Megyei Tükör, 1974. november (7. évfolyam, 1276-1280. szám)
1974-11-08 / 1277. szám
Zöldségtermesztés — hűvös körben Valamikor, nem is olyan régen, a megye városaiban, még Sepsiszentgyörgyön is, jó, kielégítő volt a zöldségellátás. Az utóbbi években éppen eleget döcögött, s ez a kielégítőnek sem mondható felhozatal lapunk hasábjain is „tükröződött“ bíráló cikkekben. Mert a zöldségellátáson igazán van mit bírálni. A bírálattól azonban csak akkor javul meg a zöldségellátás, ha felszámolják azokat a tényezőket, amelyek fékezőleg hatnak a zöldségtermelés — és ebből kiindulva —, az ellátás terén. Ha most ismét napirendre tűztük ezt a kérdést, és valamivel alaposabban (a kérdés kimerítésére nem is vállalkozhatunk egy rövid cikkben) utána nézünk a hiányosságokat kiváltó okoknak, akkor abból kell kiindulnunk, hogy a zöldségellátást a központi szervek az országban mindenütt a megyékre bízták, vagyis minden megye annyi zöldséget eszik, amenynyit meg tud termelni vagy be tud szerezni. Éghajlati viszonyai miatt Kovászna megye meglehetős hátránnyal indul ebben a ,,versenyben", mert az alacsonyabb fekvésű, melegebb éghajlatú megyékben sokkal hamarabb érik be a zöldség, és persze, sok olyan zöldségféle van, amely nálunk meg sem terem. Marad tehát a „behozatal“, a jó ellátáshoz szükséges zöldségmennyiségnek és -választéknak kedvezőbb adottságú megyékből való beszerzése. Ez a „behozatal" elméleti megoldásnak szép és vigasztaló, gyakorlatilag nem sokat ér. Ahogy a közmondás tartja. ..mindenkinek maga felé hajlik a keze“, úgy történik ez a „behozatalra megkötött szerződések betartásánál is. Ha kielégítették egyéb kötelezettségeiket, ha eleget tettek az otthoni ellátás szükségleteinek, akkor jöhet csak szóba a más megyébe irányuló „kivitel“. Nem légből kapott állítás ez, számok igazolják : 1974 május végéig a megkötött szerződések értelmében megyénkbe 110 tonna piros paradicsomnak kellett volna beérkeznie. Bejött 6,1 tonna (5,5 százaléka a leszerződött mennyiségnek!), 34 tonna egyéb zöldségből pedig 13,2 tonna érkezett. Nem csoda, ha a tavasszal annyi panasz esett a zöldségellátásra. Az a Temes megyei vállalat, amelynek csupán április hónap folyamán 25 tonna paradicsomot kellett volna leszállítania, a május elseje előtti napokban ígér — hogy jó fiú legyen — 200 (kettőszáz !) kilót, csak küldjék érte a teherkocsit ! ? A zöldség „behozatalának“ fejezetét ezzel le is zárhatjuk, s addig elő se vegyük, amíg a szerződéses fegyelmet központilag meg nem erősítik, amíg a megkötött szerződés csak papírrongy a szállító felek számára. Marad hát a megyében termelt zöldség, illetve annak a kérdésnek megoldása, hogy legyen a megyében zöldségtermesztés, s ha a primőr számunkra egy hónappal később jelenik meg, legalább akkor aztán legyen bőségesen és folyamatosan mindaz, ami a megyében megterem. Mert megterem, ha kicsit késve is, a zöldhagyma, a fokhagyma, a spenót, a saláta, a retek, a zöldborsó, a zöldpaszuly, a karfiol, az uborka, tehát majdnem mindenféle levél- és gyökérzöldség, hagyma és hüvelyes. Ha pedig a zöldségtermelő gazdaságok (és ahogyan máshol szokás, a háztáji gazdaságukkal társuló szövetkezeti tagok és magángazdák is) rátérnének a fóliaházas zöldségtermesztésre, akkor nagyon kevés, mindössze néhány napos lenne — más megyékhez viszonyítva — a primőrök megjelenésének késése. Járom a megyét, de fóliaházat évek óta nem láttam sehol. A tavasszal azonban milyenben néztem szét, s láttam, milyen szakértelemmel — öntözésre berendezett parcellákon — termelik a zöldséget a háztáji gazdaságokban. Nem az a baj, hogy a háztájiban zöldséget termelnek, hanem az, hogy Brassóba vonatoznak vele, mert kereskedelmi hálózatunk nem figyelt fel az itt termelt zöldségnek mindkét fél számára előnyös értékesítésére, illetve ennek megszervezésére. A tragédia pedig az, hogy a kilyéni termelőszövetkezetnek egyetlen hektár zöldségese sincs. Hozzáértő munkaerő volna (az oda tartozó Szotyorban is), de a válasz is azonnali és kézenfekvő a téesz részéről: a kilyéni termelőszövetkezet 50 hektár öntözhető zöldségesét „elkamaszálták“, vigaszdíjként pedig a téesz nem kap zöldségtervet. Mert a zöldségtermelés a szükséges rossz minden gazdaság számára. Némelyeknek szerencséjük van, mint például a régi híres zöldségtermelőknek — Réty, Kökös, Kilyén, Illyefalva, Szentiván —, amelyek közel fekszenek a megyeszékhelyhez, de egyetlen szál márkát sem termelnek. A sepsiszentgyörgyi termelőszövetkezetnek is éppen annyi zöldséges területet, 10 hektárt, felül meg a terv, mint bármelyik másik téesznek, amelynek nem kellene egy harmincezres várost ellátnia. A zöldségtermelés tervezése is a „szükséges rossz“ felfogásból indul ki, amint azt a fenti példa, no meg azt mutatja, hogy a tervben minden téesz legyen az erdővidéki, vagy például uzoni, mind 17 500 kilós hozammal és 175 tonnás össztermeléssel szerepel a megyei kimutatásban. A „szükséges rossz" felfogást tükrözi az az irányzat is, amelyet a mezőgazdasági igazgatóság követ, amikor mind kevesebb gazdaságba akarja összpontosítani a zöldségtermelést. Hibás felfogás, mert a zöldségtermelés munkaigényes ág, munkaerő-feleslege pedig egyik téesznek sincs. Ha pedig ésszerűen osztanám el a zöldséges területeket, akkor inkább azoknak a téeszeknek juttatnék többet, amelyek a folyóvizek partján levő földjeiket öntözéses gazdálkodásra könnyen be tudják állítani. Nem tudom, hogy a borosnyói szövetkezetközi tanácshoz tartozó téeszeknek miért nem kell zöldséget termelniük, holott földjeik 20 kilométer hosszan a Feketeügy mellett terülnek el, s a két város, Sepsiszentgyörgy és Kovászna között fekszenek. A zöldségtermelés tervezése tehát egyáltalán nem az ellátás jobbításának célját szolgálja. Teljesen függetleníti magát attól, s ezzel csak súlyosbítja azokat a megyei szinten megoldhatatlan gondokat, amelyek amúgy is megnehezítik az ellátás rendezését, magát a zöldségtermesztést. A nagy baj ott kezdődik, hogy a felvásárlási árakat nagyon régen állapították meg, tehát alacsonyak, s így a zöldségtermelés csak akkor válik kifizetődővé a téeszek számára, ha legalább 2 vagonos hektáronkénti hozamot érnek el- Minthogy ez nem mindenütt sikerül, a téeszek örvendenek, ha megszabadultak tőle. Az anyagi érdekeltséget, még ha szocialista termelőegységekről van szó, akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nicolae Ceaușescu elvtárs számtalan alkalommal kifejezésre juttatta pártunk gazdaságpolitikájának azt a követelményét, hogy minden terméknek kifizetődőnek kell lennie. A zöldség sem lehet kivétel e szabály alól. Az alacsony felvásárlási árból kiinduló bűvös kör vonala tovább kanyarog a tervezés fentebb ismertetett, helytelen felfogása mentén, aztán elérkezik a szerződések útvesztőjének sűrűjébe, s betakarózik a már említett fegyelmezetlenséggel. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a mezőgazdasági igazgatóság jóváhagyja a téeszek zöldségtermesztési terveit, s mivel a téesznek bankkölcsönre van szüksége a termelési kiadások fedezésére, siet a zöldségforgalmazó vállalathoz termékeit leszerződni, mert a bank csak ebben az esetben folyósítja a kölcsönt. A téesz aláírja a szerződést a zöldségforgalmazó vállalattal, pontosan megjelölve, mivel, mekkora területet ültet be. Mint ahogy a szerződés itt sem kötelez ,azokat a zöldségfajtákat ülteti, amelyek a legkevésbé munkaigényesek. S ha netalán mégis zöldpaszulyt ültetett — ahogy azt a szerződés előírja, s ahogyan azt az idén a hídvégi téesz tette —, akkor egy vendégmunkásnak a napi 50 kiló zöldbabV leszedéséért 40—45 lej napszámot kell kifizetnie és kosztot adnia háromszor naponta, míg öz a téesz egy lejért adja át a zöldbab kilóját a felvásárlónak. Hol a művelésre fordított kiadás megtérülése, ha a termelőnek a leszedés többe kerül, mint a felvásárlási ár !? Így értünk vissza a bűvös kör kiindulópontjához, bár érdemes lenne egy kis kitérőt tenni előbb a felvásárlás, értékesítés gyakorlatára. Mint említettem, a termelési kölcsön felvétele arra kötelezi a téeszeket, hogy terményeiket leszerződjék — a már ismert felvásárlási áron. A piacon csak a szerződésen felüli mennyiséget értékesítheti, s kaphatja meg azt az árat, amely kifizetődővé teszi számára a zöldségtermesztést. Sajnos, pillanatnyilag nem nagyon van olyan termelőszövetkezet a megyében, amely saját pénzalapjából fedezhetné a termelési költségeket, s a zöldségtermesztésre annyit tudna fordítani, amennyi egy fóliaház felhúzásához kell, hogy aztán a piacon megfelelő áron értékesíthesse nálunk primőrnek számító termékeit. Az értékesítés terén is előfordul, hogy a szerződés papírrongy marad, ha például nagy mennyiségű zöldbab van a raktárakban (hogy ennél a példánál maradvunk, mert meg is történt), akkor a felső vásárló az, aki megszegi a szerződést, s nem veszi át a téesz leszedett zöldbabját. A zöldség pedig zöldség, nem fonnyadtság, néhány órát hagyd csak a napon, s már a kutyának sem kell. Amint a háziasszonyoktól hallom, nem lehet petrezselymet kapni. Pedig a télire való petrezselyem megterem nálunk, üvegház, fóliaház nélkül. Vajon a jövő őszr€ lesz-e elegendő belőle? NEMES ZOLTAN (A szerksztőség azzal a kéréssel fordul az illetékes szervekhez, a termelőszövetkezetekhez, valamint a gazdasági szakemberekhez, írják meg véleményüket és javaslataikat a zöldségtermesztés és -forgalmazás kérdéseiről. Minthogy e kérdések rendkívül közérdekűek és a jövő évben, illetve még a tél folyamán megoldást kell rájuk találni, lapunk hasábjain helyet adunk a beérkező véleményeknek és javaslatoknak.) A termelési kiítségek csakSicnU'sek gazdaságii hatékonyság bisfola'tika A pénzügyi szakemberek alapaktivájának nemrég tartott tanácskozásán NICOLAE CEAUSESCU elvtárs különös figyelmet szentelt a termelési költségek az 1 000 lej értékű áru előállítási költségeinek fokozott és állandó csökkentésére, a ráfizetéses kiadások teljes felszámolására, mindennemű anyagi és pénzügyi pazarlás megszüntetésére, az önköltségi ár csökkentésére, melynek végső célja az egész nép életszínvonalának emelése. Ilyen szempontból vizsgálva a megye helyi ipari vállalatának ez évi tevékenységét, nem a legkedvezőbb képet kapjuk. Kilenc hónap alatt összesen 8 838 000 lejjel lépték túl a termelési költségeket, ami azt jelenti, hogy vállalati szinten az 1 000 lej értékű áru előállítási költségei 24,01 lejjel voltak magasabbak a tervezettnél. Igaz, ebből tetemes összeg (6 836 000 lej) az előállított áruk önköltségét terheli, mégpedig az olyan termékekét, amelyeknél a felhasznált nyers- és segédanyagok áránál időközben változások történtek, vagy az előirányzottnál (kénytelenségből) drágább anyagot használtak. Ennek tisztázása még folyamatban van a különböző minisztériumoknál, amelyekkel a vállalat mint termelő kapcsolatban van. Fennmaradt viszont még mindig 2 002 000 lej, amit, ha a fentiektől el is tekintünk, kizárólag a vállalat rovására kell írni. Miből tevődik össze ez ? Csak a szembeötlőbb, úgymond nem gazdaságos tételeket véve számításba, következő a helyzet : a különböző büntetéses kamatok 619 000 lejt tesznek ki ; bizonyos anyagok és áruk leértékelése 239 000 lejjel szaporította ezt az összeget a selejtes termékek, valamint a garanciaidőn belüli utólagos javítások 178 000 lejt emésztettek fel; a termelési folyamat időnkénti leállása, anyaghiány miatt, szintén 25 000 lejjel növelte a felesleges kiadásokat. Sok a szállításokból származó ráfizetéses kiadás. Csak két példát említsünk: 493 000 lejt azért veszítettek, mert a kiutalás nélküli kistételű, de a termelés szempontjából lényeges anyagok beszerzését és szállítását kénytelenek a helyzetnek megfelelő a saját vagy a teherszállítási vállalat gépkocsijaival megoldani. Vagy pedig a borvíztöltedéknek szükséges fémkupakokat, ahelyett, hogy vagontételben szállítanák, kénytelenek naponta tehergépkocsival elhozni Bukarestből. Ez szintén 127 000 lej többletkiadást jelentett. Ez a helyzet vállalati szinten. Ha az egyes hozzá tartozó vállalatokat vesszük, úgy az 1 000 lej értékű áru termelésére fordított költségek szempontjából a Bazaltnál a legriasztóbb a helyzet. (+ 59,90 lej.). A belső szállítások költségeinek túllépésével és a nehézgépek ki nem használásával év elejétől 2 194 000 lejjel terhelték termelési költségeiket. A Bútornál, annak ellenére, hogy a Bazalthoz viszonyítva alacsonyabb az 1 000 lej értékű áru előállítására fordított költség ( + 50,29 lej), az ebből származó összveszteség mégsze 3 150 000 lejt tesz ki. Ezt késztermékeinek nagyobb értéke magyarázza. E számottevő többletkiadások főként a karbantartási költségek túllépéséből származnak, másrészt pedig abból, hogy a bútorgyártáshoz közel 50 százalékkal drágább furnért használtak fel az előirányzottnál. A Kalász, amely az 1 000 lej értékű áru termelésére +38,17 lejt fordított, összesen 4 752 000 lejjel lépte túl a termelési költségeket. Itt a legtöbbet a karbantartásra fordított ésszerűtlen kiadások nyomnak a latban. Mi tehát a teendő? A megye helyiipari vállalatának vezetősége előtt nem ismeretlen egyetlen egységének sem a helyzete A dolgozók tanácsa mélyrehatóan elemezte valamenynyit és alapos, meggondolt, célravezető intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek célja minden egyes munkahely gazdasági hatékonyságának növelése a dolgozók gondolkodásra, kezdeményezésre való késztetése, azelavult munkamódszerek elvetése, mindennemű pazarlás megszüntetése. , Az intézkedési terv végrehajtásának szigorú és állandó ellenőrzése kezdi éreztetni hatását. A Kalásznál például a következőképpen alakult a helyzet az 1 000 lej értékű áru előállítására fordított termelési költségnél : júliusban tervezett 804 lej, megvalósítva 829.70 ( + 25.70 lej) augusztusban tervezett 851.50, megvalósítva 797,01 lej (—4,49 lej), szeptemberben tervezett 851.78 lej megvalósítva 843,78 lej (—8 lej). Egyetlen egység, a Localprod az, amely jóval a tervezett alá szorított termelési költséggel dolgozik (140,43 lej) és így 3 281 000 lejt takarított meg év eleje óta. Pedig a „titok“ nyitja nagyon egyszerű : legelsőnek a legszigorúbb anyagtakarékossági rendszert vezették be felülvizsgálták minden terméknél a fajlagos fogyasztási normákat, és bátran változtattak az általuk termelt áruk választékán, hogy csak néhány intézkedést említsünk. A vállalat valamennyi dolgozóján múlik, hogy ne csak egy ilyen egyedülálló példa legyen. GALIGER JÓZSEF MEGYEI HKOÍt -------- Bölcsőde, fűtés nélkül! ? Bűntudatot érzek, amiért nem írtam korábban a kezdivásárhelyi 100 férőhelyes bölcsödénél tapasztalt furcsaságokról. A véletlen úgy hozta, hogy amikor az egyik legégetőbb kérdést akartam felvetni ezelőtt egy hónappal, nevezetesen azt, hogy miért nem fűtenek megfelelően a bölcsödében, éppen akkor melegedtek meg a fűtőtestek. Látván a jó szándékot, azt hittem, a többi problémát is megoldják Október 30-án például 14 fokra süllyedt a hőmérő higanyszála a bölcsödében, és a gyermekek mit sem sejtve a betegségek veszélyéről, próbállak játszadozni szintúgy, mint máskor Októberben sorozatosan megismétlődött a fűtés-nem fűtés humortalan játéka Azóta már bizonyára valamennyi illetékes tudomást szerzett a helyzetről, bárcsak fölösleges lenne egyebekről is szólnom Arról például, hogy egyetlen szőnyeg nem elegendő egy ekkora bölcsőde számára , hogy ideje lenne működésbe helyezni a sőzökályhát, hiszen annak idején nem azért vitték oda, hogy szétszedve darabjaira, a pénz benne álljon, hogy furcsa dolog : márciustól augusztusig kellen a főnöküknek járnia, míg a kórház egy mosógéppel ajándékozta meg a bölcsödét (addig kézzel mostak), és furcsa '.3 is, hogy nincs telefon, még a közelben sincs, szaladgáljon a személyzet, ha valami baj van Nem beszélve az útról, amit rég rendbe kellett volna tenni. Nem szaporítjuk a szót, beszéljenek azok, akik hivatottak rendezni az ügyet SZURKOS ANDRA*