Hargita Népe, 2000. november (12. évfolyam, 258-283. szám)
2000-11-02 / 259. szám
5 r , 120 éves a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola Működésének 120. évfordulóját ünnepli a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola. Az első tanév megnyitására 1880. november 3-án került sor, akkor még nem a mai épületben, hanem a székely határőrség egykori kaszárnyájában. (1980-ban bontották le, ma tömbházak emelkednek a helyén a Hargita utca elején.) Mostani helyén 1892 óta áll a Csíki Magánjavak költségén épült iskola. Négyosztályos leánynevelő intézetként indult, polgári leányiskolaként folytatódott története, 1927-ben önkényesen román tannyelvű algimnáziummá (Petru Rareş) változtatták, az 1940-41-es tanévtől újra polgári leányiskola lett, 1949-től tanítóképző, 1955-ben lett 1-es számú iskola, hogy aztán 1990-ben felvegye Petőfi Sándor nevét Az iskola mai vezetősége régi és mai diákok, pedagógusok, szülők és nagyszülők közös ünnepévé emelte az évfordulót, mely a hetek óta tartó változatos rendezvénysor után holnap délután 5 órakor díszműsorral zárul a Szakszervezetek Művelődési Házában. • • Ünnepi gondolatok 120 éves az Iskola, a volt Polgári Leányiskola, a Tanítóképző, az 1. Számú Általános Iskola, a jelenlegi Petőfi Sándor Általános Iskola. Szép kor, embereknek nem adatik meg, hogy ennyit éljenek, míg Neki reméljük, hogy nagyon sok van még hátra... Belépek a Főbejáraton, azon az ajtón, amelyen belül reggelenként akkora harc folyik: az egyik oldalon az Igazgató és a Szolgálatos, a másikon a mindent kijátszani akaró Diák, esetleg a munkába lihegve siető Szülő, aki csemetéjét mindenáron a Főbejáraton akarja bejuttatni, mert Azt csak az illeti meg. Az eredmény legtöbbször döntetlen: ki-ki védi a maga igazát, szidja a másik fél önfejűségét. Bejutottam. Szemben a Főlépcső visz az emeletre. Kopott kőkockái történelemről tanúskodnak, rajta már ezrek, tízezrek siettek vagy sétáltak fel, hogy szétszóródjanak az emeleti tantermekben. 1994-től Petőfi mellszobra néz le a belépőre és álljt parancsol. Balra osztálytermek sorakoznak, jobbra a tanári és igazgatói irodák találhatók, a volt pedellusi és igazgatói lakások helyén. Ahányszor belépek a kapun, annyiszor bekerülök a történelembe, az iskoláéba, amelynek már én is alkotója vagyok. Csodálatos érzés: itt a falaknak, az egész környezetnek, a levegőnek is súlya van, rád parancsol, rád erőszakolja a tiszteletadást. Ez nem egy akármilyen tömbházutánzó iskola, ez egy Igazi Iskola, melyben az először belépőnek a lába megremeg, a szíve hangosabban dobog, fejében akaratlanul végigpereg az Elődök intelme: tiszteld, szeresd, mert értelmet csiszoló, lelket erősítő, tudást gyarapító itt minden, ami körülvesz. Elgondolkozom. Csíkszereda szellemi történelmének utóbbi 120 éve szorosan kapcsolódik iskolánkhoz. A város lakóinak nagy hányada valamilyen módon kapcsolatba került Velejük, déd-, nagyszülők vagy szülők a diákjai voltak, ha nem akkor, most kísérik a kicsit az első napokban, amíg megszokja... Értelmiségiek és munkások ezrei, városunk építői és szellemi irányítói koptatták padjait, majd elkerültek innen, de hűtlenek nem lettek, ki többször, ki ritkábban, de visszatér. Összegyűlnek, először csak nosztalgiázni, aztán már találkozni 10, 20 vagy 50 év múlva. Szerették, tisztelték - és ezt nekünk is örökségül hagyták. Megszólal a villanycsengő. A régi, repedt harang már kifáradt, csak különleges ünnepeken szólal meg. A modern Nyilas Misik, a cseppet sem lesütött szemű leányok szinte elsodornak, amint az osztályok felé igyekeznek. Vajon ők érzik-e, hogy ünnep van, születésnap? Biztosan tudják, hiszen plakátok hirdetik ezt, de vajon megérinti-e őket az ünnep hangulata? Gyermekek! Szülők! Kollégák! Kívánjunk közösen Boldog Születésnapot iskolánknak, azt, hogy még sokáig éljen velünk, értünk, utódainkért, nemzetünkért! Kedves Gyermekek! Tisztelt Szülők! Kedves Kollégák! Az évforduló alkalmából mindnyájatoknak jó egészséget, sok örömet, sikeres tanulást és munkát kívánok. KISS ERNŐ igazgató Iskolám, a Petőfi Nehéz elhinni, hogy már 120 éves az iskolánk. Aki csak kívülről látja, könnyebben elhiszi, hisz, ami igaz, az igaz, eléggé megkopott a külső vakolata. Nem akarok a felnőttek dolgába szólni, még kevésbé a városi tanácséba, de ha rajtam állott volna, én bizony ünnepi díszbe öltöztettem volna a jubiláló iskolát, magyarán: kívülről is rendbehozattam volna az évfordulóra az épületet. Belülről egészen más - szerencsénkre - az iskola, megfiatalodott, egyáltalán nem, vagy csak alig látszik a folyosón, a termekben az idő múlása, s mióta saját hőközpontja van, télen sem kell nagykabátban fagyoskodnunk az órákon. Iskolám, a Petőfi. Büszke vagyok, hogy a magyarság legnagyobb költőjének nevét viseli, s aki nem látja, vagy nem akarja meglátni a névtáblát a bejáratnál, az sem mehet el anélkül az épület előtt, hogy ne akadjon meg tekintete a költő bronzba öntött mellszobrán. Szeretem ezt az iskolát, s bár sokszor felajánlották szüleim, most már semmi pénzért nem mennék máshová. Elismerem, öt évvel ezelőtt, mikor ide kezdtem járni, elsírtam magam az évnyitón. Időbe tellett, míg megbarátkoztam az új környezettel, az új társakkal. Sokszor nagymamám vitt az iskolába. Tőle hallottam először, hogy ez az iskola már több mint százéves, s hogy hajdanán ő is itt tanult, a leánygimnáziumban, ahogy ő mondta. Ezt is nagyon furcsállottam, miként lehet az, hogy egy iskolába vagy csak lányok, vagy csak fiúk járnak. Jó, hogy ma már nem így van ... Szeretem az iskolámat. Akkor is szeretem, ha egyre többen mondják, hogy a Petőfi a város legelhanyagoltabb iskolája. Én azonban kitartok mellette, mert tudom, hogy ebben a megkopott vakolatú, salétromfoltos épületben működik Csíkszereda legjobb iskolája. BOJTOR ATTILA, VI. D ISKOLA 2000. november 2. Meghívó A Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola munkaközössége 2000. november 3-án ünnepli az iskola megalapításának 120. évfordulóját. Az évforduló tiszteletére szeretettel meghívjuk Önt, az iskola volt pedagógusát, tanítványát, szülőt, támogatót az iskolában tartandó foglalkozások megtekintésére november 3-án 10-14 óra között, illetve 17 órától a Szakszervezetek Művelődési Házában tartandó ünnepségre. A Feleselő különkiadása Az iskola fennállása 120. évfordulója tiszteletére megjelent a FELESELŐ különkiadása. A 12 oldalas lap beszámol az évfordulós rendezvényekről, közli a régi és mai diákok visszaemlékezéseit, ismerteti a különféle versenyeken sikeresen szerepelt tanulók névsorát. Pedig alternatív könyvek nem voltak... - Véndiák egykori iskolájáról - Mi vár a hatodikosra 1972 tavaszán, ha az első két évharmadot Gyergyószentmiklóson járta, az utolsót pedig - hála a hírhedt megyésítésnek - a Csíkszeredai Egyesben kell kezdenie? Mi lesz a közel öt évig tartó tornaedzésekkel, a régi haverokkal, egy viszonylag boldog gyermekkorral? Nem tudom hogyan történt, de , a távolról ridegnek tűnő falak között valahogy megszépült minden. Jólesett, hogy már hetedikben a régi csíki osztálytársak befogadtak a hokicsapatba, és az is, hogy már osztályfelelősként nem kellett eláruljam a fiúkat, amiért a hokipályán lógtak óráról. Utánuk mentem, próbáltam meggyőzni őket, de látva, hogy hiába, inkább beálltam és is közéjük. Sokat nem ülhettünk, úgy 2-3 órát, a fiúk haza, én vissza jelentéstételre. Kati néni, az őszifő, nem volt sem vak, sem naiv, repülőgépből is látható volt, hogy én is hokiztam, de nem szólt semmit. A lányok? Hogy is mondta az Illés: „A lányokkal jól megvagyunk, a konyhában rájuk hagyunk mindent...” Sok menő csaj volt az Egyesben. Vagy mi, fiúk voltunk túl kicsik, vagy ők túl menők, de az tény, hogy egy osztálytársnőm hetedikben férjhez ment, egyet megszöktettek (többen is), mi meg Oké Jóskával és Nagy Lacival napokig gombfociztunk az osztályban. Persze, szünetben. Nyolcadikban már nem akartam elmenni az Egyesből. Jó kicsi osztályunk volt, jó kézben és (talán) jó időben is. Ha nem volt jég, akkor volt Beder Tibor és tájfutás, vagy foci, vagy lepkegyűjtés, vagy... Voltak alternatívák, voltak tanárok, akik elénk tették azokat. Pedig alternatív könyvek még nem voltak. CSUKÁS LEVENTE A 120 éves iskola ünnepi műsorában a színjátszó kör tagjai részleteket mutatnak be Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regény alapján írt musicalből. Nyilas Misi szerepét a VI. C osztályos Hátszegi Zsolt, Valkay tanár úrét m.v. (értsd: mint a színjátszó kör vendége) László Károly aligazgató játssza. A reszelőtől a hálózatig Az oktatás szemlélete nem sokkal a ’89-es események után változott meg, majd’ minden iskolában. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb jele a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában az volt, hogy a pincébe berendezett technikai termet kirámolták, repültek a satuk és reszelők. Nos, nem a műszaki képzés visszautasításáról van szó, csupán arról a felismerésről, hogy az információs világban tájékozódni sokkal fontosabb, mint pontozót reszelni műhelyórán. A kirámolt terem új berendezései nem sokban különböztek a fémmegmunkálás szerszámaitól, hisz kezdetleges, hazai gyártású számítógépek kerültek a terembe. Először szombat délelőttönként tartott számítástechnika foglalkozásokat Tamás Sándor matematikatanár, aki az idők folyamán a szakterem fejlesztésével is foglalkozott. 1994-ben pedig megjelentek a ma ismert személyi számítógépek legelső kiadásai. A Riehen Társaság több hasonló gépet adományozott az iskolának. A fejlődés ettől fogva rohamosnak mondható, hisz a tanfelügyelőség is hasonló, nagyobb kapacitású komputerekkel látta el az iskolát. Az utolsó fejlesztés egy éve történt, amikor országos felhívásra a szaktermet irányító tanárok olyan pályázatot nyújtottak be, amivel öt, utolsó generációs számítógépet kaptak, hálózatba kötve. A számítástechnikai szakkör látogatottsága a legnagyobb az összes választható foglalkozás közül, heti 30 órában 3 tanár oktatja. Tehát sikeres szemléletváltás kezdődött, amikor a munkásképzés alapeszközeit kidobták. A diák, aki ezt a tantárgyat választja a Petőfi Sándor iskolában, nyolcadik osztály végére a legfontosabb operációs rendszerek, szövegszerkesztő, táblázat- és adatbáziskezelő programok ismerője. ORBÁN FERENC Az egyik leglátogatottabb választható foglalkozás a számítástechnika-óra