Hargita, 1971. január (4. évfolyam, 2-25. szám)
1971-01-13 / 9. szám
2. OLDAL - HARGITA Ahogy vesszük... A minap a Csíkszeredai Virág utcában lévő, Gospodina névre hallgató üzletben jártam. Fasírtnak való darált húst szerettem volna vásárolni. - Nincs kérem, fasírtnak való húsunk, világosított fel a kiszolgálónő. - Holnap talán benézhetek, akkorra kapnak? — kérdeztem akaratosan, mivel nagyon rég óta készülök már egy jó kis házi fasortra. - Nemigen lesz holnap sem, holnapután sem, világosított fel az elárusítónő. - ? - Nem rendelek, kérem, egy dekát sem amíg a többi árum el nem fogy. Nem akarom, hogy a nyakamra romoljon. Van, kérem, rizses hús töltött káposztának való. Nagyon finom, tessék abból venni. Vagy van, kérem szépen, kész fasírtunk azt is merem ajánlani, nagyon ízletes, és nagyon ízletes a bécsi szeletünk is. Esetleg azt tetszik óhajtani ?. . . S mert a felajánlott áruk közül egyiket sem „óhajtottam", üres szatyorral és tele bosszankodással távoztam az üzletből, s még az sem vigasztalt, hogy a szívélyes „háziasszony", bánatomat enyhítendő, kifelé mentemben is szívélyesen ajánlotta utánam a csuda-friss, és csudajó halikrát. Bosszankodásom, azt hiszem, jogos volt. Főleg ,ha azt vesszük, hogy kezd már nagyon kimenni a divatból a „ha nincs ló, jó a szamár is elv amely főleg akkor bosszantó, ha van „ló" és mégis „szamarat" ajánlgatnak az embernek. — Nem rendelek egy élelmiszerféleséget, mert én úgy látom jónak ! S főleg azért, mert van egyébféle áru !... — Nem tudom mit szólna ön, ha teszem azt a gyógyszertárban aszpirin helyett ricinusolajat ajánlanának önnek, mondván, hogy addig nem hozatnak aszpirint, amíg a ricinus el nem fogy, és aztán elvégre mind a kettő orvosság, és csuda-friss, csuda-jó a ricinus is minek akar ön mindenáron aszpirint ?... A nyakamat merném a favágó csutakra tenni, hogy ön is éppen olyan dühös lenne, és éppen olyan jogosan háborodna fel ezen a furcsa ajánlaton, mint én az önén, amikor nekem a fasírt hús helyett halikrát, meg bécsiszeletet ajánlott !. . . - miközben tündéri kedvességgel még azt is elmondta, hogy azért nincs fasírtnak való mert ön nem rendel. . . Hát nem mondom, ez aztán kereskedelem ! Mégpedig a javából ! Molnos Lajos -------------------------- Jegyszer ------------------- klasszikusok és romantikusok Néhány új hanglemezzel gazdagíthatjuk albumunkat, a klasszikus és romantikus zeneirodalom egyegy, szinte közismert remekművét ismerhetjük meg, vagy újra hallgathatjuk nagy előadóművészek tolmácsolásában. Az első hanglemez, mely különös figyelmet érdemel Paganini 2. hegedűversenyének felvétele Yvry Gitlis, valamint a varsói filharmonikusok közreműködésében, vezényel Sztaniszlaw Wislocki. Az izraeli hegedűművészt a tavalyi évadban volt már alkalmunk itthon is hallgatni, ugyancsak Paganinivel. Gitlis „azonban nemcsak klasszikusokat játszik, Sztravinszkij, Bartók, Berg és Hindemith-nek is egyik leghitelesebb tolmácsolója. Játékstílusa teljesen egyéni a technikai virtuozitás mellett a szó igazi értelmében játszik, zenél. Egy pillanatig sem érezhetjük a hangjegyek, dallamok ütemekbe való beskatulyázását, zenei mondatokban gondolkodik, majd pedig nagy zenei formákban. Paganini (1782— 1840) 5 hegedűversenye közül az elsőt (op. 6. D-dúr) hallani leggyakrabban, a másodikat (op. 7., h-moll) kevésbé csupán III. tétele közismert Liszt „La campanella“-ja révén, amely tulajdonképpen ennek a tételnek a zongorára való átirata. Paganini forradalmasította kora hegedű-technikáját, művei akkor szinte megoldhatatlannak tűnő nehézségek elé állították az előadót, amely különben Lisztnél is jelentkezik a zongorajátékra vonatkoztatva. Mindketten a zeneszerzés mellett koruk nagy előadóművészei is voltak. Szintén a varsói filharmonikusok közreműködésével hallgathatjuk Csajkovszkij I. be-moll zongoraversenyét. (Vezényel: Witold Rowicki, közreműködik: Witold Malkuzinszki.) Csajkovszkij (1840—1893) egész életműve meglehetősen közismert a zenehallgatók számára (kezdve szimfóniáitól, nyitányain, operáin, balettjein át hegedű- és zongoraversenyéig). A dé-moll zongoraverseny Csajkovszkij orosz romantikájának egyik legszebb darabja. A mű formailag a klasszikus három tételes formát követi, zongoraszólama mindvégig szólisztikus, virtuóz technikát igé- LEMEZTÉRA nyer. A művet Hans von Bülow mutatta be, azóta minden nagy előadóművész rendszeresen műsorára tűzi. Witold Malkuzinszki megpróbálja az igazi Csajkovszkijt tolmácsolni, amely helyenként moderneskedőnek hat, helyenként pedig a szerzőtől idegen romantikussá válik. S ha már a romantikus irodalomnál maradtunk, egy másik romantikus szerző Johannes Brahms (1833— 1897) II. (D-dúr, op. 73) szimfóniájával is ismerkedjünk meg. A lemezen a kolozsvári filharmonikusok szólaltatják meg, Simon Emil vezényletével. A fiatal kolozsvári karmester tanulmányait Antonin Ciolannál, a néhány hete elhunyt nagy karmesternél folytatta, utóbbi időben gyakran vezényel külföldön is, 1967-ben Besanconban, a karmesterek nemzetközi versenyén kitüntetést kapott. Gyakrabban Strausst, Debussyt, Bartókot vezényel, Brahms II. szimfóniája már az első meghallgatás után éles ellentétet mutat az első viharos, szenvedélyes hangulatával szemben. Brahms „Pastoral"-jának is nevezhetnénk ezt a derűs, szinte melegséget árasztó művet. La Mara írta erről a szimfóniáról: „Ami itt elénk tárul az mosolygó élet, boldogság, hömpölygő áradás és virágzás". A szimfónia formailag a 4 tételes szonáta-formát követi, hangszerelése lehetőséget teremt a zenekar hangszerei összes lehetőségének a kiaknázásához. Brahms a Beethovennel lezáruló nagy klasszikus korszakot követő, azaz a XIX. század második felének legnagyobb szimfonikus mestere. A klasszicizmus és a romantika ötvöződésének egyik legizgalmasabb példáját szolgáltatja. Máthé Pálma Csöndes, csodás, duborgó város Országjáró munkatársunk szerdai riportja Lenyűgöző a múlt, lenyűgözőbb a jelen Vajdahunyadon. Turisták, munkások százai, ezrei kelnek útra a város felé, hogy barangolások el nem múló emlékeivel induljanak tova vagy a dús kereset biztonságával telepedjenek meg a fellegvár valamelyik impozáns tömbházában. Nem tévedek, nem is túlzok: a fellegvár valóban egyik legméltóbb jelzője ennek a nagyvárosnak. De nemcsak jelzője, konkrét valósága is. A régebbi ott áll a magasban, szinte a város szívében, mint egy roppant történelemkönyv csillogó, aranybetűs lapja. Dacol az idővel, az elmúlással immár fél évezrednél több ideje, mint ahogy dacolt az idegen erővel, fegyverrel, tűzzel, fortéllyal Hunyadi János messze földön híres, sziklánál szilárdabb vára. A csönd és a csodák birodalma ez. A szót halkan, ünnepélyesen verik vissza az ódon falak, melyek között a kíváncsiság ezernyi forrása fakad föl a látogatóban. Ki mondja meg, mennyit verítékezett a három török fogoly - Alik, Ibrahim, Mehmel -, akik tizenöt éven át hajnaltól napestig vésték a cikkaná sziklát, hogy a beígért szabadság áraként, harminc méter mély kutat marjanak az évmilliós, szerszámcsorbító sziklába ott a vár udvarán. Kezük nyomát a szűkszavú falfelirat is őrzi: Vizetek van, de szívetek nincs. Ott csillant egy darabka ég azóta is, ebben a kútban, egészen a múlt év decemberéig. És máris bizottság alakult, tanulmányozni, miként lehetne a közeli szonda miatt elillant forrásból ismét vizet fakasztani a mélyben. .. Csodákat művelt a hitvesi szeretet is ebben a várban." Hadba indult annak idején a rettenthetetlen vezér, az apa, a férj, megküzdeni a félelmetes ellenséggel. Győzelem, vereség, vajon mi vár rájuk idegen földön? Nem fognak-e fegyverektől, hegyes lándzsáktól űzve visszatérni? Így aggódott a feleség, az anya, Szilágyi Erzsébet, és befalazta a régi, az eredeti kaput, új bejáratot építtetett, hatalmas lánchíddal a mély patakmeder fölött — gyors futárokkal tudatta ezt Hunyadival —, hogy útját állja az ellenségnek, ha majdan a várra törne a menekülő férj nyomában. Elszállt az aggodalom, diadalmenet volt a visszatérés. A lánchíd azonban leégett, évszázadok múltán, amikor villám csapott a várba. 1854-et írtak akkor, a katasztrófa évében, a perzselő nyáron, amikor a lángok martaléka lett minden darab fa a várban, kivéve egyetlen ajtót, a bejárat alatti várbörtönét. A tűzvész utáni restaurálás éve, 1873, fennen hirdeti az évszámot, a közel két és fél méteres bronzkatona zászlója a vár egyik fokán. A roppant erődítmény teljes restaurálása a nándorfehérvári győzelem ötszázadik évfordulóján kezdődött el, 1956-ban és 1968-ban fejeződött be, államunk, pénzben kifejezett, több mint tizenkétmilliós gondoskodásával. Eredeti alakjában, formájában regél most minden terem és helyiség, az a parányi is, amelyet a falba építtetett annak idején a félelmetes inkvizitor, Kapisztrán János, hogy titkosan hallgatózzék az országgyűlések csöndjében vagy viharos szócsatáiban. Egy-egy regény külön fejezete minden kő, minden fal, elrémít a látogatóra zúduló, falakba ivódott kiáltás, a vadakkal küzdő halálraítéltek szörnyű tusájának kínja odalent a négyszögű katlan magas falainak tövében. Hiába volt mindez olyan rég, a képzelet visszapergeti a filmet, de le is állítja, mielőtt végetérne, mert másra kell figyelni most... Ki innen a falak közül, fel a bástya fokára! Itt már minden más, megnyugtató, fenséges. Szemben állunk a másik fellegvárral, amelynek alapjait ezer éveknek előtte rakta le az ide telepedő ember, aki felismerte, felfedezte e föld roppant kincsét, a vasat. Az alapok hihetetlen magasra nőttek, a szocialista Románia nehéziparának messze világító tornyai emelkedtek a magasba, vetekedve ama másikkal, messze-messze túlszárnyalva amazt. Szüntelen dübörög a föld az olvasztókemencék erődítményében, egyetlen pillanatra sem lankad a munka zaja, szivárványok szállnak a magas kéményekből, felhők gomolyognak elő a hűtőtornyokból, vörös füst tódul fölfele, fennebb, egyre fennebb. Az óriás munkacsarnokok látképe színesebbé lesz ahogy a közeli látvány varázsától szabadulva távolabb tekintünk a felhőkarcolóknak látszó otthonok felé. Tömbházak szigetei terülnek szerteszét, a völgyben éppúgy, mint a lankás oldalakon. Tanulhatnánk az építőktől a városrendezőktől, mert min nél nagyobb a ház, annál kiesebb és zöldebb a tér, ami körülöleli a közel százezer vajdahunyadi lakos otthonát... Jankó István Zöldségtermesztő központok alakulnak Ezekben a napokban országszerte zöldség-, burgonya-, valamint gyümölcstermesztő és -értékesítő központok alakulnak. Egyes megyékben, mint például Ialomiţa, Ilfov és Teleorman megyében, már be is fejeződött e központok megalakítása ,s január 20-ig a többiekben is befejeződik. A belső gazdasági ügyvitelű állami egységek biztosítják majd a mintegy 1500 hektárnyi tevékenységi övezetükhöz tartozó állami mezőgazdasági és szövetkezeti egységek zöldség-, burgonya- és gyümölcstermesztését és értékesítését. E cél érdekében ezeket a központokat kellőképpen felszerelik és valamennyiben palántatermesztő, gépesítési, kémizálási, valamint terményátvevő - tartósító, forgalmazó, raktározó és ipari feldolgozó szektorokat létesítenek. Az egyes övezetek társadalmi, gazdasági sajátságainak megfelelően a központok társulhatnak a mezőgazdasági szövetkezetek zöldségtermesztő farmjaival a szövetkezetközi társulásokkal, az állami mezőgazdasági egységekkel, valamint a konzervipari egységekkel, s ezekkel adás-vételi és szolgáltatási szerződéses kapcsolatokat létesítenek. (Agerpres) CIKKEINK NYOMÁN 1970. december 16-án megjelent Reklám Matuzsálemnek című cikkre válaszolva a tusnádfürdői Helyi Kereskedelmi Vállalat elismeri, hogy a cikkíró valóban nagy hanyagságra hívta fel a figyelmüket. A figyelmeztetés eredményeként újra festették a reklámbannákat. Az új szövegben már „Anna" vendéglő szerepel. Lapunk december 4.-i számában megjelent Gyalogos dilemma című cikkre a Csíkszeredai Milícia felügyelőség a következőket válaszolta : A főfelügyelőség intézkedéseinek megfelelően az autóbusz megállók a gyalogos átjáróhoz minél közelebb kell legyenek, ezzel is könnyítve az átkelést az úttesten. Felülvizsgálva a városi járatok megállóit nem tapasztaltunk szabálytalanságot A cikkben említett megálló, a törvényszék előtt, képez kivételt. Ez a megálló valóban helytelenül volt kijelölve, éppen az átjárón. El is helyezik 23 méterrel az N. Balcescu utca felé. A forgalmi csoport vezetője. Mezőgazdaságunk fejlesztésének szolgálatában «■» Nagy jelentőségűek a törvénynek azok a rendelkezései, amelyek a termelőszövetkezeti tagok kötelezettségeit szabják meg. Általában ugyanazokat a kötelezettségeket írják elő, melyeket az alapszabályzat is tartalmaz. A tartalom és a megfogalmazás tekintetében a törvény figyelembe veszi azonban az alapszabályzat jóváhagyása (1966 március) óta eltelt időszakban a termelőszövetkezetekben létrejött szervezési és gazdasági változásokat. A törvény világosan előírja, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai kötelesek rendszeresen részt venni a munkákban, elvégezni teljes egészében és a műszaki előírásoknak megfelelően mindazokat a munkálatokat, amelyek a különböző munkacsoportok keretében rájuk hárulnak, vagy bárhol, ahol a termelés szükségletei megkívánják. Kötelesek tiszteletben tartani minden munkahelynek és munkaidőszaknak megfelelő munkaprogramot, el kell sajátítaniuk és a termelésben alkalmazniuk az agro-zootechnikai ismereteket, hozzá kell járulniuk a köztulajdon megerősítéséhez és védelméhez, a szövetkezeti demokrácia védelméhez, a fegyelem, a rend és a törvényesség erősítéséhez. Hasonló módon törvényes kifejezésre jutott az is, hogy az összes vezető és irodai személyzet köteles ténylegesen részt venni a csúcsszezonban a mezőgazdasági munkálatok elvégzésénél. A IV. fejezet a mezőgazdasági szocialista szervezetek alkalmazottainak, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak és más mezőgazdasági termelőknek a jogaival foglalkozik. Az itt felsorolt jogok nem kizárólagos jellegűek és elvben részesülhetnek még mindazokban az előnyökben is, amelyeket a törvények, az állami vállalatok és szervezetek alkalmazottainak megadnak. Külön kitér a törvény arra, hogy az alkalmazottaknak joguk van választani és megválasztatni az állami mezőgazdasági vállalat igazgatási tanácsába, a mezőgazdasági gépesítési vállalat igazgatói tanácsába, részt vehetnek a termelési feladatok megvalósítását megvitató közgyűlési vitákban. A fő- és középiskolai végzettséggel rendelkező szakkáderek, akik alkalmazottakként dolgoznak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, hasonló módon részt vehetnek a szövetkezet egész tevékenységének irányításában, a közgyűlés által elfogadott határozatok kidolgozásában, joguk van választani és megválasztatni a vezető tanácsba, hasonlóan a szövetkezeti tagokhoz. A törvény rendelkezései alapjául kivételesen részesülnek a szövetkezeti szabályzatban lefektetett jogokból mások is mint a szövetkezeti tagok. Ez abban leli magyarázatát, hogy ezek az alkalmazottak, úgy ahogy azt kifejezően és összefoglalóan jellemzi a törvény, a mezőgazdasági termelési folyamat szervezői és irányítói. Tekintettel a mezőgazdasági munkák jellegére, a törvény 17. szakaszának 3. bekezdése leszögezi, hogy a csökkent tevékenység időszakában az állami mezőgazdasági szervezetek alkalmazottai évi 120 napos fizetés nélküli szabadságban részesülhetnek és megtartják munkarégiségüket. Ugyanakkor minden jogukat elismerik, ami az állami szocialista szervezetek alkalmazottait megilleti. A törvény aláhúzva a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok kettős minőségét a termelők és ugyanakkor a köztulajdont képező termelőeszközök tulajdonosai — tartalmazza a szövetkezeti tagok legjelentősebb jogait. Az alapszabályzatban biztosított jogaikhoz, — amelyeket azúj megváltozott valóságnak megfelelően újrafogalmaz — hozzáadja azt a jogot, hogy megfelelő munkavédelemben, szakmai felkészültségük gyarapítása céljából támogatásban és mentességekben részesüljenek és mindazokban az előnyökben, amelyeket a termelőszövetkezet különböző szolgáltatásai révén, a közgyűlés jóváhagyása alapján nyújt. A törvény a 19 szakaszban szabályozza azokat a fontosabb eszközöket, amelyekkel az állam támogatja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjait és az egyéni mezőgazdasági termelőket. A törvényben leszögezett kötelezettségek tiszteletben tartását biztosító felelősségek és büntetések az V. fejezet tárgyát képezik. Felelősséget állapít meg a földalap használatára, a mezőgazdasági technikai munkálatokra, a kötelező agro-zootechnikai szabályokra vonatkozó rendelkezések be nem tartása esetére, a néptanácsok végrehajtó bizottságai, a mezőgazdasági szervek, a mezőgazdasági szocialista szervezetek vezetői, a mezőgazdasági szakemberek, az állami mezőgazdasági szervezetek munkásai és a termelőszövetkezeti tagok terhére, tekintettel az ezeket a személyeket illető feladatkörökre. Különleges formát ölt az új törvény megfogalmazása szerint a szakemberek anyagi felelőssége az annak a termelőszövetkezetnek okozott károkért, amelyben dolgoznak. TÖRVÉNYISMERTETŐ Tudott dolog, hogy ezek a szakemberek nem a termelőszövetkezetek, hanem a mezőgazdasági igazgatóság alkalmazottai. Az ők részvételük a mezőgazdasági szövetkezetek munkájában az állam által a szövetkezeti mezőgazdaságnak nyújtott támogatás egyik formája. Ennek következtében a törvény kimondja, hogy az illető szövetkezetben dolgozó mezőgazdasági szakemberek közvetlenül a szövetkezettel szemben felelnek azon károkért, melyeket saját hibájukból és a munkájukkal kapcsolatban okoznak. A letiltási rendelkezést a mezőgazdasági igazgatóság adja ki a termelőszövetezet vezéőtanácsának javaslata alapján. Ez a megoldás arra hivatott, hogy megerősítse a szakemberekben a felelősségérzetet a szövetkezetekkel, azok jó eredményeivel szemben és ösztönzi, hogy közvetlenül részt vegyenek a termelési tevékenységben. Ezzel kapcsolatban azonban felmerült egy egész sor kérdés. Elsősorban szükséges a mezőgazdasági szakemberek helyzetének a termelőszövetkezetek és a mezőgazdasági igazgatóság közötti viszony jogi jellemvonásainak tisztázása. Felmerül az a kérdés, hogy mi a teendő, ha a termelőszövetkezet javaslata ellenére a mezőgazdasági igazgatóság megtagadja a letiltási rendelkezés kibocsátását. Mindezek olyan kérdések, amelyek utólagos szabályozások tárgyát kell képezzék. A mezőgazdasági szocialista egységek fegyelmi büntetésére vonatkozóan, a törvény leszögezi, hogy az ezek keretében alkalmazható fegyelmi büntetések azonosak az 1/1970 számú, az állami szocialista egységekben a munka megszervezésére és a munkafegyelemre vonatkozó törvényben felsorolt büntetésekkel A termelőszövetkezeti tagok esetén alkalmazható fegyelmi büntetéseket azonban kimerítően felsorolja a törvény 23. szakasza. Ezek a következők : a minőségileg nem megfelelő munkálatok újbóli elvégzése, vagy a károk megtérítése a törvényben előírt feltételek szerint, ha a munkákat nem lehet újból elvégezni ; a pótjavadalmazáshoz való jog elvesztése abban a tervévben; az elvégzett norma utáni járandóság legfennebb 10%ának a visszatartása ; más munkára való beosztás meghatározott vagy meghatározatlan időre ; az egyéni parcellához való jog elvesztése meghatározott időre, vagy ennek a jognak a visszaszerzése miután elvégezte a közgyűlés által meghatározott minimális számú munkanapot. Az ilyen módon kialakított fegyelmi büntetések rendszere rendkívül gazdag elméleti, de különösen gyakorlati következményekben. Különbözik attól a rendszertől, amelyet az alapszabályzat tartalmaz, egyrészt abban, hogy új, eddig nem létező büntetéseket vezet be, másrészt abban, hogy lemond egyes, az alapszabályzatban meglelhető büntetésről, így lemondott a törvényhozó a „figyelmeztetés"ről és a „szavazati jog időleges felfüggesztéséről", és új büntetéseket vezetett be, mint a pótjavadalmazáshoz való jog elvesztése egy terv évben, és az egyéni parcellához való jog elvesztése meghatározott időre. Feltétlenül figyelmet érdemel a szövetkezetből való eltávolítás büntetése, melyet csak az alapszabályzat tartalmaz, de már a törvény nem ismétel meg. A törvénynek ezt a mulasztását, úgy véljük, nem lehet úgy értelmezni, hogy lemondott volna erről a büntetésről, mely nem hiányozhat egyetlen szövetkezeti és társadalmi szervezetnél sem. Tehát továbbra is megmarad az alapszabályzatnak e kivételesen alkalmazható büntetése. Ez az új szabályozás lényegesen módosítja a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok fegyelmi felelősségrevonásának főbb elemeit. Az alapszabályzat előírásai szerint, az egyéni parcellához való jog elvesztéséhez elegendő volt annak az egyszerű megállapítása, hogy a tag nem végezte el a közgyűlés által megszabott minimális számú munkanapot. A törvény rendelkezései szerint azonban, tekintettel arra, hogy ez az intézkedés fegyelmi büntetés jellegű, szükséges a termelőszövetkezeti tag bűnösségének a megállapítása. Emellett kizártnak tekintjük, hogy ugyanazzal a taggal szemben, ugyanabban az évben még egy másik fegyelmi büntetést is alkalmazhassanak. Különösen fontosnak találjuk a 27. szakasz rendelkezéseit, melynek megfelelően, a gazdasági vállalatok és szervezetek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekből munkaerőt csak a közgyűlés és két közgyűlés között, a vezetőtanács jóváhagyásával toborozhatnak. A törvény ilyen módon lehetőséget teremt, hogy minden termelőszövetkezet teljes egészében kihasználhassa a rendelkezésére álló munkaerőt. A törvény rendelkezései szerint az anyagi felelősség, mely a károkozás esetén fennáll, egyéni jellegű. Emellett még alkalmazható kihágásos büntetés is és a kihágást megállapító szerveknek feladatuk ilyen esetben a személyek anyagi felelősségét, is megállapítani. A törvény utolsó fejezetében előírt intézkedéseknek igen nagy jelentőséget tulajdonítunk, különösen az ez évben országunk majdnem minden megyéjében sújtó természeti csapásokkal kapcsolatban. A 31. szakasz felruházza a Minisztertanácsot és a megyei néptanácsok végrehajtó bizottságait, hogy a termények és állatok, egyes betegségek, károkozók, árvíz, szárazság és más természeti csapás elleni védelme céljából mozgósíthassák az összes állampolgárokat, hogy azok részt vegyenek a szükséges munkálatokban. Rendkívüli esetekben ugyanazok a szervek elrendelhetik az állami mezőgazdasági vállalatok, mezőgazdasági gépesítési vállalatok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek és más szocialista szervezetek és az egyéni termelők gépi és állati vontatású járműveinek az igénybevételét. Az itt ismertetett néhány probléma nem nyújthat teljes képet az általunk tárgyalt törvényről. Szükség van arra, hogy az összes illetékes szervek részleteiben is ismerjék előírásait (ezt a célt próbálja szolgálni cikkünk is) és teljes határozottsággal intézkedjenek, hogy a törvény előírásai minden vonatkozásban gyakorlattá váljanak. Dr. Bertalan Sándor, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának titkára 1971. JANUÁR 13. SZERDA 1971 január 13, szerda Napkelte : 7,50 ; nyugta : 16,59 Holdkelte : 18,55 ; nyugta : 9,03 Az évből eltelt 13 nap, háta van még 352. ÉVFORDULÓK: - 1948-ban megalapították a „Románia Szocialista Köztársaság Csillaga" érdemrendet ; - 1945-ben megalakult az olasz ANSA hírügynökség. HETIVÁSÁR : Csíkszereda, Borszék. TELEVÍZIÓ JANUÁR 13., SZERDA 10,00—11.30 — Mezőgazdasági dolgozóknak. 18.00 — Ex-Terra ’71 — pioníroknak és iskolásoknak. 13.30 — A tévé gazdasági kabinetje. 19.10 — A Pronoexpressz-húzás közvetítése. 19.20 — 1001 este — gyermekeknek. 19 30 — Híradó. 20,00 — A tévé filmmúzeuma. 21.30 — Könnyűzene-műsor. 21,45 — Nemzetközi szemle. 22,30 — Híres román előadóművészek — Ion Buzea. 22,50 — Híradó. RÁDIÓ A marosvásárhelyi stúdió műsora: JANUÁR 14 CSÜTÖRTÖK Magyar nyelven : 6,00—6,30 — Állattenyésztők tíz perce . Új farmok, új távlatok. Szórakoztató zene: 18,00— 19,30 — Hírek, tudósítások. Kovács Apollonia cigány dalokat énekel. Fiatalok híradója : Hallgatóink írják. A KISZ-szervezetek szabályzatáról. Eszményképem — kerekasztal értekezlet. Zene. Pedagógusok fóruma . A tanár tekintélye. SZÍNHÁZ A kolozsvári Állami Magyar Opera vendégjátéka Csíkszeredában január 13-án du. 5 órakor és este 8 órakor. KODÁLY ZOLTÁN: HÁRY JÁNOS. MOZI JANUÁR 13., SZERDA CSÍKSZEREDAI Transzilvánia : Emberi viszonyok. Görög film. CSÍKSZEREDAI Hargita : Egy este, egy vonat. Színes francia-belga film. SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : Hibernatus. Színes, szélesvásznú francia film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : Szórakozások. Színes, szélesvásznú amerikai film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famunkás : Kettős játék a titkosszolgálatban. Színes, szélesvásznú olaszspanyol film. MAROSHÉVIZI Caliman : Az első trolibusz. Szovjet film. SZEKELYKERESZTÚRI Haladás : Patricia és a zene. Színes spanyol film VLAHICAI filmszínház : Egykorú lányok. Szovjet film. BALÁNBÁNYAI Bányász : Kuba, 58. Kubai film. GALÓCÁSI Fenyő : Ítélet. Szélesvásznú román-magyar-szlovák film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Férfiak hallgatása. Csehszlovák film. BORSZÉKI Borszék : Lányok köztársasága. Lengyel film. BORSZÉKI Forrás : Találkozás a régi mecsetnél. Szélesvásznú szovjet film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Freddy és a préri dala. Színes, szélesvásznú német-jugoszláv film. LÖVÉTEI filmszínház : Az éjszaka hevében. Színes amerikai film. PARAJDI filmszínház : A besúgó. francia film. DITROI filmszínház: Karamazov testvérek (I-II. rész). Színes szovjet film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : Az idegenek. Színes amerikai film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : Ez a nő. Színes spanyol film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház : Távol a felbolydult világtól. Színes angol film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : Hosszú láb, hosszú ujj. Színes német film. CSIKSZÉPVIZI filmszínház : Tiffany memorandum. Színes olasz film. HODOSI filmszínház : Karamazov testvérek (III. rész). Színes szovjet film.