Hargita, 1970. augusztus (3. évfolyam, 178-202. szám)
1970-08-04 / 180. szám
lt eltelt hét hónap eredményei megyénk dolgozóinak lendületes, odaadó munkáját tükrözik Az elmúlt napokban cikksorozatban számoltunk be olvasóinknak megyénk ipari egységei alkalmazottainak félévi közgyűléseiről. Amint ismeretes, e közgyűléseken a félévi megváló,íításokat, valamint a jövő évi tervfeladatokat vitatták meg a résztvevők. Időközben eltelt egy újabb hónap, a hetedik, s jónak láttuk megszakítani sorozatunkat, jónak láttuk néhány szóban beszámolni ipari egységeink múlt hónapi megvalósításairól is. A szocialista gazdasági tevékenység alapvető követelménye ebben az időszakban a belső tartalékok, erőforrások feltárása és maradéktalan hasznosítása. Ez jelentős hozzájárulás a tervfeladatok, valamint az Augusztus 23. népünk nagy ünnepe méltó köszöntésére tett vállalások teljesítéséhez és túlszárnyalásához az összes gazdasági,pénzügyi mutatók tekintetében. Az év tavaszán a természeti csapások számokban nehezen kifejezhető károkat okoztak nemzetgazdaságunknak, a dolgozóknak, így ipari egységeink munkaközösségeinek eredményei azt a hozzájárulást is tükrözik, amelylyel megyénk dolgozói részt vesznek a gazdasági tevékenység haladéktalan helyreállításában, a károk, veszteségek sürgős felszámolásában, hogy minél szilárdabb alapot teremtsenek a következő ötéves terv megkezdéséhez, a megnövekedett tervfeladatok maradéktalan teljesítéséhez. Az eltelt hét hónapban 100,7 százalékban valósították meg ipari egységeink az össztermelési tervet, a többlettermelés értéke meghaladja a 10 millió lejt. Az értékesített árutermelésnél 101,8 százalékos megvalósítással, lényegesen több árut adtak át a megrendelőknek, mint amennyit előirányoztak. Kevés kivétellel valamennyi egység munkaközössége teljesítette, sőt, túlszárnyalta a választéktervet, így 115 tonna öntvényt, 47 ezer köbméter fenyőfűrészárut, több mint 5 ezer négyzetméter PAL-t, valamint 1,8 millió lej értékű bútort szállítottak megrendelőiknek. Az építők 50,3 százalékban teljesítették az összberuházási, valamint 52,3 százalékban az építkezési-szerelési munkálatokat. VILÁG PROLETARAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA 111. ÉVFOLYAM 180. (758.) SZÁM 1970. AUGUSZTUS 4. KEDDI ARA 30 BAM EGY KISVÁROS MŰVELŐDÉSI ÉLETÉRŐL Város lett Vlahicából. Egy gyártelep és egy község összeépült, egggyé vált. Volt, aki örült ennek a természetes és magától értetődő folyamatnak, volt, aki korainak vélte Vlahica rangbéli előrelépését. A község mezőgazdasággal foglalkozó dolgozói előnynek csupán a városi autóbuszjárat, és a szövetkezeti árak csökkentését vélik. A közömbösebbek önmegnyugtató iróniával, zsebrevágott kézzel, bölcsen nyugtázzák azokat, a hibákat, amelyeknek egy város életében nem lenne szabad előfordulniuk. Ezek az emberek égből pottyanó mannát vártak a helység közigazgatási előléptetésével. A vlahicaiak magatartásbeli viszonyulási okokból történt vélekedését szükségesnek véltem megemlíteni, mert a két év óta történt változások után számtalan bírálat hangzott el — hivatalosan és nem hivatalosan — a csecsemőkorát élő városkával kapcsolatosan. És nem éppen alaptalanul, önerőnkből tehettünk volna többet is a közellátás és szolgáltatás szüntelen javítása érdekében, a városias külső gyorsabb ütemben történő kialakítása, a rend és fegyelem, az igényesség tekintetében. A gazdasági szociális problémákon túl a művelődési élet fellendítése érdekében ! Igen, a két éve történt előrelépéskor Vlahica művelődési életében is gyökeres változásnak, minőségi ugrásnak kellett volna bekövetkeznie. A megyei felettes szervek nem minden ok nélkül kérik számon tőlünk : „Na elvtársak, akiket ezzel a szép és nemes feladattal bíztak meg, mit tettetek annak érdekében, hogy kultúrátok is városi színű ízű legyen? Hadd lám, mit tudtok felmutatni? Ugye tudjátok, hogy a városi rang többre kötelez...?" Jómagam, mint a városi kultúrbizottság tagja, emígy kezdeném beszámolóm, ha ezt kérnék papíron is . Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a közelmúltban egy függetlenített kutúrigazgatót kaptunk. Azt hittük, hogy ő lesz a megváltónk. Nem is csalatkoztunk benne. Romokban heverő kulturális örökséget kellett átvennie, meg jópár ezer lej értékű leltári tárgyat. Az új igazgató hivatalba lépésének első napjától kezdve szívvel és lélekkel dolgozik, sokszor este ebédel és csak aludni jár haza. Jelentések, munkatervek, kimutatások, jegyzőkönyvek, beszámolók, kérvények írása - és lehetne sorolni tovább. A doszár az fontos, hogy a papírok rendbe legyenek. Aztán jönnek a szervezési kérdések. Kapcsolatot teremteni hivatásos színházakkal, műkedvelő együttesekkel, levelezni képzőművészekkel, kérlelni a zenészeket, hogy legyenek szívesek eljönni a táncpróbára, mert vasárnap szerepelni kell (közben azok lakodalomra szerződnek és az igazgató szégyenkezve visszamondja — immár másodszor — a szentpáli vendégszereplést), este résztvenni a próbákon, ott mérgelődni, hogy a takarítónő nem fűtött be és aggódni a fiatalok egészségéért. Futkosni szállítási ügyben és kilincselni az üzem irodáiban a „piros buszért", szépen udvarolni érte, nehogy mások kapják más célra (esetleg sportolókat szállítanak s akkor oda minden remény), kiállítási anyagot hozatni és visszavinni (megint mivel...?). Télen a fa szállítási, raktározási gondjai (ügyelni, nehogy ellopják vagy többet tüzeljenek a kiszabott porciónál), termeket tisztogatni (persze közvetve, de az étkezde feletti teremben a kezével szedte össze az eldobált csikkeket zárlatnyílás után) és ügyelni a rábízott többezres értékre három nagyobb és több kisebb helyiségben. Na de ezek mind általános dolgok — mondhatná valaki -, amelyekért kapja a fizetését. A pénzügyi, a népszerűsítő, plakát író és ragasztó fűtési, elszállásolási, fogadási gondok szakmába vágók. Ez a látszat. Érződik a függetlenített kultúrigazgató léte. Ez év elejétől két hivatásos színtársulat (Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad) és négy műkedvelő művészegyüttes biztosította a szombat, vasárnap esti szórakozást. A helyi közönségnek alkalma volt megismerni a megye határain túl is hírnevet szerzett Csíkszeredai és székelyudvarhelyi könnyűzene együtteseket. Láthatta Imecs László fametszetkiállítását is. Egy múzeumlátogatás Székelykeresztúrra, közreműködés az ifjúsági matiné megszervezésében, a tánccsoport fellépése a Székelyudvarhely környéki műkedvelő együttesek tavaszi seregszemléjén, majd Lövéte és Karácsonyfalva közönsége előtt. Aztán jött az árvíz és egy darabig szünetelt a kultúrmunka. Ferenczy Lajos Tibor (Folytatás a 2. oldalon) Vendégváró villa a csikszentimrei Büdösfürdőn Strand és fenyves Látogatás a maroshévízi „Fenyő" fürdőn A fülledt vasárnap délutánok mindig kicsalnak valahová hűsölni. Vagy a strandra, vagy a hegyekbe. De nem ritkán óhajtjuk egyszerre mind a kettőt. Mégis választani kell. Maroshévíz viszont azon kevés helyek közé tartozik, ahol nem kell lemondanunk egyikről sem.A strand és a fenyves, mint két jó testvér mindig együtt vannak És nem is akármilyen strand, nem is akármilyen erdő, örökzöld fenyves veszi körül árnyékával, ózondús levegőjével hűsítve a hőforrás vizével táplált medencét. Az utóbbi években egyre feljebb ível a látogatottsági grafikon. Turisták százai töltik itt nyári szabadságuk egy részét, de sokaknak ha nem is futja több napra, legalább eljönnek egy vasárnapra. Vasárnap délután. A kétes kimenetelű idő ellenére a parkolóhelyeken szorosan egymás mellé sorakozva állnak a személygépkocsik. Nemrég bővítették a parkolóhelyet, így is alig akad talpalatnyi hely. Pedig nincs is csúcsforgalom — mondja valaki. A kocsik nagy része Kolozs és Maros megyei. A jobboldali fenyvesek alatt mint egy kis gyerekváros házikói apró faházikók bujkálnak. Jó ízlésre, ügyes tervezőkre vall a kempingtábor. Előttük sátrak, a szivárvány minden színében. Szemben a bekerített vízmedence. Az erdő csendet parancsoló hangulata mégsem disszonáns a strandi zsivajjal, felszabadult játékos nevetéssel. A legilletékesebbek — a vendégek véleményét kértük arról, hogy érzik itt magukat. Bányai Károly - Kolozsvár. — Szerdán érkeztünk. Még itt töltünk néhány napot. Áltaiában minden nyáron eljövünk, mi kolozsváriak is. Nagyon szép, csendes hely, de talán a döntő érv mégis, hogy víz mellett a fenyves. Persze nem mondhatnánk, hogy minden máris rendben van. A helyi kantinban étkezünk. A koszt, ahhoz viszonyítva, hogy tizenkét lej, elég gyenge. Nem beszélve a tisztálkodási lehetőségekről. A tusok nem működnek, még strandolás után sem lehet letusolni, nemhogy máskor. Pedig ezeket a gyerekeket le kellene dörzsölni néha. Elkelne itt egy egészségügyi hely kagylókkal, mellékhelyiségekkel. A szórakozás? Nem a fiatalok kedvenc helye ez. Talán a városban, néha, nem tudom, mi még nem jártunk sehova. Van néha a kapunál tv-nézés. .. Prunea Traian, marosvásárhelyi edző: - Több mint húsz gyerek tartózkodik itt. A marosvásárhelyi sportiskola tenisz és röplabda csapatának egy része. Kitűnően érzik magukat. A sportolóknak Maroshévíz ideális hely. Bár igaz, hogy néha éjszaka nagyon hűvös van, de jól felöltöztettük őket. Edzünk és kisebb távú kirándulásokat rendezünk. Persze vannak problémáink is. Például a régi teniszpálya tönkrement és még nem tették rendbe, bár tervük, hogy fognak egy újat létesíteni. De addig? Azonkívül nincs semmi elsősegélynyújtási lehetőség a telepen. Bármikor történhet baleset. Mit csinálunk akkor? Ovics Tibor, Marosvásárhely: Kulcskérdés mindannyiunk mosdási lehetősége. Megértjük, hogy nincs kellő vízellátási lehetőség a közelben, de ennek az elkönyvelése még nem old meg semmit. Persze nagyon büszkén mondhatjuk, hogy az itteni pihenés, edzés után a gyerekeink - tizenegy 14-18 éves teniszező fiú - a hunyadiakkal tartott divíziós mérkőzést 15-9 arányban nyerték meg. Tehát igazi pihenés, erőgyűjtés nekünk az itt töltött pár nap. Szabó Katalin (Folytatás a 3. oldalon) I —1 ....WBBmII A TENGERÉSZNAP - A ROMÁN TENGERÉSZET IMPOZÁNS SEREGSZEMLÉJE Augusztus első vasárnapja Románia szocialista krónikájának egyik jelentős határköve: a tengerészek hagyományos ünnepe. Jelképként hat, mint annyi más ünnep, mindennapi életünk fontos momentuma. Ezen a napon forró szeretettel, mély hálával gondolunk a kereskedelmi és katonai tengerészek, a hajógyártók áldozatteljes munkájára. A Tengerésznapon az összes katonai és kereskedelmi hajók felöltötték a nagy zászlódíszt. A tengerészek művészi rendezvényei, sportversenyei, a fantáziadús tengerészjátékok sajátos színfoltot hoztak, ünnepivé varázsolták a dunai, a belvízi, a tengeri kikötők szorgos hétköznapjait. A legnagyobb ünnepség azonban Mongólián, a tengerésznapi rendezvények hagyományos színhelyén zajlott le. A katonai hajók már hajnalban felsorakoztak az előkikötőben, s a kikötőmedencét védő hatalmas hullámtörő gát is ünnepi köntösbe öltözött. A nemzeti színű és vörös zászlókkal díszített, a Román Kommunista Párt címerét és nevének kezdőbetűit viselő vezérhajó a rakpart mellett horgonyozva várta jeles vendégeit. Az ünnepségen részt vett Nicolae Ceauşescu elvtárs, a párt főtitkára, az Államtanács elnöke, Románia Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnoka. Úgyszintén ott voltak más párt- és államvezetők, tisztségviselők, külföldi vendégek, más országok tengerészeti attaséi. 10 óra. A hivatalos gépkocsisor Neptunról, a nemrégiben épült észak-mangáliai fürdőtelepről érkezik, bekanyarodik az előkikötőbe, s végighalad a hullámtörő gáton, csokoládébarnára sült, egészségtől kicsattanó emberek eleven sorfala között. A tömeg lelkes tapssal, szűnni nem akaró éljenzéssel köszönti a nyitott gépkocsiban elhaladó Nicolae Ceauşescu elvtársat, Ion Gheorghe Maurer elvtársat és Emil Bodnaraş elvtársat, ütemesen kiáltja a párt vezetőjének nevét, s a pártvezető és a párt megbonthatatlan kapcsolatát, szerves szimbiózisát jelképező, mindenütt ismert, oly szimbolikus RKP-t. Nicolae Ceauşescu elvtársat Ion Coman altábornagy, a fegyveres erők helyettes minisztere fogadja. Grigore Marteş mérnök, altengernagy, a katonai, tengerészeti erők parancsnoka jelentést tesz Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a fegyveres erők főparancsnokának. Miután ellép a díszszázad előtt, Nicolae Ceauşescu elvtárs felmegy a vezérhajó fedélzetére, üdvözli az összes tengerészeket a Tengerésznap alkalmából és újabb sikereket kíván harci és politikai felkészültségükben. Izgalomtól kipirult arcú pionírok szép, piros rózsa- és szekfűcsokrokat nyújtanak át Nicolae Ceauşescu elvtársnak és feleségének, Elena Ceauşescunak, Ion Gheorghe Maurer elvtársnak, valamint a többi hivatalos személynek és meghívottnak. Jelen voltak az emelvényen a következő elvtársak: Gheorghe Pană, Hie Verdeţ, Maxim Berghianu, Florian Danălache, Vasile Vilcu, Iosif Banc, Miron Constantinescu, Ion Iliescu, Vasile Patilineţ, Ion Pâţan, Corneliu Mănescu, Petre Ionescu, az RKP Konstanca megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke, az RKP KB több osztályvezetője, miniszterek, tábornokok és törzstisztek. Kezdetét veszi a tengerészünnepség. Ágyúdörgés közepette, bálnaháton megjelent Neptun, a tenger szigorú istene és teljhatalmú ura. Az ünnepség minden mozzanata, minden részlete kimeríthetetlen fantáziára, leleményességre és nem kevésbé alapos előkészítésre vallott. Kezdve a farkasfejet viselő, dák bárkától, a Traianus légióit Dacia tájaira szállító római gályától, a Mircea cel Betrín és Ștefan cel Mare korából származó vitorlásoktól egészen a felvonulást záró rakétahordozó hajókig az egész parádé híven tanúsította a román hajózás és hajógyártás hosszú és dicsőséges útját. Románia ma erős folyami és még erősebb tengeri flottával rendelkezik. Az ország ipari és mezőgazdasági termékeivel megrakott román hajók széltében-hosszában járják a tengereket és óceánokat, tartós kapcsolatokat teremtve a világgal, messze hordozva népünk konstruktív géniuszának békeüzenetét, hozzájárulva az anyagi értékek cseréjének bővítéséhez Románia és a világ más országai között. A X. pártkongresszus, tekintetbe véve mindezeket a tényezőket, feladatként jelölte ki, hogy tengeri flottánk kapacitását meg kell kétszerezni, nagy tonnatartalmú tartály- és ércszállító hajókkal, valamint különböző kapacitású fehérhajókkal kell ellátni. A folyami flotta új típusú áru- és utasszállító hajókat kapott. Korszerűsítjük a kikötőket, s e tekintetben igen jelentősen fejlődött országunk első és legfontosabb tengeri kapuja - a konstancai kikötő —, amelynek kikötőhelyein évente sok millió tonna árut raknak ki és be. A műszaki-tudományos fejlődéssel, a harci technika fejlődésével lépést tartva, jelentős minőségi ugrás történt a katonai tengerészetnél, s erre ékesszóló példa a rakétahordozó hajóraj, amely lezárta az őrnaszádok és a torpedónaszád rajok felvonulását. Hasonlóképpen példát szolgáltatott a tengerészet és a légierők együttműködésére a könnyűbúvárok ledobása helikopterekből, s a szuperszonikus vadászgéprajok fergeteges suhanása a víz fölött. Nyugodtak lehetünk, országunk a tenger felől is védve van. A Ialomita hajó fedélzetén vasárnap, a Tengerésznap alkalmából, a többi honpolgárok százaival és ezreivel együtt a művészi képzelőerőnek, a szépségnek, a virtuozitásnak páratlan demonstrációján, a román tengerészet történetének impozáns és tanulságos bemutatóján vettünk részt. És mindenekelőtt, tanúi voltunk annak a ragaszkodásnak, amely kitörő erővel nyilvánult meg tengerészeti erőink katonái részéről a haza iránt, a Román Kommunista Párt iránt, a szocialista Románia hadseregének főparancsnoka iránt. N. Popescu Bogdăneşti HÍREK • ESEMÉNYEK • HÍREK • ESEMÉNYEK I Új áruk érkeztek a Csíkszeredai kereskedelmi vállalat raktáraiba. Többek között férfiak részére különböző nyári szövetek, női nyomtatott mintás ruhaanyagok, száznegyven centiméteres damaszt, Color Moldova és Victoria szőnyegek, frottír törülközők, különböző színű paplan selymek, női szvetterek, fehérneműk, függönyök, férfi cipők, a vasüzletekbe pedig vízvezető csövek, árammal működő vízmelegítő kazánok kerülnek eladásra. A Hargita megyei Erdészeti Felügyelőség maroshévizi erdei gyümölcsbegyűjtő központjából hét tonna fenyőtobozt indítottak útnak az NSZK felé, ahol mint dísztárgyak kerülnek majd forgalomba. Útra készen áll még huszonöt tonna fenyőtoboz is. Az Erdészeti Felügyelőség 43,8 tonna rókagombát is exportált az NSZK- ba, ezenkívül Hollandiába is szállítottak 15,3 tonna málnát. HÍREK • ESEMÉNYEK A parajdi fürdőt több mint ezren látogatják naponta. Vendégeinek körében nagy népszerűségnek örvendenek azok a rendszeres hetente sorra kerülő előadások ,amelyeket Telegdi Károly, a sóbánya igazgatója és dr. Veress Árpád körorvos tartanak, s amelyek, a bánya történetével és fejlődési távlataival, illetőleg a fürdő gyógyhatásával ismertetik meg a hallgatóságot. Újabb kirándulásokon bővíthették ismereteiket megyénk diákjai. Tegnap reggel az OTH Hargita megyei kirendeltségének autóbuszán negyven madarasi diák indult három napos kirándulásra Kolozsvárra, s ugyancsak negyven lövétes diák indult el tegnap tanulmányi kirándulásra, melynek állomásai Cîmpulung, Curtea de Argeş, Piteşti, Râmnicul Vilcea, Călimăneşti, Szeben, Kiskapus, Medgyes és Székelyudvarhely. HÍREK • ESEMÉNYEK 2 3 ORSZÁGOS HÍRÜGYNÖKSÉGÜNK KÖZLI A slatinai aluminiumüzem közelében megkezdődött egy villamoshuzal-gyár építése. A 16 hektáron elterülő új gyárban évente 20 000 kilométer, ipari berendezésekhez szükséges villamos huzalt és 10 000 tonna húzott drótot állítanak majd elő. A nyersanyagul szolgáló alumíniumot és ötvözetét a slatinai üzem szolgáltatja. A Dîmboviţa megyei Tituban megkezdődött az alacsony feszültségű berendezésekhez szükséges villamos felszereléseket előállító gyár építése. Az 1973-ig üzembe helyezendő gyárat modern berendezéssel szerelik fel és a termelési folyamatot csaknem teljesen automatizálják. Az új egységben belső berendezésekhez szükséges, változatos választékú villamos készülékeket termelnek majd, mint például áramátalakítók, csatlakozók, kétpólusú dugók, csengők, kiolvadóbiztosítók. Azon tűnődöm... mennyire hibás a szülő, ha nagyobb gyermeke nem vesz részt a család gondjaiban? 16 éves kislányt hívtak társai krumplit kapálni, csináljon ő is néhány napot az mtsz-ben, kap is érte valamit s nem árt a vakációzónak egy kis fizikai munka, izmosodik, edződik. A szülők is örültek volna a jóindulatnak, meg anyagilag is hoz valamit a családnak. „Ilyen melegben nem dolgozom a mezőn, meg tönkremegy a kezem a gyomoktól. Édesapámék úgyis megveszik nekem, amire szükségem van, akkor meg minek menjek." — volt a válasz. Lám, ahol a szülők már kicsi korban nem szoktatják hozzá a gyermeket, hogy részt kell venni mindenkinek erejéhez mérten a családi közösség gondja-bajaiban, ilyesmi sül ki. No és később? Jönnek majd a panaszok, törődött, magárahagyott szülő, hálátlan gyermek. Igazán senkinek az ujjáról nem esik le a gyűrű a kapa nyelétől. Ismerek jónéhány diákot, aki minden nyáron a mezőn dolgozik. Szép barnára lesül, jó étvágya van és keres is. Valljuk be, nem tette még magát senki tönkre a néhány heti szorgoskodással a mezőn. Hőgutát sem lehet kapni Csíkban s a kezet is meg lehet mosni .. . Vajon mitől függ, hogy a gyerek egy szóra, vagy szó nélkül, saját jószántából tesz valamit a család érdekében, vagy ölhetett kézzel elvárja a sült galambot. Azt mondják a pedagógusok, hogy rossz gyerek nincs, esetleg nehezebben kezelhető. Aki neveli, az hozza ki belőle a jót, vagy rosszat. A múltkoriban egy 10 éves kisfiú, míg édesanyja a szülészeten volt, elment napszámba a tudta nélkül, hogy névnapjára meglephesse ajándékkal. Nem gondol az ember valami porban csúszó hálára. De a közös gondokban ki-ki tehetsége szerint részt kellene hogy vegyen. Az ifjabb nemcsak azért, hogy hálálkodjon, hanem inkább, mert készül arra, hogy egy nagyobb közösségben, a társadalomban értékes emberré válhasson. És közömbösséggel, tunya lelkiismerettel nem megy... Páll Erzsébet