Hargita, 1977. november (10. évfolyam, 258-283. szám)
1977-11-20 / 275. szám
APÁTHY GÉZA :ŐKET VÁLASZTJUK Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal őket választjuk : a legjobbakat. Pártunk és a nép legjobbjait, mert nemesi címerünk a munka, mert a szavak és tettek összhangja gyújt fényt minden gondolatukba. Őket választjuk : az igaz szót, a jövőt kutató tekintetet, a magasra emelt homlokot, a csak szerszámokkal egész kezet. Őket választjuk : legjobb társaink, akik pártot és hazát és tervet, akik bennünket is a legjobban fejeznek ki, minket képviselnek. . Velünk indulnak tovább, előre, magas csúcsokra szólít az út, velük építünk szebb jövőt-hazát, újabb és újabb Diadal-kaput. Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal, őket választjuk , a legjobbakat. MIRON RADU-PARASCHIVESCU A TE AKARATOD Jó népem, háborúk tapostak Zsarnoki századokon át. Most jogod van, hogy learassad Zápor után a gabonád. Minél nagyobb a birtoklásod A jog terén — megtanulod, Hogy tüskék helyébe virágot Növeszteni mily komoly dolog. Mert szavazatod tette jobban! Akarat : jövendő, kenyér — Belőle, ha urnába dobtad A holnap dús vetése kél. Tóth István fordítása MARGU PÁL EGYETLENSZÉP VALÓSÁGUNK Emberarcú hazánk t örök hatalmú hitként él bennünk a testvéri kézfogással friss kedvvel köszöntő millió munkatárs. Vonásaidat mindnyájan mosolyarcunkra öltöttük. Hazánk, Románia Szocialista Köztársaság ! Ráébredő áhítat-ország, szabad lelkünk földje, tenyerünkben puhán összefogott, szemünkben kitárt fény égből kiszabott gyűrhetetlen ólom, téged választunk ! Benned, egyetlen szép Valóságunk, mindenkor önmagunk, és közös jövőnk megtaláljuk. AZ IGAZ SZÓ OKTÓBERI ADYSZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL : AZ ÉN ADYM - A MI ADYNK - Szemlér Ferenc, Sütő András, Mihai Berviuc, Horváth Imre, Balogh Edgár, Titus Popovici, Lászlóffy Aladár, Gálfalvi Zsolt, Juhász Ferenc, Dumitru Radu Popescu, Szász János, Domokos Géza, E. Fehér Pál, Aurel Rău, Rácz Győző, Bodor Pál, O. K. Rosszijonov, Tóth István, Izsák József, Marin Sorescu, Duba Gyula, Francisc Pacurariu, Fonód Zoltán, Romulus Gugg, Nagy Pál, Dán Culcer, Szőcs Géza, Bölöni Domokos, Eszteró István, Mikó Béla — cikkek, vallomások, versek. A KÖLTŐ HÉTKÖZNAPJAI - Közvéleményvizsgálat Ady nyomában. DISPUTA, ANYAG ÉS ADAT, NAPKELETTŐL - NAPNYUGATIG. Hajdú Győző: A szerkesztő asztala. LÖVÉSEI SZELLEMESEK A Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Hargita Megyei Irányító Központja ismét új kiadvánnyal lepte meg mindazokat, akik a népi díszítő művészet kincsanyagát akár hagyománytiszteletből, akár közhasznú céllal kutatják, mentik, vagy éppen hasznosítják. A Csíkszeredai nyomdában készült ízléses útmutató album valójában több a szokványos mintagyűjteménynél. Mindenekelőtt a Megéneklünk, Románia országos fesztivál második kiadásának ünnepi köszöntője. Értelmes, szép szó az alkotás jegyében kibontakozó tömegmozgalom valamennyi résztvevőjéhez, üzenet mindazokhoz, akik a szocialista hazafiság belső indítékával, tiszta szívvel, nemes eltökéltséggel a népi díszítőművészet értékeinek újrateremtésén, gazdag népi hagyományaink, nemzetiségi kultúránk pártos ápolásán serénykednek. Józan leltár is ez az album, mert élő bizonysága annak az évszázados kincsnek, amelyetőriz, és talán még naponta meg is újít egy-egy falu, egy-egy vidék népe. Olyan leltár, amelyet mindenhol el kellett volna készíteni, de el is kell ahhoz, hogy bármikor az alkotó munkában testet ölötti értékeket megmentsük korai pusztulásuktól. Az album Szabó Botár Erzsébet és Gagyi Bíró Katalin gyűjtőtevékenységének beszédes bizonysága, és mindenképpen követésre méltó munkájának eredménye és jutalma. D® miért ne mondanék el azt is, hogy ez AKI KZTH/Az album egy okos kezdeményezésnek immár /\v\ KJOL. I l|v/\ hatodik hajtása, amely társaival együtt a közülünk nemrég eltávozott Kovács Dénes tanár, festő, muzeológus és szakirányító gyűjtő- és szerkesztőtevékenységének újabb eredményét fémjelzi. Szívből örülünk ennek az új kiadványok, örülünk, mert olyan időszakban látott napvilágot, amikor Európa-szerte búsongó szólamok végérvényesen búcsúztatják, lemondóan temetik a népművészetet, amely fölött - sokak szerint - elhangzott a történelem viszszavonhatatlan ítélete. Mi pedig a nép állandóan megújuló erőinek tudatában, reménykedve látjuk, hogy csupán szerepváltás történik. Hiszen gyönyörködtetőül, a személyiség bizonyos kifejezésként fellángol a hagyományos értékkincs, és varázsa magával ragadja mindazokat, akik tiszta forrásból óhajtanak szépet meríteni. Igaz, csak villanásnyi a kép, amelyen modern szobabútort díszítenek a szedettesek, néhány mértékkel ékesített, változatos szobabelső bemutatása talán könnyebben lángra lobbantaná azt a szikrát, amely még a nemzedékekben él a népi díszítő művészet becsüléséhez, és alkotásra is késztethet. Ehhez azonban felférne az ösztönző indíték, így, a perspektíva révén elevenednek meg a nagyrózsák és kettős csillagosok, a leveles vagy koszorús minták, a szíves és bürtös párnák, a kosárterítő csíkok és kisterítők, a hímes abroszok és függönyszárnyak, vagy éppen az ünnepi kötények, hogy csattogó osztovátákon, szövetkezeti egységek vagy egyéni alkotók igyekeztében szülessenek újjá. Ezek a szedettesek azonban akár keresztszemes vagy visszáján varrott kézimunkákra is áttelepülhetnek, hogy szövőszék hiányában is bárki alkotó módon hasznosíthassa a mintafüzet változatokban is gazdag anyagát. Úgy hiszem, nem hiba, ha messze néző szemünk előtt megsokasodnak a varrottas függönyök és felvédők, a szedettes díszpárnák és kisterítők avagy az abroszok és még jobban összebarátkoznak a fényezett modern bútorok afrikai körte, dió, mahagóni, kőris vagy éppen habos juhar furnírjával, miként az sem lesz baj, ha kötött holmik, szőttes ruhácskák szalagdísze, vállfőhíme, tűzött zsebe e mintafüzet valamelyik ábrájáról kölcsönzi divatját nem múló szépségét. Általános törekvés immár, hogy emberi környezetünket minél sajátosabbá varázsoljuk. A tömbházak külső díszítéséhez Nicolae Ceauşescu főtitkár elvtárs igen alkalmasnak találja, és éppen ezért sürgeti a népi díszítőelemek okos és változatos alkalmazását. Ez a követelmény és mérce a füzet mintaanyagát még inkább emberközelbe hozza. És valóban, csak akkor vethetünk okosan és őszintén számot az album értékével, ha felismerjük, hogy lapjain az otthon melegének és meghittségének egy-egy halkszavú, de közvetlen tolmácsolóját kínálják föl a jószándékú lövétesek. János Pó! MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KALAUZ Preklasszikus stílus a görög, szobrászatban(2) Az olympiai Zeusz, templom métopéi és oromdíszei az átmeneti kor épületet díszítő monumentális szobrászatinak legmagasabb szintű alkotásai. Ezek közül az egyik legjelentősebb Heraklesz küzdelme a krétai bikával című kompozíció, melyben az egymást keresztező, lendületesen feszülő, átlós szerkezeti vonalak a két bika rettenetes erővel való egymásnak feszülését sugallják. A másik, számunkra szintén nagyon fontos alkotáson Heraklesz a Földet a vállán tartja, előtte Atlasz, akit helyettesített, s aki elhozta neki a halhatatlanság aranyalmait. Alakja mögött Athéné Pallost komponálta a szobrász. A 3. elengedhetetlenül fontos kompozíció Héraklész „Augiász istállóját sepri". Az alkotás egy függőleges és egy rézsútos irányú kompozíciós szerkezetre épített. Az előbbit Athéné Pallos nyugodt, ünnepélyes álló alakja, az utóbbit Héraklész lendületesen eldőlt mozgása képezi. A keleti oldal oromfalának nagyméretű körszobrai Oinomáosz és Pelopsz mondájából, a verseny előtti pillanat, ünnepélyes nyugalom jellemzi az alakokat, de a quadratok lovas patáikkal idegesen kaparják a földet. A kompozíció centrumában Zeusz, tőle jobbra Oinomáosz (aki lányának kérőit megölte), balra Pelopsz, aki csellel győzelmet arat. Ő volt Pelloponészosz névadó őse, s győzelme emlékére ő alapította az Olympiai Játékokat. Mögötte Steropé királynő és Hipodamiea, majd a kocsik szolgálóikkal sorakoznak. Az egész kompozíció egy várakozásteli,feszült ■ pillanat visszaadása. A nyugati oldal oromfalán magát a drámai küzdelmet láthatjuk. Mozgalmasan hullámzik az egész terület. A lapithák meghívják a kentaurokat, királyuk esküvőjére, akik leitták magukat és részegen, állati indulatoktól fűtötten rávetették magukat a menyasszonyra és az ünneplő lányokra, kitámadták a férfiakat és ifjakat. A kompodda centrumában kinyújtott karral, fenséges szépségben, arcán a visszatartott harag kifejezésével Athéné Pallas irányítja a harcot. Egyik oldalán Perithos, a lapithák királya, a másik oldalon Thézeus, az athéni hős. A „Ludovisi" relief igen fontos, egy szobor trónformájú talapzatának 3 reliefje. A két oldalsó dombormű fiatal ülő nőket ábrázol. Egyik nőalakot, aki dupla sípot fúj, aróban, a másikat földig érő ruhában, előtte füstölgő edénnyel s az Afrodité kultusz egyéb kellékeivel ábrázolja a szerző. A középső domborműn két hóra (nimfa) segédkezik, a szépség istenasszonyának kiemelkedni, kikelni a mélységből. Ez a mű költői hangulatával, Aphrodité természetes bájával és egyes részleteinek realisztikus elemeivel méldául té -érzékeltetés, a lábak keresztbehelyezése egy lépést jelent előre a görög szobrászatban. Beczásy Antal