Megyei Tükör, 1969. november (2. évfolyam, 98-102. szám)
1969-11-01 / 98. szám
-í Kovászna megye lakosságának zöldségellátása még mindig nincs teljesen megoldva. Év elején felbontjuk a tervszámokat, ennek alapján szerződéseket kött 1k, de az őszi betakarodás idején mindhárom fél rájön — ez talán már szokássá vált —, hogy hiba van a kréta körül, a zöldségforgalmi vállalat nem veheti át a tervezett tételeket, mert a gazdaságok nem is termelik meg különféle okok miatt az egész mennyiséget. . MTSZ-ek pedig a zöldségtermesztésből előirányzott pénzbevételt nem valósítják meg. A harmadik fél, a fogyasztó, elkeseredetten keresi a hagymát vagy egyéb hiánycikket, s ha hozza,it azt mondja, jó napja volt, és elfeledkezik arról, hogy tulajdonképpen igényes kellene legyen a minőségre. Zöldségtermesztés tekintetében nem lehetünk teljesen önellátók. Ezt már a vidég éghajlata, egyéb természeti adottságok szabják meg, s nem utolsósorban a termesztési hagyományok. Értünk hozzá, vagy nem ? Az év gyakorlata legalábbis úgy mutatja, hogy például a fokhagymatermesztést csak a házi kertekben egy pár négyzetméteren folytatjuk sikeresen, de nagyüzemileg még nincs elég tapasztalat. Az esetek nagy részében az ápolást is elhanyagoljuk. A megye zöldségszükséglete közel 11 000 tonna, aminek csak felét termeljük meg helyileg (fejeshagyma, káposzta, gyökérzöldségek) a többit kénytelenek vagyunk behozni más megyékből (paradicsom, paprika, a fejes hagyma egy része, nyári káposzta, zöldségek). Kivitel káposztafélékből korai és gyökérzöldségekből van. A vitathatatlanul megvannak az feltételek egész hagyma-, uborka-, zöldborsómennyiség, és a zöldbabszükséglet nagy részének biztosítására. Az utóbbi években a megyei mezőgazdasági szervek olyan egységekbe vonták össze a zöldségtermesztő területet, ahol lehetőség van öntözésre. A cél a továbbiakban az egész 450 hektár öntözése. Ezzel az egyik legfontosabb tényező, a víz biztosítása a közeljövőben megoldódik, de még sok a tennivaló, s a mutatószámok kiértékeléséből számos hibára lehet következtetni. A megye szántóterületének 0,7 százalékán folytatunk zöldségtermesztést. Ebből 126 hektáron gyökérzöldséget, 103 hektáron hagymát, 87 hektáron káposztát. 58 hektáron uborkát termelnek gazdaságaink. Kisebb területen (10 hektárig) paradicsom, paprika, borsó, bab, fokhagyma, karfiol és más zöldségfélék termesztése folyik. A korai levélzöldségek termesztése nem járt nagy sikerrel. A zöldségforgalmi vállalat a tervezett 49 tonna spenótból 5 tonnát vásárolt fel. Gidófalva, Kilyén, Maksa, Kézdivásárhely semmivel nem segítette elő a tervteljesítést ezen a téren. A 18 tonna tervezett salátából csak 11 tonna került a vállalat útján a fogyasztóhoz. Báróti megközelítette a tervszámokat, Kézdivásárhely felet teljesítette, de Árkos és Maksa semmit nem értékesített. Az idei őszi zöldségvetési terv 50 hektár, amiből 5 hektár fokhagyma. Milyen kilátások vannak jövő tavaszra, ha a levélzöldségeket nem vetjük el idejében, nem kerülnek tisztán, gyommentesen a tél alá, és az ápolásukat a juhok végzik ? A dughagymát a gazdaságok még fel sem vették a magértékesítő vállalattól. Ilyen körülmények között nem sokat remélhetünk a korai szántóföldi zöldségtermesztéstől, s a fogyasztók panasza továbbra is indokolt. Más esetben a tervezés felborult, így történt a hagymával. A zöldhagymából augusztusig 22 tonnával szemben 128 tonnát értékesítettek gazdaságaink (más megyékbe is szállítottak), de a fejeshagymából a tervezett mennyiségnek csak 20 százaléka került eladásra. Sajnos, az egyik nem pótolja a másikat, a megye behozatalra szorul. Sok mulasztás történik az állandó helyre vetett hagyma termesztése körül. A rosszul elmunkált talajból késve bújik ki a gyenge növényke, s mielőtt megerősödne, elnyomják a gyomok. Gyakran megfeledkezünk a sorjelző növényekről is. A kudarchoz hozzájárul a késlekedő növényápolás, a peronoszpóra fellépését megakadályozó ismételt permetezés elmulasztása, s bekövetkezik a végső megoldás, mint a csernátoni gazdaságban, ahol 5 hektár hagymavetést, fel kellett szántani. Kökös 37 tonna jó minőségű fejes hagymát adott el — 50 százalékkal többet, mint a szerződött mennyiség—, s Mártonfaivá is feleszerben eleget tekt a kötelezettségeknek, de Nagyajta és Árapatak a 24, illetve tíz tonnából semmit nem teljesített. Az idén nem sok fokhagyma volt a megyében, mindössze 5 hektár, de ennek nagy része tönkrement, s a 19 tonna helyett alig 5 tonna került az állami kereskedelembe. Ahol nem sikerült a termesztés, ott a sok esőre, a gyomosodásra hivatkoznak, de ezen a téren is van kivétel: Szentkatolna, ahol zöldhagymából egy vagonnól többet adtak el, mint azt a szerződés előírja, s a fokhagyma termesztése is sikerült. A bab- és borsótermesztésnek nem volt sikere. A gyommal vegyes, buján tenyésző borsó kitűnő silótakarmány lett. Ez nem vigasztalja a háziasszonyokat. A zöldbabszüret részben ütközött az aratással, s a tervezett mennyiség fele részét szedték le (68 helyett 32 tonnát) a munkatorlódás miatt. A többiből, valószínű, szemes bab lett, de a jelek szerint az is eltűnt. Másik bizonytalan növényünk az uborka. Ha sok van belőle, a zöldségforgalmi vállalat túlzottéin igényes. Akkor minden átvevő centizik, és hangoztatja az állami szabványt meg a felvitelt. Ha kevés van, megbékél, és hajlandó arasszal is mérni. A gazdaságok az ápolást még elvégzik, de a növényvédelem tökéletlen. Vagy egyáltalán nem permeteznek, vagy ha igen, nem megfelelő időben. A szögletes levélfoltosság hamarosan eluralkodik, különösen, ha nedves időjárás van, s a szegény uborka foltosodik, és a szó szoros értelmében, könnyezik. A pecsétes, deformált termésnek senki nem örül. Az idén a 400 tonna helyett csak 88 tonna szerepel a kimutatásokban. Martonfalva kitett magáért, mert a 25 tonnából 23 az átadott, de Kézdivásárhely csak 20 és Illyefalva 50 százalékban teljesítette a tervet. Még rosszabb az arány Maksánál, mert a 21 tonnából két tonnát adott át. Gidófalva a 33-ból 8 tonna nagyuborkás (az aprót Csíkban értékesítette). Maradna a legidőszerűbb a káposzta és a gyökérzöldségek, melyeknek az átvétele éppen most történik. Ár, 1594 tonna burokból 200 tonnát már tároltak a zöldségforgalmi vállalat prizmáiban, $ a becslés szerint le is szállítják az egészet, mert például Kökösnek egyáltalán nem volt átadási terve, s 37 tonnával jelentkezett. Viszont a beütemezett gazdaságok nem igyekeznek eléggé, mert milyén még adós a szerződött mennyiség 20, Nagyajta 50 és Árkos 60 százalékával. A 221 tonna petrezselyem nem érkezik be, alig 6 tonnát vásároltak fel. Nyári hetekkel Sepsiszentgyörgy és Szentivánlaborfalva látta el a piacokat, mert terv felett adtak át, de általában nem volt nagy termés, a tervezett 113 tonnának csak fele került piacra. Maradna a káposzta, amiből a 2 000 tonnának felét átvették. Árkos. Barát. Bardóc. Illyefalva. Sepsiszentgyörgy. Torja vagy többet adtak le, vagy már megközelítették a tervezett számot. Ellenben Zabola Bély, Nyújtód, Csernáton semmit nem adtak le a 30—150 tonnás tételekből. Ahol van termés, és nem pusztította el az árvíz, az áradás ütemét meg kell gyorsítani. Ha kiemelünk példának egy gazdaságot, mondjuk Illyefalvát — ahol 25 hektár zöldséges van — egyetlen üzem keretében szemléltethetjük az általános hibákat. A zöldségesben hagymát, 5 hektár uborkát, 310 hektár hektár gyökérzöldséget, 5 hektár káposztát, egy hektár zöldborsót, egy hektár fokhagymát termesztettek. És most hallgassuk meg Székely András beszámolóját az eredményekről : 70 tonna hagymát termeltek, amiből 60 at értékesítettek. 2 hektár területet elárasztott a víz, de máskülönben a lehetőségekhez mérten elégedett a hagymaterméssel. 15 tonna uborkát szerződésbe adtak le, ugyanennyit máshol értékesítettek. Azután jött egy jégverés, ami véget vetett a kultúrának. A 45 tonna maroktermésből 15 másodosztályú, azt még nem értékesítették. A 110 tonna nyári és őszi káposztából 20 tonnát osztottak ki tagságnak, a szerződésnek kevés híján a eleget tettek. 400 kilogramm fokhagymát ültettek el, amiből 154 kilogramm termés lett. Betakarítottak 600 kilogramm zöldborsót, a többi a sok eső miatt felnyurgult, nem kötött, elgyomosodott. Időjárási, termesztési, szervezési, értékesítési gondok, bajok. Az eredmény a gyökérzöldségek és a káposzta kivételével nem kielégítő. A gyakorlati gazdák a következő hibaforrásokat említik :az őszi talajmunkák, trágyázás és műtrágyázás nem minden esetben kifogástalan, és főleg nem általános. Kevés a munkaerő, s az is idősebb korosztály, kiknél a jóindulat megvan, de kevés a teljesítmény. Ezenkívül számtalan szervezési hiba fordul elő, s gyakori a vezetőtanácsok részéről a nemtörődöm, sőt ellenséges magatartás a zöldségtermesztéssel szemben. Egyes húspártiak amolyan ,,úri bolondságnak“ tartják még mindig. Az értékesítés tekintetében ellen tételére ad okot, hogy a gazdaságok jó üzletember módjára oda viszik az árut, ahol jobban megfizetik. Hát ezen lehetne gondolkozni. A felsorolt és nem említett hibák kiküszöbölésére van lehetőség, s megvannak hozzá az illetékes szervek és személyek. Ezért csak annyit említünk, hogy most van a legkedvezőbb időpont a következő év zöldségtermesztését biztosabban megalapozni. Hátha a közeljövőben nyugodtan írhatjuk, hogy a lakosság zödségellátása már nem gond. Tompa Ernő A ZÖLDSÉGELLÁTÁS TOVÁBBRA IS GOND? 5 MARAD-E A TAGSÁGNAK ? Bodokon hat nappal az optimális határidő után,törtökön, az utolsó szem vetőmag is a földbe kelt Hátramaradt még a répaszedés, az őszi mélyszan, egy része és a sarjú beszállítása. Ha ezen is túlnnak, jöhet a tél. S a téllel együtt az év végi számos. Persze, addig még van, de milyen a földműig már szorozza a munkanapokat, osztja a kilókat, molgatja : lesz-e mit aprítani a levesbe ? Még mielőtt én is belegabalyodnék a számolásba, iljáróban hadd mondjam el, hogy a bodoki gazda, életében már első látásra is van néhány igen pöív, biztató jelenség. .. Míg évekkel ezelőtt csak annyi búzájuk termett, jy a szerződésbe csupán 1—2 vagonnal tudtak leállítani, addig a gazdaság történetében a múlt évi először 9 vagon búzával adtak el többet az államit mint azt tervezték. S ami még ennél is fontos: eddig soha sem tudtak saját erejükből meglelni a földet. Ez az első esztendő, amikor nem almattak egyetlen idegen műnkéről sem minden inkulatot a gazdaság tagsága végzett el. Ha ehhez 'áadjuk azt, hogy a mostoha időjárás ellenére is idén a főbb terményekből — kivéve a burgonyát teljesítették tervüket, elmondhatjuk: a bodoki mezőszövetkezet megtanult saját lábon járni, élet I Des gazdaság lettesz tehát amit aprítani a levesbe. Még akkor is, egyesek siránkoznak a gyenge krumplitermés A bodoki gazdaság 190 hektárra ültetett burgonyái. A 190 hektáron 2 470 tonna termésre számítottak, ennek alapján kötötték meg a szerződést az állammal, és ennek alapján tervezték a tagoknak is az osztást. A számítás jó volt, csak éppen a krumpli termés volt gyenge. A 2 470 tonnának csak felét, pontosabban 1 267 tonnát szedtek ki a földből. Ebből félretették a vetőmagot, kifizették a gépekért a munkadíjat, s a megmaradt mennyiségből kellett eleget tenni a szerződéses kötelezettségeknek, és kiosztani a munkanapegységekért járó mennyiségeket is. Azaz kellett volna. Mert a gazdaság egyiknek is másiknak is csak részben lehetett eleget. Az állammal 750 tonna krumplira kötött szerződést, és 200 000 lej kölcsönt vett fel, de csak 302 tonnát tudott leszállítani. Tehát nem teljesítette az állammal szembeni kötelezettségét, mégis többen azon a véleményen voltak, hogy előbb elégítsék ki a tagságot, vagyis munkanapegységért osszanak ki négy kilót, s a szerződésbe azt adják le, ami marad. Más szóval, legyen nekünk mit aprítani a levesbe. Hogy honnan szerzi be a város a krumplit, mit adnak az étkezdék, a diákotthonok vagy a munkásasszonyok a hús mellé, mit aprítanak ők a levesbe, az nem fontos. Erre mondják azt, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze“. Persze, ez nemcsak bodoki jelenség, vannak még gazdaságok, ahol a tagságnak egy része hasonlóan gondolkodik. Végül is Bodokon egy munkanapegységre két kilogramm krumplit osztottak azoknak, akik húsz napot szedték a krumplit. Akik tíz napot teljesítettek, azok csak felét kapták, a többit pénzben fizette ki a gazdaság. Akik pedig egyáltalán nem mentek krumplit szedni — hiába hívta a gazdaság — azoknak egyáltalán nem osztottak krumplit. Azt jelenti-e ez, hogy a termelőszövetkezet tagjai krumpli nélkül maradtak ? Szó se róla. A gazdaság 236 tonna burgonyát osztott ki. A kerthelyiségekben (annak ellenére, hogy egyeseknek a krumpliját elmosta az OKt), a becslések szerint, még termett körülbelül 300 tonnája. Ez összesen 536 tonna. Ebből, ha levonunk mondjuk 86 tonnát, vetőmagnak még mindig marad 500 tonna A gazdaságban 665 tag dolgozik összesen. Ez azt jelenti, hogy azoknak a családoknak is, amelyekből csak egy tag dolgozott, van a pincéjében átlag 750 kiló pityóka (a vetőmagot ugyebár már félretettük), ahonnan pedig ketten dolgoztak, még több. A párt- és állami szervek, mivel országszerte gyenge a termés, azzal a kéréssel fordultak a falusi dolgozókhoz, hogy fölösleges krumplimennyiségüket értékesítsék a fogyasztási szövetkezeten keresztül. Vannak, akik ezt megértették, és vannak ,akik úgy számoltak, miért adják el hivatalos áron, amikor majd tavasszal eladhatják 3—4 lejért kilóját. Úgyis megveszik a városiak, mert rá lesznek kényszerítve. A bodoki szövetkezetnek 350 tonna a felvásárlási terve, ebből Bodokra és a hozzátartozó falvakra 206 tonna esik. Vajon olyan lehetetlen dolog ezt teljesíteni ? Nem beszélve azokról a családokról, amelyek megkapták ugyan a háztájit, de a gazdaság felé csak akkor mentek, amikor kedvük tartotta. Ezektől legalább annyit el lehetne várni, hogy a krumplitermésük egy részét a szövetkezeten keresztül értékesítsék, és ne feketézésre használják Nem könyöradományról van tehát szó, hanem egyszerűen állampolgári kötelezettség teljesítéséről. Nem ingyen, nem szép szóért, hanem pénzért. Ezekben a napokban, amikor az őszi mezőgazdasági munkálatok befejezéséhez közelednek Bodokon is, amikor évi számadásra készülődik gazdaság és tagság egyaránt, ne feledjék kihagyni a számításból a fenti szempontokat sem Ágoston Sándor megyei TÜKÖR H. évfolyam 98. szám