Hargita, 1970. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1970-02-25 / 45. szám

2 SZÁLLÓK­ÉPÍÍÍ­TELEPE (Folytatás az 1. oldalról) teli, hogy a szerelők is idejében eleget tegyenek­­a rájuk, háruló tennivalóknak. A CSÍKSZEREDAI szállodát nem véletlenül hagytuk a legvégére. A munkálatokat a brassói 5-ös szá­mú tröszt Csíkszeredai építőcso­portja végzi. Figyelembe véve, hogy a szerződéskötés időpontja és az átadási határidő közötti időszak rövidebb, mint a hivatalosan meg­szabott kivitelezési időtartam, az építő csak 1971 második évharma­dára vállal­ta a kivitelezést. A megrendelő ugyan ezzel nem ér­tett­ egyet, de ez nem sokat vál­toztat a helyzeten. A nyolc eme­letes,­200 férőhelyes szálloda épít­kezési-szerelési munkálatainak ér­téke 10,3 millió lej, s ebből 2 millió lejnyit az építő 1971-re üte­mezett be. A kivitelezéssel jelen­leg különösebb problémák nincse­nek — az évi tervnek február 21- ig 4,6 százaléka valósult meg , de az illetékes szervek feladott lenne közös álláspontra jutni az átadást illetően. Csökönyös következetességgel megjelenik minden kedden. Ott virít, akárcsak valami diadalmi zászló, a hetipiac forgataga fe­lett. Több méretben és változat­ban található, az esetleges vá­sárlási szándékkal közeledő ügyfelek anyagi helyzetének megfelelően. Balfelől díszmagyarba öltözött királyfi ébresztgeti a pipacsok­nak álcázott rózsák közt alvó Csipkerózsikát, aki valószínűleg azért öltözött hermelin bundába hálóing helyett, mert százéves álmához túlságosan keménynek találta azt a márványlépcsőt, melyet ágy helyett választott magának. Tiszta korithoszi stílusban megfaragott oszlop választja el a megható jelenetet János vi­téz és Iluska bűbájos történe­tétől. Itt Tell Vilmosnak öltözött Kukurica Jancsit találunk, aki ukrán népviseletet viselő llu­ská­ját tenyérnyi, de annál mélyebb ultramarin festéktócsa közepé­ből próbálja kiemelni. A harmadik példányon de minek folytatni? Azonos színkeverés, azonos torzszülöt­tek, azonos ízléstelenség! Sajnos, akad olyan is, aki ezeket a förmedvényeket szép­nek találja, s mi több, meg is vásárolja azokat !... Ott lengenek vitathatatlanul minden kedden a székelyudvar­helyi piacon, mint ahogy való­színűleg szerdán is megjelen­nek Csíkszeredában, szombaton Korondon vagy máshol, mindad­dig, amíg valaki nem akad, aki az efféle izlésrontó rondaságo­­kat kitiltja a magánkereskede­lem hálózatából is. Csak minél előbb sor kerül­ne már erre! BALÁZS IMRE JEGYZETEK T­arkabarkaság Az a csengő... Vajon miért nem lehet a Csík­szeredai kórház betegszobáiból csengetni? Ugyanis, amikor egy nagyon súlyos rosszullét után ismét belecsodálkoztam ebbe tíz életbe, számba vettem a beteg­szoba felszerelését, a csengő­gombot nem találtam, és hal­ványan derengeni kezdett ben­nem egy régmúlt gyermekkori emlék az 1920-as évekből, hogy itt, ebben a kórházban villany­­csengő volt, minden betegszo­bából jelezni lehetett. Most azonban, amikor a Holdra lehet majdnem másod­­percnyi pontossággal eljutni, rosszul lehetsz a földi halandó és ha véletlenül a betegszoba­­társak alszanak, utolsó erőddel hiába keresed a mentő gombot. Pedig az orvosi ellátásról, a beosztott személyzet munkájáról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok, nem a sa­ját esetemet példázom, hogy miként mentettek meg, de fi­gyeltem azt a hangtalan, pon­tos kezelés menetét, ahogy min­den betegnek a legteljesebb mértékben az ellátását intéz­ték, ahogyan egy fiatalembert nógattak „Antika egyen, ha nem eszik, hogyan gyógyul meg?" — mert 135 injekció után érthető módon elment az étvágya. Szóval ilyen vonatkozásban hiba nincs, csak a korszerűtlen és túlzsúfolt kórtermekkel van a baj. Milyen jó volna, ha a csen­gőn kívül minden kórteremben fel volna szerelve a rózsaszínű fényben világító parázslámpa, ami éjjel halvány, derengő fényt adna, ezt pedig közvetlen a kapcsolók fölé lehetne szerelni és mikor a villanyt kikapcsolják, felnyúlna a parázslámpa. De térjünk vissza a villany­csengőre: hogyan lehet 1970- ben elképzelni egy kórházat jel­zőcsengő nélkül, mert hisz le­hetetlen, hogy az ügyeletes nő­vér állandóan nyitogassa a kór­termek ajtaját! VÉCSEY GYULA Olyan ez a város főterébe torkolló udvartereivel, mint egy tenyérnyi múlt, amelyet koszorúként ölel körbe jelen­je és jövője. Nem kell nagy képzelőerő, hisz ha az ember elvonatkoztat, s kiiktatja a főtéri házak földszintjein lévő modern üzleteket, maga előtt láthatja, amint mestert avat­ni felvonul a céhek közül va­lamelyik. Elől valaki az a­­rany, ezüst szálakkal kivar­rott céh­ zászlókat viszi, ame­lyeket most a városi múzeum­ban őriznek. Vagy ott megy lobogó köpennyel az ágyú­öntő műhely felé Gábor Áron uram, aki a rendek gyűlésén kiáltotta el, hogy „Lészen ágyú". Akinek kézdivásárhe­­lyi műhelyében a szabadság védelmére a templomok ha­rangjai másként tanultak meg szólni. S micsoda mennydör­géssel tudott válaszolni a császári csapatok tüzérségé­nek a kicsi székely falú lélek­harangja. .. De látom vonul­ni a határőröket, akiknek kő­ arcuk megvartaglik a né­met parancsszó hallatán. Lá­tom az Akasztófa dombot, látom, amint a szél ide-oda himbálja a szökevény kötél­re száradt tetemét. Hosszú volt, nehéz a szolgálat, ott­hon látástól vakulásig szán­tott, vetett, koronáit az asz­­szony, akinek elszáradt mel­lére este tizenkét gyermek hajtotta a fejét. De érzem, szinte perzsel a tűz, amely 1834-ben végig­söpör a városon. Érzem a szeszgyárakból áradó bűzt, a terjengő szeszszagot. Látom a szorgos csizmadia meste­reket, akik látástól vakulásig dolgoznak, hogy újraépítsék a várost. Megígérte a bécsi udvar, hogy ne ígérte volna meg, a 100 000 forint se­gélyt, de csak akkor, ha né­met mintára újjátervezik mér­nökei... De a város job­ban szerette régi udvartereit, amelyek még most is tartják magukat, s amelyek a leg­jellegzetesebb székelyvárossá teszik Kézdivásárhelyt, Látom hetivásárait, a forgalmas csü­törtököket, amelyet Luxem­burgi Zsigmond az 1427-es kiváltságlevélben határoz meg, s feljogosítja a várost, hogy maga válassza meg ve­zetőit. Látom Moldva, Erdély piacain a mézeskalácssütő céh tagjait, a híres csizma­dia-mestereket, a fazekaso­kat portékáikkal. Látom a várost elhagyó csizmadiákat, akiknek a piacait tönkreteszi az 1884-es vámháború s a négyszáz csizmadia szétszó­ródik a világban. És itt vannak az utódok, kézdi iparosainak utódai, a­­kiknek szövetkezete ma a legerősebb Kovászna megyé­ben, mintegy 25 százalékát adja a megye kisipari terme­lésének. . De itt vannak az utódok, akik új mesterséget tanulnak, hisz az újonnan létesült készruhagyár, amely végül 1 220 embernek ad ke­nyeret. Ez év június elsejére működésbe lép a keményítő- és glukozagyár, amely mél­tó utóda lesz az egykori szeszgyáraknak. De már kör­vonalazódik a csavargyár, s lerakták a modern tejfeldol­gozó alapjait is. A múlt év­ben felépült 219 lakrészt az idén újabb 300 követi, hisz 1975-ig mintegy 2 000 lakást kell hozzászámolni a város jelenéhez. Igen, ez a vá­roska, amely a múlt század forrongásai után elcsendese­dett, szinte belefulladt va­sárnapjai eseménytelenségé­­be, a kisváros álmosító bé­kéjébe. Ez a város 1969-ben 89 milliós beruházást valósí­tott meg, hogy 1970-ben a duplájára növekedjen ez a szám, így nemcsak az utó­dok, hanem a környező fal­vak, megkezdve az egykor bicskázásairól híres Szentlé­lek lakosaitól, egészen a me­gyénkben lévő Kászonokig, amelynek borvizes szekerei még most is végigzörögnek a városon, az ekeszarvát az esztergapaddal cserélik föl. Városlakók lesznek a felcse­peredő falusi legénykék, lá­nyok, talán csupán csak a­­zért, hogy a művelődési ház színpadán megelevenítsék a Bálványos-vár legendáját s elhitessék velünk, hogy az Anna-tó legendájának meg­sanyargatott leányai, tündéri voltukból ismét emberekké váltak. S elhitetik velünk, hogy nem hiába dörgött az a 64 ágyú, amit Kézdin ön­tött, nem hiába esett el a kökösi hídnál Gábor Áron mester, akinek az elmúlt év­ben nyitották meg az emlék­házát Nem hiába írta leve­leit Rodostóból, nem hiába sóhajtott naponta százszor Zágon felé a fejedelem író­deákja, Mikes Kelemen, nem hiába maradtak a háromszé­ki határőrök követei a ma­­défalvi mezőn... Olyan ez a város, mint egy tenyérnyi múlt, amelynek ud­vartereiből talán még most is a főtérre nyíló mű­helyekbe igyekeznek az egy­kori iparos legények. . . vagy csupán csak szerepet cserél­tek: a műhelyek helyén ma irigylésre méltó üzletek van­nak, gazdag áruválaszték, kar. Múlt, jelen, jövendő —• átváltozások. A császári ka­szárnyában iskola van. Az udvarterek mögött gyárak, új lakónegyedek. Körülölelik a múltat. A jelen, a jövő őrzi ezt a kemény, gyönyörű múl­tat. FERENCZ L. ISTVÁN z egykori vargák MAI VÁROSA — Országjáró munkatársunk szerdai riportja — Kézdivásár­hely főtere íme dióhéjban három szállodánk építésének február végi helyzetké­pe. Az anyagi feltételek megvan­nak ahhoz, hogy a munkaüzemet meggyorsítsák mindhárom építőte­lepen. Vonatkozik ez elsősorban a székelyudvarhelyi és a tusnádi lé­tesítmény esetében a szerelőkre. Nem lehet kifogás egyes szerelő­anyagok hiánya sem, annál is in­kább, mert ilyen vonatkozásban számíthatnak mind a helyi szervek, mind a megrendelő támogatására. Azonban ezek nem végezhetik el a szerelők sajátos feladatait. Mindezt szükségesnek tartjuk szó­vá tenni, mert a szerelés elhúzó­dása már most veszélyezteti az átadási határidőket. S hiába ké­szül majd el idejében a székely­udvarhelyi helyiipari vállalat, illetve a gyergyószentmiklósi Partizán gyártotta bútorzat, ha nem lesz azt ahova elhelyezni. A következte­tés egy lehet: sokkal nagyobb fele­lősséget kell tanúsítson minden egyes érintett szerv e jelentős léte­sítmények kivitelezése iránt. (Folytatás az 1. oldalról) A Gyergyói medence legfestőibb része Szárhegy. Műemlékei, a fénykoszorúzta szárhegyi dombol­dal részletei csábító erővel hatnak a lencse kezelőire. Egy ismeretlen szerző 1908-ban készült felvételei, Hankó Vilmos, illetve Csernyi La­jos 1896-i látképei a falu életébe nyújtanak bepillantást. A Lázár kastélyról készült fényképek, mű­vészi értékük mellett komoly segít­séget jelentenek a kastély helyre­állítási terveinek kidolgozásában is. A szárhegyi táj nyújtotta és ma is időszerű turisztikai lehetőségek felismeréséről tanúskodik a Nya­raljunk Szárhegyen feliratú, 1910- ben kiadott szárhegyi képeslap. Fényképészeink lencsevégre kap­tak kulturális eseményeket is. Pél­dául az 1922-i népművészeti kiál­lítást, vagy a Gyergyószentmikló­son megjelenő Csík vármegye című lap nyomdáját, stb. A farsangi maszkurázást örökítette meg Ditró­­ban Gáli Ferenc 1930 táján. A kiállítás anyaga tehát bete­kintést nyújt a vidék múltjának eseményeibe, idézi azok emlékét, akik munkájukkal gazdagították művelődésünk kincstárát. Példájuk követésre ösztönzi a mi nemzedé­künket. Még sok hasonló kép, múzeumi tárgy hever szétszórtan, elfelejtve. Ezek összegyűjtésére­ is ösztönző lehet ez a kiállítás. l­láz­a­d­ás (Folytatás az 1- oldalról) gazdasági Vállalat egységében az öt hordó savanyúságon, néhány kiló fonnyadt almán és egy hordó szilvapálinkán kívül csak az üres polcokat találja a vásárló. Zöldsé­get január 13 és február 11 kö­zött csak egyszer kaptak, naponta alig 7—800 lej forgalmat érnek el. A ,,csávából" a néha kapható ma­jorság és tojás húzza ki az elárusí­tókat, januárban például az 53 730 lejes havi bevételből 40 000-re árultak csirkét és tojást, a fennma­radó összeg csekély hányadára árusítottak zöldséget, gyümölcsöt. (Hogy is árulhattak volna többet, amikor almát utoljára az ősszel kaptak!? — amiből elég van.)­ ­ PARAJDON, amikor a községi néptanácsnál a zöldségellátás fe­lől érdeklődtem, meglepő választ kaptam: — A zöldségüzlet italból pótolja a tervét. Erről hamarosan a helyszínen is meggyőződhettem. A préselt le­mezből készült „zöldségüzlet" jég­verem hangulatát kelti. A kis hely miatt zsúfoltnak tűnik az egység, választékról azonban közelről sem beszélhetünk. Asszonyok jönnek, márkát, petrezselymet szeretnének vásárolni. — Most fogyott el, min­den percben kell érkezzen a friss áru. „Aszaltszilvával azonban szol­gálhatok" — hangzik a szolgálat­­kész felvilágosítás. — Nem merek nagyobb tételeket rendelni, minden a nyakamra rom­lik ebben a nyirkos, hideg bódé­ban — mondja Siklód! " Ferenc­ ­118 egységfelelős. — Amikor elfogy valami, telefonon felhívom a köz­pontot ( a székelyudvarhelyi Zöld­ség- és Gyümölcsellátó Vállalatot), s ha van kocsijuk, akkor még az­nap megkapom az árut. Február 4-én érkezett 132 kilo­gramm marok, 5-én 50 kilogramm szőlő, 13-án pedig burgonya. Eb­ben a hónapban ezek voltak a fontosabb zöldség- és gyümölcs­szállítmányok. Szárazbab, petre­zselyem, karalábé csak hébe-hóba kapható. A rendelőlapok még nem elégítenek ki senkit. Tény az, hogy gyatra a zöldség-, gyümölcsellátás Parajdon, ahol a lakosság nagy része, akár Balánbányán, az álla­mi kereskedelemből vásárolná meg a „levesbevalót". Ha már megfele­lőbb helyiséget nem találtak, ak­kor legalább a folyamatos szállí­tást, a fogyó készletek mielőbbi felfrissítését kellene biztosítaniuk. Elvégre megyénk egyik jelentős bányászközpontjáról van szó, ahol még fokozottabb figyelmességre közellátásra lenne szükség. Az új termésig még van egy né­hány hónap, s a hátralévő időben — ebben reménykednek a parejdi vásárlók is — módot kell találni arra, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű zöldséget biztosítsa­nak az ellátók megyénk minden bányász és munkás központjában. (Folytatás az 1. oldalról) értelmében könyvből és televízió­ból tanulták a jégkorongot. Még egy évtizede sincs, hogy a koron­got űzik, de már jónéhány ismer­tebb csapatnak borsot törtek az orra alá. Bukarestben remények­kel indultak, az egyik szakvezető­jük kijelentése szerint a középme­zőnyre (4—6 helyre) pályázva. Nos, a kedd délelőtti mérkőzés után el­mondhatjuk, hogy mindkét csapat a várakozásnak megfelelően sze­repelt. Az Egyesült Államok válo­gatottja csak a tizedik perc körül talált magára és használta ki ru­tinját, fizikai erőfölényét. A rendkí­vül mozgalmas és látványos talál­kozón a japán játékosok jellegze­tes korongkezelésére és passz­já­­tékára figyelhettünk fel. Palánkra vert korongjaikkal zavarják meg ellenfelüket, már csak azért is, mert ezek a korongok mértani pontossággal pattannak a csatá­rok ütőire. A mérkőzés végeredmé­nye 11—1, közelről sem jelenti azt, hogy a nipponok csak ennyire képesek és nem okozhatnak meleg perceket a résztvevő csapatoknak. A nap második találkozóján a „glóriakereső" svájciak erős küz­delmet vívtak a B-csoportba „be­ugró" bolgár válogatottal. Min­denki fölényes svájci győzelmet várt, s a 4—2-es bolgár vereség talán a bukaresti VB első megle­petése is lehetett. A látványosnak, sportszerűnek egyáltalán nem mondható összecsapásban egyik csapat se remekelt különösebben — USA—Japán 11—1 (4—1, 3—0, 4—0). — Svájc—Bulgária A—2 (2—1, 1—0, 1—1), Ko­mortín A NAP REJTVÉNYE 1838 február 25-én született a román kultúra kiemelkedő e­­gyénisége, akinek a nevét a függ. 7 számú sorban rejtettük el. A vízsz. 1 sz. sorban drámai költeményének címe, a vízsz. 7 sz. sorban pedig annak a vá­rosnak a neve található, ahol tanulmányainak egy részét vé­gezte. VÍZSZINTES: 6. Latyakos, 8. A­ csomagolás súlya, 9. Könnyet hul­lat, 10. Az ásványi fűszer, 11. Hajtsd fel!, 12. Arany János-i hős (vissza), 14. Nemesgáz, 15. Kicsinyítőképző, 16. Román személynévmás, 17. Piac. FÜGGŐLEGES: 1. Napisten, 2. Uzsorás, 3. Erődítménye, 4. Közé­pen tarka 1 5. ...holland, német­­alföldi tartomány, 8. Híres francia filozófus és író (1828—1893), 11. Fordított személynévmás, 13. Hazai turisztikai iroda, 15. Akaratlan! 10a 2-n Iki 16 ti * HETIVÁSÁROK: reda, Borszék, II 1976 Február 25 szerda Napkelte: 7,00; nyugta: 17,38 Holdkelte: 22,27; nyugta: 8,23 Az évből eltelt 55 nap, hátra van még 310 ÉVFORDULÓK: — 80 évvel ezelőtt jelent meg a „Munca“ című po­litikai munkáslap első száma. — 1707-ben született Carlo Goldoni olasz író (megh. 1793-ban). Csiksze­18,35 A modern román nyelv 19,00 Híradó 19,20 Népi zene 19,30 Esz­mék krónikája 20,00 Reflektor 20,10 Opera-est 21,00 A jégkorong világ­­bajnokság — B-csoport: Románia ■Jugoszlávia (III. harmad) 21,45 Műsorismertetés 22,00 Híradó 22,15 Közelkép: Marin Preda 22,50 Nadia könnyűzene-énekesnő énekel. FEBRUÁR 25. SZERDA CSÍKSZEREDAI Hargita“: Ba­bák völgye. Színes, , szélesvásznú amerikai film, SZÉKELYUDVAR­­HELYI „Homoród“: Az oroszlán ugrani készül. Színes magyar film, GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Mio­riţa:“ Háború és béke. (III—IV. rész). Színes, szélesvásznú szovjet film. . GYERGYÓSZENTMIKLÓSI „Famunkás“: Sherlock , Hol­mes. Német film. MAROS­­HÉVÍZI „Caliman“: Élni az életet. Színes francia—olasz film. SZÉKELYKERESZTÚRI „Haladás“: Creola, a szemed éget mint a­­tűz. Színes olasz film. BALÁNBÁNYÁI „Bányász“: Angelica és a szultán. Színes, szélesvásznú francia—-német I­ dőben, igaz, sokat eltá­volodtunk mindattól, a­­mit a XVIII. század vé­ge és a XIX. század, a maga teljességében szellemi és társadalmi művelődésünk sorsa a­­lakulásáért tett. Bár a kezdetekhez visszatérni épp annyira ildomos, sőt szükséges, mint a mában alkotni és élni. Ne úgy értsük ezt, hogy a visz­­szafordulás egyben megtorpa­nást is jelentene, de erőt merí­teni, tanácsot, útmutatást, új lehetőségeket keresni és találni a múlt, a hagyományok nélkül aligha lehetne. Ha Timotei Cipariu szellemi és közéleti munkásságát idézzük tehát, példaként, okulásunkra szolgáljon. A balázsfalvi filoló­gus, tudós és közéleti ember egyike volt — A. Şaguna, Ba­­riţiu és Ion Puşcariu mellett — azoknak a jeles férfiaknak, aki az 1848—49 utáni, majd a ki­egyezés korát élő erdélyi ro­mánság önálló közművelődési életének alakulását szinte nyolc évtizedes kitartó munkával a folytonosság jegyében megala­pozta. Az Erdélyi Társaság ve­zéreként (sokáig alelnöke, majd élete utolsó éveiben elnöke volt) filológus pontossággal kidolgoz­ta azt a széleskörű, egész Er­délyt magába foglaló tevékeny­ségi tervet -— s ezt utolsó kité­teléig be is tartotta —, amely a későbbiek során az erdélyi románság művelődési tevékeny­ségének programja lett. Min­denhol ott volt, legalábbis szellemében, ahol a pillanatnyi vagy a távlati követelmények úgy parancsolták. Szervezett, irányított, tanácsokat adott, könyvtárakat alapított, kiadva­ TIMOTEI nyolcat szerkesztett. Folytatta ott, ahol az Erdélyi Iskola felvi­lágosítói abbahagyták. A törté­nelmi-nemzeti jegyek alapos tanulmányozása útján nyelvi reformot követelt, a latin írásbe­liség, a román nyelvű irodalom terjesztését hirdette. A román nyelvtudomány egyik tudomá­nyos megalapozójaként tartjuk számon, s ezen belül is szótár­szerkesztői tevékenysége figye­lemre méltó. Hatalmas balázs­falvi könyvtára, kiterjedt kap­csolatai az akkor Európa hírű tudományos intézetekkel egyet­len közös célt szolgáltak: a művelődést, a népművelést, a tanya, a falu népének tanítá­sát, oktatását, végül öntudatra nevelését. A nemes cél páratlan tudás­sal, európai kultúrával, hatal­­mas energiával társult Cipariu személyében. Lehet, hogy más­­fél évszázad távlatából kissé elmosódnak a filológus, a nyel- CIPARIU rész és a társadalom­szervező ember közötti határok. Ezért gondolom nem tévedek, ha Cipariu szerepét a XIX. századi erdélyi románság szellemi éle­tében, inkább közéleti érdemei­ért tarthatjuk számon. Tiszteljük, mert elindított egy olyan mozgalmat, amelynek fel­becsülhetetlen értéke a mában szépült igazán közkinccsé, mert tudásával, energiájával élete végéig szolgálta azt. Le­hetőséget teremtett a tovább­fejlődésnek, alapot ásott, szi­lárd alapot népe, nemzete gya­rapodása ügyének. 165 ÉVE SZÜLETETT TeleVízió 5. SZERDA 18,00 Gyerekeknek 18,30 Népi zene 19,00 Híradó 19,30 Az Aranyszarvas könnyűzene-verseny előjátéka. 19,40 1945 március 6. 20,10 Rövid műsor­­ismertetés 20,15 A mintakép — ze­nés film 22,10 Híradó 22,30 Iro­dalmi adás: FEBRUÁR 26. CSÜTÖRTÖK 17,30 Magyar nyelvű adás 18,05 Kaland a hegyekben (utolsó rész) ■HARGITA —olasz film. BORSZÉKI „Forrás“: A gyilkos játék. Színes francia— olasz film. BORSZÉKI „Bor­szék“: Illúziók. Csehszlovák film. TUSNÁDFÜRDŐI „Olt“: Veri­diana. Spanyol film. GALO­­CÁSZ „Fenyő“: Szegény utca. Bolgár film. DITRÓI „Maros“: La­káskiutalás. Színes lengyel film. GYERGYÓCSOMAFALVI „Művelő­dés“: Bolondok hajója, (I—II.) rész. Amerikai film. PARAJD-­ filmszín­ház: Nyugtalan otthon. Bolgár film. FEBRUÁR 26. CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven: 6,30—7,00 Állat­­tenyésztők tizperce. Népi muzsika hallgatóink kívánságára. Műsor­­ajánlás: 16,30—18,00 Hírek. Verbun­kosok és csárdások. Fiatalok hír­adója. Az Ifjúsági Turisztikai Iroda kirándulásainak terveiből. Egy KISZ aktivista naplójából. Mai vendé­günk egy filozófia tanár. Miért nem sikerült a felvételid? T ankét. Te­­rényi Ede: Preludium, toccata, fan­tázia és fuga. Nev­elők fóruma. Megyei Fém-, Vegyipari és Kitermelő Vállalat (I.J.E.M.C.) Hargita utca 47 ■ I* 1 — szakképzett marósokat és esztergályosokat — szakképesítés nélküli munkásokat a Csíkszeredai Suta, csíkvacsárcsi és gyergyóújfalusi bányákba

Next