Megyei Tükör, 1969. május (2. évfolyam, 69-73. szám)

1969-05-03 / 69. szám

A kovászna A munkásosztály szolidaritásának nemzetkö­zi napját Kovászna dolgozói lelkesedéssel vár­ták. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az egész város zászlódíszbe, ünnepi pompába öl­tözött már az ünnepet megelőző napokban. A legkisebb utcákban is gondos tisztaság fogad, LELKES HANGULATÚ MÁJUS ELSEJEI ÜNNEPSÉGEK (Folytatás a 2. oldalról) járói között vannak a tavaszi mezőgazdasági munkálatok elvégzésében Elküldték képviselőiket a környező községek mezőgazdasági dolgozói is Hatalmas taps fo­gadta őket. És méltán köszöntötte lelkesedés­sel soraikat az ünneplő tömeg , éjt nappá téve dolgoztak, hogy lépést tartsanak a kedvezőt­len időjárás ellenére az ütemtervekkel. Ezen a tavaszon újból bebizonyították termelőszö­vetkezeteink dolgozói, hogy a tervszerű, hoz­záértő munka semlegesítheti az időjárás révén közbejött akadályokat .Bár a­, időjárás hátráltatott, a bod­oki, sep­siszentgyörgyi, köperi, árkosi, köröspataki, kilyéni, kökösi, szentkatolnai, bölöni termelő­szövetkezetek tagsága május elseje tiszteletére bü­sz­kén jelentette az időszak mezőgazdasági munkálatainak befejezését. Minden feltétel biz­tosítva van, hogy rövidesen befejezzük me­­gyeszerte a tavaszi mezőgazdasági munkálato­kat. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagsága, a szakemberek közreműködésével mindent elkövet, hogy kö­vetkezetes munkájával hozzájáruljon a növé­nyi és állati termékek állandó növeléséhez“ - hangsúlyozta az ünnepi beszéd. A mezőgazdasági dolgozók nyomán egymás után vonulnak fel az erdészeti felügyelőség, a rétyi lenfeldolgozó üzem dolgozói A rétyi vállalat 102,2 százalékban teljesítette az év el­ső négyhónapi tervét. Sok más vállalat dol­gozói mellett ők is a jól végzett munka örö­mének égisze alatt ünneplik a dolgozók nem­zetközi szolidaritásának napját. A megyei intézmények dolgozóinak sorai, haladnak el a tribün előtt. A néptanács alkalmazottai után az állami színház együttese sorakozik fel. Erős, vitális intézmény városunk színháza, mely nemrég ünnepelte fennállásá­nak 20 esztendős évfordulóját. Művészi pro­dukciói megbecsülésnek örvendenek az egész országban. Hadd említsük meg a legjobbak kö­zül Dukász Anna érdemes művésznőt, Nagy Ilona, Bányai Irén, Ferenczy Csongor, Király József, Völgyesi András, Kőműves Mihály, Zsoldos Árpád, Borkó György, Bot­ka László, László Károly, Mester András, Borbáth Ottilia, Fekete Gyula nevét. Az erő, egészség, kitartás jelképe a sportolók felvonulása. Eddigi sikereik feljogo­sítanak arra, hogy további győzelmeket vár­junk tőlük. Az ünnepi felvonulást a dolgozók nemzet­közi összefogásának jelképeként az Inter­nationale zárta. Czegő Zoltán Péter Sándor járdák, árkok, kerítések és kapuk, kirakatoi csinosításával foglalkozott minden épkézláb ember. Mire minden készen van, egy új Ko­­vásznát látunk : szépet, tisztát és az idegennek is tetszetősét. Az ünnep hangulatát átérezve vettünk részt mindannyian a nagygyűlésen, együtt örvendeztünk Kovászna dolgozóival az elért eredmények fölött. Hiszen az IPROFIL munkásai, a fonoda munkásnői, a kisipari ter­melőszövetkezet dolgozói és nem utolsósor­ban a kovásznai borvizet palackozó munkások az elmúlt időszakban teljesítették és túlszár­nyalták terveiket. Erről számolnak be beszé­dükben az ünnepség szónokai, Popică Nicolaee és Bakk Elemér elvtársak A művelődési ház előtti térségen ott látjuk iskoláink tanulóit, pedagógusait, kórházi dolgozókat, a hazafias gárdák tagjait. A nagygyűlés után a városi művelődési ház­ban a két iskola és a művelődési ház művész­csoportjai színvonalas műsorral szórakoztatták a város dolgozóit. Zsuffa Zoltán tanár Kezdi vásárhely Néhány ezres tömeg gyűlt össze Kezdi­vásár­hely főterén, s a sok mosolygós arc, me­rt a szélben lobogó zászlók rengetege feled­teti az ólmosan szürke ég látványát.­ Közvetlenül 10 óra előtt néhány perccel fölvonulnak az emelvényre az ünnepi dis­gyű­­lés szónokai, a város vezetői. Van még ideánk a gyűlés kezdetéig, nézzünk körül tehát : pio­nírok és érettségi előtt álló nagydiákok szo­rongnak egy tenyérnyi helyen, munkások és tisztviselők sora és sorok mindenhol. Halkan zsong, szinte zümmög a tömeg aztán egy szusszanásnyi csend, majd kitörő taps: Szé­kely István, a városi pártbizottság titkára lép a mikrofonhoz. Beszédében kitért a főbb bel­es külpolitikai eseményekre, Kézdivásárhely fejlődési távlataira. Beszédét mindegyre h­osz­­szan tartós taps szakítja félbe. Utána Szabó Ist­ván a városi szakszervezeti tanács nevében méltatja május elseje jelentőségét. Az alig félórás nagygyűlést az Internacio­­nalé akkordjai zárják, s a tömeg szinte ro­han a művelődési ház felé, mert tudja, hogy a műsor valamely része csak neki szól, mert a vers kedvelői éppen úgy, mint a tánc vagy a könnyűzene élvezői, hosszasan tapsolhatnak kedvenceiknek. Ebben a pillanatban nyitnak a vendéglők, cukrászdák, mosolygós emberáradat hömpölyög mindenütt. Kézdivásárhely ünnepel. (vass Zoltán) bodzai'oi Mitiló A Bodza vidéke ünneplőbe öltözött, hogy mél­tóképpen fogadja a nagy ünnepet, a Munka napját, május 1-ét. A város központja mintha megfiatalodott volna, kicsinosítva, megszépülve várja a nagygyűlés részvevőit. S az erdőből le­jöttek a fa­munkások képviselői, köztük szá­mos élmunkás, akik minden erejüket, igyeke­zetüket beleadva dolgoznak a tervmutatók meg­valósításáért. Munkájuk eredményességének legjobb bizonyítéka az előirányzatok rendsze­res túlszárnyalása. A vidék fafeldolgozó mun­kásainak a legnagyobb kitüntetés az az elis­merés, amellyel termékeiket belföldön és kül­földön egyaránt fogadják Itt vannak a pionírok, a tavasz virágai, ma­gukkal hozva a vidámságot, a jókedvet. És mellettük állnak a megye legfiatalabb liceu­má­nak tanulói, a középiskolás diákok, akik jó tanulással mondanak köszönetet pártunknak a róluk való gondoskodásért. Az ünnepi beszéd, melyet Gheorghe Toh­a­­neanu, a szakszervezetek városi tanácsának el­nöke tartott, világos kifejezője annak a szor­galomnak, lelkesedésnek, amellyel Bodzafor­duló város dolgozói munkálkodnak a IX. párt­kongresszus és az Országos Konferencia cél­kitűzéseinek valóra váltásáért. (negulici) megyei TÜKÖR bárót Bárót — a megye legfiatalabb városa — szorgalmas dolgozói nagy lelkesedéssel ünne­pelték május elsejét. Már a reggeli órákban mintegy 1 000 bányász, földműves és kisipari termelőszövetkezeti tag, munkások, techniku­sok és mérnökök, tanárok és orvosok gyüle­keztek a város központjában, hogy részt ve­gyenek a nagygyűlésen Az emelvényen a városi pártbizottság büró­­jának tagjai, üzem- és intézményvezetők, él­munkások foglaltak helyet. Az ünnepi beszé­det Grad János elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, a városi néptanács elnöke tartot­ta. Felsorakoztatta azokat az eredményeket, a­­me­lyeket az iparban és a mezőgazdaságban a város dolgozói megvalósítottak, beszélt arról a lelkesedésről, amellyel az iparban, a keres­kedelemben és mezőgazdaságban dolgozók igyekeznek valóra váltani az előttük álló fel­adatokat, munkavállalásaikat. Különösen kitűn­tek a munkában a köpeci bányászok, akik az első­ négy hónapban terven felül 3 100 000 lej­jel szárnyalták túl előirányzataikat. A tejfel­dolgozó gyár öt nappal a kitűzött határidő előtt teljesítette tervét, És sorolni tudnák a többi ipari egységeket is, amelyeknek alkal­mazottai mindent megtettek az ünnep méltó köszöntéséért. Erdővidék központja egyre szebbé, egyre gazdagabbá válik.­­Állandóan fejlődik és szé­pül az új bányásznegyed A létező 72 lakrész mellett ebben az évben másik 56-ot is átad­nak, ugyanakkor befejezik az új, 16 tanter­mes líceum épületét is. A város lakói szívvel-lélekkel kapcsolódtak be a városszépítési és -rendezési munkálatok­ba is A Kossuth Lajos utca modernizálása, a sportpálya rendbetétele, az újonnan létesített zöldövezetek az itt élők szépérzékét, ízlését dicsérik. A nagygyűlés után az ünnepség a kulúrot­­honban folytatódott. A város legjobb műked­velő csoportjai és szólistái szórakoztatták a né­zőközönséget. (infor) A FŐVÁROSBAN (Folytatás az első oldalról) Hosszas taps közepette szólásra emelkedett Chivu Stoica elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó El­nökségének tagja, a KB titkára. A beszédet a jelenlevők több ízben erőteljesen megtapsolták és megéljenezték Mint minden évben, most is a pioníroknak jutott az a megtiszteltetés, hogy megnyissák a nagy május elsejei felvo­nulást. A pionírok hatalmas vörös nyakk­­ndőt alakítanak ki a téren a jubileumi dátummal: 1949—1969. Közben több pionír felszalad a díszemel­vény­re és a tömeg éljenzése közepette virágcsokrokat nyújt át a párt- és államvezetőknek, jeléül an­nak, hogy az összes gyermekek forró hálával viseltetnek a Ro­mán Kommunista Párt iránt atyai szeretetéért és gondoskodá­sáért. A vidám gyermeksereg után határozott, energikus léptek­kel közelednek jövőnk oltalmazot­t a hazafias gárdák. A fegyveres hazafias gárdák, népünk forradalmi vívmá­nyainak, szocialista hazánk állami függetlenségének és szuve­renitásának biztos kezű őrzői jelképezik a román nép szikla­­szilárd egységét, az új, szocialista rendszer építőinek és vé­delmezőinek forró hazaszeretetét. Ezután megkezdődik a fővárosi vállalatok és intézmények dolgozóinak felvonulása. Az elöl haladók hatalmas feliratos táblát visznek: ,,Éljen május elseje!“ ez áll rajta fehér betűk­kel. A felvonulók a marxizmus-leninizmus klasszikusainak arcképeit, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottsága tagjainak arcképeit emelik a magasba vörös zászlók és trikolorok valóságos erdejében. A tribünök elé érve, a dolgozók éljenzik a párt- és államvezetőket, üte­mesen kiáltozzák a Román Komunista Párt, a Központi Bizott­ság főtitkára nevét. Nicolae Ceauşescu elvtárs a tribünről me­legen fogadja a köszöntést, mialatt az egész teret ismét betöl­ti a lelkes kiáltozás: „Ceauşescu şi poporul ! Ceauşescu — PCR!" Ezúttal is megkapó ez a találkozás a vezetők és a dol­gozó tömegek között azzal a spontaneitásával és melegségé­vel, amely kifejezi a párt, a kormány és a nép teljes egységét, népünk töretlen bizalmát vezetői iránt. A felvonulás a hagyományos spor­tparádéval fejeződik be, majd a május elsejei ünnepség felemelő momentummal, a vi­lág munkásosztálya harci himnuszának, az Internacionálénak a hangjaival ér véget. a felnőttek kórusában áll a díszemelvény előtt. Amikor a zenekar hozzá­kezd játszani , vezényel összevonja a szemöldökét, a fejét behúzza a válla közé, irányítja a ritmust. .. S közben figyel. Mindent le lehet olvasni az arcáról, ami az ünnepi felvonuláson történik. A pionírok sorai előtt, pionír-köszöntéssel tiszteleg. Vigyázállást vesz fel, mikor a hazafias gárdák fegyelmezett sorai vonul­nak. A népi táncosok bemutatóit megpróbálja utánoz­ni. Hirtelen rájön, hogy nem illő a helyzethez, de a jelszavakat együtt kiáltja a felvonulókkal... S közbe közbekiált, ha ismerős megy el mellette a sorokban : kezicsókolom ... Mert nem karmesterről, felvonulóról, szervezőről, hanem egy alig ötéves kisfiúról van szó. Akiről nem tudhatjuk még, hogy karmester, táncos, mérnök vagy szövőgyári munkás lesz. De akik láttuk, sokáig fo­gunk emlékezni még az arcára, ünnepet átélő lelkese­désére. S a gondolatra, mely megfogalm­azódott akkor bennünk : érte és a vele egykorúakért a legszebb az élet. Érte és a­ velük egykorúakért fontosak azok a sokszor még nem sok ízléssel megfestett grafikonok, a színes eredményeinket hirdető panók, a hazafias munkásgárdák Hazaszeretetünket példázó lépései... Bizonyítékunk és biztosítékunk volt pár pillanatra ez a kisfiú. S ugyanakkor az idő — az eljövendő, me­lyet jövőnek nevezünk — távlatában szinte példaké­pünk is... Aztán komoly méltósággal beállt a felnőtt ünnep­­lők kórusába és énekelte az Internacionálét... (­• — r) mosolyok Először csak egy zászlóerdő tűnt fel, aztán a szivár­vány színeiben, kék, fehér, piros, bordó mezekben kö­zeledtek a sportolók. Felemelt jejek, kifeszített mel­lek, erős, magabiztos lejtések hozták egyre közelebb a színeket. Magasba lendültek a karok, megfeszültek az izmok — ma a mosoly is új árnyalatot kapott. Ezt a mosolyt ismerem. Ott láttam a zöld gyepen, a fehér sávos salakon, valahányszor elhangzott a be­fejezést jelentő sípszó, vagy elszakadt a vé­ns zálog... A győzelmet ünnepük ilyen mosollyal. Ezt a mosolyt ismerem. Most mások is megismerték. Így mosolygott Krausz Ildikó a bukaresti győzelem után. Dohai Aladár egy jól sikerült gyűrű­gyakorlat végén, Fejér Erzsébet, Antal Kálmán, Goga Gyuri egy­­egy remekbe szabott gól után. d­e így mosolygott Fü­löp István. Mezei Márta is a jól sikerült védésekkor. Mosolyok, mosolyok. De azok a felemelt és zöld ágat lobogtató erős karok, az örömmel ünneplő, győzelmet kifejező kezek emlékét elevenítik fel, messze a sport­szerű vetélkedők színteréről — ott a díszemelvény előtt. Nem véletlenül, hanem megszokásból lendülnek magasba a karok. Győzelmet sugároznak, felejthetet­len élményeket — ma még csak hazánk sportpályái­ról, de holnap talán a sportvilág nagy porondjairól. Bizalommal nézünk az elvonulok után. Mert ezek az erőtől duzzadó izmok messze száll­t eredményeket kelte­nek. Nagy győzelmeket­­ Áros Károly II. évfolyam (1 9. szám

Next