Megyei Tükör, 1971. augusztus (4. évfolyam, 395-421. szám)
1971-08-01 / 395. szám
Ir rr AZ EMLÉKEZÉS • • + KÖTELESSÉGE (Mattis Teutsch János bukaresti kiállításának margójára . • •) Milyen gyakran dobálózunk a jelzőkkel ! Ez ilyen, az olyan nagy művész. A század nagyjai így, a század nagyjai úgy ! Mattis Teutsch János művészetéről, annak jelentőségéről is elmondhatnék, kinyilatkoztathatnék egy egész sor nagy jelzőt. Hogy a korabeli európai expresszionizmus egyik úttörő jelentőségű egyénisége volt, hogy művészete súlyban egyenértékű ezzel és azzal. De ez mind csak hipotézis lenne. Ahhoz, hogy képesek legyünk reális mértékkel mérni, oda kellene helyezni képeit a kortársak alkotásai mellé, Jawlenszky, Franz Mark, Macke és Kandinszky mellé . . A. tavaly, amikor Párizsban Az európai expresszionizmus története cílen nagy kiállítást láttam, arra gondoltam, hogy itt lenne a helye neki is, s képzeletben már próbáltam az őket megillető helyre tenni a képeit. Úgy éreztem, hogy fametszeteinek, valamint zenei-expresszionista képlátomásainak érdem szerint legalább egy független falat kellett volna adni. Hiszen olyan dolgokat, amelyeket Jawlenszky csak lehullani, Franz Mark egészen más úton old meg, ő tökéletesen kibontott, megvalósított. Ilyenkor, amikor rá gondoltam, mindig az volt az érzésem, hogy szegényebb nélküle ez a seregszemle. És hiszem, hogy szegényebb lenne a konstruktivisták felvonultatása is, ha neki nem biztosítanának helyet .. Sajnos, addig, amíg nincsen ott, maradunk a feltételezésekkel, az elképzelésekkel, a hipotézisekkel. Július 26-án megnyit bukaresti emlékkiállítását azért tartom nagyszerű tettnek, mert első lépés arra, hogy túltehessük magunkat a vele kapcsolatos tájékozatlanságon, hogy legalább a maga egységében tudjuk felmérni az ő testének jelentőségét, meggyőződhessünk : micsoda küzdelem folyt ennek az embernek a műhelyében egy életen keresztül. Küzdelem, hogy a kor szellemének megfelelő nyelven tudjon megszólalni. Problémák, a megoldásra váró feladatok fűtötték, jól meghatározott cél érdekébe állította művészetét. S ennek a célnak a központjában sohasem ő az egyén, az alkotó állt, hanem mindig a közösség. Kevés művészünk van, aki annyira a köz, az egész szempontjából ítélt volna meg mindent, mint ő. A képek bizonyítják, hogy miként béklyózta meg egy időben csupa líra, csupa szenvedély énjét a kényszer, hogy kimondja, amit kívánt tőle kor : milyenek vagyunk mi, emberek, miként alakít bennünket korunk, és miként termettünk arra, hogy alakítsuk mi is korunkat. Minderről beszél a kiállítás, beszél a 157 műalkotás, melyek a műfaj közt oszlanak meg: java részük festmény, de van egy gyönyörű sorozat linóleummetszet, néhány rajz, és közel negyedszáz szobor. Felróhatnánk sok mindent a rendezőknek. Azt, hogy nem képviseltették arányosan a különböző korszakok munkásságát. Hogy nem szemléltették a művészi fejlődést, hanem kizárólag a terem esztétikáját szem előtt tartva .— „rendeztek" ■. De miért legyek ünneprontó ? Inkább örüljünk annak, hogy gyönyörű látványt ad a kiállítás. Hogy a bejáratfolyosóval szemben hatalmasan felnagyítva, esztétikus, sokatmondó egyszerűséggel rajzolták fel a művész aláírását, hangulatot teremtve ezzel, még mielőtt belépnénk a képek közé. Hogy bízhatunk abban: lesz rá lehetőségünk, ha nem is nekünk személy szerint, hanem az európai szellemtörténetnek, hogy valóban egymás mellé helyezhesse mindazokat, akiknek részük van századunk sajátos arcú művészete megteremtésében. S ha ez tényleg meg fog történni, csak nyertesei lehetünk mi, nem vesztesei. Hiszen Mattis Teutsch révén gazdagabbnak fogjuk valamennyien érezni magunkat. Gazda József MATTIS TEUTSCH JANOS -4 KOMPOZÍCIÓ x vasárnapi kiadás kis képek nagy festője Dési Incze János kéttucatnyi kisméretű olajfestményét állította ki a sepsiszentgyörgyi múzeumban. Némelyik kép alig két férfi tenyér nagyságú ; a legnagyobbak sem haladják meg egy varrottas párna méreteit. Aprócska ablakszemeken tekint ki a világba Incze János, más szóval : kisméretű képein keresztül enged betekintést saját művészi világába. Sajátos, egyedi világ az Incze Jánosé, olyannyira sajátos, hogy festményeit, ha egyet valamikor alaposabban szemügyre vett közülük, ezer más közül is könnyen kiválaszthatja bárki. Ez az elkülönülés, elkülöníthetőség már önmagában művészi kvalitás, amely elismerésre késztetheti még az Incze-képeket átható groteszk szemléletmóddal — legközelebbi rokonai nálunk Tomcsa és Benczécsi — netán nem rokonszenvező szemlélőket, is. Olyan groteszk világ kel életre ecsetje nyomán.Amelyben nincs helye semmiféle tetszelgésnek, szépelgésnek, pátosznak, sőt még harsányságnak sem. „Szokványos“ témák : egy olaszországi út emlékei, itáliai tájak, gondolások, a múlt század végérel változatlanul népszerű cirkuszi akrobaták, meg utcarészletek erdélyi kisvárosokból, a kék és zöld legkülönbözőbb árnyalatait váltogató szabad vízfelületek. Nem „tetszetőseit“ Incze képei a szó mindennapi értelme szerint. Nem él a fény- és árnyékellentét kínálta hatáskeltés eszközeivel, színei sem csillognak. És nem is hizeleg modelljeinek, mint a közízlést hatékonyan mérgező giccsgyártók. Az ember és a táj a maga esendőségében kerül vásznára. Nem állít ki portrét, mégis többet mond el modelljeiről, mint kortárs kollegáinak többsége. A kitűnő dési festőművész képei jórészt rálátásosak, mintha egy emeleti ablakból tekintene egy-két festékfolttal ábrázolt modelljeire, és a kompozíciói témájául szolgáló, néhány girbegörbe vonallal fölvázolt városképre, tájra. Egyedi báját gyermeki kedélyből és hatalmas élettapasztalatból „keveri“ ki. Valamilyen belső tűz hevíti freskószerű lapidaritással megfestett tompaszínű képeit. Egyaránt bölcs fölénynyel és derűs humorral ábrázolja Caprit (1971) és Margitai Fürdőt (1965) , Santa Luciát (1970) és a Szamost (1970) ,Muranót (1971) és a Téglagyárat (1967) . Semmi esetlegesség sincs Incze János képein : szilárd és átgondolt kompozíció fogja egységbe ezeket a színnel és vonalvezetéssel egyaránt nagy művészi gonddal megmódolt festményeket. Kis képei, színhasználata, nagy foltokban vászonra vitt színei révén, meg a részletező előadásmód tudatos elkerülése folytán, egytől egyig monumentális hatásúak. ★ A Kovászna megyei fr Múzeum fontos tömegnevelő feladatot teljesít sorozatban rendezett tárlataival. Elismerés illet mindenkit, akinek része van abban, hogy megyeszerte sok ezer tárlatlátogató megtekinthette, hogy csak a legutóbbiakra emlékeztessünk, Nagy Imre és Incze János munkáit. Fontos lenne azonban megfelelő szakvezetésről és katalógusról is gondoskodni. S ugyanakkor a képek hatásosabb elhelyezéséről és jobb megvilágításáról. Katona Ádám készül a magyar irodalom tankönyve Csütörtökön délután igen fontos megbeszélés vette kezdetét a sepsiszentgyörgyi 1-es számú elméleti líceumban. Az ülésen, ahol az elméleti líceumok I. évfolyama számára készülő magyar irodalom tankönyv és szöveggyűjtemény szerkesztési és pedagógiai szempontjait vitatták meg, részt vett a bukaresti Tankönyvkiadó nemzetiségi osztályának magyar szerkesztősége részéről Rózsa Mária és Negreanu Magda. Természetesen a szerzők és koreferensek is jelen voltak. Többek közt Szatmárról Antal Péter, Kovásznáról Gazda József, Sepsiszentgyörgyről Pethő Sándor, Albert Ernő irodalomszakos tanárok, Marosvásárhelyről pedig az irodalomtörténeti rész szerzője, Kócziány László, a marosvásárhelyi Akadémia Kutató Központ főkutatója. A szóban forgó tankönyv és szöveggyűjtemény 300, illetve 400 oldalas lesz, s az 1972—73-as tanév kezdetén kapják kézbe a tanulók és tanárok. A már meglévő rész, a számos színes nyomású ábra és sok más újszerű szerkesztési megoldás arról tanúskodik, hogy a szerzők és szerkesztők a legkorszerűbb oktatásiszempontokat figyelembe véve készítik ezt a rég várt tankönyvet. A megbeszélésen vezérelvként alkalmazták az oktatásra vonatkozó legújabb pártdokumentumokat. Komzsik István BOÉR GÉZA FA mondják : nevetni való hűség, amit én művelek — gyökerem földet ölel, a lombom meg eget s kétségűzések vergődésében nekem csudamód lassan már nem ágam, nem gyökerem, csak a föld s az ég fáj. KÖZLEMÉNY Felhívjuk a sepsiszentgyörgyi lakosság figyelmét, hogy kedden, augusztus 3-án, a szeniorjai új lakónegyed kivételével, a fővezeték javítása miatt a vízellátás szünetel. HÖRIGAZÍTÁS Tegnapi lapszámunk hatodik oldalán az utolsó jelentés a Holdra-szállás előtt című tudósításunk szövege sajnálatos módon fordított tördelésben jelent meg A hibáért ezúton kérjük az olvasók elnézését. 3. oldal