Megyei Tükör, 1969. január (2. évfolyam, 51-54. szám)

1969-01-11 / 52. szám

a pártvezetés csak az üzem­­vezetőség szintjén kötelező? A textil­gyár kapujában már nagy a torlódás. Még félóra lenne a délutáni váltás megkezdéséig, dr az emberek szeretnek idejében beöltözni a mun­kához. S az is igaz, hogy két óra előtt néhány perccel, vagy éppenséggel két órakor ritkán lehet látni olyanokat, akik futólépésben igyekeznek a gyár felé, nehogy elkéssenek. Fegyelem tehát­­ az van És ennek is köszönhető, illetve nagymértékben a fegyelemnek köszönhető, hogy év végén a gyár munkaközössége a tervmutatók teljesítéséről, túl­szárnyalásáról számolhatott be. A textilgyár kétségtelenül megyénk egyik legje­lentősebb ipari egysége. Sok itt a munkás, sokféle ember dolgozik a különböző részlegeken, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, jó munkások és ke­vésbé jók. Elképzelhetjük, hogy nem könnyű do­log őket összefogni, vezetni, irányítani, ügyes-bajos dolgaikat mindenkinek tetsző módon megoldani. Nyilván, bajok is vannak. Még mindig akadnak lelkiismeretlenek, a közvagyont rongálók, megala­pozatlanul hiányzók. (Ottjártamkor Szőcs Ferenc, a párttitkár éppen egy olyan munkással beszélgetett, aki többet ivott egyik nap a kelleténél, s ezért nem ment dolgozni. Nem először fordult ez vele elő, természetesen felelősségre vonáskor ezt is fi­gyelembe veszi. Pedig ahogy mondták, ügyes em­ber, sok mindenben segíthetne, például a kultúr­­munka megszervezésében, irányításában is.) Az ilyenekkel szemben valóban keményen kell fellépni, úgy,hogy egy-egy esetből mindenki tanulhasson. Különösen nagy szerepe lehetne a fegyelmezésben a közvéleménynek, amely azonban még nem éppen olyan, amilyennek ténylegesen lennie kellene. En­nek kialakításában nyilván a kommunistáknak kell elöl járniuk, nemcsak azért, mert szám szerint is a munkások nagy hányadát teszik ki minden részle­gen, hanem azért is, mert a legjobb munkások nagy része tagja a gyár pártszervezetének. Ahhoz, hogy ténylegesen érződjék az a vezetőszerep, ame­lyet a kommunisták szervezetének kell játszania az élet minden területén, az szükséges, hogy a párt­tagok valóban példamutatóan dolgozzanak, érezzék szívügyüknek a termelés színvonalának állandó e­­melését,­­ legyen bátorságuk felelősségre vonni a munkafegyelem megsértőit. Mert nem elég az, hogy a gyár vezetésének szintjén érvényesül ez a veze­­tő szerep — mert­ a textilgyárban valóban érvénye­sül —, hanem lent, az egyes részlegeken, a legkü­lönbözőbb munkahelyeken is meg kell ennek nyil­vánulnia. Szőcs Ferencnek, akit nemrég­­ulasztottak meg a pártbizottság titkárának, ilyen minőségben nem sok lehet még a mondanivalója. De az a néhány hét elégséges volt annak megállapítására, hogy gyá­rukban igenis érződik a pártszervezet vezető sze­­repe. ,,Én a választás óta vagyok a pártbizottság élén, de elmondhatom, hogy a vállalat vezetősége mindenről értesít, kikéri a véleményemet. Káre­­gyütéseken megbeszéljük a vállalati dolgokat, s az ott hozott intézkedéseket az adminisztratív veze­tőség végre is hajtja. Olyan akció nincs, amelynek a szervezésében, végrehajtásában a pártbizottság segítségét nem kérnék­. Ez valóban így is van. Nemhiába emlegetik a legerősebbek között a textil­gyár pártalapszervezetét, mert ez az erősség nem­csak a létszámban, hanem a munkában is meg­nyilvánul. De fel kell figyelnünk arra is, hogy míg a leg­felső szinten jól mennek a dolgok, addig a részle­geken nem minden zökkenőmentes. Maga Sz­ócs elv­társ is elejtett beszélgetésünk során egy olyan mon­datot, amely sok mindent elárul, s amelynek igaz­sága valób­an bebizonyosodott a későbbiekben. „Inkább az egyes szektorok részéről van ellen­állás bizonyos kérdésekben.­­A titkár elvtárs em­lített egy ilyen esetet, bár egy ülésen megbeszélték, hogy a művelődési és sportélet fellendítése érde­kében itt-ott szükséges egy-egy ifjúnak a kicseré­lése, a próbák vagy előadások idejére. Ezzel az i­­gazgató elvtárs is egyetértett. Amikor azonban a végrehajtásra sor került volna, a részleg­es vál­tásvezetők nem akartak beleegyezni, azzal az in­dokkal hogy ez a csere a termelés rovására megy. Pedig gondolhattak volna, hogyha bárügy ülésen i­­lyen problémáról szó esik akkor azt minden vonat­kozásb­an megvizsgálják, még abból a szempontból is, hogy a termelés hátrányára történik ez, vagy sem. Kétségtelenül az­ is érdekelt, hogy a szövődő részleg — amellyel talán egész évben a legtöbb nehézség felmerült — pártalapsz­ervezetének vezetői hogyan látják ezt a kérdést, hogyan nyilvánul meg munkahelyükön a párt a tápszer­vezet irányító szó­ pártélet­ képe, javaslataikat, észrevételeiket hasznosítják-e a fegyelem megerősítése, a termelés növelése érde­kében? S ha feltételezzük, hogy nem éppen úgy van, ahogyan azt elmondták, illetve helyesebben fogalmazva: nem olyan súlyos a helyzet, amilyen­nek lefestették, mégis sok mindenen érdemes elgon­dolkozni. Azt hiszem, hogy Nagy Piroska és Ba­lázs András kifakadása — hogy őket, a titkárokat ne csak akkor kérdezzék meg, amikor valamit vég­re kell hajtani, vagy a gyűlésen hozzá kell szólni, hanem termelési problémákban is — teljesen jo­gos. Valóban, ők többet vállaltak magukra, mint mások, hisz mindketten közel 80 tagú alapsz­erve­­zetnek a titkárai. S mint ahogy a gyár adminisztra­tív vezetősége kikéri mindenben a pártbizottság véleményét, ugyanígy kellene érvényesülnie ennek az együttműködésnek a részlegeken is.“ Lent a ter­melésben is szigorúbban kellene venni a pártveze­tést. Például amikor a szövődében munkaülés van, minket nem hívnak oda. Sőt, párttagokat helyez­nek át egyik helyről a másikra, s mi nem is tud­juk.“­­Elképzelhetjük ezek után, hogyan is lehet irányítani egy alapszervezetet! S ezen felül Nagy Piroska más teremben, Balázs András pedig leg­többször más váltásban dolgozik, mint az irányí­tásuk alatti alapszervezet tagjai. Balázs elvtárs — és éppen ez mutatja, hogy szereti ezt a munkát, a délelőtti váltás befejezése után visszamaradt, hogy beszélgessen az alapszervezet tagjaival, megkérdez­ze őket erről-arról, kikéri véleményüket. Nagy Pi­roska pedig 1945 óta dolgozik mint önkéntes akti­vista, tehát van tapasztalata. Szívesen végzi a tit­kári teendőket, beszélgetésünk után is sietett, hogy a pártokAötás ügyét intézze.) „Egyes kérdésekben a vakasmesternek minket is meg kellene kérdez­ni. Persze, őt se meg kell érteni. Van úgy példá­ul, hogy nincs valamelyik gépen szövőnő, s olyan­kor még a sepregetőt is oda kell tenni, hogy ne álljon a termelés. De azért nekünk lenne javasla­tunk, észrevételünk, azokat is figyelembe kelle­ne venni. Példát is mondhatok: bár a kikész­ítőben dolgozom, nem közvetlenül a szövőben, a párttagok erről-arról felvilágosítanak. Előfordult, hogy az e­­gyik szövőnő hibázott, a váltásmester tudomására hoztam, hogy adminisztratív úton valamilyen intéz­kedést foganatosítsanak, mert az illető nem párt­tag. De nem hoztak semmilyen határozatot, s a végén még engem bírálták meg. A prémiumosí­tást sem b­eszélik meg velem. Valakinek levágják a pré­miumát, az jön hozzám panaszkodni, s én nem is tudok semmiről semmit. Persze, az kellene, hogy a fegyelem legyen mindenkire kötelező.“ — „Min­denkivel egyformán foglalkozunk, függetlenül attól, hogy párttag vagy nem. Nyilván, ha a párttag fe­gyelmezetlen, szankcionáljuk párt­vonalon. Érdeklő­dünk, utánajárunk a dolgoknak, s ha valaki nem úgy dolgozik, ahogy kellene, segítünk neki. Baj az is, hogy a pártgyűlések sokszor sablonosak. S most, hogy minden hónapban szakszervezeti gyűlést is kell tartani, még nehezebb lesz. A prémiummal is­ nemrég az egyik fiatal úgy belerúgott egy mű­­anyagládába, hogy szétment. Szóltam is a felette­sének, de csak annyi büntetést kapott, hogy a pré­mium 5 százalékát levágták. Másoknak pedig min­den ok nélkül levágják." (Lehet, hogy ezekben a szavakban van egyéni sérelem is. Annál is inkább, mert régebben az alapszervezeti titkárokat valóban meghívták a részleg termelési megbeszéléseire. Szó, mi szó, a prémiumra javasoltak névsorának össze­állításakor jó lenne az ő véleményüket is kikérni. Mindenesetre a felvetett problémák megszívlelen­­dőek, s az új pártbizottság feladata, hogy orvosol­ja azokat, hogy a pártalapszervezeteknek minden részlegen még jobban erősítsék meg a tekintélyét. Ne történjék meg az, hogy valaki az „utólagos ha­tás" miatt ne mondja meg nyíltan a véleményét.) „Meglepődtem, hogy van annyi hiányosság a szö­vődében? Nálunk minden párt­titkár részt vesz a munkaüléseken, s ha valami hiányosság van, az üzemvezető azonnal felveszi a kapcsolatot a titkár­ral. Nálunk minden párttagnak konkrét feladata van, s minden gyűlésen egyet-kettőt beszámolta­tunk, hogyan teljesítette ezeket a feladatokat.“­­E­­zek Kiss Jenő elvtársnak, a fonoda részleg titká­rának a szavai, aki nem ok nélkül lepődött meg, amikor a szövődő alapszervezeti titkárait hallgatta. Persze, én is meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Kiss elv­társ ezeket a problémákat most hallja e­­lőször. Nem is ismerhette őket, mert „titkári fel­készítőkön így még nem mondottak el, mint az elv­társnak, inkább a feladatokat adják ki olyankor a titkároknak. Az én meglátásom szerint, ha a tit­károk véleményét nem k­érik ki mindenben, akkor a pártmunka sem mehet jól“. S hadd tegyek ehhez a mondathoz még annyit: a termelés sem!) Természetesen, a textil­gyár pártbizottságának sok mindent meg kell oldania. S az­t sem tételezhetjük fel, hogy a hibák, hiányosságok felszámolása rövid idő alatt lehetséges lesz. Már csak azért sem, mert előbb aprólékosan meg kell ismerniük a legjelen­­t­éktelenebbnek tűnő kérdéseket is. Mert akárhogy is nézzük a dolgot, akadnak még javításra váró kérdések a pártmunkában is. És ahhoz, hogy való­ban világosan lássunk, s ott erősítsünk, ahol erre a legnagyobb szükség van, e legapróbb részletes­séggel őszintén fel kell mérni a munkát. .Ahogy mondani szokták' meg kell piszkálni a hamut is a parázs alatt! Péter Sándor SZÁMVETÉS - A KISZ KO­VÁSZNA MEG­YEI SZERVEZETÉNEK KONFERENCIÁJA ELÉ - Ma ülnek össze a megye KISZ-szervezeteinek küldöttei, hogy számba vegyék azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt esztendőben is jóink, KISZ-t agjaink a munkában, a szervezeti életben megvalósí­tottak. S bátran elmondhatjuk, van amit számba venni Hisz megyénk több ezer fiatalja egész évben vállvetve dolgo­zott a gyárakban, a gépek mellett a m­ezőkön, kulturális intézményekben az idősebbek­kel, lányok és fiúk­ egyaránt lelkesen kapcsolódtak bele ab­ba a tevékenységbe, amelynek eredményeképpen egyre szeb­bekké, gazdagabbakká válnak közsér­seink, falvaink városa­ink. A konferencián szó esik majd a kulturális-politikai munkáról hogy is ja­inl­ men­­nyiben tették magukévá vár­tunk politikáját, milyen mér­tékben tettek eleget azoknak a a kötelezettségeknek, amelyek IX Pártkongresszuson, RKP Országos Konferenciáján a meghatározott feladatokból a fiatalokra hárulnak. Természetesen, sokat várunk mindannyian a megyei KISZ- konferenciától. Elsősorban is elvárjuk azt, hogy ténylegesen kiindulópontot jelentsen egy magasabb szintű, minőségileg nagyobb színvonalú KISZ- munkához, legyen vitafórum, ahol ifjúsági szervezetünk ve­zetői, tagjai kicserélik tapasz­talataikat, őszintén, a legbát­­rabb kritika és önkritika szel­lemében feltárják nehézségei­ket, azokat az okokat, amelyek a KISZ-tevékenységet sok he­lyen sablonossá, eredményte­lenné teszik. Be kell valla­nunk, sok még a döccenn, sok az olyan jelenség, amelyek el­len hiába hadakoztunk éveken át. Úgy érezzük, hogy különö­sen a munkastílus <12 a terület, amelyen a legtöbbet kell javí­tani, nagyobb teret k­ell szen­telni az ifjak kezdeményező egészségének, sokkal inkább, mint eddig, értékesíteni k­éli észrevételeiket, javaslataikat, állandóan kutatni kell a mind újabb és újabb munkamód­szerek után, hogy lépést lehes­sen tartani a fejlődéssel a szer­vezeti életben is, kielégíthes­sük a fiatalok egyre növekvő igényeit. Bízunk abban, hogy a mai konferencia megpezsdül majd a szervezeti életet, s megtalál­juk a módját annak, hogy még inkább megszerettessük if­iá­inkká­ saját szervezetüket ! Baráti Péter 2 megyei TÜKÖR VÁLASZTÁS ELŐTT (Folytatás az első oldalról) A választókerületek megállapításával és a területi, va­lamint a kerületi választási bizottságok megalakításával pár­huzamosan a Szocialista Egységfront tanácsai kijelölték és elfogadták azokat a személyeket, akiket mint képviselőjelöl­teket fognak javasolni a január 14-én kezdődő jelöl egy­űlé­seken. A leendő jelöltek kiválasztásánál tekintettel vannak arra, hogy dolgozóink legjobbjai kerüljenek a jelölő listára, akik képesek munkájukon keresztül előmozdítani annak az egységnek gazdasági és kulturális életét, amelyet képviselni fognak. Szűcs Ferenc, Sepsiszent­­györgy : igen szomorú eset, a­­minek egy tapintatlan tisztvi­selő által szereplője lett, bor­ravaló ki­követelésére sem ta­lálhatunk mentő érvet­­, még ha oly gyakori eset is az­ egyes egységekben. Ami néhány ve­zetőnek az üzem munkásaival szemben tanúsított magatartá­sát illeti, az ön által is ismert illetékesekhez kell fordulnia. Nem zárkózunk el hasonló ügyek megvizsgálásától, de je­len esetben az a véleményünk, hogy a jelzett kérdéseket meg lehet oldani a textilüzemen belül is. Székely Gyuláné, Sepsis­ent­­György: Kellemes meglepetés volt számunkra meleg hangú levele. Erőt, egészséget kívá­nunk önnek, családjának és a háromhetes kis unokájának. Rendy Sára, Kézdivásárhely : Ugye nem tartoz­ik szerkesz­tőségünkre, annál is inkább, mivel azzal már a törvényszék foglalkozik. Mi bízunk benne, hogy az ítélet igazságos lesz. II. évfolyam 52. szám

Next