Megyei Tükör, 1980. augusztus (13. évfolyam, 2652-2677. szám)
1980-08-01 / 2652. szám
Némelyek pusztítják, mások védelmezik A környezetvédelem általában — de különösen az erdők esetében közkincset szándékszik megóvni. mindig környezetünk — s az erdők — a szó szoros értelmében közvagyon. Ennek ellenére a magánérdek, még a csoportérdek is ellentétbe kerülhet a legtágabb értelemben vett közérdekkel és távlati meggondolással, amelyeket oly tisztán fogalmaztak meg a pártdokumentumok: kötelesek vagyunk megőrizni a környezetet, természeti kincseinket saját magunk és a következő nemzedékek számára. Jelen esetben ezt a csoportérdeket a két vásárhelyi fakitermelő vállalat különben teljesen érthető magatartása példázza. E vállalat, hogy tervét teljesíthesse, nagy „fogyasztója“ az erdőnek. Eddig minden rendben, a kérdés csak az, melyik erdőnek? Ez viszont a megyei Erdészeti Felügyelőségen múlik, hiszen ez az intézmény jelöli ki a vágásra, ritkításra kerülő erdőparcellákat. Mit gondol az olvasó, hol jelölte ki? Potosan az egyik legismertebb, leglátogatottabb gyógyüdülőhelyünkön, igáivágáson. rv az ügy tisztázása végett adjunk szót az illető parcellák védelmezőinek és pusztítóinak. A Megyei Turisztikai Hivatal átiratában a következőket olvashatjuk: „Kiszállásunk és ellenőrzésünk alkalmával megállapítottuk, hogy a bálványosi ásványvízforrásokat védő erdőövezeten belül a kézdivásárhelyi fakitermelő vállalat vágásokat és ritkításokat végz, míg a Csiszárfürdő fölötti rszon az erdő tarvágásra van kijelölve. Ezt a jelzést láttuk a 43, 47, 35, 33, 34 és 32-es parcellán, holott a tarvágást tiltja az 1974-es vízvédelmi törvény és az 1973-as környezetvédelmi elből figyelmükbe ajánljuk az törvény. 5218. szám alatt Önöknél iktatott dokumentációt ,amelyet a rrigyei néptanács jóváhagyott, és amelyben közöltük fürdőhelyek vízvédelmének határait a a következőképpen: a kézdivásárhelyi erdőkerületben parkerdőnek minősül a 46. 45. 47. 44, 43, 42. 41. 40, 38, 39, 37 30 31. 32, 33, 35. 31-es parcella, mmg a sepszentgyörgyi erdőkerületben a 31. 32, 30. 33. 36 és 18-as parcella amelyet az Erdőgazdálkodási Minisztérium 932/1978. VI. 16-i rendelete is megerősített és felhívja figyelmünket e területek védelmére. Kérjük, vizsgálják felül az általunk megállapított helyzetet és ennek értelmében módosítani az 1980-ra és 1981-re szóló termelést a bálványosi védőövezetben. Hasonló jelenség megelőzésére említjük meg, hogy a sepsiszentgyörgyi erdőkerületben, Sugásfürdő környékén szintén parkerdőnek nyilvánították a 16, 17, 18, 19, 20 és 21-es parcellákat. Várjuk az Önök válaszát az itt jelzett ügyben, felsőbb szerveinknek jelenthessük hogy helyzet alakulását.“ Aláírja a hivatal a főnöke, Dara Tudor és hidrogeológusa, Kisgyörgy Zoltán. Az Erdészeti Felügyelőség válaszában a következőket olvashatjuk: „A bálványosi hidrológiai medence vízvédelmének ügyében az Önök tudomására hozzuk, hogy erdőgazdálkodási szempontból is védett területnek számít, abban a mértékben, ahogyan önök kijelölték. Az ebben a térségben levő erdő védőerdőnek számít, az első csoporthoz tartozik és mint ilyent kezeljük. Az idén megkezdett kitermelési munkák, amelyeket a kézdivásárhelyi fakitermelő vállalat végez, ritkítások, s ezek nem befolyásolják a jövőben az erdő szerepét. 1981-re ugyancsak ritkítási céllal jelölték meg a fákat a Csiszárfürdő fölötti 32-es, 33-as és 35- ös parcellákon, nem pedig tarvágásra. Mégis, az ellenőrzésünk azt mutatta, hogy a jelzések igen sürűek és nem tartják tiszteletben azokat az előírásokat, amelyek ilyen területen a kitermelésre vonatkoznak. Következésképpen semmisnek nyilvánítottuk a 32-es parcella jelzéseit, amelyből a jövőben csak kidőlt, vagy kihalt fákat termelnek ki. A többi parcellákon is újra jeleztetjük a kivágandó fákat, hogy az erdő betölthesse vízvédelmi szerepét és látványa is kifogástalan legyen. Részünkről az a kérésünk, hogy Önök is intézkedjenek annak érdekben, hogy az erdőben ne rakjanak leve metet, s így tartsák tiszteletben az 1973- as törvényt, valamint az erdészeti előírásokat“. Aláírja Sárkány Árpád, főfelügyelő. Ezt a levélváltást nem azzal a céllal közöltük, hogy most döntsünk, a két fél közül ítélőbíróként melyiknek van igaza. Nem az itt az érdekes, mennyire károsította az eddigi vágás a bálványosi forrásokat. Csak annyit akarunk ezzel bemutatni, hogyan kerekednek felül a csoportérdekek az általános érdekeken. Különösen abban az eetben, ha nem lépnek fel ellenük. Mert ebben az esetben is mi történhetett volna, ha idejében nem történik meg ez a (dicséretes) tiltakozás? Akik a kivágandó fákat megjelölték, vajon nem gondoltak a törvény előírásaira? Nem ismerték a megyei néptanácsnak bálványosi erdők védő szerepéről hozott határozatát sem? Az itt közreadott írás (és nemcsak rz, hanem a cikksorozat egésze) azt a törekvést szolgálja, hogy nagyon komolyan felhívjuk a figyelmet a természet, a környezet védelmének életbevágó fontosságára. Arra, hogy minden olyan lépést ,amely a természetet, a környezetünket befolyásolja, kétszer gondoljunk meg, mielőtt megtennénk. drágán ioan, NEMES ZOLTÁN MEGYEI TÜKÖR Munkasikerekre mozgósító szemléltető propaganda (folytatás az első oldalról) tása, fejés, az állatok átadása, átvétele az éjjeli és nappali gondozók között, a tejtermelési terv gondozókra kiszámítva. A szemléltetés bevált, hatékony eszközei a fali- és szatirikus újságok is, amelyekből a községben, a falvakban és a különböző munkahelyeken összesen 13 van. A szerkesztő bizottságok kezdeményező, újító szellemére vall, hogy az utóbbi időben egyre hatékonyabban használják a fényképeket. Kövessétek Kocsis János, Venczel Ferenc, Kelemen Mihály és mások példáit, akik az istállórend szigorú betartásával több száz liter tejjel szárnyalták túl az előirányzatot — olvashatjuk egy ilyen fényképpel készített közlésben. Természetesen, a pozitív eredményekkel egy időben nem mulasztjuk el, hogy a szatirikus újságokon ugyancsak rövid tudósításokban bírálják a káros jelenségeket, a még előforduló fegyelmezetlenséget, minőségileg selejtes munkát, a civilizált magatartás szabályainak megsértőit, a szocialista törvényesség megszegőit és más hasonlókat. Tudatában vagyunk, hogy a szemléltetés eredményessége mindenekelőtt a munka iránti helyes magatarth* tásban, a tervezett gazdasági mutatók maradéktalan teljesítésében ölt testetf** E célból a pártbizottság úgy irányítja a vizuális propagandával foglalkozó kollektívát, szerkesztő bizottságokat, hogy állandó jelleggel a legjobb módszerek megtalálására, hasznosítására törekedjenek, hogy a tömegpoltikai nevelés e formái, eszközt a mai és holnapi feladatok példás teljesítésére, túlszárnyalására mozgósítsanak, elősegítsék az új emberre jellemző erkölcsi normák, elvek érvényre juttatását. A beruházástól a fűszerig (folytatás az első oldalról) szeripari szállításokra Szakosított Vállalat illetékes abban, hogy a húsiparnak szállítóeszközöket biztosítson. Mióta átvette ezt a megbízatást, sok panasz van rá. Néhány ezek közül: a megrendelt hűtókocsik gépkocsivezetői nem jelentkeznek a megszabott időben a vállalatnál; olyan gépkocsivezetőket küldenek, akiket nem képeztek ki előzetesen a hússzállításra (míg a vállalattól átvett gépkocsivezetőket más munkákra osztják be); ha időközben adódó nyersanyaghiány miatt a fuvart huszonnégy órával a szállítás időpontja előtt lemondják, nem fogadja el a lemondást az említett vállalat, és megfordítva, ha váratlanul nyersanyag érkezik és járműre lenne szükség, a huszonnégy órával azelőtt letett rendelést nem veszik figyelembe; a járművek piszkosak, nem hússzállításra vonatkozó előírásoknak megfelelően előkészítve érkeznek (nem tisztázott, kinek a feladata a hűtókocsik fertőtlenítése). Lett volna tehát megbeszélnivaló bőven, ezért tűnt fel, hogy a vállalat a közgyűlésre meghívott képviselője távol maradt. És most a minőség kérdése A vállalat képviselői büszkék arra, hogy az idén egyetlen terméktételt sem utasítottak vissza, de elismerik, hogy termékeik lehetnének jobb minőségűek is, gondosabban elkészítettek. Hiszen a végső minőségi ellenőr maga a fogyasztó és az is minősítést jelent, ha egy bizonyos terméket nagyon keresnek, és az is, ha egy másikat következetesen elkerülnek. Megyénkben nem keresik például az olcsó hentesárut — amely azért olcsó, mert kisebb a tápértéke —, amelynek a minősége kívánnivalót hagy maga után. Amint egyik felszólaló mondotta, nem érdem az, ha a rossznál jobbat termel a vállalat. Az év második félévében tehát nagy feladatok hárulnak a vállalat vezetőségére, a dolgozók tanácsára, minden dolgozóra a tőlük függő kérdések megoldásában és a felsőbb fórumoktól függőek megsürgetésében. Kapásból kiragadjuk a sepsiszentgyörgyi vágóhíd lemaradt beruházási munkálatait, a minőség kérdését, az egészségügyi rendelkezések szigorú betartásának ellenőrzését, a szerződéskötések útjából az akadályok elhárítását. Aratók között Kökoszfn (folytatás az első oldalról) Muntyán József és Orbók Sándor bácsit, Plugor Mihály farm vezető csoportját. Mintegy 59 hektárnyi ez a Középláb dűlő, s már öt hektárnyit kaszált ez a derék csoport. Nyomukban jönnek majd a kombájnok, amelyek majd fölszedik, kicsépelik a levágott gabonát, s folytatják az aratást bennebb, ahol a gabona megmaradt a lábán. Ezalatt a Feketeügy menti dűlőn kombájnosok az őszi árpával birkóznak. a György Illés Béla is megérkezett a napokban Buzáu megyéből, ma beállhatott ő is társai mellé, Vujkus Mihállyal. Molnár Leventével és Ambarus Lajossal együtt siettette saját portáján is az árpa aratását. Bende János főmérnök és Plugor Tamás elnök szerint eddig harminc hektárnyi a learatott gabonaterület, s a gazdaság magtárában hatvan tonnányi a kitisztított termés. Sajnos, a délutáni órákban a derék aratók igyekezetét ismét eső szakította meg. Az örökös eső, amely ezen a nyáron állandó kísérője minden mezei műveletnek... Ha jók az emberek Nem túl beszédes ember Szilágyi István. Legalábbis nekem olyannak tűnik, aki többször is megrágja amit mondani akar. Lehet, neki van igaza, világosabb, érthetőbb így a beszéd. Amit meg akarok tőle tudni, azt amúgy is megtudom. S besegít még a párálló feketekávé is, amit úgy negyed nyolc körül tesz elém a kinti irodában dolgozó titkárnő. Most azt is le kellene írnom, hol is található a Megyei Építő-Szerelő Vállalat hármas számú építőtelepének központja. Maga a telep felér akár egy kisebb vállalattal is, legalábbis ami a munkálatok mennyiségét illeti, bizonyára igen. — Jó embereink vannak — ezzel indul a beszélgetés, s lényegében benne is van ebben a rövidke mondatban mindaz, amiről a továbbiakban is faggattam a munkatelep vezető mérnökét. — Példának hadd idézzem, hogy nálunk a munkaidőkihasználás mutatója elég magas, megközelítette az első félévben a kilencvenhét százalékot. Sok gyárénál jobb, magasabb ez a szám, s erre büszkék vagyunk. Kiváló szakemberek dolgoznak a szereléssel, annak ellenére is jó szakemberek, hogy néhanapján elmarasztalóan beszélnek rólunk. Egy férfi kopog be az ajtón. Két fiatalember kéri felvételét a vállalathoz, magyarázza. Egyelőre viszont nem tudják felvenni, mert nincs hely. Amíg Barótról el nem megy a másik kettő, akik elkészülődnek, ezt a kettőt sem tudjuk felvenni. A mérnök elkapja csodálkozó tekintetem. Hogyne csodálkoznék: azt hiszem, ilyen régóta nem volt, hogy az építőkhöz ne vegyenek fel önként jelentkező szakembereket. • Mi jelenleg nagyon jól állunk szakemberekkel. Az igazság az, hogy az építészet is kezd menés szakma lenni, ezt jól érezzük, s azon is le tudjuk mérni, hogy jóval kevesebb a fegyelmezetlenség, a rendetlenség. Ezt vállalati pártbizottsági titkárként is mondhatom, tehát az egész vállalatra vonatkoztathatom. Aki nem ismeri közelebbről az építők munkáját, az azt hiheti, még mindig a hagyományos szakmák a meghatározóak. Pedig régóta betörtek már a korszerű eljárások az építkezésbe, s a gépészek, a szerelők is főszereplőkké léptek elő. A betonelemek egyre szélesebb körű alkalmazása a vizesek, villanyosok, gázosok és más szerelők munkájában, a velük szemben támasztott igényekben is nagy változásokat idéztek elő. — Szerteágazó a mi tevékenységünk. A telep négyszázhuszonöt embere sokfelé dolgozik, Baróttól Bodzafordulóig, Sepsiszentgyörgytől Kézdivásárhelyig mnndenütt ott vagyunk, ahol lakótömböket építenek, s ahol villanyt, vizet, gázt kell vezetni, fűtőtesteket beszerelni. Jókora műhelyünk is van, szerelési előmunkálatokat is végzünk, hogy megkönnyítsük az építkezést, lerövidítsük az építési időt. Hadd áruljam el, hogy ide mindenki szívesen menne, mert nagyon jól megy itt a munka, s jól is lehet keresni. Egyébként, a keresettel nincs is baj nálunk, kijön mindenkinek a számítása. Másoktól tudom, hogy Szilágyi mérnökkel jól ki lehet jönni. Talán azért is, mert ismeri, nagyon közelről ismeri az építkezés ábécéjét, munkásként kezdte annak idején, s szorgalmának köszönheti, hogy most mérnökként irányíthatja félezernyi ember munkáját. — Tizennégy esztendős voltam, amikor ismerkedni kezdtem a szakmával. Magániparosnál betonkockákat öntöttünk, nagyon kellett húzni, hogy elégedettek legyenek velem. Aztán lassan arra is rájöttem, hogy érdemes tanulni, érdemes alaposabban betekinteni az építészeti szakmába. Kétkezi munkásként dolgoztam hosszú ideig, egyszerű szakmunkásként, volt is annyi munkánk, hogy sokszor alig bírtuk. Aztán letettem a mesterit, Kolozsváron most is jóleső érzéssel nézem azokat az épületeket, ahol magam is dolgoztam. Később a főiskolára is beiratkoztam, esti tagozaton nyomtam le azt a pár évet. Ide, Sepsiszentgyörgyre hetvenháromban kerültem. Eleinte úgy számítottuk, hogy csak két esztendőt maradunk, visszamegyünk abba a városba, ahol árván nekivágtam az életnek, de itt ragadtunk, idevalósi személyazonosságiunk van. Ez azt jelenti, hogy szentgyörgyiek lettünk. Büszke vagyok arra, hogy az én irányításommal épült fel a megyei kórház, s itt fenn, a Szemerja negyedben jó néhány magasépület. Amit most végzek, az is érdekes munka, sok figyelmet, türelmet követel. Ám ha jó embereink vannak, a mérnöknek is jóval könnyebb a dolga. Közben mások is jönnek, tanácsokat kérnek, útmutatásra várnak. A munka megszokott medrébe Lépett. PÉTER SÁNDOR