Megyei Tükör, 1969. november (2. évfolyam, 98-102. szám)

1969-11-01 / 98. szám

-í Ko­vászna megye lakosságának zöld­ségellátása még mindig nincs teljesen megoldva. Év elején felbontjuk a terv­­szám­okat, ennek alapján szerződéseket kö­tt­ 1­k, de az őszi betakarodás idején mindhárom fél rájön — ez talán már szokássá vált —, hogy hiba van a kré­ta körül, a zöldségforgalmi vállalat nem veheti át a tervezett tételeket, mert a gazdaságok nem is termelik meg külön­féle okok miatt az egész mennyiséget. . MTSZ-ek pedig a zöldségtermesz­tésből előirányzott pénzbevételt­ nem valósítják meg. A harmadik fél, a fo­gyasztó, elkeseredetten keresi a hagy­mát vagy egyéb hiánycikket, s ha hoz­­za,it azt mondja, jó napja volt, és el­feledkezik arról, hogy tulajdonképpen igényes kellene legyen a minőségre. Zöldségtermesztés tekintetében nem lehetünk teljesen önellátók. Ezt már a vidég éghajlata, egyéb természeti a­­dottságok szabják meg, s nem utolsó­sorban a termesztési hagyományok. Ér­tünk hozzá, vagy nem ? Az év gyakor­lata legalábbis úgy mutatja, hogy pél­dául a fokhagymatermesztést csak a házi kertekben egy pár négyzetméteren folytatjuk sikeresen, de nagyüzemileg még nincs elég tapasztalat. Az esetek nagy részében az ápolást is elhanya­goljuk. A megye zöldségszükséglete kö­zel 11 000 tonna, aminek csak felét ter­meljük meg helyileg (fejeshagyma, ká­poszta, gyökérzöldségek) a többit kény­telenek vagyunk behozni más megyék­ből (paradicsom, paprika, a fejes hagy­ma egy része, nyári káposzta, zöldségek). Kivitel káposztafélékből korai és gyökérzöldségekből van. A vitathatatlanul megvannak az feltételek egész hagyma-, uborka-, zöldborsómennyi­ség, és a zöldbabszü­kséglet nagy részé­nek biztosítására. Az utóbbi években a megyei mező­gazdasági szervek olyan egységekbe vonták össze a zöldségtermesztő terüle­tet, ahol lehetőség van öntözésre. A cél a továbbiakban az egész 450 hektár öntözése. Ezzel az egyik legfontosabb tényező, a víz biztosítása a közeljövő­ben megoldódik, de még sok a tenni­való, s a mutatószámok kiértékelésé­ből számos hibára lehet következtetni. A megye szántóterületének 0,7 száza­lékán folytatunk zöldségtermesztést. Eb­ből 126 hektáron gyökérzöldséget, 103 hektáron hagymát, 87 hektáron káposz­tát. 58 hektáron uborkát termelnek gazdaságaink. Kisebb területen (10 hektárig) paradicsom, paprika, borsó, bab, fokhagyma, karfiol és más zöld­ségfélék termesztése folyik. A korai levélzöldségek termesztése nem járt nagy sikerrel. A zöldségfor­galmi vállalat a tervezett 49 tonna spe­nótból 5 tonnát vásárolt fel. Gidófalva, Kilyén, Mak­sa, Kézdivásárhely semmi­vel nem segítette elő a tervteljesítést ezen a téren. A 18 tonna tervezett sa­látából csak 11 tonna kerü­lt a vállalat útján a fogyasztóhoz. Báróti megköze­lítette a tervszámokat, Kézdivásárhely felet teljesítette, de Árkos és Mak­sa semmit nem értékesített. Az idei őszi zöldségvetési terv 50 hektár, amiből 5 hektár fokhagyma. Milyen kilátások vannak jövő tavaszra, ha a levélzöldsé­geket nem vetjük el idejében, nem ke­rülnek tisztán, gyommentesen a tél alá, és az ápolásukat a juhok végzik ? A dughagymát a gazdaságok még fel sem vették a magértékesítő vállalattól. Ilyen körülmények között nem sokat remél­hetünk a korai szántóföldi zöldségter­mesztéstől, s a fogyasztók panasza to­vábbra is indokolt. Más esetben a tervezés felborult, így történt a hagymával. A zöldhagymából augusztusig 22 tonnával szemben 128 tonnát értékesítettek gazdaságaink (más megyékbe is szállítottak), de a fejes­hagymából a tervezett mennyiségnek csak 20 százaléka került eladásra. Saj­nos, az egyik nem pótolja a másikat, a megye behozatalra szorul. Sok mulasz­tás történik az állandó helyre vetett hagyma termesztése körül. A ross­zul el­munkált talajból késve bújik ki a gyen­ge növényke, s mielőtt megerősödne, el­nyomják a gyomok. Gyakran megfeled­kezünk a sorjelző növényekről is. A kudarchoz hozzájárul a késlekedő nö­vényápolás, a peronoszpóra fellépését megakadályozó ismételt permetezés el­mulasztása, s bekövetkezik a végső meg­oldás, mint a csernátoni gazdaságban, ahol 5 hektár hagymavetést, fel kellett szántani. Kökös 37 tonna jó minőségű fejes hagymát adott el — 50 százalékkal többet, mint a szerződött mennyiség—, s Mártonfaivá is feleszerben eleget tekt a kötelezettségeknek, de Nagyajta és Árapatak a 24, illetve tíz tonnából sem­mit nem teljesített. Az idén nem sok fokhagyma volt a megyében, mindössze 5 hektár, de ennek nagy része tönkre­ment, s a 19 tonna helyett alig 5 tonna került az állami kereskedelembe. Ahol nem sikerült a termesztés, ott a sok esőre, a gyomosodásra hivatkoznak, de ezen a téren is van kivétel: Szentkatol­­na, ahol zöldhagymából egy vagonnól többet adtak el, mint azt a szerződés elő­írja, s a fokhagyma termesztése is si­került. A bab- és borsótermesztésnek­­ nem volt sikere. A gyommal vegyes, buján tenyésző borsó kitűnő silót­akar­mán­y lett. Ez nem vigasztalja a háziasszonyo­kat. A zöldbabszüret részben ütközött az aratással, s a tervezett mennyiség fele részét szedték le (68 helyett 32 tonnát) a munkatorlódás miatt. A többiből, va­lószínű, szemes bab lett, de a jelek sze­rint az is eltűnt. Másik bizonytalan növényünk az u­­borka. Ha sok van belőle, a zöldség­forgalmi vállalat túlzottéin igényes. Ak­kor minden átvevő centizik, és hangoz­tatja az állami szabványt meg a felv­i­­telt. Ha kevés van, megbékél, és haj­landó arasszal is mérni. A gazdaságok az ápolást még elvégzik, de a növény­­védelem tökéletlen. Vagy egyáltalán nem permeteznek, vagy ha igen, nem megfelelő időben. A szögletes levélfol­tosság hamarosan eluralkodik, különö­sen, ha nedves időjárás van, s a sze­gény uborka foltosodik­, és a szó szo­ros értelmében, könnyezik. A pecsé­tes, deformált termésnek senki nem örül. Az idén a 400 tonna helyett csak 88 tonna szerepel a kimutatásokban. Martonfalva kitett magáért, mert a 25 tonnából 23 az átadott, de Kézdivásár­hely csak 20 és Illyefalva 50 százalék­ban teljesítette a tervet. Még rosszabb az arány Maksánál, mert a 21 tonnából két tonnát adott át. Gidófalva a 33-ból 8 tonna nagyuborkás (az aprót Csíkban értékesítette). Maradna a legidőszerűbb a káposzta és a gyökérzöldségek, melyeknek az át­vétele éppen mos­t történik. Ár, 1594 tonna burokból 200 tonnát már tárol­tak a zöldségforgalmi vállalat prizmái­ban, $ a becslés szerint le is szállítják az egészet, mert például Kökösnek egyáltalán nem volt átadási terve, s 37 tonnával jelentkezett. Viszont a beüte­mezett gazdaságok nem igyekeznek e­­léggé, mert milyén még adós a szer­ződött mennyiség 20, Nagyajta 50 és Ár­kos 60 százalékával. A 221 tonna petrezselyem nem érkezik be, alig 6 tonnát vásároltak fel. Nyári hetekkel Sepsiszentgyörgy és Szentivánlaborfal­va látta el a piacokat, mert terv felett adtak át, de általában nem volt nagy termés, a tervezett 113 tonnának csak fele került piacra. Maradna a káposz­ta, amiből a 2 000 tonnának felét át­vették. Árkos. Barát. Bardóc. Illyefal­va. Sepsiszentgyörgy. Torja vagy töb­bet adtak le, vagy már megközelítették a tervezett számot. Ellenben Zabola Bély, Nyújtód, Csernáton semmit nem adtak le a 30—150 tonnás tételekből. A­hol van termés, és nem pusztította el az árvíz, az áradás ütemét meg kell gyorsítani. Ha kiemelünk példának egy gazdasá­got, mondjuk Illyefalvát — ahol 25 hektár zöldséges van — egyetlen üzem keretében szemléltethetjük az általános hibákat. A zöldségesben hagymát, 5 hektár uborkát, 3­10 hektár hektár gyökérzöldséget, 5 hektár káposztát, egy hektár zöldborsót, egy hektár fokhagy­mát termesztettek. És most hallgassuk meg Székely András beszámolóját az eredményekről : 70 tonna hagymát ter­meltek, amiből 60 at értékesítettek. 2 hektár területet elárasztott a víz, de máskülönben a lehetőségekhez mérten elégedett a hagymaterméssel. 15 tonna uborkát szerződésbe adtak le, ugyan­ennyit máshol értékesítettek. Azután jött egy jégverés, ami véget vetett a kultúrának. A 45 tonna maroktermés­ből 15 másodosztályú, azt még nem ér­tékesítették. A 110 tonna nyári és őszi káposztából 20 tonnát osztottak ki tagságnak, a szerződésnek kevés híján a eleget tettek. 400 kilogramm fokhagymát ültettek el, amiből 154 kilogramm ter­més lett. Betakarítottak 600 kilogramm zöldborsót, a többi a sok eső mia­tt fel­nyurgult, nem kötött, elgyomosodott. Időjárási, termesztési, szervezési, érté­kesítési gondok, bajok. Az eredmény a gyökérzöldségek és a káposzta kivéte­lével nem kielégítő. A gyakorlati gazdák a következő hi­baforrásokat említik :az őszi talaj­mun­­­kák, trágyázás és műtrágyázás nem minden esetben kifogástalan, és főleg nem általános. Kevés a munkaerő, s az is idősebb korosztály, kiknél a jó­indulat megvan, de kevés a teljesít­­mény. Ezenkívül számtalan szervezési hiba fordul elő, s gyakori a vezetőta­­nácsok­ részéről a nemtörődöm, sőt el­lenséges magatartás a zöldségtermesz­téssel szemben. Egyes húspártiak a­­molyan ,,úri bolondságnak“ tartják még mindig. Az értékesítés tekintetében el­le­n­­ t­ét­elé­re ad okot, hogy a gazdasá­gok jó üzletember módjára oda viszik­ az árut, ahol jobban megfizetik. Hát ezen lehetne gondolkozni. A felsorolt és nem említett hibák ki­küszöbölésére van lehetőség, s megvan­nak hozzá az illetékes szervek és sze­mélyek. Ezért csak annyit említünk, hogy m­ost van a legkedvezőbb időpont a következő év zöldségtermesztését biz­tosabban megalapozni. Hátha a közel­jövőben nyugodtan írhatjuk, hogy a la­kosság zödségellátása már nem gond. Tompa Ernő A ZÖLDSÉG­­ELLÁTÁS TOVÁBBRA IS GOND? 5 MARAD-E A TAGSÁGNAK ? Bodokon hat nappal az optimális határidő után,­­törtökön, az utolsó szem vetőmag is a földbe ke­lt­­­ Hátramaradt még a répaszedés, az őszi mélyszan­­, egy része és a sarjú beszállítása. Ha ezen is túl­­nnak, jöhet a tél. S a téllel együtt az év végi szám­os. Persze, addig még van, de milyen a földmű­ig már szorozza a munkanapokat, osztja a kilókat, m­olgatja : lesz-e mit aprítani a levesbe ? M­ég mielőtt én is belegabalyodnék a számolásba, iljáróban hadd mondjam el, hogy a bodoki gazda­­, életében már első látásra is van néhány igen pö­­ív, biztató jelenség. .. Míg évekkel ezelőtt csak annyi búzájuk termett, jy a szerződésbe csupán 1—2 vagonnal tudtak le­­állítani, addig a gazdaság történetében a múlt év­­i először 9 vagon búzával adtak el többet az állam­it mint azt tervezték. S ami még ennél is fonto­­s: eddig soha sem tudtak saját erejükből meg­lelni a földet. Ez az első esztendő, amikor nem almattak egyetlen idegen műnkéről sem minden in­kulatot a gazdaság tagsága végzett el. Ha ehhez '­áadjuk azt, hogy a mostoha időjárás ellenére is idén a főbb terményekből — kivéve a burgonyát teljesítették tervüket, elmondhatjuk: a bodoki mezőszövetkezet­­ megtanult saját lábon járni, élet­ I Des gazdaság lett­­esz tehát amit aprítani a levesbe. Még akkor is, egyesek siránkoznak a gyenge krumplitermés A bodoki gazdaság 190 hektárra ültetett burgo­nyái. A 190 hektáron 2 470 tonna termésre számítot­tak, ennek alapján kötötték meg a szerződést az ál­lammal, és ennek alapján tervezték a tagoknak is az osztást. A számítás jó volt, csak éppen a krumpli­­ termés volt gyenge. A 2 470 tonnának csak felét, pontosabban 1 267 tonnát szedtek ki a földből. Ebből félretették a vetőmagot, kifizették a gépekért a mun­kadíjat, s a megmaradt mennyiségből kellett eleget tenni a szerződéses kötelezettségeknek, és kiosztani a munkanapegységekért járó mennyiségeket is. Azaz kellett volna. Mert a gazdaság egyiknek is másiknak is csak részben lehetett eleget. Az állammal 750 ton­na krumplira kötött szerződést, és 200 000 lej köl­csönt vett fel, de csak 302 tonnát tudott leszállítani. Tehát nem teljesítette az állammal szembeni kötele­zettségét, mégis többen azon a véleményen voltak, hogy előbb elégítsék ki a tagságot, vagyis munka­napegységért osszanak ki négy kilót, s a szerződés­be azt adják le, ami marad. Más szóval, legyen ne­künk mit aprítani a levesbe. Hogy honnan szerzi be a város a krumplit, mit adnak az étkezdék, a diák­otthonok vagy a munkásasszonyok a hús mellé, mit aprítanak ők a levesbe, az nem fontos. Erre mondják azt, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a ke­ze“. Persze, ez nemcsak bodoki jelenség, vannak még gazdaságok, ahol a tagságnak egy része hason­lóan gondolkodik. Végül is Bodokon egy munkanap­egységre két kilogramm krumplit osztottak azoknak, akik húsz napot szedték a krumplit. Akik tíz napot teljesítettek, azok csak felét kapták, a töb­bit pénzben fizette ki a gazdaság. Akik pedig egyál­talán nem mentek krumplit szedni — hiába hívta a gazdaság — azoknak egyáltalán nem osztottak krumplit. Azt jelenti-e ez, hogy a termelőszövetkezet tagjai krumpli nélkül maradtak ? Szó se róla. A gazdaság 236 tonna burgonyát osztott ki. A kerthelyiségekben (annak ellenére, hogy egyeseknek a krumpliját el­mosta az OKt), a becslések szerint, még termett kö­rülbelül 300 tonnája. Ez összesen 536 tonna. Ebből, ha levonunk mondjuk 86 tonnát, vetőmagnak még min­dig marad 500 tonna A gazdaságban 665 tag dolgo­zik összesen. Ez azt jelenti, hogy azoknak a csalá­doknak is, amelyekből csak egy tag dolgozott, van a pincéjében átlag 750 kiló pityóka (a vetőmagot ugye­bár már félretettük), ahonnan pedig­ ketten dolgoz­tak, még több. A párt- és állami szervek, mivel országszerte gyenge a termés, azzal a kéréssel fordultak a falusi dolgozókhoz, hogy fölösleges krumplimennyiségüket értékesítsék a fogyasztási szövetkezeten keresztül. Vannak, akik ezt megértették, és vannak ,akik úgy számoltak, miért adják el hivatalos áron, amikor majd tavasszal eladhatják 3—4 lejért kilóját. Úgyis megveszik a városiak, mert rá lesznek kényszerítve. A bodoki szövetkezetnek 350 tonna a felvásárlási terve, ebből Bodokra és a hozzátartozó falvakra 206 tonna esik. Vajon olyan lehetetlen dolog ezt teljesí­teni ? Nem beszélve­­ azokról a családokról, amelyek megkapták ugyan a háztájit, de a gazdaság felé csak akkor mentek, amikor kedvük tartotta. Ezektől legalább annyit el lehetne várni, hogy a krumpliter­mésük egy részét a szövetkezeten keresztül értékesít­sék, és ne feketézésre használják Nem könyöradományról van tehát szó, hanem egyszerűen állampolgári kötelezettség teljesítéséről. Nem ingyen, nem szép szóért, hanem pénzért. Ezekben a napokban, amikor az őszi mezőgazda­­sági munkálatok befejezéséhez közelednek Bodokon is, amikor évi számadásra készülődik gazdaság és tagság egyaránt, ne feledjék­ kihagyni a számításból a fenti szempontokat sem Ágoston Sándor megyei TÜKÖR H. évfolyam 98. szám

Next