Megyei Tükör, 1970. november (3. évfolyam, 163-187. szám)

1970-11-08 / 169. szám

A PÁRT ÉS ÁLLAMVEZETŐSÉG JELENLÉTÉBEN TEGNAP MEGEMLÉKEZTEK COFTANA ÖSSZEOMLÁSÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRÓL A dolgozó nép érdekei megvédé­séért, a dolgozók kizsákmányolás és elnyomás alóli felszabadításáért, a haza szabadságáért és függetlenségé­ért rettenthetetlenü­l harcoló kommu­nisták hősiessége iránti mélységes kegyelet légkörében sok ezer lakos — ploiești-­ üzemek, Pradox a völ­gyi kőolajtelepek és -finomítók mun­kásai, környékbeli parasztok, kato­nák, tanulók és diákok — gyűlt teg­nap össze abból az alkalomból, hogy 30 évvel ezelőtt, nov­ember 9-ről 10-re virradó éjjel összedőlt a dai tanai börtön, amelynek romjai maguk alá temettek számos forradal­mi harcost. A jelenlevők meghatotta­n gondol­nak dicsőséges pártunk ötévtizedes múltjára, amelyet a párt és a dolgozó nép ügyét magukénak valló kommu­nisták ragyogó hőstetteik önfeláldozá­sa jellemez. Az ünnepségen részt vettek Nicolao Ceaușescu, Emil Bodnaraș, Paul Ni­­culescu-Mizil. Gheorghe Pană, Virgil Trolin, Ilin Verdéi elvtársak. Jelen vannak Maxim Berghianu. Flórian Dan.dache, Emil Dráqanescu, Fazekas János, Petre Lupu, Manca Mănescu, Dumitru Popescu, Lconte Răutu, Gheorge Stoica, Vasile Vilcu, Ștefan Voitec, Iosif Banc, Petre Blajovici. Miron Coiistantinescu, Mihai Dalca, Gero Mihály. Ion Stănescu el\ tárjak. A koszorú­ási ünnepség utá­n a párt­ is állatm­e­nnök helyet foglaltak a volt Dol­ana börtön előtti téren ■­­$ emelvényen. Az emlék­gyűl­sen több ezer dolgozó v­esz részt. A nagygyűlésen beszédet mondán Emil Bed­na­r a­n cl­­társ, az ItKP kft Végreh­ajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, az­ Államtanács alelnöke, Ilie Cișu, N­icolae Gulna, Andrei Oprea e/v társak EMIL BODNARAȘ ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt elvtársak • A kegyelettel, amellyel ma a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Állam­tanácsa és kormánya, a román nép ne­vében megemlékezünk a Coftana bör­tön falai alatt három évtizeddel ezelőtt életüket vesztett társainkról, azt a nagy tiszteletet akarjuk kifejezésre juttatni, amellyel a kommunista párt, égész né­pünk övezi harcos forradalmár fiait, akik a dolgozók ügyének, a dolgozó nép tár­sadalmi felszabadításának, a haza füg­­getlenségének és felemelkedésének szocializmus ügyének szentelték a létü­n­ket. Nehéz megpróbáltatásokkal és áldo­zatokkal teli korszakot, a romániai for­radalmi mozgalom történetének, a Ro­mán Kommunista Párt történetének di­cső fejezetét idézzük ma fel. A kommunista párt a három évtized­del ezelőtti mély illegalitás és a ke­gyetlen megtorlások idején már bebizo­nyította, hogy a munkásosztály élenjáró politikai ereje. Politikai és szervező ké­pességéről tanúbizonyságot tett, csata­sorba állítva a dolgozó tömegeket a reakcióval vívott nagy osztálycsaták­ban. A lapényi sztrájkok, a kőolaj- és vasúti munkások harca, a demokráciá­nak és a dolgozók jogainak megvédésé­ért, az ország fasizálása ellen végrehaj­tat minden egyes akció erről beszél. A román burzsoázia és a földesurak a börtönöket és a gyüjtőtáborokat minde­nütt az­ országban széles körben felhasz­nálták a kommunisták és az antifasisz­ták elleni megtorlás eszközéül. De ezek az intézkedések sem tudták megtörni a kommunistáknak azt az elhatározását, hogy mindenütt szembeszálljanak az ellenséggel, hogy a végsőkig teljesítsék forradalmi kötelességüket osztályfel­adatukat . Az illegalitásban szerzett hosszas ta­pasztalat még inkább megacélozta a pártnak azt az állandó tevékenységét, hogy egyre szorosabb kapcsolatot tart­son fenn a széles néptöm­egekkel, s el­sősorban a munkásosztállyal. A kommu­nisták még a börtönöket is a politikai, a forradalmi nevelés valóságos iskolái­vá változtatták. Itt, Doftanán is a párt­szervezet, egyes élenjáró pártharcosok tevékenysége nyomán fennen lángolt a marxizmus-leninizm­us fáklyája, tov­ább terjesztette a forradalmi elmélet és ta­pasztalat fényét, elősegítette számos káder megedződését, akik később az il­legalitásban, a forradalom és a szocia­lista építé­s folyamatában felelősségteljes feladatokat teljesítettek a párt és az új rendszerű állam vezetésében. Az illegalitásból kikerülve a kommu­nista párt hamarosan azon központi erő­­vé vált, amely maga köré tömörítette­ a nép legértékesebb energiaforrásait, a a munkásosztályt, dolgozó- parasztságot, haladó értelmiséget. E/*-k a fel­tételek, csakis «,z«*k biztosíthatják azt, hogy Románia teljes erőivel részt vegyen a Szovjetunió «­s többi szövetséges oldalán az antihid­e­­a­rista háborúban, s ez teremtette meg egyidejűleg a feltételeket a forradalmi folyamat fejlesztése által megkövetelt nagy feladatok teljesítéséhez : a mun­kásosztály politikai és szervezeti egy­ségének megvalósításához, a politikai hatalomnak a dolgozók általi kivívásá­hoz, a főbb­­ termelőeszközök államosí­tásához, a gazdaság szocialista alapon történő megszervezéséhez, a szocializ­mus végleges győzelméhez. Ezok nagy vonalakban a harminc év alatt megtett út szakaszainak határkövei, amelyek be­bizonyították a pártnak, a szubjektív tényezőnek alapvető, döntő szerepét a forradalmi folyamatban. A Román Kom­munista Párt vitathatatlan tanúbizonysá­got te­tt erről. • Kifejezzük örömünket és jogos büsz­keségünket afölött, hogy a Román Kom­munista Párt, amely nemsokára nagy évfordulóját , 50. évi fennállását ünnep­li. jelenleg társadalmunk vezető politi­kai ereje, több mint kétmillió tagot számlál soraiban, ideológiai és politikai szempontból szoros egységben tömörül, szeretettel és tisztelettel veszi őt körül az­ egész nép. Népünk napjainkban teljesen ura a sorsának, és büszke azokra az eredmé­nyekre, amelyeket a széleskörűen ki­bontakozó szocializmus építésében e­lér. Románia Szocialista Köztársaság töretle­nül fejlődik a sokoldalú, a gyors ütem­ben fejlődő szocialista társadalom meg­teremtése felé. Szüntelenül fejlődik a tudomány, az oktatás, fellendült a szel­lemi alkotás, a szocialista kultúra, a nép közös kincse. A szocializmus példa nél­kül álló­ anyagi és szellemi fe*lv­irágzás­b­oz­ vezette nemzetünket, az egész népet az érdekek, eszmények és törekvések szoros közösségébe egyesítette, magas fokra emelte a munkásosztály, a paraszt­ság, az értelmiség egységét. Szilárddá megdönthetetlenné vált a román nép és az együttélő nemzetiségek magyarok, németek, szerbek és m­ás nemzetiségűek közötti testvériség, amely a jogi és ténybeli teljes és tényleges egyenlőség szilárd alapjaira, a közös haza javára végzett közös alkotásra épült. Teljes meggyőződésünk, hogy az az elszántság, amellyel egész népünk Valii­ra váltja azt az irányvonalat amelyet a párt legutóbbi kongresszusa kijelölt egy hatalmas ipar továbbfejlesztésére, a me­zőgazdaság felemelésére, a tudományos és technikai haladás előmozdításának aktív politikája, azoknak az intézkedé­seknek a megvalósítása, amelyek célja a gazdaság vezetésének tökéletesítése, a kádereknek a tudomány és a jelenlegi gyakorlat követelményeivel és igényei­vel lépést tartó felkészítése biztosítja majd a nemzeti vagyon szakadatlan gyarapodását, a rendelkezésünkre álló nagy lehetőségek egyre teljesebb hasz­nosítását szocialista nemzetünk­­ elvi­rágzása szolgálatában. Tisztelt elv­társak ! Hazánk nemzetközi státusát, amelyet hajdan az idegen tőke uralma vagy az imperialista nagyhatalmak szeszélye ha­tározott meg, ma kizárólag pártunk ori­entációja, a vezető erejével, a Román Kommunista Párttal eggyéforrt és fenn­tartás nélkül szolidáris nép szuverén akarata alapozza meg. Románia Szocialista Köztársaság ön­tudatos és aktív erő a szocialista orszá­gok sorában, amelyekhez elszakíthatat­lan szálakkal fűzi a társadalmi rend kö­zössége, a marxizmus-leninizm­­us, a pro­letár internacionalizmus elveiből fakadó szolidaritás. A szocialista Románia ugyanakkor az államok és népek nemzetközi közössé­gének aktív tagja. Nicolae Ceausescu elvtárs, a p­árt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke az Nemzetek Szervezetének nemrégi Egyesült jubi­leumi ülésszakán ünnepélyesen kifejtet­te hazánknak az egész nép által hatá­rozottan támogatott jelenlegi politikai álláspontját, további nemzetközi vonat­kozású fejlődésének alapjait. A jogegyenlőség, a függetlenség, szuverenitás, a belügyekbe való be nem a avatkozás, a kölcsönös megbecsülés és elöli­ ezek azok az alapok, amelye­­ken pártunk, a szocialista Románia I/0. ro> baráti és együttműködési kapcsola­tait fejleszti az összes szoc­ialista orszá­gokkal minden síkon: politikai, gazda­sági, katonai és kulturális-tudományos téren. S ugyanakkor a szocialista Romá­nia a békés egymás mellett élés s­elle­­mében fejleszteni kívánja együttműkö­­dési kapcsolatait az összes országokkal, függetlenül azok társadalmi rendszeré­től. A szocializmus romániai építése vének vezetésében a párt folytatja ma­és továbbfejleszti a román kommunisták, munkásosztályunk gazdag internaciona­lista h­agy­omán­y­ait. A Román Kommu­nista Párt fáradhatatlanul küzd a nem­zetközi kommunista és m­unkásmozga­­lom egységének erősítéséért a marxiz­mus- leninizmus alapján, korunk összes forradalmi és haladó erőinek egyesíté­séért. Nagy megelégedéssel állapíthat­juk meg, hogy fejlődnek és elmélyülnek pártunk kap­c­solatai a többi kommu­nis­ ta «*s mnunk.ist>,triókkal, m­ás forradalmi­ és demokratikus pártokkal és mozgal­makkal. Pártunk elhatározása, hogy a jövőben is következetesen ennek a vo­nalnak megfelelően cselekszik, az embe­riség haladása és a s­ozializmus ügyé­nek érdekében. Tisztelt elv­társak! Amikor ma mély tisztelettel adózunk elődeinknek, elismerésre méltó tetteik­­nek, tudatában vagyunk, azzal hódolha­tunk legméltóbban emléküknek, hogy rendületlenül folytatjuk, amit megkü­­­d­­tü­nk a haza szüntelen előrehalad­ásáért, szocialista nemzetünknek a civilizáció­ra­, a virágzás újabb fokaira emeléséért, azokért a ragyogó távlatokért, amelye­­ket a szocializmus útja, a kommunista társadalom felé vezető út nyit meg Ro­mánia fejlődése előtt. Éljen a Román Kommunista Párt ! Éljen Románia Szocialista Közt­ársa­ A nagygyűlés végén Ilie Cișu elv­társ biztosította a párt- és államv­ezetősége­t, személyesen NICOLAI­ CEAUSESCU elv­társat, hogy a Prahova megyei dolgo­zók, a megye egész lakossága az egé­sz nép oldalán szüntelenül munkálkodik annak a nagyszerű gazdaság- és kultú­­rafejlesztési programnak a teljesítéséén, amelyet a Román Kommunista Párt X. kongresszusa dolgozott ki a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megterem­téséért hazánkban. tiszta hang kellene Kedvelem a zenét, de nem vagyok zeneértő. Zenekultúrám sajnos nem jutott tovább a népze­ne aránylag alapos ismereténél, ami alapnak jó, de kultúrának kevés. S hogy ezzel így nyilváno­san kirukkolok — pedig restellni kellene — azt azért teszem, mert most, hogy zenei életünk egynémely vetületiről óhajtok írni, nehogy a hozzáértő színében tetszelegjek az olvasó előtt. S miután így kiadtam magam, rá is térek a tárgyra. Zenetanárok és néma zongorák címmel közölt terjedelmes cikket a Tükör tegnapi száma. Az írás anyagát kerekasztal-értekezleten gyűjtötte Tömöry Péter. Nincs nekem semmi bajom a cik­kel, de azzal igen, hogy számos dologban már a harmadik éve, egy helyben topog az iskola, őszintén szólva szívesebben olvastam volna a ze­nei oktatás valós problémáiról, az eltelt két esz­tendő pozitív és negatív tapasztalatairól, az álta­lános zeneoktatás néhány nagyon akut kérdésé­ről, mint a lehangolt zongorákról, a füstölgő csempekályhákról, a zenetanárok és az iskola­igazgatóság közötti meg nem értésről. Vajon ezek lennének zeneoktatásunk, zenei életünk legsúlyosabb kérdései ? Nyilván lehan­golt zongorából nem leh­et tiszta hangot kicsalni. Hideg osztályteremben nem lehet gyakorolni, mint ahogyan kölcsönös bizalmatlansággal sem lehet az oktatáshoz szükséges légkört megterem­teni. Ideje lenne már végre ezeket a dolgokat rendbe szedni, hogy lehessen erőt, tudást és ener­giát a város zenei életének fellendítésére, a zenei oktatás valós problémáira fordítani. Mert ilye­nek is vannak. Az eredmények amellett szólnak, hogy zenei fő­iskoláinkon világszínvonalon folyik az oktatás. De ismerjük el azt is, hogy az általános­­, kö­zépiskolák tanulóinak nagy többsége zenei anal­fabéta (persze ennek vannak objektív okai is). De miért ne lehetne ez alól kivétel Sepsiszent­­györgy, ahol hála a zeneiskolának, ennyi zeneta­nár verődött össze. Jó, az oktatási program va­lóban szűkmarkú, de programon kívül semmit sem lehetne tenni ? „Városunk zeneéletének nin­csenek tradíciói“ — mondták a kerekasztal- megbeszélésen. Amennyire én ismerem a város múltját, úgy tudom, ez a megállapítás nem éppen így igaz. Inkább azt mondanám, ami kis hagyo­mányunk is volt, eltemettük s most a koporsó köré ültünk és siránkozunk, ahelyett, hogy min­den arra képes erőt összefognánk és virágzó ze­nei életet teremtenénk. Nyilván a munkát a ta­nulók körében kellene elkezdeni (egyes iskolák­ban folytatni), de futna az erőből a város la­kosságának zenei nevelésére is. Kire hárulna első­sorban a feladat f a zeneiskolára, a zenetaná­rokra. S kellene valaki, egy intézmény, egy hozzáértő ember, aki összefogná, irányítaná a zenetanárok ilyen irányú akarását. Úgy hiszem, nem én vagyok az egyedüli eb­ben a városban, akire ráférne egy kicsivel több zenekultúra. vasárnapi i a­d­á­s 2. oldal

Next