Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)

1971-01-12 / 222. szám

\ / SPORT JÉGKORONG Áros Károly Csíkszeredai tudósítása A házi rangadó után szünet követ­kezett. Hogy megérdemelten, azt most hagyjuk... Sőt az, hogy nem is a csapatok fáradtságára gondoltak a szervezők, hanem inkább egy jégko­rong-parádéra. Jó volt az elgondolás, még akkor is, ha sztárok nélküli be­mutatóra került sor. Mert, jó, hogy Varga .. , Szabó Géza, Kalamár, Basa és társai külföldi tornára utaztak, azért a Csíkszeredai Lendület, Steaua,a Dinamo válogatott második garnitú­rája is többre képes, akár a B. osz­tály Csíkszeredai csoportjának válo­gatottja. Nem lesz igazi jégkorong —■ tudták ezt a sportágat értékelő, ter­vező csikiak (vidékről is sokan be­jöttek) — de biztosak voltak abban, hogy amit látni fognak, megközelíti a hokit. Nem csalódtak. Valóban, a Bíró Tóni vezényelte válogatott e­­gyüttes méltó ellenfélnek bizonyult a Baja nélkül pályára lépő Csíkszere­dai Lendület csapatával szemben. Méltó — ezt csak most a találkozó után merészelem kijelenteni —, mert az első harmadban bizony meglepték a csíkiakat. 3:0-ra vezettek. Nem azért, mert jobban korcsolyáztak, vagy jobban kombináltak — nem. Egyszerűen, mert kihasználták a vé­delem megtorpanásait. A lelátók 3 : 0-os vezetés ellenére is bíztak a Lendületben. Rá is pendítettek a „hajrá, Szereda, húj-húj-hajrá"-ra (hát igen, valahogy így kellett volna csinálni — ez a szurkolótábor tulaj­donképpeni hivatása, feladata. A csíkiak értenek hozzá­. Használt a biztatás, 3 : 1 -re, majd 3 : 2-re alakul a mérkőzés állása. Lehetett volna K ! 3 is, sőt, 4 : 3 is, a harmad vég­eredménye, de... a jégkorongjáté­kosok sem istenek. Az egyenlítés a második harmadra maradt. Sikerült is. Sőt, aztán a ve­zetést is magukhoz ragadták a csíki­ak és rá sem engedték a kezükből a találkozó végéig. A vezetéstől fellel­­kesedett szurkolók, szinte megszakí­tás nélkül biztatták a fiúkat. Gyors iramban szákadoztak a játékosok a pályán, fokozódott a küzdelem. Technikailag nem lépték át a vára­kozás határát, de gyors játékuk pó­tolta e hiányt. Fáradtságukat nem­­egyszer tapssal nyugtázták a lelátók. A gyors játék kielégítette a szur­kolók igényét, a színvonalról meg is feledkeztek, e a mérkőzés végén egy­öntetűen lelkendezve jegyeztük meg: valóról itt kezdődik a jégkorong. A jégkorong bemutató utáni regge­len székelyudvarhelyi Küküllő—kéz­­divásárhelyi Szövetkezet-találkozóra már nem is tolongott a nézősereg. Több volt a kézdivásárhelyi kirándu­ló-szurkoló, mint a Csíkszeredai jég­korong-barát.­­Meg is értem őket. Korán reggel jól esik az álom, fő­leg az igazi szurkolónak.) De miért is jöttek volna ? A győztest előre is­merték. Néztek volna egy ellaposodó já­tékot, potya­gólokat, míg a küz­delem nem érte el a követelménye­ket. Alig hogy megkezdődött a játék, György Misi hálózörgetéssel ébreszt­­geti Bálint Levente kapusunkat, 1 : 0. Megijedtünk. Beismerjük, jól kiütöt­tek az udvarhelyiek. Ki is tömtek az igaz, de nem olyan jój, de nagyon. A következő gól 12 perc múlva szüle­tik. Megakadályozhattuk volna. A váratlan gól annyira meglepte a fiú­kat, hogy gyorsan még kettőt bevesz­nek, s ezzel 4: 0-ra alakul az ered­mény. • A második húsz percben Kézdi kezd jobban. Simon András és Holló ütőjén a gól. Sajnos, csak ütőjén és nem kedves hálójában. Ami nem si­került a szövetkezetieknek, sikerült az udvarhelyieknek : előbb György, majd Vass szomorítja el kapusunkat, Bálint Ferencet. 6 : 0-nál mi ütünk Csorba révén. Hét perc jégkorong következik. Dézsi-Holló és György góljai lopnak egy kis izgalmat az u­­nalmas játékba 8:3. De mire ki­mondjuk a magunkat megnyugtató gondolatot, kapunk két gólt, és 10: 3-ra alakul az eredmény. Ez vi­szont már nem jó. Hátha az utolsó harmadra bedob­ják a csikókat, gondoltuk mi. De nem dobták be. Végig az öregekkel cse­réltek, így minden kis reményünk füstbe ment. Albert (nem Flóri!) két góljára csak egy Varga (ez sem Zo­li !) góllal válaszolunk. No, persze, a halványocska játékkal ... mény : 12-4 — a Küküllő Végered­javára. Végül a két együttes: KÜKÜLLŐ, Kóbori, Kedves — Péter, Dézsi, György Mihály, Karcsi, Málnási, Moldován, Lengyel, Varga, Albert, Vass, Kabdebó. SZÖVETKEZETEK: Bálint — Sárkány, Simon, Buna, Hol­ló, Kulcsár, Ilyés, Varga, Bárdó, Ba­kó. Gólütők : György 5, Vass, Tarcsi, Albert 2—2, Dézsi és Varga, illetve Holló, Csorba és Varga Dénes. Bün­tető percek : Küküllő 12, Szövetkeze­tek 14. JÓ VAGY HOSSZ EREDMÉNY 12:4, 8 gólos vereség. Két évvel ezelőtt a sokkal jobb udvarhelyi csa­pattal szemben, a sokkal jobb (a mai­hoz viszonyítva) Kézdivásárhely 14:12- vel maradt alul. A 14 :12 akkor az volt, mint most a 12 : 4. Ne feledjük el, hogy annak a Küküllőnek a gyer­­gyóiak csak 3 gólt ütöttek. Az idei Küküllő idősebb lett két évvel, és gyengébb 3—4 alapemberrel. (Szőcs, Vass, László Gyula... itt is a Lász­ló! Igen, legalább annyira jó volt a jégpályán, mint focicipőben, a zöld gyepen, ami nagyon érződik.) Délután folytatódott a bajnoki küz­delem : Csíkszeredai sportiskola—Di­namo 5 : 3 (0 : 2, 2:0, 3:1). Megle­petéssel kezdődött. Nagy Imre a Di­namo legjobbja két egyéni akcióval 2:0 vezetéshez juttatta csapatát. A két gól megzavarta a diákokat. Ta­pasztalatlanságuk,­­ gyengébb erőnlé­tük nem segítette nagyobb tudásuk érvényesítésében. A második har­madból is 12 percnek kellett eltelnie, míg egy látványos Spress—Mezei ak­ció révén szépíthetnek. Csak az első gól volt nehéz. Öt perc múlva meg­született a második. 2 :2-es ered­ménnyel tértek a csapatok az utolsó harmadra, melyben 3 perc alatt 3 re­mekbeszabott gólt ütöttek a sportis­­kolások. Ezzel eldöntötték a mérkő­zés sorsát. A sportiskola győzelme elvitathatatlan. A Dinamo még egy­­szer rákapcsol, de csak szépítésre ju­tott erejéből. A gól szerzője : Darai. 5 : 3-as győzelmével a sportiskola megőrizte veretlenségét, továbbra is igényt tarthat a csoportelsőségre. Három forduló után a táblázat állá­sa a következő: Góllövők: 1. György (Küküllő) 7, Holló 5, Berci, Varga (Udvarhely) és Kedves (Sportiskola) 4 góllal. Bünte­tő percek : 10 perccel Dézsi (Kükül­lő) vezet a 8 perces Sárkány (Szövet­kezetek) előtt. Csapatban a legtöbb büntetőt a kézdivásárhelyi Szövetke­zet töltött, összesen 28 percet (két mérkőzés), utána a Dinamo 26 perc (3 mérkőzés). A harmadik versenynap befejező ,,akkordjait" a Steaua—Dinamo válo­gatott Csíkszeredai Lendület játszot­ták el. A győzelmet újra a Lendület szerezte meg 6 : 4 arányban (0 : 2, 2:1, 4:1). Kroner, a Dinao vízilabda csa­patának kapitány ritka eredmé­nyekkel dicsekedtt. Százhatvan al­kalommal volt fogatott, tizenhá­rom alkalommal vert csapatával együtt országos fjnokságot. Télen a pihenő szabadsájt Brassó Pojánán tölti már( évek al­att volt alkal­munk két lesiklás­ között, a felvonó­­ülésen elbeszélget vele ... — Ha fűi­­a­ ílista ennél, bizonyosan a világon is egyiülálló teljesít­ménynek számítat a százhatvan­­szoros válogatottaJ • • • — A vízilabdázónak könnyebb dolga, már­mint a válogatott mérkő­­­zések számát tek­tve, hiszen egy­hetes turné alkcmával majdnem mindennap vízbe­­záll. Persze így is kevesen vannak akik a kétszáz­­szoros válogatottsjot megérik ... * 1.Küküllő3 3 0 0 28— 86 2.Sportiskola2 2 0 0 13— 44 3.Szövetkezet2 1 0 1 8—142 4.Akarat2 0 0 2­3—140 5.Dinamo3 0 0 3 4—190 - * havas meredek felett a vízilabdáról De egy futballista sokkal kevesebb válogatottság mellett is népszerűbb, mint egy vízilabdázó. — Melyik országok közti találko­zóra emlékszel vissza legszíveseb­ben a százhatvan közül ?­­— 196­1-ben, Tokió előtt, Bukarest­ben a szovjet válogatottal játszot­tunk. Ennek a mérkőzésnek az ered­ményétől függött, hogy utazunk-e az olimpiára. Az utolsó percben, egyen­lő állásnál a szovjetek emberfölény­hez jutottak, de nem tudták értéke­síteni a támadást. Hozzánk került a labda, elúsztam az őrzőm mellett és betaláltam a hálóba. Ennek a gól­nak köszönhettük, hogy részt vettünk az olimpián ... — Kik azok a neves vízilabdázók, akik ellen közvetlenül harcolnod kellett, s akikkel máig is jó barát­ságban vagy ? - A keletnémet Kluge és a ma­gyar Felkay. Mindketten többször voltak „őrzőim“. A medencén kí­vül azonban jóbarátok voltunk min­dig ... — Jelenleg milyen ranglistát állí­tanál fel világviszonylatban ? — A legjobb négy csapat: Szov­jetunió, Jugoszlávia, Magyarország, Olaszország, következik — talán e­­gye­nl­ő játékerővel — Románia, Hol­landia, az NDK és az USA. — A vízilabda szabályzata nem­régiben módosult. Miben áll ez a módosulás, és milyen hatással lesz a játék jellegére ? — Eddig három durva szabályta­lanság után négyméterest ítéltek. Most nem pontozzák durvának, vagy kevésbé durvának a szabály­talanságot, és nem büntetik feltét­lenül négyméteressel. Az új sza­bályztás értelmében a szabálytalan játékost rögtön kiállíthatják egy percre, s a kiállítás időtartama nem fü­gg többet attól, dob-e vagy nem valamelyik csapat gólt. Ugyanak­kor a játékosokat állandóan lehet cserélni a mérkőzés folyamán. Vé­leményem szerint ezek a módosí­tások hozzájárulnak a játék folyto­nosságának biztosításához, s ugyan­akkor jól képzett, jól felkészült csa­patokat feltételeznek. — Mi a véleményed, mi a fonto­sabb egy vízilabdázónál, az úszás, vagy a technikai tudás ? — Semmi esetre sem lehet e ket­tőt elválasztani. A jó vízilabdázónak, — mint manapság minden sportoló­nak —­ sokoldalúnak és embernek kell lennie ... — 1961 óta a Dinamo csapatkapi­tánya vagy. A Dinamo 1958-tól meg­szakítás nélkül országos bajnok. Mi ennek a titka ? — Tapasztalt, higgadt, érett csa­pat. Meg aztán komolyan vesszük a munkát. Tömöry Péter MEMENTÓ A sepsiszentgyöryi atlétika böl­csője az iskolai tesnevelés volt. A tantervben sztepeltek ugró, do­bó és futószámok, az év végi torna­ünnepélyekről szól beszámolókban szerencsére nemcsk általánosságok, hanem néhány konrét adat is fenn­maradt, s így kövtkeztethettünk a színvonalra is. Távolugrásban 187-ben Eperjesi Albert és Maislingr Miksa IV. osz­tályos tanulók egyránt 470 cm-t ug­rottak. 1888-ban Kolya Sándor 500 cm-t, 1891-ben SzéPly Sándor V. o. tanuló 540 cm-t, 900-ban Vargha Béla 500, Jónás András 495 cm-t, 1901-ben Bacsilla Ljos 535, Kovács Gábor 525­­ cm-t ugr­tt. Magasuc, eredmények : Bacsilla Lajos és Vargha Béla 155. (1900), Szász György és Solymosi Albert 140 cm (1901). Rúdugró eredmények ■ Koréh Bé­la 247, Bacsilla Lajos 240 cm­. (1901). Súlylökés (10 kg): Bacsilla Lajos 725, Lázár István 700 cm (1900); súly­lökés (7,25 kg): Bacsilla Lajos jobb kézzel 952, bal kézzel 845 cm, Jónás András jobb kézzel 1020, bal kézzel 765 cm. Sajnos a futószámokról nem ma­radtak fenn eredmények, nem volt mivel mérni az időt. A példaként felsorolt néhány ered­mény, figyelembe véve a feltételeket és a korabeli rekordokat, nem is volt rossz. (berde) AZ IFJÚSÁGI SAKKÉRT Január 15-én mgkezdődik a női ifjúsági országos sakkbajnokság va­lósi szakasza. A ma­gyei sakkbizott­­ság, a sporttanács maroknyi önkén­tes szervezőgárdája kevés sikerrel kecsegtető erőfesztést tesz, kellő létszámban jöjenek össze hogy en­nek a nemes szellem tornának ked­velői. Kevés sikeres, minthogy tanügyi szervek rézéről, a sportta­­­­nárok récéről semmi támogatást nem kapunk. Évek óta elajánljuk önkén­­tesen, akár a fionírtevékenység, akár más szervezési keretben a rend­szeres sakk-képzést, de jóllehet köz­tudott a sakk logikus gondolkodást fejlesztő szerepe, nem méltatták fi­gyelemre ajánlatukat. Tavaly a KISZ részéről érezhetőbb segítséget kaptunk. Megyénk­­ 0_50 fiatal, ‘te­hetséges sakkozója közül néhány ki­váló is akadt. Terza Livia a közép­­iskolások országos döntőjén a har­madik lett. Igen tehetségesnek bizo­nyultak a Terra nővéreken kívül Kelemen Tibor, Erdélyi László, Wun­der Tamás, Kotroczó Ernő és mások. A Szovjetunióban a sakkoktatás szervezett iskolai keretben Leningrádban főiskolai fokon folyik, tanít­ják. Bizonyára nem ok nélkül. Nem ezt kívánjuk, de a brassóihoz hason­ló ifjúsági sakkélet, a tanárok tevé­keny bekapcsolódásával, igenis meg­valósítható Sepsiszentgyörgyön, csak­úgy, mint Kézdin, Baróton, Kovász­á­n, Bodzafordulón és a falusi isko­lákban is. Puskás Attila arcképcsarnok HEGYESI ILONA 1953. január 9-én született Gidó­­falván. Sportolni viszont Sepsi­­szentgyörgyön kezdett el V. osz­tályos korában. Első egyesülete a Fáklya. Korán kezdett, korán jött az első komolyabb siker. Ha­todikos, amikor bekerül az egye­sület első csapatába. Azóta állan­dó tagja a város legjobb ifjúsá­gi együttesének, mely három év­vel ezelőtt a Sportiskola színei­ben benevezett az országos ifjúsá­gi iskolás-bajnokságba. Ica a ta­vaszon az OK­ B-osztályos játé­kosaként lép pályára. — Gratulálunk a város legújabb B-osztályos játékosának. a — Köszönöm. Nehéz volt megválni sportiskolásoktól, hiszen annyi éven át nagyon összebarátkoztunk. . . — Ez igaz, de az átigazolásod tulajdonképpen tudásod nagyra­becsülése, elismerése. —­ Erre a legkevésbé, gondoltam, viszont annál többet a követelmé­nyekre, a megnövekedett felelősségre, amelyen az Olt esetében — a kiesési zónában áll — megkétszereződnek. Bent maradni — ez a feladat,­s egyál­talán nem gyermekjáték. — Igazad van. Persze, amikor ti kézilabdával örök barátságra lép­tél nem gondoltál ehhez hasonló esetekre .... — Akkor csak a játékra gondoltam. Mindig szerettem játszani, mert min­den játék szép. — Mégis, a játékon kívül, mi vonzott a kézilabdához ? — A játék gyorsasága, váratlan fordulatai, s a sok gól. — Melyik mérkőzésre emlékszel a legszívesebben ? — A Curtea de Argeșire. Ettől füg­gött bentmaradásunk az ifjúsági­ baj­nokságban. 6—4-re győztünk, két gólt dobtam és kiharcoltam két hétméte­rest. Jó érzés volt tudni, hogy orosz­lánrészt vállaltam a harcból. — Mikor pályára lépsz, érzel-e valamilyen felelősséget, vagy csak a játék élvezetére gondolsz. ? — Igen. Először a csapatért, majd az én játékomért. —• S &2 d­ felelősség készlet, ösz­tönöz a nagyobb teljesítményre ? — Igen,mert szilárd meggyőződé­sem, hogy jó játékom „átragad" a többiekre is. Tehát gyekszem mindig a legjobbat nyújtani. Hogy nem min­dig sikerül, az más kérdés. — Milyen szerepkörben játszol ? — Összeköti coltam" a sportiskola csapatában, az Oltnál valószínű já­tékszervező feladattal bíznak majd meg. — Akkor néz­zük, mi az össze­kötő szerepe ? — Egy komplex szerepkör, melyben egyformán fontos a támadás, indítás, a szélső és beállós állandó foglalkoz­tatása, játékba kapcsolása és persze a gólratörés. — Az utóbbihoz tartoznak a „Hegyesi-bombák ” ? — Nem én nevezem így. — Hogyan fogalmaznád meg az új szerepköröd —­ a játékszervező — feladatait ? — Remek helyzetfelismerő tulaj­donsággal kell rendelkeznie. Nincs sok ideje a gondolkozásra, másod­percek töredéke alatt kell eldöntenie, kinek adja a labdát, kit hozhat lövő­helyzetbe. Ezenkívül, vagy emellett jó átlövőnek kell te­nnie. Miért ? Rá nem nagyon vi­yáznak . — Milyen pályára készülsz ? — Építészeti technikus leszek, ha elvégzem a szaklíceu­mot. — Ha alakulni, Szentgyörf­yön egy női focicsapa beneveznél­* * — Miért ne ? Szeretem a focit. Ott­hon sokat játszottam a testvéreim­mel. — Milyen szerepkört vállalnál ? — A támadó fedezetét. Szerintem ez a labdarúgás lekomolyabb szerep­köre. — Térjünk vissza a kézilabdá­hoz. Kit tart­assz a legjobb kézi­labdázónak ? — Nagy Irént. Ő volt egykor a vi­lág legjobb kapusa. Szentgyörgyi vi­szonylatban Pappné Bálint Irént és Bogdán Anikót. — Mint kézilabdázónak, van­­nak-e különösebb vágyaid ? — Szeretném, ha az Olt bentma­radna a Br-oszta­ yban, s ehhez én is hozzájáruljak, a sportiskola pedig vé­gezzen az első három hely egyikén. Szeretnék mindig jó játékot nyújtani és egyszer eljutni a válogatottságig. Legyen az utánpótlás, vagy B-válo­­gatott. Tudom, ez munkámtól függ ... De rajtam nem fog múlni. Mindent beleadok. — Legközelebbi terveid ? — Az iskolában jobban tanulni, a pályán valóban B-osztályos szinten játszani. — Hányadik helyre várod csa­patodat ? — Pappnéval a csatasorban 7—8. helyre. Nélküle — nem, nem merek erre gondolni. Lejegyezte : Áros Károly Sportpályáinkon befejeződtek a nagy csaták. Rövid szünet követ­kezik, majd újra nehéz munka, felkészülés fagyban, hólban, esőben, sár­ban, szélben . Aztán ismét megszólalnak a sípszók... Későn, az igaz. Megszoktuk már a versenyhangulatot, vasárnapjainkból hiányzanak a kedvelt arcon ... Hiányzik a játék.­­•A nagyszünetre gondoltunk a sorozat beindításánál. Öt-tíz percre visszahozzuk közénk vasárnapjaink hőseit úgy, hogy a játékoson túl az embert is megismerjük. Abidjanban több mint 15 000 néző előtt játszották le az Ele­fántcsontpart és az NSZK olim­piai labdarúgó válogatottja kö­zötti barátságos mérkőzést. A játék a nyugatnémet csapat 1—0 (0—0) arányú győzelmé­vel végződött. A gólt Nickel lőtte az 59. percben. * A jugoszláviai Mariborban nemzetközi síugróversenyt ren­deztek osztrák, csehszlovák, svájci, nyugatnémet, francia, olasz, jugoszláv, lengyel, svéd és magyar sízők részvételével. A győzelmet a jugoszláv Ludvig Zajc szerezte meg 221,4 ponttal (legjobb ugrásai 72, il­letve 69,5 m volt). További sorrend : Reinh­old Bachler (osztrák) 215 pont, Janez Dem­­sar (jugoszláv) 208,4 pont, Rob Nordgren (svéd) 206,8 pont. Az ifjúságiak versenyén az A külföld sportja osztrák Lars Sehnabl győzött 188,3 ponttal (66,5 m és 64 m). * A Szaporában, a legközeleb­bi téli olimpia színhelyén meg­tartott síugró-versenyt a japán Yukio Kaszaga nyerte 245,7 ponttal. A győztes legjobb ug­rása 112,5 méter volt, ami új pályarekordnak számít. Máso­dik az ugyancsak japán Szeizsi Aochi lett 218,4 ponttal, míg Erik Solberg ismert norvég ver­senyző 204,9 ponttal a negye­dik helyen végzett. * A norvégiai Skienben meg­tartott nemzetközi gyorskorcso­lyázó versenyen az 500 méte­res futószámban Goran Clae­­son svéd bajnok győzött 41,9 mp-cel. A holland Ard Schenk második lett ugyancsak 41,9 mp-cel. Az 5000 m-es futást szintén Claeson nyerte 7 p 36,4 mp-cel. A Brynnes svéd csapat győ­zelmével fejeződött be a Stockholmban megrendezett nemzetközi jégkorong-torna. A győztes csapat 8 pontot ért el a 10 lehetségesből. További sor­rend : Freelunda (Svédország) 7 pont, Voszkreszenszkij Himik (Szovjetunió) 6 pont, Prágai Sparta 4 pont. A norvég Odd Martinsen győzött a Lake Placid-i nemzet­közi sífutó-versenyen a 15 ki­lométeres számban. A győztes 50 p 36,98 p alatt tette meg a 15 km-es távot. Második az amerikai Mike Elliott, harma­dik pedig a norvég Bjorn Arv­­nes lett. a lejtők királya Múlt heti jegyzetemben érdekes és kevésbé ismert téli sportokról ír­tam. Most, hogy közeledik országunk téli sportidényének a megnyitója, talán illenék pár szót szólanunk a té­li sportok királyaként emlegetett al­pesi sízésről. S hogy mindazoknak, kik a televízióban, vagy filmhíradó­ban a kapuk között száguldó­ sikló, erőfeszítéstől, küzdéstől eltorzult ar­cú versenyzőket többé-kevésbé ér­tetlenséggel nézik, közelebb hozzuk ezt a sportágat, talán érdemes lenne szólnunk pár szót lényegéről, felosz­tásáról, szabályzatáról. Az alpesi sí­­zés kategóriájába a mindennemű le­siklásokat sorolják. A modern ver­senyágban háromféle ilyen lesiklás­ról beszélhetünk: műlesiklás, óriás­­műlesiklás, lesiklás. Mindháromnak lényege, hogy minél gyorsabban, a ter­mészetesen kiformálódott vagy kitű­zött akadályok ellenére a versenyző legrövidebb idő alatt érhessen célba.­­ A műlesikló pálya általában igen változatos terepű­ (kisebb göd­rök, emelkedők) és igen mere­dek. Hossza háromszáztól ötszáz méterig terjed, melyre negyven-száz „kaput" szoktak kitűzni. Kapunak számít két egyszínű bot, legkeve­sebb három méterre egymástó). kapuk a versenyzőt fordulásra kény­­­szerítik. A műlesiklásban , a köz­hiedelemmel ellentétben nincsen hi­bapontozás. Amennyiben a síző bakancsa áthaladt a kapu képzelet­beli vonalán (két bot közötti vonal) bármelyik irányból, ha leveri, ha nem a kapu bármely botját, szabá­lyosan versenyzik. Amennyiben nem, leléptetik (diszkvalifikálják). A mű­lesiklást két futamban rendezik meg, az­ összesített legkisebb idő dönti el a győzelmet és sorrendet. Mivel a hó a verseny folyamán változik, a második futamban kategóriánként­­ ordított sorrendben siklanak le a versenyzők. A műlesiklás elsősor­ban robbanékonyságot, gyorsaságot és nem utolsósorban rendkívül fo­kozott figyelmet, erőnlétet követel a versenyzőtől. A verseny mindkét fu­tamára külön kapukat tűznek ki. Az óriásműlesiklás tulajdonkép­pen fiatalabb szám, a műlesiklás és lesiklás kombinációja. Változatos, meredek pályán rendezik meg, mely­nek hossza 1500 méter és 3000 méter között változik. Erre a pályára leg­kevesebb negyven kaput tűznek, melynek szélessége nem lehet ki­sebb, mint négy méter. Az utóbbi időben ezt is két futamban bonyolít­ják le ,akárcsak a műlesiklást, s u­­gyanazok a szabályok érvényesek rá, mint erre. Az óriásműlesiklásban a versenyzőnek meg kell őriznie a csúszás folyamatosságát vagy se­bességből (átlagosan 80—90 km/óra) kell tudnia ívelést (krisztánert) vég­rehajtani. A lesiklás a bátrak sportja. Há­rom, négy kilométer hosszúságú, nagy esésű pályán rendezik, hát csak olyan helyre tűznek. Kapu­ahol ezzel a sportoló testi épségét fenye­gető veszélyt kívánják kisebbíteni. 4 lesiklásban is kell kanyarodni, hiszen a pálya legtöbb esetben erdő­ben kiirtott, kanyargós sáv. Az elért sebesség (átlagosan 100 km/óra fölött) megköveteli a jellegzetes felsze­relést (bukósisak, szemüveg, biztosí­tó kötések stb.), valamint a jó erőn­léti, technikai felkészültséget. Éppen ezért, minden lesik­lóverseny előtt ún. „non-stop" versenyt melyen mindenik versenyző rendeznek, köteles részt venni. A versenybizottság után dönti el, ki nem vehet részt ez­a versenyen. A három alpesi számban általában ugyanazok a versenyzők vesznek részt (mint a tornában) s elért ered­ményeik alapján —­ sajátos táblázat segítségével — az úgynevezett alpe­si összetett győzteseket is kijelölik. Tömöry Péter ú­jra otthon : Hie Năstasc és Ion Tiriac téli szabadságukon a festői Brassó-Pojánán ✓

Next