolostor meg­támadását, amelynek arany és ezüst ékszerei már rég nem hagy­ták nyugodni fantáziájukat. Ezért Mirza kán és fia összeszedték a szanaszét csatangoló csapataikat, hogy összpontosított erővel indul­janak elgondolásuk megvalósítá­sára. Somlyó tele volt menekültekkel, férfiakkal, asszonyokkal, gyerme­kekkel, diákokkal. Nizet Ferenc nevezetű belga származású szer­zetes felismerte a veszélyt és hoz­zákezdett az önvédelem megszer­vezéséhez. A szelíd tömegből harc­ra éhes hadsereget hozott létre. Mindenki megértette, hogy itt élet­ről vagy halálról van szó. Felfegyverkezett mindenki pus­kával, kötéllel, hasábfával, kinek mi jutott. Kissomlyó tövében szép rendben felálltak egy olyan hely­re, ahonnan messzi látszik a had. Elől a somlyói diákok, középen a férfiak és hátul a férfiaknak öltöz­tetett kucsmával leplezett asszo­nyok. És három szakállas ágyú. A toronyban egy vörös zászló. S az­tán zajt csapó dobosok élén a diákkal, a köröspataki Kálnoki Ádámmal, aki nagyon eltanulta a németektől a dobolást. Mirza kán elgondolkozva állott csapata élén. A ködös februári papon hiába kémlelte a váratla­­nul fellépő székely­ sereget.­­Csák egy nagy tömeget sejtető hadat látott somlyó oldalában és égtelen lármává formálódó éneket, harang­zúgást, dobszót hallott. A tapasz­talt, harcedzett Mirza kán, hogy mentse a bőrét és a zsákmányát, nem vállalta a bizonytalanságot és visszavonulást vezényelt, de a di­csőségtől megmárosodott fia szem­beszállt atyjával. Szakítottak. Az apa Gyimes felé véve útját zsák­mányával és rabjaival visszaindult Moldvába. A kán fiának sem volt bátorsága Somlyót megtámadni, hanem rö­vid tanácskozás után úgy döntött, hogy Somlyót kikerülve Alcsík felé indul. De már nem tudott csapatai fölött uralkodni. A csapat egy része Hosszúaszó felé vette az irányt, valószínű azért, hogy ki­rabolva Xantusz Keresztes király­bíró kastélyát átmenjen Csíkmena­­ságba. A másik része pedig a zsö­­gödi szoroson át Szentkirály felé tartott élükön a kán fiával. A zsögödi szorosban felfegyver­zett emberek állták el a tatárok útját. Hiába próbálták meg, nem tudták kikerülni őket. Véres öldök­lés kezdődött, amelynek a kán fia is áldozata lett. Az Olt jegén esett el, Lestyán Mátyás golyója terítette le. Hosszúaszóban is kemény küz­delemre került sor, amelyben Xán­­tusz Keresztes is életét vesztette, de meghátrálásra kényszerítette a tatárokat. A kezdeti sikereket kö­vető nagy kudarc gyors vissza­vonulásra késztette a tatárokat. Az idő telt és jött a felocsúdás. A rend lassan-lassan helyreállott. Azonban kevés volt azoknak a csa­ládoknak a száma, amelyből vala­ki ne sínylődött volna a tatár rab­ságban. S megindultak a könyör­­gő-kérő üzenetek a rabságból való kiváltásért. Mert ki lehetett váltani a rabokat, csak nagyon sok arany, forint és tallér kellett. És nagyon sok ajándék a különböző kategó­riájú közvetítőknek: singposztó és nyestbélés, ezüst gombok és róka­­mállal bélelt mente, ló és ezüstóra, díszes kantár és ötvösművű pohár. Vajmi kevés emlék őrzi e szo­morú napok emlékeit. Egy nép­monda tartja, hogy a tatárbetörés hírét a Pogányhavasról leszaladó csángó lány adta tudtul a veszély előtt álló embereknek. Egy másik néphagyomány, a volt Cibrefalva helyén lévő Zsombékoson egy el­süllyedt kápolna megmaradt nyo­mait véli látni, mely kápolna a tatárok elől odamenekültek terhé­től süllyedt volna el a benne lévők­­kel együtt. Fitód és Csíkszentlélek között, az út mellett van egy szerény em­lékoszlop. A nép Veresképnek vagy Véresképnek nevezi és állítólag a tatárok fölötti győzelem emlékére emelték volna. Hogy kik és mikor — ezt már nem tudjuk pontosan. A harmincas években egy lelkes turistacsoport megjelölte azt a he­lyet, ahol a hosszúaszói csata em­lékére emelt kápolna mohabelepte form­jai alig-alig körülsönglató­dztak. H­romszáz éves távlatból is az utolsó tatárbetörés emléke él a nép tu­datában. Csodálatos a nép emlé­kező tehetsége, az a mód, ahogyan nem hagyta feledésbe veszni tör­ténetének, múltjának kiemelkedő, sokszor sorsforduló eseményeit, akár keserűséget, akár nagypers­­pektívájú jövőket megnyitó örö­möket jelentenek azok. Ápolja a hagyományokat és íratlan törté­nelemmel oktatja, neveli gyerme­keit a dolgozó nép haladó hagyo­mányainak ápolására, szocialista jelenünk jobb megbecsülésére, az RKP politikájában körvonalazott jövőnk tudatosabb alakítására. ANTAL IMRE 1­2 UTOLSO— TITJERETÖBES MONTEVIDEÓtŐL— MEXIKÓIG ----------------------------------------------------------------------------- ---­ Nagyon valószínű, hogy ez a játék meglehetősen durva, sőt életveszélyes is volt. Ezen később azzal enyhítettek, hogy a közsé­gek csapatai külön játéktéren mérték össze tudásukat és a közsé­gek kapuit a játéktér két végén elhelyezett kapuk jelképezték. Ezt a játékot már inkább hasonlíthatjuk a mai rögbihez, (rugby), de egyben a labdarúgás közvetlen elődje is. Ebben a játékban már megszabták a játéktér és a kapuk méreteit, egy-egy csapat 10—15 játékosból állt. Az ellenfelek felálltak egymástól 10 méterre a játéktér közepén és a bíró bedobta közéjük a labdát. Akinek sikerült megkaparintania, az igyekezett az ellenfél játéko­sai között utat törni és kézzel-lábbal a másik kapu felé ker­gette a labdát. Ha az ellenfél csapatából valaki megtámadta, át­adta a labdát valamelyik csapattársának és folytatódott minden a kezdet szerint. Ekkor már megszabott ideig tartott a játék, és ter­mészetesen az a csapat győzött, amelyiknek a játékosai többször küldték ellenfelük kapujába a labdát. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez a játék már meg­ütötte a mai sportszerű játékfelfogást. Hogy ez mennyire nem így volt, bizonyítja: 1542-ben Erzsébet királynő rendeletet adott ki, amellyel London területéről kitiltotta a játékot (mai kifejezéssel: felfüggesztette a londoniak pályaválasztói jogát...) Időközben Olaszországban is divatossá vált egy, a fentiekhez hasonló labdajáték, sőt más európai országokban, elsősorban azok­ban, amelyekből többen utaztak külföldre, így például Francia­­országban is — ismertek labdajátékokat. Olaszországban — Firen­zében, Padovában és Livornoban például — nagyon divatos volt a calcio fiorentina (az olaszok a labdarúgást ma is calcio-nak ne­vezik), amelyet 2X27-es csapatok — 15 csatár, 5 fedezet, 4 elő­véd és 3 hátvéd — játszottak, 50X100 m-es pályán, egy nagy lab­dával. Itt is az ellenfél térfelének egy pontjára kellett eljuttatni a labdát. Ez a játék az olaszoknál valóságos nemzeti játéknak szá­mított és a nagyobb ünnepségek, fejedelmi lakodalmak műsoráról sem hiányzott. Labdarúgás, azaz foot­ball Angliában. . . és Franciaországban, Bretagne vidékén a XVIII. században.

Next