Megyei Tükör, 1980. november (13. évfolyam, 2731-2755. szám)

1980-11-01 / 2731. szám

Munkatnácskozás az HKF KB székházában a geológia terén dolgozó aktívával (folytatás az első oldalról) rendkívül fontos szektorának fejlesztése és korszerűsítése, dolgozói munka- és élet­­körülményei iránt tanúsít. Hangsúlyozták, hogy a geológiai kutatótevékenység az idén pozitív mérleggel zárul, megvalósul­nak a tervelőirányzatok az összes fontos műszaki-gazdasági mutatónál. Aláhúzva a kitermelőiparban, akárcsak a geológiai kutatás terén elért sikereket, a szónokok a bírálat és önbírálat szellemében arra is rámutattak, hogy az eddigi eredmények még nem emelkednek a pártvezetőség ál­tal megszabott feladatok, a nemzetgazda­ság által támasztott komplex és állandó­an növekvő követelmények színvonalára. A felszólalók számos javaslatot tettek a még előforduló hibák és mulasztások fel­számolására annak érdekében, hogy biz­tosítva legyenek a­ szükséges feltételek a Románia 1981. évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervében s az 1981 —1985-ös ötéves tervben előirány­zott valamennyi feladat maradéktalan tel­jesítéséhez. Hangsúlyozták, hogy a geoló­giai kutatási terv ütemes teljesítése érde­kében rendkívül fontos a szektor rendel­kezésére álló anyagi alap maradéktalan és maximális kihasználása, a jobb munka­­szervezés, a rend és a fegyelem megerő­sítése minden geológiai munkatelepen, az erők összevonása a perspektívákkal ren­delkező övezetekben. A szónokok egyszer­smind kiemelték annak szükségességét, hogy jobb legyen a szektorban dolgozó káderek felkészülése, olyan rendszert ál­lapítsanak meg, amely szorosabban össze­köti a kutatóintézeteket a gyakorlati kér­désekkel és jobban összehangolja a terü­leti geológiai kutatásokat. A vita részvevői vállalták, hogy fokozott erőfeszítéssel újabb tartalékokat tárnak fel kőolajból, földgázból, szénből, fémes ásványokból és színes­fémekből, újabb e­­nergiaforrásokat és nyersanyagokat fe­deznek fel nemzetgazdaságunk további fejlesztése számára. Befejezésül hatalmas taps közepette szólásra emelkedett Nicolae Ceausescu elvtárs. Törvényerejű rendelet MELLÉKLET KVÓTÁK az 1981. évi tevékenységben terven felül elért termékeknél 1.kőolaj 15 százalék 12. vasérc­ áru 100 százalékos 2. gazolin 15 százalék vas egyenértékében 15 százalék 3. 15 C-fokon és 760 higanymilliméter 13. pirít koncentrátumokban 15 százalék nyomáson előforduló hasznosítható 14.kén koncentrátumokban 10százalék asszociált gázok 15 százalék 15. 45 százalékos kénkoncentrátum 4. lignit és barnaszén 15százalék 10 százalék 5.tiszta kőszén 15százalék 16.barit 12százalék 6. mosott kőszén koksznak 5 százalék 17. mosott kvarchomok 10százalék 7. vörösréz koncentrátumokban 18. tűzálló agyag 10százalék 15százalék 19. preparált kaolin 15 százalék 8.ólom koncentrátumokban 15százalék 20.földpát 12százalék 9.horgany koncentrátumokban 21. molibdénbiszulfid 5 százalék 15 százalék 22. molibdén koncentrátumokban 10. arany koncentrátumokban 15 százalék1 8 százalék 11. ezüst koncentrátumokban­­ 23. bizmut koncentrátumokban 10 százalék1 5 százalék Megyeszerte fokozott ütemben folyik az őszi talajforgatás (BORTNYIK GYÖRGY felvétele) .....­óber 24-i lapszámunkban megjelent Demokratizmus című jegyzet nyomán ebb olvasónk felháborodását fejezte ki, azzal a megindoklással, hogy nem ez jel­lemző a közgyűlések hangulatára. Olyan is akadt, aki a vállalati közgyűlések nyo­mán levont következtetésként értelmezte a fent említett jegyzetet. A félreértések tisztázása végett közülnünk kell, hogy : 1- Az ejtett jegyzet nem a közgyűlések nyomán levont következtetésként je­­lent meg, a következtetéseket levontuk valamennyi, a dolgozók közgyűléseiről ké­szült beszámolóban. 2. Ugyanezekben a beszámolókban minden alkalommal hangsúlyoztuk, hogy a résztvevők felelősséggel, a valóság ismeretében mondták el mondanivalóju­kat, elemezték az általuk ismert tevékenységi területet, tettek javaslatokat. A jegyzet tehát csak azok okulására íródott, akik terhes kötelességnek érzik azt a két-három órát egy gyűlésteremben eltölteni, akik - bár számbelileg kevesen vannak - néha türelmetlen zúgással, sóhajtozással zavarják a gyűléseket. A jegy­zetben is hangsúlyoztuk, most újra aláhúzzuk, hogy nem általános jelenségről van szó. Írásunk célja az volt, hogy felhívjuk a vállalatokban tevékenykedő tömegszerve­­zetek figyelmét arra, hogy még ilyen téren is van tennivalónk, ilyen irányba is szükséges nevelőmunkát kifejteni, tudatosítani valamennyi dolgozóban, hogy a mun­­kásdemokrácia lényege, megteremtésének alapja, hogy mindenkit érdekelnie kell mindaz, ami a vállalat termelőtevékenységére és az ehhez szorosan tartozó tevé­kenységekre vonatkozik. Az írás, sajnos, nem említette a forrást, azokat a vállalatokat, ahol a jelen­séget a szerző megfigyelte, megtesszük ez alkalommal. A folyóirattal gyűlésbe ér­kező dolgozókat a kézdivásárhelyi Ruhaipari Vállalatnál látta, a mondatokat, meg­jegyzéseket a Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalatnál je­gyezte le... SZERKESZTOSEG MEGYEI TÜKÖR Tájékoztató tematika A tudományos szocializmus, a szocia­lista társadalom RKP általi vezetésének alapvető problémái, a pártszervek és -szervezetek munkastílusa és munkamód­szerei a pártprogramból, az RKP XII. kongresszusának határozataiból rájuk háruló feladatok teljesítésében című kurzus hallgatói számára. (folytatás lapunk tegnapi számából) 17. A mezőgazdaság — Románia szo­cialista nemzetgazdaságának alapágaza­ta. A mezőgazdaság szövetkezetesítésé­nek, a szocializmus falun való győzelmé­nek történelmi jelentősége. A pártszer­vek és -szervezetek feladatai az RKP XII. kongresszusának az 1981 — 1985 között megvalósítandó, mélyenható agrárfor­radalomra vonatkozó határozatai életre hívása terén. 18. A gazdasági hatékonyság fokozása — a párt gazdaságpolitikájának fő célki­tűzése. Az új gazdasági-pénzügyi mecha­nizmus alapelvei és célja. 19. A tudomány és technika jelenkori forradalma és társadalmi-politikai hatásai. Az RKP politikája a tudomány fejlesztésé­re és a műszaki haladás promoválására vonatkozóan. A tudományos kutatás, a technológiai fejlődés és a műszaki hala­dás bevezetésének irányelv-programja az 1981-1990-es időszakra és főbb irányvo­nalai 2000-ig. 20. A termelési és társadalmi viszonyok tökéletesítése a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom megvalósításának felté­telei között. A pártszervek és -szervezetek feladatai a szocialista etika és méltányos­ság elveinek az egész társadalmi életben történő érvényre juttatása terén. 21. Az RKP felfogása a hazáról és ha­­zafiságról. A pártszervek és -szervezetek feladatai a dolgozóknak a forradalmi, ha­zafias szellemben való nevelése terén. 22. Az RKP felfogása a dolgozók nem­zetközi szolidaritásáról. A pártszervek és -szervezetek feladatai a tömegeknek a nemzetközi szolidaritás szellemében tör­ténő nevelése terén. 23. Az RKP programja és a XII. párt­kongresszus dokumentumai a jelenkor tar­talmáról. A világforradalom hajtóerői. A kapitalizmus történelmileg meghatározott pusztuló jellege és a szocialista renddel való forradalmi helyettesítésének szükség­­szerűsége. Az osztályharc formái a kapi­talista világban. 24. Az RKP dokumentumai a kapitalis­ta társadalmi rend ellentmondásairól. A dolgozók társadalmi körülményei a kapi­talizmusban. A fogyasztói társadalomról szóló burzsoá elméletek bírálata. 25. Az imperializmus — a népek kizsák­mányolásának formája. Az imperialista, diktatórikus uralom és mások belügyeibe való beavatkozás jelenlegi formái. Az imperializmus, kolonializmus, neokolonia­­lizmus és rasszizmus elleni harc, a füg­getlenségért és szolidaritásért folyó küz­delem — a jelenkor meghatározója. 26. A szocialista forradalom — az em­beriség kapitalizmusról szocializmusra va­ló átmenetének útja. A Román Kommu­nista Párt hozzájárulása a szocialista for­radalom elméletének és gyakorlatának gazdagításához. Az RKP programja újabb népek szocializmus és kommunizmus út­jára történő lépésének távlatairól. 27. Az RKP felfogása a nemzeti szuve­renitás és függetlenség szerepéről a né­pek szabad fejlődésében. A haza, a nép forradalmi vívmányainak védelme - Ro­mánia Szocialista Köztársaság minden ál­lampolgárának alapvető kötelessége. 28. Románia Szocialista Köztársaság külpolitikájának tartalma, jellemzői és a­­lapvető irányvonalai. (folytatjuk) MŰVELŐDÉS ------­Igaz Szó, 10. szál, Az IGAZ SZÓ idei, októberi száma ismét figyelemre méltó anyagokat közöl. Ha szűkíti is a soványka havi folyóirat kite­kintését a Szabó Gyulát köszöntő cikk­sorozat, kárpótolja az olvasót az, hogy betekinthet a jeles író műhelyébe, tájé­kozódhat részben a kiváló író módszeré­ről. (Ami a szűkítést illeti: két hetilapunk, az UTUNK és A HÉT, valamint az egyet­len irodalmi havi folyóirat, az IGAZ SZÓ, alig elég arra, hogy tisztességgel eleget tegyen évfordulóknak, köszöntőknek.) Közli a lap Románia írószövetsége Vezető Tanácsának táviratát, melyet a párt főtitkárához intézett. A laptest iro­dalmi anyagát Tóth István verseik uta nyitja: „Hegel, ki eszmét / ANYAGTALA­­NIT, / Meghallja itt apám / SÁRBÓL GYÚRT / szavait". Egyed Péter­­ a műfajt arccal önmaga felé fordító — elé­giát közöl, és a további 25 oldalon írók szólnak Szabó Gyuláról, illetve szólaltat­ják őt magát. Lászlóffy Aladár írja, A sátán labdáira utalva: „De valaki min­dig akad, aki a víz alatt**, idők alatt úsz­va összegyűjti a képzelet Corvináit". Farkas Árpád „emlékezik" az iskolába szekerező Sz. Gy.-ről, mellesleg Kányádi Sándort is említve: „Ők ketten, hajdani legények, nem emlékezhetnek mindenre, mert csupán én láttam őket a Székely­keresztúr fölé mog0£Jó Jézuskiáltó ne­vű szőlőhegyről, hónapos koromban, egy szovjet katonaéléből." Csíki László számonkérő az napnapon is (nemcsak ezért szeretjük), mert tényként igaz u­­gyan, hogy nagyságait Szabó Gyula világa és igazság,_ de mintha igazsá­gával együtt vési, volna a hatalma, mely a sereiből áj vik­it (nem te­remtene).^­ikitott Nem 4%oztat­ó már, (de) ;*jk fyveres véldákat állít ki az utakra." Zoltán kérdéseket intéz az íróhoz, s nem igyekszik elkerül­ni a Gondos atyjság körül porzó, füs­tölgő vitát. A váltás: „Azok közül, a­­kik akkor azt a­­szót csinálták, né­melyek igyekeztek később visszacsinálni, amit lehetett, már meg olyan tiszta arccal, sőt, háborral csóválták a fejü­ket azokra az idők, mintha az ő kezük nem dobott volna­­,kor járt, sőt követ". Szabó Gyula részig közöl A sátán lab­dái IV. kötetéből, a Horea versét olvas­hatjuk Jánky Béla ordításában. Lászlóffy Csaba verséből k idéznünk: „nem tu­dom tétlenül kivá, hogy a tehetetlen­ség / mint a hokinként adagolt anti­biotikum­­ úgy fog­ja el ezután a kimért világot." Az ugyajak szapora (nem: íróként jódolga!) )Zes Attila remek no­vellát adott a look: „Fogy az idő, s arra sem várunk már, hogy esetleg akad még egy olyan lány, aki akkor is boldog, ha földerengő meztelenségét úgy tudjuk nézni, hogy azt semmi mással ne lehes­sen fölcserélni, esetleg csak kiegészíteni. Ez van." Számadó Ernő jelentkezik ismét egy őszi pasztellel — túlélt a forma („Avarlombon madárkönny ragyog "), ám az ihlet s az ősz nem... Páll Szilárd kar­colatot közöl, s a fiatalok között ott van Horváth Alpár Szilamér, formátlan formá­ja miatt idézhetetlen, Kőrössi P. József két versben gyönyörködik-gyűlölködik a bizonytalannal, Kapui Ágota meg Eszte­­ró István egy-egy verssel jelentkezik (il­letve­ egy-egy versük fér a lapba, illet­ve egy-egy versüket közlik). Igen érdekes publicisztikát adott Gellért Sándor az el­ső világháborús költészetről, Gyóni Gé­záról, a háborús népköltészet mai torzu­lásáról, Isonzó, Doberdó, Galícia „költői helyzeteiről" szól. Megrendítő: Izsák József A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládáját méltatja. Borcsa János ír Ferencz Imre Forrás-kötetéről, mintegy különvéleményt. Mózes Attila analitikus bírálatot közöl a Képzelt riport egy ame­rikai pop-fesztiválról kolozsvári bemu­tatójáról , s nem sajnáljuk, hogy nem láthattuk az előadást... KILÁTÓ­ban: Georges Klein, Constantin Michael-Titus, Radnóti francia nyelvű kiadásának mél­tatása (Markó Béla). (czege) Brahms-est Nem túlzás azt állítani, hogy a kama­razene virágzását éli, és — hála a megyei múzeumnak, amely képtárában második esztendeje meghitt otthont nyújt a muzsi­kának — ebben az általános lendületben Sepsiszentgyörgy is részt vállal, mégpedig tekintélyes szinten. Mi sem jellemzőbb er­re, mint az a tény, hogy immár egyre több város, egyre több művész jelenti be óhaját, szívesen fellépne városunkban. S másik örvendetes jelenség, hogy a nemes zenei műfaj barátai ma már mifelénk is igénylik a rendszeres kamaraesteket. Ta­núbizonyság erre: a legalkalmatlanabb időpontban megtartott koncerten is a törzsközönség nem engedett a népszerű televíziós filmelőadás csábításának, szép számban jelent meg a kamarazenei évad­nyitón. S nem bánta meg, mert az elő­adók mindegyike kivételesen gazdag ze­nei élménnyel ajáékozta meg a hallga­tókat. A szonáták három Brahms-szonáta egyetlen esten j) *enletes kidolgozott­sága, a harmonikáin egyesülő ösztönös és tudatos zenei ps és formálókészség feltűnően sivor^j^^melte az e­lőadást. & »^nélll. vonósok ér­demeit hátterbe­ztenek, él főként a zon­goraművészek“'' ülő jegy~­­ teljesítményé­ről szólunk, ám­ e áhims-szonáták­­ban (az op. 36-as moll zongora-gordon­ka szonáta, a 108 fe­d-moll zongora-he­gedű szonáta, valaint az op. 99-es F- dúr zongora-gordon szonáta) közismer­ten főként a zongor kerül teljesebb meg­világításra. Nos, Kbriela Popescunak, G. Kiss Juditnak s Horia Cristiannak (fellépésük sorrendben) nemcsak kísé­rőkként, de önálló előadóművészekként is volt mondanivalói. Előadásukban az ér­zelmi tartalom is mindig kellő hőfokra tu­dott emelkedni. Kétségkívül, mindhármuk esetében csakis az évekre visszamenő rendszeres kamaramuzsikálás — de ezek , mellett az önálló produkció — játszott köz­re abban, hogy előadói képességeiket eb­ben az igényes vállalkozásban is magas szinten bontakoztathassák ki. S e „kíséret­ben" tartózkodóbb szerepkörben fellépő gordonkások (Stefania Joita és Cornel Radulescu), valamint a hegedűs (Hankó Katalin) kifinomult játéka megfelelőkép­pen érvényesülhetett. A zongoristák úgy­mond magukhoz „asszimilálták" vonós­partnereiket. A markáns kíséret mellett a szonáták szélesen áradó dallamai a csel­lók s a hegedű lágyabb „belcantóival", mintegy nagy tömbből kifaragva, termé­szetes plaszticitásban szólaltak meg. Erő, fény, biztonságot sugárzó melegség és derű hatotta át mindvégig a szonáták előadását, melyet a hálás közönség meg­felelőképpen jutalmazott. NAGYHALMÁGYI József ZENÉLÓ KÉPEK (BARTHA Lásl­ó felvétere) Érdekes levelek az Állami levéltárban Bodosi Budai József (1851-1939), aki­nek hosszú, gyakorlati hasznú levelének közlése soron van, a tudomány két ágá­ban alkotott maradandót. Mint geológus a Persányi hegység másodkori eruptív kőzetei című munkájában (1886) adja bizonyságát szaktudásának, mint bota­nikus, úgy búvárkodott, hogy több is­meretlen növényfajt neveztek el róla. De amikor felismerte, hogy népének legna­gyobb hasznára a gyümölcsnemesítés terén lehet, nem geologizált, botanizált többé (1914), és a faiskola gyakorlati terére vetette magát minden erejével. Itt aztán óriássá nőtte ki magát. Hozzá­értő szakember írja: „...hitelt érdemlő­en bizonyítható, hogy (Budai) nemcsak a mi legnagyobb gyümölcsnemesítőnk, de hozzáfogható a pomológia világtör­ténetében se nagyon található. (—) Ne­ve odakívánkozik az angol Knight, az amerikai Luther Burbank, a német Me­­yer és Diel és a szovjet Micsurin neve mellé". Forradalmi szelleme, szilárd jel­leme egyszerűséggel és igénytelenséggel kötődött össze, s e két utóbbit — saját szavai szerint — a cinizmusig vitte. Az alábbiakat is ő írta (Jávorka Sán­dornak): „Kb. a nyáron termett egy uj barackhybridem, gyönyörű vérpiros, íz­letes, duránczi, aug. elsején élő faj. Ennek a neve lészen: Libényi. Arról az érdemes szabólegényről, ki annak ide­jén a világ legaljasabb zsarnokát nya­kon szúrta (I. Ferenc Józsefet, I. B). Ha itt nem is lehet, de francia földön, a­­merikai földön elterjesztem ilyen neve­zet alatt. (—) Különben egész sereg uj gyümölcsnek vagyon auctora. (-) Íme uj gyümölcsfajaim: Aranypármen -f- Batul: Técsi Róza. Egy elhalt szép leány nevéről. Aranypármen -f- Jász alma: Budai Do­mokos. Dood alma -f- Pusztai sárga: Bem tá­bornok. Királyi kurtaszáru­­j- későn virágzó tafo­ta: Dr. Antal Géza. Keresztezés nélkül, magvetéssel. Czetz Tábornok alma. A 48—49-ki hős­ről. Pöltenberg Ernő: Az aradi mártírról. Woronietzky herczeg. A Canadai Benett magoncza. Justh Gyula A Rózsa Pepin magoncza. Böske almája. Nyári, igen nemes pár­mai faj, az idén termett elsőt. Bereczki. A Casseli nagy zenett magvá­­ról. Körték: Bereczki muskotálya. A nagy pomológus emlékére. Lauka Gusztáv: A Téli esperes ma­­gonca.­ Szilvák: Denett szilvája. Keresztezés: Zöld ringló bibéje Besztercei virág­pora. A búrok hős vezéréről. Czetz Mari. Feleségemről. Muskotály -i- zöld ringló s végül Libényi őszibarack." (Az idézetek H. Szabó Bélától, Borsodi Szemle, 1965. 3. sz. 63-73.) E sebtében odavetett 15 általa előállí­tott új gyümölcsfajta a halála utáni ku­tatás eredményeként 1965-ig 138-ra, azután talán még ennél­­ többre emel­kedett. Budai József 1896—1926-ig, nyugdíjba lépéséig a miskolci református főgimná­zium tanára volt. Nevét Miskolcon utca őrzi. Itt közölt levelét Barátra, Nagy Mi­hály műkertésznek küldte. A levél kézzel íródott és F. 65. Kisebb családi levéltárak. 119. sz. A bibarcfalvi Szabó és Nagy család levéltárában ta­lálható. IMREH Barna Miskolcz, 1932. junius 11. Huba utca 29. Igen tisztelt Kortárs Uram ! Márczius 10-ről keltezett levelére a késő választ azzal hozom helyre, hogy hosszan és tüzetesen­­válaszolok nagybecsű levelére, s minthogy Nagy Imre úrral együtt hozzáfogtak a Budai Domokos alma elszaporításához, s minthogy a közönség nemes gyökerű példányokat akar vásárolni, előadom annak szaporítási módját részletesen. A Bodoson élő öreg anyafa, mely ezidő szerint 47 éves, minden évben hajt a törzse tövén nemes sarjakat, melyeket ha kevés gyökérrel a törzsről levá­gunk és eliskolázunk kapált, 40 cm-re lazított földbe, nevelhetünk nemes gyökerű csemetéket. Legjobb eljárás azonban, mint azt a Kert lapokban megírtam, a kö­vetkező. Mikor őszkor, avagy tavaszon az oltott almafákat kiássuk s ültetés előtt a gyökereket visszavágjuk, a tollszár vastagságú levágott gyökereket nem dobjuk el, de összegyűjtjük s szabadba, avagy pincébe elvermeljük. A szabadba elvermelt s fagyás ellen szalmával vagy törekkel betakart gyökereket tavasszal, koratavaszon beoltjuk úgy, amiként ezt alább megírom. A pincébe vermeiteket (egér ne legyen a pincében!) februárban, március elején oltjuk be. Mindkettőt így. Oltógalyákat sze­dünk bőven, mondjuk a Budai Domokos almafáról levélhullás után. Az oltógalyak legyenek egy arasz (jó arasz!) hosszúak. A gyökereket, melyeket beoltunk szobában, 10-12 cm-re elvagdaljuk. Egy bakkarasz vagy rendes arasz oltógalyat veszünk s ezt párosítva összeoltjuk a 10 cm. hosszú gyökércsonkkal. Kötözésre nagyon vékony spárgát vagy vastag pamutot, legrosszabb esetben g­raffiát használunk, de most az oltás föld alá kerül, hol nedvesség hatásának és így korhadásnak, rothadásnak van kitéve, jó ha a pamutot, vékony spárgát suszter szurokkal vízhatlanná tesszük. Az oltást természetesen oltóviasszal jó vastagon bekenjük s az is igen jó, ha az ol­tásköteléket jó szorosan és többszörösen csavarjuk az oltás körül. Az ekként beol­tott gyökereket szabadban vagy pincében megint elvermeljük, de tavaszon az elülteté­sükkel ne késlekedjünk. Az ültetéshez a földet legkevesebb 50—55 cm-re meg kell fordítani. Két ásó mélyre, 40 cm. nem elég. Következik az ültetés. Zsinór mellett a beoltott gyökérkéket 20 cm. távolságra (oltványtávolság!) ültetjük egymástól, nem úgy, mint a koronásra nevelt oltványokat, melyeknek oltványtávolsága 40 cm. Sor­távolság 40 cm., de két sor után mindig 60 cm. be nem ültetett teret hagyunk, kü­lönben kapával nem dolgozhatunk a nagy sűrűségben. Tehát úgy, a­hogyan a túlsó lapon lerajzolom. Oltvány és sortávolság 40 cm. 60 cm. Mint irtom, vadonciskolázott oltások, rendes fanevelésre, 40 cm-re ültetendők, de gyökereztetés végett ültetett oltásoknak elég 20 cm. is. Következik most az arasz hosszúra oltott nemes gályák elültetése. Ezt így hajtjuk végre. Veszünk egy járompálca vastagságú, meghegyezett ka­rót. Ezt a fordított földbe szúrva, lyukat készítünk oltásunk számára. A lyukba olyan mélyen eresztjük le a gyökerecskére oltott nemest, hogy a lyukból csak egy, legfel­jebb két szem maradjon a föld színén. Egyik kezünkkel fogva az oltvány hegyét, a másikkal a lyukat porfölddel megtömjük, hogy a gyökér mellett semmi hézag (ami gyökérpenészt okozna) ne maradjon, s kész az ültetés. Az ilyen oltáshoz mindig e­­gyenes gyökereket veszünk, görbe gyökérrel nehezebb az ültetés. Még a hajszálgyö­kereket is levágom a gyökérről, hogy az ültetést ne akadályozza. Ha vadoncot ül­tetek iskolába, még a vadoncról is levágom a hajszálgyökereket tőben. Megered az, hajszálgyökér nélkül is hajt újat. Ha rajta hagyom, ültetéskor elgörbül, és rém csúnya gyökereket ád. Le a hajszálgyökérrel vadoncültetésnél! E nélkül gyors az ültetés és a mi fő­­oltvány kiásáskor nem kapunk abroncs módjára elgörbült gyö­kereket. Ha elültettük a gyökérre oltott arasz hosszú ágakat, ezek megfogannak és a nemesnek földbekerült részéről gyökeret vernek. De ehez kell két év. Két év után kiássuk az arasz távolságra ültetett csemetécskéket s az oltás alatt lévő vad gyöke­reket levágva, nemes gyökérrel rendes iskolába ültetjük 40 cm. oltványtávolságra, de ezekről a hajszálgyökereket nem vágjuk le s ha alól kevés a hajszálgyökér, mé­lyebbre ültetjük, hogy fent is verjen gyökeret. Megjegyzem, hogy nemes gyökérkép­­zés végett ültetett oltásokat, ha megeredtek és pár araszra nőttek, fel is töltögethet­­­jük a második év tavaszán, úgy, mint a krumplit vagy ahogy Erdővidékében mond­ják, a pityókát szokás. Ekkor még inkább ver gyökeret. A nemes gyökér azonban nem olyan, mint a vad. Rettentő sok a gyökeret vert Budai Domokoson a hajszál­gyökér, s a­mi fő, vízszintesen terjednek a nemes gyökerek, nem hatolnak bolond mélyre, mint a vad. De valamivel gyöngébb növésű fát nevelnek, mint a vadra ol­tottak. Az ilyen araszhosszú gyökérkére oltott, kézben nemesített oltásokat, mindent összevéve, munkamegkímélés céljából is, leghelyesebb rendes faiskolába 40 cm. olt­­ványtávolságra ültetni s rendes törzsmagasságra (120-140 cm.) és nem magasabb­ra terelni. Oltvány kiásáskor fent a gyökérzet felső részén bizton ott vannak a sok­­réstu nemes gyökerek, tehát csalást nem követ el, att­ ezeket nemes gyökereknek eladja. Azt tanácsolom, jövő lombhulláskor tessék elmenni Bodosba, ott Gáspár­­ Ele­­mértől és másoktól lehet oltógalyakat szerezni bőven, s ezeket télen, tavasz elején beoltva, a beírt eljárással gyorsan és nagy számú Budai Domokos csemetére lehet szert tenni. BUDAI József 2­-3 Sepsiszentgyörgyön beépült az állomás és a város közti terület is. Az egykori Likóc négyemeletes tömbházakkal teletűzdelve, h­a többnyire új városlakók nem is tudnak az óriási jegenyesorról, melynek ma már­ nyoma sincs, sőt, a kis Olt-híd is oly szerényen húzódsik hatalmas bátyja mellett, mintha időtlen idők óta múzeumi tárgy lenne. A változás szembetűnő, a változás oly rohamos, hogy az ős­lakó, kit a sors távolabbra dobott, ma szülőhelylátogató­ban rá sem ismer egykori városára. S ez így van az egész város területén. Lassan eltűnik a régi város, új utcák, új házak, új emberek vesznek körül. Történik mindez sze­münk láttára, hihetetlen gyorsasággal. Az új negyedek rengeteg gondot is hordoznak ma­gukban, s csak örömmel nyugtázhatjuk a municípiumi néptanács ama kezdeményezését, hogy találkozókat szer­vezzen a város egyes negyedeinek lakóival, számba venni panaszaikat, gondjaikat és a törvényes lehetőségek ará­nyában, szűkre szabott anyagi lehetőségek között­­ orvo­solni is azokat. Hosszú gyűlés-jelleget öltött a Lenin-ne­­gyed lakóbizottsági elnökeivel való tanácskozás. Panasza­ik nagy részét előzőleg írásban benyújtották a néptanács vezetőségének, de ott akkor felduzzadtak, s az odaren­delt vállalatvezetők, kiknek záros határidő megjelölésével kellett volna megoldható gondjaik orvoslási módját meg­keresni, belevesztek a panaszok puszta meghallgatásába is. Mert itt is baj van a köztisztasággal, sok a patkány — igaz, már irtani kezdték, reméljük, sikerrel -zavartalanul uralják a negyedet a szúnyogok, a szemelyukák elhe­lyezése nem célszerű, a ládák nem praktikák, ormótla­nok, csúnyák, s ha jobban odafigyelne álljakra az erre hivatott intézmény, rég kivonta volna lokat a for­galomból; panasz van az ellátásra, az üzleti teljes hiá­nyára, a lakások fűtésére, a hideg- ujj melegvíz­szolgáltatásra. A negyed egyik részébe,m­ert a tervező vagy építő nem túl leleményesen Lentj^^ vagy Délkeleti városrésznek is nevez, rto­tton 11 J^^egy, csak november elején kezdik meg a lakása ütését. Pa­naszkodtak az utak és járdák lehetetlen álkozóra, a nyakig érő sárra, a fellazult közbiztonságot megsegí­tő sötétségre, a nyilvános telefonok hiánya o­tt is tele vannak a pincék vízzel, nem helyezték el mi a közleke­­désirányító táblákat, a lakások egy részébe ér még mindig nincs villanyóra, az elromlott csapok, vezeték , kanális­­rendszer javíttatása itt is megoldatlan, s téle­­n hiányoz­nak a negyedből a felszerelt, játékokkal,­­ overaftel is rendelkező játszóterek, zsúfoltak a körzeti orvosi rende­lők, négy-öt órát is kell várni egy konzultációra, s nincs iskola, napközi otthon, bölcsőde és óvoda a negyedben. A kereskedelem képviselője a már eddig is ismert álláspon­tot képviselte — képviselhette —: üzlet csak akkor lesz, ha az építők befejezik a munkát. A tervek szerint 1981-ben a 12-es tömbház B. és C. részének földszintjén nyitanak zöldség-, üvegátvevő-, kenyér-, félkésztermékeket forgal­mazó boltot, önkiszolgáló élelmiszerüzletet, hús- és tejtermékboltot, laktabárt, cukrászdát, vendéglőt. Addig az Állomás-negyed s a városközpont üzletei állnak a la­kosság rendelkezésére. Tanulmányozni fogják azt a javas­latot, hogy a Lenin-negyedbert ideiglenes üzleteket nyit­­sanak. A tervezőintézet egyik műépítésze elmondotta, hogy e negyed tervezésekor - természetesen - gondoltak arra is, hogy e 2 000 lakónál többet számláló városrész­ben üzlethálózatra is szükség lesz. 6 500 négyzetméter el­adási felületet terveztek, s ezt fel is fogják építeni, de sürgősségi sorrendben elsőbbséget a lakásépítés élvezett. Természetesen, lesz iskola is. 1983-ra tizenhat tanter­mes épületet emelnek, s 1984-ben a 100 férőhelyes nap­közi otthont is átadják. A város vezetősége és az egész­ségügyi igazgatóság megpróbál közbejárni annak érde­kében, hogy jóváhagyást kapjanak 100 férőhelyes böl­csőde építésére is. Addig a negyed gyermekeit külön au­tóbuszok szállítják az Olt utcai iskoláig. A rossz utak ja­vítását, s az elkészületlen járdákat is — ahol lehet — be­fejezik. A kőröspataki­ külszinti fejtéstől szállítanak tölte­lékanyagot, s a bejárókat, járdákat igyekeznek még az ősz folyamán elkészíteni. A fő útvonalat, amely az útépítő vállalat hatáskörébe tartozik, a gázvezetékek lerakása u­­tán makadámbevonattal látják el. Régi óhaja oldódik meg a negyed lakóinak: ebben az esztendőben 1 357 la­kás konyhájába vezetik be a gázt. A városgazdálkodási vállalat főmérnökének tájékoztatása szerint elsőbbséget élveznek a megvásárolt lakótömbök, a három-négyszobás lakások, tehát azok, amelyekben nagy családok laknak és azok a tömbházak, melyeket ezután adnak át. Nem vezetik be a földgázat az 1980 előtt épített és átadott la­kásokba.­­ A tervező által kijelölt utat kell megvilágítanunk - válaszol a lakók panaszára a villamossági vállalat sepsi­szentgyörgyi kirendeltségének vezetője. Ma a már átadott tömbházakban van villany. A közvilágítással még várni kell, addig nem szerelhetünk, amíg az építő dolgozik. A lakásokba bármikor felszerelhetjük a villanyórákat. Van készletünk, s csupán a lakókon múlik, hogy mikor lesz órájuk. Kérésre s szolgálati idő alatt mindenkit kiszolgá­lunk. — Zárják le az alagsorokat — mondja a Közszolgálta­tási és Lakásgazdálkodási Vállalat képviselője —, s akkor hívásra, rendelésre, jótállás mellett kiszivattyúzzuk a vizet. Nem talajvízről van szó..., s itt elismétli, amit már az Ál­lomás-negyed lakóival való találkozón is hallottunk: van olyan eset, hogy az építő nyomán maradt ott a víz, de a leggyakrabban a lakók hanyagsága, az elromlott, meg­rongált vezetékek miatt telnek meg a pincék. Előbbi eset­ben díjmentesen, a másodikban ellenben a lakók költsé­gére végzik a vízeltávolítást. És folytatódnak, ismétlődnek a már hallott vagy ed­dig soha nem említett sérelmek, panaszok.­­ A Lenin-negyedben még nem teljes a kényerem, bár a lakások szépek, tágasak, s ha az átadás utáni hibákat a lakó megjavíttatta vagy megjavította, otthont teremt­hetett magának. De otthonunk a lépcsőház, a tömbhöz környéke, sőt, az egész negyed is. S míg lakhatóvá, ott­honossá válik, sok tennivalója lesz a municípiumi népta­­nácsnak, de a negyed lakóinak is. SIMÓ Erzsébet, TORMA Sándor AHOL LAKUNK LENN-NEGYED

Next