Megyei Tükör, 1970. november (3. évfolyam, 163-187. szám)
1970-11-08 / 169. szám
A PÁRT ÉS ÁLLAMVEZETŐSÉG JELENLÉTÉBEN TEGNAP MEGEMLÉKEZTEK COFTANA ÖSSZEOMLÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRÓL A dolgozó nép érdekei megvédéséért, a dolgozók kizsákmányolás és elnyomás alóli felszabadításáért, a haza szabadságáért és függetlenségéért rettenthetetlenül harcoló kommunisták hősiessége iránti mélységes kegyelet légkörében sok ezer lakos — ploiești- üzemek, Pradox a völgyi kőolajtelepek és -finomítók munkásai, környékbeli parasztok, katonák, tanulók és diákok — gyűlt tegnap össze abból az alkalomból, hogy 30 évvel ezelőtt, november 9-ről 10-re virradó éjjel összedőlt a dai tanai börtön, amelynek romjai maguk alá temettek számos forradalmi harcost. A jelenlevők meghatottan gondolnak dicsőséges pártunk ötévtizedes múltjára, amelyet a párt és a dolgozó nép ügyét magukénak valló kommunisták ragyogó hőstetteik önfeláldozása jellemez. Az ünnepségen részt vettek Nicolao Ceaușescu, Emil Bodnaraș, Paul Niculescu-Mizil. Gheorghe Pană, Virgil Trolin, Ilin Verdéi elvtársak. Jelen vannak Maxim Berghianu. Flórian Dan.dache, Emil Dráqanescu, Fazekas János, Petre Lupu, Manca Mănescu, Dumitru Popescu, Lconte Răutu, Gheorge Stoica, Vasile Vilcu, Ștefan Voitec, Iosif Banc, Petre Blajovici. Miron Coiistantinescu, Mihai Dalca, Gero Mihály. Ion Stănescu el\ tárjak. A koszorúási ünnepség után a párt is állatmennök helyet foglaltak a volt Dolana börtön előtti téren ■$ emelvényen. Az emlékgyűlsen több ezer dolgozó vesz részt. A nagygyűlésen beszédet mondán Emil Bednar an cltárs, az ItKP kft Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, az Államtanács alelnöke, Ilie Cișu, Nicolae Gulna, Andrei Oprea e/v társak EMIL BODNARAȘ ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt elvtársak • A kegyelettel, amellyel ma a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa és kormánya, a román nép nevében megemlékezünk a Coftana börtön falai alatt három évtizeddel ezelőtt életüket vesztett társainkról, azt a nagy tiszteletet akarjuk kifejezésre juttatni, amellyel a kommunista párt, égész népünk övezi harcos forradalmár fiait, akik a dolgozók ügyének, a dolgozó nép társadalmi felszabadításának, a haza függetlenségének és felemelkedésének szocializmus ügyének szentelték a létünket. Nehéz megpróbáltatásokkal és áldozatokkal teli korszakot, a romániai forradalmi mozgalom történetének, a Román Kommunista Párt történetének dicső fejezetét idézzük ma fel. A kommunista párt a három évtizeddel ezelőtti mély illegalitás és a kegyetlen megtorlások idején már bebizonyította, hogy a munkásosztály élenjáró politikai ereje. Politikai és szervező képességéről tanúbizonyságot tett, csatasorba állítva a dolgozó tömegeket a reakcióval vívott nagy osztálycsatákban. A lapényi sztrájkok, a kőolaj- és vasúti munkások harca, a demokráciának és a dolgozók jogainak megvédéséért, az ország fasizálása ellen végrehajtat minden egyes akció erről beszél. A román burzsoázia és a földesurak a börtönöket és a gyüjtőtáborokat mindenütt az országban széles körben felhasználták a kommunisták és az antifasiszták elleni megtorlás eszközéül. De ezek az intézkedések sem tudták megtörni a kommunistáknak azt az elhatározását, hogy mindenütt szembeszálljanak az ellenséggel, hogy a végsőkig teljesítsék forradalmi kötelességüket osztályfeladatukat . Az illegalitásban szerzett hosszas tapasztalat még inkább megacélozta a pártnak azt az állandó tevékenységét, hogy egyre szorosabb kapcsolatot tartson fenn a széles néptömegekkel, s elsősorban a munkásosztállyal. A kommunisták még a börtönöket is a politikai, a forradalmi nevelés valóságos iskoláivá változtatták. Itt, Doftanán is a pártszervezet, egyes élenjáró pártharcosok tevékenysége nyomán fennen lángolt a marxizmus-leninizmus fáklyája, tovább terjesztette a forradalmi elmélet és tapasztalat fényét, elősegítette számos káder megedződését, akik később az illegalitásban, a forradalom és a szocialista építés folyamatában felelősségteljes feladatokat teljesítettek a párt és az új rendszerű állam vezetésében. Az illegalitásból kikerülve a kommunista párt hamarosan azon központi erővé vált, amely maga köré tömörítette a nép legértékesebb energiaforrásait, a a munkásosztályt, dolgozó- parasztságot, haladó értelmiséget. E/*-k a feltételek, csakis «,z«*k biztosíthatják azt, hogy Románia teljes erőivel részt vegyen a Szovjetunió «s többi szövetséges oldalán az antihidearista háborúban, s ez teremtette meg egyidejűleg a feltételeket a forradalmi folyamat fejlesztése által megkövetelt nagy feladatok teljesítéséhez : a munkásosztály politikai és szervezeti egységének megvalósításához, a politikai hatalomnak a dolgozók általi kivívásához, a főbb termelőeszközök államosításához, a gazdaság szocialista alapon történő megszervezéséhez, a szocializmus végleges győzelméhez. Ezok nagy vonalakban a harminc év alatt megtett út szakaszainak határkövei, amelyek bebizonyították a pártnak, a szubjektív tényezőnek alapvető, döntő szerepét a forradalmi folyamatban. A Román Kommunista Párt vitathatatlan tanúbizonyságot tett erről. • Kifejezzük örömünket és jogos büszkeségünket afölött, hogy a Román Kommunista Párt, amely nemsokára nagy évfordulóját , 50. évi fennállását ünnepli. jelenleg társadalmunk vezető politikai ereje, több mint kétmillió tagot számlál soraiban, ideológiai és politikai szempontból szoros egységben tömörül, szeretettel és tisztelettel veszi őt körül az egész nép. Népünk napjainkban teljesen ura a sorsának, és büszke azokra az eredményekre, amelyeket a széleskörűen kibontakozó szocializmus építésében elér. Románia Szocialista Köztársaság töretlenül fejlődik a sokoldalú, a gyors ütemben fejlődő szocialista társadalom megteremtése felé. Szüntelenül fejlődik a tudomány, az oktatás, fellendült a szellemi alkotás, a szocialista kultúra, a nép közös kincse. A szocializmus példa nélkül álló anyagi és szellemi fe*lvirágzásboz vezette nemzetünket, az egész népet az érdekek, eszmények és törekvések szoros közösségébe egyesítette, magas fokra emelte a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség egységét. Szilárddá megdönthetetlenné vált a román nép és az együttélő nemzetiségek magyarok, németek, szerbek és más nemzetiségűek közötti testvériség, amely a jogi és ténybeli teljes és tényleges egyenlőség szilárd alapjaira, a közös haza javára végzett közös alkotásra épült. Teljes meggyőződésünk, hogy az az elszántság, amellyel egész népünk Valiira váltja azt az irányvonalat amelyet a párt legutóbbi kongresszusa kijelölt egy hatalmas ipar továbbfejlesztésére, a mezőgazdaság felemelésére, a tudományos és technikai haladás előmozdításának aktív politikája, azoknak az intézkedéseknek a megvalósítása, amelyek célja a gazdaság vezetésének tökéletesítése, a kádereknek a tudomány és a jelenlegi gyakorlat követelményeivel és igényeivel lépést tartó felkészítése biztosítja majd a nemzeti vagyon szakadatlan gyarapodását, a rendelkezésünkre álló nagy lehetőségek egyre teljesebb hasznosítását szocialista nemzetünk elvirágzása szolgálatában. Tisztelt elvtársak ! Hazánk nemzetközi státusát, amelyet hajdan az idegen tőke uralma vagy az imperialista nagyhatalmak szeszélye határozott meg, ma kizárólag pártunk orientációja, a vezető erejével, a Román Kommunista Párttal eggyéforrt és fenntartás nélkül szolidáris nép szuverén akarata alapozza meg. Románia Szocialista Köztársaság öntudatos és aktív erő a szocialista országok sorában, amelyekhez elszakíthatatlan szálakkal fűzi a társadalmi rend közössége, a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus elveiből fakadó szolidaritás. A szocialista Románia ugyanakkor az államok és népek nemzetközi közösségének aktív tagja. Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke az Nemzetek Szervezetének nemrégi Egyesült jubileumi ülésszakán ünnepélyesen kifejtette hazánknak az egész nép által határozottan támogatott jelenlegi politikai álláspontját, további nemzetközi vonatkozású fejlődésének alapjait. A jogegyenlőség, a függetlenség, szuverenitás, a belügyekbe való be nem a avatkozás, a kölcsönös megbecsülés és elöli ezek azok az alapok, amelyeken pártunk, a szocialista Románia I/0. ro> baráti és együttműködési kapcsolatait fejleszti az összes szocialista országokkal minden síkon: politikai, gazdasági, katonai és kulturális-tudományos téren. S ugyanakkor a szocialista Románia a békés egymás mellett élés sellemében fejleszteni kívánja együttműködési kapcsolatait az összes országokkal, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. A szocializmus romániai építése vének vezetésében a párt folytatja maés továbbfejleszti a román kommunisták, munkásosztályunk gazdag internacionalista hagyományait. A Román Kommunista Párt fáradhatatlanul küzd a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítéséért a marxizmus- leninizmus alapján, korunk összes forradalmi és haladó erőinek egyesítéséért. Nagy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy fejlődnek és elmélyülnek pártunk kapcsolatai a többi kommunis ta «*s mnunk.ist>,triókkal, más forradalmi és demokratikus pártokkal és mozgalmakkal. Pártunk elhatározása, hogy a jövőben is következetesen ennek a vonalnak megfelelően cselekszik, az emberiség haladása és a sozializmus ügyének érdekében. Tisztelt elvtársak! Amikor ma mély tisztelettel adózunk elődeinknek, elismerésre méltó tetteiknek, tudatában vagyunk, azzal hódolhatunk legméltóbban emléküknek, hogy rendületlenül folytatjuk, amit megküdtünk a haza szüntelen előrehaladásáért, szocialista nemzetünknek a civilizációra, a virágzás újabb fokaira emeléséért, azokért a ragyogó távlatokért, amelyeket a szocializmus útja, a kommunista társadalom felé vezető út nyit meg Románia fejlődése előtt. Éljen a Román Kommunista Párt ! Éljen Románia Szocialista Köztársa A nagygyűlés végén Ilie Cișu elvtárs biztosította a párt- és államvezetőséget, személyesen NICOLAI CEAUSESCU elvtársat, hogy a Prahova megyei dolgozók, a megye egész lakossága az egész nép oldalán szüntelenül munkálkodik annak a nagyszerű gazdaság- és kultúrafejlesztési programnak a teljesítéséén, amelyet a Román Kommunista Párt X. kongresszusa dolgozott ki a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért hazánkban. tiszta hang kellene Kedvelem a zenét, de nem vagyok zeneértő. Zenekultúrám sajnos nem jutott tovább a népzene aránylag alapos ismereténél, ami alapnak jó, de kultúrának kevés. S hogy ezzel így nyilvánosan kirukkolok — pedig restellni kellene — azt azért teszem, mert most, hogy zenei életünk egynémely vetületiről óhajtok írni, nehogy a hozzáértő színében tetszelegjek az olvasó előtt. S miután így kiadtam magam, rá is térek a tárgyra. Zenetanárok és néma zongorák címmel közölt terjedelmes cikket a Tükör tegnapi száma. Az írás anyagát kerekasztal-értekezleten gyűjtötte Tömöry Péter. Nincs nekem semmi bajom a cikkel, de azzal igen, hogy számos dologban már a harmadik éve, egy helyben topog az iskola, őszintén szólva szívesebben olvastam volna a zenei oktatás valós problémáiról, az eltelt két esztendő pozitív és negatív tapasztalatairól, az általános zeneoktatás néhány nagyon akut kérdéséről, mint a lehangolt zongorákról, a füstölgő csempekályhákról, a zenetanárok és az iskolaigazgatóság közötti meg nem értésről. Vajon ezek lennének zeneoktatásunk, zenei életünk legsúlyosabb kérdései ? Nyilván lehangolt zongorából nem lehet tiszta hangot kicsalni. Hideg osztályteremben nem lehet gyakorolni, mint ahogyan kölcsönös bizalmatlansággal sem lehet az oktatáshoz szükséges légkört megteremteni. Ideje lenne már végre ezeket a dolgokat rendbe szedni, hogy lehessen erőt, tudást és energiát a város zenei életének fellendítésére, a zenei oktatás valós problémáira fordítani. Mert ilyenek is vannak. Az eredmények amellett szólnak, hogy zenei főiskoláinkon világszínvonalon folyik az oktatás. De ismerjük el azt is, hogy az általános, középiskolák tanulóinak nagy többsége zenei analfabéta (persze ennek vannak objektív okai is). De miért ne lehetne ez alól kivétel Sepsiszentgyörgy, ahol hála a zeneiskolának, ennyi zenetanár verődött össze. Jó, az oktatási program valóban szűkmarkú, de programon kívül semmit sem lehetne tenni ? „Városunk zeneéletének nincsenek tradíciói“ — mondták a kerekasztal- megbeszélésen. Amennyire én ismerem a város múltját, úgy tudom, ez a megállapítás nem éppen így igaz. Inkább azt mondanám, ami kis hagyományunk is volt, eltemettük s most a koporsó köré ültünk és siránkozunk, ahelyett, hogy minden arra képes erőt összefognánk és virágzó zenei életet teremtenénk. Nyilván a munkát a tanulók körében kellene elkezdeni (egyes iskolákban folytatni), de futna az erőből a város lakosságának zenei nevelésére is. Kire hárulna elsősorban a feladat f a zeneiskolára, a zenetanárokra. S kellene valaki, egy intézmény, egy hozzáértő ember, aki összefogná, irányítaná a zenetanárok ilyen irányú akarását. Úgy hiszem, nem én vagyok az egyedüli ebben a városban, akire ráférne egy kicsivel több zenekultúra. vasárnapi i adás 2. oldal