Hargita, 1982. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1982-03-26 / 71. szám

Kiváló munkával a bőséges termésért MEZŐGÉPÉSZEK TAVASZI TANÁCSKOZÁSAI­­ Az idén is, mint immár három éve minden tavasszal, megyénk négy városában, Csíkszeredá­ban, Székelyudvarhelyen, Gyer­­gyószentmiklóson és Székelyke­­resztúron sor került a mezőgé­pészek tavaszi tanácskozására, ahol megvitatták mindazt, amit az elmúlt esztendőben jól cse­lekedtek, azt is amit jobban vé­gezhettek volna, s kijelölték ten­nivalóikat. A csíki körzet mezőgépészei­­nek találkozóján jelen volt Szász József elvtárs, a megyei pártbi­zottság első titkára, a megyei néptanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke, míg a többi hely­ségekben a megyei pártbizottság barájának egyes tagjai vettek részt a tanácskozáson. A mezőgépészeti állomások megyei trösztje alaposan felké­szült ezekre a tanácskozásokra, gazdag tényanyaggal illusztrál­ta mind az eredményeket, mind a hiányosságokat, és ezt színes diapozitívek vetítésével tette még szemléletesebbé, életeseb­­bé. A KÖZPONTI TÉMA : HOGYAN GAZDÁLKODJUNK JOBBAN A TERMŐFÖLDDEL ? Méltán foglalt el ez a téma központi helyet a tanácskozáso­kon, hisz az új agrárforradalom lényege, a területi önellátás belső tartalma ehhez kapcsoló­dik. Miként cselekszünk, hogy a rendelkezésünkre álló földala­pot jól kihasználjuk, s azon any­­nyit, sőt többet termeljünk, mint amennyi terveinkben szerepel? Erre utalt - egyebek mellett - Kalamár László csíkszentdomo­­kosi mezőgépész is, amikor a parlagon maradó földek okán a terméshozamok alakulását bon­colgatta, úgyszintén Faluvégi Á­­kos székelykeresztúri, Portik D. Antal gyergyóremetei mezőgé­pész és Bucur Iván, a vaslábi mezőgépészeti osztály vezetője, valamint Bódé Géza, a székely­udvarhelyi AGRIT főmérnöke is. De jóformán nem volt hozzá­szóló, aki valamilyen formában ne foglalkozott volna ezzel a kérdéssel. Mert a termőföld ki­használása határozza meg vég­ső soron, hogy mennyi élelmi­­szeripari terméket hozunk létre. TENNIVALÓINKAT IDEJÉBEN ÉS JÓL VÉGEZZÜK EL Azt is mondhatnák, hogy e­­zek a tanácskozások a minőség­(Folytatás a 2. oldalon) Bogos Sándor — hírek-hírek-hírek - hírek - hírek — • Tegnap Ábrahám József új­­szék­elyi mezőgépész elvetette — mintegy tíz hektáron — a borsót, így hát nemcsak a talajelőkészí­­tés, hanem a vetés beindulása is jelzi, hogy a Küküllő mentén megérkezett a tavasz.­­ A székelyudvarhelyi Élelmi­­szeripari Gépgyár fiatal dolgo­zóinak egy csoportja Kolozsvár- Napocára látogatott, ahol az Unirea üzemet tekintik meg, ta­pasztalatcserén vesznek részt. • A homoródalmási szövet­kezeti üzletbe ezer darab napos csibe érkezett, amelyet a lakos­ság rendelkezésére bocsáta­nak.­­ Tegnap délután a székely­udvarhelyi Nők klubja kereté­ben A család, a társadalom alapsejtje címmel tartott elő­adást Erdei Etel megyei fő­ügyész. Ezt követően a művésze­ti népiskola hallgatói mutattak be színvonalas műsort. • Földalatti csővezetékek ja­vítása, cserélése miatt ideiglene­sen lezárták Csíkszeredában a November 7 utcából a Testvéri­ség sugárútra vezető Bérc utca északi bejáratát. • 15 darab hordozható tévé­­készülékkel gyarapodott a tus­­nádfürdői kölcsönző, amit nyári idényben eddig is gyakran igé­nyeltek a fürdővendégek. A Parajdon egy 16 lakrészes tömbház befejezésén dolgoznak. A szobák falait vakolják, parket­­teznek, szerelik a vezetékeket. Ugyanakkor megkezdték egy ú­­jabb 16 lakrészes tömbház ala­pozását. r i­l tudós­ítás Régi magyaros házakat mu­tat az este. Némelyik homlok­zatán már a padlás szeme a legfölső ablak, s ha belépsz a kapuin, hosszú, sokajtós torná­cot látsz a ház oldalán. Nem a Kicsiszeren, ahol városi di­vat szerint építkeznek, emele­tes, kőalapos házakban lak­nak. Hanem ? A Molnárék há­zát nézegetem, hazavándorló Molnár Jánosét. Akivel tán tíz esztendeje találkoztam Mena­­ságon vagy Csík­szentgyör­gyön ... Mondom, ő hazaván­dorolt. S mint említi, hazajött Gyergyószentmiklósról is egy család, az asszonyka te­kerőpataki, megvették az elül­ső házrészt, közösen gazdál­kodnak az öregekkel. A tömb­ház nagyon hideg volt, meg aztán az udvar is más, város­ban legfönnebb dísz vagy ját­szótér. Itthon... Begyújtottak a mosztosnak, hajaj ha apám él­ne, mondja Molnár János, ké­szülhetnénk jövendő kaszálá­sokra. Tavaly nyolc tonnát ka­száltunk, eladtuk a termelőszö­vetkezetnek. Apám olyan em­ber volt, hogy tíz hektárokat kaszált meg az erdőn. Dolgo­zott a kőbányában is, lófogat­tal járt, akkoriban nem volt annyi traktor meg autó. Ezzel csak azt mondom, életrevaló, dolgos nép a tekerőpataki ... Egyébként sok minden válto­zott - a pénzszerzés módja, helye, az építés divatja. A gazdálkodók rendje is. Nem mondtam ? Molnár János isko­laigazgató, felesége tanárnő a községközpontban. Oláh István ecatf-«I**® VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XV. évfolyam 71. (3834.) szám 1982. MÁRCIUS 26. PÉNTEK Ara : 50 bani A jó minőség­ű közügy! Igen, ilyen is van. A szó igazi értelmében közös feladat, közös gond a termékminőség javítása, a vonatkozó paraméterek szigorú betartása. Egy ezres-kétezres vállalatban gyakorlatilag minden, köz­vetlenül termelésben dolgozónak szerepe van a minőség biztosításá­ban, abban, hogy egyik vagy a másik termék milyen mértékben il­leszkedik be a szabványelőírásokba. Tudják is ezt a vállalati dolgo­zók, ám kísért egy helytelen szemlélet, s gyakorlat, tőlem kisebb mértékben függ, az én esetleges hibázásom nem mérvadó a kész­termék jellemzőire nézve. Igen ám, de ha többen is így cselekszenek, akkor végülis mérvadó lesz az a parányi plusz vagy mínusz. S innen a következtetés : engedményeket a minőség (pontosabban a jó mi­nőségű munka) vonatkozásában nem tehet senki. Elsősorban ön­magával, saját munkájával szemben nem ! A hiba lehetőségének természetesen van egy matematikai való­színűsége (foglalkozik is ezzel a kérdéscsoporttal a minőségellenőr­zésben alkalmazott valószínűségszámítás). Azt azonban minimálisra kell - és lehet is ! - csökkenteni, esetenként pedig felszámolni. Ho­gyan? Fegyelmezett, figyelmes, gondos, felelősségteljes munkával, elmélyült szaktudással, hozzáértéssel, igényes ellenőrzéssel, körül­tekintő irányítással. S azoknak a felelősségfokozatoknak a tisztán­látásával, amely a termelési folyamatok különböző lépcsőfokait el­foglalókra hárul, beosztásuk függvényében. Ez utóbbi ügyet azért nyomatékoljuk, mert bizonyos átfedések érezhetők a termékminőség terén is : a mester mondja, hogy adott kérdésért nem ő felel, a rész­legvezető ugyancsak ezt állítja, a minőségellenőr pedig ... ellen­őriz, s végülis a „sok bába között elvész a gyermek" ... A minőség mindig is időszerű , dialektikus folyamatként kell te­kinteni : ami jó volt ma, azzal már holnap nem lehet, nem szabad megelégedni. Mert többek között ez is az egyik feltétele, követel­ménye a termékek versenyképessége fokozásának, műszaki-gazda­sági paramétereik megjavításának. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs a KISZ megalaku­lásának 60. évfordulója alkalmából tartott ünnepi gyűlésen elhang­zott beszédében nyomatékolta : „Rendkívüli hangsúlyt kell helyez­nünk a minőségre, a termelés műszaki színvonalának szüntelen eme­lésére". Megyénk gazdasági egységeire nézve is érvényes ez a kö­vetelmény. Igaz, munkaközösségeink túlnyomó többsége következe­tesen törekedett és törekszik a minőség javítására. Az is igaz vi­szont, hogy a lehetőségek távolról sincsenek kimerítve. S ha a gyár­kapukon általában nem is jut ki minőségileg kifogásolható tennék, még viszonylag sok a termelőfolyamat során felfedett hiba, ezek javítása, helyrehozása pedig időveszteséget, pluszkiadásokat jelent Vagyis, a gazdasági hatékonyság növelését akadályozó tényezővé válnak. Tehát nem csupán azt kell termékminőségi kritériumként tek­­inteni, hogy a vállalatot ne hagyja el kifogásolható áru. Pontosab­ban : egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy a termékminő­ség nem öncél, hanem a gazdasági hatékonyság szerves tartozéka, követelménye is. Amint már említettük, a minőség tekintetében nincsenek kis és nagy ügyek, fontosak és kevésbé fontosak, a maga nemében a mi­nőséggel kapcsolatos bármely tényezőnek adott a maga sajátos, konkrét jelentősége. Erről se feledkezzünk meg. Semmilyen körülmé­nyek között sem ! S hogy ez így legyen, oda kell hatni, hogy a termelőtevékenység normális menetét ne bolygassa meg semmi, biz­tosított legyen annak kiegyensúlyozottsága, ütemessége. És annak során mindenki ellenőr legyen. A saját munkájának igényes ellenőre! Tudományos ülésszak Csíkszeredában Tegnap délután az 1907-es parasztfelkelés 75. és a mező­­gazdaság szövetkezetesítése be­fejezésének 20. évfordulója al­kalmából A parasztság forra­dalmi társadalmi erő, a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom építésének aktív tényezője cím­mel tudományos ülésszakot tar­tottak Csíkszeredában, az ideoló­giai és politikai tevékenység me­gyei kabinetjénél. Az üléssza­kot Bálint Dénes elvtárs, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára nyitotta meg és szakdol­gozattal emlékezett meg a pa­rasztság e két sorsdöntő esemé­nyéről. Tuşineanu Alexandru elv­társ, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője „Nicolae Ceauşescu elvtárs koncepciója a paraszt­ság helyéről és szerepéről az or­szág társadalmi-politikai életé­ben" címmel tartott előadást, dr. Demény Lajos bukaresti tudomá­nyos főkutató az 1945-ös föld­reform székelyföldi sajátosságait taglalta, a gyimesközéploki Tan­kó Pora János a résztvevő hite­lességével elevenítette fel az 1934-es gyimesvölgyi parasztfel­kelés eseményeit. Bitay Ödön, a Politikai Kiadó szerkesztője arra tekintett vissza, hogyan tükrö­ződött a Román Kommunista Pártnak a parasztkérdés meg­oldására irányuló stratégiája a Vásárhelyi Találkozó dokumen­tumaiban, Miklós Tamás, a me­gyei pártkabinet igazgatója pe­dig a pártszervek és -szerveze­tek szerepéről értekezett a me­zőgazdaság szocialista átalakí­tásában. Az ülésszak második részében Csíki Dénes, az RKP KB aktivis­tája vázolta mezőgazdaságunk fejlődését és részletesen szólt az új agrárforradalom célkitűzé­seiről, megyénk több előadója pedig - Veres Imre, Molnár Im­re, Sándor Sámuel és Tudorán Constantin — a munkás-paraszt szövetség erősödéséről, megyénk mezőgazdaságának a szövetke­zetesítés óta eltelt két évtized a­­latti sikereiről, fejlesztési táv­latairól számoltak be. Pillanatfelvétel az ülésszakról FOGADÓNAP Hogy hány és milyen telet jó­soltak a csángók, azt csak hallo­másból tudom, és igazát illet­lenségnek tartanám éppen itt, Gyimesközéplokon megkérdezni, közel hat téli hónap után, ami­kor még mindig zuzmarások a fenyők és csak a napsütötte ol­dalakon szakadozik a fehérség, és amikor az autóbuszra vára­kozó gyimesi a késő délutáni órákban hidegtől gémberedett ujjait dörzsöli és csak ennyit je­gyez meg : hiszen, az idén még júniusban is keccs­ben kéne járni, hogy meg ne fagyjunk ... És ahogy szétnézek, bizony sen­kinek sincs melege, vagy talán csak azoknak, akik egy kissé hosszabb lére engedték az ál­domást és most úgy várják az autóbuszt, vagy a vonatot. Mert sokan, nagyon sokan várták hét­főn a Gyimesekben a járműve­ket, ha éppen nem kerekedtek fel gyalog, teli tarisznyával, vagy üres tarisznyával, állatot is vezetve. Mert a tarisznyák tartal­ma közti különbségnek egyetlen a magyarázata : állatvásár volt hétfőn Gyimesközéplokon, és nemcsak Középlokról és Felső­­lokról, a környező patakokból, hanem Gyimesbükkről, Felcsík­­ról, sőt, még a távolabbi hely­ségekből is eljöttek a gazdák, több mint ezeren, hogy szétnéz­zenek, hogyan is alakulnak a piac dolgai. Ami persze, a ke­reslet­­ és a kínálat törvényét il­leti, a kínálat a Gyimesekben nagyobb ... Erre utal a növek­vő állatlétszám a vidéken, de erről inkább később. Mert a vá­sárnak van egy más jellege is. Ez a hétfő­i fogadónap. Reg­geltől estig több mint négyszá­zan nyitották meg a néptanács ajtaját, Kedves Béla polgármes­terrel és Mihók János alelnök­­kel egyszerre nem csak — mond­juk ketten —, hanem hárman­(Folytatás a 2. oldalon) Székedi Ferenc

Next