Megyei Tükör, 1970. október (3. évfolyam, 146-162. szám)
1970-10-25 / 157. szám
vasárnapi kiadás a az olvasó nevében A tegnap, október 24-én egy új hazai magyar lappal többet kínáltak az újságárus bódékban. Megjelent A HÉT. A húsz oldalas társadalmi, politikai, művelődési hetilapot Bukarestben szerkesztik és nyomtatják, s ezután minden hét szombatján kezébe veheti az olvasó. Új színnel, új lappal gazdagodott tehát a romániai magyar sajtó. És gyorsan tegyük hozzá : mindannyiunk örömére. Persze, megkérdezhetnénk Huszár Sándort, az új lap főszerkesztője és munkatársait : ki az a mindannyiunk ? Erre én azt válaszolnám : mindannyian — függetlenül attól, hogy milyen nyelven formáljuk a szót — akiknek dolga van ebben a hazában. És természetes, hogy tetézettebb örömünk nekünk, romániai magyaroknak, hiszen a mi nyelvünkön, nekünk írják a lapot. Mi leszünk olvasói. Tulajdonképpen a magam nevében óhajtok szólni. Már évekkel ezelőtt felvetődött egy új, Bukarestben szerkesztett magyar nyelvű hetilap megjelenésének gondolata. Voltak köztünk olyanok, akik megfelelő helyen valós érvekkel bizonyították az új lap megjelenésének szükségét, és hát voltak — hogyne lettek volna — akik csak népszerűséget hajkurászva illetéktelen körökben pusmogtak. Nyilván, az előbbinek volt foganatja. A tegnap kezünkbe vehettük az új lap első számát, mely új ténnyel gazdagítja a párt alkotó nemzetiségi politikáját. Őszintén örvendek magam is A HÉTnek, annak a célkitűzésnek, amit az első szám vezércikkírója így fogalmazott meg : „Olyan lap kerül ma az olvasó kezébe, amely a nemzetiségi sajtó legjobb hagyományait folytatva, a közös törekvések jegyében, és a testvériség szellemében látja és láttatja az ország egész lakosságának életét, a nemzetiségek részvételét az építő munkában, a romániai magyar dolgozók társadalmi és szellemi megnyilatkozásait“. A magam nevében is vallom, hogy errevan szükség. S azoknak — ha netán lennének ilyenek —, akik teljesen irodalmi profilú lapra áhítoztak, nincs igaza. Nincs, mert nemzetiségi valóságunk, közös munkánk és életünk sokkal összetettebb, termékenyebb, semhogy az csupán irodalmi és művészeti alkotásokba beleférjen. Szükség van egy magyar nyelvű társadalmi, politikai, művelődési hetilapra, ahol nemcsak az író, a kritikus és képzőművész, hanem román kortársai mellett helyet kap a magyar nemzetiségű tudományos kutató, a filozófus, az atomfizikus, a zeneszerző, az akadémikus is. Hiszen vannak olyan gondolataik, amin szívesen gondolkodik el hazánk, Európa és a világ dolgai iránt érdeklődő olvasó. Legyen csak nekünk egy értelmes, művelt, sokoldalú beszélő társunk, aki hetente a házunkhoz jár, s kinyitja ország és világ felé dolgozószobánk ablakát. Örvendünk, hogy A HÉT első számát kézbe vehettük, s ha a szerkesztőség nem fukarkodik a riporttal, és teljesíti meghirdetett feladatait, minket, olvasókat, minden lapszám itthon talál. Dr njrü173Hl© SÁNDOR ROVATA | f KRÓNIKA IS. Háromszáz esztendős fennállását ünnepli a székelyudvarhelyi pedagógiai szaklíceum. Az 1670-ben alapított nagyhírű iskola háromszázados története során mindvégig a haladás, a székelység szellemi emelkedésének méltó szolgálója volt. A hosszú ideig református kollégiumként működő neves tanintézetnek olyan jeles tanulói voltak, akikre méltán lehet büszke a mai, népszolgálatra készülő nemzedék: Cserei Mihály történetíró, a História szerzője, Feleky Miklós színművész, Orbán Balázs, az örökbecsű Székelyföld leírása szerzője, Szikács Mózes tanár, Benedek Elek és hű munkatársa, Fülöp Áron. Eddig ismeretlen Eminescu-kéziratokra bukkant Nyugat-Németországban Octavian Schiau egyetemi előadótanár. A Tübitgenben talált kéziratok a költő néhány ismert versének eddig ismeretlen változatait tartalmazzák. Ugyanitt előkerült Ion Slavici néhány novellája is.. . © A szegedi Tiszatáj legutóbbi száma Ilia Mihály recenzióját közli a Kapuállító című, megyénkben kiadott irodalmi antológiáról. A recenzens, válogatási aránytalanságok leszámításával, jó könyvnek minősíti az első Kovászna megyei szépirodalmi gyűjteményt. • Szeptember 25-én kezdődött, és novembere 3-ig tart a Budapesti Művészeti hetek. Rövid tallózás a rendezvénysorozat műsorából: díszhangverseny a London, Symphony Orchester vendégszereplésével, a 11. Nemzetközi Zenei Verseny, Bartók színpadi műveinek felújítása az Operaházban, a Magyar Drámák Hete keretében , Illyés Gyula Tiszták, Cseres Tibor Barbár változatok, Száraz György III. Béla, Vas István Római rablás Devecseri Gábor Bikasirató című műveinek bemutatása, a Deutsches Theater, a Kubai Nemzeti Folklór Együttes vendégjátékai, a Szovjet Kultúra Napjai, kiállítások. KRÓNIKA • Az esti pártegyetem megnyitóját október 26-án, hétfőn délután 5 órakor tartják a megyei pártbizottság gyűléstermében, illetve a kézdivásárhelyi városi pártbizottságnál. Ebben az évben a pártegyetem a következő tagozatokkal működik : Sepsiszentgyörgyön történelem (első évfolyam) gazdasági élet (második és harmadik évfolyam), Kézdivásárhelyen gazdasági élet (első évfolyam) • Szombaton, október 24-én, a Fegyveres Erők Napja alkalmából megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgykörnyéki román és szovjet katonasírokat és emlékműveket. KIRÁLY KÁROLY ELVTÁRS INTERJÚJA (folytatás az első oldalról) hosszú utat korszerűsítettünk. Nyilván, hogy megsokszorozódott az alkalmazottak száma. Hasonló a helyzet a megye közel minden egyes termelőegységében, de kiemelném még a megyei építészeti vállalatot, ahol két év alatt háromszorosára nőtt a foglalkoztatott munkaerő. A lakosság struktúrájában tehát szinte ugrásszerű változás ment végbe. Ezek a változások határozottan mutatják, hogy a megye lakosságának szerkezete a fejlett ipari társadalomra jellemző struktúra irányában fejlődik, illetve ezt, a tendenciájában már meglévő modellt, teljesíti ki. Ezen túlmenően renkívül jelentős a különböző foglalkozási ágakon belül az a minőségi változás, amely a mennyiségi gyarapodással egyidőben ment végbe. Úgy is megfogalmazhatnánk, hogy ma már Kovászna megyében nem ugyanaz például építőnek lenni, mint ami három évvel ezelőtt volt. A nehézgépek, a korszerű építészeti eljárások megkövetelik a régi szakemberek gyors ütemű továbbképzését, a fiatalokat pedig az új igényeknek megfelelően kell alakítanunk. Hogy visszatérjünk az útépítőkhöz : gépkezelőket, laboránsokat neveltek, alkalmi munkásokat szakképesítettek. Hasonló a helyzet az ipari vállalatok dolgozóinál is. Magas termelékenységű, korszerű gépek működnek valamennyi új üzemben. Ennek megfelelően kellett növekednie az alkalmazottak szakismereteinek és nem utolsósorban műveltségi színvonalának. Az elkövetkező ötéves tervet úgy kezdjük, hogy aprólékos részletességgel kidolgoztuk a megye gazdasági, társadalmi fejlesztésének koncepcióját. A fejlődésnek az utóbbi két évben jól körvonalazott tendenciái az elkövetkező öt év során még jobban megerősödnek. A leglényegesebb azonban, hogy öt év múlva a megye vezető iparága a gépgyártóipar lesz. Sőt, ezen belül is, az új üzemek a legmunkaigényesebb, a műszaki fejlődés szempontjából a legmozgékonyabb alágakat képviselik. A termelőerők legfejlettebb ágának meghonosodása a megyében újabb minőségi változást eredményez a lakosság struktúrájában. Nincs tehát semmi túlzás abban, hogy öt év múlva Kovászna megyében kialakul az a korszerű, művelt munkásosztály, melynek munkája egyre több intellektuális, és egyre kevesebb fizikai elemet tartalmaz, amely képzettségében és valamennyi társadalmi kérdéshez való viszonyulásában egyre inkább az értelmiségihez közelít. Kérdés : A modern üzemek felépítése megteremti a lakosság korszerű struktúrájának gazdasági alapját. De hogyan tart ezzel lépést a szakmai képzés? válasz: A szakemberképzés kérdése pont annyira fontos, mint a korszerű ipar megalapozása. A megye illetékes szervei, intézményei eddig is nagy gonddal kezelték ezt a kérdést, és nagyvonalakban sikerült is lépést tartanunk az új követelményekkel. Most tehát sokkal jobb alapokon kezdünk az új ötéves terv teljesítéséhez, mint amikor a megye "megalakult. A párt Központi Bizottságának utasítására minden vállalatnak meg kellett határoznia szakemberszükségletét, fel kellett tüntetnie, hol és milyen körülmények között képezik ki ezeket. A káderképzés szervesrésze lett az új ötéves tervnek. Országos viszonylatban a párt és állam kezdeményezésére új szempontok érvényesülnek a szakemberképzésben. A szakiskolákban nagyobb figyelmet kell szentelni a szakmai ismeretek elsajátításának, és ezért kiiktatták az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat az oktatási programokból. Az általános műveltség megalapozása a 10 osztályos általános iskolák feladata lesz. Rendkívül fontos dolog ez, hiszen a termelés intenzív erőinek fejlesztése nagyon jól képzett szakembereket feltételez. A szakemberképzésben egy másikfontos szempont is érvényesül a jövőben amely nemcsak Kovászna megyét, hanem az ország minden nemzetiségek által lakott területét érinti — az anyanyelv használata a szakoktatásban. Ez a tény ismételten bizonyítja a párt helyes nemzetiségi politikáját, azt, hogy pártunk a nemzetiségi kérdést a maga komplexitásában, fejlődésében tekinti. Ez a kérdés melynek megoldásában a mi pártunk eddig is példát mutatott — minden más társadalmi jelenséghez hasonlóan változásban, alakulsban, fejlődésben van. De adódik egy szélesebb értelemben vett következtetés is : pártunk, annak vezetősége, és személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárs,teljes megértést tanúsít a legbonyolultabb kérdésekben is, ha a probléma felvetése megalapozott, reális igényekből fakad. Az elkövetkező öt évben megyénkben is tovább bővül a szakoktatás hálózata. A két meglévő szaklíceum mellett — a megye szükségleteinek megfelelően - gépgyártóipari szaklíceum épül, román és magyar tagozattal. Ezen kívül önállósul a kézdivásárhelyi csavargyár szakiskolája, s mind a tanulók, mind az osztályok számát tekintve bővül. A kézdivásárhelyi mezőgazdasági szaklíceum, amely most csak könyvelőket képez ki, egy öntözésre és talajjavításra szakosított osztállyal egészül ki. Munkaerő-képzésben a fő súly továbbra is a munkahelyi kiképzésen marad. Világtapasztalat, hogy ez a leghatékonyabb, legeredményesebb oktatási forma. Valamennyi vállalatunk már most felkészült, nagyvonalakban ennek a feladatnak a teljesítésére. Kérdés: Az új struktúrában megváltozik az értelmiség szerepe. Mi a véleménye arról a több marxista gondolkodó által kifejtett nézetről, miszerint a tudományos, technikai forradalom korszkában megváltozik az értelmiség szerepe, az értelmiség képviseli a társadalom fejlődésének döntő tényezőjét? Válasz: Több szempont is igazolja a kérdésfeltevés jogosságát. Elsősorban maga a valóság, az, hogy a társadalmi munka minden vonatkozásban intellektualizálódik. Másodsorban a kérdés körül zajló vita. Személyes véleményem szerint hovatovább általánosabbá válik az anyagi javak termelésében az intellektuális munka. Ma már műszaki fejlődésről csak a tudományos eredmények függvényében beszélhetünk. Sőt, a társadalmi kérdések megoldása sem képzelhető el tudományosság nélkül. Nyilvánvaló, hogy ennek megfelelően növekszik az értelmiség szerepe, szocialista társadalmunk sokoldalú fejlődésének minden területén. A fenti nézetemet az egész társadalom fejlődésére jellemző, kétirányú tendencia támasztja alá. Egyrészt az, hogy a társadalmi munka valamennyi formája egyre több intellektuális elemet tartalmaz, a fizikai munkát minden területen a szellemi munka helyettesíti. Megváltozik az eddigi értelemben vett munkás szerepe —■ a gép kezelőjéből irányítójává, alkotójává válik — és ennek következtében megváltozik ő maga is. Másrészt a tudomány termelőerővé válása azt jelenti, hogy a szellemi munka válik a termelés döntő tényezőjévé. Tehát, és itt a kérdésfelvetést kell korrigálnom, nem az értelmiségi, mint külön réteg válik a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé, hanem valamennyi társadalmi réteg intelektualizálódik. Következésként úgy fogalmaznék, hogy az értelmiségi munka, és azok, akik ezt a legmagasabb szinten képviselik, szólnak bele döntő módon a társadalmi élet fejlődésébe. Ha már az értelmiségi értékelésénél tartunk, ki kell térnem ennek a rétegnek egy korábbi helytelen értelmezésére Sokáig használták termelő és nem termelőmunka, termelő és nem termelőfoglalkozás felosztását. Ez a legteljesebb értelemben helytelen volt. Minden olyan tevékenység, amely közvetve vagy közvetlenül a társadalom fejlődését szolgálja a hasznos munka. Ezt viszont a legszélesebben kell értelmezni, semmi esetre sem pusztán abból a szűklátókörű szempontból, hogy mennyire van közel az anyagi javak termeléséhez. Ilyen szempontból kell újraértékelni a társadalmi aktivisták szerepét és helyét. A társadalmi aktivisták — bár nem állnak a „munkapad“ mellett — mégis tevékenységükből következően döntő módon és közvetlenül részt vesznek a gazdasági, társadalmi élet alakításában. Ezért tőlük is éppen úgy el kell várni a tudományosságot, mint a műszaki értelmiségtől. Íme így látjuk mi a mai értelmiség helyét és szerepét a társadalomban. Mindenki előtt ismeretes, hogy pártunk X. kongresszusa a legfőbb feladatként jelölte meg a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítését. Csak ez a társadalom elégítheti ki a dolgozók állandóan növekvő sokoldalú anyagi és szellemi igényeit, a korszerű tudomány és kultúra eredményeinek széles körű alkalmazásával. 2. oldal