Megyei Tükör, 1981. június (14. évfolyam, 2909-2934. szám)
1981-06-02 / 2910. szám
MEGYEI EGYESOUETEIC 1 V»c»>___________© ©____________ • © _________ [í *4»TŰKOR ®7 AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA £ S A MEGYEI NEPTANACS LAPJA 2910. szám XIV. ÉVFOLYAM 1981. június 2., Kedd Ara 30 báni Vasárnap ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját a zágoni kórus (cikkünk a 2—3. oldalon) A TAKARÉKOSSÁG KÖTELEZ Meddig ésszerű ? Az anyag- és energiamegtakarítás témáját igen sokszor körülírtuk a lap hasábjain, igen sokat hallunk róla különböző gyűléseken — és érvényre juttatásáért a gyakorlatban is teszünk ezt-azt. Vannak eredményei — tagadhatatlan — ennek a serkentésnek, ösztönzésnek, ösztökélésnek. Vannak eredményei, de kihasználatlan tartalékai is, no meg olyan intézkedései, amelyek túllőnek a célon, s ennek következtében, amit megtakarítunk a réven, azt elveszítjük a vámon. Az ésszerű takarékosság minden vonalon elkerülhetetlen követelmény. Világszerte az, nemcsak nálunk érvényes. Az iparban éppen úgy, mint bármilyen más területen, legyen az építkezés, vagy a háztartások villanyfogyasztása. Mindenütt az ésszerűség a lényeg, mert ha a házunkba be van vezetve a villany, akkor nem úgy takarékoskodunk vele, ha petróleumlámpát égetünk, hanem úgy, hogy a villanyégőt, ahol lehet, kisebb teljesítményűre cseréljük ki és leoltjuk, ha senki sem tartózkodik a szobában. Ugyancsak ésszerűen kell takarékoskodni az anyaggal és az energiával az iparban és építkezésben, ahol hatványozottan érvényesül a fentebb idézett közmondás a vámmal és a révvel, ha látszateredmények kedvéért meggondolatlanul ítélik meg az ügyet és hoznak takarékossági intézkedéseket. Meddig lehet tehát fokozni a takarékosságot — tettük fel a kérdést Jakabos Csaba mérnöknek, a kézdivásárhelyi Csavargyár igazgatójának, úgy is, mint igazgatónak, úgy is, mint nagy nemzetgyűlési képviselőnek. A válasz is e kettős minőség tágabb teret áttekintő tapasztalati tudásából érkezett: — Takarékoskodni mindig és mindaddig kell, amíg az nem megy a termék alapsajátosságainak rovására. Példa erre gyárunkban az, hogy takarékossági meggondolásból egyik termékünkhöz nem kapjuk meg azt a minőségű nyersanyagot, amelyből azelőtt dolgoztunk. Következménye ennek az, hogy a helyettesítő nyersanyag feléből selejt lesz. Nem volna nehéz kiszámítani, milyen veszteséget jelent ez a nemzetgazdaságnak, mennyi energia pocsékolódik el arra, hogy a gyenge minőségű nyersanyagot ideszállítjuk, feldolgozzuk, s aztán a felét eldobjuk, illetve ócskavasként visszaszállítjuk a kohóművekhez. Itt van aztán a gyárunkban működő, nehéz valutáért külföldön vásárolt, nagyon precíz gépek esete. Annyira igényes gépek ezek, hogy még a néhány fokos hőmérsékleti ingadozást is megérzik, ha nincs meg a kellő hőfok, már nem dolgoznak pontosan. Nos, a télen takarékoskodtunk a fűtéssel, a gyárcsarnokban nem volt meg a húszfokos meleg, amelyet e gépek megkövetelnek... a kezményt nem kell részleteznem. E következ példa elég annak szemléltetésére, meddig szabad elmenni a takarékoskodásban a mi iparágunkban. Mint képviselő, a lakásépítkezéseknél tapasztalható hűtlen takarékoskodási intézkedéseket összetehetem szóvá. Azt például, hogy a „takarékosan" méretezett csővezeték miatt három hete nincs meleg víz néhány tömbházban, azt, hogy a házgyári falmezőkből „megtakarított" szigetelőanyag miatt penészednek a lakások falai, azt, hogy a tetőszigetelésből „kispórolt" bitumen miatt itt, Kézdivásárhelyen senki sem akar a negyedik emeleti lakásokba beköltözni, mert tető minduntalan beázik. Ezek a példák a arra figyelmeztetnek, hogy az építkezésben sem szabad meggondolatlanul takarékoskodni, mert a nem kellően szigetelt falak, a rosszul csukódó ablakok és ajtók talán kevesebbe kerülnek, mint a jó minőségűek, de utólag a legdrágább, a világon a legjobban keresett tüzelőanyaggal fizetünk rá erre az épületanyag-takarékosságra, mert az ilyen lakások fűtése sokkal többe kerül a nemzetgazdaságnak — és a lakóknak is —, mint amennyit a szigetelőanyagon megtakarítottunk. Ezekből példákból is levonhatjuk a következtetést: a takarékoskodni ésszerűen kell, mindig és mindaddig, amíg az nem megy a minőség rovására és utólag sem fizetünk rá a megtakarításra. N. Z. Háztáji állattenyésztők és magángazdák az árutermelésért Az állati eredetű termékekkel való ellátás egyik alapvető feltétele a tervben előirányzott mennyiségek maradéktalan leszerződése. Megyénk minden helységében a kihasználtnál nagyobb lehetőségek vannak az állattenyésztés fejlesztésére, másrészt az új szerződési árak többletjövedelmet is biztosítanak a szerződő feleknek. Elemezve az eredményeket, megállapíthatjuk, hogy ahol a községi pártbizottságok irányításával rendszeresen foglalkoztak a szerződések megkötésével, ott az eredmények sem maradtak el. A tervezett marhahús-mennyiségnek eddig alig 70 százalékát sikerült leszerződni. A megyei átlagnál sokkal jobb eredményt értek el a következő néptanácsok: Hídvég (92 százalék), Illyefalva és Zágon több mint 80 százalék, Nagyborosnyó pedig közel 80 százalék. Ezzel szemben vannak olyan községek is, ahol a leszerződött mennyiség nem érte el még az ötven százalékot sem: Maksa, Csernáton, Bardóc. Gyengébbek az eredmények a disznó-, j hús-szerződés terén, amiből eddig csupán alig több mint felét sikerült lefedezni a tervezett mennyiségnek. Ki kell azonban emelni a kovásznai ,dobollói, bodzafordulói és a vargyasi néptanácsok tevékenységét, ahol a szerződési tervet a gazdák teljes egészében teljesítették, a csernátori, torjai, szentléleki és hídvégi gazdákkal szemben, ahol még negyedét sem szerződték le a tervezett mennyiségnek. Hasonlóképpen rosszul állnak községeink a juhhús-szerződések terén, amiből az előirányzott mennyiségnek eddig egyharmadát sikerült leszerződni. Jobb eredményt sikerült felmutatni Szentgyörgyön és Nagyborosnyón, mert a tervezett mennyiséget túlszárnyalták. Vannak azonban olyan néptanácsok is, ahol egyetlen szerződést sem kötöttek: Nagyajta, Gelence, Hídvég, Gidófalva, Maksa, Torja. Jóval a lehetőségek alatt maradtak községeink a tejszerződés terén. A tervezett mennyiségnek csupán 90 százalékát szerződték le. Egyes községek túllépték a tervezett mennyiséget (Nagyajta 1100 hektoliterrel, Málnás 1250, Barát 600, Bardóc 350 hektoliterrel, valamint a bölöni, bodoki, illyefalvi, rétyi, vargyasi gazdák is jó eredményekről adhatnak számot), de más községekben (Zágon, Ozsdola, Gelence, Kovászna) még felét sem szerződték le a tervezett mennyiségnek. Megyei színen átlag 814 liter tejet szerződtek le tehenenként. Míg Nagyajtán 1790 liter, Nagybaconban 1638 vagy Málnáson 1603 liter tejet szerződtek minden fejőstehén után, addig Zágonban csak 162 litert, Gelencén 172 litert, Ozsdolán 278 litert szerződtek. Semmi más nem indokolhatja ezt a nagy különbséget csakis a termelőkkel való foglalkozás elhanyagolása a szerződéskötések nyomon követése terén. A szervezőmunkában nagy szerep hárul — a helyi szervek mellett — a szerződéskötő vállalatok megbízottaira, akik mindent meg kell tegyenek a szerződéskötési tervek teljesítéséért. SZÁNTÓ Ernő Gazdag gyereknap... Gazdag volt az idei gyermeknap, talán gazdagabb, mint a tavalyi, tavalyelőtti és az azelőttiek. Azért volt az, mert az időjárás is ebben az esztendőben a gyerekek mellé szegődött, lehetővé tette, hogy minden, amit elképzeltek és elterveztek a felnőttek, úgy történjék, ahogyan azt előre leszögezték. Színes, roppant színes volt a felvonuló gyereksereg ,ingujjban, blúzban, tornaingben lépegethettek egymás után, ki az Olt utcából, fel a Szabadság téren. Nem kellett a síkos úttól tartaniuk a versenyzőknek, a kisautósoknak, rollereseknek, s nem kellett esőernyő, felöltő után kapkodniuk a változatos gyakorlatokat bemutató lányoknak, fiúknak. Jó ötlet volt a Kisstadionba áthelyezni a műsort, nem csupán a szereplők, hanem a nézők szempontjából is az. Szívesen tapsoltunk a minden iskoláját képviselő megyeszékhely gyerkőcöknek, tetszettek a különböző tornagyakorlatok, tetszett a modern tánc, a népi tánc, a folkmuzsika. S hogy napokig nyoma maradjon a mai ünnepségnek, arról gondoskodtak kis rajzosok. Mint mindig, most is megszállták a központi park sétányait, versenyre keltek, kinek dúsabb a fantáziája, kinek fog jobban a krétája. S ha az eső nem mossa el — igaz, azt nem bánnánk —, a kíváncsiak akár holnap és holnapután is nyugodtan, zavartalanul tanulmányozhatják az idei gyereknapon született aszfaltrajzokat. Végezetül, nem hangulatrontásként, de tanulságként jegyezzük meg : a kereskedelem, lévén gyereknapról szó, több árussal és nagyobb árubőséggel, -választékkal is felvonulhatott volna, naranccsal, banánnal, többféle hűsítővel. Ha már egyszer gyereknap... (peter) (BORTNYIK György felvételei)