Megyei Tükör, 1969. február (2. évfolyam, 55-59. szám)

1969-02-01 / 55. szám

o Vii.AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! TÜKÖR ki RKP Kovászna megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács lapja II. ÉVFOLYAM, 55. S­AINÍ ARA 50 BANI 1969. FEBRUÁR 1., SZOMBAT A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐ­­SZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE TANÁCSÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSE Január 27-én és 28-án tartották meg a fővá­rosban a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának plenáris ü­lését. A PLE­NÁRIS ÜLÉSEN elemezték a szövetkezeti szö­vetségek tevékenységét, a megalakulásuk óta eltelt három év eredményeit az MTSZ-ek gaz­d­asági és szervezeti megerősítése, valamint a nemzetgazdaság fejlődésében vállalt szerepük alapján. A megbeszélések során elhangzott javasla­tok több olyan intézkedést vázoltak, amelynek célja az Országos Szövetség és megyei szövet­­ségesek tevékenységének megjavítása és töké­­leeesítése, az MTSZ-ek irányításának és tá­mogatásának fejlesztése, az összes tartalékok ésszerű és hatékony kihasználása, valamint a termelés gazdaságossága érdekében. Javaslato­­kat tettek a­ 1­969-es tervfeladatok teljes és idejében történő megvalósítására. A január 28-i ülésen részt vettek Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraş, Chivu Stoica, Paul Niculescu Mizil, Virgil Trofin, Manea Manescu, Iosif Banc, (Sere Mihály, Dumitru Popescu elvtársak, a Központi Bizottság és a kormány tagjai. Élénk és hosszan tartó tarzssal fogadták Nicolae Ceauşescu elvtárs beszédét NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE Tibz­teli elv­társaik ! A Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezetek Országos Szö­vetsége Tanácsának plenáris ülése széleskörűen megvitatta a mezőgazdaság szövetkezeti szektorának 1968. évi tevé­kenységét. Kiemelték a pozi­tív eredményeket, elhangzot­tak egyes jogos bírálatok is, számos értékes javaslatot tet­­t Mezőgazdasági Fórum V .nak és a Mezőgazdasági Termelőszövet­kezetek Orszá­gos Szövetsége Tanácsának egyaránt feladata tanulmá­nyozni a javaslatokat, figye­lembe venni az elhangzott bí­rálatokat és további intézke­déseket tenni az országunk mezőgazdaságában folyó tevé­kenység javítására. Önök abban az évben ültek össze, amikor 20 éve lesz an­nak, hogy­­a párt Központi bizottságának 1949. márciusi plenáris ülése elfogadta a mezőgazdaság szocialista át­alakításáról szóló határozato­ké­. Ilyen értelemben azt mondhatnánk, hogy ez egyben ünnepi ülés, amely, megvonja az egész szövet­kezdésit­ési fo­lyamat, az új mezőgazdasá­gunkban eddig elért nagy si­kerek mérlegét. Ebből az al­kalomból gratulálni kívánok az országos szövetség tanácsá­nak, az összes szövetkezeti tagoknak, hazánk szocialista mezőgazdasága minden dolgo­zójának. E húsz esztendő mérlege rendkívül sokatmondó. Arról tanúskodik, hogy a kommu­nista pártnak a parasztság mezőgazdasági szövet­kezetek­ben való egyesítésére, paraszt­ságunk anyagi erőfeszítései és munkája egyesítésére kijelölt irányvonala jó eredményeket hozott. Ma jogos büszkeséggel elmondhatjuk, hogy mezőgaz­daságunk a húsz év alatt meg­tette a történelmi időszakot a kisgazdaságtól , amely nem biztosította sem a parasztság élete javításának lehetőségét, sem a nemzetgazdaság fejlesz­tését — a nagyüzemi szocia­lista mezőgazdaságig, amely bebizonyította, hogy biztosíta­ni tudja a parasztság jólété­inek növekedését, fokoz­oltab­­ban hozzá tud járulni a nem­zeti vagyon fejlődéséhez, Ro­mániának a szocializmus út­ján való előrehaladásához. Az utóbbi három esztendő­nek, a jelenlegi ötéves terv első három esztendejének e­­redményeiről szólva, megálla­píthatjuk, hogy minden tevé­kenységi területen sikeresen valósul meg a haza sokoldalú fejlesztésének a párt által ki­dolgozott programja. Amint az állami terv teljesí­téséről a sajtóban ma megje­lent közleményből kitűnik, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az összes mezőgaz­dasági dolgozók, az értelmiség odaadó munkája biztosítja a szocialista gazdaság­­egyre gyorsabb fejlődését, s­ ennek alapján a városi és falusi la­kosság életszínvonalának, emel­kedései, hazánk anyagi és szellemi civilizációja fokának növekedését. Románia fejleszt­ésének véges­ tapasztalata ismételten bejen­iFolytatása a 3. oldalom) A I­­V­I Ötven évvel ezelőtt is ilyen tél volt, mint e­z a­­mos­tani, s száz­ét múlva is ilyen lesz ilyenkor, bizonyá­ra. Ötven évvel ezelőtt, egy ilyen télben halt meg egy költő, s száz év múlva is meghal egy­ ügyieket. Nagyon buta dolog, hogy meghalnak a költők, akiket halhatat­lanságra szántunk azzal, hogy bennük álmodtuk meg magunkat jobbnak, teljesebbnek, bátrabbnak, szaba­dabbnak, mintegy bizonyítására annak, hogy mégsem vagyunk annyira végesek, mint azt silány húsunk tör­vényei kiszabták. Simogatniv­alóan naivak és megmosolyogtatóan büsz­kék vagyunk, mi emberek, mert azt kívánjuk, hogy emlékezzenek ránk. Tudom, életünk bizonyságáért, ér­telméért kívánjuk, könyörögjük holtunkban a ránk emlékezést. De ne áltassuk magunkat, arcunkat, han­gunkat, betegségeinket, de vágyainkat, álmainkat is ha­mar elfelejtik, s csak az marad meg, amit házunk fa­lába építettünk, fába, kőbe faragtunk, papírra írtunk, az, amit kézzel megfoghatnak utódaink. Bizonyosság­­ra van szükségük, hogy hihessenek bennünk. S ab­ban is, hogy majd bennük is hisznek. Ady Endre erre példa. Talán sosem-lesz magunkat érezzük benne, bizonyosságát annak, hogy mik lehet­nénk, mire vagyunk képesek. Ady verseit hallgatom a színház emlékestjén, s a tapsokat. Magunkat ünnepeljük, úgy hiszem, a magunk csodálatát. Olyan nagyon tudjuk érezni, hogy emberek va­gyunk, ha kicsinek érezzük magunkat. És Ady csak úgy maradhat meg nekünk Adynak, ha nagyobb, igazabb­, bátrabb nálunk: olyan amilyenek mi lehetnénk, ha jobbak volnánk, ha magunk lehetnénk. Bátor az ember, sokat hisz magáról, s el tudja fe­lejteni, hogy szétomlik egyszer a húsa. És vele együtt romlanak a vágyai is, ha nem szilárdította, örökítet­te őket földbe, vasba, falba, egyenes beszédbe Ady annyi nekünk — külön-külön, és másként mind­annyiunknak —, amennyit érezni, tudni tudunk belő­le. S ha harcát ellene is kell megvívnunk sokszor — így leszünk emberebbek, ady-ibbak. Ady emberségünk bizonysága De úgy látszik, mindig, ötven­­évvel ezelőtt, most és száz év múlva is minden percben szüksége van az emberiségnek arra, hogy létét bizonyító, létét igla­­toló álmokat álmodjon újra valakiben, valaki által. Csíki László vé­eé . NÖVEKVŐ IGÉNYESSÉG JEGYÉBEN Válaszok az ölt textilüfűvek felhívására 14. oldal MIRE MEG VÉNÜLJ­N­K (11) Riportunk a 7. oldalon ..TÖRJ A­ VÁSÁR­ÁTÓL" AZ IPARI NEGYEDIG 13. oldal Tegnap tartották meg Sepsiszentgyörgyön a mezőgazda­sági termelőszövetkezetek szövetsége megyei tanácsának ple­náris ülését. Az ülésen jelen voltak termelőszövetkezeti ta­gok, a megye MTSZ-einek elnökei, mérnökök, technikusok, állatorvosok, mezőgazdasági gépészek, a központi szervek ki­küldöttei, a mezőgazdasági bank képviselői és meghívottak. Részt vettek a megbeszéléseken a megyei pártbizottság bárójának tagjai. A plenáris ülésen elemző szellemben vitatták meg az MTSZ-ek múlt évi tevékenységét, az elért eredményeket, de legfőképpen a még meglévő h­iányosságokat. Széles körű tevékenységi tervet dolgoztak ki, és ennek megfelelően h­atá­­rozatot fogadtak el az egész gazdasági tevékenység és a szervezés magjavítására az ez évi tervfeladatok teljesítése érdekében. A plenáris ülés elfogadta a Központi Bizottsághoz és személyesen Nicolae­­Ceauşescu elvtárshoz intézett távirat szövegét. A plenáris munkálatainak befejezésekor beszédet mon­dott Király Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára, a megyei néptanács elnöke. KIRÁLY KÁROLY elvtárs beszéde a mező­­gazdasági termelő­szövetkezetek megyei szövetségének plenáris ülésén Tisztelt elvtársak! A megyei pártbizottság te­vé­ke­n­ységé­nek középpontjá­ba helyezte a mezőgazdaság­nak, mint a legfontosabb prob­lémák egyikének irányítását, azzal a céllal hogy a gyakor­latba ültesse pártunknak a mezőgazdaságra vonatkozó i­­rányelveit. Az elmúlt év folyamán a mezőgazdaság kérdése szere­pelt a megyei pártbizottság e­gyik plenáris ülésén. Hasonló­képpen megvitatásra kerültek a mezőgazdaság egyes kérdései a büroüléseken, miamn­d a titkárság ülésein. Amint tud­ják, a megyei pártbizottság bárójának határozata, valamint a megyei néptanács végrehaj­tó bizottságának decemberi végzése arra irányult, hogy magasabb szintre emelje me­gyénk mezőgazdaságát. Ahogy kitűnt a Mezőgazda­sági Termelőszövetkezetek Or­szágos Szövetségének plenáris i­lésén, különösen Nicolae Ceauşescu elvtárs sokoldalú és mélyen elemző beszédéből (Folytatása a 10. oldalon)

Next