Megyei Tükör, 1970. október (3. évfolyam, 146-162. szám)
1970-10-20 / 152. szám
NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszéde (folytatás a 3. oldalról) A román kormány az összes államok egyik alapvető feladatának tartja, hogy konkrét intézkedéseket kezdeményezzenek az általános és teljes leszerelés megvalósítása érdekében, elhatározása: szilárdan küzdeni az emberiség e létfontosságú követelményének megvalósításáért. A mai világban óriási anyagi és szellemi értékek halmozódtak fel. Ez az emberiség évszázados erőfeszítéseinek, a megismerés korszakalkotó vívmányainak gyümölcse. Az emberi közösség egyik elsőrendű feladata őrködni, hogy e vívmányokat ne a civilizáció elpusztításának, hanem a haladásnak és a békének a szolgálatába, a természet ember javára történő átalakításainak, bolygónk lakosai életkörülményei javításának szolgálatába állítsák. Ez a holnap kulcskérdése, az emberi társadalom jövőjének kulcskérdése, amely a legmesszebbmenően érdekli a népeket és elsősorban az ifjú nemzedéket. Az ifjúság jelenkori mozgalmának fő forrása az az óhaj, hogy megteremtsenek egy olyan világot, amelyben az emberek maradéktalanul élvezik a modern civilizáció gyümölcseit, mentesülnek a háborúk kilátásától. Véleményem szerint az ifjúságot meg kell hallgatni, az ifjúságnak érdemben hallatnia kell szavát a holnap társadalmi életének szervezésében. Meg kell teremteni a feltételeket, hogy az ifjúság aktívabban részt vehessen a társadalmi életben, energiáját az emberi társadalom tökéletesítésének irányában, az egész emberiség igazság-, szabadság- és jóléteszményeinek megvalósítása irányában fejtse ki Napjaink világának legégetőbb, megoldásra váró kérdései közé tartozik a gyengén fejlettség felszámolása is. Mint ismeretes, bolygónk egész övezetei maradtak le a termelőerők, a civilizáció, a fogyasztás, az egészségvédelem és a közoktatás színvonala tekintetében, s ez a lemaradás annak tulajdonítható, hogy hosszú ideig idegen uralom alatt tartották őket, kincseiket kizsákmányolták. A legviharosabb anyagi, tudományos és kulturális haladás századában az emberek százmilliói rosszultápláltságban szenvednek, nélkülözni kénytelenek a kulturális és tudományos fejlődés szükséges eszközeit. E helyzet állandósulása, a fejlett és az elmaradt országok közötti különbség fennmaradása, sőt növekedése akadályozza a civilizáció általános haladását ; ugyanakkor továbbra is az ellenéges érzület, a bizalmatlanság és a konfliktusok forrása a nemzetközi életben. Itt az ideje, hogy a gyengén fejlettség felszámolásával kapcsolatos általános határozatokról rátérjünk a gyakorlati lépésekre, sokoldalú program formájában támogassuk az elmaradt államok haladást célzó erőfeszítéseit, s hogy e programhoz a fejlett országok lényegesen hozzájáruljanak. Az általános haladás gyorsításaérdekében minden államnak köteleznie kell magát, hogy előmozdítja a nemzetközi gazdasági-tudományos, műszaki és kulturális cserék zavartalan fejlődését, megszüntetve mindennemű sorompót, korlátozást és megkülönböztetést, ami jelenleg károsan hat ki a népek közötti együttműködésre. Minden nép értékesen hozzájárulhat a világ haladásának és civilizációjának ügyéhez. Ezért létre kell hozni a feltételeket a nemzetek fokozottabb együttműködésére, anyagi és szórienti fejlődésük kérdéseinek megoldásához. Magának az emberiség előrehaladásának egyik követelménye biztosíthat az összes népek számára a modern tudomány és kultúra, az emberi ész mai nagy felfedezései széles körű megismerését. Ezzel kapcsolatban úgy véljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének, összes szerveinek fokozottabban síkra kell szállniuk a nemzetközi kooperálás ösztönzéséért, elősegítve a világ minden népe számára annak lehetőségét, hogy részesüljön a modern civilizáció előnyeiből Az összes nemzeteknek egyesíteniük kell erőfeszítéseiket, hogy megoldást nyerjenek mindezek a nagy problémák, amelyek oly égetőek ma az emberiség számára. Ebben a vonatkozásban a jelenleg a világ 127 államát tömörítő Egyesült Nemzetek Szervezetének fontosabb szerepet kell játszania, hatékonyabban hozzá kell járulnia az államok közötti közeledéshez, a béke és az enyhülés politikájának az érvényesítéséhez, s ugyanakkor határozottabban kell cselekednie a háború megelőzéséért, bármilyen agresszió meghiúsításáért, az államok közötti viszályok politikai uton történő megoldásáért, az ENSZ-alapokmány elveinek megvédéséért. Ez megköveteli, hogy lényegesen javítsák az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységét és mindenekelőtt megvalósítsák az egyetemesség elvét. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének biztosítania kell az összes államok számára a keretet ahhoz, hogy aktívan közreműködjenek a nemzetközi élet kérdéseinek megoldásában, a népek közötti együttműködés, az enyhülés és a béke érdekében. Teljes képtelenség, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának 25. évfordulóján a szervezet egyik alapító tagját, a nagy kínai népet még mindig akadályozzák abban, hogy elfoglalja az őt megillető helyet ebben a szervezetben. Románia feltétlenül szükségesnek tartja, hogy helyreállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és ennek szerveiben : ez összhangban áll az összes népek érdekeivel, az együttműködés és a világbéke ügyével. Szükséges, hogy más olyan államok is, amelyeket még önkényesen távol tartanak a szervezettől, elfoglalják helyüket az ENSZ-ben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hűségesen tükröznie kell a mai nemzetközi realitásokat, az egész nemzetközi közösség igazi fórumává kell válnia. Ennek megfelelően biztosítania kell azt, hogy minden állam — kis és nagy állant — egyformán hallassa szavát és dönthessen a szervezet és a világbéke sorsáról. Az ENSZ fennállásának újabb negyedszázadába lépve tegyünk még nagyobb erőfeszítéseket a népek összefogásáért, területük nagyságára, gazdasági és katonai erejükre, valamint társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül, a béke diadaláért és a világméretű fejlődésért vívott harcban ! Elnök úr ! Hölgyeim és uraim ! Ismertettem a román kormány álláspontját a nemzetközi élet néhány nagyfontosságú kérdésében. Ezeknek a problémáknak a megoldása véleményünk szerint elvezethetné az államokat a megértés és az együttműködés légkörének kialakításához, az enyhüléshez és a békéhez. Természetesen senki sem ringathatja magát abban az ábrándban, hogy az ilyen bonyolult kérdések egyik napról a másikra, varázsütésre megoldhatók. Egy újabb háború, újabb szenvedések és rombolások elkerülésének egyetlen lehetősége az, hogy türelemmel, kitartással és felelősségtudattal munkálkodjunk e kérdések megoldásán. Ne felejtsük el, hogy a történelem mond majd ítéletet arról, ahogyan mi, mai politikusok eőkészítettük a holnap nemzedékeinek jövőjét, megértettük a népek törekvéseit és akaratát a haladást, a civilizációt és a békét szolgáltuk. A román nép nevében, amelyet ezen a fontos nemzetközi összejövetelen képviselek, felhatalmazásom van kijelenteni, hogy Románia mindig fáradhatatlanul és szilárdan fog küzdeni a béke, a haladás és az emberiség együttműködése eszményeinek a megvalósulásáért, a nemzetközi együttélés összes alapelveinek érvényesüléséért és tiszteletben tartásáért. Országunknak elhatározása, hogy minden erejével hozzájárul az összes olyan akciók sikeréhez, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete a békéért, az együttműködésért és az enyhülésért tesz. Köszönöm figyelmüket. (Erőteljes, hosszasan ismétlődő taps.) Mindenki ismeri ezt a szólásmondást talán valamelyik hajdani Tisza-árvíz szülte. Átvitt értelemben használjuk, de jelentésének lényege nem változott meg Akkor kiáltunk így fel, ha olyan emberre van szükség, aki kellő képességgel, akarattal és becsülettel rendelkezik ahhoz, hogy nehéz körülmények között is teljesítse feladatát. Kell-e ilyen ember manapság? De mennyire! Ettől az igénytől a mezőgazdaság sem mentes. A mezőgazdaságban állatában, az állattenyésztésben pedig különösen nagyok az előttünk álló feladatok. A jó eredmények megszületése pedig nem ismeri a „sültgalambosdit“. Sok munka szükséges, az embereknek meg kell mutatni, mit mikor és hogyan végezzenek. Mindezt egy szóval úgy lehetne kifejezni, hogy szakirányítás. EZ PEDIG NAGY DOLOG ! A különbség az állattartás és az állattenyésztés között éppen a alkalmazott módszerek technikai színvonalában van. Azt Biri néni iS tudja, hogy este a ketrecből a tojásokat össze kell szedni. Hányat ? Hát ahányat a tyúkok tojtak. Nem mondhatja nekik, hogy tojjanak többet. (Dehogy nem !) Karácsonyra a disznó is meghízik, húsvétig pedig a juhok legnagyobb része lebárányzik. A kis csibék kapálásra (ha nincs baj velük) megnőnek „prézlibevalónak". Hát szövőt, ez a háztáji állattartás. Az állattenyésztés pedig azt jelenti, hogy a tyúk 160 napos korában tojni kezd, és az utána következő 365 nap alatt 220—240 tojást termel. A hízósertés p pedig 1 kilogramm súlygyarapodással nyugtázzon minden 4 kilogramm elfogyasztott ablaktakarmányt. A kis csibe 60 napos korára 80—90 dekas legyen, háromhónapos korára pedig 1,20 kilogramm. És az sem ördöngösség annak, aki tudja, hogy — miként lehet tíz nap alatt juhnyájat lebergetni és ennek megfelelően 10—15 nap alatt lebárányoztatni a nyáj 80 százalékát. Na, körülbelül ezekhez kellene a szakirányítás. Az a tény, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkben van egy-egy állatorvos vagy állattenyésztő mérnök, még nem teljes megoldás. A termelés sorsa — bár kicsit elnyűtten hangzik — a brigádoknál dől el. Az állattenyésztő brigádok élére iskolázott vezetőkre van szükség. Senkit sem szeretnék megbántani. Személyesen ismerek sok kitűnő állattenyésztő brigádost, aki az elemi iskola hét osztályával, jó gazdaszellemmel, kifogástalan felelősségérzettel vezeti brigádját és jó eredményei vannak. Az intenzív állattenyésztésben ez viszont már nem elég. Ahhoz, hogy a kilejt tej menynyisége függ a fejés időtartamától, mert a tejkiválasztódást hormonális funkciók is irányítják (gépi fejésnél kötelező módon alkalmazott elmélet), vagy ahhoz, hogy telítetlen zsírsavakat tartalmazó takarmányhoz oxidációt gátló szereket is kell adagoljunk, ellenkező esetben hajlamos a peroxid gyök képződésére, ami anti-vitaminként hat, és károsan befolyásolja a kiscsibék fejlődését (ettől is függ a kilóhúsz, háromhónapos korban), már nem elég az alapos élettapasztalat és becsületes odaadás, elengedhetetlen a szakképesítés. Egy szó mint száz, megfelelő számú és színvonalú szakemberre van szükség. Van-e ilyen az állattenyésztésben ? Van is, és nincs is. Hát ha van, hol van ? Az állategészségügyi középiskolák évente eregetik at lüktet — elég szép számmal — az újabb és újabb évfolyamokat. Tehát nem a képzésijén van hiány. A végzettek legnagyobb része hogy úgy mondjam ,,nem ilyen lovat akart“. Amikor belevágtak, a szakmáról alkotott fogalmuk valahol akörül mozgott, hogy ,,malacherélés“ meg „tyúkoltás“ Az egyik téeszben ahol égető szükség van a jól képzett középkáderre, elém állt egy állategészségügyi technikus és nekem szegezte a kérdést : hol fog ő ezután dolgozni ? (Urambocsá', konkrét munkát várnak a technikusoktól a termelésben.) Hol ? Bizony, itt, ebben a téeszben, hisz jól tudja, mennyire szükség van egy képzett állattenyésztési lengedveelőre. Úgy nézett rám, mintha harangöntésre invitáltam volna, és nem a tanult szakmája gyakorlására — Hát azért tanultam én, hogy brigádos legyek ? — kérdezte. Aztán elhangzott egymás javaslat. Alkalmazzák a mesterséges megtermékenyítőállomásnál technikusnak. — Műbikának ? — már ne tessék haragudni, de ... Tulajdonképpen mi is a tanult mestersége az állategészségügyi technikusnak ? Szaporodás-bilógia, szülészet és az állatok mesterséges megtermékenyítése, a háziállatok takarmányozása, állathigiénia, állattenyésztéstan. Külön tanul a szarvasmarhákról, sertésekről, juhokról és baromfiról s a többi háziállatról, bevégezve a méhekkel és a selyemhernyókkal. Ráadásul üzemszervezéssel is foglalkozik. És mit kívánnak tőle ? Hogy végezze el a mesterséges megtermékenyítést és minden olyan munkát, ami szükséges a meddőség leküzdéséhez. Szervezze meg, vezesse le és ellenőrizze egy brigád állatállományának észszerű takarmányozását, az istállókban teremtsen egészséges mikroklímát. Nevelje fel a növendékállatokat és szervezze meg egy állattenyésztő brigád munkáját. Kívánnak tőle valami olyat, ami nem tanult mesterséget Ismertem olyan kisgazdát, aki a fiával elvégeztette a Csíkszeredai gazdasági iskolát csak azért, hogy utána hazatérve jobban művelje meg azt az öt hold földjét. Szóval, igényes volt a munka minőségével szemben. Nekünk talán nem volna ilyen igényünk ? De minit ér más szempontból a dolgot. Fejlődési lehetőség is nyílik előtte. Ha bebizonyította rátermettségét, lehet, és minden bizonnyal lesz is, farmerkisegítő, vagy később, ha elég szilárdan áll a lábán, akár farmer is. Van már példa erre. Ez az előrehaladás pedig mind anyagi igényeit, mind a magasszintű szakmai gyakorlat iránti igényeit is kielégíti, minden bizonnyal. Szeretném, ha ők is úgy éreznék, hogy a szakmában dolgozni kötelességük, becsületbeli adósságuk önmagukkal és a társadalommal szemben. Pakuts Sándor embert a gátra FAKITERMELŐK