Hargita Népe, 2000. november (12. évfolyam, 258-283. szám)

2000-11-02 / 259. szám

5 r , 120 éves a Csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola Működésének 120. évfordulóját ünnepli a csíksz­eredai Petőfi Sándor Általános Iskola. Az első tanév megnyitására 1880. november 3-án került sor, akkor még nem a mai épületben, hanem a székely határőr­ség egykori kaszárnyájában. (1980-ban bontották le, ma tömbházak emelkednek a helyén a Hargita utca elején.) Mostani helyén 1892 óta áll a Csíki Magánjavak költségén épült iskola. Négyosztályos leánynevelő intézetként indult, polgári leányiskolaként folytatódott története, 1927-ben önkénye­sen román tannyelvű algimnáziummá (Petru Rareş) változtatták, az 1940-41-es tanévtől újra polgári leányiskola lett, 1949-től tanítóképző, 1955-ben lett 1-es számú iskola, hogy aztán 1990-ben felvegye Petőfi Sándor nevét Az iskola mai vezetősége régi és mai diákok, pedagógusok, szülők és nagyszülők közös ünnepévé emelte az évfordulót, mely a hetek óta tartó változatos rendezvénysor után holnap délután 5 órakor díszműsorral zárul a Szakszervezetek Művelődési Házában. • • Ünnepi gondolatok 120 éves az Iskola, a volt Polgári Leányiskola, a Tanítóképző, az 1. Számú Általános Iskola, a jelen­legi Petőfi Sándor Általános Iskola. Szép kor, em­bereknek nem adatik meg, hogy ennyit éljenek, míg Neki reméljük, hogy nagyon sok van még hátra... Belépek a Főbejáraton, azon az ajtón, amelyen belül reggelenként akkora harc folyik: az egyik ol­dalon az Igazgató és a Szolgálatos, a másikon a mindent kijátszani akaró Diák, esetleg a munkába lihegve siető Szülő, aki csemetéjét mindenáron a Főbejáraton akarja bejuttatni, mert Azt csak az illeti meg. Az eredmény legtöbbször döntetlen: ki-ki védi a maga igazát, szidja a másik fél önfejűségét. Bejutottam. Szemben a Főlépcső visz az emelet­re. Kopott kőkockái történelemről tanúskodnak, rajta már ezrek, tízezrek siettek vagy sétáltak fel, hogy szétszóródjanak az emeleti tantermekben. 1994-től Petőfi mellszobra néz le a belépőre és állj­t parancsol. Balra osztálytermek sorakoznak, jobbra a tanári és igazgatói irodák találhatók, a volt pedel­lusi és igazgatói lakások helyén. Ahányszor belé­pek a kapun, annyiszor bekerülök a történelembe, az iskoláéba, amelynek már én is alkotója vagyok. Csodálatos érzés: itt a falaknak, az egész környezet­nek, a levegőnek is súlya van, rád parancsol, rád erőszakolja a tiszteletadást. Ez nem egy akármilyen tömbházutánzó iskola, ez egy Igazi Iskola, melyben az először belépőnek a lába megremeg, a szíve han­gosabban dobog, fejében akaratlanul végigpereg az Elődök intelme: tiszteld, szeresd, mert értelmet csi­szoló, lelket erősítő, tudást gyarapító itt minden, ami körülvesz. Elgondolkozom. Csíkszereda szellemi történelmé­nek utóbbi 120 éve szorosan kapcsolódik iskolánkhoz. A város lakóinak nagy hányada valamilyen módon kapcsolatba került Velej­ük­, déd-, nagyszülők vagy szülők a diákjai voltak, ha nem akkor, most kísérik a kicsit az első napokban, amíg megszokja... Értelmisé­giek és munkások ezrei, városunk építői és szellemi irányítói koptatták padjait, majd elkerültek innen, de hűtlenek nem lettek, ki többször, ki ritkábban, de visszatér. Összegyűlnek, először csak nosztalgiázni, aztán már találkozni 10, 20 vagy 50 év múlva. Szeret­ték, tisztelték - és ezt nekünk is örökségül hagyták. Megszólal a villanycsengő. A régi, repedt harang már kifáradt, csak különleges ünnepeken szólal meg. A modern Nyilas Misik, a cseppet sem lesütött szemű le­ányok szinte elsodornak, amint az osztályok felé igye­keznek. Vajon ők érzik-e, hogy ünnep van, születés­nap? Biztosan tudják, hiszen plakátok hirdetik ezt, de vajon megérinti-e őket az ünnep hangulata? Gyerme­kek! Szülők! Kollégák! Kívánjunk közösen Boldog Születésnapot iskolánknak, azt, hogy még sokáig éljen velünk, értünk, utódainkért, nemzetünkért! Kedves Gyermekek! Tisztelt Szülők! Kedves Kollégák! Az évforduló alkalmából mindnyájatok­nak jó egészséget, sok örömet, sikeres tanulást és munkát kívánok. KISS ERNŐ igazgató Iskolám, a Petőfi Nehéz elhinni, hogy már 120 éves az iskolánk. Aki csak kívülről látja, könnyebben elhiszi, hisz, ami igaz, az igaz, eléggé megko­pott a külső vakolata. Nem akarok a felnőttek dolgába szólni, még ke­vésbé a városi tanácséba, de ha raj­tam állott volna, én bizony ünnepi díszbe öltöztettem volna a jubiláló iskolát, magyarán: kívülről is rendbehozattam volna az évfordu­lóra az épületet. Belülről egészen más - szerencsénkre - az iskola, megfiatalodott, egyáltalán nem, vagy csak alig látszik a folyosón, a termekben az idő múlása, s mióta saját hőközpontja van, télen sem kell nagykabátban fagyoskodnunk az órákon. Iskolám, a Petőfi. Büszke va­gyok, hogy a magyarság legna­gyobb költőjének nevét viseli, s aki nem látja, vagy nem akarja meglátni a névtáblát a bejáratnál, az sem mehet el anélkül az épület előtt, hogy ne akadjon meg tekin­tete a költő bronzba öntött mell­szobrán. Szeretem ezt az iskolát, s bár sokszor felajánlották szüleim, most már semmi pénzért nem men­nék máshová. Elismerem, öt évvel ezelőtt, mikor ide kezdtem járni, el­sírtam magam az évnyitón. Időbe tellett, míg megbarátkoztam az új környezettel, az új társakkal. Sokszor nagymamám vitt az iskolába. Tőle hallottam először,­­ hogy ez az iskola már több mint százéves, s hogy hajdanán ő is itt tanult, a leánygimnáziumban, ahogy ő mondta. Ezt is nagyon furcsállottam, miként lehet az, hogy egy iskolába vagy csak lá­nyok, vagy csak fiúk járnak. Jó, hogy ma már nem így van ... Szeretem az iskolámat. Akkor is szeretem, ha egyre többen mond­ják, hogy a Petőfi a város legelha­nyagoltabb iskolája. Én azonban kitartok mellette, mert tudom, hogy ebben a megkopott vakolatú, salét­romfoltos épületben működik Csíkszereda legjobb iskolája. BOJTOR ATTILA, VI. D ISKOLA 2000. november 2. Meghívó A Csíkszeredai Petőfi Sán­dor Általános Iskola munkakö­zössége 2000. november 3-án ünnepli az iskola megalapításá­nak 120. évfordulóját. Az évfor­duló tiszteletére szeretettel meg­hívjuk Önt, az iskola volt peda­gógusát, tanítványát, szülőt, tá­mogatót az iskolában tartandó foglalkozások megtekintésére november 3-án 10-14 óra kö­zött, illetve 17 órától a Szakszer­vezetek Művelődési Házában tartandó ünnepségre. A Feleselő különkiadása Az iskola fennállása 120. évfor­dulója tiszteletére megjelent a FELESELŐ különkiadása. A 12 oldalas lap beszámol az évfordulós rendezvényekről, közli a régi és mai diákok visszaemlékezéseit, is­merteti a különféle versenyeken si­keresen szerepelt tanulók névsorát. Pedig alternatív könyvek nem voltak... - Véndiák egykori iskolájáról - Mi vár a hatodikosra 1972 ta­vaszán, ha az első két évhar­­madot Gyergyószentmiklóson járta, az utolsót pedig - hála a hírhedt megyésítésnek - a Csík­szeredai Egyesben kell kezde­nie? Mi lesz a közel öt évig tartó tornaedzésekkel, a régi haverok­kal, egy viszonylag boldog gyer­mekkorral? Nem tudom hogyan történt, de , a távolról ridegnek tűnő falak között valahogy megszépült minden. Jólesett, hogy már he­tedikben a régi csíki osztálytár­sak befogadtak a hokicsapatba, és az is, hogy már osztályfele­lősként nem kellett eláruljam a fiúkat, amiért a hokipályán lóg­tak óráról. Utánuk mentem, pró­báltam meggyőzni őket, de lát­va, hogy hiába, inkább beálltam és is közéjük. Sokat nem ülhettünk, úgy 2-3 órát, a fiúk haza, én vissza jelen­téstételre. Kati néni, az őszifő, nem volt sem vak, sem naiv, re­pülőgépből is látható volt, hogy én is hokiztam, de nem szólt semmit. A lányok? Hogy is mondta az Illés: „A lányokkal jól megva­gyunk, a konyhában rájuk ha­gyunk mindent...” Sok menő csaj volt az Egyesben. Vagy mi, fiúk voltunk túl kicsik, vagy ők túl menők, de az tény, hogy egy osz­tálytársnőm hetedikben férjhez ment, egyet megszöktettek (töb­ben is), mi meg Oké Jóskával és Nagy Lacival napokig gombfo­ciztunk az osztályban. Persze, szünetben. Nyolcadikban már nem akar­tam elmenni az Egyesből. Jó ki­csi osztályunk volt, jó kézben és (talán) jó időben is. Ha nem volt jég, akkor volt Beder Tibor és táj­futás, vagy foci, vagy lepkegyűj­tés, vagy... Voltak alternatívák, voltak tanárok, akik elénk tették azokat. Pedig alternatív könyvek még nem voltak. CSUKÁS LEVENTE A 120 éves iskola ünnepi műsorában a színjátszó kör tagjai részle­teket mutatnak be Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című re­gény alapján írt musical­bő­l. Nyilas Misi szerepét a VI. C osztályos Hátszegi Zsolt, Valkay tanár úrét m.v. (értsd: mint a színjátszó kör vendége) László Károly aligazgató játssza. A reszelőtől a hálózatig Az oktatás szemlélete nem sokkal a ’89-es események után változott meg, majd’ minden is­kolában. Ennek egyik legkézzel­foghatóbb jele a Csíkszeredai Pe­tőfi Sándor Általános Iskolában az volt, hogy a pincébe berende­zett technikai termet kirámolták, repültek a satuk és reszelők. Nos, nem a műszaki képzés visszauta­sításáról van szó, csupán arról a felismerésről, hogy az informáci­ós világban tájékozódni sokkal fontosabb, mint pontozót reszel­ni műhelyórán. A kirámolt terem új berendezései nem sokban kü­lönböztek a fémmegmunkálás szerszámaitól, hisz kezdetleges, hazai gyártású számítógépek ke­rültek a terembe. Először szom­bat délelőttönként tartott számí­tástechnika foglalkozásokat Ta­más Sándor matematikatanár, aki az idők folyamán a szakterem fejlesztésével is foglalkozott. 1994-ben pedig megjelentek a ma ismert személyi számítógé­pek legelső kiadásai. A Riehen Társaság több hasonló gépet ado­mányozott az iskolának. A fejlő­dés ettől fogva rohamosnak mondható, hisz a tanfelügyelő­ség is hasonló, nagyobb kapaci­tású komputerekkel látta el az is­kolát. Az utolsó fejlesztés egy éve történt, amikor országos fel­hívásra a szaktermet irányító ta­nárok olyan pályázatot nyújtot­tak be, amivel öt, utolsó generá­ciós számítógépet kaptak, háló­zatba kötve. A számítástechnikai szakkör látogatottsága a legnagyobb az összes választható foglalkozás közül, heti 30 órában 3 tanár ok­tatja. Tehát sikeres szemléletvál­tás kezdődött, amikor a munkás­képzés alapeszközeit kidobták. A diák, aki ezt a tantárgyat választ­ja a Petőfi Sándor iskolában, nyolcadik osztály végére a leg­fontosabb operációs rendszerek, szövegszerkesztő, táblázat- és adatbáziskezelő programok is­merője. ORBÁN FERENC Az egyik leglátogatottabb választható foglalkozás a számítástechnika-óra

Next