Megyei Tükör, 1970. február (3. évfolyam, 112-115. szám)
1970-02-21 / 114. szám
(Folytatásai első oldalról feladatai és céljai lényegüket tekintve azonosak. Hazánkban a szocialista építés olyan az általános törvényeknek az ország konkrét viszonyaira való alkalmazása a párt által. Pártunk politikájának szilárdan tudományos alapját a marxi-lenini tanítás képezi Betartva ezt, és alkalmazva a kapitalizmusból a szocializmusra való áttérés objektív törvényeit, a párt harmonikusan köti össze az általános érvényű törvényeket országunk jellegzetes körülményeivel, s tevékenységében a tudományos szocializmus elméletét követi. A párt sokrétű, alkotó tevékenységet fejtett ki a szocialista építés legalkalmasabb formáinak és módszereinek meghatározásában. Pártunk politikájának életképessége és ereje éppen abban áll, hogy minden történelmi időszakban a szocialista fejlődés objektív kívánalmait és azokat az időszerű feladatokat tükrözi, melyeknek megvalósítása feltételeket teremt a társadalmi fejlődés számára. A párt politikájának alkotó jellegét éppen a népi forradalom szakaszainak és tartalmának, minden szakasz feladatainak és célkitűzéseinek felismerése és meghatározása, a szocializmus városokon és falvakon való építési programjának kidolgozása, a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átalakítása bizonyítja. Az országunkban történt összes forradalmi átalakulások alapját egy, a párt által kezdeményezett és vezetett széles körű, tudományos program képezte. Már az 1945-ös Országos Konferencián a párt a gazdasági kérdések helyes megoldásából indult ki, s reálisan alkotta meg az ország gazdasági újjáépítésének első programját. A Központi Bizottság által a konferencián előterjesztett jelentés kihangsúlyozta az ország szocialista iparosításának szükségességét, és rámutatott, hogy az ipar fejlesztése a legszélesebb lehetőségeket nyújtja népünk egész munkaerejének hasznosítására. A Román Kommunista Pártnak a szocializmus építésére vonatkozó programjában fontos helyet foglalt el a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a műszaki-anyagi alap és a szocialista termelési viszonyok megteremtése a falvakon, lévén a szocializmus feltétele a szocialista termelési viszonyok győzelme az egész nemztgazdaságban. A szocializmus építési programjának kidolgozásában és megvalósításában pártunk azt az elvet is követte, hogy a szocializmus megteremtése szükségszerűen magában foglalja a szocialista forradalom véghezvitelét az ideológia és kultúra terén. Az a tevékenység, melyet pártunk a gazdasági, társadalmi és kulturális élet forradalmi átalakításáért folytatott, harmonikusan kapcsolódott össze az ország anyagi és munkaerőforrásainak gazdaságos felhasználásáért és a gazdasági tevékenység hatékonyságának növeléséért kifejtett munkával, a nemzetgazdaság sokrétű és kiegyensúlyozott fejlesztésének folyamatában. 2. A szocializmus gazdasági alapjának megteremtése A politikai hatalom átvétele után az 1945-ös Országos Konferencia felvázolta a gazdasági fejlődés fő irányvonalait, de a kapitalista tulajdon, mely még fontos helyet foglalt el az ország gazdaságában, igen nagy akadályokat gördített a nemzetgazdaság gyors újjáépítése elé. Ezért ebben a fejlődési időszakban a főbb termelőeszközök államosítása volt a legfontosabb gazdasági feladat. Ezt a rendkívül jelentős történelmi aktust, melyet a párt vezetésével készítettek elő, és valósítottak meg, a párt Vl-ik kongresszusa után néhány hónappal, az 1948. június 10—11 -i plenáris ülésen határozták el és a Nagy Nemzetgyűlés 1948. június 11-én megtartott ülésszakán szavazták meg. Az államsítás hozzájárult a termelési viszonyokat, a termelőerők közötti ellentmondás felszámolásához, és egy erős szociális ipar megteremtéséhez vezetett, megnyitva a nemzetgazdaság egységes fejlődésének távlatait. A termelőeszközök államosításának módja ismét igazolta a párt politikájának helyességét, mely alkotó módon, országunk feltételeire alkalmazva a tőkés tulajdon felszámolásának és a szocialista tulajdon megteremtésének általános törvényét, megvalósította azt, amit Marx zseniálisan előre meglátott a tőkés tulajdonnak a proletariátus diktatúrája általi kisajátítására vonatkozóan. Minthogy a szocializmus a szocialista termelési viszonyok győzelmét tételezi fel az egész gazdaságban, szükségessé vált egy erőteljes szocialista szektor megteremtése a falvakon is ; így a másik kérdés, melyet a Román Kommunista Párt szintén sikeresen oldott meg, a mezőgazdaság szövetkezetesítése volt. A szocializmus gazdasági alapjának megteremtése szükségessé tette a magántulajdonon alapuló kisgazdaságról a nagyüzemi szocialista gazdaságra való áttérést falvakon, de nem a kisajátítás, hanem a meggyőzés és a szabad beleegyezés útján, a kistermelők önkéntes egyesülésével mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe. Az ország szocialista iparosításáért foganatosított intézkedésekkel egyidejűleg, a párt olyan helyes politikát dolgozott ki és alkalmazott a mezőgazdaságban, amelynek eredményeképpen a parasztság összes rétegei a szocializmus útjára térnek. A hűbéri maradványok eltüntetésének első szakasza a földesúri osztály fölszámolása és a bérmentes földosztás volt. Az első szakasz megvalósítása nyomán lehetővé vált a második szakaszra való áttérés : a mezőgazdaság szocialista átalakítására és erőteljes fejlesztésére. Ennek az objektív szükségszerűségnek megfelelően a Román Kommunista Párt az 1949. március 3—5. között megtartott plenárison a nép elé terjesztette a szövetkezetesítés feladatát. A szocializmus falvakon történő felépítésére vonatkozó programjának kidolgozásában a párt a mezőgazdaság helyzetének tudományos elemzéséből indult ki, ismerve a mezőgazdaságnak a nemzetgazdaság egészében betöltött szerepét. Különös figyelmet fordított egy korszerű műszaki-anyagi alap megteremtésére a mezőgazdaságban, e szektor ellátására gépekkel, traktorokkal stb. Jelentős beruházásokat fordított e célra. A párt tudományos politikájának következetes megvalósítása, a kérdések alkotó módon való megközelítésének példájaként kell kiemelnünk azt a tényt, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesítéséért folytatott akcióban az alsóbbrendűről a felsőbbrendűre való áttérési formák nyertek alkalmazást. A parasztság nagy többsége a kezdeti formára, a mezőgazdasági társulások - közvetítő szövetkezeti alakulatok - útján tért rá. Ennek célja a parasztság nevelése, előkészítése volt a szövetkezetesítésre való áttérésre. Ennek az időszaknak rendkívül jelentős vonása a vagyonos parasztok (kulákok) kérdésének megoldási módja. Ezekkel szemben a párt a korlátozást és a szövetkezetesítés útjára való áttérés módszerét alkalmazta. A párt a mezőgazdaság szövetkezetesítéséért vívott harcát összekötötte a mezőgazdasági termelés állandó növeléséért folytatott harccal. Éppen ez pártunk helyes agrárpolitikájának türelmesen és következetesen kifejtett politikai és szervező munkájának eredménye ebben az időszakban. Ez az eredménye a műszaki-anyagi alap fejlesztésére foganatosított intézkedéseknek, a parasztság hozzáértésének, valamint annak a módnak, ahogyan ezen időszak összes jellegzetes kérdései megoldást nyertek. A korlátolt lehetőségekkel rendelkező paraszti kistermelés áttérése a nagy szocialista termelésre, mélyre ható forradalmat jelentett a falu életében, a mezőgazdasági termelési viszonyokban, s a gazdaságnak ebben az ágában is egy fontos szocialista szektort teremtett, mely korlátlan lehetőségeket nyújt parasztságunk hozzáértésének és szorgalmának érvényre juttatásában. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT GAZDASÁGI VEZETŐ SZEREPE A SZOCIALISTA ROMÁNIA GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMIPOLITIKAI HALADÁSÁNAK ALAPVETŐ FELTÉTELE A NÉP ÁTVESZI A HATALMAT (Folytatás az első oldalról) politikája nyilvánvalóan abnormitás, abszurd akadály egy történelmi folyamat útjában. Ki kellett hát vágni az ország testéből. Emlékszem, hogy már 1944 november elejétől megindult a nép harca a reakciós prefektusok elűzéséért. Konstancán a hazafias erők, a kikötő munkásai, értelmiségiek rohamozták a prefektúra épületét. És senki nem félt abban a pillanatban a falak mögött ásító fegyvercsövek néma fenyegetésétől. S mikor egy aljas parancsra megszólaltak a fegyverek, s az utca kövezetét elöntötte a vér, a tömeg dühe kirobbant, semmi sem állíthatta meg immár, s végül a nép akarata ültette a prefektusi székbe a megfelelő embert. És emlékszem a lapok lelkes cikkeire, melyek hírül adták : „a prefektúra s az egész megye a mi kezünkben van.“ Egész Dobrudzsa megindult a demokrácia útján, a nép ténylegesen gyakorolta jogait. „A prefektúra a miénk" —ajongtak sorra Turnu Magureleben, Bârladon, Iaşiban, Brassóban. Az ország demokratizálása együtt járt a földreform megvalósításával. De az a Ham vezetőség ellenkezett. Az ország akkor már három hónapja várta Radescu reform-ígéreteinek valóra váltását. Hiába. 1945. február 10-én az Ekésfront forró hangú kiáltványt intézett a földművesekhez „A hatalmon lévő kormánytól semmi jót nem várhatunk — írta a manifesztum. — Tömörítsétek soraitokat, fogjátok össze erőiteket, azonnyomban valósítsátok meg a földreformot.“ De a régi prefektusok, ahogy egyre jobban csúszott ki a talaj lábuk alól, minél kevesebben lettek, annál görcsösebben elleneztek minden ilyen megmozdulást. A következő napokban tehát, a többi városok példáját követve, az ország legtöbb megyéjében megindult a nagy demokratikus, forradalmi népmozgalom, hogy megdöntse a reakció által támogatott kormányt. A reakció, élén a királlyal, Radescut akarta a népre erőszakolni, így hát a nép nem tehetett mást, csak ami a történelem logikájával megegyezett : a reakciós erők próbálkozása ellenére a semmibe taszítani a népellenes vezetőséget. 1945. február 24-én, egy negyed századdal ezelőtt, megmozdult a nép, s az ország legfontosabb városaiban és falvaiban szabadságért, a demokráciáért és földért indult harcba. „Takarodjon a reakciós prefektus!“, „Demokrata prefektust akarunk, ODA-kormányt és földet !“ Az akkori megmozdulásokra jellemző a craiovai példa. A tömeg, a kommunistákkal az első sorokban, körülfogta a prefektúra épületét. Nem rettentette meg az állig felfegyverzett katonai alakulatok sorfala. És a nép akarata érvényesült. Craiován csakúgy, mint az ország más városaiban. Radescu kétségbeesett parancsai — „Erőszakra erőszakkal válaszolni“. Lőjjenek !“ — nem torlaszolhatták el már a nép lelkesedésének lávafolyamát. Nem egy esetben lövések dördültek, több városban halottak maradtak a rohamozó tömeg nyomában. De nem egy esetben fordították a katonák is földfék, a puskák csövét. ..Ne lőjjetek a testvéreitekre.“ A nép kezébe vette sorsának intézését, demokrata prefektusokat ültetett a hivatalukba, népszerető, népből jött emberek lettek a vezetők, kommunisták. Akkor, 1945. február 24-én, a főváros élen járt a forradalmi mozgalomban. Több mint 600 000 munkás, paraszt, értelmiségi, tisztviselő és katona vett részt az ODA által szervezett nagy népgyűlésen. Radescu megparancsolta a csendőröknek, hogy puskatűzzel oszlassák szét a tüntetőket. Alattomos golyózápor fütyült a Belügyminisztérium és a Rendőrprefektúra felől is. Halottak, sebesültek estek az utca kövezetére. De senki nem futott meg. A nép, ténylegesen mellét tartva a sortűz elé, vette át a hatalmat. Talán számot sem adtunk akkor magunknál arról, milyen meghatározó történelmi pillanatot élünk. De tudtuk, hogy Rádescu kormányának megdöntésével kapuk nyílnak az igazi demokrácia felé. Napok alatt prefektusok nélkül maradt Rádescu kormánya. Ezek nélkül, a helyi vezető szervek nélkül már nem nevezhette kormánynak sem magát. Már csak a reakció egy fantomja volt. Tíz napig azonban még ellenállt. Önmagát csalta a ki-tudja-honnan érkező segítség reményével. A negyedszázaddal ezelőtti, utolsó téli napokban, a forradalmi harcok fészében teremtődött meg az igazi csoda : a nagy népi szolidaritás. A prefektúrák elfoglalása, az államapparátus demokratizálása, a nép akarata és áldozata nélkül nem vehette volna át a hatalmat 1945. március 6-án a valóban demokratikus, igazán népi kormány. Ez a kormány volt hivatott arra, hogy egy negyedszázaddal ezelőtt megnyissa a nagy átalakulások felé vezető kaput. 1945 februárja alkalmat adott arra, hogy a nép lemérje saját erejét és bölcsességét, a kommunisták elhivatottságát a vezetésre. 1945 februárja jelenkori történelmünk második pillanata volt augusztus 23 után. 1945 kemény telén a nép saját kezébe vette sorsának intézését. Gál Regina — Szentivánlaborfalva : Szíveskedjék felvenni a kapcsolatot az itteni fogyasztási szövetkezettel, ahol Gáll Dénes elnök vagy Rápó József felvásárló megadják a szükséges felvilágosítást. A központból kapott tájékoztatás értelmében belga- vagy csincsilla nyúl-fajta beszerzésére van lehetősége. Papolci lakosok A 112. számban megjelent kérésükkel kapcsolatban közöljük a kovásznái erdészeti hivatal február 11-én keltezett válaszát, Eresei Sándor felelős tájékoztatása alapján. A községi tanács a jelentés írásának időpontjáig még nem állította össze és nem adta át a hivatalnak az összes faigénylő papoli lakosok névsorát, és a 74/1969. számú rendelet értelmében anélkül nem lehet fát eladni. Február 2-ig a termelőszövetkezeti tagok névsora érkezett be. Amíg a kimutatás nem teljes, nem intézkedhetnek. Csak olyan gyenge minőségű tűzifa biztosítására van lehetőség a papolci körzetben, amit a termelőszövetkezeti tagok eddig nem vásároltak, csak a gazdaságon kívülállók. A lakosság nagy része a komandói erdészeti hivatal útján szerzi be a tűzifát. Sztréza Árpád |zsikóújfalu: Megérdeklődtük a nyugdíjasok alkalmazásának kérdését a termelőszövetkezetek megyei szövetségétől. Termelőszövetkezeti és állami nyugdíjas dolgozhat a gazdaságban anélkül, hogy jogait elveszítené. Valószínű, az említett önkéntes krterjesztők összetévesztették a betegnyugdíjasokkal, mert az például nem megengedett, hogy valaki betegnyugdíjban van, s egész nyáron át szénát szárít és arat a második brigádban, szabad idejében pedig kivág az erdőn négy öt fát. Ha az említett 20—30 ember nem ebbe a kategóriába tartozik, akkor nem kell tartani a létszámcsökkenéstől. LI . Ifc, boly Mis' • nokrttfalá.B I tin r.xJ»lkwillik a •Ugaxa, rövid, A h««3ié. vulik*m tnrtf Wtrt, I £*» hllil Wäl érd ■tri Imrtl I I« I Ulkil vé*lelik ■ ta igéav ah o oedvenséf ■ , FJ*. tápkoyaibfca ga ért. IG Itruchi a»e III. évfolyam 114. szánt