Hargita, 1977. november (10. évfolyam, 258-283. szám)

1977-11-20 / 275. szám

APÁTHY GÉZA :­­ŐKET­­ VÁLASZTJUK Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal őket választjuk : a legjobbakat. Pártunk és a nép legjobbjait, mert nemesi címerünk a munka, mert a szavak és tettek összhangja gyújt fényt minden gondolatukba. Őket választjuk : az igaz szót, a jövőt kutató tekintetet, a magasra emelt homlokot, a csak szerszámokkal egész kezet. Őket választjuk : legjobb társaink, akik pártot és hazát és tervet, akik bennünket is a legjobban fejeznek ki, minket képviselnek. . Velünk indulnak tovább, előre, magas csúcsokra szólít az út, velük építünk szebb jövőt-hazát, újabb és újabb Diadal-kaput. Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal, őket választjuk , a legjobbakat. MIRON RADU-PARASCHIVESCU A TE AKARATOD Jó népem, háborúk tapostak Zsarnoki századokon át. Most jogod van, hogy learassad Zápor után a gabonád. Minél nagyobb a birtoklásod A jog terén — megtanulod, Hogy tüskék helyébe virágot Növeszteni mily komoly dolog. Mert szavazatod tette jobban! Akarat : jövendő, kenyér — Belőle, ha urnába dobtad A holnap dús vetése kél. Tóth István fordítása MARGU PÁL EGYETLEN­SZÉP VALÓSÁGUNK Ember­arcú hazánk t örök­ hatalmú hitként él bennünk a testvéri kézfogással friss kedvvel köszöntő millió munkatárs. Vonásaidat mindnyájan mosoly­arcunkra öltöttük. Hazánk, Románia Szocialista Köztársaság ! Ráébredő áhítat-ország, szabad lelkünk földje, tenyerünkben puhán összefogott, szemünkben kitárt fény­ égből kiszabott gyűrhetetlen ólom, téged választunk ! Benned, egyetlen­ szép Valóságunk, mindenkor önmagunk, és közös jövőnk megtaláljuk. AZ IGAZ SZÓ OKTÓBERI ADY­­SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL : AZ ÉN ADYM - A MI ADYNK - Szemlér Ferenc, Sütő András, Mi­­hai Berviuc, Horváth Imre, Balogh Edgár, Titus Popovici, Lászlóffy Ala­dár, Gálfalvi Zsolt, Juhász Ferenc, Dumitru Radu Popescu, Szász Já­nos, Domokos Géza, E. Fehér Pál, Aurel Rău, Rácz Győző, Bodor Pál, O. K. Rosszijonov, Tóth István, Izsák József, Marin Sorescu, Duba Gyula, Francisc Pacurariu, Fonód Zoltán, Romulus Gugg, Nagy Pál, Dán Cul­­cer, Szőcs Géza, Bölöni Domokos, Eszteró István, Mi­kó Béla — cik­kek, vallomások, versek. A KÖLTŐ HÉTKÖZNAPJAI - Közvélemény­vizsgálat Ady nyomában. DISPUTA, ANYAG ÉS ADAT, NAPKELETTŐL - NAPNYUGATIG. Hajdú Győző: A szerkesztő asztala. LÖVÉSEI SZELLEM­ESEK A Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Hargita Me­gyei Irányító Központja ismét új kiadvánnyal lepte meg mindazo­kat, akik a népi díszítő művészet kincsanyagát akár hagyománytisz­teletből, akár közhasznú céllal kutatják, mentik, vagy éppen hasz­nosítják. A Csíkszeredai nyomdában készült ízléses útmutató­ album való­jában több a szokványos mintagyűjteménynél. Mindenekelőtt a Megéneklünk, Románia országos fesztivál második kiadásának ün­nepi köszöntője. Értelmes, szép szó az alkotás jegyében kibontakozó tömegmozgalom valamennyi résztvevőjéhez, üzenet mindazokhoz, akik a szocialista hazafiság belső indítékával, tiszta szívvel, nemes eltökéltséggel a népi díszítőművészet értékeinek újrateremtésén, gazdag népi hagyományaink, nemzetiségi kultúránk pártos ápolá­sán serénykednek. Józan leltár is ez az album, mert élő bizonysága annak az év­százados kincsnek, amelyet­­őriz, és talán még naponta meg is újít egy-egy falu, egy-egy vidék népe. Olyan leltár, amelyet mindenhol el kellett volna készíteni, de el is kell ahhoz, hogy bármikor az al­kotó munkában testet ölötti értékeket megmentsük korai pusztu­­lásuktól. Az album Szabó Botár Erzsébet és Gagyi Bíró Katalin gyűjtő­tevékenységének beszédes bizonysága, és mindenképpen követésre méltó munkájának eredménye és jutalma. D® miért ne mondanék el azt is, hogy ez AKI KZTH/A­­z album egy okos kezdeményezésnek immár /\v\ KJOL. I l|v/\ hatodik hajtása, amely társaival együtt a kö­zülünk nemrég eltávozott Kovács Dénes ta­nár, festő, muzeológus és szakirányító gyűjtő- és szerkesztőtevékeny­ségének újabb eredményét fémjelzi. Szívből örülünk ennek az új kiadványok, örülünk, mert olyan időszakban látott napvilágot, amikor Európa-szerte búsongó szóla­mok végérvényesen búcsúztatják, lemondóan temetik a népművé­szetet, amely fölött - sokak szerint - elhangzott a történelem visz­­szavonhatatlan ítélete. Mi pedig a nép állandóan megújuló erői­nek tudatában, reménykedve látjuk, hogy csupán szerepváltás tör­ténik. Hiszen gyönyörködtetőül, a személyiség bizonyos kifejezés­­­ként fellángol a hagyományos értékkincs, és varázsa magával ra­gadja mindazokat, akik tiszta forrásból óhajtanak szépet meríteni. Igaz, csak villanásnyi a kép, amelyen modern szobabútort dí­szítenek a szedettesek, néhány mértékkel ékesített, változatos szo­­babelső bemutatása talán könnyebben lángra lobbantaná azt a szikrát, amely még a nemzedékekben él a népi díszítő művészet be­csüléséhez, és alkotásra is késztethet. Ehhez azonban felférne az ösztönző indíték, így, a perspektíva révén elevenednek meg a nagy­rózsák és kettős csillagosok, a leveles vagy koszorús minták, a szí­ves és bürtös párnák, a kos­árterítő csíkok és kisterítők, a hímes abroszok és függönyszárnyak, vagy éppen az ünnepi köté­nyek, hogy csattogó osztovátákon, szövetkezeti egységek vagy egyé­ni alkotók igyekeztében szülessenek újjá. Ezek a szedettesek azon­ban akár keresztszemes vagy visszáján varrott kézimunkákra is át­települhetnek, hogy szövőszék hiányában is bárki alkotó módon hasznosíthassa a mintafüzet változatokban is gazdag anyagát. Úgy hiszem, nem hiba, ha messze néző szemünk előtt megso­kasodnak a varrottas függönyök és felvédők, a szedettes díszpár­nák és kisterítők avagy az abroszok és még jobban összebarátkoz­nak a fényezett modern bútorok afrikai körte, dió, mahagóni, kőris vagy éppen habos juhar furnírjával, miként az sem lesz baj, ha kö­tött holmik, szőttes ruhácskák szalagdísze, vállfőhíme, tűzött­ zsebe e mintafüzet valamelyik ábrájáról kölcsönzi divatját nem múló szép­ségét. Általános törekvés immár, hogy emberi környezetünket minél sajátosabbá varázsoljuk. A tömbházak külső díszítéséhez Nicolae Ceauşescu főtitkár elvtárs igen alkalmasnak találja, és éppen ezért sürgeti a népi díszítőelemek okos és változatos alkalmazását. Ez a követelmény és mérce a füzet mintaanyagát még inkább ember­közelbe hozza. És valóban, csak akkor vethetünk okosan és őszin­tén számot az album értékével, ha felismerjük, hogy lapjain az otthon melegének és meghittségének egy-egy halkszavú, de köz­vetlen tolmácsolóját kínálják föl a jószándékú lövétesek.­ ­ János Pó! MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KALAUZ Preklasszikus stílus a görög, szobrászatban(2) Az olympiai Zeusz, templom mé­­topéi és oromdíszei az átmeneti kor épületet díszítő monumentális szobrászatinak legmagasabb szin­tű alkotásai. Ezek közül az egyik legjelentősebb Heraklesz küzdelme a krétai bikával című kompozíció, melyben az egymást keresztező, lendületesen feszülő, átlós szerke­zeti vonalak a két bika rettenetes erővel való egymásnak feszülését sugallják. A másik, számunkra szin­tén nagyon fontos alkotáson He­raklesz a Földet­ a vállán tartja, e­­lőtte Atlasz, akit helyettesített, s a­­ki elhozta neki a halhatatlanság aranyalmait. Alakja mögött Athé­né Pallost komponálta a szobrász. A 3. elengedhetetlenül fontos kom­pozíció Héraklész „Augiász istállóját sepri". Az alkotás egy függőleges és egy rézsútos irányú kompozíciós szerkezetre épített. Az előbbit Athé­né Pallos nyugodt, ünnepélyes álló alakja, az utóbbit Héraklész lendü­letesen eldőlt mozgása képezi.­­ A keleti oldal oromfalának nagy­méretű körszobrai Oinomáosz és Pelopsz mondájából, a verseny e­­lőtti pillanat, ünnepélyes nyugalom jellemzi az alakokat, de a quadra­­tok lovas patáikkal idegesen ka­parják a földet. A kompozíció centrumában Ze­usz, tőle jobbra Oinomáosz (aki lányának kérőit megölte), balra Pe­lopsz, aki csellel győzelmet arat. Ő volt Pelloponészosz névadó őse, s győzelme emlékére ő alapította az Olympiai Játékokat. Mögötte Stero­­pé királynő és Hipodamiea, majd a kocsik szolgálóikkal sorakoznak. Az egész kompozíció egy várakozás­teli,­­feszült ■ pillanat visszaadása. A nyugati oldal oromfalán ma­gát a drámai küzdelmet láthatjuk. Mozgalmasan hullámzik az egész terület. A lapithák meghívják a kentaurokat, királyuk esküvőjére, a­­kik leitták magukat és részegen, ál­lati indulatoktól fűtötten rávetették magukat a menyasszonyra és­­ az ünneplő lányokra, kitámadták a férfiakat és ifjakat. A kompodda centrumában kinyújtott karral, fen­­séges szépségben, arcán a vissza­tartott harag kifejezésével Athéné Pallas irányítja a harcot. Egyik ol­dalán Perithos, a lapithák királya, a másik oldalon Thézeus, az athé­ni hős. A „Ludovisi" relief igen fontos, egy szobor trónformájú talapzatá­nak 3 reliefje. A két oldalsó dom­bormű fiatal ülő nőket ábrázol. E­­gyik nőalakot, aki dupla sípot fúj, aróban, a másikat földig érő ruhá­ban, előtte füstölgő edénnyel s az Afrodité kultusz egyéb kellékeivel ábrázolja a szerző. A középső dom­borműn két hóra (nimfa) segédke­zik, a szépség istenasszonyának ki­emelkedni, kikelni a mélységből. Ez a mű költői hangulatával, Aphro­dité természetes bájával és egyes részleteinek realisztikus elemeivel m­éldául té -érzékeltetés, a lábak keresztbehelyezése­ egy lépést je­lent előre a görög szobrászatban. Beczásy Antal

Next