Megyei Tükör, 1981. július (14. évfolyam, 2935-2961. szám)
1981-07-01 / 2935. szám
Teljes egyetértéssel, hazafias büszkeséggel A magasabb minőségi szintért A pártfőtitkár előadó- beszédéből különösen azok a kitételek ragadták meg figyelmemet, amelyek az elkövetkező ötéves terv előirányzataira vonatkoznak. Kétségkívül, rendkívül mozgósítóak, lelkesítőek, 1 közölt adatok, ha sikerül maradéktalanul életre hívnunk — márpedig életre kell hívnunk mindenképp ! —, nagyot lépünk előre a jólét, a civilizáció útján Példát számtalant idézhetünk, amelyek a fenti állátást igazolják. Már az is sokatmondó, hogy az egész gazdasági-társadalmi tevékenység középpontjában a munka és az élet új minőségét, a műszakitudományos forradalom eredményeinek széles körű alkalmazását, a tudomány, az oktatás, a szocializmus és kommunizmus megvalósítása eme alapvető tényezőinek erőteljes fejlesztését, a dolgozók szakmai, műszaki, tudományos és kulturális színvonalának az emelését kell helyeznünk. Olyan elvárások, feladatok, kötelezettségek ezek, amelyek egyértelműen szolgálják az embert, lehetővé teszik azt, hogy egyformán részesüljünk a társadalom anyagi és szellemi javaiból, nyilván, munkánk mennyiségének és minőségének függvényében. Az is nyilvánvaló, hogy mindezek a dolgok csakis akkor ölthetnek maradéktalanul testet, ha mindannyian, minden munkahelyen következetesen törekedünk tevékenységünk állandó tökéletesítésére, eredményeink fokozására. Csakis így képzelhető el az új ötéves terv célkitűzéseinek maradéktalan gyakorlatba ültetése, csakis így haladhatunk biztos léptekkel a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének, a kommunizmus felé haladás útján. PLUGOR Gyula, a cigarettagyár technikusa Teljesítjük tervfeladatainkat, vállalásunkat Gyárrészlegünk munkaközössége, amelynek több mint negyven százalékát kommunisták alkotják, mély elfogódottsággal és hazafias büszkeséggel hallgatta, olvasta pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a dolgozók tanácsai kongresszusán tartott ragyogó előadói beszédét E felbecsülhetetlen elméleti és gyakorlati értékű politikai dokumentum azoknak a kimagasló munkaeredményeknek a mérlege, amelyeket a szocialista építés esztendeiben a Román Kommunista Párt bölcs vezetésével elértünk, ugyanakkor elénk tárja a szocialista Románia gazdasági-társadalmi előrehaladásának nagyszerű távlatait- Mivel munkások vagyunk, az előadói beszédnek főleg az idei és jelen ötéves tervfeladatok példás teljesítésére való felhívás, az új pénzügyi-gazdasági mechanizmus, az önálló gazdálkodás gyakorlására, olcalmozására való mozgósító szavak ragadták meg figyelmünket. A munkásosztály legreprezentatívabb demokratikus fóruma munkálatainak napjaiban gyárunk dolgozói jogos büszkeséggel jelenthették, hogy a mostani ötéves terv eddigi hónapjainak főbb mutatóit teljesítettük, túlszárnyaltuk. Az első hat hónap végleges számvetése még nem készült el ugyan, de előreláthatóan az időközben módosított össztermelési előirányzatnál 1 százalék többletről adhatunk számot, s maradéktalanul eleget teszünk a fizikai és nettó termelési előirányzatainknak. A gyapjúfonódó munkaközösségének szorgalmát, mellédllását tanúsítja, hogy vállalatunk egységei között a minőségi termelés teljesítésében az első helyen állunk. Az idei első félévben is termékeinket igénylő vásárlóink csak elismeréssel nyilatkoznak a minőségről, amely a jövőben is tevékenységünk legfontosabb mércéje marad. S eddigi munkasikereink minden bizonynyal zálogát alkotják annak, hogy az 1981-re tervezett főbb termelési műtétek példás teljesítésével eleget teszünk több mint egymillió lejes előirányzaton felüli vállalásunknak is. E gondolatok, elhatározások, a fokozódó munkalendület légkörében megyénk, hazánk összes dolgozóival együtt kifejezzük teljes egyetértésünket azzal, hogy a Dolgozók Országos Tanácsa élére újból a munkásosztály és egész népünk legszeretettebb fiát, Nicolae Ceausescu elvtársat választották. GRIGA Vilmos mester, a kovásznái gyapjúfonoda pártalapszervezetének titkára szokában mordéktalanul eleget teszünk az előttünk áló mozgósító jellegű és rendkívül magasztos feladatoknak. CIUBUC Gheorghe, a kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat pártbizottságának titkára Átfogó, ragyogó munkaprogram A múlt hét folyamán a kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat dolgozói, az ország összes dolgozói figyelmének a középpontjában, az ipari, építkezési, szállítási, áruforgalmazási és pénzügyi dolgozók tanácsainak II. kongresszusa volt, melyet Bukarestben több mint 11 000 delegátus részvételével tartottak meg. A dolgozók országos szintű tanácskozása, ahol messzemenő felelősséggel elemezték a nemzetgazdaság különböző ágazatai által eddig megtett utat, rámutattak nyíltan a tapasztalt hiányosságokra és konkrét, építő javaslatokat tettek a hibák kiküszöbölésére, azoknak az utaknak a megtalálására, melyek biztosítják hazánk további gyors ütemű gazdasági fejlődését, újabb beszédes bizonyítéka állandóan szélesedő és mélyülő demokráciánknak. A kongresszus kiemelkedő eseménye volt szeretett főtitkárunk, Nicolae Ceausescu elvtárs előadói beszéde — egy körültekintő részletes elemzésre alapuló tevékenységi program —, mely útmutatóul szolgál a pártszervezetek, szakszervezetek, minisztériumok, ipari központok, vállalatok tevékenységének javítására. Különösen nagy visszhangra tolátt a csavargyár munkásainak a körében i2 az alapelv ,miszerint sokkal jobban érdekeltté kell tenni a termelésben részt vevő dolgozókat- Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy a teljesítménybér bevezetése pozitíven befolyásolta a termelést mind mennyiségileg, mind minőségileg. A kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalatnál a présműhely, a hőkezelő- és galvanizálórészleg dolgozik teljesítménybérben. Az eredmények nyilvánvalóak. Ebben az évben a présműhely a tervet több mint 650 tonnávalteljesítette túl, a hőkezelőrészleg 100 tonnával, a galvanizálórészleg 130 tonnával, pedig a jelenlegi körülmények között csak 20 százalékkal lehet túllépni a megszabott normát. A termelés mennyisége növekedésével párhuzamosan javult az előállított termékek minősége, így a tavaly, az első félévben, 8 esetben utasították vissza a rossz minőségért az áruinkat. A visszautasított termékek értéke meghaladta a 120 ezer lejt. Az idén csak 5 esetben jegyeztünk fel minőségi reklamációt 80 000 lej értékben. Pozitívan alakult a gépkihasználási mutató, mely a tervezett 87,5 százalékkal szemben elérte a 88,8 százalékos értéket és a munkaidő kihasználásának a mutatója is, mely az első félévben megközelítette a 96 százalékos értéket. SZABÓ Béla, a kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat szakszervezeti elnöke A IAȘI ! POGROM 40. ÉVFORDULÓJA Kiemelkedő esemény az ország életében Egyike vagyok annak a 11 ezer küldöttnek, aki részt vett a múlt héten a dolgozók kongresszusán. Mondanom sem kell, hogy ez rendkívül jelentős esemény az ország életében és külön-külön minden dolgozó életében, elsősorban azért, mert a munkásdemokrácia e legmagasabb fóruma megerősítette az ország összes dolgozóinak akaratát azzal, hogy újraválasztotta Nicolae Ceausescu elvtársat a Dolgozók Országos Tanácsa elnöki tisztségébe. Örömömet és megelégedésemet fokozza annak tudata, hogy jelenünk és jövőnk összes kérdéseit ragyogóan világította meg pártunk főtitkárának kongresszusi beszéde. Ez a dokumentum mindannyiunk számára pontos tájékoztató, mely tisztánlátása és lelkesítő felhívása révén hozzájárul az ország összes dolgozói alkotó energiájának, összes képességeinek gyümölcsöztetéséhez az előttünk álló nagyszerű feladatok teljesítése érdekében. Vállalatunk az elmúlt években is eleget tett tervfeladatainak. Most a minőségre, az egész gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozására kell helyeznünk a hangsúlyt Munkaközösségünk felkészült arra, hogy egész tevékenységében minőségi ugrás álljon be. Fogadjuk, hogy ebben az esztendőben és az egész ötéves terv idős Ma is vádirat a fasizmus ellen Abban a nemzetközi légkörben, amely negyven esztendővel ezelőtt kialakult Európában, s a világ más táját sem kerülte el, csúcsosodott ki a hitleri Németország agressziója, amikor 1941. június 22- megtámadta a Szovjetuniót, s ebbe a bűnös háborúba bevonta szövetségeseit, csodásait is. A második világháború ily nagymérvű felfokozásához, mint amilyen a Szovjetunió megtámadása volt, nemcsak a hadigépezetet kellett kiépíteni a támadónak, dőnem eszmeileg is elő kellett készíteni ezt a világ, főleg Európa népei ellen indított támadást. Amint az ismeretes, a hitleri propaganda a fajelméletet állította saját szolgálatába, ezzel az elmélettel próbálta leplezni hódító szándékait s ugyancsak a fajelmélet, a nacionalizmus volt az eszköze annak is, hogy egymás ellen ugressza, majd szekértolójává tegye a népeket. Együtt vonult tehát hadba a fasiszta hadi gépezet, a fajelmélet és a naciona- lizmus, hogy elsöpörje a népek függetlenségét. A Szovjetunió megtámadása mellett a náci Németország a kommunisták ellen fordította a fegyvereit, minthogy az európai kommunista pártok tömörítették és álltak az élére azoknak az antifasiszta erőknek, amelyek gátat vethettek a hitleri rablóháborúnak és a népirtásnak. E harc közben, a meghódított területeken és országokban — mert hiszen mindegyikben akadtak hívei és végrehajtói a hitleri fajelméletnek és nacionalizmusnak — megkezdődött a zsidók tömeges kiirtása. Romániában a vasgárda volt a hitleri propaganda terjesztője és hű szövetségese az országot megszálló, a Szovjetuniót megtámadó hitlerista csapatoknak, míg a Román Kommunista Párt állt élére és kezdeményezte azokat a tömegokdákat, amelyek fékezőleg hatottak a fasiszta diktatúrát támogató hitleri csapatok és általában a fasiszta Németországnak elkötelezett román kormány cselekedeteinek kivitelezésére. A Román Kommunista Pártnak köszönhető az is, hogy Romániában nem sikerült véghezvinni a zsidók gettókba hurcolását, majd pedig a németországi internáló táborokba szállítását és tömeges kiirtásukat, mint ahogyan az a német fasizmus által leigázott más országokban megtörtént. Ahhoz azonban, hogy az RKP antifasiszta politikája meghallgatásra és követésre találjon, ahhoz a román nép emberséges magatartására is szükség volt, amelynek következtében a vasgárda és más jobboldali kalandor elemek törekvései, véres cselekedetei nem öltöttek olyan nagy arányokat, mint más országokban. Nem öltöttek olyan nagy arányokat,, de Romániában sem volt mentes a vértől a nácik és a vasgárda zsidógyűlölő térhódítása. Éppen annak a programnak negyvenedik évfordulójára emlékezünk e sorokban, amelyet lassban hajtottak végre a hitleri csapatok és a vasgárda tagjai. 1941. június 28-ról 29-ére virradó éjszakán rendezték meg az öldöklést, amelynek több mint háromezer áldozata maradt halva a helyszínen, vagy pedig néhány nappal később fulladt meg, halt szóróján a marhavagonokba bezsúfolva, valamelyik koncentrációs táborba menet. Ezen a szomorú emlékezetű, a fasizmus bűneit bizonyító éjszakán háromezernél több zsidót szedtek össze a hitlerista csapatok és román fasiszta kiszolgálóik a kri-i lakosságból. Az akkor már nagyvárosnak számítható lasiban 105 000 lakos élt, s ennek majdnem fele — a pontos kimutatás szerint 51 200 lélek — zsidó. Az a tény, hogy Romániában nem hoztak zsidótörvényt, hogy nem terelték a zsidókat gettókba, nem alkalmaztak különösebb megszorításokat velük szemben, felbőszítette a megszálló hitlerista csapatokat, s a Szovjetunió ellen indított támadás első sikereitől felbuzdulva, szervezték meg a iali-i pogromot. A véres cselekedetet óriási felzúdulás követte az egész országban. Az RKP tevékenysége és e felzúdulás folytán a háború későbbi éveiben sem került sor zsidóellenes vérengzésekre. Az ország felszabadulása óta eltelt években, az RKP mélységesen humanista politikájának köszönhetően, mindörökre véget vetettek mindenféle faji megkülönböztetésnek vagy nacionalista uszításnak, s az ország alkotmánya biztosítja a teljes jogegyenlőséget az ország bármilyen nemzetiségű polgára számára. megyei tükör Megénekünk, Romanţa A fúvószenekarok lggományos találkozója Verőfényes nyári nap köszöntött, ezen a június végi vasárnapon Kovászna városára is. ünnepi légkör honolt a gyógykezelésre és üdülésre több ezer vendéget fogadó, egyre szépülő városban. Ekkor került ugyanis sor megyénk fúvószenekarainak hagyományos seregszemléjére, amelynek immár esztendők óta színhelye ez a város. A házigazdák nagy múltú fúvószenekarának tagjai, a művelődési élet vezetői már a kora reggeli órákban készültek fogadni az érkező vendégeket. A tízemeletes Szarvas szálló tetőzetéről néztük az ünnepi készülődést: a megújhodó város korszerű épületeit, az új, sokszínű virágokkal tele központot, a környező falvakat, az erdők végtelenjeit. S e látványt tették színesebbé a fúvószene lelkes művelői, akik egyenruhákban érkeztek a megye különböző helységeiből egy-egy dalcsokorral a tarsolyukban a munka, az alkotás és a művelődés fesztiváljának e szép rendezvényére-A vendéglátó zenekar után felsorakoztak a vendégek, s a legszebb tömeg- és népdaloktól visszhangzó városközpontban a szokásos felvonulással vette kezdetét az ünnep. A korszerű szállók vendégeit és a város tokáit minden fúvószenekar egy válositott melódiád köhöntötte, majd a seregszemle ^„helyére, a Tündérvölgybe, a nyári hőségben is kellemes légkört éres/t, r.nvue,ek árnyékába épített szín út, ahová az érdeklődök soC t^TM,fek el. — Már megszórta vált, hogy megyénk fúvószen^rei minden év júniusában itt találkozók, hogy számot adjanak egyéves ^rtó munkájukról, művészi fejlődésükről^ a sokak által kedvelt és értékelt matízeti ág egyre nagyobb érdeklődésnek csend, s a zenekarok — állandóan görögítve hagyományápoló, forradalmi-mozgató, nevelő jellegű műsorszámokat -vállalnak részt a szocialista művelődés tellozatosabbá tételéhez, az új ember tride formálásához, a zenei műveltség propitásához. Mai találkozónk ezért is élentős, mivel itt láthatjuk, hallhatjuk egyénk legjobb fúvószenekarait, amely eddigi tevékenységükkel és különöskéen a munka és a művelődés hagyomnyos fesztiválja mostani szakaszain ododásról, határtalan lelkesedésre..^^. cz «^ÉNj^-ogot... Sikeres szereplést a cs ortoknak, kelemes szóarkotást az ünnepé avatódott rendezvény résztvevőinek -hangzottak a köszöntő szövők. Ezt követően a színpadon egymást váltották a zenekarok. A nyitószámokat a fennállása nyolcadik évtizede felé tartó borárosi együttestől hallottuk, a tőlük megszokott magas minőségű szinten. Az árkosi, a nagybaconi, a gidófalvi, a köpeci-baróti bányavállalati, a polyáni, a rétyi — amely a legnépesebb volt, mintegy negyven hangszerrel — és a kovásznál fúvószenekarok váltották egymást. A legszebb tömeg- és népdalok, klasszikus zeneszerzőink alkotásai, megszólaltatása zengte be több órán át a völgyet. A jó kedvet, vidámságot pezsdítő dalokban egyben a munka szépségei is felcsendültek. Tolmácsolóik hangszereikkel pedig azok, akik a mindennapos munka mellett a szép ápolásában, továbbvitelében ők maguk is példát mutatnak. Sokak, talán valamennyűik, nevét kellene felsorolnunk, akik a munkahelyeken is ott vannak a legjobbak között- Ehelyett illesse dicséret mindannyiukat s a lelkes vezetőket, Kelemen Józsefet, Briscoi Dumitrut, Zsigmond Lászlót, Petiki Lászlót, Kánya Pált, Vikol Kálmánt, Kelemen Antalt és Simon Mihályt, sok türelmet, kitartást igénylő, de felemelően szép munkájukért. DARÓCZI Ferenc kfolymjwlfe. Jósika és az Ah fi A DACIA könyvkiadó gondozásában megjelenő, méltán népszerű Tanulók Könyvtára-sorozat egyik legújabb kötete Jósika Miklós: Abafi című, hajdan népszerű történelmi regénye (227-es sorozatszámmal; a bevezető esszét és a jegyzeteket Bernád Ágoston írta). Ez a könyv, ha jól számítjuk, immár harmadszor jelenik meg a sorozatban (?), különböző kiadásain is nagyon jól le lehet(ne) mérni a „változásokat". És most két idézettel igyekezzünk közelebb férkőzni a régi regény lelkéhez, szelleméhez. Az első Szontágh Gusztávtól való, s azóta szállóigévé is vált. A neves filozófus 1836-ban mutatja be az ismeretlen erdélyi arisztokrata regényét a figyelmes olvasónak: „Uraim, te a kalapokkal! Egy művet van szerencsém bemutatni, mely körében elsőrendű, legjobb, mióta e nyelv zeng. Illő, hogy azt tisztelettel fogadjuk; s éppen az, hogy szerzője a süvegelésnek nem barátja, mit neve írásánál kihagyott bárói cimzetékigyanitok, nekünk annál nagyobb ösztön szolgál, hogy kétségtelen jelekkel kisüssük, mely nagyra helyezzük őt a szem országában.." Amint ebből tvilágosan kitűnik, a kritika szeretettel tadta a könyvet, az első magyar történét regényt, az első jelentős alkotást abb a sorban, amely hamarosan Eötvös és Kemény remekműveivel, Jókai már olvasott, népszerű romantikus történeivel folytatódik s a huszadik századbe is olyan impozáns regényfolyamok sütnek e nemben, mint Móricz felülmúlatatlan Erdély-trilógiája, vagy Ko^pnyi most*(^járás- és honfoglalást sorozat... A második időt a hamarosan népszerűvé váló regériótól való, az Abafi első oldalán oldották a lelkes olvasók. „Egy lélekrajzoldók itt az olvasó kezébe. Célzása kor*ly, s oda megy ki, hogy erős akarattal minden aljast le lehet győzni, ha|l*' nehéz’ Slámtalan vissza» * vo^« ° megszokott rosszra, de végre lelki erő diadalt nyer, ha tud akarni." S mindezt Jósika példásan meg is valósítja, és nem újságcikkben, erkölcsfilozófiai értekezésben, hanem olvasmányos, a szó igazi értelmében lebilincselő, kalandos, fordulatos történetben. Egyik első írónk ő abban is, hogy az erdélyi történelem zivataros századaiból veszi történetét. Mindenesetre, eme átgondolt ajánlása is bizonyítja, Jósika is ízig-vérig korában, a reformkorban élt, nem menekült a történelembe, ismerte olvasóit, kora szellemét is ismerte, tudni vélte, mi való annak 12 olvasónak, aki a mindennapi életben ugyanúgy akart hinni, mint ahogy ő is; akarta hinni, hogy a „lelki erő" mindenek ellenére mégis „diadalt nyer" stb. Amikor az Abafi harmadik kiadását felemlegettük, arra is gondoltunk, célszerűbb lett volna Jósika valamelyik másik, elfelejtett művét kiadni magyarul (a Bernád Ágoston szerint is nagyra tartott II. Rákóczi Ferenc című regényét), vagy válogatott leveleit például, annál is inkább, mert a szabadságharc bukása után az író évtizedekig Belgiumban élt s vezetője volt annak a brüsszeli „sajtóirodának", ahol az emigráció információi összefutottak... Élete is bővelkedett kalandokban tehát, nemcsak regényei. (hadházi) Száz éve jelent meg a Contemporanul Minden nép kultúrájának, szellemi életének megvolt, és megvannak a kiemelkedő fórumai, amelyek nem csupán az illető korszakra jellemző gondolatokat tudtak igen magas szinten közvetíteni, felerősíteni, hanem az utána jövő nemeseknek is nemes és tanulságos tudnivalókat szolga természetes is, hisz például egy lap, egy folyóirat kite nem merülhet ki az apró mindennapok történéseinek, mi, művészeti aprómunkák közlésében, hanem átfogó,P jelesen mindent felölelő képet kell nyújtania az adott , • szellemiségéről, politikai-gazdasági-kulturális kérdéseire p pedig úgy, hogy az évek, évtizedek múlva is példa eagálhasson. Nyilván, az a lap, folyóirat, kiadvány számít , igazi népszerűségre és fennmaradásra, amelyik a'Sz. tud válni, amelyik olyan, csakis rá jellemző vonások áron alakítani, amelyek sajátossá teszik, s amelyek hosszat is megragadják, magukkal fogadják az olvasót. ben így van ez a CONTEMPORANUL című sci-fil ,s a melyiknek első megjelenésétől kereken száz ‘institru« tent" Hosszú időszak ez, ez idő alatt sok más lap látott n°Pvl ' ideig-óráig működött, aztán megbukott vagy megszült! • Ám közülük talán egyik sem illeszkedett úgy be a romefemiség történetébe és történéseibe, mint a most jutni aolyókot. Nyilván, ennek számos oka és magyarázata van a legfőbb az ,hogy a román publicisztika, azon belül is szocialista beállítottságú publicisztika egészében valóban kívül sajátos tér és szerep jutott neki, tulajdonképpen az a kiadvány, amelyik leginkább hatni tudott a múlt s12° utolsó évtizedeinek egész művelődési-tudományos mozgalmra, életére. ...... A Contemporanul akkor jelent meg, amikor a leginkább szükség volt a szocializmus eszméit népszerűsítő, magyarázó kiadványra. Persze, már a kezdet kezdetén azzal a felfogással indították útnak, hogy az egész szellemi mozgást elfogva, széles körű bepillantást nyújtanak a szocialista irodalom és művészet egészébe, a tudományos megismerés, a társadalmat mozgató erők és eszmék világába. Már az első lépésektől sikerült olyan munkatársakat toborozni a lap köré, akik magas szintet, polemizáló szellemet, tudományos megalapozottságot kölcsönöztek a megjelent írásoknak, a román társadalom fejlődését, az erőviszonyok alakulását ezért tudták rendkívül magabiztosan, meggyőzően bemutatni.Lévén a Szocialista mozgalom orgánuma, a Contempora- Bolban bő bepillantást nyerünk a munkásosztályt érintő dol-gokba, a szocialisták küzdelmébe, a román szocialisták e sok nemzedékének eszmei és szellemi munkájába, életébe. Kiválóan szolgáljá azokat az eszméket, amelyeket a múlt századvég szocialistái igazaknak, valósaknak fogadtak el, s amelyek az igazság győzelmét segítették elő, az emberi megismerést gazdagították, a társadalom haladásának szolgálatában álltak. Meglepő egyébként az a hatalmas népszerűség, amelynek ez a lap örvendett az olvasók körében. Ezt egyrészt a körülmények magyarázzák, azok az általános, alapvető elméleti népelvek, amelyeket e lap hasábjain próbáltak megmagyarázni és terjeszteni. Másrészt a népszerűség magyarázata abban is eresendő, hogy a Contemporanul a tudomány erejét fegyverül használva, hadakozott, olyan tudományos propagandát végzett, amely csak kevés lapot jellemzett abban az időszakban. Az igazság szenvedélyes kutatása, a természet és társadalom törvényszerűségei iránti lázas érdeklődés érthetően felizzította az olvasók tudás- és ismeretvágyát. Ez járult hozzá ahhoz is, hogy e folyóirat nagyon változatos tematikája a társadalom- és természettudományok szinte valamennyi ágát, agazetát felölelte, s nem egyszerűen bemutatta a jelenségeket, történéseket, áramlatokat, irodalmi, nyelvészeti alkotásokat, hanem ezek margójára mély meggyőződésről valló magyarázatokat, véleményeket fűztek. A folyóirat, éppen e természettudományi beállítottsága révén is, a világ anyagi egységének hirdetője volt, s mint olyan, a tudományos materializmus rendkívül magas szintű támogatója, hirdetője. Innen adódik hát a lap fontos szerepe a hazai filozófiai gondolkodás alakulása, elmélyítése szempontjából. Conta, Nădejde, Gherea, Xenopol, Philippide és mások jelenléte a lap hasábjain azt a vonalat erősítette, amelyet mi a román materializmus meghatározó elemeként szoktunk emlegetni. A világról, a világ keletkezéséről, a világ anyagiságáról szóló elmélet elmélyítésében, népszerűsítésében tehát óriási szerep jutott a Contemporanul körül csoportosuló fiatal értelmiségieknek, tudományos gondolkodóknak, történészeknek, filozófusoknak. A Contemporanul egyébként fontos helyet vívott ki magának bizonyos tudományágak Romániában történő meghonosításában. A szociológia, antropológia, pedagógia szakszerű, tudományos művelése tulajdonképpen e lappal veszi kezdetét. Különösen a társadalmi tényezők, a társadalmi körülmények azok amelyek e tudományágak művelésében is előtérbe kerülnek. Hisz a pedagógia kérdéseiről tárgyalva nem levesztik szem elől a lap munkatársai a beiskolázási feltételeket, a tanítók felkészültségét. Magának a szociológiának a felkarolása egyébként világosan mutatja a lap ilyen irányú érdeklődésének lényegét-A folyóirat megjelenésének második periódusában, ahogyan azt a szakirodalomban hangsúlyozni szokták, előtérbe "kerülnek azok a vonások, amelyek inkább egy szocialista lap sajátjai. Fokozódik a harcos szellem, nagyobb kritikai éllel szólnak Románia gazdasági-társadalmi kérdéseiről. Ebben az időszakban találkozik a román szocialista mozgalom a marxizmussal, érthető hát, hogy a Contemporanulban is teret szentelnek a tudományos szocializmus eszméinek. Más, szocialista beállítottságú lapok is napvilágot látnak, ami nyilván, hatással van a Contemporanul látókörére is. Az évtized közepe táján olyan nyitás történik, ami lehetővé teszi egyrészt a marxista kritika elveinek alkalmazását a lap kritikai írásaiban, másrészt pedig lehetővé válik a marxizmust megalapozó művek néhány részletének közreadása. Példának említjük, hogy közölték a Tőke második kötetének tartalmi kivonatát, megjelentették egészében Engels két írását is (az egyik A család, a magántulajdon és az állam eredete). A lap marxizmussal szembeni fogékonysága természetesen nemcsak Marx és Engels műveinek tolmácsolásában, népszerűsítésében merült ki. Teret biztosított a szocialista munkásmozgalom más neves személyiségeinek is. A Contemporanul tíz évig jelent meg, 1891-ben magának a szocialista mozgalomnak a fejlődése tette szükségessé, hogy helyette más lap jelenjék meg, a Critica socială. Mindenesetre a Contemporanul a szocialista és munkás sajtó megizmosodásának igen fontos állomása tudott lenni, s ugyanakkor nagy szerepet játszott a szocializmus, a marxizmus eszméinek terjesztésében, megismerésében. BOGÖZI Sándor lelete, sorsa Szorongató, hosszú telek, tsikkadt, kétségbeejtő nyarak a megrepedezett földek fölött, zúgó árvizek — minden van, ami aggaszt, fenyeget, védekezésre, megmaradásra sarkall; ráadásul talán legfenyegetőbben itt a másik: a repülő koporsónak nevezett Phantom vadász bombázók egyike ismét figurázott Nyugat-Németországban, Regensburg fölött egy atomtöltetű rakétája „önállósította magát", magyarán levált, elveszett a gépről, s vadászgatni kezdett repülő objektumokra, mert ugyebár ő arra vagyon beállítva; szerencse, nem lelt a közelben semmit, utasszállító gépet, így fölszámolta önmagát, dörzsölhetjük a kezünk, hogy ezt is megúsztuk, hát így állunk. Elemi csapások és emberi önmagunk arcul csapdosása mellett vajon szabad-e arról értekeznem, hogy él-e, meghalt-e, meghal-e a vers ? De hát a dolgok is akkor fontosak egyaránt, ha egyként fontosak vagyunk önmagunk számára. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen irodalmi kör is bezáró imaginárius kapuját, az egyik kör ülésén legutóbb azt is megbeszélték (megkérdezgették egy a versnek mástól), kell-e még a vers? meghalt-e a vers? szavalhatók-e a mostani versek? s egyáltalán szabad-e szavalni a verset? A kérdés nagyjából úgy kapott választ, ahogyan állunk a verssel mostanság: van szavalhatatlan vers, van halva született versezet, van versként eladott és akként, sajnos, megvett (kifizetett s kinyomtatott régimorgantyú, de a költészet semmiképp sem számolta föl önmagát. Hogy mennyire erős, követelőző a létfoga, példa rá a legújabban megjelent két verskönyv, az Egyed Péteré meg a Sütő István első (Forrás) kötete. Ha válaszok után néz az ember, mindenképp lel válaszokra, súlyukban különbözőekre, s aki a vers társadalmi, művelődési, alkotási, esztétikai szerepének elveszejtését kiáltja, mondván, hogy önmagát pusztította el a vers a legújabb időkben (illetve álmodern dilettánsok pusztították s pusztítják a verset), a napokban ismét láthatták: igénylik az emberek a költészetet. Márton Árpád önálló előadói estet rendezett lászlóffy Csaba verseiből, a sepsiszentgyörgyi Ádémi Magyar Színház stúdiószínpadán. Telt ház. Másodszor is. Pedig a közönségnek ugyancsak valamin törnie a fejét, elemi csapások nélkül is szállítanak a hétköznapok gondot, ha nem is akkorákat, mint amekkorákat a Phantom bombázók. Nem tudhatjuk, azon a napon Regensburg népe olvasta-e épp Goethe verseit, színházban volt, vagy újfasiszták elleni tüntetésen, ezt viszont tudni véljük, esküdni is merünk rá, hogy a költők másnap verses beszédben tiltakoztak ismét a pusztulás, a fegyverkezés ellen. Mint annyi évszázada már, Románia írószövetségének kongresszusa nagy meglepetést keltene, ha bejelentenék, hogy hátrébb az agarakkal, a költők üljenek az utolsó sorokba, mert így-úgy a verssel.. S mivel sem árvíz, egyelőre sem szárazság, sem más fantom nem fenyeget, s mivel az irodalmi körünk bezárt nyárára, s mivel nyitogetjd a kapuit az Írószövetség gyülekezője, ezeken tűnődtem el a nyári fürdőszezonban, melyben — lám nem megyen semmiképp sem szabadságra a vers a költővel, az olvasóval. CZEGŐ Zoltán Olaszfelekről indult... Másfél évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgy főterén bakaruhás fiatalemberrel találkoztam, ki a fegyverforgatás és a haditechnika megismerése mellett — amint bevallotta — különös hobbinak áldozik: a versmondásnak. Milyen különös és milyen jó — mondtam magamban —, és azután is követtem ívelő pályáját a versmondó munkásfiúnak. Annyit már tudtam, hogy évekkel ezelőtt megnyerte a Megyei Tükör különdíját a Kovászna líráján. Később, mint a Székelyudvarhelyi Népszínház egyik legfiatalabb alapító tagja, újra eljött városunkba a kollokviumok idején, mint műkedvelő színjátszó. Az udvarhelyi utcákon nagy plakátok hirdetik, hogy a városi művelődési ház Bartók-estet rendez és azzal járja a környéket. Fellép Székely Csaba és Nemes Levente hegedűművész Bartók 44- duójával. Közreműködik Bartha Levente, aki Balázs Béla, Bartalis Ferenc, Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár és Nagy László verseit mondja el. Mi tagadás, egy kicsit büszke is lettem fiatal barlangos társunkra, s mivel éppen akkor bukkantunk egymásra, a Kossuthon levő kávézóban faggatóra fogtam. — 1955-ben születtem Baráton. Olasztelekről indultam, feltarisznyázva az emlékekkel, amit örököltem, de a „lélek napszámosai" többet akarással és a folytonosság hitével tápláltak. Ezerkilencszázhetvenháromban beállottam munkásnak a mostani matricagyárba, s azóta megszakítás nélkül — leszámítva persze, a katonaéveket — ott dolgozom. Szerszámkészítő lakatos vagyok. Szeretem mesterségemet, s hogy a szabad időt se fecséreljem hiába, közben a líceumot is elvégeztem estiben. S hallgatom, milyen lelkesen meséli életét, mindennapjait ez a szerelőművésszé vedlő munkásfiú. — Volt egy egyéni előadóestem Veress Gerzson verseiből Sehol ilyen tisztaságban címmel. Sok-sok falut összejártunk vele. De ott van a Kegyetlen szépség, ez is hasonló. Ezt éppen most újítjuk fel. Ezzel és a Bartók-esttel indulunk népművelő, népnevelő munkára. Kezembe nyomja dedikált műsorfüzetét. Olvasom- „Útravalóul a szavak szegődtek mellém ,az édesanyám szavai“ — Szemlér Ferenc sorai e fiatal munkás műsorfüzetének mottója. Tizenkilenc kortárs költő 52 versét mondja el — adja elő — majdnem egy szuszra. S látom Czegő Zoltán, Kányádi Sándor, Magyari Lajos, Marin Sorescu, Páll Lajos és Vári Attila nevét is e sorban A verseimek között lám, nekem ismerős is akad: Kapuállító, Bányászok, Lázár Mihály üzenete, Avaron ... A Barthák rég megtelepedtek már az Őrhegy alatt. Bartha Miklós földész, hetedízigleni ivadéka példa lehet a tenni akaró, haladni, emelkedni akaró értelmes munkásifjak számára Példája annak, hogy a páratlan tenni akarással társuló tehetség előbb-utóbb kifejezést nyer, utat kap a hasznos és a szép művelése felé. Bogdán János tanár nemhiába 1e0váltotta ezt a gyereket már 5 éves korában a száldobosi falusi iskolában! Mi pedig további sikert kívánunk neki, innen, szülőföldjéről, s egyéni előadóestjével a sepsiszentgyörgyi munkásfiatalok is látni akarják. Bartha Levente pedig kézszorítás mellett Bágyi Bencze Jakab szavaival üdvözli a Megyei Tükör olvasóit: „Ne essetek ámulatba, de önámítóiba se, hogy Ti emberek vagytok, mert nemcsak emberek vagytok”. KISGYÖRGY Zoltán 2,-3.