Hargita, 1970. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1970-02-25 / 45. szám
2 SZÁLLÓKÉPÍÍÍTELEPE (Folytatás az 1. oldalról) teli, hogy a szerelők is idejében eleget tegyeneka rájuk, háruló tennivalóknak. A CSÍKSZEREDAI szállodát nem véletlenül hagytuk a legvégére. A munkálatokat a brassói 5-ös számú tröszt Csíkszeredai építőcsoportja végzi. Figyelembe véve, hogy a szerződéskötés időpontja és az átadási határidő közötti időszak rövidebb, mint a hivatalosan megszabott kivitelezési időtartam, az építő csak 1971 második évharmadára vállalta a kivitelezést. A megrendelő ugyan ezzel nem értett egyet, de ez nem sokat változtat a helyzeten. A nyolc emeletes,200 férőhelyes szálloda építkezési-szerelési munkálatainak értéke 10,3 millió lej, s ebből 2 millió lejnyit az építő 1971-re ütemezett be. A kivitelezéssel jelenleg különösebb problémák nincsenek — az évi tervnek február 21- ig 4,6 százaléka valósult meg , de az illetékes szervek feladott lenne közös álláspontra jutni az átadást illetően. Csökönyös következetességgel megjelenik minden kedden. Ott virít, akárcsak valami diadalmi zászló, a hetipiac forgataga felett. Több méretben és változatban található, az esetleges vásárlási szándékkal közeledő ügyfelek anyagi helyzetének megfelelően. Balfelől díszmagyarba öltözött királyfi ébresztgeti a pipacsoknak álcázott rózsák közt alvó Csipkerózsikát, aki valószínűleg azért öltözött hermelin bundába hálóing helyett, mert százéves álmához túlságosan keménynek találta azt a márványlépcsőt, melyet ágy helyett választott magának. Tiszta korithoszi stílusban megfaragott oszlop választja el a megható jelenetet János vitéz és Iluska bűbájos történetétől. Itt Tell Vilmosnak öltözött Kukurica Jancsit találunk, aki ukrán népviseletet viselő lluskáját tenyérnyi, de annál mélyebb ultramarin festéktócsa közepéből próbálja kiemelni. A harmadik példányon de minek folytatni? Azonos színkeverés, azonos torzszülöttek, azonos ízléstelenség! Sajnos, akad olyan is, aki ezeket a förmedvényeket szépnek találja, s mi több, meg is vásárolja azokat !... Ott lengenek vitathatatlanul minden kedden a székelyudvarhelyi piacon, mint ahogy valószínűleg szerdán is megjelennek Csíkszeredában, szombaton Korondon vagy máshol, mindaddig, amíg valaki nem akad, aki az efféle izlésrontó rondaságokat kitiltja a magánkereskedelem hálózatából is. Csak minél előbb sor kerülne már erre! BALÁZS IMRE JEGYZETEK Tarkabarkaság Az a csengő... Vajon miért nem lehet a Csíkszeredai kórház betegszobáiból csengetni? Ugyanis, amikor egy nagyon súlyos rosszullét után ismét belecsodálkoztam ebbe tíz életbe, számba vettem a betegszoba felszerelését, a csengőgombot nem találtam, és halványan derengeni kezdett bennem egy régmúlt gyermekkori emlék az 1920-as évekből, hogy itt, ebben a kórházban villanycsengő volt, minden betegszobából jelezni lehetett. Most azonban, amikor a Holdra lehet majdnem másodpercnyi pontossággal eljutni, rosszul lehetsz a földi halandó és ha véletlenül a betegszobatársak alszanak, utolsó erőddel hiába keresed a mentő gombot. Pedig az orvosi ellátásról, a beosztott személyzet munkájáról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok, nem a saját esetemet példázom, hogy miként mentettek meg, de figyeltem azt a hangtalan, pontos kezelés menetét, ahogy minden betegnek a legteljesebb mértékben az ellátását intézték, ahogyan egy fiatalembert nógattak „Antika egyen, ha nem eszik, hogyan gyógyul meg?" — mert 135 injekció után érthető módon elment az étvágya. Szóval ilyen vonatkozásban hiba nincs, csak a korszerűtlen és túlzsúfolt kórtermekkel van a baj. Milyen jó volna, ha a csengőn kívül minden kórteremben fel volna szerelve a rózsaszínű fényben világító parázslámpa, ami éjjel halvány, derengő fényt adna, ezt pedig közvetlen a kapcsolók fölé lehetne szerelni és mikor a villanyt kikapcsolják, felnyúlna a parázslámpa. De térjünk vissza a villanycsengőre: hogyan lehet 1970- ben elképzelni egy kórházat jelzőcsengő nélkül, mert hisz lehetetlen, hogy az ügyeletes nővér állandóan nyitogassa a kórtermek ajtaját! VÉCSEY GYULA Olyan ez a város főterébe torkolló udvartereivel, mint egy tenyérnyi múlt, amelyet koszorúként ölel körbe jelenje és jövője. Nem kell nagy képzelőerő, hisz ha az ember elvonatkoztat, s kiiktatja a főtéri házak földszintjein lévő modern üzleteket, maga előtt láthatja, amint mestert avatni felvonul a céhek közül valamelyik. Elől valaki az arany, ezüst szálakkal kivarrott céh zászlókat viszi, amelyeket most a városi múzeumban őriznek. Vagy ott megy lobogó köpennyel az ágyúöntő műhely felé Gábor Áron uram, aki a rendek gyűlésén kiáltotta el, hogy „Lészen ágyú". Akinek kézdivásárhelyi műhelyében a szabadság védelmére a templomok harangjai másként tanultak meg szólni. S micsoda mennydörgéssel tudott válaszolni a császári csapatok tüzérségének a kicsi székely falú lélekharangja. .. De látom vonulni a határőröket, akiknek kő arcuk megvartaglik a német parancsszó hallatán. Látom az Akasztófa dombot, látom, amint a szél ide-oda himbálja a szökevény kötélre száradt tetemét. Hosszú volt, nehéz a szolgálat, otthon látástól vakulásig szántott, vetett, koronáit az aszszony, akinek elszáradt mellére este tizenkét gyermek hajtotta a fejét. De érzem, szinte perzsel a tűz, amely 1834-ben végigsöpör a városon. Érzem a szeszgyárakból áradó bűzt, a terjengő szeszszagot. Látom a szorgos csizmadia mestereket, akik látástól vakulásig dolgoznak, hogy újraépítsék a várost. Megígérte a bécsi udvar, hogy ne ígérte volna meg, a 100 000 forint segélyt, de csak akkor, ha német mintára újjátervezik mérnökei... De a város jobban szerette régi udvartereit, amelyek még most is tartják magukat, s amelyek a legjellegzetesebb székelyvárossá teszik Kézdivásárhelyt, Látom hetivásárait, a forgalmas csütörtököket, amelyet Luxemburgi Zsigmond az 1427-es kiváltságlevélben határoz meg, s feljogosítja a várost, hogy maga válassza meg vezetőit. Látom Moldva, Erdély piacain a mézeskalácssütő céh tagjait, a híres csizmadia-mestereket, a fazekasokat portékáikkal. Látom a várost elhagyó csizmadiákat, akiknek a piacait tönkreteszi az 1884-es vámháború s a négyszáz csizmadia szétszóródik a világban. És itt vannak az utódok, kézdi iparosainak utódai, akiknek szövetkezete ma a legerősebb Kovászna megyében, mintegy 25 százalékát adja a megye kisipari termelésének. . De itt vannak az utódok, akik új mesterséget tanulnak, hisz az újonnan létesült készruhagyár, amely végül 1 220 embernek ad kenyeret. Ez év június elsejére működésbe lép a keményítő- és glukozagyár, amely méltó utóda lesz az egykori szeszgyáraknak. De már körvonalazódik a csavargyár, s lerakták a modern tejfeldolgozó alapjait is. A múlt évben felépült 219 lakrészt az idén újabb 300 követi, hisz 1975-ig mintegy 2 000 lakást kell hozzászámolni a város jelenéhez. Igen, ez a városka, amely a múlt század forrongásai után elcsendesedett, szinte belefulladt vasárnapjai eseménytelenségébe, a kisváros álmosító békéjébe. Ez a város 1969-ben 89 milliós beruházást valósított meg, hogy 1970-ben a duplájára növekedjen ez a szám, így nemcsak az utódok, hanem a környező falvak, megkezdve az egykor bicskázásairól híres Szentlélek lakosaitól, egészen a megyénkben lévő Kászonokig, amelynek borvizes szekerei még most is végigzörögnek a városon, az ekeszarvát az esztergapaddal cserélik föl. Városlakók lesznek a felcseperedő falusi legénykék, lányok, talán csupán csak azért, hogy a művelődési ház színpadán megelevenítsék a Bálványos-vár legendáját s elhitessék velünk, hogy az Anna-tó legendájának megsanyargatott leányai, tündéri voltukból ismét emberekké váltak. S elhitetik velünk, hogy nem hiába dörgött az a 64 ágyú, amit Kézdin öntött, nem hiába esett el a kökösi hídnál Gábor Áron mester, akinek az elmúlt évben nyitották meg az emlékházát Nem hiába írta leveleit Rodostóból, nem hiába sóhajtott naponta százszor Zágon felé a fejedelem íródeákja, Mikes Kelemen, nem hiába maradtak a háromszéki határőrök követei a madéfalvi mezőn... Olyan ez a város, mint egy tenyérnyi múlt, amelynek udvartereiből talán még most is a főtérre nyíló műhelyekbe igyekeznek az egykori iparos legények. . . vagy csupán csak szerepet cseréltek: a műhelyek helyén ma irigylésre méltó üzletek vannak, gazdag áruválaszték, kar. Múlt, jelen, jövendő —• átváltozások. A császári kaszárnyában iskola van. Az udvarterek mögött gyárak, új lakónegyedek. Körülölelik a múltat. A jelen, a jövő őrzi ezt a kemény, gyönyörű múltat. FERENCZ L. ISTVÁN z egykori vargák MAI VÁROSA — Országjáró munkatársunk szerdai riportja — Kézdivásárhely főtere íme dióhéjban három szállodánk építésének február végi helyzetképe. Az anyagi feltételek megvannak ahhoz, hogy a munkaüzemet meggyorsítsák mindhárom építőtelepen. Vonatkozik ez elsősorban a székelyudvarhelyi és a tusnádi létesítmény esetében a szerelőkre. Nem lehet kifogás egyes szerelőanyagok hiánya sem, annál is inkább, mert ilyen vonatkozásban számíthatnak mind a helyi szervek, mind a megrendelő támogatására. Azonban ezek nem végezhetik el a szerelők sajátos feladatait. Mindezt szükségesnek tartjuk szóvá tenni, mert a szerelés elhúzódása már most veszélyezteti az átadási határidőket. S hiába készül majd el idejében a székelyudvarhelyi helyiipari vállalat, illetve a gyergyószentmiklósi Partizán gyártotta bútorzat, ha nem lesz azt ahova elhelyezni. A következtetés egy lehet: sokkal nagyobb felelősséget kell tanúsítson minden egyes érintett szerv e jelentős létesítmények kivitelezése iránt. (Folytatás az 1. oldalról) A Gyergyói medence legfestőibb része Szárhegy. Műemlékei, a fénykoszorúzta szárhegyi domboldal részletei csábító erővel hatnak a lencse kezelőire. Egy ismeretlen szerző 1908-ban készült felvételei, Hankó Vilmos, illetve Csernyi Lajos 1896-i látképei a falu életébe nyújtanak bepillantást. A Lázár kastélyról készült fényképek, művészi értékük mellett komoly segítséget jelentenek a kastély helyreállítási terveinek kidolgozásában is. A szárhegyi táj nyújtotta és ma is időszerű turisztikai lehetőségek felismeréséről tanúskodik a Nyaraljunk Szárhegyen feliratú, 1910- ben kiadott szárhegyi képeslap. Fényképészeink lencsevégre kaptak kulturális eseményeket is. Például az 1922-i népművészeti kiállítást, vagy a Gyergyószentmiklóson megjelenő Csík vármegye című lap nyomdáját, stb. A farsangi maszkurázást örökítette meg Ditróban Gáli Ferenc 1930 táján. A kiállítás anyaga tehát betekintést nyújt a vidék múltjának eseményeibe, idézi azok emlékét, akik munkájukkal gazdagították művelődésünk kincstárát. Példájuk követésre ösztönzi a mi nemzedékünket. Még sok hasonló kép, múzeumi tárgy hever szétszórtan, elfelejtve. Ezek összegyűjtésére is ösztönző lehet ez a kiállítás. llázadás (Folytatás az 1- oldalról) gazdasági Vállalat egységében az öt hordó savanyúságon, néhány kiló fonnyadt almán és egy hordó szilvapálinkán kívül csak az üres polcokat találja a vásárló. Zöldséget január 13 és február 11 között csak egyszer kaptak, naponta alig 7—800 lej forgalmat érnek el. A ,,csávából" a néha kapható majorság és tojás húzza ki az elárusítókat, januárban például az 53 730 lejes havi bevételből 40 000-re árultak csirkét és tojást, a fennmaradó összeg csekély hányadára árusítottak zöldséget, gyümölcsöt. (Hogy is árulhattak volna többet, amikor almát utoljára az ősszel kaptak!? — amiből elég van.) PARAJDON, amikor a községi néptanácsnál a zöldségellátás felől érdeklődtem, meglepő választ kaptam: — A zöldségüzlet italból pótolja a tervét. Erről hamarosan a helyszínen is meggyőződhettem. A préselt lemezből készült „zöldségüzlet" jégverem hangulatát kelti. A kis hely miatt zsúfoltnak tűnik az egység, választékról azonban közelről sem beszélhetünk. Asszonyok jönnek, márkát, petrezselymet szeretnének vásárolni. — Most fogyott el, minden percben kell érkezzen a friss áru. „Aszaltszilvával azonban szolgálhatok" — hangzik a szolgálatkész felvilágosítás. — Nem merek nagyobb tételeket rendelni, minden a nyakamra romlik ebben a nyirkos, hideg bódéban — mondja Siklód! " Ferenc 118 egységfelelős. — Amikor elfogy valami, telefonon felhívom a központot ( a székelyudvarhelyi Zöldség- és Gyümölcsellátó Vállalatot), s ha van kocsijuk, akkor még aznap megkapom az árut. Február 4-én érkezett 132 kilogramm marok, 5-én 50 kilogramm szőlő, 13-án pedig burgonya. Ebben a hónapban ezek voltak a fontosabb zöldség- és gyümölcsszállítmányok. Szárazbab, petrezselyem, karalábé csak hébe-hóba kapható. A rendelőlapok még nem elégítenek ki senkit. Tény az, hogy gyatra a zöldség-, gyümölcsellátás Parajdon, ahol a lakosság nagy része, akár Balánbányán, az állami kereskedelemből vásárolná meg a „levesbevalót". Ha már megfelelőbb helyiséget nem találtak, akkor legalább a folyamatos szállítást, a fogyó készletek mielőbbi felfrissítését kellene biztosítaniuk. Elvégre megyénk egyik jelentős bányászközpontjáról van szó, ahol még fokozottabb figyelmességre közellátásra lenne szükség. Az új termésig még van egy néhány hónap, s a hátralévő időben — ebben reménykednek a parejdi vásárlók is — módot kell találni arra, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű zöldséget biztosítsanak az ellátók megyénk minden bányász és munkás központjában. (Folytatás az 1. oldalról) értelmében könyvből és televízióból tanulták a jégkorongot. Még egy évtizede sincs, hogy a korongot űzik, de már jónéhány ismertebb csapatnak borsot törtek az orra alá. Bukarestben reményekkel indultak, az egyik szakvezetőjük kijelentése szerint a középmezőnyre (4—6 helyre) pályázva. Nos, a kedd délelőtti mérkőzés után elmondhatjuk, hogy mindkét csapat a várakozásnak megfelelően szerepelt. Az Egyesült Államok válogatottja csak a tizedik perc körül talált magára és használta ki rutinját, fizikai erőfölényét. A rendkívül mozgalmas és látványos találkozón a japán játékosok jellegzetes korongkezelésére és passzjátékára figyelhettünk fel. Palánkra vert korongjaikkal zavarják meg ellenfelüket, már csak azért is, mert ezek a korongok mértani pontossággal pattannak a csatárok ütőire. A mérkőzés végeredménye 11—1, közelről sem jelenti azt, hogy a nipponok csak ennyire képesek és nem okozhatnak meleg perceket a résztvevő csapatoknak. A nap második találkozóján a „glóriakereső" svájciak erős küzdelmet vívtak a B-csoportba „beugró" bolgár válogatottal. Mindenki fölényes svájci győzelmet várt, s a 4—2-es bolgár vereség talán a bukaresti VB első meglepetése is lehetett. A látványosnak, sportszerűnek egyáltalán nem mondható összecsapásban egyik csapat se remekelt különösebben — USA—Japán 11—1 (4—1, 3—0, 4—0). — Svájc—Bulgária A—2 (2—1, 1—0, 1—1), Komortín A NAP REJTVÉNYE 1838 február 25-én született a román kultúra kiemelkedő egyénisége, akinek a nevét a függ. 7 számú sorban rejtettük el. A vízsz. 1 sz. sorban drámai költeményének címe, a vízsz. 7 sz. sorban pedig annak a városnak a neve található, ahol tanulmányainak egy részét végezte. VÍZSZINTES: 6. Latyakos, 8. A csomagolás súlya, 9. Könnyet hullat, 10. Az ásványi fűszer, 11. Hajtsd fel!, 12. Arany János-i hős (vissza), 14. Nemesgáz, 15. Kicsinyítőképző, 16. Román személynévmás, 17. Piac. FÜGGŐLEGES: 1. Napisten, 2. Uzsorás, 3. Erődítménye, 4. Középen tarka 1 5. ...holland, németalföldi tartomány, 8. Híres francia filozófus és író (1828—1893), 11. Fordított személynévmás, 13. Hazai turisztikai iroda, 15. Akaratlan! 10a 2-n Iki 16 ti * HETIVÁSÁROK: reda, Borszék, II 1976 Február 25 szerda Napkelte: 7,00; nyugta: 17,38 Holdkelte: 22,27; nyugta: 8,23 Az évből eltelt 55 nap, hátra van még 310 ÉVFORDULÓK: — 80 évvel ezelőtt jelent meg a „Munca“ című politikai munkáslap első száma. — 1707-ben született Carlo Goldoni olasz író (megh. 1793-ban). Csiksze18,35 A modern román nyelv 19,00 Híradó 19,20 Népi zene 19,30 Eszmék krónikája 20,00 Reflektor 20,10 Opera-est 21,00 A jégkorong világbajnokság — B-csoport: Románia ■Jugoszlávia (III. harmad) 21,45 Műsorismertetés 22,00 Híradó 22,15 Közelkép: Marin Preda 22,50 Nadia könnyűzene-énekesnő énekel. FEBRUÁR 25. SZERDA CSÍKSZEREDAI Hargita“: Babák völgye. Színes, , szélesvásznú amerikai film, SZÉKELYUDVARHELYI „Homoród“: Az oroszlán ugrani készül. Színes magyar film, GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mioriţa:“ Háború és béke. (III—IV. rész). Színes, szélesvásznú szovjet film. . GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Famunkás“: Sherlock , Holmes. Német film. MAROSHÉVÍZI „Caliman“: Élni az életet. Színes francia—olasz film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás“: Creola, a szemed éget mint atűz. Színes olasz film. BALÁNBÁNYÁI „Bányász“: Angelica és a szultán. Színes, szélesvásznú francia—-német I dőben, igaz, sokat eltávolodtunk mindattól, amit a XVIII. század vége és a XIX. század, a maga teljességében szellemi és társadalmi művelődésünk sorsa alakulásáért tett. Bár a kezdetekhez visszatérni épp annyira ildomos, sőt szükséges, mint a mában alkotni és élni. Ne úgy értsük ezt, hogy a viszszafordulás egyben megtorpanást is jelentene, de erőt meríteni, tanácsot, útmutatást, új lehetőségeket keresni és találni a múlt, a hagyományok nélkül aligha lehetne. Ha Timotei Cipariu szellemi és közéleti munkásságát idézzük tehát, példaként, okulásunkra szolgáljon. A balázsfalvi filológus, tudós és közéleti ember egyike volt — A. Şaguna, Bariţiu és Ion Puşcariu mellett — azoknak a jeles férfiaknak, aki az 1848—49 utáni, majd a kiegyezés korát élő erdélyi románság önálló közművelődési életének alakulását szinte nyolc évtizedes kitartó munkával a folytonosság jegyében megalapozta. Az Erdélyi Társaság vezéreként (sokáig alelnöke, majd élete utolsó éveiben elnöke volt) filológus pontossággal kidolgozta azt a széleskörű, egész Erdélyt magába foglaló tevékenységi tervet -— s ezt utolsó kitételéig be is tartotta —, amely a későbbiek során az erdélyi románság művelődési tevékenységének programja lett. Mindenhol ott volt, legalábbis szellemében, ahol a pillanatnyi vagy a távlati követelmények úgy parancsolták. Szervezett, irányított, tanácsokat adott, könyvtárakat alapított, kiadva TIMOTEI nyolcat szerkesztett. Folytatta ott, ahol az Erdélyi Iskola felvilágosítói abbahagyták. A történelmi-nemzeti jegyek alapos tanulmányozása útján nyelvi reformot követelt, a latin írásbeliség, a román nyelvű irodalom terjesztését hirdette. A román nyelvtudomány egyik tudományos megalapozójaként tartjuk számon, s ezen belül is szótárszerkesztői tevékenysége figyelemre méltó. Hatalmas balázsfalvi könyvtára, kiterjedt kapcsolatai az akkor Európa hírű tudományos intézetekkel egyetlen közös célt szolgáltak: a művelődést, a népművelést, a tanya, a falu népének tanítását, oktatását, végül öntudatra nevelését. A nemes cél páratlan tudással, európai kultúrával, hatalmas energiával társult Cipariu személyében. Lehet, hogy másfél évszázad távlatából kissé elmosódnak a filológus, a nyel- CIPARIU rész és a társadalomszervező ember közötti határok. Ezért gondolom nem tévedek, ha Cipariu szerepét a XIX. századi erdélyi románság szellemi életében, inkább közéleti érdemeiért tarthatjuk számon. Tiszteljük, mert elindított egy olyan mozgalmat, amelynek felbecsülhetetlen értéke a mában szépült igazán közkinccsé, mert tudásával, energiájával élete végéig szolgálta azt. Lehetőséget teremtett a továbbfejlődésnek, alapot ásott, szilárd alapot népe, nemzete gyarapodása ügyének. 165 ÉVE SZÜLETETT TeleVízió 5. SZERDA 18,00 Gyerekeknek 18,30 Népi zene 19,00 Híradó 19,30 Az Aranyszarvas könnyűzene-verseny előjátéka. 19,40 1945 március 6. 20,10 Rövid műsorismertetés 20,15 A mintakép — zenés film 22,10 Híradó 22,30 Irodalmi adás: FEBRUÁR 26. CSÜTÖRTÖK 17,30 Magyar nyelvű adás 18,05 Kaland a hegyekben (utolsó rész) ■HARGITA —olasz film. BORSZÉKI „Forrás“: A gyilkos játék. Színes francia— olasz film. BORSZÉKI „Borszék“: Illúziók. Csehszlovák film. TUSNÁDFÜRDŐI „Olt“: Veridiana. Spanyol film. GALOCÁSZ „Fenyő“: Szegény utca. Bolgár film. DITRÓI „Maros“: Lakáskiutalás. Színes lengyel film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelődés“: Bolondok hajója, (I—II.) rész. Amerikai film. PARAJD- filmszínház: Nyugtalan otthon. Bolgár film. FEBRUÁR 26. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven: 6,30—7,00 Állattenyésztők tizperce. Népi muzsika hallgatóink kívánságára. Műsorajánlás: 16,30—18,00 Hírek. Verbunkosok és csárdások. Fiatalok híradója. Az Ifjúsági Turisztikai Iroda kirándulásainak terveiből. Egy KISZ aktivista naplójából. Mai vendégünk egy filozófia tanár. Miért nem sikerült a felvételid? T ankét. Terényi Ede: Preludium, toccata, fantázia és fuga. Nevelők fóruma. Megyei Fém-, Vegyipari és Kitermelő Vállalat (I.J.E.M.C.) Hargita utca 47 ■ I* 1 — szakképzett marósokat és esztergályosokat — szakképesítés nélküli munkásokat a Csíkszeredai Suta, csíkvacsárcsi és gyergyóújfalusi bányákba