Hargita, 1971. január (4. évfolyam, 2-25. szám)

1971-01-13 / 9. szám

2. OLDAL - HARGITA Ahogy vesszük... A minap a Csíkszeredai Virág utcában lévő, Gospodina névre hallgató üzletben jártam. Fasírt­­nak való darált húst szerettem volna vásárolni. - Nincs kérem, fasírtnak való húsunk, világosított fel a kiszol­gálónő. - Holnap talán benézhetek, akkorra kapnak? — kérdeztem a­­karatosan, mivel nagyon rég óta készülök már egy jó kis házi fa­­s­ortra. - Nemigen lesz holnap sem, holnapután sem, világosított fel az elárusítónő. - ? - Nem rendelek, kérem, egy dekát sem amíg a többi árum el nem fogy. Nem akarom, hogy a nyakamra romoljon. Van, kérem, rizses hús töltött káposztának való. Nagyon finom, tessék abból venni. Vagy van, kérem szépen, kész fasírtunk azt is merem a­­jánlani, nagyon ízletes, és na­gyon ízletes a bécsi szeletünk is. Esetleg azt tetszik óhajtani ?. . . S mert a felajánlott áruk kö­zül egyiket sem „óhajtottam", ü­­res szatyorral és tele bosszan­­kodással távoztam az üzletből, s még az sem vigasztalt, hogy a szívélyes „háziasszony", bánato­mat enyhítendő, kifelé mentem­ben is szívélyesen ajánlotta utá­nam a csuda-friss, és csudajó hal­ikrát. Bosszankodásom, azt hiszem, jogos volt. Főleg ,ha azt vesszük, hogy kezd már nagyon kimenni a divatból a „ha nincs ló, jó a szamár is elv amely főleg ak­kor bosszantó, ha van „ló" és mégis „szamarat" ajánlgatnak az embernek. — Nem rendelek egy élelmi­szerféleséget, mert én úgy látom jónak ! S főleg azért, mert van egyébféle áru !... — Nem tudom mit szólna ön, ha teszem azt a gyógyszertárban aszpirin helyett ricinusolajat a­­jánlanának önnek, mondván, hogy addig nem hozatnak asz­pirint, amíg a ricinus el nem fogy, és aztán elvégre mind a kettő orvosság, és csuda-friss, csuda-jó a ricinus is minek a­­kar ön mindenáron aszpirint ?... A nyakamat merném a favágó csutakra tenni, hogy ön is éppen olyan dühös lenne, és éppen o­­lyan jogosan háborodna fel e­­zen a furcsa ajánlaton, mint én az önén, amikor nekem a fasírt hús helyett halikrát, meg bécsi­szeletet ajánlott !. . . - miközben tündéri kedvességgel még azt is elmondta, hogy azért nincs fa­sírtnak való mert ön nem ren­del. . . Hát nem mondom, ez aztán kereskedelem ! Mégpedig a javából ! Molnos Lajos -------------------------- Jegyszer -------------------­ klasszikusok és romantikusok Néhány új hanglemezzel gazda­gíthatjuk albumunkat, a klasszikus és romantikus zeneirodalom egy­­egy, szinte közismert remekművét ismerhetjük meg, vagy újra hallgat­hatjuk nagy előadóművészek tolmá­csolásában. Az első hanglemez, mely különös figyelmet érdemel Paganini 2. he­gedűversenyének felvétele Yvry Git­­lis, valamint a varsói filharmoniku­sok közreműködésében, vezényel Sztaniszlaw Wislocki. Az izraeli he­gedűművészt a tavalyi évadban volt már alkalmunk itthon is hallgatni, ugyancsak Paganinivel. Gitlis „azon­ban nemcsak klasszikusokat játszik, Sztravinszkij, Bartók, Berg és Hin­­demith-nek is egyik leghitelesebb tolmácsolója. Játékstílusa teljesen egyéni a technikai virtuozitás mellett a szó igazi értelmében játszik, zenél. Egy pillanatig sem érezhetjük a hang­jegyek, dallamok ütemekbe való beskatulyázását, zenei mondatok­ban gondolkodik, majd pedig nagy zenei formákban. Paganini (1782— 1840) 5 hegedűversenye közül az elsőt (op. 6. D-dúr) hallani leg­gyakrabban, a másodikat (op. 7., h-moll) kevésbé csupán III. tétele közismert Liszt „La campanella“-ja révén, amely tulajdonképpen ennek a tételnek a zongorára való átirata. Paganini forradalmasította kora hegedű-technikáját, művei akkor szinte megoldhatatlannak tűnő ne­hézségek elé állították az előadót, amely különben Lisztnél is jelentke­zik a zongorajátékra vonatkoztatva. Mindketten a zeneszerzés mellett koruk nagy előadóművészei is vol­tak. Szintén a varsói filharmonikusok közreműködésével hallgathatjuk Csajkovszkij I. be-moll zongoraver­senyét. (Vezényel: Witold Rowicki, közreműködik: Witold Malkuzinszki.) Csajkovszkij (1840—1893) egész é­­letműve meglehetősen közismert a zenehallgatók számára (kezdve szimfóniáitól, nyitányain, operáin, balettjein át hegedű- és zongora­­versenyéig). A dé-moll zongoraverseny Csaj­kovszkij orosz romantikájának egyik legszebb darabja. A mű formailag a klasszikus három tételes formát követi, zongoraszólama mindvégig szólisztikus, virtuóz technikát igé- LEMEZTÉRA nyer. A művet Hans von Bülow mu­tatta be, azóta minden nagy elő­adóművész rendszeresen műsorára tűzi. Witold Malkuzinszki megpró­bálja az igazi Csajkovszkijt tolmá­csolni, amely helyenként modernes­­kedőnek hat, helyenként pedig­­ a szerzőtől idegen­­ romantikussá válik. S ha már a romantikus irodalom­nál maradtunk, egy másik romanti­kus szerző Johannes Brahms (1833— 1897) II. (D-dúr, op. 73) szimfóniá­jával is ismerkedjünk meg. A leme­zen a kolozsvári filharmonikusok szólaltatják meg, Simon Emil ve­zényletével. A fiatal kolozsvári karmester ta­nulmányait Antonin Ciolannál, a néhány hete elhunyt nagy karmes­ternél folytatta, utóbbi időben gyak­ran vezényel külföldön is, 1967-ben Besanconban, a karmesterek nem­zetközi versenyén kitüntetést kapott. Gyakrabban Strausst, Debussyt, Bartókot vezényel, Brahms II. szim­fóniája már az első meghallgatás után éles ellentétet mutat az első viharos, szenvedélyes hangulatával szemben. Brahms „Pastoral"-jának is nevezhetnénk ezt a derűs, szinte melegséget árasztó művet. La Mara írta erről a szimfóniáról: „Ami itt elénk tárul az mosolygó élet, bol­dogság, hömpölygő áradás és vi­rágzás". A szimfónia formailag a 4 tételes szonáta-formát követi, hang­­szerelése lehetőséget teremt a ze­nekar hangszerei összes lehetősé­gének a kiaknázásához. Brahms a Beethovennel lezáruló nagy klasszikus korszakot követő, azaz a XIX. század második felének legnagyobb szimfonikus mestere. A klasszicizmus és a romantika ötvö­ződésének egyik legizgalmasabb példáját szolgáltatja. Máthé Pálma Csön­des, csodás, duborgó város Országjáró munkatársunk szerdai riportja Lenyűgöző a múlt, lenyűgözőbb a jelen Vajdahunyadon. Turisták, munkások százai, ezrei kelnek út­ra a város felé, hogy barangolások el nem múló emlékeivel induljanak tova vagy a dús kereset biztonsá­gával telepedjenek meg a felleg­vár valamelyik impozáns tömbházá­ban. Nem tévedek, nem is túlzok: a fellegvár valóban egyik legméltóbb jelzője ennek a nagyvárosnak. De nemcsak jelzője, konkrét valósága is. A régebbi ott áll a magasban, szinte a város szívében, mint egy roppant történelemkönyv csillogó, aranybetűs lapja. Dacol az idővel, az elmúlással immár fél évezrednél több ideje, mint ahogy dacolt az idegen erővel, fegyverrel, tűzzel, fortéllyal Hunyadi János messze föl­­dön híres, sziklánál szilárdabb vá­ra. A csönd és a csodák birodalma ez. A szót halkan, ünnepélyesen verik vissza az ódon falak, melyek között a kíváncsiság ezernyi forrá­sa fakad föl a látogatóban. Ki mondja meg, mennyit verítékezett a három török fogoly - Alik, Ibrahim, Mehmel -, akik tizenöt éven át haj­­naltól napestig vésték a cikkaná sziklát, hogy a beígért szabadság áraként, harminc méter mély kutat marjanak az évmilliós, szerszám­csorbító sziklába ott a vár udva­rán. Kezük nyomát a szűkszavú fal­felirat is őrzi: Vizetek van, de szí­vetek nincs. Ott csillant egy darab­ka ég azóta is, ebben a kútban, e­­gészen a múlt év decemberéig. És máris bizottság alakult, tanulmá­nyozni, miként lehetne a közeli szonda miatt elillant forrásból is­mét vizet fakasztani a mélyben. .. Csodákat művelt a hitvesi szere­tet is ebben a várban." Hadba in­dult annak idején a rettenthetetlen vezér, az apa, a férj, megküzdeni a félelmetes ellenséggel. Győze­lem, vereség, vajon mi vár rájuk i­­degen földön? Nem fognak-e fegy­verektől, hegyes lándzsáktól űzve visszatérni? Így aggódott a feleség, az anya, Szilágyi Erzsébet, és be­falazta a régi, az eredeti kaput, új bejáratot építtetett, hatalmas lánc­híddal a mély patakmeder fölött — gyors futárokkal tudatta ezt Hu­nyadival —, hogy útját állja az el­lenségnek, ha majdan a várra tör­ne a menekülő férj nyomában. El­szállt az aggodalom, diadalmenet volt a visszatérés. A lánchíd azon­ban leégett, évszázadok múltán, amikor villám csapott a várba. 1854-et írtak akkor, a katasztrófa évében, a perzselő nyáron, amikor a lángok martaléka lett minden darab fa a várban, kivéve egyet­len ajtót, a bejárat alatti várbör­tönét. A tűzvész utáni restaurálás éve, 1873, fennen hirdeti az évszá­mot, a közel két és fél méteres bronzkatona zászlója a vár egyik fokán. A roppant erődítmény teljes res­taurálása a nándorfehérvári győ­zelem ötszázadik évfordulóján kez­­dődött el, 1956-ban és 1968-ban fejeződött be, államunk, pénzben kifejezett, több mint tizenkétmilliós gondoskodásával. Eredeti alakjá­ban, formájában regél most minden terem és helyiség, az a parányi is, amelyet a falba építtetett annak idején a félelmetes inkvizitor, Ka­­pisztrán János, hogy titkosan hall­gatózzék az országgyűlések csönd­jében vagy viharos szócsatáiban. Egy-egy regény külön fejezete minden kő, minden fal, elrémít a látogatóra zúduló, falakba ivódott kiáltás, a vadakkal küzdő halálra­ítéltek szörnyű tusájának kínja oda­lent a négyszögű katlan magas falainak tövében. Hiába volt mind­ez olyan rég, a képzelet visszaper­geti a filmet, de le is állítja, mi­előtt végetérne, mert másra kell fi­gyelni most... Ki innen a falak közül, fel a bástya fokára! Itt már minden más, megnyugtató, fenséges. Szemben állunk a másik felleg­várral, amelynek alapjait ezer é­­veknek előtte rakta le az ide tele­pedő ember, aki felismerte, felfe­dezte e föld roppant kincsét, a va­sat. Az alapok hihetetlen magasra nőttek, a szocialista Románia nehéz­iparának messze világító tornyai e­­melkedtek a magasba, vetekedve ama másikkal, messze-messze túl­szárnyalva amazt. Szüntelen dübö­rög a föld az olvasztókemencék e­­rődítményében, egyetlen pillanatra sem lankad a munka zaja, szivár­ványok szállnak a magas kémé­nyekből, felhők gomolyognak elő a hűtőtornyokból, vörös füst tódul fölfele, fennebb, egyre fennebb. Az óriás munkacsarnokok lát­képe színesebbé lesz ahogy a kö­zeli látvány varázsától szabadulva távolabb tekintünk a felhőkarco­lóknak látszó otthonok felé. Tömb­házak szigetei terülnek szerteszét, a völgyben éppúgy, mint a lankás oldalakon. Tanulhatnánk az épí­tőktől a városrendezőktől, mert min­ nél nagyobb a ház, annál kiesebb és zöldebb a tér, ami körülöleli a­ közel százezer vajdahunyadi lakos otthonát... Jankó István Zöldségtermesz­tő­ központok alakulnak Ezekben a napokban ország­szerte zöldség-, burgonya-, vala­mint gyümölcstermesztő és -ér­tékesítő központok alakulnak. E­­gyes megyékben, mint például Ialomiţa, Ilfov és Teleorman me­gyében, már be is fejeződött e központok megalakítása ,s ja­nuár 20-ig a többiekben is be­fejeződik. A belső gazdasági ügyvitelű állami egységek biztosítják majd a mintegy 1500 hektárnyi tevé­kenységi övezetükhöz tartozó ál­lami mezőgazdasági és szövetke­zeti egységek zöldség-, burgo­nya- és gyümölcstermesztését és értékesítését. E cél érdekében e­­zeket a központokat kellőképpen felszerelik és valamennyiben pa­lántatermesztő, gépesítési, kémi­­zálási, valamint terményátvevő - tartósító, forgalmazó, raktározó és ipari feldolgozó szektorokat létesítenek. Az egyes övezetek társadalmi, gazdasági sajátságainak megfe­lelően a központok társulhatnak a mezőgazdasági szövetkezetek zöldségtermesztő farmjaival a szövetkezetközi társulásokkal, az állami mezőgazdasági egységek­kel, valamint a konzervipari egy­ségekkel, s ezekkel adás-vételi és szolgáltatási szerződéses kap­csolatokat létesítenek. (Agerpres) CIKKEINK NYOMÁN 1970. december 16-án megjelent Reklám Matuzsálemnek című cikkre válaszolva a tusnádfürdői Helyi Kereskedelmi Vállalat el­ismeri, hogy a cikkíró valóban nagy hanyagságra hívta fel a figyel­müket. A figyelmeztetés eredményeként újra festették a reklám­bannákat. Az új szövegben már „Anna" vendéglő szerepel.­­ Lapunk december 4.-i számában megjelent Gyalogos dilemma című cikkre a Csíkszeredai Milícia felügyelőség a következő­ket válaszolta : A főfelügyelőség intézkedéseinek megfelelően az autóbusz meg­állók a gyalogos átjáróhoz minél közelebb kell legyenek, ezzel is könnyítve az átkelést az úttesten. Felülvizsgálva a városi járatok meg­állóit nem tapasztaltunk szabálytalanságot A cikkben említett megálló, a törvényszék előtt, képez kivételt. Ez a megálló valóban helytelenül volt kijelölve, éppen az átjárón. El is he­lyezik 23 méterrel az N. Balcescu utca felé. A forgalmi csoport vezetője. Mezőgazdaságunk fejlesztésének szolgálatában «■» Nagy jelentőségűek a törvénynek azok a rendelkezései, amelyek a termelőszövetkezeti tagok kötele­zettségeit szabják meg. Általában ugyanazokat a kötelezettségeket írják elő, melyeket az alapszabály­zat is tartalmaz. A tartalom és a megfogalmazás tekintetében a tör­vény figyelembe veszi azonban az alapszabályzat jóváhagyása (1966 március) óta eltelt időszakban a termelőszövetkezetekben létrejött szervezési és gazdasági változáso­kat. A törvény világosan előírja, hogy a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek tagjai kötelesek rendszeresen részt venni a munkákban, elvégezni teljes egészében és a műszaki előírásoknak meg­felelően mindazokat a munkálato­kat, amelyek a különböző munka­­csoportok keretében rájuk hárulnak, vagy bárhol, ahol a termelés szük­ségletei megkívánják. Kötelesek tiszteletben tartani minden mun­kahelynek és munkaidőszaknak megfelelő munkaprogramot, el kell sajátítaniuk és a termelésben alkal­mazniuk az agro-zootechnikai isme­reteket, hozzá kell járulniuk a köz­tulajdon megerősítéséhez és védel­méhez, a szövetkezeti demokrácia védelméhez, a fegyelem, a rend és a törvényesség erősítéséhez. Ha­sonló módon törvényes kifejezésre jutott az is, hogy az összes veze­tő és irodai személyzet köteles ténylegesen részt venni a csúcs­szezonban a mezőgazdasági mun­kálatok elvégzésénél. A IV. fejezet a mezőgazdasági szocialista szervezetek alkalmazot­tainak, a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek tagjainak és más mezőgazdasági termelőknek a jo­gaival foglalkozik. Az itt felsorolt jogok nem kizárólagos jellegűek és elvben részesülhetnek még mind­azokban az előnyökben is, amelye­ket a törvények, az állami vállalatok és szervezetek alkalmazottainak megadnak. Külön kitér a törvény arra, hogy az alkalmazottaknak jo­guk van választani és megválasz­tatni az állami mezőgazdasági vál­lalat igazgatási tanácsába, a me­zőgazdasági gépesítési vállalat igazgatói tanácsába, részt vehetnek a termelési feladatok megvalósítá­sát megvitató közgyűlési vitákban. A fő- és középiskolai végzettséggel rendelkező szakkáderek, akik al­kalmazottakként dolgoznak a mezőgazdasági termelőszövetkeze­tekben, hasonló módon részt vehet­nek a szövetkezet egész tevékeny­ségének irányításában, a közgyűlés által elfogadott határozatok kidol­gozásában, joguk van választani és megválasztatni a vezető tanács­ba, hasonlóan a szövetkezeti tagok­hoz. A törvény rendelkezései alap­­­jául kivételesen részesülnek a szö­vetkezeti szabályzatban lefektetett jogokból mások is mint a szövet­kezeti tagok. Ez abban leli magya­rázatát, hogy ezek az alkalmazot­tak,­­ úgy ahogy azt kifejezően és összefoglalóan jellemzi a törvény,­­ a mezőgazdasági termelési folya­mat szervezői és irányítói. Tekintettel a mezőgazdasági munkák jellegére, a törvény 17. szakaszának 3. bekezdése leszöge­zi, hogy a csökkent tevékenység időszakában az állami mezőgazda­­sági szervezetek alkalmazottai évi 120 napos fizetés nélküli szabadság­ban részesülhetnek és megtartják munkarégiségüket. Ugyanakkor minden jogukat elismerik, ami az állami szocialista szervezetek alkal­mazottait megilleti. A törvény aláhúzva a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tagok kettős minőségét a termelők és ugyanakkor a köztulajdont képező termelőeszközök tulajdonosai — tar­talmazza a szövetkezeti tagok leg­jelentősebb jogait. Az alapszabály­zatban biztosított jogaikhoz, — a­­melyeket az­­új megváltozott való­ságnak megfelelően újra­fogalmaz — hozzáadja azt a jogot, hogy megfelelő munkavédelemben, szak­mai felkészültségük gyarapítása céljából támogatásban és mentes­ségekben részesüljenek és minda­zokban az előnyökben, amelyeket a termelőszövetkezet különböző szolgáltatásai révén, a közgyűlés jóváhagyása alapján nyújt. A törvény a 19 szakaszban sza­bályozza azokat a fontosabb eszkö­zöket, amelyekkel az állam támo­gatja a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek tagjait és az egyéni mezőgazdasági termelőket. A törvényben leszögezett kötele­zettségek tiszteletben tartását biz­tosító felelősségek és büntetések az V. fejezet tárgyát képezik. Fele­lősséget állapít meg a földalap használatára, a mezőgazdasági technikai munkálatokra, a kötelező agro-zootechnikai szabályokra vo­natkozó rendelkezések be nem tar­­tása esetére, a néptanácsok végre­hajtó bizottságai, a mezőgazdasági szervek, a mezőgazdasági szocia­lista szervezetek vezetői, a mező­­gazdasági szakemberek, az állami mezőgazdasági szervezetek munká­sai és a termelőszövetkezeti tagok terhére, tekintettel az ezeket a személyeket illető feladatkörökre. Különleges formát ölt az új tör­vény megfogalmazása szerint a szakemberek anyagi felelőssége az annak a termelőszövetkezetnek o­­kozott károkért, amelyben dolgoz­nak. TÖRVÉNY­ISMERTETŐ Tudott dolog, hogy ezek a szak­emberek nem a termelőszövetke­zetek, hanem a mezőgazdasági igazgatóság alkalmazottai. Az ők részvételük a mezőgazdasági szö­vetkezetek munkájában az állam által a szövetkezeti mezőgazda­ságnak nyújtott támogatás egyik formája. Ennek következtében a törvény kimondja, hogy az illető szövetkezetben dolgozó mezőgaz­dasági szakemberek közvetlenül a szövetkezettel szemben felelnek azon károkért, melyeket saját hibájukból és a munkájukkal kapcsolatban o­­koznak. A letiltási rendelkezést a mezőgazdasági igazgatóság adja ki a termelőszövetezet vezé­őta­­nácsának javaslata alapján. Ez a megoldás arra hivatott, hogy meg­erősítse a szakemberekben a fele­lősségérzetet a szövetkezetekkel, azok jó eredményeivel szemben és ösztönzi, hogy közvetlenül részt ve­gyenek a termelési tevékenységben. Ezzel kapcsolatban azonban felme­rült egy egész sor kérdés. Elsősor­ban szükséges a mezőgazdasági szakemberek helyzetének a terme­lőszövetkezetek és a mezőgazdasá­gi igazgatóság közötti viszony jo­gi jellemvonásainak tisztázása. Fel­merül az a kérdés, hogy mi a teen­dő, ha a termelőszövetkezet javas­lata ellenére a mezőgazdasági igaz­gatóság megtagadja a letiltási ren­delkezés kibocsátását. Mindezek o­­lyan kérdések, amelyek utólagos szabályozások tárgyát kell képezzék. A mezőgazdasági szocialista egy­ségek fegyelmi büntetésére vonat­kozóan, a törvény leszögezi, hogy az ezek keretében alkalmazható fegyelmi büntetések azonosak az 1/1970 számú, az állami szocialista egységekben a munka megszerve­zésére és a munkafegyelemre vo­natkozó törvényben felsorolt bünte­tésekkel A termelőszövetkezeti ta­gok esetén alkalmazható fegyelmi büntetéseket azonban kimerítően felsorolja a törvény 23. szakasza. Ezek a következők : a minőségileg nem megfelelő munkálatok újbóli elvégzése, vagy a károk megtérítése a törvényben előírt feltételek sze­rint, ha a munkákat nem lehet új­ból elvégezni ; a pótjavadalmazás­hoz való jog elvesztése abban a tervévben; az elvégzett norma utá­ni járandóság legfennebb 10%­á­­nak a visszatartása ; más munkára való beosztás meghatározott vagy meghatározatlan időre ; az egyé­ni parcellához való jog elvesztése meghatározott időre, vagy ennek a jognak a visszaszerzése miután elvégezte a közgyűlés által megha­tározott minimális számú munka­napot. Az ilyen módon kialakított fegyel­mi büntetések rendszere rendkívül gazdag elméleti, de különösen gyakorlati következményekben. Kü­lönbözik attól a rendszertől, ame­lyet az alapszabályzat tartalmaz, egyrészt abban, hogy új, eddig nem létező büntetéseket vezet be, másrészt abban, hogy lemond e­­gyes, az alapszabályzatban meg­lelhető büntetésről, így lemondott a törvényhozó a „figyelmeztetés"­­ről és a „szavazati jog időleges felfüggesztéséről", és új büntetése­ket vezetett be, mint a pótjava­dalmazáshoz való jog elvesztése egy terv­ évben, és az egyéni par­cellához való jog elvesztése meg­határozott időre. Feltétlenül fi­gyelmet érdemel a szövetkezetből való eltávolítás büntetése, melyet csak az alapszabályzat tartalmaz, de már a törvény nem ismétel meg. A törvénynek ezt a mulasztását, úgy véljük, nem lehet úgy értelmezni, hogy lemondott volna erről a bün­tetésről, mely nem hiányozhat e­­gyetlen szövetkezeti és társadalmi szervezetnél sem. Tehát továbbra is megmarad az alapszabályzatnak e kivételesen alkalmazható bünte­tése. Ez az új szabályozás lényegesen módosítja a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tagok fegyelmi fe­­lelősségrevonásának főbb elemeit. Az alapszabályzat előírásai sze­rint, az egyéni parcellához való jog elvesztéséhez elegendő volt annak az egyszerű megállapítása, hogy a tag nem végezte el a köz­gyűlés által megszabott minimális számú munkanapot. A törvény ren­delkezései szerint azonban, tekin­tettel arra, hogy ez az intézkedés fegyelmi büntetés jellegű, szüksé­ges a termelőszövetkezeti tag bű­nösségének a megállapítása. Emel­lett kizártnak tekintjük, hogy u­­gyanazzal a taggal szemben, u­­gyanabban az évben még egy má­sik fegyelmi büntetést is alkalmaz­hassanak. Különösen fontosnak találjuk a 27. szakasz rendelkezéseit, mely­nek megfelelően, a gazdasági vállalatok és szervezetek a mező­­gazdasági termelőszövetkezetekből munkaerőt csak a közgyűlés és két közgyűlés között, a vezetőtanács jóváhagyásával toborozhatnak. A törvény ilyen módon lehetőséget teremt, hogy minden termelőszö­vetkezet teljes egészében kihasz­nálhassa a rendelkezésére álló munkaerőt. A törvény rendelkezései szerint az anyagi felelősség, mely a kár­okozás esetén fennáll, egyéni jel­legű. Emellett még alkalmazható kihágásos büntetés is és a kihágást megállapító szerveknek feladatuk ilyen esetben a személyek anyagi felelősségét, is megállapítani. A törvény utolsó fejezetében elő­írt intézkedéseknek igen nagy je­lentőséget tulajdonítunk, különö­sen az ez évben országunk majdnem minden megyéjében sújtó termé­szeti csapásokkal kapcsolatban. A 31. szakasz felruházza a Miniszter­­tanácsot és a megyei néptanácsok végrehajtó bizottságait, hogy a termények és állatok, egyes beteg­ségek, károkozók, árvíz, szárazság és más természeti csapás elleni védelme céljából mozgósíthassák az összes állampolgárokat, hogy a­­zok részt vegyenek a szükséges munkálatokban. Rendkívüli esetekben ugyanazok a szervek elrendelhetik az állami mezőgazdasági vállalatok, mező­­gazdasági gépesítési vállalatok, mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek és más szocialista szervezetek és az egyéni termelők gépi és ál­lati vontatású járműveinek az i­­génybevételét. Az itt ismertetett néhány problé­ma nem nyújthat teljes képet az általunk tárgyalt törvényről. Szük­ség van arra, hogy az összes ille­tékes szervek részleteiben is ismer­jék előírásait (ezt a célt próbálja szolgálni cikkünk is) és teljes ha­tározottsággal intézkedjenek, hogy a törvény előírásai minden vonat­kozásban gyakorlattá váljanak. Dr. Bertalan Sándor, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának titkára 1971. JANUÁR 13. SZERDA 1971 január 13, szerda Napkelte : 7,50 ; nyugta : 16,59 Holdkelte : 18,55 ; nyugta : 9,03 Az évből eltelt 13 nap, háta van még 352. ÉVFORDULÓK: - 1948-ban megalapították a „Románia Szocialista Köztársa­ság Csillaga" érdemrendet ; - 1945-ben megalakult az olasz ANSA hírügynökség. HETIVÁSÁR : Csíkszereda, Bor­szék. TELEVÍZIÓ JANUÁR 13., SZERDA 10,00—11.30 — Mezőgazdasági dolgo­zóknak. 18.00 — Ex-Terra ’71 — pio­níroknak és iskolásoknak. 13.30 — A tévé gazdasági kabinetje. 19.10 — A Pronoexpressz-húzás közvetítése. 19.20 — 1001 este — gyermekeknek. 19 30 — Híradó. 20,00 — A tévé film­múzeuma. 21.30 — Könnyűzene-mű­sor. 21,45 — Nemzetközi szemle. 22,30 — Híres román előadóművészek — Ion Buzea. 22,50 — Híradó. RÁDIÓ A marosvásárhelyi stúdió műsora: JANUÁR 14 CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven : 6,00—6,30 — Állat­tenyésztők tíz perce . Új farmok, új távlatok. Szórakoztató zene: 18,00— 19,30 — Hírek, tudósítások. Kovács Apollonia cigány dalokat énekel. Fia­talok híradója : Hallgatóink írják. A KISZ-szervezetek szabályzatáról. Eszményképem — kerekasztal érte­kezlet. Zene. Pedagógusok fóruma . A tanár tekintélye. SZÍNHÁZ A kolozsvári Állami Magyar Ope­ra vendégjátéka Csíkszeredában január 13-án du. 5 órakor és este 8 órakor. KODÁLY ZOLTÁN: HÁRY JÁNOS. MOZI JANUÁR 13., SZERDA CSÍKSZEREDAI Transzilvánia : Emberi viszonyok. Görög film. CSÍKSZEREDAI Hargita : Egy este­, egy vonat. Színes francia-belga film. SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : Hibernatus. Színes, szélesvásznú francia film. GYERGYÓSZENT­­MIKLÓSI Mioriţa : Szórakozások. Színes, szélesvásznú amerikai film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Fa­munkás : Kettős játék a titkos­szol­gálatban. Színes, szélesvásznú olasz­spanyol film. MAROSHÉVIZI Cali­­man : Az első trolibusz. Szovjet film. SZEKELYKERESZTÚRI Haladás : Patricia és a zene. Színes spanyol film VLAHICAI filmszínház : Egykorú lányok. Szovjet film. BALÁNBÁ­­NYAI Bányász : Kuba, 58. Kubai film. GALÓCÁSI Fenyő : Ítélet. Szé­lesvásznú román-magyar-szlovák film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Férfiak hall­gatása. Csehszlovák film. BOR­SZÉKI Borszék : Lányok köztársasá­ga. Lengyel film. BORSZÉKI Forrás : Találkozás a régi mecsetnél. Szélesvásznú szovjet film. GYER­­GYÓCSOMAFALVI Művelődés : Fred­dy és a­ préri dala. Színes, szélesvásznú német-jugoszláv film. LÖVÉTEI filmszínház : Az éj­szaka hevében. Színes amerikai film. PARAJDI filmszínház : A besú­gó. francia film. DITROI filmszínház: Karamazov testvérek (I-II. rész). Színes szovjet film. GYERGYÓAL­­FALUSI filmszínház : Az idegenek. Színes amerikai film. CSÍKSZENT­­DOMOKOSI filmszínház : Ez a nő. Színes spanyol film. CSIKSZENT­­MÁRTONI filmszínház : Távol a fel­­b­oly­dult világtól. Színes angol film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : Hosszú láb, hosszú ujj. Színes német film. CSIKSZÉPVIZI filmszínház : Tiffany memorandum. Színes olasz film. HODOSI filmszínház : Karama­zov testvérek (III. rész). Színes szovjet film­.

Next