Megyei Tükör, 1969. szeptember (2. évfolyam, 90-93. szám)
1969-09-06 / 90. szám
Biztosítani, szinte untatni szeretném a kedves olvasót s az alább következő hiteles történetet — annak ellenére, hogy részleteiben sajnos, hasonlít egy valódi bűnügyi históriához — nem a szenzációés pletykaéhség kielégítésére szánom, ellenkezűleg, pontos rögzítésével szeretném elejét venni (vagy hogyha már késő, véget vetni) annak a sok mendemondának, mely a ,,Kovászna megyei taxi rablás" körül lábrakapott. Valaki ismét Brassóba készül Arról a két fiatalemberről, aki augusztus 12-én este nyolc óra tájban találkozott a sepsiszentgyörgyi „korzón“, egyelőre nem kell többet tudnunk — talán nem is tudott senki —, mint hogy az egyik szőke volt, a másik barna, az egyik mészáros, a másik gépkocsivezető, az egyik bejelentetlenül lakott egy hónapos szobában, a másik ugyancsak törvénytelenül annak a vállalatnak a vendégszobájában húzta meg magát, amelyiknél sofőrként dolgozott; mindkettőjük szülei elváltak, a sofőr még az édesanyját sem ismerte. A mészáros — aki munkahelyén nyert szakképesítést, és az első időben mindenki csak jó véleménnyel volt róla — többszöri hiányzás után, július 24-én, végleg kilépett a munkából, és „otthon“, készen összecsomagolva álltak a dolgai, hogy alkalomadtán Brassóba indulhasson új munkát keresni, abban a városba, mely „nagyobb is“, s ahol ezelőtt már együtt lakott egy nővel. A sofőrről mindenki csak szépet tudna mondani, ha megkérdeznék — de addig az éjszakáig erre nem került sor. A két fiatalember rumot ivott — nem túl sokat —, majd a Súgás vendéglő kapujában megállt, beszélgetett, azt sem sokáig. Otthagyta őket a sofőr vendégszobás lakótársa, éjfél után nem sokkal. Eddig minden hétköznapi. Innen kezdve azonban a történet nagyon hasonlít egy szánalmas, kis bűnügyi históriához, azzal fűszerezve, hogy a cselekménynek aligha van indítéka — legalábbis elfogadható. Csendes éjszaka Azt nem tudom, hogy érzi magát egy taxisofőr, aki éjfélkor áll szolgálatba, egy csendes nap végén. Feltételezem, hogy nyugodt, esetleg álmos. Demeter Gábor is körülbelül három fuvart csinált akkor éjjel, addig a bizonyos negyedikig, mely majdnem az életébe került. A két fiatalember — akikről még mindig nem kell többet tudni, hogy az egyik szőke, a másik pedig barna — eközben a mészáros kis lakására tartott, ahol az a bizonyos lezárt kis bőrönd várta gazdáját, ott kabátot vettek magukra, s egy-egy henteskést csúsztattak a zsebükbe, majd az állomás felé indultak. Bőrönd nélkül. Az állomás csendes volt, fehér lett a neon, és a pénztárosnő nyilván bóbiskolt az üveg mögött. Később befutott Brassó felől az egy óra ötven perces személy , utasai hamar szétszéledtek. Szerdára virradóra még a nagystílű korhelyek sem járnak Brassóba mulatni, mint például szombaton. Kedd csendes nap. Az állomás épületében csak egy cigányházaspár maradt öthónapos karonülő gyerekével, tanácstalanul. A szőke és barna jól öltözött fiatalember bizalomgerjesztőnek látszott, hozzájuk lépett az apa . — Kérem szépen, telefonálni a gdaxhoz, én nem tudok. Gidófalvára mennék a gyerekkel. A barna ember felhívta a központot, de a taxiállomás nem jelentkezett. — Halálesetről van szó taxi kell — őrősködött a barna. Demeter Gábor, az 1—CV—950 számú taxi sofőrje körülbelül ekkor bocsátotta útra egyik kliensét, aki nem várta meg míg felemelkedik a sorompó, mely előtt megálltak, és gyalog ment tovább. Demeter az állomás felé került, utasnézőbe . Ott állt elé felemelt karokkal az apa, hogy elvinné a családot Gidófalváig. . — Ma végzett ezekkel, jöjjön erre vissza — szólalt meg a szökő, aki mindvégig a nyitott kocsi előtt állt, a fényben. A barna a taxi hátsó részénél téblábolt. Mintegy húszperces út Gidófalváig és vissza. A két ember a falerakatnál feltartott kezekkel intett megálljt a taxinak : a sofőr megismerte a két állomási fiatalembert. Beszálltak. Több egy szó sem esett. Csak az Olt-híd előtt szólalt meg a barna, aki a hátsó ülésen helyezkedett el : — Mégsem a városba megyünk. Kilyénbe, mester A sofőr a sötétet figyelte, ner szólt.. Nyugodt volt , kedd színtelen, nyugodt nap, a vendéglőnek nincs nagy forgalma, hát a taxi-állomásnak sincsen. Kilyénben, megszokásból, a régi bodega előtt állnak meg a taxik Demeter Gábor fékezett, kinyitotta az ajtót, hadd lássák az utasok, mennyit kell fizetniük. A kocsi kivilágítva állt az út jobb oldalán. A hátsó, a barna, előreszólt : — Te szállsz ki elsőnek vagy én ? A szőke egy kicsit hátrafordította a fejét, vágott a szemével. A belső lámpa fényében a sofőr egy kés villanását látta, s már érezte is torkán a pengét. Ugyanakkor a mellette ülő szőke lódított rajta egyet, lökte kifelé. A hátsó egyetlen ütéssel leverte, a lámpát hangtalanul tört szét az üveg. A sofőr még látta maga mellett megvillanni a másik kést is. A torkának szegzett pengéhez kapott, oroita. A vas hidegen belemélyedt az ujjaiba. A sofőr ugrott, még látta, hogy vére az üvegre és a kocsi oldalára fröcsköl. — Segítség ! Segítség ! A szőke a kormány mögé csúszott az ülésen, becsapta az ajtót. Puhán felbúgott a motor, simán nekiindult Brassó felé. — Segítség ! A felderítés Demeter Gábor a mély úton lefutott a régi bodega mellé. Jöttek már. — Mi van? Mi történt? — Ellopták a taximat. Nézzen meg. Véres a nyakam ? El akarták vágni. Ismerték már a sofőrt, nem egyszer állt meg a ház előtt, és tessékelte ki az utasokat. Bementek a házba, vizet kerítettek, sebtében bekötözték a sebet. Erősen vérzett, eret vághatott át a kés. — A fronton se volt rosszabb. Ott legalább tudta az ember, hogy lesz valami . .. Telefonálni kéne ... Telefon nincs a közelben, a milicistát sem sikerült értesíteni. Demeter Gábor megindult a város felé, gyalog. A kocsi ezalatt simán hajtott tova. Hogy mi történt benne, miről beszéltek, ha beszéltek, nem tudhatom. Az biztos, hogy féllek Hátha hallotta valaki a segélykiáltásokat, és már a nyomukban is vannak. . Elöl Brassó. Néhány kilométer után már látszik is a fénye. De a szürke Warsava az uzoni útra kanyarodik, majd letér Réty felé. Brassó mögöttük van. A bőröndért sem mernek visszahajtani a városba. Mennek előre, az éjszakába. Demeter Gábor szaporázta a lépést, de aztán egyre lassult.A kilyéni templom mellett, ahova már nem ér el az új büffé fénye, egyszerre csak rászakadt a félelem. Megfordult, és visszament a házba. Később talált egy teherautót, mely Sepsiszentgyörgy felé tartott, felült rá. Ritánál mindig le van eresztve a sorompó. „Veszélyes szakasz“. A taxi fékezett, megállt. Biztosan féltek, biztosan nem tudtak már hova lenni. A leeresztett sorompó azt is jelentheti, hogy már a nyomukban vannak, elzárták előlük az utat. A két fiatalember kiszállt, és megindult a nedves mezőn. De ekkor megjelent a bakter, álmosan és szótlanul, felhúzta a sorompót A szőke és a barna fiatalember visszaült a kocsiba, s indultak tovább. ✓ A félelem kedves, csendes éjszaka volt Sepsiszentgyörgyön augusztus 13-ra virradóra. A főtér azonos-fehér mozdulatlanságát sem bolydította semmi, s a toronyóra ismét elfelejtette ütni a pontos időt. A behúzó teherautó sem zavarta meg az álmokat, esetleg valaki a másik oldalára fordult, és boldogan hortyogott tovább. Orbán Gábor őrnagy azonnal intézkedett. Szétfutottak a rendőrkocsik, berregtek a telefonok. Megindult a nyomozás. A brassói taxiállomás sofőrjei hajnaltájban nagy sebességgel közlekedő CV- rendszámú kocsit láttak a Lenin úton ... Közben a taxi Borosnyóra ért, az állomástól mintegy háromszáz méterre sorsára hagyták utasai. Előbb azonban gondosan letörölték a kormányt az ujjlenyomatoktól. Felszálltak a személyvonatra, és hajnali négy óra után megérkeztek Sepsiszentgyörgyre. A barna hazament a szobájába, ahol még mindig ott állt az összekészített bőrönd, a szőke a vendégszobában feküdt le, és reggel munkába állt. Teljes erőbedobással folyt a nyomozás. A támadók közül az egyik tudott autót vezetni... Esetleg egy elkésett utas sietett ilyen módon haza a faluba ... Ellenőrzések Borosnyón és a környező falvakban . Ki távozott későn a Súgás vendéglőből .. ? Dologkörülök, részegesek után folyik a kutatás... A személyleírások sok emberre illenek , de senkit sem ismer fel a sofőr, sem a gidófalvi apu, sem az állomási pénztárosnő . Egyre több az alibi . . Szűkül a kör. Negyedik nap egy szőke fiatalember bevallja, hogy a vendéglőből éjjel, egy óra tájban barátjával az állomásra mentek. (A pincérek úgy emlékeznek, rá, hogy ingben volt a támadók viszont kabátot viseltek.) A szőke fiatalember neve Király Jenő, életkora 19 év, a megyei néptanács pénzügyi osztályának sofőrje. Hol a barátja ? Nemsokára megkerül Beutazta már Brassót, Gh. Gheorghiu-Dej várost, most visszatér. Tagadja, hogy akkor éjjel az állomáson lett volna A cimborák állításai ellentmondóak A barna neve Páll János, 23 éves jelenleg munkanélküli. Mindkettőjüknek rendezetlenek a családi körülményei. Aztán előkerül a vállalati kocsiból, melyen Király Jenő dolgozott, egy harminc centiméteres pengéjű, borotvaéles henteskés és egy véres ing. Páll kését az Oltba dobta, még akkor éjjel. A vádlottak vallanak. De mit? — Páll Brassóba akart menni .. . — Ki akartunk tolni egy sofőrrel... Az ügyész Dragomir Gheorghe, aki levezette az ügyet, azt mondja, utolsó nap, mielőtt Feketehalomba szállították volna, a fiatalemberek sírtak. Azt is mondja az ügyész, hogy későn. Útonállás és a közvagyon ellen elkövetett bűncselekmény vádjával állanak bíróság elé. Állítólag „vicceltek“ a fiúk. Felelőtlenül, meggondolatlanul, bután, talán valamilyen roszszul értelmezett, nagyvonalú vagányságból. Demeter Gábor három hét múlva újra dolgozni kezdett. Ismét éjszakai váltásba került. A kézsebe még nem gyógyult be teljesen, s az idegeiben még őrzi annak az éjszakának a félelmét. Csíki László A NAGY VICC 3 mégegyszer a bicskázásról Százhat oldalas, rendkívül izgalmas tényanyagot tartalmazó kéziratot olvastam. Szerzője Kovács Erzsébet, az Ifjúmunkás riportere. A kézirat pedig mintegy első papírra vetése egy, a székelyföldi bicskázásokról szóló dokumentum kötetnek. Szerzője felkereste az elítélt gyilkosokat a börtönben — van köztük halálra ítélt akit időközben már ki is végeztek — van köztük 20 évre, 10 évre ítélt . .. Beszélt a gyilkosok és áldozatok szüleivel, testvéreivel, b irataival, beszélt a tanúkkal, az orvosokkal, a bírókkal, az ügyészekkel. Végigjárta igazságszolgáltatásunk teljes hierarchiáját — a legfelsőbb törvényszékig. Beszélt azokkal, akik jelen voltak a helyszíni — tehát a faluban megtartott — tárgyaláson, és megpróbálta kinyomozni, hogy az ott hozott, igen kemény ítéletnek, volt-e nemi nevelő hatása. Nem volt ! A tárgyalás és az ítélethozatal óta újabb verekedések, újabb bicskázások, sőt újabb gyilkosságok történtek ugyanabban a faluban. Miben látja a szerző e jelenség fő okait ? Én így foglalnám össze : Hagyomány. Azaz: iszonyú, embertelen hagyomány ; a virtus hagyomány«. A vitézi hősiességnek, a lovaglás párbajnak valamiféle eltorzított lecsapódása. A legény annyit ér, amilyen ..bátor . A gyilkost a közvélemény nem ítéli el. A bosszú hagyomány. 2 kultúra. A legények fő szórakozása a kocsma , még ott is, ahol lenne egyéb lehetőség is. Olvasni egyáltalán nem olvasnak. Még újságot sem. Az iskola nem szoktatta rá őket. Inni pedig szinte csak pálinkát vagy „kevertet" isznak. Persze, e két pont góca körül még ezernyi szál bogozódik, kuszálódik. A kézirat olvasójában a következő gondolatok merülnek fel : 1. Amíg nem alakul ki szervezett, okos, mondhatnám ravasz, mindenre kiterjedő harc a bicskázás ellen, addig nem vethetünk véget e szerencsétlenségnek. 2. Ahhoz, hogy ilyen szervezett harc meginduljon, valamint szervezetnek kell létrejönnie. Azaz : megyei szinten, rendkívül komoly, a kérdés legjobb ismerőinek részvételével megszervezett tudományos ülésszakot kellene rendezni ; a tudományos ülésszakot komoly szociográfiai (szociometriai, pszichoszociológiai stb) felméréseknek kell megelőzniük. Az ülésszakon vegyenek részt ifjúsági és kultúraktivisták, falusi tanítók, tanárok, orvosok, vegyészek, írók, újságírók, kriminalisták, szülők, vegyenek részt nagyon értelmes falusi asszonyok, férfiak. Az ülésszak vizsgálja meg az idevágó statisztikai anyagot, a milícia jelentéseit. Az ülésszak figyelme terjedjen ki a legfontosabb részletkérdésekre is. (Például : hogyan lehetne bizonyos esetekben és falvakon más italt divatba hozni, a „kevert" ellen, mely a szakemberek szerint a legrosszabb hatású : hogyan lehetne az ilyen zónákban a mozik műsorpolitikáját megfelelően áthangolni : milyen új, rendkívül vonzó szórakozást lehetne „kitalálni“; hogyan lehetne a virtus-eszményt, a versengési hajlamot a leghasznosabban ,,kanalizálni" — például a sport irányában : nem lenne-e érdemes rendkívüli erővel és hozzáértéssel, kitűnő edzőkkel a bokszot, birkózást, a vívást, a súlyemelést, kalapácsvetést, gerelyvetést, súlylökést „elterjeszteni" a Székelyföldön : a részletkérdések vizsgálatában még addig a gyerekesnek tűnő ötletig is el kellene menni, hogy miképpen lehetne szúrásra nem alkalmas, de rendkívül szép, kitűnő anyagból készült, teljesen gömbölyű hegyű, rugós bicskákat forgalomba hozni oly módon, hogy divat legyen ilyen bicskáthasználni; hogyan lehetne a likőr és pálinka rovására “nagyon jó minőségű és megfelelő mennyiségű sört és bort biztosítani a kocsmáknak; a gyors elsősegélynyújtás, illetve orvosi beavatkozás biztosítása érdekében, hogyan lehetne állandó telefonállomást létesíteni azokban a falvakban is, melyeknek nem lévén néptanácsuk, nincsen telefonjuk sem , stb., stb.) 3. A tudományos ülésszak után az összes illetékes szervek bevonásával (KISZ, művelődésügyi bizottság, az igazságszolgáltatás, a tanügy, a milícia, a kereskedelem stb. képviselői) egy megyei parancsnokságot, bizottságot lehetne létrehozni, mely komoly, részletes, alapos, okos tervet dolgoz ki és hajt végre. A megyei bizottság minden egyes faluval közvetlenül tarthatná a kapcsolatot. Tanulmányozza minden egyes újabb ilyen bűnügy anyagát, és próbálja meg levonni és érvényesíteni tanulságait. Propaganda-anyagot adhatna ki a megyei sajtó segítségével. Nem elvont brosúrákat , hanem, mintegy a megyei lap mellékleteként, a gyilkosságok fényképanyagával illusztrált bűnügyi riportokat. Dokumentumfilmet készíttethet a gyilkosságokról és levetíthetné a falvakban. A dokumentumfilmek tudományosan bizonyítják például az alkohol szerepét a gyilkosságok elkövetésében. A tudati nevelés egyik legfontosabb pászmája a régi begyökerezettség, káros hagyományok, szokások, beállítottságok, eszményképek elleni harc. Ebben a vonatkozásban rendkívüli fontossága lenne a bicskázás elleni küzdelemnek. Bodor Pál megyei TÜKÖR II. évfolyam 90. szám