Hargita, 1970. november (3. évfolyam, 256-280. szám)

1970-11-08 / 262. szám

2. OLDAL - HARGITA A párt- és állaravezetőség jelenlétében tegnap megemlékeztek Doftana összeomlásának 30. évfordulójáról (Folytatás az 1. oldalról) szagos Nőtanács, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizott­sága és a Diákegyesületek Szö­vetségének Végrehajtó Bizottsága, az RKP Prahova megyei bizottsá­ga és a megyei néptanács, az RKP Cimpina városi bizottsága és a városi néptanács, valamint Pra­hova megyei nagyvállalatok és in­tézmények részéről. A pionírok virágcsokrokat hoz­nak. A legfiatalabb nemzedék képvi­selői, akik csak könyvekből és a múzeum kiállítási tárgyaiból tud­ják, hogy Doftana milyen kegyet­len elnyomást és terrort jelentett egykor, a munkáshősök emléke e­­lőtt tisztelegve — az ünnepség több­ezer részvevőjével együtt - kifejezik határtalan szeretetüket kommunis­ta pártunk iránt, amely megterem­tette népünk mai új és szabad éle­tét, határtalan szeretetüket azok­nak az eszményeknek a beteljesü­lése iránt, amelyek nevében annyi forradalmi harcos küzdött és áldoz­ta életét. A jelenlévők egy percnyi csend­del adóznak a munkásosztály hő­sei emlékének, azok emlékének, a­­kiknek áldozathozatala mindörökre elevenen él a román nép tudatá­ban. A felemelő ünnepségen jelen van a munkásmozgalom sok veteránja mellett a Román Kommunista Párt politikájának számos fiatal harcosa. Ez a körülmény mélyen szimbolikus jelleget kölcsönöz az ünnepségnek, mintegy hangsúlyozza, hogy a párt milyen erővel és dinamizmussal fogja össze szélesre bontott zászla­ja alatt egyetlen áradatba az ösz­­szes nemzedékeket. A környező dombokat egészen el­lepő tömeg kegyeletteljesen felke­resi a Trei­pruni temető sírjait. Ha­talmas virágcsokrok és szerény­­párszálas csokrocskák kerülnek a szeretettel gondozott sírokra, meg­ható jeléül annak, hogy népünk kegyelettel emlékszik a kommunis­ták áldozatkészségére, hallatlan erkölcsi erejére, a kommunistákéra, akik a vastag börtönfalaknál is erősebb falat emeltek a töretlen emberi akaratból. Ezután ünnepi nagygyűlés következett. A koszorúzási ünnepség után a párt- és államvezetők helyet foglal­tak a volt Doftana börtön előtti téren lévő emelvényen. Az emléknagygyű­lésen több ezer dolgozó vesz részt. Az emelvényen hatalmas be­tűkkel a következő felírat áll: „Éljen a Román Kommunista Párt, társa­dalmunk vezető politikai ereje". ünnepi nagygyűlés A nagygyűlést megnyitva, Ilie Cîşu elvtárs, az RKP KB tagja, az RKP Prahova megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke rámutat, hogy ezeknek az eseményeknek a felidézése alkalmul szolgál a Prahova megyei kommu­nistáknak és dolgozóknak, akárcsak az egész ország kommunistáinak és dolgozóinak ama eltökélt szándé­kuk ismételt kinyilvánítására, hogy rendületlenül megvalósítják pár­tunk és államunk bel- és külpoliti­káját, amelynek célja felvirágoztat­ni a szocialista Romániát, hűségesen szolgálni a szocializmus és a béke világméretű ügyét. A Román Kommunista Párt Prahova megyei bizottsága nevé­ben, a nagygyűlés valamennyi rész­vevője nevében a szónok forró üd­vözletét tolmácsolta a párt- és ál­lamvezetőségnek, Nicolae Ceauşescu elvtá­rsnak. Utána felszólalt Nicolae­ Quiga elvtárs, az RKP KB tagja, a Romá­niai Volt Antifasiszta Harcosok Bi­zottságának elnöke, Andrei Oprea elvtárs, a ploieşti-i kőolajfinomító mestere. Beszédet mondott Emil Bodnaraş elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának és Állandó Elnökségé­nek tagja, az Államtanács alelnöke. A jelenlévők figyelmesen meg­hallgatták a beszédet. A nagygyűlés végén Ilie Cîşu elvtárs biztosította a párt- és állam­vezetőséget, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtársat, hogy a Pra­hova megyei dolgozók, a megye e­­gész lakossága az egész nép olda­lán szüntelenül munkálkodik annak a nagyszerű gazaság- és kultúra­fejlesztési programnak a teljesí­tésén, amelyet a Román Kommu­nista Párt X. kongresszusa dolgo­zott ki a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megteremtésé­ért hazánkban. A nagygyűlés befejezésével ezrek ajkán hangzik fel a kommunisták, a munkásosztály harci himnusza, az Internacionálé. ■K A nagygyűlés után a párt- és ál­lamvezetők, régi munkásmozgalmi harcosokkal együtt, megtekintik a volt börtönt, a múzeum termeit. A látogatók előtt a párttörténet egyik legendás hősiességű feje­zete tárul fel. Számtalan kiállítási tárgy bizonyítja a kommunisták rendíthetetlen erejét és annak forrásait: ragaszkodást a párthoz, a nép ügyéhez, a tartós szolidari­tási kapcsolatokat, amelyek össze­fűzték a bebörtönzötteket a külső forradalmi mozgalommal, a nép széles tömegeivel. NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs a látogatás végén a következőket írta be a díszkönyvbe: „Mély megillető­­déssel vettünk részt a Doftana ösz­­szeomlásának 30. évfordulóján, a­­mely alkalom arra, hogy tisztelettel emlékezzünk meg a Román Kom­munista Pártnak, a munkásosztály­­unmk­ legbozárís erőinek dicső harcairól a társadalmi és nemzeti felszabadulásért, az elnyo­mó burzsoá­ földesúri rendszer megdöntéséért, az új, szocialista társadalmi rendszer felépítéséért országunkban. A múltbeli nemes forradalmi hagyományok felidé­zése még inkább buzdít bennün­ket, mindazokat, akik Doftanán voltunk bezárva, mind pedig a fia­talabb nemzedékeket, népünk gazda­sági és társadalmi haladásának, a szocializmus és a kommunizmus felépítésének nagyszerű művében Románia földjén." A megható doftanai ünnepség mélyenszántóan­­ tanúsította, hogy a párt ragyogó forradalmi harci hagyományait ma becsülettel visz­­szük tovább hazánk szocialista é­­pítésének nagyszerű művében, hogy a legszebb, a legfelemelőbb cselekvés a világon minden erőt, az egész életet annak a nagysze­rű ügynek szentelni, amelyért kom­munista pártunk küzd. Ada Gregorian, Ion Mărgineanu, Victor Bîrlădeanu EMIL BODNARAS ELVTÁRS beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió és a többi szövetséges oldalán az antihitlerista háborúban, s ez teremtette meg egyidejűleg a feltételeket a forradalmi folyamat fejlesztése által megkövetelt nagy feladatok teljesítéséhez: a munkás­­osztály politikai és szervezeti egysé­gének megvalósításához, a politi­kai hatalomnak a dolgozók általi ki­vívásához, a főbb termelőeszközök államosításához, a gazdaság szocia­lista alapon történő megszervezésé­­hez, a szocializmus végleges győzel­méhez. Ezek nagy vonalakban a harminc év alatt megtett út szaka­szainak határkövei, amelyek bebizo­nyították a pártnak, a szubjektív té­nyezőnek alapvető, döntő szerepét a forradalmi folyamatban. A Román Kommunista Párt vitathatatlan tanú­bizonyságot tett erről. Kifejezzük örömünket és jogos büszkeségünket afölött, hogy a Ro­mán Kommunista Párt, amely nem­sokára, nagy évfordulóját, 50. évi fennállását ünnepli, jelenleg tár­­sadalmunk vezető politikai ere­je, több mint kétmillió tagot szám­lál soraiban, ideológiai és poli­tikai szempontból szoros egységben tömörül, szeretettel és tisztelettel veszi őt körül az egész nép. Népünk napjainkban teljesen ura a sorsának és büszke azokra az eredményekre, amelyeket a széles­körűen kibontakozó szocializmus építésében elér. Románia Szocia­lista Köztársaság töretlenül fej­lődik a sokoldalúan s gyors ütem­ben fejlődő szocialista társadalom megteremtése felé. Szüntelenül fejlődik a tudomány, az oktatás, fel­lendült a szellemi alkotás, a szo­cialista kultúra, a nép közös kin­cse. A szocializmus példa nélkül álló anyagi és szellemi felvirágzás­hoz vezette nemzetünket, az egész népet az érdekek, eszmények és tö­rekvések szoros közösségébe egye­sítette, magas fokra emelte a mun­kásosztály, a parasztság, az értel­miség egységét. Szilárddá, meg­­dönthetetlenné vált a román nép és az együtt élő nemzetiségek - magyarok, németek, szerbek és más nemzetiségűek közötti testvériség, amely a jogi és ténybeli teljes és tényleges egyenlőség szilárd alap­jaira, a közös haza javára végzett közös alkotásra épült. Teljes meggyőződésünk, hogy az az elszántság, amellyel­ egész né­pünk valóra váltja azt az irányvo­nalat, amelyet a párt legutóbbi kongresszusa kijelölt egy hatalm­as ipar továbbfejlesztésére, a mező­­gazdaság felemelésére, a tudomá­nyos és technikai haladás előmoz­dításának aktív politikája, azoknak az intézkedéseknek a megvalósítá­sa, amelyek célja a gazdaság veze­tésének tökéletesítése, a káderek­nek a tudomány és a jelenlegi gya­korlat követelményeivel és igényei­vel lépést tartó felkészítése biztosít­ja majd a nemzeti vagyon szaka­datlan gyarapodását a rendelkezé­sünkre álló nagy lehetőségek egyre teljesebb hasznosítását szocialista nemzetünk felvirágzása szolgálatá­ban. Tisztelt elvtársak, Hazánk nemzetközi státusát, a­­melyet hajdan az idegen tőke ural­ma vagy az imperialista nagyha­talmak szeszélye határozott meg, ma kizárólag pártunk orientációja, a vezető erejével, a Román Kom­munista Párttal eggyé forrt és fenn­tartás nélkül szolidáris nép szuve­rén akarata alapozza meg. Románia Szocialista Köztársaság öntudatos és aktív erő a szocialista országok sorában, amelyekhez el­szakíthatatlan szálakkal fűzi a társadalmi rend közössége, a mar­xizmus -leninizmus, a proletár in­ternacionalizmus elveiből fakadó szolidaritás. A szocialista Románia ugyanak­kor az államok és népek nemzet­közi közösségének aktív tagja. Nicolae Ceauşescu elvtárs, a párt főtitkára, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsának elnöke az Egyesült Nemzetek Szervezetének nemrégi jubileumi ülésszakán ü­nne­­pélyesen kifejtette hazánknak az e­­gész nép által határozottan támo­gatott jelenlegi politikai álláspontját, további nemzetközi vonatkozású fej­lődésének alapjait. A jogegyenlőség, a függetlenség, a szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös meg­becsülés és előny - ezek azok az alapok, amelyeken pártunk, a szo­cialista Románia szoros baráti és együttműködési kapcsolatait fejlesz­ti az összes szocialista országokkal minden síkon: politikai, gazdasági, katonai és kulturális-tudományos té­ren. Ugyanakkor a szocialista Ro­mánia a békés egymás mellett élés szellemében fejleszteni kívánja e­­gyüttműködési kapcsolatait az ösz­­szes országokkal, füngetlenül azok társadalmi rendszerétől. A szocializmus romániai építése művének vezetésében a párt folytat­ja és továbbfelleszti a román kom­munisták, munkásosztályunk gazdag internacionalista hagyományait. A Román Kommunista Párt fáradha­tatlanul küzd a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egységé­­nek erősítéséés a marxizmus-leniniz­­mus alapján, korunk összes forra­dalmi és haladó erőinek egyesítésé­ért. Nagy megelégedéssel állapít­­ha­tjuk meg, hogy fejlődnek és elmé­lyülnek pártunk kapcsolatai a többi kommunista és munkáspártokkal, más forradalmi és demokratikus pár­tokkal és mozgalmakkal. Pártunk­­ határozása, hogy a jövőben is kö­vetkezetesen ennek a vonalnak meg­­felelően cselekszik, az emberiség haladása és a szocializmus ügyének érdekében. Tisztelt elvtársak ! Amikor ma mély tisztelettel adó­zunk elődeinknek, elismerésre méltó tetteiknek, tudatában vagyunk, az­zal hódolhatunk legméltóbban em­léküknek, hogy rendületlenül foly­tatjuk, amit megkezdőink a haza szüntelen előre­haladásáért, szocia­lista nemzetünknek a civilizáció és a virágzás újabb fokaira emelésé­ért, azokért a ranyogó távlatokért, amelyeket a szocializmus útja, a kommunista társadalom felé vezető út nyit meg Románia fejlődése előtt. Éljen a Román Kommunista Párt ! Éljen Románia Szocialista Köztár­saság ! A LAKOSSÁG JOBB KISZOLGÁLÁSÁÉRT (Folytatás az 1. oldalról) gyiek mindössze hétszáz kiló hagy­mával adósai a begyűjtőközpontnak - a leszerződött tíz tonnát ennyi dí­jával szállították­­e­l, viszont a szer­ződéses káposztát illetően koránt­sem állnak ennyire, furván számol­va a leszerződött tétel egytizedét adták csak át. Vagy folytathatnánk a példálózást a vaslábiak esetével: harminc tonna marokból körömfe­­ketényit sem láttak az átvevők. Szerencsére - igaz, hogy e meg­állapítás az előző fejezetbe illik - a burgonyából ezidáig sikerült biz­tosítani a kívánt mennyiséget: több, mint hétszáz tonnát szánnak tárolás­ra. De ki merné szívére tett kézzel állítani, hogy az eddig elraktározott - és elegendő mennyiségben elrak­tározott - áruért nem kellett valaki­nek rekedtre beszélnie magát, „meg­győznie", „megdögönyöznie" a szállítót, mintha nem is szerződés­ről, tehát olyasvalamiről, amely kö­telezi a feleket - de önkéntes ado­mányról lenne szó. Nem tudom, osszam-e a gyergyó­­szentmiklósiak véleményét, mármint­­hogy itt a szerződések nem érnek semmit; annyi bizonyos, hogy ezen a portán is jól fogna egyik részről az erősebb fegyelem, és az, amit leginkább a cég szavatolóképessé­gének nevezhetnék. De a másik fél­nél is jól fogna kicsivel több erély. Az utóbbi hiányának ugyanis anyagi visszaütői vannak. Mert ha nincs a szomszédban, megyek távolabbra, azaz széles ez országban keresek szállítót. A káposztát például Cala­­rasi­ból, Piatra Neamtról, Focsani­­ból, Rimnicul Sárairól szállítjuk - hallottam a begyűjtőközpontban. - Miért­­ kérdeztem, tudtommal Gyer­gyószárhegyen, Vaslábon, Madéfal­­ván, Csíkszépvízen kitűnő káposztát termesztenek. - Válaszképpen le­gyintenek: A szerződések... így aztán olykor előfordul (lehet, túlzók, de nem nagyon), hogy a fu­var többe kerül, mint maga az áru. Egy példa: a káposzta kilója mond­juk hetven bani. Egy autótrénre hat tonnányit tudnak rakni. Ezernyolc­száz-kétezer lej a szállítási díj Călă­­raşi-ból. Nomármost csöpp fejszámo­lás után kiderül, mennyit nyer a vál­lalat minden egyes úttal. De amiből még le kell számítanunk az áruszak­­értő szemleútját, a meglátnitól a szerződésig­ élés csak pénzértékben kifejezhető stációit, a telefonbeszél­getéseket stb. Igen, a telefon. . . - Azt hiszi, számunkra szívderítő havi tízezer lejeket csak úgy elbeszélget­ni ?!. . . Úgy látszik, a való helyzetet most is csak nagyított példákkal illusztrál­hatjuk. Vagy mégsem?. . . Ezek után nem szeretnék túlzottan optimista lenni, mondogatni, amit ilyenkor szokás: fog ez menni, vagy pedig: semmi ok az aggodalomra. Valóban, semmi ok, de csak bizo­nyos vonatkozásokban. Mert másutt van tennivaló bőven. . . A homoródkeményfalvi iskolát köszöntjük A 125 éves homoródkeményfalvi iskolát akkor ünnepeljük, amikor még fülünkbe cseng a három év­százados székelyudvarhelyi kollégiu­mot köszöntő kórus magasan szár­nyaló hangja. Két emberöltő, egy és egy negyed évszázad távlatából adózunk tisztelettel az elődöknek, akik az ekkor alig kétszáz lelket számláló faluban, az 1848-as európai forradalmak előtt kigyújtot­ták a tudás, a műveltség szerényen lobogó fáklyáit.­­ A 125-ik évfordulón azonban még­sem csak a kezdeteket ünnepeljük. Hanem a kisarjadt, a gyümölcsöket hozó fát, amiről már mint a kertész ollójára érett koronáról emlékeznek meg az 1845-ből származó — vagy csak ez évből fentmaradt - doku­mentumok. Hogy is hangzik az enyészettől megmenekült első feljegyzés? „1845- ben március 12-én jelenik meg az oskolai vizsgáló bizottság...” Amely aztán megállapítja, hogy .... az os­kola helye a papi telek, hol vagyon ugyan külön fedél alatt tanítói ház, de az romladozott állapotban lévén, a Tiszteletes tanító kéntelenségből maga lakszobájában tanítja a fiú­kat és leányokat együtt, melynek következtéül meg is hagyaték a me­gyebírónak, hogy a jövő őszre a romladozott­ tanulóháznak a hi­án­­yait megigazíttassa.” Tatarozni kellett tehát sürgősen a 125 évvel ezelőtti homoródkemény­falvi iskolát. Mintha csak egy teg­napi jegyzőkönyvből olvasnánk a tényállást. De más probléma is ro­­konítja az évszázadnál öregebb múltat a mával. Figyeljük csak! „.... a kikérdezés következtében több napokat mulattoknak adatának fel, és mivel ezen elmulatásnak okául nagyobbára a szülőket találtatának, ezért a gyermekes atyák meg is fed­­hetének." Igen, ezt ma beiskolázási gondoknak nevezzük, s akárcsak eleink, mi is a szülőket okoljuk, ha gyermekeik netán távol maradnának tágas, kényelmes, villanyfényes, par­­kettes iskoláinktól. Ki mondaná meg, török avagy tatár dúlós, tűz vagy miféle más veszedelem orozta el az igazi, az eredeti születési bizonyítványt ? A­­melyen­ már sárgultan, szakadozot­tan állana a biztos dátum, a pontos nap, amikor először jövének össze a keményfalvi oskolás gyerekek az új tanulóházba... és kiknek a gyerekei ? Mivelhogy erre vonatkozóan is szűkszavúak az írásos emlékek, hin­nünk kell a szájhagyománynak : földművelő, mészégető székelyek voltak az elődök, a falu már a XIII. században önálló település, ám az első írott feljegyzés csupán az 1566. évi összeírásban említi Homoród­­keményfalvát. Mivelhogy a faluban sem nagybirtokos, sem főúri kúria nem volt, annál nagyobb az évszá­zadnál jóval régebben porladó nagyapák iskolaalapító tettének erkölcsi értéke. Annál mélyebben kell most fejet hajtanunk bölcses­ségük, tudásvágyuk előtt, amely hajlékot emelt a könyvnek, hogy a föld népének fiai, a Homoród völ­gyének legegyszerűbb emberei is anyanyelvük útján jussanak a kincs­hez, amit az emberiség, saját bol­dogulására évezredek alatt össze­gyűjtött. Ígyhát nemcsak a falutól négy kilométerre levő Hollókőnek nevezett szikla emléke él az embe­rek tudatában, mert annak üregé­ben leltek menedékre a tatár és tö­rök elől az ősök, hanem az iskoláé, amely egyszerre volt az apáké és egyszerre a fiúké. Biztos, elvégezték annak idején az 1845 márciusában kijelölt javításo­kat, ám néhány év múlva újra kellett kezdeni az iskolaépítést. Hogy mi­kor fogtak hozzá először Homoród­­keményfalván, azt nem tudjuk. Amiről tudunk, az az 1850-ik évi alapozás, az ezt követő sietős, szor­galmas építés, ácsolás, tetőzés. Hogy 1851 őszén már az új „tanuló­­házban” gyűljön össze a 23 tanuló a még vakolatszagú iskolakezdésre. Ez az új hajlék a régi helyén épült, kőből, vastag falakkal, tágas tan­teremmel, apró ablakokkal, és tanítói lakószobákkal. Ebben az évben 216 lakója volt Homoród­keményfa­lvának. Közben nőtt, terebélyesedett a falu, megkopott, szürke és kicsi lett a százhúsz évvel ezelőtt épített isko­la. Akkor 23 tanulónak adott helyet, később, nem egy tanévben közel négyszer ennyien várták a reggeli csengőszót. 1879-ben 79 gyerek, tíz év múlva néggyel kevesebb indul iskolába : a század első évében hetven a létszám, 1901-ben eggyel több, a későbbi években aztán erő­sen hullámzó. A század harmadik évtizede után ismét felfele ível a tanulók száma. 1935-ben már hat­vannyolcan szoronganak a régi is­kolában, 1938-ban pedig­­ hatvan­­hárman. Ebben az esztendőben a régi iskola mellett hozzákezdenek az­ új építéséhez, amit három év múl­tán fejeznek be, épp idejében, mert ekkor már hetvenhatra nő a kemény­falvi kisiskolások tábora. Míg kétszázhúsz évvel ezelőtt mindössze 87 lakója van a falunak, az utolsó iskolaavatáskor már fél­ezernél többen örülnek a megifjo­­dott alma maternek. Aztán elindulnak a szülők, s velük a gyerekek is. Delejes erővel vonz a város, mögöttük marad a szülő­föld, házaival, iskolájával együtt. Tizenkét évvel ezelőtt még 55 gye­rek jár a homoródkeményfalvi is­kolába, a tavalyig 17-re csökkent a számuk, jelen iskolai év elején is ennyien iratkoztak be. Államunk gondoskodik arról, hogy ennyi gyereknek is külön iskolája legyen. Váltották egymást elég sűrűn a tanügyiek is. Mint egy-egy más fa­luban, itt nem vállalkozott senki, hogy évtizedeken át álljon az iskola élén. Az egy és negyed század alatt harmincnál többen tanították a be­tűvetést e Homoródmenti faluban. Egy múltbeli név mégis idekívánko­zik : Bedő Albert tanító az egyedüli, aki évtizednél többet (1910—1921) foglalkozott a homoródkeményfalvi gyerekekkel. Ugyanennyi ideje, hogy tanítvá­nyai elé állt Bálinti Géza és Bálint Rozália, akik 1959-től nevelik a rá­juk bízott nemzedéket. Köszöntse mindkettőjüket is ez a jubileumi ünnep. Jankó István Szabó Pál halálára Zsellér volt és zsellérsorsa ve­zette írói útján, hogy a paraszti élet krónikásaként tárja fel a hajdani cselédek és napszámo­sok életének bajait és segítsen orvosságot találni a bajokra. Népi író volt egyszóval, a falu adta kezébe a tollat („Új nagy írót küldött a falu” - írta Mó­ricz Zsigmond 1931-ben, Szabó Pál első irodalmi jelentkezésére felfigyelve), és ő mindvégig meg­maradt a paraszti élet hűséges ábrázolójának, érzékeny mente­­lendőjének. Az élet kényszerítet­te őt az íróasztalhoz, miért is csodalkozzunk há*- azon, ha Sza­­bó Pál az írás okát és '­»Hát mindig az életben látta. Mint a­­hogy a Talpalatnyi föld vagy az Új föld is, az élet hitével és hite­lével hat. .. Nagy utat járt be Szabó Pál, míg a magány szorításában ver­gődő, a természeti erőkkel vias­kodó földműves előtt bebizonyít­ja, hogy csak a szocializmusban van e shoo igaz­án s itt kezdő­dik számára az emberi és sza­bad élet. Küzdelmes utat járt be az egykori zsellér. . De hát van a világon olyan akadály egyálta­lán, amit a paraszt le nem evez? ..— kérdezzük, az íróval. Nincs, és nem is lesz ilyen aka­dály ... Szabó Pál meghalt. Küzdelmes útja végére ért. Felnövekvő fiai embersége útján járnak szabadon. „Hát mennek. Széli támadt lent, a síkon, és általzúgott a hegyeken meg a völgyeken. A­­lulról felfelé fújt ez a széli. A ló tavaszi széli. Ami meg­tisztítja a vizeket, szikkasztja a laposabb földeket, és megbor­­zolja a lovak sörényét meg a ve­téseket." Miklós László Tovább a megkez­dett úton (Folytatás az 1. oldalról) Mindez jó részben annak a követ­kezménye, hogy­ kevesen vannak, a­­kik rendszeresen tanulmányozzák a műszaki könyveket. Szorosan kapcsolódik e kérdéshez Virágh Lenke hozzászólása. Az utób­bi hónapokban alig tudtak könyvet kivenni a gyár könyvtárából, egysze­rűen azért, mert nem volt könyvtá­ros. Nincs szükség külön alkalma­zottra, épp az említett felszólaló vállalta, hogy ellátja a könyvtárosi teendőket, ha közelebbről újraleltá­rozzák a meglévő könyvállományt. Vajon ezt eddig nem lehetett volna elvégezni? A szakmai ismeretek gyarapításá­nak másik formája a testvérvállala­toknál szervezett tapasztalatcsere. Mostanáig a szebeni és focsani-i készruhagyárba látogatott el a Csík­szeredai fiatalok egy-egy csoportja. Petres Ágnes hozzászólásában jog­osan kifogásolta, hogy miért csak a távolabbi városokba mennek el, a­­mikor itt van a szomszédban a ha­sonló profilú székelyudvarhelyi Kész­ruhagyár, amellyel m­ostanában alig tartanak fenn kapcsolatot. A jóval kisebb távolság miatt több fiatal ve­hetne részt ezeken a tapasztalat­cseréken, s ezért nagyon is indokolt a javaslat: tartsanak állandó kap­csolatot egymással a Csíkszereda­ és székelyudvarhelyi készruhagyárak fi­ataljai. A munkafegyelem megszilárdítása szorosan kihat a termelési eredmé­nyek alakulására. A Csíkszeredai Készruhagyár KISZ-bizottságának i­­lyen irányú kezdeményezései sok le­leményességről, ötletességről tanús­kodnak. A KISZ-bizottság tagjai pél­dául saját kezdeményezésükből na­ponta nyilvántartják a későket, a hiányzókat. És nem elégednek meg a tudomásulvétellel: a gyárban fel­szerelt rádiósítási állomás műsorá­ban meghatározott időnként meg­­szólaltatják a későket, hadd mond­ják el összes munkatársaik hallatá­ra, mivel magyarázzák, hogy késve érkeztek munkahelyükre. A kezde­ményezés nevelő hatásúnak bizo­nyult, érdemes más gyárakban is, a­­hol hasonló lehetőségekkel rendel­keznek, megpróbálkozni ezzel a módszerrel. Nem részletezzük a konferencián elhangzott összes problémákat. Any­­nyit­ azonban még feltétlenül el kell mondanunk, hogy az ifjúsági szer­vezet munkája sokkalta sokrétűbb a felvázoltnál. Elég, ha a készruha­gyári fiatalok nagyszabású hazafi­as munka­akcióira, a színvonalas kultúrcsoportok tevékenységére uta­lunk. A konferencia résztvevői u­­gyanakkor kimerítően megvitatták a szervezeti élet kérdéseit, az alap­szervezeti gyűlések megszervezésé­től kezdve el egészen a szabadidő tartalmas kihasználásáig. Eredményekben nem szűkölköd­nek, de tennivaló is bőven akad. A konferencia sikere főleg épp abban rejlik, hogy világosan feltárta a való helyzetet, fény- és árnyoldalaival e­­gyütt, s ezzel nagymértékben meg­könnyítette a most megválasztott KISZ-bizottság jövőbeli munkáját. Apróhirdetés ELADÓ egy új, könnyű lovaskocsi. Cím : Marosvásárhely, Suceava ut­ca 23 szám (Gyéresi). 1970. NOVEMBER 8. VASÁRNAP 1970 november 8. vasárnap Napkelte : 7,02 ■, nyugta 16,57 Holdkelte : 14,25 , nyugta : 0,49 Az évből eltelt 312 nap, hátra van még 53. ÉVFORDULÓK : - 1881-ben született Mihai Gh. Bujor, a romániai munkásmoz­galom ügyének harcosa. (Meghalt 1964-ben.) - 1901-ben született Gheorghe Gheorghniu-Dej, a Román Kommunista Párt és a román nép jeles vezetője, a nemzet­közi kommunista és munkás­mozgalom harcosa. (Meghalt 1965-ben.) - 190 éve, 1780-ban Brassóban halt meg Molnár Ádám or­vos, természettudós. HETIVÁSÁR : Etéd (vasárnap), Maroshévíz, Csikszentdomokos, Gyergyóremete, Gyímesközéplok (hétfő). ÁLLATVÁSAR : Csíkszentmár­­ton (vasárnap). KIRAKÓVASAR : Csikszent­márton (hétfő). NOVEMBER 8. VASÁRNAP 8 45 - Reggeli torna. 9,00 — Gyer­mek­ matiné. 10,00 — Faluműsor. 11,30 — Szimfonikus zene. 12,00 — A haza védelmében. 12,30 — Közkívánatra — angol játékfilm. 14,00 — Részletek az idei velencei könnyűzene-fesztivál műsorából. 14,30 — Népdalok. 15,00 MAGYAR NYELVŰ ADÁS. 16,30 — Az N-stúdió. 18,00 — Kórusverseny — me­gyei szakasz. 19,20 — Rajzfilmek. 19,30 — Híradó. 20,00 — Szatmár az ár­víz napjaiban és ma. 20,20 — Zenés koreográfiai műsor. 22,20 — Híradó. 22,35 — Vasárnapi sport. NOVEMBER 9. HÉTFŐ 18,00 — A színpad és a film. 18,30 — Népdalok. 19,00 — Gazdasági műsor. 19,20 — Ezeregy este. 19,30 — Híradó. 20,00 — Politikai szemle. 20,10 — A két rózsa háborúja — folytatásos színi e­­lő­adás felvételről. 21,00 — Névtelen csillag. 22,00 — Híradó. 22 10 — Sport. 22,30 — Irodalmi aktualitás. RÁDIÓ NOVEMBER 9. HÉTFŐ Magyar nyelven . 6,30—7,00 — Baran­goló mikrofonok. Könnyűmuzsika kis­együttesek előadásában. 16,30— 18,00 — Hétfői krónika. Művelődési kalauz. Zenés posta. Társadalmi an­két . A falvak ellátásának kérdése Hargita megyében. Furulya és cimba­lom — népdalok Bartha János és Jó­nás Gyula előadásában. Sport.­­ NOVEMBER 10, KEDD Magyar nyelven : 6,30—7,00 — ARi­portműsor falusi hallgatóinknak . Az őszi mélyszántás végzése a jövő évi bőséges termés alapfeltétele. Kíván­ságmuzsika: 16,30—18,00 — Hírek, tu­dósítások. Új melódiák — könnyű­zene. Ipari krónika : a tervrajzok ké­szítésének helyzetképe. Riportofonnal a műszaki tervkészítők között. Ope­­rettkeringők. A rádió dekameronja : Macedonski versek (a költő halálá­nak 50. évfordulója alkalmából). Tíz perc Chili Miklós társaságában: Tíz miniatűr. V* TELEVÍZIÓ2 J. MOZI NOVEMBER 8. VASÁRNAP CSÍKSZEREDAI Hargita : Az éj­szaka hevében. Színes amerikai film. SZÉKELYUDVARHELYI Homorod : Visszajátszás. Román film. GYER­­GYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : A ti­tokzatos kozmoszbeli X. Színes, szé­lesvásznú japán film. GYERGYÓ­­SZENTMIKLÓSI Famunkás : Ki nyit ajtót? Szélesvásznú román film. SZÉ­­KELYKERESZTÚRI Haladás : Jog az élethez. Színes mexikói film. MA­­ROSHÉVIZI Căliman : Jog az élet­hez. Színes mexikói film. TUS­­NÁDFÜRDŐI Olt : Olimpiai fák­lya. Lengyel film. BORSZÉKI Bor­szék : Egri csillagok. I—II. rész. Színes magyar film. BORSZÉKI Forrás : Dr. Mabusse visszatér. Német film. VLA­­HICAI filmszínház : Ezer közül egyet­len lehetőség. Színes, szélesvásznú szovjet film. MADÉFALVI Vasutas : Gyöngédség. Szélesvásznú szovjet film BALÁNBÁNYAI Bányász : Tavasz az Oderán. Szélesvásznú szovjet film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Az elitéltek kastélya. Román film. GALÓC­SI Fenyő : A bosszúálló. Színes olasz film. LÖVÉTEI filmszín­ház : A doktorkisasszony. Színes ju­goszláv film. PARAJDI filmszínház : Várj, amíg besötétedik. Szí­nes amerikai film. DITRÓI film­színház : A hajsza. Amerikát a­* film. GYERGYÓALFALUSI film­színház : Az uralkodónők harca.­­ Román film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : Doktor Mabusse vissza­tér. Német film. CSÍKSZENTMÁR­­TONI filmszínház : A varázsló. Szé­lesvásznú magyar film. CSIK­­SZENTSIMONI filmszínház : Jog az élethez. Színes mexikói film CSÍK­­SZÉPVÍZI filmszínház : Freddy és a préri dala. Színes német-jugoszláv film. HODOSI filmszínház : Ki jön vacsorára ? Színes amerikai film NOVEMBER 9. HÉTFŐ CSÍKSZEREDA! Hargita : Winnetou a Holtak völgyében. Színes, széles­vásznú német­,jugoszláv film. SZÉ­KEL­YUD­VARHELYI Homoród : A csendőr nősül. Színes, szélesvásznú francia-olasz film. GYERGYÓSZENT­­MIKLÓSI Mioriţa : A botcsinálta Don Juan. Szélesvásznú csehszlovák film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : A menyasszony feketében volt. Színes francia-olasz film. MAROSHEVIZI Căliman : Érdekházasság. Színes len­gyel film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Az éjszaka hevében. Színes amerikai film BORSZÉKI Borszék : A Gentil úr ál­ma. Színes, szélesvásznú francia film. VLAHICAI filmszínház : Ezer közül egyetlen lehetőség. Színes, széles­vásznú szovjet film. MADÉFALVI Vasutas : Gyöngédség. Szélesvásznú szovjet film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Az utolsó őszi hónap. Szovjet film. LÖVÉTEI filmszínház : Patricia és a zene. Spanyol film. PA­RAJDI filmszínház : A nagyvakáció. Színes francia film. DITRÓI filmszín­ház: A titokzatos kozmoszbeli X. Japán film. GYERGYÓALFALUSI filmszín­ház : A bosszúállók újabb kalandjai. Színes szovjet film. CSÍKSZENTDO­MOKOSI filmszínház: Egy marék dol­lárért. Szélesvásznú olasz film. CSÍK­­SZENTMÁRTONI filmszínház : Vé­res makedón esküvő. Jugoszláv film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : Moll f­landers. Angol film. CSÍK­­SZÉPVIZI filmszínház Tony, elment az eszed. Csehszlovák film. HODOSI filmszínház Vtridiana. Spanyol film.

Next