Megyei Tükör, 1970. október (3. évfolyam, 146-162. szám)

1970-10-20 / 152. szám

NICOLAE CEAUŞESCU elv­társ beszéde (folytatás a 3. oldalról) A román kormány az összes államok egyik alapvető felada­tának tartja, h­ogy konkrét in­téz­k­­edéseket kezdeményezzenek az általános és teljes leszerelés megvalósítása érdekében, elha­tározása: szilárdan küzdeni az emberiség e létfontosságú kö­vete­l­ményének megvalósításáért. A mai világban óriási anyagi és szellemi értékek halmozód­tak fel. Ez az emberiség évszá­zados erőfeszítéseinek, a megis­merés korszakalkotó vívmányai­nak gyümölcse. Az emberi kö­zösség egyik elsőrendű feladata őrködni, hogy e vívmányokat ne a civilizáció elpusztításának, ha­nem a haladásnak és a békének a szolgálatába, a természet em­ber javára történő átalakításai­nak, bolygónk lakosai életkö­rülményei javításának szolgála­tába állítsák. Ez a holnap kulcs­kérdése, az emberi társadalom jövőjének kulcskérdése, a­­mely a legmesszebbmenően érdekli a népeket és első­sorban az ifjú nemzedéket. Az ifjúság jelenkori mozgal­mának fő forrása az az óhaj, hogy megteremtsenek egy olyan világot, amelyben az emberek maradéktalanul élvezik a mo­dern civilizáció gyümölcseit, mentesülnek a háborúk kilátá­sától. Véleményem szerint az ifjúságot meg kell hallgatni, az ifjúságnak érdemben hallatnia kell szavát a holnap társadalmi életének szervezésében. Meg kell teremteni a feltételeket, hogy az ifjúság aktívabban részt vehessen a társadalmi életben, energiáját az emberi társada­lom tökéletesítésének irányában, az egész emberiség igazság-, szabadság- és jóléteszményeinek megvalósítása irányában fejtse ki Napjaink világának legége­tőbb, megoldásra váró kérdései közé tartozik a gyengén fejlett­ség felszámolása is. Mint ismere­tes, bolygónk egész övezetei ma­radtak le a termelőerők, a ci­vilizáció, a fogyasztás, az egész­ségvédelem és a közoktatás színvonala tekintetében, s ez a lemaradás annak tulajdonítható, hogy hosszú ideig idegen ura­lom alatt tartották őket, kincsei­ket kizsákmányolták. A legvi­harosabb anyagi, tudományos és kulturális haladás századában az emberek százmilliói rosszul­­tápláltságban szenvednek, nél­külözni kénytelenek a kulturá­lis és tudományos fejlődés szük­séges eszközeit. E helyzet állan­dósulása, a fejlett és az elma­radt országok közötti különb­ség fennmaradása, sőt növeke­dése akadályozza a civilizáció általános haladását ; ugyanak­kor továbbra is az ellenéges ér­zület, a bizalmatlanság és a konfliktusok forrása a nemzetkö­zi életben. Itt az ideje, hogy a gyengén fejlettség felszámolásá­val kapcsolatos általános határo­zatokról rátérjünk a gyakorlati lépésekre, sokoldalú program formájában támogassuk az el­maradt államok haladást célzó erőfeszítéseit, s hogy e prog­ramhoz a fejlett országok lénye­gesen hozzájáruljanak. Az általános haladás gyorsí­tása­­érdekében minden állam­nak köteleznie kell magát, hogy előmozdítja a nemzetközi gaz­dasági-tudományos, műszaki és kulturális cserék zavartalan fejlődését, megszüntetve min­dennemű sorompót, korlátozást és megkülönböztetést, ami je­lenleg károsan hat ki a népek közötti együttműködésre. Minden nép értékesen hozzájárulhat a világ haladásának és civilizáció­jának ügyéhez. Ezért létre kell hozni a feltételeket a nemzetek fokozottabb együttműködésére, anyagi és szórienti fejlődésük kérdéseinek megoldásához. Ma­gának az emberiség előrehala­dásának egyik követelménye biz­­tosíthat az összes népek számá­ra a modern tudomány és kul­túra, az emberi ész mai nagy felfedezései széles körű megis­merését. Ezzel kapcsolatban úgy véljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének, összes szervei­nek fokozottabban síkra kell szállniuk a nemzetközi koope­­rálás ösztönzéséért, elősegítve a világ minden népe számára an­nak lehetőségét, hogy részesül­jön a modern civilizáció előnyei­ből Az összes nemzeteknek egye­síteniük kell erőfeszítéseiket, hogy megoldást nyerjenek mind­ezek a nagy problémák, ame­lyek oly égetőek ma az emberi­ség számára. Ebben a vonatko­zásban a jelenleg a világ 127 államát tömörítő Egyesült Nem­zetek Szervezetének fontosabb szerepet kell játszania, hatéko­nyabban hozzá kell járulnia az államok közötti közeledéshez, a béke és az enyhülés politikájá­nak az érvényesítéséhez, s u­­gyanakkor határozottabban kell cselekednie a háború megelőzé­séért, bármilyen agresszió meg­hiúsításáért, az államok közöt­ti viszályok politikai u­ton tör­ténő megoldásáért, az ENSZ-a­­lapokmány elveinek megvédé­séért. Ez megköveteli, hogy lé­nyegesen javítsák az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevé­kenységét és mindenekelőtt megvalósítsák az egyetemesség elvét. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének biztosítania kell az összes államok számára a keretet ahhoz, hogy aktívan közreműködjenek a nemzetközi élet kérdéseinek megoldásában, a népek közötti együttműködés, az enyhülés és a béke érdeké­ben. Teljes képtelenség, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának 25. évfordulóján a szervezet egyik alapító tagját, a nagy kínai népet még mindig akadályozzák abban, hogy el­foglalja az őt megillető helyet ebben a szervezetben. Románia feltétlenül szükségesnek tartja, hogy helyreállítsák a Kínai Nép­köztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben és ennek szerveiben : ez összhangban áll az összes né­pek érdekeivel, az együttműkö­dés és a világbéke ügyével. Szükséges, hogy más olyan ál­lamok is, amelyeket még önké­nyesen távol tartanak a szerve­zettől, elfoglalják helyüket az ENSZ-ben. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetének hűségesen tükröznie kell a mai nemzetkö­zi realitásokat, az egész nem­zetközi közösség igazi fórumává kell válnia. Ennek megfelelően biztosítania kell azt, hogy min­den állam — kis és nagy állant — egyformán hallassa szavát és dönthessen a szervezet és a vi­lágbéke sorsáról. Az ENSZ fennállásának újabb negyedszázadába lépve te­gyünk még nagyobb erőfeszíté­seket a népek összefogásáért, te­rületük nagyságára, gazdasági és katonai erejükre, valamint társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül, a béke diadalá­ért és a világméretű fejlődésért vívott harcban ! Elnök úr ! Hölgyeim és uraim ! Ismertettem a román kormány álláspontját a nemzetközi élet néhány nagyfontosságú kérdésé­ben. Ezeknek a problémáknak a megoldása véleményünk szerint elvezethetné az államokat a megértés és az együttműködés légkörének kialakításához, az enyhüléshez és a békéhez. Termé­szetesen senki sem ringathatja magát abban az ábrándban, hogy az ilyen bonyolult kérdések e­­gyik napról a másikra, varázs­ütésre megoldhatók. Egy újabb háború, újabb szenvedések és rombolások elkerülésének egyet­len lehetősége az, hogy türelem­mel, kitartással és felelősségt­u­­dattal munkálkodjunk e kérdé­sek megoldásán. Ne felejtsük el, hogy a törté­nelem mond majd ítéletet arról, ahogyan mi, mai politikusok e­­­őkészítettük a holnap nemze­dékeinek jövőjét, megértettük a népek törekvéseit és akaratát a haladást, a civilizációt és a bé­két szolgáltuk. A román nép nevében, ame­lyet ezen a fontos nemzetközi összejövetelen képviselek, fel­hatalmazásom van kijelenteni, hogy Románia mindig fáradha­tatlanul és szilárdan fog küzde­ni a béke, a haladás és az em­beriség együttműködése eszmé­nyeinek a megvalósulásáért, a nemzetközi együttélés összes a­­lapelveinek érvényesüléséért és tiszteletben tartásáért. Orszá­gunknak elhatározása, hogy minden erejével hozzájárul az összes olyan akciók sikeréhez, a­­m­elyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete a békéért, az együtt­működésért és az enyhülésért tesz. Köszönöm figyelmüket. (Erőteljes, hosszasan ismétlődő taps.) Mindenki ismeri ezt a szó­­lásmondást talán valamelyik hajdani Tisza-árvíz szülte. Át­vitt értelemben használjuk, de jelentésének lényege nem vál­tozott meg Akkor kiáltunk így fel, ha olyan emberre van szükség, aki kellő képességgel, akarattal és becsülettel rendel­kezik ah­hoz, hogy nehéz kö­rülmények között is teljesítse feladatát. Kell-e ilyen ember manapság? De mennyire! Et­től az igénytől a mezőgazdaság sem mentes. A mezőgazdaság­ban állatában, az állattenyész­tésben pedig különösen na­gyok az előttünk álló felada­tok. A jó eredmények meg­születése pedig nem ismeri a „sültgalambosdit“. Sok munka szükséges, az embereknek meg kell mutatni, mit mikor és ho­gyan végezzenek. Mindezt egy szóval úgy lehetne kife­jezni, hogy szakirányítás. EZ PEDIG NAGY DOLOG ! A különbség az állattartás és az állattenyésztés­­ között éppen a alkalmazott módsze­rek technikai színvonalában van. Azt Biri néni iS tudja, hogy este a ketrecből a tojá­sokat össze kell szedni. Há­nyat ? Hát ahányat a tyúkok tojtak. Nem mondhatja nekik, hogy tojjanak többet. (Dehogy nem !) Karácsonyra a disznó is meghízik, húsvétig pedig a ju­hok legnagyobb része lebá­­rányzik. A kis csibék kapálás­ra (ha nincs baj velük) meg­nőnek „prézlibevalónak". Hát szövőt, ez a háztáji állattartás. Az állattenyésztés pedig azt jelenti, hogy a tyúk 160 na­pos korában tojni kezd, és az utána következő 365 nap alatt 220—240 tojást termel. A hízó­sertés p pedig 1 kilogramm súlygyarapodással nyugtázzon minden 4 kilogramm elfogyasz­tott ablaktakarmányt. A kis csibe 60 napos korára 80—90 deka­s legyen, háromhónapos korára pedig 1,20 kilogramm. És az sem ördöngösség an­nak, aki tudja, hogy —­ mi­ként lehet tíz nap alatt juh­­nyájat lebergetni és ennek megfelelően 10—15 nap alatt lebárányoztatni a nyáj 80 szá­­zalékát. Na, körülbelül ezek­hez kellene a szakirányítás. Az a tény, hogy mezőgazda­sági termelőszövetkezeteink­ben van egy-egy állatorvos vagy állattenyésztő mérnök, még nem teljes megoldás. A termelés sorsa — bár kicsit el­­nyűtten hangzik — a brigá­doknál dől el. Az állattenyész­tő brigádok élére iskolázott vezetőkre van szükség. Senkit sem szeretnék megbántani. Személyesen ismerek sok ki­tűnő állattenyésztő brigádost, aki az elemi iskola hét osztá­lyával, jó gazdaszellemmel, ki­fogástalan felelősségérzettel vezeti brigádját és jó eredmé­nyei vannak. Az intenzív ál­lattenyésztésben ez­­ viszont már nem elég. Ah­hoz, hogy a kilejt tej meny­­nyisége függ a fejés időtarta­mától, mert a tejkiválasztódást hormonális funkciók is irányít­ják (gépi fejésnél kötelező módon alkalmazott elmélet), vagy ahhoz, hogy telítetlen zsírsavakat tartalmazó takar­mányhoz oxidációt gátló szere­ket is kell adagoljunk, ellen­kező esetben hajlamos a pero­­xid gyök képződésére, ami an­ti­­-vitaminként hat, és káro­san befolyásolja a kiscsibék fejlődését (ettől is függ a kiló­húsz, háromhónapos korban), már nem elég az alapos élet­tapasztalat és becsületes oda­adás, elengedhetetlen a szak­képesítés. Egy szó mint száz, megfelelő számú és színvo­nalú szakemberre van szük­ség. Van-e ilyen az állattenyész­tésben ? Van is, és nincs is. Hát ha van, hol van ? Az állategészségügyi közép­iskolák évente eregetik at lük­tet — elég szép számmal — az újabb és újabb évfolyamokat. Tehát nem a képzésijén van hiány. A végzettek legna­gyobb része hogy úgy mond­­jam ,,nem ilyen lovat akart“. Amikor belevágtak, a szakmá­ról alkotott fogalmuk valahol akörül mozgott, hogy ,,malac­­herélés“ meg „tyúkoltás“ Az egyik téeszben ahol égető szükség van a jól kép­zett középkáderre, elém állt egy állategészségügyi techni­kus és nekem szegezte a kér­dést : hol fog ő ezután dol­gozni ? (Urambocsá', konkrét munkát várnak a technikusok­tól a termelésben.) Hol ? Bi­zony, itt, ebben a téeszben, hisz jól tudja, mennyire szük­ség van egy képzett állatte­nyésztési lengedve­el­őre. Úgy nézett rám, mintha harangön­tésre invitáltam volna, és nem a tanult szakmája gyakor­lására — Hát azért tanultam én, hogy brigádos legyek ? — kér­dezte. Aztán elhangzott egy­más javaslat. Alkalmazzák a mesterséges megtermékenyítő­­állomásnál technikusnak. — Műbikának ? — már ne tessék haragudni, de ... Tulajdonképpen mi is a ta­nult mestersége az állategész­ségügyi technikusnak­ ? Sza­­porodás-bilógia, szülészet és az állatok mesterséges meg­termékenyítése, a háziállatok takarmányozása, állathigiénia, állattenyésztéstan. Külön tanul a szarvasmarhákról, sertések­ről, juhokról és baromfiról s a többi háziállatról, bevégez­ve a méhekkel és a selyem­­hernyókkal. Ráadásul üzem­­szervezéssel is foglalkozik. És mit kívánnak tőle ? Hogy végezze el a mester­séges megtermékenyítést és minden olyan munkát, ami szükséges a meddőség leküz­déséhez. Szervezze meg, ve­zesse le és ellenőrizze egy brigád állatállományának ész­szerű takarmányozását, az is­tállókban teremtsen egészsé­ges mikroklímát. Nevelje fel a növendékállatokat és szer­vezze meg egy állattenyész­tő brigád munkáját. Kívánnak tőle valami olyat, ami nem tanult mestersége­t Ismertem olyan kisgazdát, aki a fiával elvégeztette a Csíkszeredai gazdasági iskolát csak azért, hogy utána haza­térve jobban művelje meg azt az öt hold földjét. Szóval, igé­nyes volt a munka minőségé­vel szemben. Nekünk talán nem volna ilyen igényünk ? De m­in­it ér más szempontból a dolgot. Fejlődési lehetőség is nyílik előtte. Ha bebizonyí­totta rátermettségét, lehet, és minden bizonnyal lesz is, far­­merkisegítő, vagy később, ha elég szilárdan áll a lábán, akár farmer is. Van már pél­da erre. Ez az előrehaladás pedig mind anyagi igényeit, mind a magasszintű szakmai gyakorlat iránti igényeit is kielégíti, minden bizonnyal. Szeretném, ha ők is úgy érez­nék, hogy a szakmában dol­gozni kötelességük, becsület­beli adósságuk önmagukkal és a társadalommal szemben. Pakuts Sándor embert a gátra FAKITERMELŐK

Next