Hargita, 1971. április (4. évfolyam, 76-101. szám)

1971-04-08 / 82. szám

1971. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖK BOLTÍVEK (NAGY PÁL ZOLTÁN felvétele). Az iskolában naponta ismétlődő oktató-nevelői munka különböző illetve meghatározott formái kö­zött jelentős helyet foglalnak el a tanuló-körök, a gyermekeknek a tanulási órákon kívül, egyes szakkörökben való foglalkoztatá­sa. A tanuló-körök, melyeket az iskolák valamennyi tantárgyon belül megszervezhetnek, rendkí­vül jelentősek az ifjúság alapo­sabb és elmélyültebb felkészítése, kutató­hajlama továbbfejlesztése, egészséges szenvedélyek kialakí­tása szempontjából. Az alaposabb és elmélyültebb felkészülésen nem csak a tantervekben és tan­könyvekben nem­ szereplő úgyne­vezett „plusz ismeretek“ nyújtá­sát, illetve megszerzését értem — bár kétségtelen, ilyenekre is szük­ség van —, hanem az elméleti is­meretek szélesebb­ körű gyakorla­ti alkalmazását, esetleg az eleven szemlélet, a közvetlen megisme­rés által történő alaposabb rögzí­tést, és ennek összes pozitív következményeit az ismeretszer­zés komplex folyamatában. Ezért már itt megjegyzem, hogy a közi tevékenységek gyakorlatában meghonosodott, az ismeretese al­kalmazására illetve­­tanári felü­gyelet és irányítás melletti) al­kalmaztatására való törekvés, a tanulók dolgoztatása és munká­juk alaposabb elemzése — a szak­körök legalapvetőbb munkamód­szere, de faladata is. így lesznek az elméleti ismeretek a hétközna­pok ezerarcú világát irányító ob­jektív törvények. * Tanulóknak a diákkörökbe való bekapcsolása és bekapcsoló­dása, e körök eredményes, a fenti célkitűzéseket konkretizáló te­vékenysége számos belső (iskolai) és külső (iskolán kívüli) feltételtől függ. Vannak azonban olyan ha­tárterületek is, melyeket az iskola és család egészséges együttműkö­dése pozitíven befolyásolhat. E­­zek közé sorolom a tanulókörök céljainak fenti meghatározása mellett azt is, helyesebben annak tisztázását is, hogy KI JÁRJON KÖRI TEVÉKENYSÉGRE ÉS MI­LYEN KÖRT LÁTOGASSON ? A kérdés csak látszólag két­olda­lú, tartalmát illetően nagyon is egyértelmű. Minden olyan tanuló látogasson valamely kört, aki ki­fejezett humán vagy reál meg­határozottságú érdeklődést mutat s akinek tanulmányi helyzete, e­­lőrehaladása ezt megengedi. Más szavakkal: akinek heti egy-másfél vagy havi öt-hat óra hátrányt je­lent az óráról órára való készü­lésben, a napi lecke elsajátításá­ban, ne vállaljon, nem vállalhat többlet­munkát (!!!), ilyen fajta lekötelezettséget ! Vannak szomo­rú tapasztalataink, hogy sokszor éppen a szülők túlbuzgósága vagy a tanuló felfokozott vonzalma mi­att erőltetett köri tevékenység az alapvető kötelezettségek teljesí­tésének hátrányára volt, azt aka­dályozta. A tanuló önálló mun­kája, e munka konkrét eredmé­nyeinek szempontjából azonos fajsúlyú a kérdés másik oldalá­nak körültekintő, tudatos eldön­tése is. A gyermeknek önként ,ér­deklődési körének megfelelően kell válaszolnia. Ha kételyei van­nak türelmesen kell segítenünk, mert e — látszatra kis jelentősé­gű — probléma esetleg a pálya­­választásnak első kipattanása, megnyilvánulása lehet. Ebben a kérdésben tanácsot adni, okszerű vélemény-nyilvánításra vállalkoz­ni felelősségteljes osztályfőnöki, szülői kötelességünk. A tanuló­körökben való részvétel egyben próbatétele is a pályaválasztás- CSALÁD ÉS ISKOLA KÖZÖS GONDJA A tanuló­köri tevékeny­ség Nevelők fórumá­ nak, az elképzelt foglalkozás mel­letti kitartásnak, az ezért való láng, pillanatnyi fellángolás volt, ha egy idő után már nem lelke­sedik a közi tevékenység, előbbi kedvtelései iránt, abból ugyan­csak neki és nekünk, a társada­lomnak lesz haszna. Lehetőség nyílik egy alaposabb felismerés­re, az igazi képességeknek is megfelelő pályaválasztásra. A tanulókörökben végzett te­vékenység pozitíven befolyásolja a gyermek egyéniségének, erköl­csi arculatának formálódását, a­­lakulását, mely dolog mind a család, mind az iskola közös erő­feszítéseinek, összedolgozásának egyik fontos területe. A természe­ti és társadalmi jelenségeknek, irodalmi problémáknak elmélyül­tebb, aprólékosabb vizsgálata, az állandóan gyarapodó ismeretek birtokában bizonyos rejtélyes problémák „újra-felfedezése“ nö­veli a gyermek biztonsági érzését, szorgalmának további ösztönzőjé­vé válik. Az egyénileg, folytatott „kutató munka“, a konkrét meg­ismerés, az ismeretek alkalmazá­sa, az ezekkel párhuzamosan fel­vetődő, ez utóbbiaknak a tanár szakszerű beavatkozásával törté­nő megoldása miatt mind-mind olyan tényezők, melyek tovább­fejlesztik­ a gyermek megfigyelő képességét, hozzájárulnak kuta­tási szenvedélye elmélyüléséhez, esetleg jövendő munkaterületé­nek a zsenge ifjúkorban való megszerettetéséhez. A fenti, úgynevezett közös problémák mellett a gyermek­ko­ri tevékenységének vannak sajá­tosan családi és iskolai vonatko­zásai. Előfordul, hogy a gyermek ezen többlet munkára való vállal­kozását a családban kézlegyintés­sel intézik el, egyszerűen „lógás­nak“ titulálják. Mint ahogy a legtöbb felnőtt, úgy a gyermek is elvárja, hogy komolyan vegyék, munkáját megbecsüljék. Ezért igen hatékony buzdításnak szá­mít, ha fáradozásaiért otthon is elismerésben részesül. Ösztönző­en hat az időben alkalmazott di­cséret, a körvezető tanárral való­ isal beselatv­a ..tanuló munkája utá­ni érdeklődés. A tanuló­körök megszervezése, vezetése, irányítása a szakmai hozzáértésen kívül alapos meto­dikai, pedagógiai elmélyülést, az iskolai és társadalmi érdekekkel való tudatos azonosulást követel a tanár részéről. A központi szer­veknek a körök szervezésére vo­natkozó útmutatásai inkább aján­lások mint receptszerű megha­gyások. Természetesen azért, hogy a helyi lehetőségek figye­lembe vételével, azok maximális felhasználásával minél többet nyújthassanak a gyermekeknek. A rendelkezésünkre álló eszkö­zök, feltételek között úgy kell megállapítanunk a körök profil­jait (tematikus tevékenység-so­rozat vagy a tananyag elméleti vonatkozásaival párhuzamosan beállított alkalmazó foglalkozá­sok, stb.), hogy azok elősegítsék a tanuló szellemi fejlődését, ér­deklődése ébrentartását a mé­lyebb, az alaposabb megismerést, egyéni tapasztalatainak, világné­zeti síkon való kivetítődését. Ez a tanár részéről olyan melléállást követel, az irányításnak olyan fe­lelősségét, mely önmagunk, szak­maszeretetünk stafétabotjának közbeadását jelenti. Minden nép jövőjét, országa, tár­sadalma holnapját jelen ifjúsága képezi. A hozzájuk való viszo­nyulás egyben a történelmi múlt­hoz és jövőhöz való viszonyulás is. Ezért nem lehet közömbös számunkra a ma iskolásai erköl­csi arculatának, munkával szem­beni magatartásának kialakulása, kialakítása. Borsodi László tanár nimális ellenértékét sem fizették ki. Talán ezért nem vezeti már az iskolások faragó körét sem. Most egy újabb kiállításra kér­tek anyagot. Talán fog küldeni. De él benne a gyanú, mert nem kapta vissza azt a munkát, ame­lyet annyi szenvedéllyel készített. A tizenkét falu mindegyikében van egy iskola. A tizenkettőből három nyolc osztályos. A község területén 41 tanügyi ember ösz­­szesen 523 tanulóval foglalkozik. A nyolc osztályt végzett tanulók kilencven százaléka tovább tanul. A tíz osztályos ok­tatás talán ebben az év­ben beindul. A beiskolázással nincs baj, pedig tetemes távol­ságok vannak a központi iskolá­ig. De a kilométereken győzedel­meskedni segít a szentmártoni is­kola bentlakása, amely 53 tanu­lónak nyújt kényelmes szállást és étkezést. A tantestület is — ahogy mondják — mintha hozzánőtt volna a vidékhez. Összetartó, hiányában van a máshol megszo­kott perlekedésnek. A kicsi fal­vakban pedig, a négy osztályos iskolákban dolgoznak a mindene­sek, a szó igazi értelmében vett néptanítók, akikről külön kellene írni. Írni a munkájukról, hétköz­napjaikról s talán a magány­ról. .. Már jócskán éjfél fele jár. Szentmárton főtere kihalt. Csak a kultúrotthonban van világos­ság. A könyvtárban az asszonyok gyűltek össze. A szokásos heti terefere, ahogy mondják a nők­kel végzett munka ez. Ami nem eredménytelen. De így van ez minden faluban. A tanítónő ma­ga köré gyűjti, varrni, szőni tanít­ja az asszonyokat s így munka közben szinte pihenőként hat egy-egy előadás, egy-egy könyv­­ismertető. A kultúrotthon nagytermében a színjátszó csoport próbál. E­­gyike a tizenkettőnek, hisz min­den faluban működik legalább egy. (Én tizenkettőt mondok, mert egyik-másik faluban egynél több tevékenykedik). De tizenkettővel számolok. Ők csak egy részét ké­pezik Nagyhomorod mente mű­kedvelő mozgalmának. S ha nem hallanám a színpad­ról felhangzó „egy Jóska van a faluban-t“, elégedett lennék. Mert a repertoárban a múlt szá­zadi színmű túlteng. És újra bosz­­szankodom, erre az akut színda­rab hiányra ami miatt egész mű­kedvelő színjátszásunk csak mennyiségben tart lépést a kor­ral. Minőségben, ha akarna sem tudna. Ez nemcsak ennek a vi­déknek a színjátszóit érinti... Gergely Gyulának a községi kultúrigazgatónak nem hiszem, hogy van egy olyan napja, ami­kor meg nem izzad. Csak amikor kalapját leveszi s kopaszodó fe­jére mutat, látja az ember, az év­tizedesnél több, tömegművelődést irányító munka minden kínját­­baját, a sok látást-futást. De hát ki tudná lemérni a kilométereket, egyik falu kultúrotthonától a másikig, vagy megérteni azt a szervező munkát, amellyel a fal­vak közötti vendégszereplést, kulturális cserét irányítja. Mun­kájának, — ugyan nem kizáróla­gosait csak övé, — eredményét két dalárda, 12 színjátszó csoport, egy lánccsoport, két agitációs brigád, egy körvonalazódó köz­ségi múzeum összegezi. (Ha már a számok nyelvén akarjuk kife­jezni egy ember munkáját). De tudjuk, hogy a számokkal nem mondtunk el mindent... Valahogy úgy történt, hogy együtt vacsorázzak a község ve­zetőivel Néptanács elnök, titkár, iskola­igazgató, kultúrigazgató, milicia parancsnok ült az asztal körül. Hosszú volt a nap. Gyű­lések, zártak a politikai körök. A megszokott problémák, amelyek­kel nap mint nap találkoznak s amelyeket intézni kell. Aztán a tavaszi munkákról is szó kerül. Végül csend. Fizet mindenki s megköszöni a bentlakás szakács­nőjének a vacsorát. Mindenki hazatart. Ők holnap folytatják az eddigi napok munkáját, amely tán épp olyan szorgalmas lesz mint a mai. Én pedig hajnalban a tizennyolc autóbusz egyikével otthagyom azt a szelíd vidéket, amelyről sok mindent el szeret­tem volna mondani. De csak eze­ket a „szelídség szilánkokat“ ra­gadtam ki a teljes egészből. Mert szelíd ez a völgy, akár az itt élő ember. Ferencz L. István • A 74 TAGÚ NEMZETKÖZI OLIMPIAI BIZOTTSÁG elfogad­ta az olimpiai alapokmány 26. szabályának új szövegét, amely világosabban meghatározza az amatőr sportolás fogalmát. Az új szöveg értelmében voltakép­pen a nemzetközi szövetségek szabják meg az olimpián való részvétel feltételeit. Az új 26. szabály szerint az olimpiai já­tékokon részt vehet az a ver­senyző, aki tiszteletben tartja az olimpiai hagyományok szelle­mét, és etikáját, melléktevékeny­ségként sportol anélkül, hogy e­­zért bármilyen formában java­dalmazást követelne. Az olim­piai sportoló, nem lehet volt hi­vatásos vagy félhivatásos spor­toló, nem engedheti meg, hogy nevét, fényképét vagy sportsi­kereit hirdetési célokra használ­ják fel. A 26. szabály módosított szövege ezzel szemben megenge­di, hogy a sportoló — anyagi kár­pótlás formájában — segítséget kapjon nemzeti olimpiai bizott­ságtól, vagy az illető ország sport­szövetségétől abban az időszak­ban, amikor felkészül és részt vesz nemzetközi versenyeken, be­leértve az olimpiai játékokat is. Az edzési időszakot általában 30 napban állapítják meg, de sem­mi esetre sem lehet több 60 napnál. A sportolóknak adott tanulmányi ösztöndíjak az e­­gyetemi normáknak megfelelő­en állapíthatók meg, de az is­kolai és egyetemi feladatok tel­jesítésétől, nem pedig a sport­­sikerektől függően. CASABLANCÁBAN FOLYTA­TÓDOTT a férfi kézilabda után­pótlás csapatok Latin-Magreb kupával díjazott tornája. A ro­mán csapat az első mérkőzésen 11—7 arányban győzött a spa­nyol válogatott ellen. Franciaor­szág a második Marokkó elleni mérkőzését is megnyerte 1,3—8 a­­rányban. A LAKE GENEVÁBAN Ge­orge Foreman nehézsúlyú ökölví­vó világbajnok a második me­netben kiütéssel legyőzte Stam­ford Harrist. Ernie Terrel, akit Cassius Clay pontozással legyő­zött az első menetben, kiütötte Johny Hudginst. A DAVIS-KUPA DÉL-AMERI­KAI ZÓNÁJÁBAN Brazília a második fordulóban Porto Aleg­­reben Ecuador csapatával ját­szik. Mint ismeretes, a brazil teniszezők ugyancsak, „Porto, ,A*­legreben 5—1t-ra nyertek az­­el­­ső fordulóban Bolívia"' cSarreta" ellen. A MEGYEI LABDARÚGÓ BAJNOKSÁG TAVASZI, ELSŐ FORDULÓJÁNAK EREDMÉ­NYEI : Csíkszeredai Kötöttárugyár — Szárhegyi Bástya 2—0 (1—0), Csíkszeredai Bányász — Székely­udvarhelyi Hargita 1—0 (0—0), Kilyénfalvi Bányász — Maroshé­vízi Maros 2—2 (1—1), Galóc­si Komplexum — Szentsimoni Vö­rös Lobogó 1—1 (0—0), Madé­falvi Rapid — Borszéki Apemin 5—1 (3—1).­­­­ A megyei bajnokság táblázata a 10. forduló után : 1.Maros 1071233—1115 9 Cs. Bányász 1071228—1115 3.Hargita 1070332—1314 4.Rapid 1061325—1413 5.Vörös Lobogó 1051427—1811 6.Kötöttáru­gyár 1050521—2710 7.Apemin 1041515—229 8.Bányász 1032525—198 9.Komp­lexum 1011812—423 10.Bástya 10109­7—482 A gazdasági hatékonyság kutatásának hasznos eszköze: AZ IPARI MARKETING Az ipar és a piacgazdaság köz­ti egyre bonyolultabb összefüggé­sek úgy a nemzeti, mint a világ­­gazdaságban a szakembereket napról napra még nagyobb fela­datok elé állítják. Az emberi gé­niusz XX. századbeli alkotó mun­kája tette szükségessé a legmo­dernebb termelési és piackutatási formák bevezetését.­­Ma, amikor majdnem minden országban egyik napról a másikra újabb és újabb termékek kerül­nek fel az áruféleségek jegyzéké­re az optimális termelés minősé­gi és mennyiségi növekedését csakis az eladott termékek hazai és külföldi keresletének függvényé­ben kell meghatározni, ami a ter­melés és áruforgalom meggyor­sításának az ipar és a kereske­delem jövedelmezőségének, gaz­dasági hatékonyságának egyik fő tényezőjét képezi. Az ipari marketing­­még nincs végleges meghatározása) mint a termelés és a kereskedelem közti kapcsolatok kutatási formája, a két tényező dialektikus viszonyát tanulmányozza. A dolgozók egyre növekvő anyagi szükségletének kielégítését, az ipari és közszük­ségleti cikkek termelését nem csak egy üzem vagy más gaz­dasági egység érdekében, hanem a szükségletnek, a keres­letnek megfelelően kell elsősor­ban igazítani. A gazdasági dialektikus viszony nem jelenti azt, hogy mindig a termelő igazodjon a vásárlóhoz (fogyasztóhoz), hanem a marke­ting kutatáson keresztül a termelő megismeri a vásárló (fogyasztó) óhaját, vonzalmát, a különböző termékek iránti érdeklődését, a műszaki és közfogyasztási cik­kek használatának irányzatát, melynek megfelelően dolgozza ki a termelés programját az ú­­jabb és a nagyobb igényeket kie­légítő termékek gyártására. A vá­sárló így mindig jobb, szebb és célszerűbb termékekben válogat­hat. Ugyanakkor — ezzel párhu­zamosan — az emberekben lélek­tani változás is végbemegy: foko­zottabban kiformálódik a jobb, a korszerűbb iránti fogékonysága, szeretete. Lehetséges-e alacsony önkölt­séggel, vagy jövedelemmel olcsó, de kiváló minőségű és esztétikai szempontból is kifogástalan ter­méket előállítani ? Erre a kér­désre az ipari marketing adhat a legpontosabb választ, amely ta­nulmányozza az (üzemi emelt és kereskedelmi) árak optimális meghatározását. Ha valamikor a „kereslet és kínálat“ elve nevé­ben spontán módon alakultak ki az eladási árak (mint például ma is néha a szervezetlen piacon) a mai körülmények közt, gazdasági viszonylatban elképzelhetetlen ezt a véletlenre bízni. Az ipari marketing ugyanakkor a termékek elosztásának, szállításának, raktá­­rozásának­ és fogyasztásának fo­lyamatát, ellenőrzését is szolgál­ja. A jelenlegi (hazai és nemzetkö­zi) gazdasági körforgásban lebo­nyolítandó áruforgalmat csakis az említett gazdasági kutatási és szervezési forma biztosíthatja. A matematikai, összehasonlító, statisztikai és lélektani kutatási módszerek beláthatatlan időkig, egyre gazdagodó értékei alapját képezik e formának, amelyet ü­­zemi, nemzetgazdasági, vagy vi­lággazdasági szinten, a különböző (kis és nagy) országok, társadal­mi rendszerükre való tekintet nélkül, számottevő gazdasági ha­tékonysággal fel tudnak használni. A szocialista országokban a gaz­dasági és társadalmi feltételek még kedvezőbbek rá. Örömmel vettük tudomásul pártunk Központi Bizottságának a közelmúltban hozott határozatát, amelynek értelmében ez év már­cius 19-én megalakult Bukarest­ben a Román Marketing Egyesü­let (AROMAR). Az egyesület fő célja a marke­ting kutatási forma megismerése és alkalmazása a gazdasági élet­ben. Természetes, hogy az ipari marketing alkalmazása egyre job­ban szükségessé válik nem csak a központi gazdasági intézmé­nyekben, a külkereskedelmi mi­nisztériumban, hanem valameny­­nyi fővállalatnál, üzemnél a fela­datok részarányában. A vállala­tok nagyobb fokú gazdasági ön­állósága, a megrendelőkkel kia­lakított közvetlen kereskedelmi kapcsolatok még szélesebbre tár­ják a lehetőségek kapuit e kuta­tási forma alkalmazására. Megyénk egyik legnagyobb termelővállalata, a faipari kom­binát, amelynek újabb és újabb termékei nemcsak a hazai, de a külföldi piacon is egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki. A sok közül csak egy példát említünk a fentiek vonatkozásában. A fa­anyag minél magasabb fokú ér­tékesítése érdekében a vállalat megkezdte az üzemi belső szállí­tásnál használt úgynevezett palet­ták gyártását, amelynek, mintáját elküldték az építkezési miniszté­riumba és egy külföldi megren­delőnek is — műszaki próba ellenőrzés végett. Az esetleges módosításokkal a vállalat meg­kezdi a fenti termékek sorozat­­gyártását, ami nagyobb jövedel­met biztosít a kitermelő egység­nek — felhasználva a deszkahul­ladékot — és ugyanakkor kielégí­ti a megrendelők kérését. A helyiipari vállalatok és kis­ipari szövetkezetek vezető kollek­tíváinak is sokkal többet kellene foglalkozzanak e gazdasági kuta­tási forma bevezetésével és alkal­mazásával. A korunk igényeinek megfelelő új árucikkek kialakí­tásától az újabb belföldi és kül­földi piac felfedezéséig, a megren­delőkkel való állandó jellegű kapcsolatok megteremtéséig szé­leskörű lehetőségeket nyit vala­mennyi gazdasági egység előtt a tudományos szintű, hatékonyabb tevékenységre. Balázs Sándor SZOVJET SZUPER­­LÉGHAJÓ. Évekig­­tartó előké­születek után a Szovjet­unióban megkezdték a legnagyobb Zeppelin léghajó építését. A szu­perléghajó térfogata 500 000 köbméter lesz, egyszerre 500 utast e­­zenkívül légipostát és teherárut fog szállítani. A tervezett léghajó meghajtása nem tér el a hagyományos, háború előtti léghajók meghaj­tási módjától. (Egyelőre lemondtak a sugár­haj­tóművekről). Négy nagy teljesítmé­nyű motor 250 kilomé­ter óránkénti utazási se­bességet tesz majd lehe­tővé, (annak idején a „LZ Hindenburg“ órán­ként 150 kilométeres se­bességet ért el). Ilyenformán az új szuperléghajó műszaki tekintetben egyike lesz a legmodernebb és főleg leggazdaságosabb légi közlekedési eszközöknek a világon. Ezek az új típusú lég­hajók csak külső formá­jukban emlékeztetnek a híres német Zeppelinek­re. A motorok teljesít­ményét például annyi­ra megnövelték, hogy a hajók rossz időben, vi­haros jégtengerben sem térnek el útjuktól. A re­pülés csúcsma­r­sága is jóval nagyobb. Azonkí­vül az utasfülkéket nem gondolákban, hanem magában a hajóban a fogják elhelyezni. Töl­­tőgázként nem a robba­nékony hidrogént, ha­nem a legkönnyebb ne­mesgázat, a héliumot fogják használni. Az utasszállításon kí­vül felmerült a légha­jók más gazdasági ki­használása is. Többek között értékesíteni lehet a hatalmas, megközelít­hetetlen tajgák fájának kitermelésénél, elszállí­tásánál. Úgyszintén a későbbiek során a ha­talmas 500 000 köbmé­ter térfogatú léghajók töltésére földgázat fog­nak használni, és ezeket a léghajókat a folyékony halmazállapotban lévő földgáz szállításánál ér­tékesítik majd, mind­azokra a helyekre ahová földgázvezeték lefekte­tése lehetetlen, vagy nem gazdaságos. VIZENYŐS TERÜLETEK LECSAPOLÁSA HIDROMECHANIKAI ÚTON Visszanyer­he­tők-e egy­szerű, hatékony és gaz­daságos eszközökkel vi­zenyős területek? V. Hajnal mérnök, a Bu­karesti Kőolaj- és Gáz­ipari Intézet professzo­ra hosszas tanulmányo­­zás­ és kisérletezés után arró­ a következtetésre jutott, hogy a probléma hidromechanikai úton r­egaldható. Harnal pro­fesszor azt javasolta, hogy a vízzel túltelített szilárd anyagot kotró­gépekkel, hidroeleváto­­rokkal, sugárszivattyúk­­kal stb. szívják fel. A közvetlenül a feltöltés­re helyezett, szilárd a­­nyagról gyorsan lefo­lyik a víz, s száraz pa­dozat képződik. A ta­lálmánynak tekintett eljárást kísérletileg al­kalmazták Mamaián és Tr. Magurelén külön­féle lecsapolási munkák­nál. Kiszámították, hogy az új módszer al­kalmazásával 30-65 szá­zalékkal csökkennek a munkálatok költségei. A módszer nem igé­nyel különleges felsze­reléseket és jó ered­ménnyel alkalmazható egészségtelen övezetek, elöntött, vagy árvíz­­veszélynek kitett terü­letek lecsapolásához, homokstrandok javítá­sához, kikötői vagy vas­úti töltések, repülőtéri kifutópályák és ország­­utak szét­építéséhez. 3 OLDAL HARGITA * A GONDOLKODÓ GÉPIK­ A MODELL A kibernetika kutató módsze­re a funkcionális (működésbeli) modell készítés a környező világ jelenségeiről, nem törődve azzal, hogy nem pontosan utánozza a valóságot. Az utánzás tökéletes­­ségi foka, az észlelt tények visz­­szaadásának pontossága ugyanazt a szerepet játsza, mint a hipoté­zisek a tudományos kutatásban. Világítsuk meg néhány szóval a modell fogalmát. A modell egy olyan szervezet, mely függetlenül attól, hogy tényleges szerkezete esetleg más a megfigyelő szintjén azonos módon viselkedik a jelen­séggel. Az idegsejtek tevékenysé­gét logikai áramkörök modellál­ják, a vasúti közlekedés hálóza­tát különböző elektronikai rend­szerek, az átöröklés és a kromo­szóma eloszlás egyes jelenségei matematikai modellre találnak. A kibernetika tehát „nagyít“, „ki­csinyít“ — mondhatni emberkö­zelbe hoz, az eddig ismert kuta­tómódszerekhez igyekszik közelí­teni a jelenségeket. A NÉGYPÓLUS Az elektrotechnikában jártasak előtt ismert ez a fogalom. A négy­pólus végeredményben egy olyan doboznak képzelhető el, amely­nek kimeneti változóját egy­­bi­zonyos törvényszerűség határozza meg, a bemeneti változó függvé­nyében. Lássuk csak egy kicsit közelebbről ezt a bonyolultnak tűnő meghatározást. Ismert a bemenet, ismert az eredmény, is­meretlenek azok a folyamatok amelyek ezt összehangolják. A telefonba bedobott pénzérme u­tán felhangzik a lus. A zenegép, a láz a pyramidon hatására,­ __­mitógép, mely egy bizonyos".szám­sort egy másikká alakíto rt­égy­­pólus. Ez utóbbi átviteli függvé­nyét programnak nevezzük. Sőt kibernetikus szemmel négypólus lehet az a csinos pincérnő is, aki a „betáplált“ pénz és kívánság ellenében feketét hoz. Őt a keres­kedelmi hálózat „programozza." Megismerve a négypólus fogal­mát, a továbbiakban a szerveze­teket — a négypólusokból álló összetett rendszereket — információ átalakító egy­ségeknek tekintjük. A ki­bernetikában a négypólusok úgynevezett zárt hurkok alakjá­ban szerepelnek. Az ember, mi­közben valamilyen cél megvaló­sítása felé halad, ellenőrzi önma­gát, latolgatja a legjobb megoldá­sokat a részleges eredmények tu­datában. Ugyanezt valósítja meg elemi szinten a zárt hurok a rendszer kimenő jelének a beme­nő jellel való állandó összeha­sonlítása révén. Tehát a kibernetika vizsgálatát a rendszerek részekre, négypólu­sokra való bontásával kezdi. A szociológus a társadalmi csoport, a pszichológus az egyed, az élet­tan kutatói a szerv, az idegfizio­­lógus az agyfunkciók, a kémikus egyes komplex molekulák, az e­­lektronikus relék, tranzisztorok elnevezésű négypólusokat vizsgál­ja. HOMEOSZTÁZIS és SZABÁ­­LYOZÁSTECHNIKA A legkedvezőbb viszonyok ál­­ ­ (2.)­ landó keresése, a belső közeg ál­landóságához való lehető leggyor­sabb viszatérés, ha azt valamely zavaróhatás kibillenti egyensúlyi helyzetéből — íme mit ért Claude Bernard homeosztázis alatt. Az é­­lőlények alkalmazkodó képessé­ge, belső környezetüket a szer­vek működési biztonságának megfelelő határok között képes tartani. Ma már minden tevé­kenységet, amelynek az a célja, hogy a lényeges jellemzők érté­keit a normális határok között tartsa, homeosztázisnak neve­zünk. Megyünk az utcán, kikerü­lünk egy frissen ásott gödröt, túl­fűtött szobában levetjük a kabá­tunk, didergünk a jégpálya mel­lett — homeosztázis. Együttmű­ködő villamos hálózatok rendsze­rében — a rendszerben kialakult egyensúly állandóan változik a különböző fogyasztók bekapcso­lásával — a folyamatos egyen­súlyt fenntartani — homeosztá­­zis. A homeosztázist úgy tanulmá­nyozzák, hogy részleteiben meg­vizsgálják azt a sokfajta mecha­nizmust, amelynek célja a stabili­záció. Legelőször a fiziológusok értették meg a homeosztázis alap­tételét : minden zavaró hatás el­lentétes irányú, kiegyenlítő hatást indít meg, amely a károsodást semlegesíti és kijavítja. A home­osztázis fogalmától csak egy lé­pés a szabályozástechnika fő fel­adata : a szabályozott rendszer­nek a tervező által megszabott állapotot kell elérnie és megtar­tania. Székedi Ferenc

Next