Megyei Tükör, 1972. május (5. évfolyam, 629-653. szám)

1972-05-23 / 646. szám

Megkezdődött az írók országos konterben­ciáija­ Tegnap délelőtt a Köztársa­sági Palota kistermében meg­kezdődött az Írók Országos Konferenciája. Az átfogó, reprezentatív konferencia — irodalmi éle­tünk rendkívül jelentős ese­ménye —, amelyet a sajtóban és a szakkiadványok hasáb­jain lezajlott nagyszabású és konstruktív eszmecsere előzött meg, a magas fokú felelősség­­jegyében megvitatja az írói alkotómunka problémáit és e­­lemzi, hogyan lehet az irodal­mi művekben eredeti kifeje­zésformákban és magas mű­­vészi színvonalon tükrözni az új társadalmi rendszer ro­mán, magyar, német és más nemzetiségű építőinek életét és hősi munkáját, a sokolda­lúan fejlett szocialista társa­dalom építésének nagyszerű programját. Írókon kívül a konferencia munkálatain részt vesz szá­mos meghívott, központi in­tézmények és tömegszerveze­tek képviselői, a többi alko­tási szövetség vezetői, más művészeti és kulturális dolgo­zók. A konferenciát Zaharia Stancu, az Írószövetség elnöke nyitotta meg. Az egyöntetűen megválasz­tot elnökségben helyet foglal az írószövetség bürójának és pártbizottságának több tagja a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának szá­mos író-tagja, irodalmi éle­tünk más személyiségei. A konferencia munkaszer­veinek megválasztása után el­fogadták az alábbi napiren­det : Az Írószövetség Taná­csának jelentése a legutóbbi országos konferencia óta el­telt időszakról ; az ellenőrző bizottság jelentése említett időszakról ; vita ; az írószö­vetség és az ellenőrző bizott­ság tevékenységének, az Író­­szövetség Alapszabályzatának jóváhagyása ; az írószövetség Tanácsának, bárójának, ope­ratív vezetőségének és ellen­őrző bizottságának a megvá­lasztása. A konferencia kegyelettel adózott a legutóbbi közgyű­lés óta elhunyt írók emléké­nek. Az első napirendi pont ke­retében Zaharia Stancu, a szö­vetség elnöke előterjesztette az Írószövetség Tanácsának jelentését az 1968 november és 1972 május közötti idő­szakról. A konferencia folytatja munkáját. Az országos pártkonferencia köszn­ntesé­re A kagieri b­ányinál kihiro­tt textilm­­ívek dolgozóinak vállalásai A köpeci bányavállalat dol­gozói lelkes munkavállalá­sokkal köszöntik a Román Kommunista Párt Országos Konferenciáját. Vállalták, hogy az Országos Konferencia időpontjáig 2 millió lejjel túl­szárnyalják össz­terme­l­és­i ter­vüket — tehát maradéktalanul megvalósítják az egész évre tett vállalásokat — és év vé­­gzéig összesen 3 200 000 lejjel teljesítik túl ezt a tervmuta­­tót Az árutermelési terv túl­teljesítésére vonatkozó 2 200 000 lejes év eleji vállalásokat 1 2 600 000 lejre emelték, mely­ből a konferencia időpontj­á­ig 2 300 000 lejt valósítanak­­meg. Az előző vállalásokat mindenekelőtt a lignittermelés növelésével valósítják a meg; vállalták, hogy év végéig ösz­­szesen 30 ezer tonna lignitet adnak terven felül a nemzet­­gazdaságnak — szemben az év elején tett 21 ezer tonnás vál­lalással szemben —, melyből 22 ezer tonnát még a konfe­rencia időpontjáig terven fe­lül megvalósítanak. Az erdő­­vidéki bányászok vállalták, hogy jelentős mértékben túl­teljesítik az egy főre eső tér­(folytatása a 3. oldalon) Sá­rkán­y-e­rege­l­ő Pár napja jelent meg először a negyed felett. Hófehér hatszöge úgy feszült neki a felejtek, mintha ráragasztották volna. S mint minden valamirevaló papírsárkánynak — dí­­gy­es farka csavarodott széliránt. A negyed­­re­nden gyermek észrevette, pedig a re­pülőgépet is már csak az egészen kicsik bá­mulják meg, s a futballpályára leszálló he­likopter sem­ ritka látvány. Holdtájon, űr­hajósoknak szurkolnak ma már a gyerekek a d­ecízió előtt... De a sárkány, az egészen más­­ ott lebeg fent a magasban, a feszülő zsinegen, „levelet“ lehet küldeni hozzá... ■ 'kor röpteti az ember, amikor akiarja. A sárkány — a gyerekkor első magasba ívelő pillantásainak célja, a színes és elérhető röp­­t i'­s első nagy élménye : a magasba szállás a Vl°kból kipattant első valósága. Amint a nyurga mérnök — Szemerja negyedbeli kicsi és nagyobb gyerekek örömé­­nek­ szerzője — ott áll a zsivajgó gyűrűben, s mutatja, hogyan kell röptetni, milyen egy­­•!.n* ?s ez a csoda, az emberben önkéntele­­nü­l álbuknak önmagukon az esztendők, s el­­‘01 jaznak szeme előtt... Ott áll mezítláb a mezőn, kipirult arccal fut neki, soha sem érzett izgalommal figyeli, belekap-e a szél, fölröppenti-e a díszes csodát — hallja, amint megzizzen a papír, kicsit roppan a kereszt­be kötözött nád — vajon összetartják-e a drótok ? —, fut, nem érzi a tarló szúrását, nem érez már semmit, csak megtelik csilla­píthatatlan tüzekkel, úgy engedi peregni a cérnaorsóról a zsineget, hogy karjai mentén szíve, legrejtettebb zugainak áramkörébe is bekapcsolódjék az öröm... És ott feszül az álomszép tákolmány szagasan — soha sem képzelt magasan — a feje fölött, a város fö­lött, a világ fölött. És az első röptetésnél földhöz csapódó papír­léc sikongatása elcsi­tul benne, a villanydrótokra csavarodó, ver­gődő farok simítása szétoldódik a derűs ö­­römben a végül is­ felszállt, végül is­ magasba­­lendült lélegzetállító ámulatában... Tejfehéren csorduló béke, tisztaszemű ál­modozás hordozói, papírsárkányok, ti hatal­masok. Szálljatok, diadalmaskodjatok az é­­gen, kaptassatok a végeláthatatlan kékség meredekein — mindig! Slöptötek mindany­­nyian féltő szeretettel kísérjük. Azok, akik először látnak, s azok is, akiknek már jó né­ha m­­ sárkánya lebukott az évek kusza há­lójába ... TOMORY PÉTER VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 az ifkp Kovászna megyei bizottsága ésA MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Meg­síjítOVH m­ás­ előfizetését június hónapra? Az előfizetések záros határideje megyénkben május 30, más megyékben május 25. 646. szám V. ÉVFOLYAM 1972. MÁJUS 23. KEDD ÁRA 30 BANI 5555&5335 Vasárnap tartották a hagyományos ikavári ünnepséget. Az idei fesztivál újdonsága : főszereplői a megye középiskolái­nak művészcsoportjai voltak. Egy szépnek ígérkező hagyo­mány alapvetése ez. (Bortnyik György felvétele) Találkozó Ikavár tövében A hagyomány, minden bi­zonnyal, most már végképp megalapozódott. Hiányoznék nekünk, s különösen hiányoznék a csernátoniaknak, akik min­den esztendőben, immár har­madik éve, felzarándokolnak a csonkán maradt torony alá, gyönyörködnek a szabadtéri színpadon egymás után fellé­pő diákcsoportok műsorszá­maiban. Mert az is hagyo­mány lett, hogy évente itt rendezzék meg a megye mű­kedvelő diákjainak szabadtéri folklórfesztiválját. Ahogyan az ünnpeséget megnyitó be­szédben is elhangzott, ez az ikavári találkozó amolyan szerényebb ,­kiadása“ a bálvá­­nyosi nagy ünnepségnek, s a­­kik ma még Csernátonig ju­tottak el, jövőben vagy azután bizonyára Bálványoson fognak bemutatkozni. S ha már ezt az ikavári seregszemlét a bál­­ványosihoz kötöttük, talán ar­ról sem lenne érdektelen be­szélni, hogy ezután erre a ta­lálkozóra, a nagyhoz hason­lóan, hívják meg egy-két szomszédos megye legjobb diákműkedvelőit is. Akkor válnék igazi diákfesztivállá, s rövid idő alatt országos vissz­hangot is szerezhetne magá­nak ez a rendezvény. A vasárnapi ünnepség min­den szempontból megérdemel­­te a nagy érdeklődést. A diá­kok — bodzafordulóiak, baró­­tiak, szézdivásárhelyiek, ko­vász­naiak, sepsiszentgyörgyi­­ek — nagy kedvvel ropták a táncot (mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szín­pad is ..beadta a derekát“), szépen énekeltek, muzsikáltak, jól érezték magukat ezen a gyönyörű májusi napon ott kint, a Csonkatorony alatt. Jól jártak a csernátoni rendezők, lesz a bevétel újabb segítsé­get jelent a vár restaurálásá­nál. Gyergyai Károly, a cser­nátoni művelődési otthon i­­gazgatója és Kónya Ádám ott, a helyszínen megkezdték az egyezkedést, hogy hol és mi­kor kerülhetne sor az idén a sátrak felverésére, a vár­építő diákok munkájának meg­kezdésére. Bizonyára, az ünneplő csor­nafon­­ák, s velük együtt mi, a vendégek hosszú ideig nem felejtjük el ezt a májusi ünnepséget, és szorítjuk ök­lünket, hogy a hajdani vár­építő óriások termeiben sok­kal kisebb, de erőben talán jóval nagyobb utódai minél hamarabb befejezzék munká­jukat. Hadd álljon a vár, n­a csonkán is, de megifjodva, és hirdesse a múlt emlékeihez való ragaszkodásunkat, építő kedvünket, erőnket. PÉTER SÁNDOR

Next