Hargita, 1970. március (3. évfolyam, 49-74. szám)
1970-03-26 / 70. szám
III. évfolyam 70 (648) szám 1970. március 26. csütörtök Világ proletárjai, egyesüljetek! 11Z RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Ara 30 bani Megkezdte munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka . A fővárosban szerda reggel megkezdődött a Nagy Nemzetgyűlés71. ciklusának negyedik ülésszaka. Az ország nagy tanácsa a szocialista Románia további fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű dokumentumokat vitat meg. Az egész politikai, gazdasági és társadalmi életünket jellemző mély demokratizmust ékesen kifejező dokumentumok olyan széles körű tanácskozások nyomán jöttek létre, amelyeken a dolgozók, különböző területeken működő szakemberek értékes javaslatokat tettek a gazdasági tevékenység tökéletesítésére, az ország anyagi és emberi erőforrásainak még nagyobb mérvű hasznosításáért. A mostani ülésszakon a képviselők megvitatják Románia Szocialista Köztársaság külpolitikájának néhány fő problémáját is. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, valamint számos meghívott vendég — központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, párt- és állami aktivisták, gazdasági, tudományos és kulturális személyiségek, újságírók. A Nagy Nemzetgyűlés páholyaiban jelen voltak bukaresti diplomáciai képviseletek vezetői. Ott volt számos külföldi sajtótudósító. Tíz óra. A képviselők és a meghívott vendégek hosszas tapssal fogadták a párt- és államvezetőket. A terem jobboldali páholyában helyet foglaltak a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraş, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Rădulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdeţ, Maxim Berghianu, Florin Dănălache, Constantin Dragan, Fazekas János, Petre Lupu, Manea Mănescu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Răutu, Gheorghe Stoica, Vasile Vîlcu. A baloldali páholyban helyet foglaltak az Államtanács tagjai. Az ülésszak munkáját Ştefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke nyitotta meg. A Nagy Nemzetgyűlés egyöntetűen elfogadta az alábbi napirendet: 1. Törvénytervezet a munka megszervezéséről és a munkafegyelemről az állami szocialista egységekben. 2. Törvénytervezet a termékek minőségének biztosításáról és ellenőrzéséről. 3. Törvénytervezet egyes kiskorú kategóriák védelmének rendszeréről. 4. Románia Szocialista Köztársaság 1969. évi nemzetközi tevékenységéről. Az első napirendi pont keretében Petre Lupu képviselő, munkaügyi miniszter előterjesztette a törvénytervezetet a munka megszervezéséről és a munkafegyelemről az állami szocialista egységekben. Mint ismeretes, a sajtó előzőleg közölte a törvénytervezetet, s azt a szakszervezetekben a dolgozók széles tömegei megvitatták. A vita nyomán javítottak rajta. Gheorghe Vasilichi képviselő, az egészségügyi, munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság elnöke előterjesztette az említett bizottság és a jogügyi bizottság közös jelentését a vitára bocsátott törvénytervezetről. A továbbiakban megkezdődött az általános vita. Felszólaltak a következő képviselők: Ştefan Boboş, az RKP Neamţ megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke, Gheorghe Stoica, az Argeş megyei Muscel mechanikai üzem művezetője, Vasile Ardeleanu, a Prahova megyei boldeşti-i kőolajkitermelés igazgatója, Ubornyi Mihály, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára, Ioan Cotoţ a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának titkára, Veronica Ardelean, a iaşo-i antibiotikumgyár igazgatója, Marin Tudoran, a Konstanca megyei medgidiai állami mezőgazdasági vállalat igazgatója, Marin Enache, a fővárosi 23 August Művek pártbizottságának titkára, Constantin Pitaru, a nagyváradi înfrăţirea üzem művezetője, Marcel Dobra, az Ilfov megyei Gârbov községbeli mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke, Ioan Avram, gépgyártóipari miniszter, Nicolae Rovinaru, a KISZ Teleorman megyei bizottságának első titkára. Délben a plénum megszakította munkáját és csütörtök reggel folytatja azt. Ezután összeült a jogügyi bizottság, az ipar-, építés- és szállításügyi bizottság, az egészség-, munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság, a néptanácsi és állami közigazgatási bizottság, az oktatás-, tudomány- és művelődésügyi bizottság, hogy folytassa az ülésszak napirendjén szereplő törvénytervezetek megvizsgálását. (Agerpres) REK Állandóan javuló munkakörülmények a kilyénfalvi kőbányában. A bánya területén befejezték egy 80 személyt befogadó étkezde építését, amelynek emeleti részén 30 ágyas munkásszálló és egy klubhelyiség biztosít civilizált pihenési és szórakozási viszonyokat a bányászoknak. A lakosság jelentős hozzájárulásával készült Gyergyószentmiklós új piactere. Legutóbbi haza_____ fias munkaakciójuk során a gyergyószentmiklósiak 400 köbméter töltőanyagot hordtak erre a területre a Békény patak holtágának feltöltésére. Ezzel mintegy 5 000 köbméterre nőtt a helyszínre, legnagyobb részt hazafias munkával szállított töltőanyag mennyisége. A Csíkszereda—Gyergyószentmiklós közötti országút korszerűsítési munkálatainak minél gyor_____ sabb befejezése érdekében jelentős hazafias munkavállalások születtek. A csíkdánfalviak vállalták, hogy személyenként 2 napot fognak dolgozni a községükhöz tartozó útszakaszon, a madéfalviak már ezidáig több mint 80 útmenti hidat javítottak meg, a csicsóiak pedig mintegy 25 000 darab betonkockát készítettek elő a járdák korszerűsítéséhez. 3 H 1 Ubornyi Mihály képviselő felszólalása Társadalmi rendünk mélyreható demokratizmusának újabb sokatmondó megnyilvánulása az, hogy a dolgozók gyűléseken vitatták meg a törvénytervezetet — mondotta Ubornyi Mihály képviselő. A törvénytervezet megvitatására a vállalatokban és intézményekben tartott gyűléseket Hargita megyében is a munka megszervezése és a munkafegyelem iránti magas fokú felelősségtudat jellemezte. E problémák rendezésével foglalkozik az új jogi dokumentum. A munkások, technikusok, mérnökök, tisztviselők, a párt-, szakszervezeti és KISZ aktivisták — megyénk román, magyar és más nemzetiségű dolgozói kedvezően vélekedtek az új rendezés szerepéről a rend és a fegyelem erősítésében, az összes alkalmazottak felelősségtudatának növekedésében, tekintet nélkül arra, hogy milyen funkciót töltenek be az illető egységben. A megyei vállalatokban elhangzott javaslatokról szólva a képviselő rámutatott, hogy tavaly a munkaidőt átlag csak 94—95 százalékban használták ki. Márpedig minden egyes további százalék hozzávetőleg 20 millió lej értékű többlettermelést eredményezett volna. Több mint 2,6 millió ember/óra veszett kárba a termelési kiesések, az igazolatlan hiányzások és engedélyezett távozások miatt. A helyzetből kitűnik, a termelés és a munka megszervezésében észlelhető hiányosságok megszüntetése mellett szükség van arra is, hogy szilárd és megalkuvás nélküli közhangulatot alakítsunk ki a fegyelmezetlenekkel szemben. A továbbiakban — mondotta a felszólaló — néhány kérdést szeretnék felvetni az új törvény alkalmazásával kapcsolatban. Elsősorban úgy vélem, hogy szabályozni kellene a lakossággal érintkező néhány intézmény — bíróságok, jegyzőségek, a milícia lakosságnyilvántartási irodái stb. jelenlegi munkaidejét, mert a mostani program mellett sok dolgozó kénytelen távozási engedélyt kérni a termelésből személyes ügyek intézésére. Ezenkívül célszerűnek tartom, hogy főleg a mezőgazdasági kampányok idején a néptanácsoknál a munkát úgy szervezzék meg, hogy szombat délután és vasárnap délelőtt is a lakosság rendelkezésére álljanak. Ezzel elkerülhető volna az, hogy egyesek hiányozzanak a sürgős mezőgazdasági munkák idején. Tekintettel arra, hogy főleg az új megyékben nagy szükség van felsőfokú képzettségű szakemberekre és hogy még mindig sok végzett nem jelentkezik kijelölt munkahelyére, azt javasolom, hogy az egyetemi felvételre is terjesszék ki a gazdasági egységek és a leendő szakemberek közötti szerződéskötést. Ez több biztosítékot nyújtana, hogy az egyetem elvégzése után a fiatal szakemberek visszatérnek saját megyéjükbe dolgozni. Az egységek vezetőinek a munkások továbbképzésére vonatkozó kötelezettségeivel kapcsolatban úgy vélem, hogy az új törvény alkalmazása során szabályozó rendelkezések írják elő azt a világos kötelezettséget is, hogy szakképző, szakmai továbbképző és sokoldalú szakképesítő tanfolyamokat rendezzenek, mivel az utóbbi időben — különösen a Faipari Minisztérium részéről nem sokat törődnek ezzel a dologgal. Ez a követelmény élesen felvetődik az építőtelepeken is a munkahelyen való szakképesítéssel kapcsolatban. Ennek a szektornak — legalább is megyénkben — nincs kellő számú kőművese, vasbetonszerelője, vízvezetékszerelője, kőfaragója. Az új törvény alkalmazásával egyidejűleg véleményem szerint nagy figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági egységek gépkezelőinek kiképzésére, hogy jól kihasználhassák a gépeket és berendezéseket. A jelenlegi oktatási rendszerben nem képezik ki őket a szállító traktorok vezetésére is. Megyénkben például a 753 mezőgazdasági gépkezelő közül 413 nem rendelkezik jogosítvánnyal országúti traktorok vezetéséhez, s ez sok nehézséget okoz. A mezőgazdasági munkálatok jellegzetessége és egyre növekvő sokrétűsége megköveteli, hogy a traktoristák szállító traktorokat is tudjanak vezetni. Ilyképpen hatékonyabban felhasználhatnák őket az egész év folyamán. kiiejékei) újítsa meg elfifizetésül a © Harnín ra ytsikszentdomokosról névsélén levelet hozott a posta, amelyben élénk színekkel ecseteltek egy verekedést, amely „teljesen ok és becsület nélkül folyt le", mert, ahogy írják, ,,még volt verekedés itt Szentdomokoson, de az más volt, a verekedő verekedésre alkalmast keresett, alábbvalóval szégyellt kiállni". Nem falusi legények verekedtek, hanem az erdőgépesítési és szállítási vállalat és az erdőgazdálkodási vállalat helyi egységeinek két tisztviselője mérte össze erejét, illetve az utóbbi torkászta, pofozta, rugdosta meg az előbbit, „különös kegyetlenséggel, iskolások, felnőttek szeme láttára". És ténylegesen felháborítóak a leírtak. Igazának „sajnálni lehet", hogy nem idenben felel meg a valónk. vásosténet egy havas, szélfia szállítón kezdődött, amikor fenségre tiapslalat sofőrért téraz időjárás. De hát a valamit csak kell csinálni alapon a szomszédos zöldségüzletből bort vásároltak. Mámoros fővel könnyen indul a bakalódás. S a sofőrök csetepatéja el is kezdődött, mikoris a szomszédos fafeldolgozó egység irodájából is elősietett egy-kettő, a rokont vagy szomszédot segíteni. S mint majd mindenkor, magától elcsitul a zaj, a békés koccintgatás marad a helyszínen. (Persze, az már joggal vitatható, hogy a munkahelyén — vagy bárhol — ilyesmi megtörténhetett.) Így kezdődött. ★ „Szürkületben találkoztam Bíró Imrével. A traktoroknál főnök. Egy kis szóváltás. Elküldött a melegebb vidékre. Csak nem tűrhettem. Mentünk felfelé, s vagy kétszer odavágtam. Igaz, részeg volt, de válogassa meg a szavait". (Sándor Dénes, az anyagtérkezelők főnöke.) Kis harag, kis mosoly, — különben sem nagy ügy, uram. — Én már sokra nem emlékszem. S.D.-ék hárman voltak, de a másik kettő nem nyúlt hozzám. Csak nézték. Mentünkmentünk felfelé, aztán a sorompónál nekem szökött. Beleestünk a sáncba. Utána kezdte mondani, hogy bújjak bele egy csőbe, s kiáltsam el háromszor... — és itt egy olyan szó következik, amely nem tűri a nyomdafestéket. Félszeg mosoly, csendes mondatok: mással is megtörtént, uram. Erről az esetről szól a levél. De most tekintsünk el az oly gyakori verekedésekből mindigis levonható erkölcsi tanulságoktól. Az egész ügyben a leginkább az ragadott meg, hogy milyen egyszerű természetességgel beszéltek mindenről. Kezdve a sofőrök iddogálásától, a szürkületben lezajlott verekedésig. Elgondolkoztató a névtelen levélíró felháborodása is. ,,Eddig a verekedő verekedésre alkalmast keresett". Más szóval üssed pajtás, de legyen hozzávaló a partner, így erkölcsös. Valahogy ez érződik ki a sorok mögül. Vagyis van elfogadható és visszataszító verekedés. És S.D. is jogosnak érzi, hogy ütött. Elvégre megsértették. S ezer éve úgy a szokás, ütni kell ilyenkor. Nem engedi a hagyomány másképp. Szégyen elvi- BALINT andras (Folytatás a 3. oldalon) Ír ELINTÉZŐDIK Az RKP KB március 17—19-i plenárisa dokumentumainak szellemében Az állattenyésztési tervmutatók valóra váltásának nyomon követése objektív követelmény Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink még decemberben megkötötték szerződéseiket, amelyek a termelési terv mutatóira alapozódnak. Aláírásuk törvényesítette ezeket az okmányokat, végrehajtásukra elkészültek az ütemtervek. A cél elérése érdekében készültek a különböző tervek, melyek megvalósításával valamennyi tervmutató konkrét anyagiakban ölt testet. Éppen ezért, a tervmutatók teljesítésének állandó nyomon követése objektív követelmény. Enélkül senki nem adhat számot arról, hogy mit végzett, mit kell még tennie, hol van szükség sürgős beavatkozásra, pillanatnyi sürgős befektetésre, erő átcsoportosítására, módszerek és eljárások megváltoztatására. Ennek az objektív követelménynek természetszerűleg van egy szubjektív vetülete is. A szakember hozzáállása. (Hozzáértését nemcsak feltételezni kell, hanem teljes mértékben elismerni, hiszen a mérnökök és állattenyésztő állatorvosok esetében főiskolai végzettségük garancia erre. Ha tehát ezeknek a szakembereknek a tárgyi tudása, tapasztalata pozitív ténykedéssel társul, az eredmény nem várathat magára, hiszen a tervmutatók megállapításakor a legmeszszebbmenően figyelembe vették az illető termelőegység adottságait, lehetőségeit. Következésképpen teljesítésük nem ütközhet anyagi nehézségekbe, elháríthatatlan akadályokba. Az elmúlt napokban végigkísértük a megyei mezőgazdasági igazgatóság szerveit irányító és ellenőrző útjukon. Vizsgáljuk meg három gazdaságban — Csíkszépvíz, Csíkszenttamás és Csíkszentdomokos — mi is a helyzet e téren. Kezdjük a szakember tájékozottságával. Csíkszépvízen Neagu ban állatorvos vezeti az állattenyésztést. Hat hónap megszakítással (katonai szolgálatát töltötte) ebben a gazdaságban dolgozik. A viszonyok nem ismeretlenek előtte. Annál inkább a gazdaság, nevezetesebben az állattenyésztés helyzete, amelynek irányításáért, vezetéséért közvetlenül felelős. Világosan kitűnik a terepgyakorlat, és a gazdasági potenciál ismeretének hiánya. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a termelési terv március hónapra mindössze 41 hektoliter tejet ír elő, míg a szerződési terv 200-at. Az alacsony mutatószámot a borjak tejfogyasztásával magyarázza, de nem tudja, hogy március 1 és 10 között mennyi volt az árutej. A tejközpont nyilvántartásai szerint 76 hektoliter. Közel kétszerese az egész hónapi előirányzatnak. Nyilvánvaló a termelési terv előirányzata hibás. A gazdaság főmérnöke ezt meg is tudta volna mondani, de a legilletékesebb nem. Arra a kérdésre, hogy hány darab sertésük van hízó állományban, még a papírok alapján sem tud választ adni. Ezért a többi tervmutatók esetében is le kell mondanunk a számok közléséről. Hasonló tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot Vízi Gábor, a csíkszenttamási mtsz állattenyésztő mérnöke is. Ő még a terveket sem tudta megmutatni az ellenőrző szerveknek, mert azok be voltak zárva a főmérnök fiókjába, a főmérnök pedig gyűlésen volt. Nyilván senki nem igényli, hogy az állattenyésztő mérnök élő lexikon legyen, de ismételten leszögezhetjük, hogy helyzetismeret nélkül nem tud dolgozni. Szenttamáson akaratlanul is magunk elé idéztük a bögözi gazdaság mérnökét, aki zsebnoteszéből nemcsak a tejhozam napi alakulásáról tudott számot adni, esetenként egyes tehenek hozamát is ismerte. Az ismerethiánynak elsősorban az az oka, mint azt dr. Holiica Florin, a megyei mezőgazdasági igazgatóság aligazgatója elmondta, hogy Nea- IMREI SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) Egy szakellenőrzés tanulságai Kettőn áll a vásár... A régi vágóhíd (új nevén a Jégpálya utca) blokknegyed lakóinak közgyűlését többször is el kellett halasztani, a megjelentek rendkívül csekély létszáma miatt. Végül aztán mégiscsak sor került az „öszszejövetelre", és pontban a kijelölt órában el is kezdődött a beszámoló előterjesztése, a kérdések, hozzászólások, javaslatok, a tengernyi panasz meghallgatása és továbbításának ígérete, az új lakóbizottság megválasztása ,annak rendje és módja szerint. Szerencsére a beszámoló rövid volt — kevésbé lényeges problémákat feszegetve —, a határozati javaslat is hamar elhangzott, talán meg sem tudták jegyezni a jelenlévők mi mindenre fog sor kerülni az elkövetkező közgyűlésig. A teleírt papírlapok összehajtogatása után következett az, ami mégiscsak közgyűlési hangulatot teremtett formájában, tartalmában, a felvetett problémák sokféleségében és megalapozottságában egyaránt. Már az első hozzászólás, kérdésfelvetés elindította a lavinát, a kemény koppanó kérdések zuhatagát, hogy csak ember kellett legyen a talpán, aki mindent jegyezni tudott, aki vállalkozni mert volna a kedélyek lecsillapítására, mindenkinek elfogadható magyarázatok, válaszok megfogalmazására. Miért került annyiba a fűtés és nem kevesebbe, hol teregessünk ruhát, ha a szárító teljes hiányában csakis az erkélyre lehet, mi lesz a gyerekekkel, ha kitavaszodik, hol fognak játszani, meddig hallathatják csatakiáltásaikat, ha leszáll az est, ki fogja végül is egyszer s mindenkorra megjavítani az elromlott vízcsapokat, pótolni a használhatatlan árammegszakítókat, mikor térhet haza a lakó úgy, hogy botorkálás nélkül is eljuthat- EGY LAKÓSZÖVETSÉGI KÖZGYŰLÉS MARGÓJÁRA son lakásának ajtajáig, meddig fog kelleni három-négy féle díjat öt-hat helyen befizetni, mikor érhet ki a lakónegyedéből az ember anélkül, hogy nyakig sáros ne legyen, melyik lesz az a nap, amelytől nem fognak személyi és vállalati kocsik tülkölni, durrogni, dohogni az ablakok alatt stb, stb. S EGYÁLTALÁN MIKORTÓL KEZDVE LAKHATUNK CIVILIZÁLT KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A LAKÁSOKBAN, AMELYEKÉRT LAKBÉRT ÉS MINDEN EGYEBEKET RENDESEN, HAVONTA FIZETÜNK. Íme, dióhéjban sűrítve a kérdések özöne, amelyeknek nagyon csekély hányadára kapott kielégítővá- JANKÓ ISTVÁN (Folytatás a 3. oldalon) NYITVA AZ AJTÓ? No, nem akármilyen ajtóra gondolunk, hanem egy bizonyos ajtóra. Legyünk képszerűen képletesek: egy nő áll egy bizonyos ajtó előtt. Kopogtat. Telve van a női lélek elhatározással, ambícióval, ügybuzgalommal, tennivágyással, tenni valamit a törvény adta szent és sérthetetlen jogunkkal a női egyenjogúságot illetően. Az ajtó lehet egy termelőszövetkezet, készruhagyár, iskola. . . ajtaja. A dolgozni vágyó nő nemcsak kenyeret akar keresni, hanem tudása legjavával, igaz hozzáállással maradandó értékeket teremteni. Újra kopogtat. Bebocsátást kér. Türelmes. Nemére jellemző ez a türelem, de a XX. század emberére már kevésbé. Sok helyen kinyitják előttük az ajtót, betessékelik őket, megbecsülik őket (miért legyünk igazságtalanok és világfájdalmasak?), másutt vállrándítással, a ma szocialista társadalmához csöppet se illő kerteléssel mondanak neki se igent, se nemet, ígéretekkel hitegetik, visszahívják őket: „Kisaszszony... elvtársnő ... asszonyom kérem, biztosan találunk valami megfelelő munkát, tessék visszajönni egy hét, egy hónap múlva, akkor bizonyosat mondunk...“ Áll egy nő egy ajtó előtt. .. Nyitva, csukva az ajtó...? Ha indokolatlanul csukva van, akkor közösen összefogva mindent el kell követnünk, hogy megnyíljon. Ezt diktálja a kötelesség, hiszen valamenynyien állampolgárok vagyunk. NYITVA AZ AJTÓ? Ezzel a címmel és témával közöl női oldalt áprilisban a HARGITA szerkesztősége. Felkérjük minden olvasónkat, elsősorban a nőket, akinek valami tapasztalata, problémája van az érvényesülés útján (s kinek nem volt, nincs, nem lesz!?), az forduljon bizalommal, őszintén a szerkesztőséghez, írja meg levélben, mi foglalkoztatja, mire gondol azelőtt a bizonyos ajtó előtt. Várveleiket! A HARGITA szerkesztősége Szellemi diákolimpiászok és... amire gondolni kell A vetélkedők korát éljük. Ezek a vetélkedők szórakoztatnak, tanítanak, újabb és újabb munkára serkentenek — a fűszert jelentik mindennapi életünkben. Szinte sajnálom, hogy 1948-tól az olimpiai játékokkal párhuzamosan nem rendezik meg a „szellemi olimpiászt" (1948-ban Aale Tynni finn költőnő kapott aranyérmet egy nagyon szép verséért.) Ez viszont nem jelenti azt, hogy az utóbbi időben háttérbe szorultak a szellemi vetélkedők. Ellenkezőleg: egyre szaporodnak és keretük is egyre bővül. A szellemi vetélkedők sorában rangos helyet foglalnak el az egyes tudományágak, tantárgyak ismeretköréből szervezett tanulmányi versenyek. Közülük 20 éves múltra tekint vissza a középiskolás diákok matematikai olimpiájza, amely az ország szellemi értékeinek a legzsengébb iskoláskortól való kiválogatására, ösztönzésére irányuló törekvésből fakad és évről évre mind nagyobb népszerűségnek örvend mind a tanulók, mind a tanárok körében. A hazai matematikai iskola, amelyet nemzetközi tekintélynek örvendő személyiségek képviselnek, érdeme az a világszerte visszhangot keltő kezdeményezés, hogy DEÁK IMRE tanár (Folytatás a 2. oldalon)