Megyei Tükör, 1981. július (14. évfolyam, 2935-2961. szám)

1981-07-01 / 2935. szám

Teljes egyetértéssel, hazafias büszkeséggel A magasabb minőségi szintért A pártfőtitkár előadó- beszédéből külö­nösen azok a kitételek ragadták meg fi­gyelmemet, amelyek az elkövetkező ötéves terv előirányzataira vonatkoznak. Kétségkí­vül, rendkívül mozgósítóak, lelkesítőek, 1­ közölt adatok, ha sikerül maradéktala­nul életre hívnunk — márpedig életre kell hívnunk mindenképp ! —, nagyot lé­pünk előre a jólét, a civilizáció útján­ Példát számtalant idézhetünk, amelyek a fenti állátást igazolják. Már az is sokat­mondó, hogy az egész gazdasági-társa­dalmi tevékenység középpontjában a mun­ka és az élet új minőségét, a műszaki­­tudományos forradalom eredményeinek széles körű alkalmazását, a tudomány, az oktatás, a szocializmus és kommunizmus megvalósítása eme alapvető tényezőinek erőteljes fejlesztését, a dolgozók szakmai, műszaki, tudományos és kulturális színvo­nalának az emelését kell helyeznünk. Olyan elvárások, feladatok, kötelezettsé­gek ezek, amelyek egyértelműen szolgál­ják az embert, lehetővé teszik azt, hogy egyformán részesüljünk a társadalom a­­nyagi és szellemi javaiból, nyilván, mun­kánk mennyiségének és minőségének függ­­vényében. Az is nyilvánvaló, hogy mindezek a dol­gok csakis akkor ölthetnek maradéktalanul testet, ha mindannyian, minden munkahe­lyen következetesen törekedünk tevékeny­ségünk állandó tökéletesítésére, eredmé­nyeink fokozására. Csakis így képzelhető el az új ötéves terv célkitűzéseinek mara­­déktalan gyakorlatba ültetése, csakis így haladhatunk biztos léptekkel a sokoldalú­an fejlett szocialista társadalom megte­remtésének, a kommunizmus felé haladás útján. PLUGOR Gyula, a cigarettagyár technikusa Teljesítjük tervfeladatainkat, vállalásunkat Gyárrészlegünk munkaközössége, a­­melynek több mint negyven százalékát kommunisták alkotják, mély elfogódott­sággal és hazafias büszkeséggel hallgat­ta, olvasta pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a dolgozók taná­csai kongresszusán tartott ragyogó elő­adói beszédét E felbecsülhetetlen elmé­leti és gyakorlati értékű politikai doku­mentum azoknak a kimagasló munkaered­ményeknek a mérlege, amelyeket a szo­cialista építés esztendeiben a Román Kommunista Párt bölcs vezetésével elér­tünk, ugyanakkor elénk tárja a szociali­sta Románia gazdasági-társadalmi előreha­ladásának nagyszerű távlatait- Mivel munkások vagyunk, az előadói beszédnek főleg az idei és jelen ötéves tervfeladatok példás teljesítésére való felhívás, az új pénzügyi-gazdasági mecha­nizmus, az önálló gazdálkodás gyakorlá­sára, olcalmozására való mozgósító sza­vak ragadták meg figyelmünket. A mun­kásosztály legreprezentatívabb demok­ratikus fóruma munkálatainak napjaiban gyárunk dolgozói jogos büszkeséggel je­lenthették, hogy a mostani ötéves terv eddigi hónapjainak főbb mutatóit telje­sítettük, túlszárnyaltuk. Az első hat hó­nap végleges számvetése még nem ké­szült el ugyan, de előreláthatóan az idő­közben módosított össztermelési előirány­zatnál 1 százalék többletről adhatunk számot, s maradéktalanul eleget teszünk a fizikai és nettó termelési előirányza­tainknak. A gyapjúfonódó munkaközös­ségének szorgalmát, mellédllását tanú­sítja, hogy vállalatunk egységei között a minőségi termelés teljesítésében az el­ső helyen állunk. Az idei első félévben is termékeinket igénylő vásárlóink csak el­ismeréssel nyilatkoznak a minőségről, a­­mely a jövőben is tevékenységünk legfon­tosabb mércéje marad. S eddigi munkasikereink minden bizony­nyal zálogát alkotják annak, hogy az 1981-re tervezett főbb termelési műtétek példás teljesítésével eleget teszünk több mint egymillió lejes előirányzaton felüli vállalásunknak is. E gondolatok, elhatározások, a fokozó­dó munkalendület légkörében megyénk, hazánk összes dolgozóival együtt kifejez­zük teljes egyetértésünket azzal, hogy a Dolgozók­­ Országos Tanácsa élére újból a munkásosztály és egész népünk legsze­­retettebb fiát, Nicolae Ceausescu elvtár­sat választották. GRIGA Vilmos mester, a kovásznái gyapjúfonoda pártalap­­szervezetének­ titkára szokában mor­déktalanul eleget teszünk az előttünk áló mozgósító jellegű és rendkívül magasztos feladatoknak. CIUBUC Gheorghe, a kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat pártbizottságának titkára Átfogó, ragyogó munkaprogram A múlt hét folyamán a kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat dolgozói, az ország összes dolgozói figyelmének a középpont­jában, az ipari, építkezési, szállítási, áru­­forgalmazási és pénzügyi dolgozók taná­csainak II. kongresszusa volt, melyet Bu­karestben több mint 11 000 delegátus részvételével tartottak meg. A dolgozók országos szintű tanácskozá­sa, ahol messzemenő felelősséggel ele­mezték a nemzetgazdaság különböző á­­gazatai által eddig megtett utat, rámutat­tak nyíltan a tapasztalt hiányosságokra és konkrét, építő javaslatokat tettek a hibák kiküszöbölésére, azoknak az utak­nak a megtalálására, melyek biztosítják hazánk további gyors ütemű gazdasági fejlődését, újabb beszédes bizonyítéka ál­landóan szélesedő és mélyülő demokrá­ciánknak. A kongresszus kiemelkedő eseménye volt szeretett főtitkárunk, Nicolae Ceausescu elvtárs előadói beszéde — egy körültekin­tő részletes elemzésre alapuló tevékeny­ségi program —, mely útmutatóul szolgál a pártszervezetek, szakszervezetek, minisz­tériumok, ipari központok, vállalatok te­vékenységének javítására. Különösen nagy visszhangra tolátt a csavargyár munkásainak a körében i2 az alapelv ,miszerint sokkal jobban érdekelt­té kell tenni a termelésben részt vevő dolgozókat- Saját tapasztalatainkból tud­juk, hogy a teljesítménybér bevezetése pozitíven befolyásolta a termelést mind mennyiségileg, mind minőségileg. A kéz­divásárhelyi Mechanikai Vállalatnál a présműhely, a hőkezelő- és galvanizáló­­részleg dolgozik teljesítménybérben. Az e­­redmények nyilvánvalóak. Ebben az év­ben a présműhely a tervet több mint 650 tonnával­­teljesítette túl, a hőkezelő­­részleg 100 tonnával, a galvanizálórészleg 130 tonnával, pedig a jelenlegi körülmé­nyek között csak 20 százalékkal lehet túl­lépni a megszabott normát. A termelés mennyisége növekedésével párhuzamosan javult az előállított termé­kek minősége, így a tavaly, az első fél­évben, 8 esetben utasították vissza a rossz minőségért az áruinkat. A visszautasított termékek értéke meghaladta a 120 ezer lejt. Az idén csak 5 esetben jegyeztünk fel minőségi reklamációt 80 000 lej érték­ben. Pozitívan alakult a gépkihasználási mutató, mely a tervezett 87,5 százalékkal szemben elérte a 88,8 százalékos értéket és a­ munkaidő kihasználásának a mutató­ja is, mely az első félévben megközelítet­te a 96 százalékos értéket. SZABÓ Béla, a kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat szakszervezeti elnöke A IAȘI ! POGROM 40. ÉVFORDULÓJA Kiemelkedő esemény az ország életében Egyike vagyok annak a 11 ezer küldött­nek, aki részt vett a múlt héten a dol­gozók kongresszusán. Mondanom sem kell, hogy ez rendkívül jelentős esemény az ország életében és külön-külön minden dolgozó életében, elsősorban azért, mert a munkásdemokrácia e legmagasabb fó­ruma megerősítette az ország összes dol­gozóinak akaratát azzal, hogy újraválasz­totta Nicolae Ceausescu elvtársat a Dol­gozók Országos Tanácsa elnöki tisztségé­be. Örömömet és megelégedésemet fokoz­za annak tudata, hogy jelenünk és jö­vőnk összes kérdéseit ragyogóan világítot­ta meg pártunk főtitkárának kongresszusi beszéde. Ez a dokumentum mindannyiunk számára pontos tájékoztató, mely tisztán­látása és lelkesítő felhívása révén hozzá­járul az ország összes dolgozói alkotó e­­nergiájának, összes képességeinek gyü­­mölcsöztetéséhez az előttünk álló nagy­szerű feladatok teljesítése érdekében. Vál­lalatunk az elmúlt években is eleget tett tervfeladatainak. Most a minőségre, az egész gazdasági tevékenység hatékonysá­gának fokozására kell helyeznünk a hang­súlyt Munkaközösségünk felkészült arra, hogy egész tevékenységében minőségi ug­rás álljon be. Fogadjuk, hogy ebben az esztendőben és az egész ötéves terv idő­s Ma is vádirat a fasizmus ellen Abban a nemzetközi légkörben, amely negyven esztendővel ezelőtt kialakult Eu­rópában, s a világ más táját sem kerül­te el, csúcsosodott ki a hitleri Németor­szág agressziója, amikor 1941. június 22- megtámadta a Szovjetuniót, s ebbe a bűnös háborúba bevonta szövetségeseit, csodásait is. A második világháború ily nagymérvű felfokozásához, mint amilyen a Szovjetunió megtámadása volt, nemcsak a hadi­gépezetet kellett kiépíteni a táma­dónak, dőnem eszmeileg is elő kellett készíteni ezt a világ, főleg Európa népei ellen indított támadást. Amint az ismere­­tes, a hitleri propaganda a fajelméletet állította saját szolgálatába, ezzel az elmélettel próbálta leplezni hó­dító szándékait s ugyancsak a fajel­­mélet, a nacionalizmus volt az eszköze annak is, hogy egymás ellen ugressza, majd szekértolójává tegye a népeket. Együtt vonult tehát hadba a fasiszta hadi gépezet, a fajelmélet és a naciona- lizmus, hogy elsöpörje a népek független­ségét. A Szovjetunió megtámadása mellett a náci Németország a kommunisták ellen fordította a fegyvereit, minthogy az eu­rópai kommunista pártok tömörítették és álltak az élére azoknak az antifasiszta e­­rőknek, amelyek gátat vethettek a hitleri rablóháborúnak és a népirtásnak. E harc közben, a meghódított területeken és or­szágokban — mert hiszen mindegyikben akadtak hívei és végrehajtói a hitleri faj­­elméletnek és nacionalizmusnak — meg­kezdődött a zsidók tömeges kiirtása. Ro­mániában a vasgárda volt a hitleri pro­paganda terjesztője és hű szövetségese az országot megszálló, a Szovjetuniót megtámadó hitlerista csapatoknak, míg a Román Kommunista Párt állt élére és kezdeményezte azokat a töme­gok­dákat, amelyek fékezőleg hatottak a fasiszta diktatúrát támogató hitleri csapatok és általában a fasiszta Németországnak el­kötelezett román kormány cselekedeteinek kivitelezésére. A Román Kommunista Párt­nak köszönhető az is, hogy Romániában nem sikerült véghezvinni a zsidók gettók­ba hurcolását, majd pedig a németor­szági internáló táborokba szállítását és tömeges kiirtásukat, mint ahogyan az a német fasizmus által leigázott más orszá­gokban megtörtént. Ahhoz azonban, hogy az RKP antifasiszta politikája meghallga­tásra és követésre találjon, ahhoz a ro­mán nép emberséges magatartására is szükség volt, amelynek következtében a vasgárda és más jobboldali kalandor e­­lemek törekvései, véres cselekedetei nem öltöttek olyan nagy arányokat, mint más országokban. Nem öltöttek olyan nagy arányokat,, de Romániában sem volt mentes a vértől a nácik és a vasgárda zsidógyűlölő térhódí­tása. Éppen annak a programnak negy­venedik évfordulójára emlékezünk e so­rokban, amelyet lass­ban hajtottak végre a hitleri csapatok és a vasgárda tagjai. 1941. június 28-ról 29-ére virradó éjsza­kán rendezték meg az öldöklést, amelynek több mint háromezer áldozata maradt halva a helyszínen, vagy pedig néhány nappal később fulladt meg, halt szóró­ján a marhavagonokba bezsúfolva, vala­melyik koncentrációs táborba menet. E­­zen a szomorú emlékezetű, a fasizmus bűneit bizonyító éjszakán háromezernél több zsidót szedtek össze a hitlerista csa­patok és román fasiszta kiszolgálóik a k­ri-i lakosságból. Az akkor már nagy­városnak számítható lasi­ban 105 000 la­­kos élt, s ennek majdnem fele — a pon­tos kimutatás szerint 51 200 lélek — zsidó. Az a tény, hogy Romániában nem hoztak zsidótörvényt, hogy nem terelték a zsidókat gettókba, nem alkalmaztak kü­lönösebb megszorításokat velük szemben, felbőszítette a megszálló hitlerista csapa­tokat, s a Szovjetunió ellen indított táma­dás első sikereitől felbuzdulva, szervezték meg a iali-i pogromot. A véres cselekedetet óriási felzúdulás követte az egész országban. Az RKP te­vékenysége és e felzúdulás folytán a há­ború későbbi éveiben sem került sor zsi­dóellenes vérengzésekre. Az ország felszabadulása óta eltelt é­­vekben, az RKP mélységesen humanista politikájának köszönhetően, mindörökre véget vetettek mindenféle faji megkülön­böztetésnek vagy nacionalista uszításnak, s az ország alkotmánya biztosítja a tel­jes jogegyenlőséget az ország bármilyen nemzetiségű polgára számára. megyei tükör Megénekünk, Romanţa A fúvószenekarok lggományos találkozója Verőfényes nyári nap köszöntött, ezen a június végi vasárnapon Kovászna városára is. ünnepi légkör honolt a gyógykezelésre és üdülésre több ezer vendéget fogadó, egyre szépülő városban. Ekkor került ugyanis sor megyénk fú­vószenekarainak hagyományos seregszem­léjére,­ amelynek immár esztendők óta színhelye ez a város. A házigazdák nagy múltú fúvószeneka­­rának tagjai, a művelődési élet vezetői már a kora reggeli órákban készültek fogadni az érkező vendégeket. A tízemeletes Szarvas szálló tetőzetéről néztük az ünnepi készülődést: a megúj­­hodó város korszerű épületeit, az új, sok­színű virágokkal tele központot, a környe­ző falvakat, az erdők végtelenjeit. S e látványt tették színesebbé a fúvós­zene lelkes művelői, akik egyenruhákban érkeztek a megye különböző helységeiből egy-egy dalcsokorral a tarsolyukban a munka, az alkotás és a művelődés fesz­tiváljának e szép rendezvényére-A vendéglátó zenekar után felsorakoz­tak a vendégek, s a legszebb tömeg- és népdaloktól visszhangzó városközpontban a szokásos felvonulással vette kezdetét az ünnep. A korszerű szállók vendégeit és a város tokáit minden fúvószenekar egy vá­lositott melódiád köhöntötte, majd a se­regszemle ^„helyére, a Tündér­­völgybe, a nyári hőségben is kellemes légkört éres/t, r.nvue,ek árnyékába épí­­tett szín­­ út, ahová az érdeklődök soC t^TM,fek el. — Már megszórta vált, hogy me­gyénk fúvószen^rei minden év júniusá­ban itt találkozók, hogy számot adja­nak egyéves ^rtó munkájukról, művé­szi fejlődésükről^ a sokak által kedvelt és értékelt matízeti ág egyre nagyobb érdeklődésnek csend, s a zenekarok — állandóan görögítve hagyományápoló, forradalmi-mozg­ató, nevelő jellegű mű­­sorszámo­kat -vállalnak részt a szocia­lista művelődés tellozatosabbá tételéhez, az új ember trid­e formálásához, a ze­nei műveltség propitásához. Mai talál­kozónk ezért is élentős, mivel itt láthat­juk, hallhatjuk egyénk legjobb fúvósze­­nekarait, amely eddigi tevékenységük­kel és különöskéen a munka és a mű­velődés hagyomnyos fesztiválja mostani szakaszain ododásról, határtalan lelke­sedésre..^^. cz «^ÉNj^-ogot... Sikeres szereplést a cs ortoknak, kelemes szó­­arkotást az ünnepé avatódott rendezvény résztvevőinek -hangzottak a köszöntő szövők. Ezt követően a színpadon egymást vál­tották a zenekarok. A nyitószámokat a fennállása nyolcadik évtizede felé tartó borárosi együttestől hallottuk, a tőlük megszokott magas minőségű szinten. Az árkosi, a nagybaconi, a gidófalvi, a kö­­peci-baróti bányavállalati, a polyáni, a rétyi — amely a legnépesebb volt, mint­egy negyven hangszerrel — és a kovász­nál fúvószenekarok váltották egymást. A legszebb tömeg- és népdalok, klasszikus zeneszerzőink alkotásai, megszólaltatása zengte be több órán át a völgyet. A jó kedvet, vidámságot pezsdítő dalokban egyben a munka szépségei is felcsendül­tek. Tolmácsolóik hangszereikkel pedig azok, akik a mindennapos munka mellett a szép ápolásában, továbbvitelében ők maguk is példát mutatnak. Sokak, talán vala­men­nyűik, nevét kellene felsorolnunk, akik a munkahelyeken is ott vannak a legjobbak között- Ehelyett illesse dicséret mindannyiukat s a lelkes vezetőket, Kele­men Józsefet, Briscoi Dumitrut, Zsigmond Lászlót, Petiki Lászlót, Kánya Pált, Vikol Kálmánt, Kelemen Antalt és Simon Mi­hályt, sok türelmet, kitartást igénylő, de felemelően szép munkájukért. DARÓCZI Ferenc kfolymjwlfe. Jósika és az Ah fi A DACIA könyvkiadó gondozásában megjelenő, méltán népszerű Tanulók Könyvtára-sorozat egyik legújabb kötete Jósika Miklós: Abafi című, hajdan népsze­rű történelmi regénye (227-es sorozatszám­mal; a bevezető esszét és a jegyzeteket Bernád Ágoston írta). Ez a könyv, ha jól számítjuk, immár harmadszor jelenik meg a sorozatban (?), különböző kiadásain is nagyon jól le lehet(ne) mérni a „válto­zásokat". És most két idézettel igyekezzünk köze­lebb férkőzni a régi regény lelkéhez, szel­leméhez. Az első Szontágh Gusztávtól való, s azóta szállóigévé is vált. A neves filozó­fus 1836-ban mutatja be az ismeretlen erdélyi arisztokrata regényét a figyelmes olvasónak: „Uraim, te a kalapokkal! Egy művet van szerencsém bemutatni, mely kö­rében elsőrendű, legjobb, mióta e nyelv zeng. Illő, hogy azt tisztelettel fogadjuk; s éppen az, hogy szerzője a süvegelésnek nem barátja, mit neve írásánál kihagyott bárói cim­zetékigyanitok, nekünk annál nagyobb ösztön szolgál, hogy kétségte­len jelekkel kisüssük, mely nagyra he­lyezzük őt a szem országában.­." Amint ebből tvilágosan kitűnik, a kri­tika szeretettel t­adta a könyvet, az első magyar történét regényt, az első jelen­tős alkotást abb­ a sorban, amely ha­marosan Eötvös és Kemény remekművei­vel, Jókai már olvasott, népszerű ro­mantikus történeivel folytatódik s a hu­szadik századbe is olyan impozáns re­gényfolyamok sütnek e nemben, mint Móricz felülmúlatatlan Erdély-trilógiája, vagy Ko­^pnyi m­os­t*(^járás- és hon­foglalást sorozat... A második időt a hamarosan népsze­rűvé váló regériótól való, az Abafi el­ső oldalán oldották a lelkes olvasók. „Egy lélekrajzol­dók itt az olvasó kezé­be. Célzása kor*ly, s oda megy ki, hogy erős akarattal minden aljast le lehet győzni, ha|l*' nehéz’ Slámta­­lan vissza» * vo^« ° megszokott rosszra, de végre lelki erő diadalt nyer, ha tud akarni." S mindezt Jósika példásan meg is való­sítja, és nem újságcikkben, erkölcsfilozó­fiai értekezésben, hanem olvasmányos, a szó igazi értelmében lebilincselő, kalan­dos, fordulatos történetben. Egyik első í­­rónk ő abban is, hogy az erdélyi történe­lem zivataros századaiból veszi történetét. Mindenesetre, eme átgondolt ajánlása is bizonyítja, Jósika is ízig-vérig korában, a reformkorban élt, nem menekült a törté­nelembe, ismerte olvasóit, kora szellemét is ismerte, tudni vélte, mi való annak 12 olvasónak, aki a mindennapi életben u­­gyanúgy akart hinni, mint ahogy ő is; akarta hinni, hogy a „lelki erő" mindenek ellenére mégis „diadalt nyer" stb. Amikor az Abafi harmadik kiadását felemleget­tük, arra is gondoltunk, célszerűbb lett volna Jósika valamelyik másik, elfelejtett művét kiadni magyarul (a Bernád Ágoston szerint is nagyra tartott II. Rákóczi Ferenc című regényét), vagy válogatott leveleit például, annál is inkább, mert a szabad­ságharc bukása után az író évtizedekig Belgiumban élt s vezetője volt annak a brüsszeli „sajtóirodának", ahol az emig­ráció információi összefutottak... Élete is bővelkedett kalandokban tehát, nemcsak regényei. (hadházi) Száz éve jelent meg a Contemporanul Minden nép kultúrájának, szellemi életének megvolt, és megvannak a kiemelkedő fórumai, amelyek nem csupán az illető korszakra jellemző gondolatokat tudtak igen magas szin­­ten közvetíteni, felerősíteni, hanem az utána jövő nem­e­seknek is nemes és tanulságos tudnivalókat szolga természetes is, hisz például egy lap, egy folyóirat kit­e nem merülhet ki az apró mindennapok történéseinek,­­ mi, művészeti aprómunkák közlésében, hanem átfogó,P jelesen mindent felölelő képet kell nyújtania az adott , • szellemiségéről, politikai-gazdasági-kulturális kérdéseire p pedig úgy, hogy az évek, évtizedek múlva is példa ea­gálhasson. Nyilván, az a lap, folyóirat, kiadvány számít , i­gazi népszerűségre és fennmaradásra, amelyik a'Sz. tud válni, amelyik olyan, csakis rá jellemző vonáso­k áron alakítani, amelyek sajátossá teszik, s amelyek hossza­t is megragadják, magukkal fogadják az olvasót. ben így van ez a CONTEMPORANUL című sci-fil ,s a melyiknek első megjelenésétől kereken száz ‘institru« te­­­nt" Hosszú időszak ez, ez idő alatt sok más lap látott n°Pvl ' ideig-óráig működött, aztán megbukott vagy megszült! • Ám közülük talán egyik sem illeszkedett úgy be a rome­­­femiség történetébe és történéseibe, mint a most jutni a­o­lyók­ot. Nyilván, ennek számos oka és magyarázata van a legfőbb az ,hogy a román publicisztika, azon belül is sz­o­cialista beállítottságú publicisztika egészében valóban­ kívül sajátos tér és szerep jutott neki, tulajdonképpen az a kiadvány, amelyik leginkább hatni tudott a múlt s12° utolsó évtizedeinek egész művelődési-tud­ományos mozgalmr­­a, életére. ...... A Contemporanul akkor jelent meg, amikor a leginkább szükség volt a szocializmus eszméit népszerűsítő, magyarázó kiadványra. Persze, már a kezdet kezdetén azzal a felfogással indították útnak, hogy az egész szellemi mozgást elfogva, szé­les körű bepillantást nyújtanak a szocialista irodalom és mű­vészet egészébe, a tudományos megismerés, a társadalmat mozgató erők és eszmék világába. Már az első lépésektől si­került olyan munkatársakat toborozni a lap köré, akik magas szintet, polemizáló szellemet, tudományos megalapozottságot kölcsönöztek a megjelent írásoknak, a román társadalom fej­lődését, az erőviszonyok alakulását ezért tudták rendkívül ma­gabiztosan, meggyőzően bemutatni.Lévén a Szocialista mozgalom orgánuma, a Contempora- Bolban bő bepillantást nyerünk a munkásosztályt érintő dol-­gokba, a szocialisták küzdelmébe, a román szocialisták e so­k nem­zedékének eszmei és szellemi munkájába, életébe. Kiváló­an szolgáljá azokat az eszméket, amelyeket a múlt századvég szocialistái igazaknak, valósaknak fogadtak el, s amelyek az igazság győzelmét segítették elő, az emberi megismerést gaz­­dagították, a társadalom haladásának szolgálatában álltak. Meglepő egyébként az a hatalmas népszerűség, amelynek ez a lap örvendett az olvasók körében. Ezt egyrészt a körül­mények magyarázzák, azok az általános, alapvető elméleti n­­épelvek, amelyeket e lap hasábjain próbáltak megmagyaráz­ni és terjeszteni. Másrészt a népszerűség magyarázata abban is eresendő, hogy a Contemporanul a tudomány erejét fegy­­verül használva, hadakozott, olyan tudományos propagandát végzett, amely csak kevés lapot jellemzett abban az időszak­ban. Az igazság szenvedélyes kutatása, a természet és társa­­dalom törvényszerűségei iránti lázas érdeklődés érthetően fel­izzította az olvasók tudás- és ismeretvágyát. Ez járult hozzá ahhoz is, hogy e folyóirat nagyon változatos tematikája a tár­sadalom- és természettudományok szinte valamennyi ágát, a­­gazetát felölelte, s nem egyszerűen bemutatta a jelenségeket, történéseket, áramlatokat, irodalmi, nyelvészeti alkotásokat, ha­nem ezek margójára mély meggyőződésről valló magyarázato­kat, véleményeket fűztek. A folyóirat, éppen e természettudományi beállítottsága révén is, a világ anyagi egységének hirdetője volt, s mint o­­lyan, a tudományos materializmus rendkívül magas szintű tá­mogatója, hirdetője. Innen adódik hát a lap fontos szerepe a hazai filozófiai gondolkodás alakulása, elmélyítése szempont­jából. Conta, Nădejde, Gherea, Xenopol, Philippide és mások jelenléte a lap hasábjain azt a vonalat erősítette, amelyet mi a román materializmus meghatározó elemeként szoktunk em­legetni. A világról, a világ keletkezéséről, a világ anyagiságá­­ról szóló elmélet elmélyítésében, népszerűsítésében tehát óriá­si szerep jutott a Contemporanul körül csoportosuló fiatal ér­telmiségieknek, tudományos gondolkodóknak, történészeknek, filozófusoknak. A Contemporanul egyébként fontos helyet vívott ki magá­nak bizonyos tudományágak Romániában történő meghonosí­­tásában. A szociológia, antropológia, pedagógia szakszerű, tudományos művelése tulajdonképpen e lappal veszi kezdetét. Különösen a társadalmi tényezők, a társadalmi körülmények azok amelyek e tudományágak művelésében is előtérbe ke­­rülnek. Hisz a pedagógia kérdéseiről tárgyalva nem levesz­­tik szem elől a lap munkatársai a beiskolázási feltételeket, a tanítók felkészültségét. Magának a szociológiána­k a felkarolá­sa egyébként világosan mutatja a lap ilyen irányú érdeklődé­sének lényegét-A folyóirat megjelenésének második periódusában, aho­gyan azt a szakirodalomban hangsúlyozni szokták, e­­lőtérbe "kerülnek azok a vonások, amelyek inkább egy szocia­lista lap sajátjai. Fokozódik a harcos szellem, nagyobb kriti­kai éllel szólnak Románia gazdasági-társadalmi kérdéseiről. Ebben az időszakban találkozik a román szocialista mozgalom a marxizmussal, érthető hát, hogy a Contemporanulban is te­ret szentelnek a tudományos szocializmus eszméinek. Más, szocialista beállítottságú lapok is napvilágot látnak, ami nyil­ván, hatással van a Contemporanul látókörére is. Az évtized közepe táján olyan nyitás történik, ami lehetővé teszi egyrészt a marxista kritika elveinek alkalmazását a lap kritikai írásai­ban, másrészt pedig lehetővé válik a marxizmust megalapozó művek néhány részletének közreadása. Példána­k említjük, hogy közölték a Tőke második kötetének tartalmi kivonatát, megjelentették egészében Engels két írását is (az egyik A csa­lád, a magántulajdon és az állam eredete). A lap marxizmus­sal szembeni fogékonysága természetesen nemcsak Marx és Engels műveinek tolmácsolásában, népszerűsítésében merült ki. Teret biztosított a szocialista munkásmozgalom más neves személyiségeinek is. A Contemporanul tíz évig jelent meg, 1891-ben magának a szocialista mozgalomnak a fejlődése tette szükségessé, hogy helyette más lap jelenjék meg, a Critica socială. Mindeneset­re a Contemporanul a szocialista és munkás sajtó megizmoso­dásának igen fontos állomása tudott lenni, s ugyanakkor nagy szerepet játszott a szocializmus, a marxizmus eszméinek ter­jesztésében, megismerésében. BOGÖZI Sándor lelete, sorsa Szorongató, hosszú telek, tsikkadt, kétség­beejtő nyarak a megrepedezett földek fölött, zúgó árvizek — minden van, ami aggaszt, fenyeget, védekezésre, megma­radásra sarkall; ráadásul talán legfenye­getőbben itt a másik: a repülő koporsó­nak nevezett Phantom vadász bombázók egyike ismét figurázott Nyugat-Németor­­szágban, Regensburg fölött egy atomtölte­­tű rakétája „önállósította magát", magya­rán levált, elveszett a gépről, s vadászgat­­ni kezdett repülő objektumokra, mert u­­gyebár ő arra vagyon beállítva; szerencse, nem lelt a közelben semmit, utasszállító gépet, így fölszámolta önmagát, dörzsöl­hetjük a kezünk, hogy ezt is megúsztuk, hát így állunk. Elemi csapások és emberi önmagunk arcul csapdosása mellett vajon szabad-e arról értekeznem, hogy él-e, meghalt-e, meghal-e a vers ? De hát a dolgok is akkor fontosak egy­aránt, ha egyként fontosak vagyunk önma­gunk számára. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen irodalmi kör is bezáró imaginá­­rius kapuját, az egyik kör ülésén legutóbb azt is megbeszélték (megkérdezgették egy­ a versnek mástól), kell-e még a vers? meghalt-e a vers? szavalhatók-e a mostani versek? s egyáltalán szabad-e szavalni a verset? A kérdés nagyjából úgy kapott választ, a­­hogyan állunk a verssel mostanság: van szavalhatatlan vers, van halva született versezet, van versként eladott és akként, sajnos, megvett (kifizetett s kinyomtatott r­égimorgantyú, de a költészet semmiképp sem számolta föl önmagát. Hogy mennyire erős, követelőző a létfo­­ga, példa rá a legújabban megjelent két verskönyv, az Egyed Péteré meg a Sütő István első (Forrás) kötete. Ha válaszok után néz az ember, min­denképp lel válaszokra, súlyukban külön­­bözőekre, s aki a vers társadalmi, műve­lődési, alkotási, esztétikai szerepének elve­­szejtését kiáltja, mondván, hogy­ önmagát pusztította el a vers a legújabb időkben (illetve álmodern dilettánsok pusztították s pusztítják a verset), a napokban ismét láthatták: igénylik az emberek a költésze­tet. Márton Árpád önálló előadói estet rendezett lászlóffy Csaba verseiből, a sep­siszentgyörgyi Ád­émi Magyar Színház stú­diószínpadán. Telt ház. Másodszor is. Pedig a közönségnek ugyancsak vala­min törnie a fejét, elemi csapások nélkül is szállítanak a hétköznapok gondot, ha nem is akkorákat, mint amek­korákat a Phantom bombázók. Nem tudhatjuk, azon a napon Regensburg népe olvasta-e épp Goethe verseit, színházban volt, vagy új­fasiszták elleni tüntetésen, ezt viszont tud­ni véljük, esküdni is merünk rá, hogy a költők másnap verses beszédben tiltakoz­tak ismét a pusztulás, a fegyverkezés el­len. Mint annyi évszázada már, Románia írószövetségének kong­resszusa nagy meglepetést keltene, ha be­jelentenék, hogy hátrébb az agarakkal, a költők üljenek az utolsó sorokba, mert így-úgy a verssel­.. S mivel sem árvíz, egyelőre sem szárazság, sem más fantom nem fenyeget, s mivel az irodalmi körünk bezárt nyárára, s mivel nyitogetjd a kapuit az Írószövetség gyüleke­zője, ezeken tűnődtem el a nyári fürdő­szezonban, melyben — lám nem megyen semmiképp sem szabadságra a vers a köl­tővel, az olvasóval. CZEGŐ Zoltán Olaszfelekről indult... Másfél évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgy főterén bakaruhás fiatalemberrel találkoz­tam, ki a fegyverforgatás és a haditech­nika megismerése mellett — amint beval­lotta — különös hobbinak áldozik: a vers­mondásnak. Milyen különös és milyen jó — mond­tam magamban —, és azután is követtem ívelő pályáját a versmondó munkásfiú­nak. Annyit már tudtam, hogy évekkel ezelőtt megnyerte a Megyei Tükör külön­­díját a Kovászna líráján. Később, mint a Székelyudvarhelyi Népszínház egyik leg­fiatalabb alapító tagja, újra eljött váro­sunkba a kollokviumok idején, mint mű­kedvelő színjátszó.­­ Az udvarhelyi utcákon nagy plakátok hirdetik, hogy a városi művelődési ház Bartók-estet rendez és azzal járja a kör­nyéket. Fellép Székely Csaba és Nemes Levente hegedűművész Bartók 44- duójá­val. Közreműködik Bartha Levente, aki Balázs Béla, Bartalis Ferenc, Farkas Ár­pád, Lászlóffy Aladár és Nagy László verseit mondja el. Mi tagadás, egy kicsit büszke is lettem fiatal barlangos társunkra, s mivel éppen akkor bukkantunk egymásra, a Kossuthon levő kávézóban faggatóra fogtam. — 1955-ben születtem Baráton. Olasz­­telekről indultam, feltarisznyázva az emlé­kekkel, amit örököltem, de a „lélek nap­számosai" többet akarással és a folyto­nosság hitével tápláltak. Ezerkilencszáz­hetvenháromban beállottam munkásnak a mostani matricagyárba, s azóta meg­szakítás nélkül — leszámítva persze, a katonaéveket — ott dolgozom. Szerszám­készítő lakatos vagyok. Szeretem mester­ségemet, s hogy a szabad időt se fecsé­reljem hiába, közben a líceumot is elvé­geztem estiben. S hallgatom, milyen lelkesen meséli é­­letét, mindennapjait ez a szerelőművésszé vedlő munkásfiú. — Volt egy egyéni előadóestem Veress Gerzson verseiből Sehol ilyen tisztaságban címmel. Sok-sok falut összejártunk vele. De ott van a Kegyetlen szépség, ez is hasonló. Ezt éppen most újítjuk fel. Ezzel és a Bartók-esttel indulunk népművelő, népnevelő munkára. Kezembe nyomja dedikált műsorfüzetét. Olvasom- „Útravalóul a szavak szegődtek mellém ,az édesanyám szavai“ — Szemlér Ferenc sorai e fiatal munkás műsorfüzeté­nek mottója. Tizenkilenc kortárs költő 52 versét mond­ja el — adja elő — majdnem egy szusz­ra. S látom Czegő Zoltán, Kányádi Sán­dor, Magyari Lajos, Marin Sorescu, Páll Lajos és Vári Attila nevét is e sorban A verseimek között lám, nekem ismerős is akad: Kapuállító, Bányászok, Lázár Mi­hály üzenete, Avaron ... A Barthák rég megtelepedtek már az Őrhegy alatt. Bartha Miklós földész, he­­tedízigleni ivadéka példa lehet a tenni a­­karó, haladni, emelkedni akaró értelmes mu­nkásifjak számára­ Példája annak, hogy a páratlan tenni akarással társuló tehetség előbb-utóbb kifejezést nyer, utat kap a hasznos és a szép művelése felé. Bogdán János tanár nemhiába 1e0vál­­totta ezt a gyereket már 5 éves korában a száldobosi falusi iskolában! Mi pedig további sikert kívánunk neki, innen, szülőföldjéről, s egyéni előadóest­jével a sepsiszentgyörgyi munkásfiatalok is látni akarják. Bartha Levente pedig kézszorítás mel­lett Bágyi Bencze Jakab szavaival üdvözli a Megyei Tükör olvasóit: „Ne essetek á­­mulatba, de önámítóiba se, hogy Ti em­berek vagytok­­, mert nemcsak emberek vagytok”. KISGYÖRGY Zoltán 2,-3.

Next