Hargita, 1982. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1982-03-26 / 71. szám
Kiváló munkával a bőséges termésért MEZŐGÉPÉSZEK TAVASZI TANÁCSKOZÁSAI Az idén is, mint immár három éve minden tavasszal, megyénk négy városában, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Székelykeresztúron sor került a mezőgépészek tavaszi tanácskozására, ahol megvitatták mindazt, amit az elmúlt esztendőben jól cselekedtek, azt is amit jobban végezhettek volna, s kijelölték tennivalóikat. A csíki körzet mezőgépészeinek találkozóján jelen volt Szász József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, míg a többi helységekben a megyei pártbizottság barájának egyes tagjai vettek részt a tanácskozáson. A mezőgépészeti állomások megyei trösztje alaposan felkészült ezekre a tanácskozásokra, gazdag tényanyaggal illusztrálta mind az eredményeket, mind a hiányosságokat, és ezt színes diapozitívek vetítésével tette még szemléletesebbé, életesebbé. A KÖZPONTI TÉMA : HOGYAN GAZDÁLKODJUNK JOBBAN A TERMŐFÖLDDEL ? Méltán foglalt el ez a téma központi helyet a tanácskozásokon, hisz az új agrárforradalom lényege, a területi önellátás belső tartalma ehhez kapcsolódik. Miként cselekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló földalapot jól kihasználjuk, s azon anynyit, sőt többet termeljünk, mint amennyi terveinkben szerepel? Erre utalt - egyebek mellett - Kalamár László csíkszentdomokosi mezőgépész is, amikor a parlagon maradó földek okán a terméshozamok alakulását boncolgatta, úgyszintén Faluvégi Ákos székelykeresztúri, Portik D. Antal gyergyóremetei mezőgépész és Bucur Iván, a vaslábi mezőgépészeti osztály vezetője, valamint Bódé Géza, a székelyudvarhelyi AGRIT főmérnöke is. De jóformán nem volt hozzászóló, aki valamilyen formában ne foglalkozott volna ezzel a kérdéssel. Mert a termőföld kihasználása határozza meg végső soron, hogy mennyi élelmiszeripari terméket hozunk létre. TENNIVALÓINKAT IDEJÉBEN ÉS JÓL VÉGEZZÜK EL Azt is mondhatnák, hogy ezek a tanácskozások a minőség(Folytatás a 2. oldalon) Bogos Sándor — hírek-hírek-hírek - hírek - hírek — • Tegnap Ábrahám József újszékelyi mezőgépész elvetette — mintegy tíz hektáron — a borsót, így hát nemcsak a talajelőkészítés, hanem a vetés beindulása is jelzi, hogy a Küküllő mentén megérkezett a tavasz. A székelyudvarhelyi Élelmiszeripari Gépgyár fiatal dolgozóinak egy csoportja Kolozsvár- Napocára látogatott, ahol az Unirea üzemet tekintik meg, tapasztalatcserén vesznek részt. • A homoródalmási szövetkezeti üzletbe ezer darab napos csibe érkezett, amelyet a lakosság rendelkezésére bocsátanak. Tegnap délután a székelyudvarhelyi Nők klubja keretében A család, a társadalom alapsejtje címmel tartott előadást Erdei Etel megyei főügyész. Ezt követően a művészeti népiskola hallgatói mutattak be színvonalas műsort. • Földalatti csővezetékek javítása, cserélése miatt ideiglenesen lezárták Csíkszeredában a November 7 utcából a Testvériség sugárútra vezető Bérc utca északi bejáratát. • 15 darab hordozható tévékészülékkel gyarapodott a tusnádfürdői kölcsönző, amit nyári idényben eddig is gyakran igényeltek a fürdővendégek. A Parajdon egy 16 lakrészes tömbház befejezésén dolgoznak. A szobák falait vakolják, parketteznek, szerelik a vezetékeket. Ugyanakkor megkezdték egy újabb 16 lakrészes tömbház alapozását. r il tudósítás Régi magyaros házakat mutat az este. Némelyik homlokzatán már a padlás szeme a legfölső ablak, s ha belépsz a kapuin, hosszú, sokajtós tornácot látsz a ház oldalán. Nem a Kicsiszeren, ahol városi divat szerint építkeznek, emeletes, kőalapos házakban laknak. Hanem ? A Molnárék házát nézegetem, hazavándorló Molnár Jánosét. Akivel tán tíz esztendeje találkoztam Menaságon vagy Csíkszentgyörgyön ... Mondom, ő hazavándorolt. S mint említi, hazajött Gyergyószentmiklósról is egy család, az asszonyka tekerőpataki, megvették az elülső házrészt, közösen gazdálkodnak az öregekkel. A tömbház nagyon hideg volt, meg aztán az udvar is más, városban legfönnebb dísz vagy játszótér. Itthon... Begyújtottak a mosztosnak, hajaj ha apám élne, mondja Molnár János, készülhetnénk jövendő kaszálásokra. Tavaly nyolc tonnát kaszáltunk, eladtuk a termelőszövetkezetnek. Apám olyan ember volt, hogy tíz hektárokat kaszált meg az erdőn. Dolgozott a kőbányában is, lófogattal járt, akkoriban nem volt annyi traktor meg autó. Ezzel csak azt mondom, életrevaló, dolgos nép a tekerőpataki ... Egyébként sok minden változott - a pénzszerzés módja, helye, az építés divatja. A gazdálkodók rendje is. Nem mondtam ? Molnár János iskolaigazgató, felesége tanárnő a községközpontban. Oláh István ecatf-«I**® VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XV. évfolyam 71. (3834.) szám 1982. MÁRCIUS 26. PÉNTEK Ara : 50 bani A jó minőségű közügy! Igen, ilyen is van. A szó igazi értelmében közös feladat, közös gond a termékminőség javítása, a vonatkozó paraméterek szigorú betartása. Egy ezres-kétezres vállalatban gyakorlatilag minden, közvetlenül termelésben dolgozónak szerepe van a minőség biztosításában, abban, hogy egyik vagy a másik termék milyen mértékben illeszkedik be a szabványelőírásokba. Tudják is ezt a vállalati dolgozók, ám kísért egy helytelen szemlélet, s gyakorlat, tőlem kisebb mértékben függ, az én esetleges hibázásom nem mérvadó a késztermék jellemzőire nézve. Igen ám, de ha többen is így cselekszenek, akkor végülis mérvadó lesz az a parányi plusz vagy mínusz. S innen a következtetés : engedményeket a minőség (pontosabban a jó minőségű munka) vonatkozásában nem tehet senki. Elsősorban önmagával, saját munkájával szemben nem ! A hiba lehetőségének természetesen van egy matematikai valószínűsége (foglalkozik is ezzel a kérdéscsoporttal a minőségellenőrzésben alkalmazott valószínűségszámítás). Azt azonban minimálisra kell - és lehet is ! - csökkenteni, esetenként pedig felszámolni. Hogyan? Fegyelmezett, figyelmes, gondos, felelősségteljes munkával, elmélyült szaktudással, hozzáértéssel, igényes ellenőrzéssel, körültekintő irányítással. S azoknak a felelősségfokozatoknak a tisztánlátásával, amely a termelési folyamatok különböző lépcsőfokait elfoglalókra hárul, beosztásuk függvényében. Ez utóbbi ügyet azért nyomatékoljuk, mert bizonyos átfedések érezhetők a termékminőség terén is : a mester mondja, hogy adott kérdésért nem ő felel, a részlegvezető ugyancsak ezt állítja, a minőségellenőr pedig ... ellenőriz, s végülis a „sok bába között elvész a gyermek" ... A minőség mindig is időszerű , dialektikus folyamatként kell tekinteni : ami jó volt ma, azzal már holnap nem lehet, nem szabad megelégedni. Mert többek között ez is az egyik feltétele, követelménye a termékek versenyképessége fokozásának, műszaki-gazdasági paramétereik megjavításának. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs a KISZ megalakulásának 60. évfordulója alkalmából tartott ünnepi gyűlésen elhangzott beszédében nyomatékolta : „Rendkívüli hangsúlyt kell helyeznünk a minőségre, a termelés műszaki színvonalának szüntelen emelésére". Megyénk gazdasági egységeire nézve is érvényes ez a követelmény. Igaz, munkaközösségeink túlnyomó többsége következetesen törekedett és törekszik a minőség javítására. Az is igaz viszont, hogy a lehetőségek távolról sincsenek kimerítve. S ha a gyárkapukon általában nem is jut ki minőségileg kifogásolható tennék, még viszonylag sok a termelőfolyamat során felfedett hiba, ezek javítása, helyrehozása pedig időveszteséget, pluszkiadásokat jelent Vagyis, a gazdasági hatékonyság növelését akadályozó tényezővé válnak. Tehát nem csupán azt kell termékminőségi kritériumként tekinteni, hogy a vállalatot ne hagyja el kifogásolható áru. Pontosabban : egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy a termékminőség nem öncél, hanem a gazdasági hatékonyság szerves tartozéka, követelménye is. Amint már említettük, a minőség tekintetében nincsenek kis és nagy ügyek, fontosak és kevésbé fontosak, a maga nemében a minőséggel kapcsolatos bármely tényezőnek adott a maga sajátos, konkrét jelentősége. Erről se feledkezzünk meg. Semmilyen körülmények között sem ! S hogy ez így legyen, oda kell hatni, hogy a termelőtevékenység normális menetét ne bolygassa meg semmi, biztosított legyen annak kiegyensúlyozottsága, ütemessége. És annak során mindenki ellenőr legyen. A saját munkájának igényes ellenőre! Tudományos ülésszak Csíkszeredában Tegnap délután az 1907-es parasztfelkelés 75. és a mezőgazdaság szövetkezetesítése befejezésének 20. évfordulója alkalmából A parasztság forradalmi társadalmi erő, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének aktív tényezője címmel tudományos ülésszakot tartottak Csíkszeredában, az ideológiai és politikai tevékenység megyei kabinetjénél. Az ülésszakot Bálint Dénes elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára nyitotta meg és szakdolgozattal emlékezett meg a parasztság e két sorsdöntő eseményéről. Tuşineanu Alexandru elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője „Nicolae Ceauşescu elvtárs koncepciója a parasztság helyéről és szerepéről az ország társadalmi-politikai életében" címmel tartott előadást, dr. Demény Lajos bukaresti tudományos főkutató az 1945-ös földreform székelyföldi sajátosságait taglalta, a gyimesközéploki Tankó Pora János a résztvevő hitelességével elevenítette fel az 1934-es gyimesvölgyi parasztfelkelés eseményeit. Bitay Ödön, a Politikai Kiadó szerkesztője arra tekintett vissza, hogyan tükröződött a Román Kommunista Pártnak a parasztkérdés megoldására irányuló stratégiája a Vásárhelyi Találkozó dokumentumaiban, Miklós Tamás, a megyei pártkabinet igazgatója pedig a pártszervek és -szervezetek szerepéről értekezett a mezőgazdaság szocialista átalakításában. Az ülésszak második részében Csíki Dénes, az RKP KB aktivistája vázolta mezőgazdaságunk fejlődését és részletesen szólt az új agrárforradalom célkitűzéseiről, megyénk több előadója pedig - Veres Imre, Molnár Imre, Sándor Sámuel és Tudorán Constantin — a munkás-paraszt szövetség erősödéséről, megyénk mezőgazdaságának a szövetkezetesítés óta eltelt két évtized alatti sikereiről, fejlesztési távlatairól számoltak be. Pillanatfelvétel az ülésszakról FOGADÓNAP Hogy hány és milyen telet jósoltak a csángók, azt csak hallomásból tudom, és igazát illetlenségnek tartanám éppen itt, Gyimesközéplokon megkérdezni, közel hat téli hónap után, amikor még mindig zuzmarások a fenyők és csak a napsütötte oldalakon szakadozik a fehérség, és amikor az autóbuszra várakozó gyimesi a késő délutáni órákban hidegtől gémberedett ujjait dörzsöli és csak ennyit jegyez meg : hiszen, az idén még júniusban is keccsben kéne járni, hogy meg ne fagyjunk ... És ahogy szétnézek, bizony senkinek sincs melege, vagy talán csak azoknak, akik egy kissé hosszabb lére engedték az áldomást és most úgy várják az autóbuszt, vagy a vonatot. Mert sokan, nagyon sokan várták hétfőn a Gyimesekben a járműveket, ha éppen nem kerekedtek fel gyalog, teli tarisznyával, vagy üres tarisznyával, állatot is vezetve. Mert a tarisznyák tartalma közti különbségnek egyetlen a magyarázata : állatvásár volt hétfőn Gyimesközéplokon, és nemcsak Középlokról és Felsőlokról, a környező patakokból, hanem Gyimesbükkről, Felcsíkról, sőt, még a távolabbi helységekből is eljöttek a gazdák, több mint ezeren, hogy szétnézzenek, hogyan is alakulnak a piac dolgai. Ami persze, a kereslet és a kínálat törvényét illeti, a kínálat a Gyimesekben nagyobb ... Erre utal a növekvő állatlétszám a vidéken, de erről inkább később. Mert a vásárnak van egy más jellege is. Ez a hétfői fogadónap. Reggeltől estig több mint négyszázan nyitották meg a néptanács ajtaját, Kedves Béla polgármesterrel és Mihók János alelnökkel egyszerre nem csak — mondjuk ketten —, hanem hárman(Folytatás a 2. oldalon) Székedi Ferenc