Megyei Tükör, 1974. november (7. évfolyam, 1276-1280. szám)

1974-11-08 / 1277. szám

Zöldség­termesztés — hűvös körben Valamikor, nem is olyan régen, a me­gye városaiban, még Sepsiszentgyörgyön is, jó, kielégítő volt a zöldségellátás. Az utóbbi években éppen eleget döcögött, s ez a kielégítőnek sem mondható felhoza­tal lapunk hasábjain is „tükröződött“ bí­ráló cikkekben. Mert a zöldségellátáson igazán van mit bírálni. A bírálattól azon­ban csak akkor javul meg a zöldségellá­­tás, ha felszámolják azokat a tényezőket, amelyek fékezőleg hatnak a zöldségterme­lés — és ebből kiindulva —, az ellátás terén. Ha most ismét napirendre tűztük ezt a kérdést, és valamivel alaposabban (a kér­dés kimerítésére nem is vállalkozhatunk egy rövid cikkben) utána nézünk a hiá­nyosságokat kiváltó okoknak, akkor ab­ból kell kiindulnunk, hogy a zöldségellá­tást a központi szervek az országban min­denütt a megyékre bízták, vagyis min­­den megye annyi zöldséget eszik, ameny­­nyit meg tud termelni vagy be tud sze­rezni. Éghajlati viszonyai miatt Kovász­­na megye meglehetős hátránnyal indul ebben a ,,versenyben", mert az alacso­nyabb fekvésű, melegebb éghajlatú me­gyékben sokkal hamarabb érik be a zöld­ség, és persze, sok olyan zöldségféle van, amely nálunk meg sem terem. Marad te­hát a „behozatal“, a jó ellátáshoz szük­séges zöldségmennyiségnek és -válasz­­téknak kedvezőbb adottságú megyék­ből való beszerzése. Ez a „behozatal" elméleti megoldásnak szép és vigasztaló, gyakorlatilag nem so­­kat ér. Ahogy a közmondás tartja. ..min­denkinek maga felé hajlik a keze“, úgy történik ez a „behozatalra­ megkö­tött szerződések betartásánál is. H­a ki­elégítették egyéb kötelezettségeiket, ha eleget tettek az otthoni ellátás szükségle­teinek, akkor jöhet csak szóba a más me­gyébe irányuló „kivitel“. Nem légből ka­pott állítás ez, számok igazolják : 1974 május végéig a megkötött szerződések ér­telmében megyénkbe 110 tonna piros pa­radicsomnak kellett volna beérkeznie. Bejött 6,1 tonna (5,5 százaléka a leszer­ződött mennyiségnek!), 34 tonna egyéb zöldségből pedig 13,2 tonna érkezett. Nem csoda, ha a tavasszal annyi panasz esett a zöldségellátásra. Az a Temes megyei vállalat, amelynek csupán április hónap folyamán 25 tonna paradicsomot kellett volna leszállítania, a május elseje előtti napokban ígér — hogy jó fiú legyen — 200 (kettőszáz !) kilót, csak küldjék érte a teherkocsit ! ? A zöldség „behozatalának“ fejezetét ezzel le is zárhatjuk, s addig elő se ve­gyük, amíg a szerződéses fegyelmet köz­pontilag meg nem erősítik, amíg a meg­kötött szerződés csak papírrongy a szál­lító felek számára. Marad hát a megyében termelt zöldség, illetve annak a kérdésnek megoldása, hogy legyen a megyében zöldségtermesz­tés, s ha a primőr számunkra egy hónap­pal később jelenik meg, legalább akkor aztán legyen bőségesen és folyamatosan mindaz, ami a megyében megterem. Mert megterem, ha kicsit késve is, a zöldhagy­ma, a fokhagyma, a spenót, a saláta, a retek, a zöldborsó, a zöldpaszuly, a kar­fiol, az uborka, tehát majdnem minden­féle levél- és gyökérzöldség, hagyma és hüvelyes. Ha pedig a zöldségtermelő gaz­daságok (és ahogyan máshol szokás, a háztáji gazdaságukkal társuló szövetke­zeti tagok és magángazdák is) rátérnének a fóliaházas zöldségtermesztésre, akkor nagyon kevés, mindössze néhány napos lenne — más megyékhez viszonyítva — a primőrök megjelenésének késése. Járom a megyét, de fóliaházat évek ó­­ta nem láttam sehol. A tavasszal azonban milyenben néztem szét, s láttam, milyen szakértelemmel — öntözésre berendezett parcellákon — termelik a zöldséget a háztáji gazdaságokban. Nem az a baj, hogy a háztájiban zöldséget termelnek, hanem az, hogy Brassóba vonatoznak ve­le, mert kereskedelmi hálózatunk nem figyelt fel az itt termelt zöldségnek mind­két fél számára előnyös értékesítésére, illetve ennek megszervezésére. A tragé­dia pedig az, hogy a kilyéni termelőszö­vetkezetnek egyetlen hektár zöldségese sincs. Hozzáértő munkaerő volna (az oda tartozó Szotyorban is), de a válasz is azonnali és kézenfekvő­­ a téesz ré­széről: a kilyéni termelőszövetkezet 50 hektár öntözhető zöldségesét „elkama­­szálták“, vigaszdíjként pedig a téesz nem kap zöldségtervet. Mert a zöldségtermelés a szükséges rossz minden gazdaság számára. Néme­lyeknek szerencséjük van, mint például a régi híres zöldségtermelőknek — Réty, Kökös, Kilyén, Illyefalva, Szentiván —, amelyek közel fekszenek a megyeszék­helyhez, de egyetlen szál márkát sem termelnek. A sepsiszentgyörgyi termelő­­szövetkezetnek is éppen annyi zöldséges területet, 10 hektárt, felül meg a terv, mint bármelyik másik téesznek, amely­nek nem kellene egy harmincezres vá­rost ellátnia. A zöldségtermelés tervezése is a „szükséges rossz“ felfogásból indul ki, amint azt a fenti példa, no meg az­t mutatja, hogy a tervben minden téesz­ legyen az erdővidéki, vagy például uzo­­ni, mind 17 500 kilós hozammal és 175 tonnás össztermeléssel szerepel a megyei kimutatásban. A „szükséges rossz" felfo­gást tükrözi az az irányzat is, amelyet a mezőgazdasági igazgatóság követ, amikor mind kevesebb gazdaságba akarja össz­pontosítani a zöldségtermelést. Hibás felfogás, mert a zöldségtermelés munka­­igényes ág, munkaerő-feleslege pedig e­­gyik téesznek sincs. Ha pedig ésszerűen osztanám el a zöldséges területeket, ak­kor inkább azoknak a téeszeknek juttat­nék többet, amelyek a folyóvizek partján levő földjeiket öntözéses gazdálkodásra könnyen be tudják állítani. Nem tudom, hogy a borosnyói szövetkezetközi tanács­hoz tartozó téeszeknek miért nem kell zöldséget termelniük, holott földjeik 20 kilométer hosszan a Feketeügy mellett terülnek el, s a két város, Sepsiszent­­györgy és Kovászna között fekszenek. A zöldségtermelés tervezése tehát e­­gyáltalán nem az ellátás jobbításának célját szolgálja. Teljesen függetleníti ma­gát attól, s ezzel csak súlyosbítja azokat a megyei szinten megoldhatatlan gondo­­kat, amelyek amúgy is megnehezítik az ellátás rendezését, magát a zöldségter­mesztést. A nagy baj ott kezdődik, hogy a felvásárlási árakat nagyon régen álla­pították meg, tehát alacsonyak, s így a zöldségtermelés csak akkor válik kifize­tődővé a téeszek számára, ha legalább 2 vagonos hektáronkénti hozamot érnek el- Minthogy ez nem mindenütt sikerül, a téeszek örvendenek, ha megszabadultak tőle. Az anyagi érdekeltséget, még ha szocialista termelőegységekről van szó, akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nicolae Ceaușescu elvtárs számtalan al­kalommal kifejezésre juttatta pártunk gazdaságpolitikájának azt a követelmé­nyét, hogy minden terméknek kifizetődő­nek kell lennie. A zöldség sem lehet ki­vétel e szabály alól. Az alacsony felvásárlási árból kiinduló bűvös kör vonala tovább kanyarog a ter­vezés fentebb ismertetett, helytelen fel­fogása mentén, aztán elérkezik a szerző­dések útvesztőjének sűrűjébe, s betakaró­zik a már említett fegyelmezetlenséggel. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a mezőgazdasági igazgatóság jóváhagyja a téeszek zöldségtermesztési terveit, s mi­vel a téesznek bankkölcsönre van szük­sége­ a termelési kiadások fedezésére, siet a zöldségforgalmazó vállalathoz ter­mékeit leszerződni, mert a bank csak eb­ben az esetben folyósítja a kölcsönt. A téesz aláírja a szerződést a zöldségfor­galmazó vállalattal, pontosan megjelölve, mivel, mekkora területet ültet be. Mint a­hogy a szerződés itt sem kötelez ,azokat a zöldségfajtákat ülteti, amelyek a legke­vésbé munkaigényesek. S ha netalán mégis zöldpaszulyt ültetett — ahogy azt a szerződés előírja, s ahogyan azt az i­­dén a hídvégi téesz tette —, akkor egy vendégmunkásnak a napi 50 kiló zöldbab­­V leszedéséért 40—45 lej napszámot kell ki­­fizetnie és kosztot adnia háromszor na­ponta, míg öz a téesz egy lejért adja át a zöldbab kilóját a felvásárlónak. Hol a művelésre fordított kiadás megtérülése, ha a termelőnek a leszedés többe kerül, mint a felvásárlási ár !? Így értünk vissza a bűvös kör kiindu­lópontjához, bár érdemes lenne egy kis kitérőt tenni előbb a felvásárlás, értéke­sítés gyakorlatára. Mint említettem, a termelési kölcsön felvétele arra kötele­zi a téeszeket, hogy terményeiket leszer­ződjék — a már ismert felvásárlási áron. A piacon csak a szerződésen felüli mennyiséget értékesítheti, s kaphatja meg azt az árat, amely kifizetődővé te­szi számára a zöldségtermesztést. Saj­nos, pillanatnyilag nem nagyon van olyan termelőszövetkezet a megyében, amely saját pénzalapjából fedezhetné a terme­­lési költségeket, s a zöldségtermesztésre annyit tudna fordítani, amennyi egy fó­­liaház felhúzásához kell, hogy aztán a piacon megfelelő áron értékesíthesse ná­lunk primőrnek számító termékeit. Az értékesítés terén is előfordul, hogy a szerződés papírrongy marad, ha például nagy mennyiségű zöldbab van a raktá­rakban (hogy ennél a példánál marad­­v­­unk, mert meg is történt), akkor a fel­­ső­ vásárló az, aki megszegi a szerződést, s nem veszi át a téesz leszedett zöldbabját. A zöldség pedig zöldség, nem fonnyadt­­ság, néhány órát hagyd csak a napon, s már a kutyának sem kell. Amint a háziasszonyoktól hallom, nem lehet petrezselymet kapni. Pedig a téli­re való petrezselyem megterem nálunk, üvegház, fóliaház nélkül. Vajon a jövő őszr€ lesz-e elegendő belőle? NEMES ZOL­TAN (A szerk­sztőség azzal a kéréssel for­dul az illetékes szervekhez, a termelőszö­vetkezetekhez, valamint a gazdasági szak­emberekhez, írják meg véleményüket és javaslataikat a zöldségtermesztés és -for­galmazás kérdéseiről. Minthogy e kérdé­sek rendkívül közérdekűek és a jövő évben, illetve még a tél folyamán megol­dást kell rájuk találni, lapunk hasábjain helyet adunk a beérkező véleményeknek és javaslatoknak.) A termelé­si ki­ítségek csakSicnU'se­k gazdaságii hatékonyság bisf­ola'ti­ka A pénzügyi szakemberek alapaktivá­­jának nemrég tartott tanácskozásán NICOLAE CEAUSESCU elvtárs különös figyelmet szentelt a termelési költségek az 1 000 lej értékű áru előállítási költsé­geinek fokozott és állandó csökkentésére, a ráfizetéses kiadások teljes felszámolá­sára, mindennemű anyagi és pénzügyi pazarlás megszüntetésére, az önköltségi ár csökkentésére, melynek végső célja az egész nép életszínvonalának emelése. Ilyen szempontból vizsgálva a megye helyi ipari vállalatának ez évi tevékeny­ségét, nem a legkedvezőbb képet kapjuk. Kilenc hónap alatt összesen 8 838 000 lej­jel lépték túl a termelési költségeket, a­­mi azt jelenti, hogy vállalati szinten az 1 000 lej értékű áru előállítási költségei 24,01 lejjel voltak magasabbak a terve­zettnél. Igaz, ebből tetemes összeg (6 836 000 lej) az előállított áruk önkölt­ségét terheli, mégpedig az olyan termé­kekét, amelyeknél a felhasznált nyers- és segédanyagok áránál időközben válto­­zások történtek, vagy az előirányzottnál (kénytelenségből) drágább anyagot hasz­náltak. Ennek tisztázása még folyamat­ban van a különböző minisztériumoknál, amelyekkel a vállalat mint termelő kap­­csolatban van. Fennmaradt viszont még mindig 2 002 000 lej, amit, ha a fentiek­­től el is tekintünk, kizárólag a vállalat rovására kell írni. Miből tevődik össze ez ? Csak a szembeötlőbb, úgymond nem gazdaságos tételeket véve számításba, következő a helyzet : a különböző bün­­tetéses kamatok 619 000 lejt tesznek ki ; bizonyos anyagok és áruk leértékelése 239 000 lejjel szaporította ezt az össze­get­­ a selejtes termékek, valamint a ga­ranciaidőn belüli utólagos javítások 178 000 lejt emésztettek fel; a termelési folyamat időnkénti leállása, anyaghiány miatt, szintén 25 000 lejjel növelte a fe­lesleges kiadásokat. Sok a szállításokból származó ráfizetéses kiadás. Csak két példát említsünk: 493 000 lejt azért veszí­tettek, mert a kiutalás nélküli kistételű, de a termelés szempontjából lényeges a­­nyagok beszerzését és szállítását kényte­lenek a helyzetnek megfelelő a saját vagy a teherszállítási vállalat gépkocsi­jaival megoldani. Vagy pedig a borvíz­­töltedéknek szükséges fémkupakokat, ahelyett, hogy vagontételben szállítanák, kénytelenek naponta tehergépkocsival elhozni Bukarestből. Ez szintén 127 000 lej többletkiadást jelentett. Ez a helyzet vállalati szinten. Ha az egyes hozzá tartozó vállalatokat vesszük, úgy az 1 000 lej értékű áru ter­melésére fordított költségek szempontjá­ból a Bazaltnál a legriasztóbb a helyzet. (+ 59,90 lej.). A belső szállítások költsé­geinek túllépésével és a nehézgépek ki nem használásával év elejétől 2 194 000 lejjel terhelték termelési költségeiket. A Bútornál, annak ellenére, hogy a Bazalthoz viszonyítva alacsonyabb az 1 000 lej értékű áru előállítására fordított költség ( + 50,29 lej), az ebből származó összveszteség mégsze 3 150 000 lejt tesz ki. Ezt késztermékeinek nagyobb értéke ma­gyarázza. E számottevő többletkiadások főként a karbantartási költségek túllépé­séből származnak, másrészt pedig abból, hogy a bútorgyártáshoz közel 50 száza­­lékkal drágább furnért használtak fel az előirányzottnál. A Kalász, amely az 1 000 lej értékű á­­ru termelésére +38,17 lejt fordított, össze­sen 4 752 000 lejjel lépte túl a termelési költségeket. Itt a legtöbbet a karbantar­tásra fordított ésszerűtlen kiadások nyomnak a latban. Mi tehát a teendő? A megye helyiipari vállalatának veze­tősége előtt nem ismeretlen egyetlen egy­ségének sem a helyzete A dolgozók ta­nácsa mélyrehatóan elemezte valameny­­nyit és alapos, meggondolt, célravezető intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek célja minden egyes munkahely gazdasá­gi hatékonyságának növelése a dolgo­zók gondolkodásra, kezdeményezésre való késztetése, az­­elavult munkamód­­szerek elvetése, mindennemű pazarlás megszüntetése. , Az intézkedési terv végrehajtásának szigorú és állandó ellenőrzése kezdi érez­tetni hatását. A Kalásznál például a kö­vetkezőképpen alakult a helyzet az 1 000 lej értékű áru előállítására fordított ter­melési költségnél : júliusban tervezett 804 lej, megvalósítva 829.70 ( + 25.70 lej)­ augusztusban tervezett 851.50, megvalósít­va 797,01 lej (—4,49 lej), szeptemberben tervezett 851.78 lej megvalósítva 843,7­8 lej (—8 le­j). Egyetlen egység, a Localprod az, amely jóval a tervezett alá szorított termelési költséggel dolgozik (140,43 lej) és így 3 281 000 lejt takarított meg év eleje óta. Pedig a „titok“ nyitja nagyon egyszerű : legelsőnek a legszigorúbb anyagtakaré­kossági rendszert vezették be felülvizs­gálták minden terméknél a fajlagos fo­gyasztási normákat, és bátran változtat­tak az általuk termelt áruk választékán, hogy csak néhány intézkedést említ­sünk. A vállalat valamennyi dolgozóján mú­lik, hogy ne csak egy ilyen egyedülálló példa legyen. GALIGER JÓZSEF MEGYEI HKOÍt -------- Bölcsőde, fűtés nélkül! ? Bűntudatot érzek, amiért nem ír­tam korábban a kezdi­vásárhelyi 100 férőhelyes bölcsödénél tapasztalt furcsaságokról. A véletlen úgy hoz­ta, hogy amikor az egyik legégetőbb kérdést akartam felvetni ezelőtt egy hónappal, nevezetesen azt, hogy­ miért nem fűtenek megfelelően a bölcsödében, éppen akkor meleged­tek meg a fűtőtestek. Látván a jó szándékot, azt hittem, a többi prob­lémát is megoldják Október 30-án például 14 fokra süllyedt a hőmérő higanyszála a bölcsödében, és a gyermekek mit sem sejtve a betegségek veszélyé­ről, próbállak játszadozni szintúgy, mint máskor Októberben soroza­tosan megismétlődött a fűtés-nem fűtés humortalan játéka Azóta már bizonyára valamennyi illetékes tudomást szerzett a hely­zetről, bárcsak fölösleges lenne e­­gyebekről is szólnom Arról például, hogy egyetlen szőnyeg nem elegen­dő egy ekkora bölcsőde számára , hogy ideje lenne működésbe helyez­ni a sőzökályhát, hiszen annak ide­jén nem azért vitték oda, hogy szét­szedve darabjaira, a pénz benne álljon, hogy furcsa dolog : március­tól augusztusig kellen a főnökük­­nek járnia, míg a kórház egy mosó­géppel ajándékozta meg a bölcsödét (addig kézzel mostak), és furcsa '­.3 is, hogy nincs telefon, még a közel­ben sincs, szaladgáljon a személy­zet, ha valami baj van Nem be­szélve az útról, amit rég rendbe kellett volna tenni. Nem szaporítjuk a szót, beszélje­nek azok, akik hivatottak rendezni az ügyet SZURKOS ANDRA*

Next